stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



HELEN MEIER

SZÜLETÉSNAPI JÓKÍVÁNSÁGOK


Bemondták a rádióban, hogy a Napsugár Öregek Otthonában Marie Hungerbühler kisasszony 95. születésnapját ünnepli, hogy az idős hölgy továbbra is naponta port töröl vagy virágot locsol, hogy ehhez szívből gratulálnak, és az elkövetkezendő esztendőkre is minden jót kívánnak. Marie Hungerbühler kisasszony nem hallotta a születésnapi köszöntést, süket volt, a nagyothalló készülékét pedig elfelejtette föltenni. A többi öreg nevetett, aztán jött a nővérke, és belekiabálta a fülébe a rádiós köszöntést, Marie elfelejtette belemártani a kenyerét a kávéjába. Köszöntötték, idegen urak, a rádióban, kilöttyent a kávéja. Nem ő volt az egyetlen, akinek kilöttyent, a műanyag asztalokon mindenütt kávétócsák virítottak. Az öregek ott ültek előtte, maguk elé meredtek. A nővérke megpróbált kézikötő-foglalkozásokat szervezni, négyszögletes darabkák, tízszer tíz centiméter, összevarrva gyapjútakaró lesz belőle a szegény négereknek. A legtöbben nem kötöttek, megfeledkeztek róla, és kiejtették kezükből a kötőtűket, a gombolyag a földön gurult, ketten hangosan számlálták a szemeket, és gonoszul nézték egymást. A legtöbben csak úgy ültek ott, egy páran mozgatták a szájukat, dünnyögtek valamit, nem figyelt rájuk senki, egy öregasszony, akinek a hátsó fele kibuggyant a székről, a rózsaszínű bőre, időről időre fémkeretes szemüvege mögé nyúlt egy papírzsebkendővel, a szemüveg üvege homályos volt, egyik üvege repedt, a keret vörös barázdát szántott az öregasszony arcába. Egy apró termetű öregasszonynak, két elálló szemfoggal, nedves kötényére csorgott a nyála, egy másik aludt, karja a kávétócsák mellett, gyér, szürke copfja, cipőfűzővel a fejéhez rögzítve, lecsúszva. Nem szabad aludni, Babetta, mondta a szerzetesnővér barátságos mosollyal, miközben áthaladt a termen, mert aztán éjszaka meg nem tud majd aludni. Egy öregasszony fölnevetett, odacsoszogott Babettához és megrázta, a szobában áporodott ruha, vizelet és intézeti kávé szaga terjengett. Az Öregek Otthonát nemrég építették, vidéki környezetben, krómfémes konyha, világos bútorok, piros kárpitszékek, virágmintás tapéta, fürdőszoba, zuhanyzó, vízcsapok, minden nagyon szép. Az öregek nem szerettek fürdeni, átfázunk, mondták, sajnálták naponta váltani a fehérneműt, hiszen takarékoskodni kell, mondták. Volt, aki időnként bevizelt. Egyszerűbb volt, mint a tisztára mosott folyosón át állandóan vécére szaladgálni. Amíg az ember ülve maradt, melegítette a nadrágba eresztett vizelet, a szagát megszokták, megszárad magától, mondták, akik észrevették. Sokan nem vették észre. Valaki egy nagybetűvel nyomtatott imakönyvben lapozgatott, olvasni nem szeretett, de képeket nézni igen, az Atyát, Fiút, Szentlelket, galambot, almát, oroszlánt. Akkor Marie Hungerbühlernek jobb volt, ő port törölt. A szeme jó volt, észrevett minden porszemet, leporolta a fiókos szekrényeket, a székeket, a padokat, amelyeken az öregek ültek, arrébb kellett húzódniuk, hogy le tudjon porolni. Kelletlenül tették, gyorsan arrébb húzódtak, majd lassan újra vissza. A rózsaszínű kövér öregasszony a csöndes szemtörölgetésből hirtelen hangos sírásra váltott, jött a nővér és kivezette, néhányan kuncogtak, mások ásítottak, volt, aki semmit sem vett észre. Marie Hungerbühler megrázta a fejét. Miért is kell sírni, hisz olyan jó itt, és még föl is köszöntötték a születésnapján. Gondosan kötényébe tette a porrongyot. Ha majd végre eláll az eső, meg kell locsolnia a virágokat. És még sok-sok boldog esztendőt kívántak neki. Ez igazán kedves.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret