És amikor így megyek, miközben azon morfondírozok,
hol vannak a kulisszák, az öltözők, összefutok
Kacperrel. Kacperrel. Aki abszolúte nem illik ide, merhogy már
néhány napja nem láttam. Ráadásul valami
csajjal van, akit azelőtt nem láttam.
Kacper szeme totál fel van akadva a koksztól, teljesen
beszűkült és úgy fénylik, mint a beépített
szekrény gombjai, és rengeteg túlprogramozott mozdulatot
végez. Azt mondom, mutassa már be a barátnőjét,
mert mintha már láttam volna valahol. Erre a csaj azt mondja:
Ala, és odanyújtja az aranygyűrűs kezét,
amit persze egyből észreveszek. Közgazdásznak
tanul - mondja Kacper, és ráteszi a kezét a fenekére,
csodálkozom is, hogy el nem csöppen a gyönyörtől.
Erre ő kedvesen, de határozottan leveszi a kezét és
azt mondja: de egyidejűleg egy titkárnőképzőt
is végzek, német nyelven. Ezután a tanfolyam után
bárhol elhelyezkedhetek, irodákban, titkárságokon.
Akkor még nincs is időm rendesebben végignézni,
mert Kacper kérdezi, hogy merre tartok. Mindegy, mondom neki, csak
úgy megyek, Magdaért. Akkor látom, hogy egy kicsit
ideges, néz mindenfelé, elővesz egy cigit. Erre ő,
az az Ala, ráteszi a kezét a dobozra, és úgy
néz a szemébe, mintha egy Monar drogrehabilitálóból
érkezett volna, hogy erkölcsileg megmentse a nikotin áldozatait.
Erre ő, látszik, hogy kurvára ki van akadva, de eldugja
dobozt a zsebébe, mint egy pincsi, és azt mondja:
Gyere velünk, Bivaly, iszunk valamit, megdumálunk ezt-azt,
elmondom, mi a téma Magdával.
A csaj ekkor egyből vigyázzba mered, mintha megcsapta
volna az áram, és azt mondja: na ne, Kacper, ez esetben hazamegyek.
Mintha egy iskolai ünnepélyen lépne föl, abban
a témában, hogy milyen végzetes hatással van
az alkohol és a cigaretta a kondícióra és a
sportteljesítményre.
Ekkor Kacper mintha ellágyulna, engedne, de jó képet
vág a dologhoz, mintha minden rendben lenne, ő is ugyanazon
az ünnepélyen lépne fel.
Én csak azt mondom, igyunk egyet, nem azt, hogy bebasszunk,
csak egy sörről van szó, egy sör, az is nullakettes
pohárban.
Erre a csaj elgondolkodik, hogy mit kéne mondania, hogy mi van
a forgatókönyvben, aztán végre eszébe
jut, és azt mondja: de hát tudod, Kacper, hogy mindig ez
a szöveg, ez önáltatás, morális ködösítés.
Tudod, miben állapodtunk meg, és ha komolyan veszel, ezt
tiszteletben kell tartanod.
Kacper bocsánatkérőn néz rám, és
ezt mondja fájdalmasan:
Gyere egy kólára, Bivaly - aztán, amikor a lány
elfordul valami madár vagy lufi után, drámai mozdulatot
tesz a kezével és a szemével, totál színpadias,
amiből kiderül, hogy a csaj abszolúte nem bevállalós,
és nem igazán hagyja magát. De amikor az italárukhoz
érünk, a csaj megengedi, hogy megfogja a kisujját, és
Kacper odaint a szemével, hogy talán még lehet belőle
normális ember, és talán ki lehet kényszeríteni
belőle valamit, valami kis finomságot a combjai közül.
Na szóval megyünk. A dolog látszólag ellenkezik
terveimmel, az akkori szándékaimmal, de azt hiszem, ha iszok
egy kicsit, akkor az egész tervem vezérfonala, mely az öltözőbe,
a kulisszák mögé vezet, talán majd kissé
világosabb lesz. Oké. Kacper kis kólát vesz
magának, neki meg, mármint annak az Alának meg egy
ásványvizet, nekem meg egy sört. Oké. Leülünk.
Folyamatosan izeg-mozog mindene, ha még egy morzsa speedet feltolna,
szét is robbanna. Dobol a lábával. Hol Alára,
hol rám néz. Ala azt mondja, ki kell mennie a vécére,
és jelentőségteljesen Kacperre néz, hogy amíg
ő nincs, ki ne igya a kóláját véletlenül,
meg ne is balhézzon. Nézzük, ahogy megy ki a vécére.
A következő van rajta: először is egy garbó.
Szürke haj, egérszínű, a feje búbján
feltűzve egy csattal, amin a Zakopane 1999 felirat szerepel. A nyakán
aranylánc, a pulcsijára kitett kereszttel, amit már
korábban is észrevettem. Zakóhoz vagy kosztümhöz
való nadrág, alul szűkített szárral,
plusz egy ortopéd szandál. Olyan tyúkanyós
típus. Takarít, főz, katolicizmusra térít.
Szóval nem Kacpernek való, ezt ne dumálja be nekem
senki. Mielőtt kinyitja a toi-toi ajtaját, nyugtalanul körbenéz,
Kacper pedig beleegyezően int. Csak amikor a csaj bezárja
az ajtót, akkor kezdi tapogatni a zsebeit túlzott hevességgel,
előbányász egy zacskót és beszórja
a poharába, de közben kiszórja a felét, mert
remeg a keze. Aztán mohón fenékig hörpinti és
a maradékot letörli az ujjával, majd lenyalogatja azt
is. Aztán úgy tesz, mintha semmi, de semmi sem történt
volna, könyök az asztalon, kezek a takarón, fújt
a szél, de már abbahagyta, eső esett de már
elállt, nyugi, lazaság, nem történt semmi, nem
volt világvége.
Reménytelen - mondja egy pillanatnyi hallgatás után.
Két napja vagyok vele, és már mondja, hogy menjek
vele hozzájuk családi ebédre. És dugásról
egyelőre szó sincs, arra már rájöttem.
Bár még reménykedem, hogy mindez hamarosan megváltozik,
mert ha nem, akkor a picsába, mehetünk a nyugdíjasotthonba
nyaralni.
Aztán félve a budi irányába néz,
mivel már jó régóta nem jön ki a csaj.
Biztos lehúzta magát - súgja olyan hisztérikusan
Kacper, hogy azon kezdek gondolkodni, vajon megőrült-e -, beleesett
a toi-toiba. Mindjárt új imidzsben jön ki. Új
hajszín és új arcszín. Hehe!
Miután körbenéz, lebújik az asztal alá,
és rágyújt az én cigimről. Várj,
mondja és félve körbepislog. Amíg az a családpárti
picsa vissza nem jön, addig muszáj kikáromkodom magam,
basszameg.
Aztán párszor elmondja: basszameg a kurva életbe,
a büdös gecibe, a picsába.
De aztán kinyílik a toi-toi ajtaja és kijön
Ala, aki láthatóan nem húzódott le, él
és jól van, megigazítja a bugyija gumiját,
és büszkén körbepillant, mérhetetlenül
boldog, mint egy példásan ürítő királynő.
Erre Kacper egyből betuszkolja a kezembe a cigijét, vedd
el bazmeg, vedd el, fogd már meg. Úgyhogy egyből két
cigit kell elszívnom, hogy azért ne menjen kárba.
A csaj leül. És egyből belekezd: bocsánat,
de használnom kellett a vécét. De már itt is
vagyok. Tudjátok, amíg itt ülünk, elmesélhetek
nektek egy történetet. Márminthogy ez nem egy igazi
sztori, hanem egy film, amit nemrég láttam a Silverscreen
moziban. Igazából a szüleimmel mentem és a nővéremmel,
meg az unokatesómmal, aki pont akkor volt nálunk látogatóban.
Hozott nekünk egy rakás húskészítményt,
de sajnos anyámnak ki kellett dobnia, mert annyi a szalmonella meg
a gümőkór manapság.
Kacper remegő lábbal tekintget körbe mindenfelé,
és néha beleszól, rá se nézve: rendben!
Na de ne szakíts félbe - mondja akkor a csaj, kissé
sértődötten -, soha nem hagyod, hogy befejezzem, pedig
már ismerjük egymást néhány napja. De
hallgassátok csak tovább. Szóval elmentünk abba
a moziba. Persze elfelejtettem, hogy valahova eltettem a jegyet. A nővérem
mindig mondja is: tudod Ala, olyan feledékeny vagy. A francba, erre
egy kicsit bemérgesedtem, mert tényleg egy kicsit szétszórt
vagyok néha. Egyszerűen ilyen vagyok és erről
senki sem tud leszoktatni. Azt mondtam magamban: a kutyafáját,
hol lehet az a jegy. És képzeljétek, hol volt? Pont
a táskámban, pont középen, legfelül. Van
is egy ilyen mondás: a lámpa alatt van a legsötétebb.
Persze minden hátsó gondolat nélkül. Szóval
akkor bementünk a terembe. Már nem egyszer voltam a Multikinóban,
de az unokatesómnak, ennek az Anetának, aki egy kis faluból
jött, szóval neki tisztára egzotikus volt az egész.
Annyira ciki volt, mondom, mindenki minket bámult. De nem lényeg,
ez csak amolyan személyes kommentár. És akkor elkezdődött
a film. Nem is fontos a címe, biztos láttátok ti is.
Volt egy férfi meg egy nő, de úgyis láttátok.
Különféle kalandok, először a nő dobja
ki a pasit, aztán az visszamegy hozzá, értitek. Amerikában
játszódott az egész. Szerintem az egész filmben
az volt a legjobb, amikor autóbaleset volt, vagyis egy busz nekiment
egy autónak. Ültek a buszon, de még nem ismerték
egymást. És egymásra estek, rém muris volt,
még a mamám is nevetett, mert ő is úgy vélte,
hogy nagyon muris. Szerintem a legrosszabb jelenet az volt, amikor a hős
és a hősnő ágyba bújnak. Értitek.
Szeretkeznek egymással. Nagyon zavarban voltam, mert pont a papám
mellett ültem, és hozzáértem a vállammal.
Mintha ő is zavarban lett volna. Még mindig úgy gondolja,
hogy én az ő kicsi lánya vagyok, és semmit
sem tudok a világban lévő rosszról, az igazi
szennyről. És tudjátok, mi lett a vége?
Bivaly, tudod hogy Magda elutazik? - mondja Kacper elég komolyan,
és rám néz.
Bocsánat, de nem vagyok otthon a témában - válaszol
Ala -, Magdát mondtatok? Van egy Magda nevű barátnőm,
egy évfolyamra járunk, nagyon jó makrostrukturális
szociológiából. Bár javíthatatlan stréber.
Magda Stencelnek hívják. A szülei mindketten jogászok.
Nem, mi most egy másik Magdáról beszélgetünk
- mondja neki Kacper lassan és tagoltan, mintha valami más
nyelven értene, amin a fogak közt beszélnek. Félek,
hogy hamarosan vér fog folyni, hogy gáz lesz, mert lassan
kezdi elveszíteni a türelmét és a jólelkűségét.
Pedig a csaj tök ártatlan, mintha az arcára lenne nyomtatva
a szűzhártyája.
Tudod, Kacper, van egy olyan benyomásom, hogy helytelenül
táplálkozol - mondja hirtelen Ala -, olyan ideges, olyan
izgatott vagy mindig. Lazíts egy kicsit, annyira feszült vagy,
teljesen fel vagy húzva. Erről az oldaladról eddig
nem ismertelek.
Kacper idegesen körbenéz, és azt mondja: dobok egy
sárgát, de mintha azt mondaná: isten büntetése.
Erre a lány szerényen lesüti a szemét a bőrtáskájára,
kivesz egy higikendőt, és letörli az asztalról,
ami kilöttyent a kólából meg a sörből.
Figyelj - mondja nekem -, Andrzej, mert Andrzejnek hívnak, ugye?
Engem Alának. Szeretném, ha mint barát, elmondanál
nekem valamit. Őszintén. Még a legszörnyűbb
igazságot is. Mert véleményem szerint még a
legszörnyűbb igazság is jobb, mint a legszebb hazugság.
Kacper narkózik?
Nem - felelem. Nézem, hogyan sül a kolbász, hogyan
lengedeznek a zászlók, hogy gurulnak a papírpoharak.
Semmi anyagozás, komolyan? - mondja Ala, nem teljesen meggyőződve
- Se lágy, se kemény drogokat? Jó, mert nem tűröm
azt a mocskot. Tudom hogy néhány iskolatársamnak van
némi köze ezekhez a dolgokhoz, de azt nem bírnám,
ha a barátom is ilyen mélyre bukna. Állítólag
pusztítja az elmét, rombolja a szürkeállományt,
és az emberek teljesen betegek lesznek tőle, rabjai lesznek
fizikailag és pszichikailag is. Rossz társaságba keverednek,
eladják az otthoni értékeket. Szörnyű.
Bólintok a fejemmel, valahol az igen és a nem között,
hogy egyetértek.
Erre ő: figyelj Andrzej, van valami gondod? Úgy nézel
ki, mint akit valami gyötör, kínoz. Mondd meg őszintén,
hátha segíthetek, ha tudok. Én is nehéz időszakot
hagytam magam mögött, nemrég szakítottam a barátommal.
Két évig voltunk együtt. Virág, csókok,
tudod. Aztán hirtelen vége lett. Otthagytam. Pedig nemzetközi
kapcsolatokra járt, talán ismered. Elmondom őszintén
hogy volt. Mert természetemnél fogva őszinte, spontán
ember vagyok, és az ilyeneket értékelem. Komplexusok,
hamis tabuk nélkül.
Bazmeg, gondolom magamban.
Szóval az úgy volt, mondja, hogy amikor már másfél
évesek voltunk, évforduló volt, virágot hozott,
meg bort. Én meg morcos lettem, mert egyikünk sem iszik.
Bocsáss meg, nagyon személyes dolog ez. Később
kiderült, hogy úgymond a szerelem bizonyítékát
várta. Én mondom, a francba, nem vagyok én olyan.
Megkérdeztem, hogy a gyengédségem, a közelségem
nem elég neki, mert ha nem, akkor nincs miről beszélnünk.
Elég keményen veszekedtünk. Hívhatlak Andrzejnek?
Szóval, a francba is, Andrzej, mondd meg, szerinted komoly volt
a részéről? Ő huszonegy éves volt, én
húsz.
Hallottad a legendát, a megkezdett almáról, amibe
beleharapnak és rohadni kezd, meg férges lesz?
Aztán valami megáll bennem. Mondd, mondd csak tovább
- buzdítom, és egy pillanatra odamegyek a pulthoz. Kérdezem,
nem tudják-e hol az a srác, aki mellettünk ült.
Erre ők, hogy velünk ült, elment a toi-toira, de amikor
visszajött, egy lány várt rá, és elhúztak
valahova.
Én meg mondom, hogyan nézett ki a csaj, akivel elment?
Erre ők, hogy hosszú szőke haj, elegáns, dekoltált
tüllruha, pislogó bal szem.
Én akkor már egyből tudom: Magda.
És amikor magamtól visszatérek az asztalhoz, ő ugyanabban a helyzetben ül, akár a lakkal lefújt bemondónő a híradóból, aki szorgalmasan jegyzetelve informálja a népet éppen: mert én nem vagyok olyan könnyűvérű lány, mint a többi. És remélem, Andrzej, hogy ebben a kérdésben te is egyetértesz velem.
Ja - válaszolom elég röviden és komoran, mert
az utóbbi pillanatokban történt eseményektől
eléggé a nullára csúsztam. Mert épp
azt állítottam, hogy nem. Még jó, hogy nem.
Mondhat, amit akar, elénekelheti az összes dalt, amit csak
tud, a karácsonyi énekekkel együtt, videoklippel és
felirattal alul. Fölsorolhatná az összes bűnét
az általános elsőtől kezdve, meghatározva
a gyakoriságát és a mértékét,
figyelembe véve az előfordulások számát
a testtömeg gyarapodásához viszonyítva. Most
mindent szabad neki. Elmondhatja a vakbélműtétje teljes
lefolyását, és azt is, milyen stádiumokban
cserélődtek a tejfogai állandóakra. Tessék
csak, kérem. Én csak bámulok. Közepesen szép,
de végülis belefér. Akár a fejemet is elfordíthatom
máshová is nézhetek, esetleg a bútorokra, vagy
az ablakra. A haját valószínűleg az elsőáldozás
óta növeszti, és majd csak a menyegző után
vágja le, hogy a rokonok is kapjanak egy tincsnyit a boldog házaséletből.
Őszintén szólva, egyfajta kedvetlenség telepszik
a fejembe, mivel tudom, hogy nehezen, erőfeszítéssel
megy, mintha anyámra kéne támadnom, vagy, ami még
rosszabb, valami azonosíthatatlan házi madarat, valami félig
nyers szárnyast kéne lenyelnem. Merthogy ennek a csajnak
elég gázos a karosszériája, ami nem tetszik,
idegesít.
Szóval ennek következtében elég durva és
gúnyos leszek, főleg a szánalmas kinézetére
vonatkozó benyomásaimmal kapcsolatban akarok okozni neki
némi bosszúságot, mérget.
Te valami pincében laksz? - kezdem teljesen komolyan. Mert vagy
így, vagy úgy; vagy teledumálom a fejét, hogy
így szép, meg úgy szép, vagy nem, úgyis
meglesz nekem, elkerülhetetlen, nincs kecmec.
Hát igen, Kacper lenyúlta Magdát. Bár ez
abszurd, a legnagyobb surmóság, már überelni
se lehet, tiszta gennyesség, kiegészítők és
tablettás mocsok nélkül, százszázalékos
surmóság cukor és színezőanyagok nélkül,
bár teljes sokk számomra, bukás, a világnézetem
megerőszakolása, akkor is kimászom belőle,
sőt még nyerek is rajta. És közben suttogva számolok
az ujjaimon. Ő most meghúzza Magdát, az neki plusz
egy. De Magda úgyis mindenkivel elmegy, úgyhogy mínusz
másfél. Én meghúzom az ő Aláját,
bár ez mínusz egy nekem, a kinézete miatt. De azért,
hogy nem hagyta valami gyökérnek két évig, plusz
azért, hogy néhány napig Kacpernek sem sikerült
egyszer se meghúznia, azért plusz három nekem.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu