stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



BOGLÁR LAJOS

MÁTRAI KÉPEK
KUNT ERNŐ SZELEMÉBEN


  1. A tornácokon, mint óriási fekete denevérek himbálódznak a gyászruhák a májusi szélben. Ismét egy temetés. - Egy esztendő alatt már a hetedik halottunk... - De volt hét lagzi is! Gyerek is született! - Ez lenne a természet rendje. - Persze, ha valaki meghal, annak a helyébe csak csak születnek gyerekek... - Hát M. lenne a nyolcadik, ha biztosan tudnánk, hogy meghalt... 2. "Kedves L.! Ne haragudjatok, hogy csak most írok, mert üzentetek, hogy nem jöttök, pedig sajnos szombaton le kellett vágni a másik disznót is, mert nem evett, és sokat fogyott. Csak annyi időm volt, hogy a nászasszonynak telefonáltam, hogy szombaton vágunk, mert még hörgött is, és féltünk, hogy valami baja van, a böllér készenlétben volt, de mire megjöttek a rokonok, már pörzsölték. Egy kis kóstolót küldök. Gomba nem lett, pedig a falu várta, de későn jött az eső. Most írok a tragédiáról , amiről nem is álmodtunk volna. A boltos Zs. édesanyja Erzsébet napján, hétfőn , elment a közeli erdőrészbe, ahol a férje fát készített. Zs. és férje meg éppen Pestre készültek a fiukhoz, mert beteg volt az unokájuk. Elutaztak, és este értek vissza, mert telefonáltak nekik. Az édesanyjának a fiatal férje, G. vágott egy 4 méteres rudat és küldte haza az erdőből, azért írom, hogy fiatal, mert Zs. anyja 20 évvel fiatalabb emberhez ment férjhez. Állítólag még élt a férje, már volt ez a kapcsolat. Tehát M. néni, aki 69 éves, azóta sem tért haza a közeli erdőből. Már a környék falvaiból is voltak többször is keresni, meg egy autóbusszal rendőrök is, minden nap keressük, de eredménytelenül. Holnap jön a katonaság és újra átpásztázunk mindent. Ha csak darabokat találunk utána, csak el lehessen temetni! A falu lakóinak nincs addig nyugta. ő agy-érelmeszesedéses volt, az utóbbi 2 évben már súlyos volt az állapota, nem tudta, hogy mit csinál. Remélem ti jól vagytok, írjatok. Csókol E." 3. A kanyargós hegyi út egyik oldalán, ahol utoljára látták, rozsdás kereszt áll: rajta művirágcsokrok, szomorú koszorúk, és esőáztatta elmosódott címzésű borítékok - üzenetek az eltűntnek... 4. - ő is balul lépett, hogy az unokatestvérét vette el. Eddig ez általában mind így volt. - Az egész família... - Az összes, a hat asszony! - Még A. is hozzáment volna a nagybátyjához, ha a pap ki nem csúfolja... - Hogy az istenbe létezhet ilyesmi? - Mennyi mindenen kell keresztül mennie az embernek. - Ebben a faluban még soha nem tűnt el senki. Az már megtörtént, hogy valaki eltévedt, és másnap tért haza. Főleg, amikor Gyöngyösre jártak borért a front alatt, mert eltévesztették az utat. Éjszaka jártak, mert nappal nem mertek az oroszok miatt. S persze az erdőn keresztül, le-letértek a jó útról. Elágazó utak voltak, amelyen a vadászok szoktak járni. No de ilyen nem történt, hogy eltűnt volna véglegesen valaki. - A dolog úgy történt, hogy a férje az erdőn dolgozott, és M. odament az urához. Most nem biztos, hogy ebédet vitt-e neki vagy én már csak hallomásból tudom, hogy vitte az ebédet, de azután még hazafelé is elkísérte. Az egyik azt mondja, hogy elkísérte, a másik pedig azt, hogy nem. S így elment... - Hogy valaki elütötte-e kocsival? Mert arra gyanakszik a veje. ő bandukolt az úton magában azzal a doronggal, amit húzott maga után. Figyelmetlen lehetett, mert egy kicsit már el volt bambulva. Hogy elütötte volna az autó, bedobták a kocsiba, és eltűntették, hogy nyoma se maradjon. - Mondják, hogy találtak egy darabot a ruhájából. - De azt is mondják, hogy az nem az ő holmijáról való. - Erzsébet-nap előtti héten történt. Rengetegen voltak, végig mentek a hegyeken, olyan zúgás volt, azután abbahagyták és átmentek a másik oldalra. Innentől, ahol megtörtént, a gyöngyösi úttól felfelé, azután onnan lementek megint, arra, ahol csak az öregek szoktak járni. A Fekete-tónak csak a neve van meg, a tavat már letúrta a dózer, és kinyomta belőle a vizet, mert arra csinált út volt. Vagyis országutat csináltak. Nem-e vitték arra valamerre. Most hegymászók is jöttek. - S azt mondja R., hogy ő látta a műszert, olyan mint egy kis szita, mintha olló lenne benne, és mutogatja az irányt, az iránydolgokat. Hogy merre kell menni. A műszert a hegymászók hozták. Az olló mozog, azt mondja R., ahogyan irányít, hogy arrafelé kell menni. - Elmentek már minden rokonhoz? - Mindenfelé, aki csak létezik ezen a környéken. - Úgy-hogy, amikor mi elmentünk reggel M.-re orvoshoz, akkor Zs. és férje már készülődtek Pestre. M. néni mondta, ő is szeretne elmenni. - Hát most kell mondani, hogy Pestre akarsz jönni? - Hát mert nem jutott előbb eszembe. Mindjárt felkapok valamit, lemosakszom, felöltözöm, azt mennénk. - Azután Zs. férje, csak sürgette: gyerünk, gyerünk, dél lesz, mire felindulunk, akkor csak elindultak, M. néni meg itthon maradt. - Hát akkor majd máskor megyek. - Hazament, és onnan azután fel az urához az erdőbe. Hogy hol kötött ki? - G. 20 évvel fiatalabb! - Ezt nagyon rosszul tette. Én úgy láttam, M. már fiatal korában is nagyon könnyelmű volt. Könnyelműen gondolkozott. Egy ilyen dolgot, egy életre szóló dolgot, meg kellett volna gondolnia. - M. apja az én anyámmal unokatestvérek voltak, apáról, mert J. bácsi az én nagyapámmal édestestvérek. Az apját G. M.-nek keresztelték. - Hát az egész falu rokona neki. A férje apja és M. apja unokatestvérek, két testvér gyerekei. - Katonák is keresték, vagy ötvenen voltak, Egymás közelében mentek, ahol bozótok voltak, ott sűrűbben, ahol ritkább volt az erdő, a gaz, ott már távolabbra léptek egymástól. A rendőrség kutyákkal is kereste, semmi nyom. Az volt a baj, hogy esett az eső, nem tudták kinyomozni. A száraz földön kinyomozta volna a kutya, hogy merre ment. - Ha másképp nem, akkor valóban belenyugodhattak volna abba, hogy valaki elütötte, és kocsival elvitték. Nem nyugodtak bele. A kutya csak odáig szagolta ki, ameddig odaért az úthoz. Tovább nem tudott menni... - Halottlátó is kereste. S azt mondta, ahol M. találkozott egy családdal, vagyis egy férfival és egy nővel, ő onnan nem mehetett messzire, és hogy onnan az útról tűnt el! - Csak elvihette valami kocsi! Ha már eltűnt. Amikor P.-ék találkoztak vele, ő már jött hazafelé. ők meg arrafelé mentek, hogy legalább egy-két nyaláb fát hozzanak a kocsi tetején. - Várjál meg itt, mindjárt jövünk és elviszünk. - De itt van nálam ez a pózna, nem tudok beülni a kocsiba. - Eldobod, majd máskor eljössz érte. Most esik az eső, elviszünk. - Hát ők elmentek, vissza is jöttek, de M. már nem volt ott. A póznát sem látták, hát azt hitték, hogy már hazament. De otthon sem találták. - Érelmeszesedése volt, orvoshoz is járt. S ezt a Cavington nevű gyógyszert sem használta. Hát elég rosszul tette. S többször olyan zavarodott volt. Hogy eltévedt-e, zavarba volt-e akkor vagy valóban elütötték? Hogy ilyen nyomtalanul eltűnjön egy asszony? Ezen mindenki fel van háborodva! - A halottlátó asszony Lőrinciről jött. Régen Tarjánban is volt, Somoskőújfalun is, de ők meghaltak. A putnoki asszony jött volna, ha még él. - A lőrinci asszony is jött, személyesen. Elmentek érte. Azt mondta, ahol M. találkozott a házaspárral, onnan nem messze tűnt el. Ott van valahol a bozótban... - A putnoki asszonyhoz úgy jártak, mint a búcsúba. Sokan. De akkoriban ellenezte a rendőrség, nagyon. - Hát el is volt zárva több hónapig. Amikor hazaszabadult, valami rokona volt Amerikában, az fizette neki az útját. S ki is ment. De mire hazajött, már nem sokáig élt. - A putnoki asszony beszélt arról, hogy a Dunántúl is eltűnt valaki. Egy férfi elveszett az erdőn, de azt ott agyonütötték, és elvitték messzebbre kocsin. - Azt is megmondta, milyen tájon van a biciklije, amit otthagyott. No aztán, ez a putnoki asszony utasította ezeket, hogy itt és ott van a biciklije. S megtalálták. Az ember is el volt rejtve. Haraszttal, s az is gallyal volt letakarva. Hogy a harasztot le ne vigye a szél. De a vadak megtalálták, kihuzigálták. De felfedezték ennek az asszonynak a szavaira. Tiszalöknél egy kisfiú veszett el. Valaki bosszúból megfojtotta, azután levitte kocsival a régi legelőre, ott volt egy száraz kút, abba dobta bele. Még kereket is dobott rá, egy rossz kocsikereket. - A rendőrök elmentek és megkérdezték a putnoki asszonyt, hogy hol van, tud-e róla valamit? - Ide figyeljenek. Menjenek ki a legelőre, tudják maguk hol a legelő, s azt is tudják, hol van az a száraz kút, olyan nagy kút van ott, kiszáradva. - Ki is mentek a száraz kúthoz, a rokonságot összetoborozták, és lámpával világították meg, jó mély kút volt. Hát belevilágítottak, és azt ott volt a gyerek. Akkor azután össze kellett kötözgetni létrákat, s úgy mentek le érte. - A rendőrség is kiszállott. S kérdezte a rendőrség, hogy honnan tudják azt, hogy a gyerek halott volt? Azt mondta a tudósné is, hogy meg kell mondani a rendőrségnek, nyugodtan megmondhatja, engem azért nem akasztanak fel. Úgy is volt. Ki is hallgatták, és az volt az érdekes, hogy a rendőrök elmentek annak az asszonynak a gyönyörűszép lakására, hát nem is csodálom, annyi pénzt összeszedhetett. Még ha 20 Ft-jával is adták neki. Ahogy bementek az első ajtón, a második csukva volt, mert mosakodott, és készült valahova. Amikor nyitni akarták az ajtót, ő már kikulcsolta, és ellépett az ajtótól, az pedig kinyílt magától. - Csak jöjjenek, csak nyugodtan jöjjenek be! - Be is mentek. - Tessenek befáradni... - Honnan tudja azt maga, hogy azt a kisfiút hova dobták? - Nem csak a kisfiút találtam meg! Én nagyon soknak adtam tanácsot, hogy melyik hol van és hol halt meg?! - Akkor azután mindent szóról szóra elmondott, és így a rendőrség valóban elhitte. Attól kezdve nem volt itt tiltva. Az embert kihallgatták, és a gyereket így aztán eltemették, akkor azután belenyugodott az anyja. Ugyanúgy, mint a Zs., amíg M. elő nem kerül. Mert addig nem tudunk belenyugodni. - Ha legalább egy darabját megtalálnák, már el tudnák temetni. - Igen, az nyugtalanítja, hogy semmit, egy rongyot sem találnak utána, egy körömnyi nagyságú rongyot sem. Ez bántja őtet. - Az egész környékről, innen a faluból, még Lászlóból is jöttek keresni. Mindenki, aki ismerte a családot. Mindenki gyütt. Mert már hírül lett adva, hogy gyün a rendőrség, gyün a katonaság, és nyomozó kutyák, hogy aki csak tud, jöjjön, hogy nagyobb nyomással keressék. - Az eltűnése után másfél hétre történt. Hétvégén valahogy. Mikor a rendőrök kiszálltak itten többször is, kihallgattak embereket, itt-ott nyomoztak, érdeklődtek, hogy hogy volt? Mikor ment el? De azt nem tudta senki. Valóban csak a férje tudná, ha őszintén beszélne. Vitt-e ebédet valóban, vagy nem vitt? - S beszéltek itt egy hosszú hajú, szakállas fiatalemberről, aki ólálkodott, érdeklődött ott volt I. kapujánál, ott állt meg a kocsival, ő meg is rendült, nem engedte be a kapun. Mert senki sem volt otthon, csak a kutyák. Azokat elűzte, hogy ne csaholjanak rá, beszélni akart vele. - Előkerült-e az asszony, aki eltűnt? - Dehogy, keresik a mai napig is. - S ezekben a víkendházakban lakik-e valaki? - Persze, hogy lakik, itt lakik két rendőr egymás mellett. - Már csak azért mondta, mert valóban ott lakik egy rendőr. De azért mondta azt, mert rá gyanakszanak, arra a szakállasra. Hogy az a piroskocsis szakállas, akkor vagy négyszer futkározott erre. Hol erre, hol amarra! - Mindenfélére gondolnak: nem-e a férje tervezett ki valami kutyaságot? Hülyeséget vagy mit tudom én? Hogy ilyen nyomtalanul eltűnjön valaki? Összevesztek-e vagy nem vesztek össze? Akkor este, amikor a felesége eltűnt, G. hazajött a munkából, nem hogy etette volna a jószágot, nagy izével ment a bisztróba, és ott maradt. S csak azután ment haza, aztán adott a jószágnak. Ezért aztán Zs. oda vágta neki, hogy "na majd még felhányjuk a trágyát is, nem te tetted-e el valahova?" Olyan könnyedén vette, hogy nem is volt valami komoly, semmi rendületet nem láttak rajta. Ki tudja akkor, mire jön ki ez a dolog: - Valami 12 évig éltek együtt. De 20 év volt a korkülönbség. Zs.-t nagyon megviselte, éjjel-nappal sírt. De az anyjára is bosszankodott, hogy neki ez nem hiányzott! Miért kellett neki ilyet tenni? ő már észre vette, hogy az apja még élt, az anyjának már itt volt a G., aki kocsmáros volt. S legtöbbször záróráig ott voltak, és az este is ott érte egyszer-másszor. Zs. is leskelődött. Aztán amikor meghalt az ura, M. tovább maradt a kocsmában, úgy hogy aztán otthonról el is hurcolkodott. A kocsmában valahol egy raktárban ott volt neki egy ágy, ott is aludt. Akinek egy csepp esze van, nem tehet ilyet, hiszen őneki fia lehetne az a fiú: 20 év nagy korkülönbség... 5. A legkülönfélébb társadalmaknál megfigyelhetjük a túlélés öntudatlan vagy tudatos stratégiáit - mechanizmusait: az egyes közösségek adaptív értékrendje igen változatos módon nyilvánulhat meg. Amit a természet könyörtelenül elvesz, azt fizikai valóságában vagy szimbolikusan kiigazíthatja a társadalom... Minden emberi közösség igyekszik a "hézagokat" kitölteni, pótolni, hol az ökológiai egyensúly megsértését kell nyilvános rítusokkal kiegyenlíteni, hol a közösségek gondjait kell ápolni látványos szertartásokkal. A lagzik tarka ünnepe feledteti a temetések nyomasztó szürkeségét. S ebben a közösség pszichikai védekezése is megnyilvánul: temetések ellenében lakodalmak rendeződnek, előrejelezve a potenciális szaporodást. A mátrai faluban mély megrázkódtatást okozott a váratlan esemény, az eltűnés kibillentette a falut nyugalmából. Az emberekre "ráborul az erdő": hiszen az erdő adja nemcsak a tűzifát, hanem az ehető-eladható gombát, nem utolsó sorban pedig a gyógynövényeket. Az erdőben korábban énekelve gyűjtögető asszonyokat a félelem elnémította és otthonukban tartotta. A rejtélyes esemény - legalábbis ideig-óráig - kohéziós erőként működött: feszesebbé váltak laza rokoni kapcsolatok, az emberek együtt keresték az eltűntet, aki "közös" álmaikban is megjelent ("itt mindenki anyámról álmodott, és reggelente el is mondták...") Nem tudták, valóban meghalt-e? S éppen a bizonytalan helyzet kiváltotta revival helyzetben olyan szimbolikus cselekvések és képzetek kerültek felszínre, amelyek évtizedek óta szunnyadtak a hétköznapok szürke rutinja alatt. "Ha csak egyetlen darab kerülne elő a ruhájából" fogalmazták meg a pars pro toto mágikus elvét, de az eltűnés feltételezett helyén felállított kereszt mellé helyezett "üzenetek", a Közért pénztárgépe mellé tett, és a jóslást szolgáló szita az ollóval, a halottlátók megjelenése, és sok más jelenség arra utalt, hogy a maroknyi közösséget nem nyugtatták meg racionális értelmezések... 6. Másfél évvel az eltűnés után, egy véletlen folytán, a falutól nem messze, egy gödör mélyéről előkerült több emberi csont és néhány ruhafoszlány: nem lehetett másé: csak az övé!
  Mindenki ott volt a temetésen, hogy lássa: miként száll végleges sírjába a félig üres koporsó...


Észrevételeit, megjegyzéseit érjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret