stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



ANNA ENQUIST

HATÁRJÁRÁS A MELANKÓLIA ÉS AZ IRÓNIA FÖLDJÉN


A melankólia az én szakterületemen, a pszichiátriában igen súlyos kórkép. A melankóliában szenvedő beteg mindennemű érzelem hiányáról panaszkodik. Nem érez dühöt, szomorúságot, örömöt, felindulást. Csak ürességet. A melankóliában szenvedő haszontalannak és halálosan fáradtnak érzi magát. A legcsekélyebb kezdeményezésre is képtelen, és így nem képes előteremteni magában azt a munkakedvet és élvezetet sem, amire egy regény vagy elbeszélés megírásához szükség lenne. Nem is tudja, miről írhatna, mert semmi sem érdekli igazán.

Ebben a szigorúan pszichiátriai értelemben az én irodalmi munkám legkevésbé sem melankolikus természetű, mert mindenekelőtt érzésekről szól. Négy vastag verseskötetet írtam csordultig tele szorongással, haraggal, bosszúsággal, halálfélelemmel és őrjítő dühvel. E heves érzelmek előidézői - szerintem - magában az életben lelhetők fel: az ember szégyenletesen hiányosan van felkészülve a létre, és ostobán alá van vetve az idő folyásának. Néha nekem is elegem van abból, hogy beszámoljak ezekről az eruptív érzelmekről; olyankor szeretném az érzelem hevességét letompítani vagy irónia mögé rejteni, hogy valamin nevetni is lehessen. Ez veszélyes, mert mire észbekapok, semmi nem marad a költeményből, csak egy ízetlen tréfa. A tompítás ugyanakkor szükséges, mert ha a szerző szabad folyást enged az érzelmeinek, akkor könnyen az érzelmesség és a banalitás felé sodródik. A legszívesebben olyan fajta irodalmat írnék, amelyet pengeélesre vágott ironikus tollal írtak, és éppen arról szól, amit a melankolikus nem érezhet. Ezen még dolgoznom kell.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret