stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Sylwia Chutnik
Zsebatlasz a nőkhöz

Háziasszony születésétől mindhalálig. „A világ takarítása” címet viselő, 24-órás kampány résztvevője.
    Élete végtelen szappanopera egymást követő részeinek sora. Ezernyi értelmetlen, unalmas elfoglaltságé. Elmerülve az ismétlődő feladatokban, mozdulatokban, úgy fogadja el az életet, amilyen az valójában. Az engedetlenség irritáló kirohanásai, egzisztenciális panaszok, ízléstelen lázongás nélkül. NappalMosásTakarításNappalÉjszaka...
    A Háziasszony tudja, hogy az ismétlődő tevékenységekkel való megbékélés szabályozza a létet. Képes meglelni a valóság morzsáiban pulzáló feszültséget, és fenntartani azt. Ennek köszönhetően megmenti mindazokat a hálátlan, könnyelmű lelkeket, aki nem ágyaznak be reggelente, nem használnak új kést a vajhoz, és soha - de soha - nem mosnak fel a tűzhely mögött.
    A Háziasszony kormányozza az eseményeket, ő juttatja el őket a szerencsés végkifejletig. Azután – pihenés, szabadságolás és a dicsőség learatása nélkül – rögtön továbblép a következő színre. A díszlet elfér mindössze néhány tucat négyzetméteren. Beletartozik mindenek előtt a mosógép, a hűtőszekrény, az ablakok, a bútorok és a padló. A Háziasszony a család vezetője, a híres Gasztronóm Anya. Ezzel a főleg az étkezéshez köthető házi matriarchátussal tömik be az asszonyok száját. Hogy van az - firtatják -, hogy nincs hatalmatok? Hisz' épp ti vagytok igazából a Családi Fészek Királynői, don't you see?
    Az igazi hatalom éppen ez a félreszorított, bújtatott hatalom, amit tányérhalmokkal és a lesült kacsa maradékával álcáznak. A nő tervezheti meg az étkezéseket, tálalásuk idejét és módját. Segítséget sosem vár, a receptet el nem árulná. Gürcöl a fülledt konyhában, visszereket növeszt az örökkön őrzött gázláng mellett. Jutalomképp megeszi a maradékot ebéd után, kinyalja a tányérokat, sorra leszopogatja a csontocskákat. A Gasztronóm Anya, mikor már mindenki más alszik, belopakodik a kitakarított konyhába, és gyengéden megsimogatja a háztartási eszközöket. Csicsijja, aludjatok, kicsikéim, holnap újabb feladat vár rátok. 
    A világ sem rossz, a háziasszony sem szomorú. Egy otthonban mindennek megvan a maga helye, a családban mindenkinek megvan a szerepe. A háziasszony mindenféle casting nélkül, egyetlen egyszerű mozdulattal felkapja az íróasztalról a forgatókönyvet, és játszani kezd. Végülis valakinek meg kell csinálnia. Persze igaz, hogy a háztartás mára nagymértékben iparosodott, de főnökasszony csak egy van. És a gyerekek? Alávetik magukat a konyha Királynőjének, vagy fellázadnak és elköltöznek.
    Végül a mi Marcsánk, az otthoni teendők mellett, elment pénzt keresni.
    „Valami varázs tartja fogva, nézz csak a szemébe” és azonnal látszik: ez a lány nem való piacra. Távolba meredt Mária és szépséges királyi lakosztályokról álmodott; közben meg, mint az a hülye Hamupipőke, mindenki cselédje volt. Piaci beszélgetések foszlányai röpködtek a feje körül. Kihallatszott a fűszerestől:
• Tönkretetted az életem, te fasz! 
• Én? Haggyá' má', túlzó'. 
Vagy mellettük:
• Voltam azon a reggeli misén, és képzelje, kedveském, a pap olyan szépen beszélt a halottakról, meg azokról a, na, politikusokról. 
    Mária próbálta nem hallani a lármát, a motyogott, fogak közt sziszegett, hangosan ordított és fröcsögő párbeszédeket. Csendre vágyott, zárt kolostorra, Vipassanára, és hogy az egész piacon kikapcsolják az áramot. Anyja, a háztartási gépek sorának matrjoskája folyton dörgő, fenyegető hangon szólt egyetlen leányához. Hisz övé volt a hatalom, és az idegei olyan könnyen pattantak el, mint edényen a máz. Hogy az apja nem verte eleget, azzal rontotta el. Hogy ilyen lusta és púpos. Hogy három szál haja ha van, az is keresztbe', és nem képes copfba kötni. Hogy kicsit mutogathatná már magát a standnál, mert így ami férfi odatéved, rögtön tovább is áll.
    Tény, hogy Máriának nem sok köze volt az ellenkező nemhez. Egyetlen szívet sem tört össze, csak az idős bácsik csókoltak neki kezet és bámulták a dekoltázsát. De létezik-e egyáltalán az a szerelem? Nem csak ott van, messze, a tévé képernyőjén is túl, valahol Amerikában vagy Brazíliában? 
    Odamegy egy néne a standhoz, és azt mondja: „Asszonyom, asszonyom, adja csak azt a teáskannát, az öreg már megint leégette, a franc egye meg. Azokat a meccseket bambulja, felrakta a vizet a tejának és elfelejtette. Vinné el a fene azt a barmot. Már csak azért tartom a háznál, hogy megvakarja a hátam, ha viszket. Negyven év házasság, oszt' kész!” Erre aztán Mária anyja nevetve felel: „És máshol már meg se vakargatja?”
    És Mária lesüti szemét, mert a piacon mindent megtanult az életről. Most már tudja, ki is az utcalány, és mi az a G-pont. Az újságosnál ott vannak a Bravo Girl-számok, középen a tanácsadással, a különös, titkos tudással a szülők ágya tájáról. „Kedves Bravo - tizenhárom éves vagyok és két éve csináljuk a barátommal. Azért írok, mert nem tudom, hogy ha a nyelvünket is használjuk, és túl sokáig csókolózunk, akkor utána lehet-e gyerekünk? Állandó olvasótok”.  A szerkesztőség pedig válaszol, hogy a felnőtté válás problémáiról az anyukáddal, a tanároddal vagy a pappal beszélj, egyébként meg a fiúk szeretik a mellbimbó-harapdálást. Mellette színes fotó egy szerelmesen összebújó alulöltözött párról.
    Mária képzelete dolgozik, de a szerelmi ügyek nem képesek izgalomba hozni. Még akkor sem, ha valami egy pillanatra vihart kavar a gyomrában. Aztán visszatér a tompaság. Álmodik a szerelemről, de nem tudja, mihez kéne kezdenie vele. Hajoljon meg, mint egy színésznő? Hunyja le félig a szemét, száját résnyire nyissa?
    Esténként megkérdezi magától, vajon mindenkinek jár-e a szerelem ezen a teremtett világon. A szavak átszaladnak Mária fején, és ha megkérdezné valaki váratlanul, mire gondol, azt válaszolná: „Gondolok?” Meglepődne, hogy valaki gyanakszik rá, még érdeklődik is. Kapcsolatát más emberekkel vagy a barátnőjével mind csak a lendület hajtotta, „mert kell legyen”. Köszönni a szomszédasszonynak, mondani valamit a vevőknek. Mária még a magazinok pszichológiai tesztjeiben sem tudja kitölteni az „érdeklődési kör” rubrikát. Olyan kis semmi a galambhajával meg az álmaival a „Gazdagok és szépekről” meg a „Plébániáról”.
    Eközben a varsói Ochota korántsem egy csillogó tévésorozat. Itt mindennapos, szertartásosan ismételt tevékenységekből áll csak a valóság. Mindenkit magbabonáz az ismerős és biztonságos környezet, és a kényelmes egyhangúság garantálja az életben a kitartást, kivárást. Hiszen az Ész Nélküli Nő mindig foglalkozhat a takarítással, nem igaz?  

           KELLERMANN VIKTÓRIA FORDÍTÁSA

   



Lettre, 2009 tavaszi tavaszi, 72. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret