Agnieszka Wolny-Hamkało 

Fű alatt

Ember árnyéka, utazó, ki az álomban megjelensz,
hiányzó könyv a polcról. Dobd el a kulcsot:
a helyedben már minden ember tudná,
hogy nincs mért visszajönni.
A május penge (könnyű). A vonat
gyorsulásának vége, s mi – zuhanunk.
Hal a horgot, benyel minket az erdő.
Alszom a sutban, és rád gondolok,
hiába minden hívás, hivatás.
 

FM-életrajz

Az úton bármi megeshet, tudod.
„Vihet bárhová” azt mondja a stoppos,
és tudod, hol a bárhol. Utazás
a puhaságon át. Alumíniumcsajka:
ömlő fény árad, szárad, álomlassú
szívverés, elúsznak a városok. Éjjel
a sötét arzénízű, mentaízű. Sehonnan-jött-barátom,
gyerekkoromban citromszappannal mostam hajat,
szellemeket láttam a hidakon. Figyelj csak:
„Időjárás-jelentés éjjeli utazóknak.” Rövidhullámú élet,
az életrajzunk. Fogtad? Jó idő lesz,
a nap  majd bársonypuhán megsoroz.
Földeket égetnek fel, kukorica pattog,
szöcskék, bogarak, vadkapor, hamu.
Mögöttünk kiég és véget ér az évszak.
Semmi sem marad utánunk, barátom.
 

Flashmob

Add tovább: ma ne keljünk fel.
Add tovább: ma aludjunk el.
Lázunk van, maláriánk van.
Itthon maradunk az ágyban.

Számlák? Postás? Kit érdekel?
Add tovább: ma aludjunk el.
Csengethetnek: mi nem halljuk.
Elvesztünk, sőt, meg is haltunk.

Amíg megint felkelünk,
oldják majd meg nélkülünk.
Távollétünkben megeshet
baleset vagy értekezlet.

Duplázzunk egy éjszakát.
Ne kelj fel! Psszt! Add tovább.

 tó
 

Pest felől jövünk autóval, sötétben.
Péter a sötétség felé int: „A lake”.

Rókát kap el a fényszóró, megdermed,
egész közel van. Pulzáló pupilla.

Ki küldte? A repceföldön mögötte
egynyári párja, csapzott farkú kölyke.

A csontomban érzem, hogy tud valamit. 
Szeme világít, két trópusi írisz:
az éjfél bőrén dióda ragyog.

Városok villognak a folyóparton,
kivilágítva, mint a kaszinók.
A szélvédőre szitakötőfény csap. 

Eleven holdak örök körforgása.
Mint múltbeli mulasztás: feljön újra.
 

workshop

Ha Sidneyben megérinted a tengert,
megérzem a májusi Balatonnál?
Echolokáció? Nyárfapihék:
barka-koboldok pulzáló sötétben.
Ez a mi legendás napunk, ez a „day”:
városok szitakötő-ragyogása.
Új városok szakadnak el a parttól:
maroknyi pihefény, elektronfelhő
rajzik ki a sötétbe. Reggel aztán
összevetünk öt különféle nyelvet:
a legnehezebb szó, angolul, a „bliss”.
Pleasure? Gyönyör? Az eredetiben: „slast”.
  

                SZABÓ T. ANNA FORDÍTÁSAI



Lettre, 83. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu