Szokatlan a mechanika, nem fog a szalag, nincs hosszú ú, kattog, mint egy géppisztoly, hallom, ahogy visszhangzik a folyosón, már fel is ébredt valaki. Szomszédban Grega és Dóra, ők tudják, mi van, szóltam. Gépelni fogok. "Mit?" Tatanapló de ezt nem lehet elmondani, "a Respublikának írok egy cikket. A keddhez tartozik a fotósnő. Kiküldte a Köztársaság a nőt fotózni a Szondiba. A gangon vett le. Nézzek ábrándosan. Átölelek egy dúcot, rezegtetem a szempillám, a fotósnő - nem rossz buksza - csattogtat, a szomszédok delirálnak a függöny mögött. Szomszéd néni, ne delirálj. Dunsztos idő, cseperészget, de sehogyse akar a felhőnek hasa kihasadni. Törökfürdő felolvasás, akkor ezért, törökfürdő az egész világ. Ficsku a szappanszobros novellát olvassa, Faragó a Pelanqot. A szobámban kitárom az ablakokat, itt fogok élni öt napig. A falon egy Szinyei, a csokornyakkendős pasas a nő ölében hever, befúrja fejét a ruharedők közé. Alatta felirat a tapétán ceruzával: "itt rohadtunk három napig". Szemben nagybetűkkel: NIRVÁNA. Ez megnyugtat. KISZ-tábor és Kurt Cobain. Itt rohadtunk három napig. Én 77 nyarán egy teljes hétig rohadtam itt. Egy huszonegyéves fiatalember úttörőnyakkendőben és vigyázállásban. A tábor területét elhagyni. Szabad foglalkozás és kötött. Csellengő kispajtásokra bukkantunk a tóparton. Erős Zoli a legjobb nővel az emeletes ágy alsó rekeszében. Engem végig az a gondolat foglalkoztat, de mániásan, hogy beleölöm magam a Tatatóba, de nemigen lehet kimenni, Mező Imre nem engedte.
     Van még egy firkálás a falon, hogy "ne firkálj", ezt most ide leírtam.
     Elmentünk pörköltöt vacsorálni a menzára a Zsolttal és az Ágoston Zolival, pedig akkor már Itália nekigyűrkőzött Nigériának, dehát a Törökfürdő einstandolta a tévétermet. A pörkölt belement a fogamba, és aztán az egész első félidőt úgy néztem végig, pörkölttel a fogban. Beszorultak a szájba fűszerezett állati rostok. Nigéria szerzett vezetést, és aztán beálltak bekkelni. Sacchi tajtékzott a partvonalnál, meddő fölény, mi lesz. Knézy mélyrepülésben, soha nem képzelt ostobaságok hangzanak el, a képernyő szemcsés, Knézynél csak a bíró hülyébb, mind a kettőt ki kéne állítani. A nagyteremben kezdődik a Kertész Imre, itt meg hosszabbítás, lelkiismereti dilemma. Knézy különben verseket is ír, egy kortárs költő, Knézy Jenő, középnemzedék, az Egyek tagja, egyszer le kéne hívni Tatára, felolvashatna vagy beszélgethetne: "Knézy Jenő költővel beszélget Keresztúry Tibor", utána foci. Azt mondja közben, "ez a szerelés akkora piros volt, mint egy ház", aztán egy öntudatlan nyelvi rafinéria, mint a legnagyobbaknál: "Mussi teszi vissza", ez sokáig visszhangzik bennem, hogy "musszi, tesszi, vissza, musszi, tesszi, vissza". A piros házat Gábor is lejegyzi, lesznek átfedések. Jenő tömören úgy jellemzi a meccset: "dantei poklok". Az olaszok nagy keservesen bedarálták a fekákat a végére.
     Kertész Imre a két meccs közé került, és ez így jó is volt. Szeretem Kertész Imrét, és erről valahogy nincs mit többet mondani. Ha nincsen is bennem szeretet, de őt szeretem. Látszik, hogy milyen. Leghátul ülök, és egyszercsak kiszól, "Laci, te nem kérdezel semmit? Annyit se, hogy hogy vagyok?" "Hogy vagy?" "Kitűnően", válaszolja, és nevet. "Hogyhogy?", rökönyödnék meg, de aztán mégse.
     Réz Pálnak nem tetszett a Sorstalanság címe, mire Kertész: miért, az Anna Karenina olyan jó cím?
     Fölmerül a titkos óhaj, Kurtágtól operettet rendelni. Beethoven még megcsinálta azokat a hangversenyáriákat szigorúan szakmai alapon, mert a kornak volt stílusa. A mának nincsen stílusa - mégis vannak hiteles szerzők, hogy van ez? Mi a konszenzus alapja, avagy a megértés közös minimuma?
     Kurtág, amint a bohém gróf belépőjén szöszmötöl.
     Elias Canetti bécsi drámafelolvasása közben Werfel felkiált: "ez nem író, ez hasbeszélő!" Canetti a szereplőit úgy definiálja, hogy "akusztikai maszkok".
     Valamiért az jut eszembe - elmélázok -, hogy normális ember nem ismétli meg magában, amit mondott. Én sokszor megismétlem (megismétlem) megvizsgálom, hogyan hangzott, mit jelentett, milyen volt az aurája, mit kellett volna helyette mondani. Aki normális, beszéd közben nem gondolkodik, mert megzavarja az önkifejezés öntudatlan oldottságát. Csak nyomja a vakert felszabadultan. Van azért ebben valami visszataszító. Dagonyázni a nyelv fortyogó iszapjában. Röfögni-böfögni. Összeröffenünk egy kis tereferére. Locsogás. A nyelvi trutymót átspriccelem az agyadba, te meg visszaöklendezed.
     A nyelv mint sár.
     Márai szava az üres beszédre: gargalizálás.
     Néha arra gondolok, nincs jó kedvem.
     A kisteremben a bolgárok dögönyözik a mexikóiakat, állati unalom, de aztán ez a bíró is megőrül, és elkezdi kiállítani a játékosokat. A Gulyás hangját levesszük, de a bolond bírót nézni kell. Végül Bulgária transzban, még megszívom a Törökfürdő fehér flakonjából a cefrét, és lekopok. Krisztián azt a dalt énekli, hogy anyám, én mindig zülleni fogok.
     A nap egyébként zákányos depresszióval, kőrözöttes kiflivel, és Vajda Mihállyal kezdődött (időrendben). Hihetetlen adag kőrözöttet adtak, szerintem szívlapáttal mérték ki, jó, a kolbász viszont nyúlfarknyira sikeredett. Ígyis utálok reggelizni, csak a kiváncsiság hajtott a menzára, de megérte, a gigantikus kőrözötthegy tetejébe szúrtam kolbászkámat, és távoztam. Vajda Mihály Martin Heideggerről adott elő, megint lenyűgözött a heideggeri terminológia, ami egyszerre hátborzongató, és ugyanakkor mintha mégiscsak viccelne. Garaczilaczi, a lét pásztora. Meg kell harcolni a tudásért; ahogy Vajda Mihály mondta: "nem úgy van az, hogy na, fiúk, gyerünk, azt lépjünk ki a lét tisztására, elég volt a sűrejiből".
     Az eredeti ábránd mégiscsak az, hogy ingyen lehessünk boldogok, ne kelljen belegebedni.
     A kolbászkás kőrözöttről az a film jut eszembe, amiben az anyakomplexusos vámpír kukoricacsumával hátbadöfi a ház asszonyát. Mi volt a címe? Valami olyasmi, hogy Szerencsétlen szellemek. Nem: Alvajárók.
     Keresztury a büfé előtt hirtelen rátér a gépelésre, miért gépelsz, mi vagy te, író? Jössz be Tatára egy Erikával? Dolgozom a Respublikának, hazudtam megint, azért verem az Erikát. Újat kéne kitalálni: a Diktatúra című szamizdatnak írok kis szineseket. Fölösleges erőfeszítés, mert Csejdy nemsokára megkérdi, hogy halad a Tatanapló. Így működik mifelénk a titok: mindenki titka. Lesz nagy meglepetés, hogy mindenki tudta a titkot. Csejdynek megígérem, hogy a szóváltásunk benne lesz, akkor itt van, tessék és nesze.
 

Július 6. szerda

Mondom este kicsit mólésan a Babarczy Eszternek, hogy a Nincs alvás óta alvászavaraim vannak, vigyáznom kell, hogy mit írok le, mire azt ajánlja, hogy írjak altatódalokat, álomszu- székciklus, rontás ellen ellenrontás, ellenszómágia, de Szijj Feri szerint akkor meg majd bepisilek, sőt lehet, hogy továbbra se fogok aludni, de közben még be is pisilek, és reggel hatkor oázva követelem a reggeli felesemet.
     Kint a lépcsőn az a téma, ki hogyan szeretne meghalni. Deréky Pali ágyban, párnák közt, vagy csatában, esetleg ágyban, csaták közt. Darvasi egyáltalán nem akar meghalni, de ha mégis, akkor góllövés közben, és utoljára még a felesége adjon neki mesterséges légzést. Mit is éreztem a focipályán a huszadik perc után? A meghalást éreztem, meglehetős konkrétsággal. Egy hideg sör átbillentett, és gólt rúgtam e lebegő köztes létben, mintha a halál azt jelentené, hogy belénk költözik egy angyal, és mindent jobban csinál. Angyalzamek a jobb felsőbe.
     Közben megjöttek Zilahyék, nagy futóversenyt rendezünk Orsival az árkádok alatt, ami direkt jól jön a betonfoci és a dupla adag sárgaborsó után; elbújtunk, és megbummoztuk a kedves szülőket. Orsi szép, és szeret, talán mégsem élek hiába. A Vizuális Brigádról is kihívott, és megnéztük a beteg egeret a lukban.
     A délutáni Csipeszes előadást lekésem, a referens épp azt mondja, hogy Garaczi kioltja a jelentést, és ennek fényében derül ki, hogy Esterházy viszont megóvja. Ez hízelgő, mert akkor ugye tulajdonképpen én is benne vagyok ebben a jelentésmegóvási buliban. Régi gyerekkori vágyam, hogy megóvjam a jelentést, nálam ez egy ilyen archaikus toposz. A referens fiút Bonusnak hívják, ami megint jó. Végén egy kicsit belegabalyodik, elnézést kér, újra kezdi, enyhe zavar. Tíz perc múlva választás a focipályán, Bonust mindenképpen akarom, és nem tévedek. Ügyes, gyors, rámenős, figyel a többiekre, nem kezdi újra a mondatot. Gólt is lő.
     Sándor András és Ferdinandy estje, Kukorelly a moderátor, Mészáros a kérdező. Jól kiegészítik egymást így négyen, Sándor András pontos és művelt, Ferdinandy indulatos és anekdotázós, Mészáros enyhén provokatív és nagy, széttárt ujjú kezét jellegzetesen forgatja maga előtt beszéd közben, Kukorelly hebrencs és szeretnivaló. Kuksinak egyébként másnap este, azaz csürötökön lesz egy jó kis magánszáma, feláll hátul, és azt mondja, hogy van neki egy könyve otthon, A két Trenk és a Trenk Frigyes, ami kitakar valamennyit a légköbméterből, de ő azt addig nem fogja elolvasni, míg szenilis nem lesz, és úgy tud majd naívan belefeledkezni, mint annak idején a Winettouba. Látom Kuksi apót, amint száztíz évesen reszkető kézzel közelít a könyvespolchoz, "a Trenk Frigyest akarom, köszörüli, hová tettétek a Trenkjeimet?, Garaczi is megírta annak idején a Tatanaplóban, hogy nekem azt egyszer el kell olvasni.
     Ha emlékszik rá, akkor nem is szenilis, és nem olvashatja el. Csapdahelyzet. A boldoggá hülyülés ellentmondásos stratégiája.
     Sándor Andris elmeséli, hogy az emigráció egy része szerint azért terjedt el a magyar beszédben a mondatvégek felemelése, mert a nyelv elzsidósodott, de ő megkérdezte a BBC-tudó- sítókat, akik szerint ez világjelenség: a leejtett hangot nem hallani, vagyis fontosabb a szóértés, mint a mondatvég jelzése.
     Kihalt a környék, tizenegy után sötétbe borul a táj, elmentek a kínaiak, elvitték borzalmas szakéjukat. Vizibiciklik rozsdállanak a parton, a ragyaverte céllövöldés tarhonyás húst kanalaz a csajkából. Lehet lőni műrózsát meg tapadós nyilat meg poliamid bumerángot. Az asszony a lakókocsiban egy hokedlin tetriszezik. Lehet lovagolni is, de ütni kell, másképp csak áll egyhelyben. Pálcával jól odapörkölsz a tomporára. A Dóra odapörkölt, bánatosan lógatta fejét a ló, és elindult a mérgezett tó irányába.
     Berúgásra marad a büfé, de mikor negyedszer ülsz kótyagosan ugyanazon a libafosszínű szivacsszéken, amit szerintem még a Nagy Imre hozatott ide, a KISZ-es Nagy, aki most állítólag a Kaola vezérigazgatója, a Knopp meg, akitől annyira lehetett rettegni, protéziseket importál Szibériába, elkelnek a Knopp fogai a tajgai télben, a Knopp fogaival vacognak a tajgaiak, szóval negyedszerre nehéz ugyanott berúgni, fárasztó. 23 óra 03: a túlfolyóba pisilek, bocs.
 

Július 8. csütörtök

A kaja borzalmas, mintha az 1977-es szakács buzgólkodna a konyhában. Miért kell ezt nekem megenni. Annyi a változás, hogy friss a kenyér, és a nénik nem vágnak a fejedhez válogatott sértéseket, ha késel. Vajon a nénik változtak meg vagy ezek új nénik, demokratikus nénik? A Kádár-rendszer nénijeit elküldték, és kerestek a városban demokratikus néniket. Az önkormányzat hirdetést ad fel a helyi Harsonában demokratikus nénikre. Demonénik. Nem jöttek a tatai demonénik, maradtak a kádáristák, csak átnevelték őket, somolyogva nyújtják ki a mócsingot. Zárt rendszerű ételek: mócsing zsírban. "Vár állott, most zsírhalom." "Hol zsírjaink domborulnak." Ilyet nem tolna egy demonéni a vékonybélű belletrista elé, hát ezért nem vállalták a közreműködést. Mi lenne a feladat, kérdezte a demonénik szószólója. Itt egy tonna mócsing és száz hektó disznózsír meg édességnek cukrozott marhavér a vágóhídról bőrcsokinak, ez lenne a feladat, ha nem, nem, itt várnak a kádárista nénik a sarkon ugrásra készen.
     Röstellem, de Dávidházit totálisan kihagytam. Miért? Mert naplót írtam, ezt. Nem hagy a napló élni, egyre inkább csak önmagáról szól. Önmagát daráló daráló. Ahogy az irodalmi karrier átka is az, hogy az irodalom életformává és a művek kizárólagos témájává válik. Az életes művész a periférián tengődik, és gyorsan meghal. Ráadásul a napló nemcsak elveszi az időt az élettől, de a maradék idő minőségét is megváltoztatja, mert rögtön látod a mondatokat.
     Megjönnek Odoricsék, Helga szép és szomorú, sörözünk a szörfös bisztróban. Itt lehet kapni a "Rettenetes pálinkát", alkohol-ügyben nem vagyok annyira ijedős, de ilyen szagot még nem éreztem. Jerofejev jut eszembe, mondjuk a  "Szuka bele" nevű koktél, ami Zsiguli sörből, samponból, korpásodás elleni hajszeszből, fékolajból, ragasztóból és rovarirtóból áll, és szivardohányon kell pihentetni egy héten át. "Egy pohártól olyan átszellemültté válik az ember, hogy odamehet hozzá bárki, másfél óráig köpködhet úgy a pofájába, hogy meg se mukkan."
     Nagy Atilla meséli, hogy Sztaura filctollal körben bejelölte a karját egy orvos ismerőse segítségével, aztán a vonat alá tette, és az anyjának tollbamondta, mit érez. Kutatta a fájdalom természetét. Két hét múlva megölte magát. Vörös Pistáék kiadják egy szlovák költő verseit, amiket a diliház kukájából szemezgettek ki az ápolók.
     Mi volt még?
     Megjött Dér megázva, nekiadtam a Sex Pistolsos trikómat.
     Megjött Deréky Géza, bemutatott a kis Csoórinak, aki elmesélte, hogy évek óta egyetlen kazettát hallgat, naponta többször; röptében föl akarta szedni M-t, ez a táborparancsnok lánya, mondtam, most volt az esküvője és tai-csizik.
     Gyönyörű volt az a kesergő két hete az Á-ban, hát bizony abszolút hitelesen busongtak az ősök.
     Aztán megjött Szilvi, felolvasás, hisztérikusan elröhögöm azt a mondatot, hogy "popkornot evett a gerle, és kipukkadt a bitumenen", - leírni könnyebb.
 
 
Július 9. péntek

Megint felébredtem, jé. Mindig ez van. Új nap. Sose lesz vége. Ordít egy madár az ablak alatt. Kávé, csoki, írni. Nem tudom utolérni magamat, pénteken leélem mégegyszer a csütörtököt, és lekésem közben a pénteket. Szombatra már csak egy témám marad: a naplóírás lehetetlensége. Ebéd, pocsék, hol vagytok kedves demonénik? Látványdiaré. Felszámolok a Mészinél egy gurtni vécépapírt.
     Nyammogás közben kitaláljuk Gáborral és Szilvivel, hogy megkérjük a Both Gabit, hogy énekeljen, de én közben rágok, és úgy értem, hogy Bodrogi. A Bodrogi fog énekelni az estünkön. Ki lehet ez a Bodrogi? Dalolj, dalolj, Bodrogi. Aztán tisztázódik a félreértés, megnyugszom. Both Gabi. Tegnap is milyen kedvesen mondta a Tóth Kriszta verseit. Lesz egy lány a műsorban, hurrá.
     Gábor javasolja, hogy pingpongozzunk, vett egy ütőt Tatán, ahogy én tavaly Tapolcán. Összecsapnak a tatai és tapolcai szoftok. A tapolcainak valami olyasmi a márkája, hogy Brunner. Miben is szerepelt ez a Brunner? Klossz kapitány? Vagy a négy páncélos? Kuksi meglátja a deszkahálót, és sarkon fordul, pedig báramilyenjó, nem kell gebeszkedni, visszajön a laszti róla. Szilvi szerez rendes hálót, azt viszont nem lehet felcsavarozni. Kétpattintóst játszunk, saját térfelen is le kell egyet pattannia, ezt mindenki magas színvonalon tudja, és nagyon nagy élvezet.
     De.: JAK-gyűlés, én már nem vagyok tag, vén trotli vagyok, jövő héten 38. Tegnap volt a Kinga születésnapja, de nem kapott a mamájától cseresznyét, két okból, mert nincs itt a mamája, ő pedig nincs ott, ahol a mamája van. Boldog szülinap, puszi-puszi.
     Megjönnek Kovács Imiék, Gregáék, Hazai, szörnyű berúgás réme ködlik fel a távolból.
     Vacsora: zsírnokedli szaftos kutyahájjal, guszta, már csak a bőrcsoki hiányzik.
     Megjön Varga Klári is, egyik arca valahogy kisebb, de aztán kiderül, hogy a másik arca nagyobb, gyökérkezelés.
     Forró zuhany, régen szerelmeskedtem, a víz a nőm, nem félreérteni. Mit igyak ma, hogy ne hányjak? Csandázik a róka a taccsvonalon.
     Ex-Sympo-est, aztán irány a Szörf. Innentől vágóképek. "Love me kender."  Az üres sótartóba töltöm a csipszet, hogy leszórjam róla a sót. Edda-blúz a bícsen. Ficsku felszed egy ronda nőt, de kiderül, hogy a Dudás. Fuck me tender. Két lukas szemével rámnéz a csatornafedél. Változzunk fókává, és cuppanjunk rá a kresztáblára. (Tata bejáratnál tábla hirdeti: "Hungarian Tata", miheztartás végett.) És aztán a minden évben szokásos verekedés. Idén nem minket vertek, egy hústorony pofoz egy vézna, keszeg nőt, módszeresen, csak a fejét üti, körötte állnak a magyar tataiak, és nézik. Valaki rászól a Toronyra, a Torony leüti, és visszamegy pofozni a nőt. Följelentem egy taxisnál a Tornyot (Toronyt?), komótosan kiszáll, na, majd beszélek a Janival, az itt a tulaj, és bemegy egy másik büfébe. Hat éve pontosan ugyanezen a helyen agyalt meg egy afganisztáni orosz katona egy magyar bunkót, a fejét a kerítésbe verte. Snóblizunk. Závada és Csuhai Bán Cinciről vitáznak. Hazatántorgunk. Ziziék még elmennének diszkóba. Én nem mennék. Csináljátok nélkülem. Aludni. Csicsika.
 

Július 10. Szombat

A szombatról nincs semmi, mert a szombat most van, csak egy régi mondat: "keveredik-e a hiányzó kártyalap helye?"