stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TED KOOSER

Esős reggel

Egy fiatal nő a tolószékben,
vizes fekete esőköpenybe burkolózva
hajtja magát át a reggelen.
Láttad már ahogy a zongoristák
néha előrehajolnak, hogy a billentyűkre üssenek,
majd kezüket felemelve, megnyugodva 
hátradőlnek, aztán újra előre egy következő akkord 
erejéig, míg el nem némulnak a húrok.
Ez a nő ugyanígy nyúlt a 
kerekekhez, felemelte hosszú fehér ujjait,
kicsit lebegni hagyta őket, majd előredőlt a következő lökéshez
s ahogy tolószéke lassult, mintha csak elhalkult volna.
Mesterien játszott bonyolult hangszerén,
az összpontosítástól megszépült nedves arca,
míg a szél tovább lapozta az esőt. 
 
 

Évek múltán

Ma, ebből a távolból látom,
amint elmész, miközben hangtalan 
csúszikan a tengerbe egy gleccser 
fénylő arca. Az ősi tölgy 
kidől Cumberlands-ben, 
belőle maréknyi levél marad csak,   
s a tyúkjainak kukoricát szóró 
öregasszony fölnéz egy pillanatra. 
A galaxis másik oldalán most a mi napunknál 
harmincszor nagyobb csillag robban fel 
és tűnik el, mindössze egy kis zöld pont marad 
utána a csillagász retináján, aki szívem nyitott
kupolájában áll, és nincs mellette senki, 
akinek mindezt elmondhatná. 
 
 

Egy boldog születésnap

Ezen az estén a nyitott ablaknál ültem,
olvastam, míg el nem fogyott a fény és a könyv 
nem volt már több mint egy rész a sötétből.
Felkapcsolhattam volna egyszerűen a lámpát,
de ezt a napot én akartam az éjszakába vezetni,
míg magányosan ülve végigsimítom az olvashatatlan oldalt 
kezem sápadt, szürke kísértetével. 
 
 

Szoba a múltban

Ez a konyha. Függönyeit a
reggel annyi fénnyel töltötte föl,
hogy most már nem látsz ki 
a délutánba. Így hullott át az időn, 
ez a konyha, minden
a helyén maradt, az edények 
ott csörömpölnek a polcon,
a kancsóban a víz úgy fodrozódik,
mintha egy kamion haladt volna el a ház mellett, 
pedig az a kamion már harminc éve elment. 
Senki sincs otthon ebben a szobában. 
A szekrény kisúrolva, s a konyharuha úgy lóg
a szegen, akár egy száraz levél.
Nagyanyám köd-otthonkában, eső-kötényben
úgy haladt át ezen az életen, 
mint egy szellem, s ahogy évei végére ért, 
mindent visszatett a helyére.
Még kitörölte a mosogatót, aztán 
mindannyiunknak hátat fordított, örökre.

     KRUSOVSZKY DÉNES FORDÍTÁSAI
 



Lettre, 2009 tél, 75. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret