Füst
Túl sok elégia. Túl sok emlékezet.
Széna illatozik, a mezők felett bizonytalankodva
nemeskócsag lebeg.
A halottakat el tudjuk temetni. Nem akarunk ölni.
Ám a ragyogás pillanatai kicsúsznak a varázslataink
alól.
A szobámban álmok tornyosulnak,
szorosan egymásra rakva, mint a szőnyegek
egy dunsztos levegőjű, keleti bazárban.
És nincs már hely új költeményekre,
az őz nem fut, a jövőt igyekszik kitalálni.
Senki sem képes az Istenimádatra,
a haragvó, a dühös ima erősebb.
A hús virágai, a reánk nyíló seb.
Füst emelkedik a lapos városok fölött,
és betér a csend a házainkba.
Betér házainkba a telehold.
Lakás ösztöndíjasok számára
Az átutazó ösztöndíjasoknak szánt
lakásban
a polcon tizennégy unatkozó regény,
olyan nyelven, amely nem rokona a te rokonaidnak.
Álmos Buddha, néma tévé, agyonkarcolt serpenyő,
nem egy melankolikus omlettet sütöttek már rajta.
Szombat este, matt teafőző, amely viszont az összes
dialektusban fütyül. Próbálod kényelembe
hozni magad,
nem gondolkodni, ha nem muszáj. Eckhart mestert olvasod
a distanciáról (Abgeschiedenheit), és egy bizonyos
angol költészetét,
aki szereti Franciaországot, majd egy francia prózáját,
aki csodálja Angliát.
És csak néhány napi intenzív otthonteremtés
után,
s majdnem csodálkozva fedezed föl:
e higiénikus szobákban, hol átvonult a művelt
emberiség elitje,
itt nem lakik senki, itt nincs élet a földön.
RÖHRIG GÉZA FORDÍTÁSAI
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu