DALOS GYÖRGY
AZ AHMATOVA-DOSSZIÉBÓL
I. Alekszej Alekszandrovics Szurkov/1/ levele Nykita Szergejevics Hruscsovhoz/2/
Mélyen tisztelt Nyikita Szergejevics!
Még mindig annak a nagyvonalú
és merész felfogásnak a hatása alatt, amelyet
Ön a III. Írókongresszuson/3/ tartott beszédében
fejtett ki az irodalomról és az irodalmárokról,
kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmét
egy idős orosz írónő sorsára, aki ez év
júniusának második felében tölti be hetvenedik
életévét.
Anna Andrejevna Ahmatováról
van szó, akinek műveit az ÖKP (b) /Összövetségi
Kommunista Párt - bolsevikok, az SZKP hivatalos elnevezése
1952-ig - D.Gy./ KB határozata a "Zvezda" és a "Leningrád"
című folyóiratok szerkesztőségének
hibáit taglalva szigorúan megbírálta. Ez a
bírálat, jóllehet hangnemét tekintve rendkívül
éles volt, lényegileg helyes volt, minthogy a költőnő,
aki a Nagy Honvédő Háború éveiben egész
népével együtt magas erkölcsi és politikai
fellendülést élt át, a háborút
követő első esztendőben egy sor mélységesen
pesszimista művet publikált. Minthogy akkoriban hasonló
hangulatok kerítettek hatalmukba jóval fiatalabb költőket
is, történelmileg érthető az A. Ahmatovát
ért bírálat éles hangneme.
A pártos kritika nem múlt
el nyomtalanul. Két-három évvel a határozat
közzététele után Anna Ahmatova egy sor új,
hazafias témájú lírai művet publikált,
amely arról tanúskodott, hogy sikerrel küzdte le az
1946-os esztendő pesszimista hangulatait, ezek a művek a háború
éveiben tanúsított népi hősiességről
szólnak, a háború utáni újjáépítés
örömét, a szovjet gyermekkor örömét,
és a népek békeharcos törekvéseit dicsőítik./4/
Az utóbbi években
Abba Ahmatova sokat és termékenyen, nagy tehetséggel
és mesterségbeli tudással dolgozott a kínai
és koreai klasszikus költők legnehezebben átültethető,
kiemelkedő alkotásainak fordításán, továbbá
egy sor európai költő és a testvéri szovjet
népek költőinek verseit fordította.
Ezekben az években
állampolgári magatartása is kifogástalan volt.
Amikor a boldogult M. Zoscsenko egy csoport reakciós angol egyetemi
hallgatóval tartott leningrádi találkozón /5/
lehetségesnek tartotta, hogy a Központi Bizottság határozata
ellen ezekhez a kötözködő vendégekhez apelláljon,
Anna Ahmatova határozott és éles visszautasításban
részesítette őket. Jóval a B. Paszternak /6/
Nobel-díja körüli tavalyi hisztériakeltés
előtt hallottam, ahogyan Ahmatova élesen elítélte
a Paszternaktól kéziratban megkapott és általa
elolvasott "Zsivago doktor" című regény művészi
gyengeségeit és politikai tendenciáit.
/.../ Tekintettel arra a
visszataszító kampányra, amelyet a világ egész
reakciós csőcseléke indított el, és amely
mindmáig nem enyhül, mind nemzetközi politikai szempontból,
mindpedig a célból, hogy a szovjet írók idősebb
nemzedékének szívében megerősítsük
azt, amit az Ön óírószövetségi beszéde
keltett, úgy gondolom, hogy nagyon pozitív visszhangot váltana
ki, ha az idős orosz költőnőnek, Borisz Paszternak
kortársának, akit a múltban nagyon szigorú
pártbírálatnak vetettek alá, és aki
mégsem burkolózott hallgatásba, feltűnően
ünnepelnék meg a hetvenedik születésnapját.
/7/
/.../ Ha valamilyen formában
államilag elismernék a ma is aktív költők
sorában alkotó Abba Ahmatova félévszázados
alkotói működését, ezzel súlyos
csapást lehetne mérni azokra a reakciósokra és
ingadozó értelmiségiekre, akik mindmáig nem
tudtak megválni a hírhedt "Paszternak-ügytől".
Szívélyesen és
tisztelettel
1959. június 22-én
Al. Szurkov
(Forrás: F. 5.op. 30. D. 457, l. 86-87. R. 4662.)
Az első lapon kézírásos megjegyzés olvasható: "Hruscsov elvt. olvasta. V. Sz. Lebegyev" /Hruscsov titkára - D. Gy./
II. Hivatalos levélváltás egy Ahmatovával kapcsolatos lexikoncikkről:
A.
SZKP Központi Bizottsága
Ideológiai Osztály
Az Irodalmi Kislexikon /Kratkaja
Lityeraturnaja Enciklopegyija - D. Gy./ megjelenés előtt álló
második kötetében szerepel a "Zvezda" című
leningrádi folyóiratról írott szócikk.
A szokásos informatíz adatok mellett a szőcikknek van
egy passzusa, amely az ÖKP(b)KB a "Zvezda" és "Leningrád"
című folyóiratokra vonatkozó 1946. augusztus
14-i határozatát érinti. Ennek az I. V. Sztálin
közvetlen nyomására hozott határozatnak az értékelését
belefoglaltuk a szócikktervezetbe, tekintettel azonban a kérdés
rendkívüli fontosságára, úgy véljük,
hogy nincs jogunk a határozatot az SZKP KB engedélye nélkül
jellemezni.
Kérjük utasításaikat.
A szócikktervezetet mellékeljük.
L. Seumjan
A "Szovjet Enciklopédia" Kiadó
Tudományos Tanácsának
helyettes elnöke
1964. október 7-én
B.
Az SZKB KB Titkárának
Iljicsov L. F. elvtársnak
Az SZKB KB Ideológiai Osztálya
leveleket kapott a "Szovjet Enciklopédia" Kiadó Tudományos
Tanácsától (Saumjan elvt.-tól), amelyekben
azt kérik, hogy vizsgáljuk meg a "Zvezda" és a "Zoscsenko"
címszavak terveit, tekintettel arra, hogy ezekben említés
történik a "Zvezda" és a "Leningrád" című
folyóiratokkal kapcsolatos 1946. augusztus 16-i ÖKP(b) KB-határozatról.
A "Zvezda" címszó
tervezetében rámutatnak az ÖKP (b) határozatainak
pozitív jelentőségére a szovjet irodalom kommunista
eszmeiségének fokozásáért folytatott
harcban, ám ugyanakkor bírálóan átértékelik
a határozat némely vonatkozását: "magán
viselte az adminisztratív megoldásokra való hajlam
nyomait", "Hangneme durva volt, és megalapozatlanul éles
jellemzését adta egyes íróknak".
(...) Saumjan elvt. az említett
határozatra vonatkozó kérdéssel már
az Irodalmi Kislexikon első kötetének előmunkálatai
során is fordult hozzánk. Akkor A. Ahmatova költészetének,
illetőleg az őt ért 1946-os éles pártbírálatnak
a megvilágításáról volt szó.
Célszerűnek tekintettük, hogy az Ahmatova-szócikk
ne tegyen említést az ÉKP(b) határozatáról.
Jóllehet az 1946-os pártdokumentumokban tartalmazott számos
irodalmi és művészeti tárgyú konkrét
értékelést maga az élet vette le a napirendről,
mindazonáltal e dokumentumok kritikai megítélése
nem tartozik a "Szovjet Enciklopédia" kiadó illetékességi
körébe.
Ezt a körülményt
adott esetben is figyelembe kell venni. Szükségesnek tartjuk,
hogy Saumjan elvt. a következő ajánlást kapja:
a "Zvezda" és a "Zoscsenko" címszavakból távolítsa
el az OKP(b) KB "A "Zvezda" és a "Leningrád" című
folyóiratokról" című határozatának
említését.
Kérjük beleegyezésüket.
A. Romanov
D. Polikarpov
1964. október 16-án
(Forrás: F. 5. Op. 55. D. 100. l. 177-180, 186. R. 7741)
A második dokumentumon kézírásos megjegyzés olvasható: "Beleegyezni. Jelenteni M. A. Szuszlovnak. /PB tag, az SZKP KB ideológiai titkára - D. Gy./ 1964. október 17-én, Szuszlov." További megjegyzés: "A kérdés megvizsgálásának eredménye közölve Saumjan elvt.-tal. I. Csernoucan, az SZKB KB Ideológiai Oszt/ályának/ helyettes alosztályvezetője. 1964. október 22."
III. Anna Ahmatova első külföldi útja
A.
Alekszej Szurkov levele az
SZKP Központi Bizottságának
Mint azt G. Vigorelli/1/, az Európai
Íróközösség Főtitkára az olaszországi
szovjet követség révén közölte, egy
zsüri, amelynek D. Benedetti kommunista egyetemi tanár is tagja,
Anna Andrejevna Ahmatova szovjet költőnőnek ítélte
oda költői életművéért az olasz Taormina
irodalmi díjat. Ezt a díjat évente ítélik
oda a legjobb költői alkotásért és a szicíliai
Taormina város önkormányzata alapította. A közelmúltban
olyan jelentős, haladó olasz költők kapták
meg, mint Umberto Saba vagy a jelenlegi Nobel díjas Salvtore Quasimodo,
a külföldi költők közül pedig Tristan Tzara,
a nemrég meghalt francia kommunista költő. A díj
összege egymillió líra, azaz körülbelül
kétezer dollár. Ez az első eset, hogy külföldi
díjat ítélnek oda szovjet írónak.
Anna Ahmatova a legidősebb
szovjet költő (június 24-én tölti be 75.
életévét). Polgári-nemesi környezetből
származik, és mint orosz költő bonyolult fejlődési
utat járt be. A forradalom előtti években ő volt
a legnépszerűbb orosz költőnő, aki a zárkózottság
egyértelműen kifejezett vonásaival egyéni témákat
és problémákat verselt meg. Október után,
amikor a legtöbb akmeista társa elhagyta az országot,
a csoport vezetőjét, Ahmatova férjét, N. Gumiljovot
/2/ pedig ellenforradalmi összeesküvésben való
részvétele miatt agyonlőtték, Anna Ahmatova
Leningrádban maradt, és a Nagy Honvédő Háborút
megelőző években kevés eredeti verset alkotott,
de sokat fordított, és Puskin-kuatásokkal is foglalkozott.
A nagy Honvédő Háború Leningrádban érte,
és gyökeres fordulatot hozott a szovjet valósághoz
való viszonyában. A Leningrád védőinek
szentelt ciklusával és olyan versekkel, mint a Pravdában
1942 elején közölt "Hátország", Ahmatova
joggal foglalta el helyét a népét hazafias lírával
segítő költők között, a rádión
keresztül is hazafias felhívásokat intézett a
leningrádiakhoz. A háború után Ahmatova visszaesik
a korábbi hangulatokba, és verseit az ÖKP(b) KB "A "Zvezda"
és "Leningrád" című folyóiratokról"
szóló határozata igazságosan (bár rendkívül
nyers hangnemben) bírálja. A határozat nem múlik
el nyomtalanul Ahmatova fölött. 1948-ban az "Ogonyok" című
hetilapban majd más folyóiratokban publikálja új
verseit, amelyek visszahozzák őt a szovjet költők
sorába. A. Ahmatova a legutóbbi időkig rendszeresen
publikál szovjet folyóiratokban és lapokban, eddig
két verseskötetet adott ki, és most készíti
elő a harmadikat a "SZovjetszkij Piszatyelj" könyvkiadónál.
Valahányszor külföldi újságírók
és külföldi egyetemi hallgatók panaszkodásra
vagy szovjetellenes kijelentésekre akarták provokálni
Ahmatovát, ő mindig határozottan elutasította
ezt, és szovjet állampolgárhoz méltóan
viselkedett.
Figyelembe véve mindezt,
valamint azt, hogy Ahmatova olaszországi díjának pozitív
fogadtatásával érzékeny csapást mérhetünk
a külföldi rágalmazókra, hasznosnak tartanám,
hogy ne akadályozzuk meg Ahmatovát a díj átvételében,
hanem engedjük meg neki, hogy mihelyt egészsége lehetővé
teszi, utazzék el a díj átvételére két
hétre (idén szeptember-októberben), és helyezzünk
el a "Lityeraturnaja Gazeta" és a "Lityeraturnaja Rosszija" hasábjain
a díjátadásról szóló információt.
Az Olaszországba való kiutazást a díj szabályzata
teszi szükségessé, amely szerint a díjazott a
díjakat csakis személyesen, Taorminában veheti át.
Kérem, adjanak utasításokat
a kérdéssel kapcsolatban.
A. Szurkov
a Szovjet Írószövetség
Vezetőségének titkára
Budapest, 1964. május 25.
Az SZKB KB ajánlása
A Szovjet Írók Szövetsége
(Szurkov elvt.) kéri, engedjük meg A. A. Ahmatova költőnőnek,
hogy átvegye az olasz Taormina irodalmi díjat /3/ és
engedélyezzük kiutazását Olaszországba
két hétre, továbbá helyezzünk el közleményt
a sajtóban a díj nekiítéléséről.
Mint Kozirev elvt. a szovjet nagykövet
rejtjelezett üzenetéből kitűnik, Szurkov elvt.
anélkül adott előzetes beleegyezést A. Ahmatova
Olaszországba utazásához, hogy ezt a kérdést
a helyszínen egyeztette volna.
Az olasz irodalmi díj odaítélése
Anna Ahmatovának, bár ezt a díjat haladó írók
sorának, köztük kommunistáknak is odaítélték,
mégis tendenciózus, egy olyan költőnő támogatását
jelenti, akinek műveit hazánkban bírálták.
A kialakult helyzetben az Ideológiai
Osztály lehetségesnek tartja, hogy egyetértsen Szurkov
elvt. Javaslatával, mely szerint A. A. Ahmatovaa tíz napra
Olaszországba utazik a díj átvétele céljából,
a "Lityeraturnaja Gazeta" pedig rövid információt tesz
közzé a díj odaítéléséről
A. Ahmatovának.
Kérjük megvizsgálni.
V. Sznasztyin
D. Polikarpov
1964. május 24.
(Forrás: F. 5. op. 55. D. 100, l. 48-60. R. 7741. Határozat: "Egyetérteni. I. F. Iljicsev, L. I. Brezsnyev, P. N. Gyemicsev, B. N. Ponomarjov, M. A. Szuszlov.")
IV. Az 1946-os párthatározat érvénytelenítése
Világ proletárjai egyesüljetek!
A Szovjetunió Kommunista Pártja
KÖZPONTI BIZOTTSÁG
SZIGORÚAN TITKOS
AZ SZKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA
ÜLÉSÉNEK 138. SZ. JEGYZőKÖNYVE
1988. október 20.
Elnökölt: M. Sz. Gorbacsov elvt.
(...) XV. Az ÖKP(b) "A "Zvezda"
és "Leningrad" című folyóiratokról" című
1946 augusztus 16-i határozatáról
Megvizsgálva a Szovjet Írók
Szövetségének (G. M. Markov elvt.) és az SZKP
Leningrádi Területi Bizottságának (J. F. Szolovjeva
elvt.) az SZKP KB-hoz "A "Zvezda" és "Leningrád" című
folyóiratokról" című, 1946. augusztus 16-án
kelt határozata ügyében az SZKP KB-hoz intézett
beadványt, az SZKP KB megállapítja, hogy az ÖKP(b)
említett határozata eltorzította a művészértelmiséggel
végzendő munka lenini elveit, megalapozatlan és durva
nyomásnak tett ki neves szovjet írókat.
Az a politika, amelyet a párt
a forradalmi átalakítás peresztrojka/ körülményei
között az irodalom és a művészet terén
folytat, érvénytelenítette és meghaladta ezeket
a tételeket és következtetéseket, az írók
jó hírét helyreállította, műveiket
pedig visszaadta a szovjet olvasóknak.
Az SZKP KB elhatározta:
Az P(b) KB "A "Zvezda" és
"Leningrád" című folyóiratokról" című
határozata mint téves, érvénytelenítendő.
/Körpecsét: "A Szovjetunió Kommunista Pártja"/
M. GORBACSOV
az SZKP titkára
JEGYZETEK A LEVELEKHEZ
/1/ Szrkov, Alekszej (1899-1983) - szovjet költő és irodalmi funkcionárius, a Szovjet Írószövetség első titkára, Ahmatova több kései verseskötetének szerkesztője és részben megbízott cenzora
/2/ Hruscsov, Nyikita (1893-1971) - szovjet államférfi, Sztálin halála után 1964-ig az SZKP KB első titkára
/3/ A Szovjet Írók III. kongresszusa 1959. május 18. és 23. között ülésezett Moszkvában. /4/ Összesen öt 1949-50-ben írott költeményről - köztük egy Sztálin hetvenedik születésnapját méltató versről - van szó. Ezeket Ahmatova saját bevallása szerint "kegyelmi kérvénynek" szánta, általuk akarván megmenteni 1949-ben immár másodízben lágerbe zárt fiát, Lev Nyikolajevics Gulmiljovot (1912-1992). Később a költőnő határozottan, bár eredménytelenül tiltakozott az ellen, hogy ezeket a verseket felvegyék újabb köteteibe.
/5/ 1955. május 5-én egy Leningrádban tartózkodó oxfordi diákküldöttségnek találkozót szerveztek meg szovjet írókkal, és erre - az angol vendégek kérésénekeleget téve - Zoscsenkót és Ahmatovát is meghívták. A diákoknak arra a kérdésére, hogy egyetértenek-e a rájuk vontkozó 1946-*os határozattal, illetőleg a zsdanovi bírálattal, Zoscsenko azt felelte, hogy nem, Ahmatova ezzel szemben azt állította, hogy mindkettőt helyeselte annak idején, és helyesli ma is. Az ügyről a leningrádi területi párttitkár igazoló jelentést volt kénytelen küldeni az SZKP KB tudományos és kulturális osztályának. Ahmatova a találkozón tanúsított lojális magatartását azzal indokolta, hogy éppen azokban a napokban adta be fia érdekében a kegyelmi kérvényt, és nem akarta veszélyeztetni az ügy intézését. (Csukovszkaja, I. K. Zapiszki ob Annye Ahmatovoj, 2. kötet, Ymca-Press, Paris, 107.)
/6/ Paszternak, Borisz Leonyidovics (1890-1960), orosz költő, író és műfordító, 1958-ban csak külföldön publikált "Zsivago doktor" című regényéért neki ítélték a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díját. A nagyszabású sajtókampány és a Szovjetunióból való száműzetést kilátásba helyező fenyegetés hatására Paszternak végül lemondott a magas kitüntetésről. Anna Ahmatova valóban bírálta a "Zsivago doktor" általa észlelt irodalmi fogyatékosságait, sohasem hagyott azonban kétséget afelől, hogy elítéli a Paszternak elleni durva hivatalos kirohanásokat.
/7/ Ilyen "feltűnő" ünneplés illetőleg "állami" elismerés Ahmatovának egészen haláláig nem jutott osztályrészül.
***
/1/ Giancarlo Vigorelli, olasz író, az Európai Íróközösség főtitkára a hatvanas évek elején, moszkvai útjai során kényes kultúrdiplomáciai küldetést teljesített. Egy KGB-jelentés szerint (1966. április 23.) maga Aldo Moro miniszterelnök kérte őt, mindent kövessen el, hogy a represszív szovjet kultúrpolitika ellenére " se szakadjanak meg semmi esetre se a kapcsolatok".
/2/ Gumiljov, Nyikolaj Sztyepanovics (1886-1921), költő, Ahmatova első férje, 1921-ben az ú.n. "Tagancev-féle összesküvés" vádlottjaként halálra ítélték és kivégezték. Versei csak a nyolcvanas évek végén jelenhettek meg ismét a Szovjetunióban.
/3/ Helyesen: Etna-Taormina díj.
Észrevételeit, megjegyzéseit érjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu