stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



MÁNDY STEFÁNIA


Arthur R i m b a u d

AZ ÖRÖKÉLET

Megvan! Mi? kérded.
Az örökélet.
Tengerbe fulladt
A nap s kigyulladt.
Jaj, strázsa lét,
Valljuk be: éjünk
Sivár és vaksötét,
De nappal égünk.
Nem iramlik az út,
Nincs közszavazat,
Szabad, aki tud,
Szárnyalsz magad.
Szívedből süt még
Tűzfény az égre,
Tudod, mit tégy,
Nem vársz igére.
Nincs más remény,
Sem o r i e t u r.
Az elme s türelme
Csak büntetést szül.
Megvan! Mi? kérded.
Az örökélet.
Tengerbe fulladt
A nap s kigyulladt.

 

kötéltáncos

gondolj rá hegyes szirten állunk
szemünk két hófelhőt lebegtet
felhők között a horizont

egy kötéltáncosnak kiabálunk
rettegsz aki táncol leeshet
kiáltsz kiállom és viszont

naponta újra megy a próba
elkötve minden alkotóba
a végső ég a szakadék

csak szélét látván az egésznek
hol mindent örök hó borít
te mit neveznél szenvedésnek?

Csak szélét látni az Egésznek.
 
 

a távfutónak

egy hang szúr éjjel nappal robotderék áll
merev gerinckísértetek csodálják
mit vét a folyvást távfutó a rajtnál
hogy minden nyár egy oktávval odább
zörgeti a tévutak lomborgiáját
egy hang szúr éjjel napok nem figyelnek
a körforgásban izzva morzsolódik
fagyalbokor a sorsok folytatása
vagy virradatkor korongfelkelések?
minden mulasztás új esélyre nyit még
üres edények telnek vízköpők a tornyon
a rettegésnek is van gótikája
tört felszökők mégis magasra vitték
vagy telt fénygömb a boldogság királya?
egy hang szúr éjjel szívburok ha présben
a csapóajtó új utakra lódít
tenger zajlik a jósló kérdezésben
a ritmus jóra int jaj becsapódva
vad izgalom hogy hallja hogy ne késsen


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret