stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



ANTONIO FIAN

VALÓSÁG-MISMÁSOLÓ


  Friedensreich Hundertwasser életműve olymértékben jelen van Ausztriában, hogy ha akarnánk, sem térhetnénk ki előle. Megfelel annak a művészi alkatnak, ami sehol máshol nem burjánzott el annyira - ennek okát bizonnyal érdemes lenne megvizsgálni -, mint ebben az országban: ő megváltóművész.
  A megváltóművész küldetésének lényege egyszerű: jobb lesz a világ, az élet életrevalóbb, ha megvalósul a művészetem. Bizonyítékot - ezzel maga is tisztában van - nem tud és nem is akar felmutatni, épp elegendő, ha művészetének érvényt szerez.
  Ezért a megváltóművész mindig tehetséges szórakoztatóművész is egyben. Hundertwasser egyetlen interjút, TV-fellépést sem szalaszt el, legyen az "Fele sem igaz", vagy "Szerencsekerék", magán ügyei ügynökeként fáradhatatlanul útban van. Ez azonban kevésbé saját művének propagandája, sokkal inkább a jelenkor, társadalom és környezet ellenpropagandája, amelyben műve létrejött; tévénézők és újságolvasók tömegének szeme láttára változtatja rémisztővé a valóságot.
  Ahogy tőle magától megtudhatjuk, a művészet (érts: mások művészete) "elfajzott", az emberek "koncentrációs táborokhoz hasonló építményekben" élnek (Bécs szociális lakótelepei), és a "férfiasságot" mindenütt elnyomja az "eunuch-szerűség". Ettől az imaginárius - nem pedig reális - szürkeségtől akar bennünket megváltani, amit vevőkörének valóságosan létező dologként kell eladnia, mert ha ezt a hazugságot beveszik, akkor a többire is vevők.
  Hogy mennyire nem a valóság, az emberek valós szükségletei foglalkoztatják Hundertwassert, az csaknem minden művében, még főművében, a Hundertwasser-házban is megmutatkozik. Ha pusztán egy nagyformátumú műtárgyról lenne szó, vállrándítással el lehetne intézni, CSODÁLATOSNAK vagy egészen SZÖRNYŰNEK találni; művészetkritikusok vitatkozhatnának róla éppúgy, mint a Hrdlicka-emlékműről. A szociális lakásokban pedig a rászorulókkal szemben tanúsított, a megvalósításukhoz eszközül szolgáló arrogancia az elborzasztó. A Hundertwasser-ház, akár a Mont St. Michel egyfajta paródiája áll a harmadik kerületben; ami ott a tenger megfékezését, az itt a város feltartóztatását jelenti. A város védelmi funkcióját tekintve akár hasznot is hajthat, ám megmarad számára mindvégig ellenségesnek, távol áll tőle, hogy párbeszédet kezdeményezzen. Minden ízében dogmatikus építmény, megerősített falu a nagyváros közepén, a szomszédokat elutasítva, kizárólag az idegenforgalomra nyitottan áll, mint a Hundertwasser-közösség végvára és missziós állomása.
  Hundertwasser művészete (örök)érvényűsítésére tett igyekezete még leplezetlenebbül mutatkozik meg a "rendszámtábla-vitában", a Peymann-ügyet nem számítva utolsó osztrák vallásháborúban. A nagyváros Hundertwasser városépítő elképzelései alapján leginkább egy óriási zöldségeskerthez fogható, hol tehén legel a házak tetején. A várost mint életteret valóságosan veszélyeztető tömeges autóforgalmon azonban a legcsekélyebb mértékben sem ütközik meg, az autón csakis a rendszámtábla zavarja. Az sem azért, mert olyan csúnya, és - mint ahogy feltűntetni próbálja - ezzel mintegy aláaknázza az osztrák identitást, hanem mert a konstrukció egész egyszerűen nem tőle származik. A megváltóművész természetéhez tartozik a kívánság, hogy MINDEN legyen tőle eredeztethető, mert ami tőle származik, az jó, és ha minden tőle származik, akkor minden jó: még a tájat és a környezetet károsító autópályák is veszíthetnek rémességükből, ha ő alakítja ki a pihenőhelyeket.
  A boldogság, mit felkínál, nyugtatószer: a megnyugtatott tekintetek boldogsága. A látásában korlátozott embert célozza meg, akinek már nem az a lényeges, hogy milyenek maguk a dolgok, hanem pusztán annyi, hogyan festenek; aki nem szenved szükséget másban, mint valami közelebbről nem pontosan meghatározott szépségben.
  Günther Anders A megjelenési forma elévülése című tanulmányában a modern pusztító fegyverek, így a Cyklon-B-gáztartályok kapcsán beszél a dolgok "negatív hivalkodásáról", a "többnek lenni, mint látszani" aspektusáról, készülékekről, amelyek "lényege, hogy nem árulják el, micsodák, rejtőzködnek önmagukban".
  Hundertwasser, ért hozzá, ez az, ami őt korszerűvé teszi, hogyan kell a dolgokat álcázni úgy - igaz, nem a "negatív hivalkodás", hanem a hivalkodó színlelés révén -, hogy mások legyenek, mint amik. Egy általa kidekorált szemétégető már nem a megmérgezett levegőt juttatja eszünkbe, hanem arra ösztökél, hogy szabadon fellélegezzünk, és valahogy derűsebben szemlélődjünk. "Szemben lakom a spittelaui szemétégetővel - olvasható a Kurier olvasói levelek-rovatában -, és naphosszat gyönyörködöm a grandiózus látványban..." Így egy Hundertwasser-rajongó beszél, aki hisz abban, hogy Hundertwasser művészetének látványára a szemben egy szűrőréteg aktiválódik, ami képes minden káros anyagot a tüdőtől távol tartani. E tekintetben csalódni fog, noha máskülönben igaza lehet. A spittelaui szemétégető jelkép, mégpedig a 80-as évek VÖRÖS BÉCSének ama bizonyos jelképe, mint ahogy a Karl-Marx-Hof volt a maga idejében.
  Az a politika, ami a felszín kozmetikázását a konfliktusok elkerülése révén olymódon éri el, hogy letagadja a konfliktusokat, pontosan megfelel a valóság eltussolása esztétikájának, ami a spittelaui szemétégetőben manifesztálódik. Városépítő szándékaiban egy valamikori pártszervezet hatását lehet felismerni, miszerint jobb és igazságosabb életfeltételeket kell biztosítani az embereknek. De már régen csak arról van szó, hogy a fennálló helyzetet illetően megnyugtassa őket; és mint az ilyen politika általában, Hundertwasser megtévesztő-művészete is nagy kockázatot jelent. Kétségkívül tudja, hol a határ, mégha nagyvonalúnak kezeli is az ecsetet, de a megvalósítandó esztétikai koncepciót nem ismeri senki. Felülete van mindennek, maga a legförtelmesebb dolog sem élhet ornamentika nélkül, így a kaszárnyák, fegyvergyárak és atomerőművek sem; talán még egy Hundertwasser-házszerű koncentrációs tábor sem elképzelhetetlen - mert ki mondja meg, mivel fenyeget, ha az "eunuchok" helyett ismét az "igazi férfiak" kerülnek hatalomra -, kapui előtt turisták tömkelege vonulna el boldogan, megnyugtatott szemekkel, a kulisszák előtt fényképezgetve egymást, mert ahogy Zehentmayr cartoonist? valamivel korábban leszögezte: "Mióta Hundertwasser átfestette, a halál sokat veszített borzalmasságából."


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
 


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret