Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Hetedik szám    |    p. 383-384.
 

 

KRÓNIKA

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN. A háború kitörése teljesen felforgatta összes művészeti intézményeinknek ez év őszére és telére készített programmját. Művészeink egy része hadba vonult, az itthon maradottakra az a nehéz feladat várt, hogy épp oly derekasan kivegyék részüket a nemzeti küzdelemből, mintha a tűzvonalban volnának. S e feladatot derekasan meg is oldották. Mindazok a művészeti intézmények, amelyek itt tekintetbe kerülnek, nevezetesen a Műcsarnok, a Képzőművészeti Főiskola, a Mesteriskolák, az Iparművészeti iskola, átalakultak hadikórházzá. Hogy a jövendő idők számára megőrizzük ezeknek az intézményeknek képét, amint a háború kívánta magasztos célt szolgálják, Fabinyi Lili hat fényképfelvételét közöljük ebben a füzetben.

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN A MŰCSARNOK SZOBORTERME MINT A HADIKÓRHÁZ EGY RÉSZE
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
A MŰCSARNOK SZOBORTERME MINT A HADIKÓRHÁZ EGY RÉSZE

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN A MŰCSARNOK SZOBORTERME MINT HADIKÓRHÁZ
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
A MŰCSARNOK SZOBORTERME MINT HADIKÓRHÁZ

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN TISZTI KÓRTEREM A KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLÁBAN
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
TISZTI KÓRTEREM A KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLÁBAN

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN KATONAI KÓRTEREM A BENCZÚR-ISKOLÁBAN
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
KATONAI KÓRTEREM A BENCZÚR-ISKOLÁBAN

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN PIHENŐ SEBESÜLTEK AZ EPRESKERTBEN
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
PIHENŐ SEBESÜLTEK AZ EPRESKERTBEN

MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN SEBESÜLT KATONÁK AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TERRASZÁN
MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEINK A HÁBORÚBAN
SEBESÜLT KATONÁK AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TERRASZÁN

 

MUNKÁCSY MIHÁLY IFJÚKORI RAJZA. Dániel Dezső aradi mérnök szívességéből Munkácsy Mihálynak egy eredeti rajzát reprodukáljuk, amelyet Munkácsy 1862-ben Aradon készített ceruzával. A hitelesítő aláírás 1885-ből való.

MUNKÁCSY MIHÁLY IFJÚKORI RAJZA DÁNIEL DEZSŐ TULAJDONA
MUNKÁCSY MIHÁLY
IFJÚKORI RAJZA DÁNIEL DEZSŐ TULAJDONA

Munkácsy akkor egy házban lakott Dániel Antal családjával s a kép mostani tulajdonosának nagynénjével akit ez a rajz ábrázol. Tőle kapta 32—34 évvel ezelőtt birtokosa. Midőn Munkácsy 1885-ben a kiállítás alkalmával néhány napot Budapesten töltött, a tulajdonos ezt a rajzot bemutatta neki, Munkácsy rögtön emlékezett rá, nagyon megörült neki és aláírta. Dániel Dezsőt Munkácsyhoz kisérte egyik rokona. Dániel Gyula, akkor postatakarékpénztári számtanácsos, akinek szintén volt két képe ebből az időből. Az egyik Dániel Gyulát, nővérét és öccsét ábrázolta, a másik legkisebb nővérét egy csinos pesztonka ölében. Munkácsy s a véletlenül jelenvolt Haynald bíboros és Trefort miniszter rögtön felismerték Dániel Gyulát a képen, a művész pedig nagy örömmel nézegette s ezt a kettőt is szignálta. Ez az utóbbi két kép Dániel Gyulának valamelyik örököséhez kerülhetett.

LECHNER GYULA testvérével, Lechner Ödönnel egyazon napon, ez év júniusának 10-ikén meghalt Budapesten, Lechner Gyula szobrász, festő, iparművész, tanár és író. Hosszú életét csöndes és hasznos munkálkodással töltötte, csak a Műcsarnok régi látogatói emlékeznek már architektonikus festményeire, újabb időben inkább irodalmi munkálkodása révén volt a neve ösmert, mert mindhalálig szorgalmasan tolmácsolta e jeles magyar verses művek egész sorát német nyelven s egyik műfordítása, Madách Ember tragédiája, amely az Universal-Biblio-thek-ben jelent meg, világszerte ösmertté tette ezt a magyar remekművet s vele fordítójának nevét is. Lechner Gyula életének ez volt a legnagyobb és méltán megérdemelt sikere.

Életrajzi adatait az alábbiakban állítjuk össze.

Lechner Gyula született 1841 február 5. A gimnáziumot és egyetemet Budapesten végezte, hol 1864-től 1874-ig gyakorló ügyvéd volt. Ekkor szobrászattal meg terracottagyártással kezdett foglalkozni és részt vett a magyar kir. operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaőrsi templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és a kecskeméti ház díszítési munkálataiban. Később a festészetre adta magát s arcképeivel állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti kiállításokon. Öreg asszony kötéssel című arcképtanulmánya a nemzeti múzeumba került. Azonkívül a székesfővárosi múzeumban van négy olajfestménye: «a régi Rózsatér», «a régi Sebestyéntér», az egykori «Aranysasszálló» és a régi «Váci-utca és Kristóftér sarok» ; nemkülönben a szegedi múzeumban egy arckép van tőle. 1878. középtanodai és tanítóképezdei oklevelet nyert. 1879. a budapesti VIII. kerületi reáliskolában alkalmazták rajztanár gyanánt, majd egy évvel később a fővárosi iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Költészettel is foglalkozott s versei melyek többnyire álnév alatt jelentek meg, összegyűjtve «Régi emlékek» cím alatt jelentek meg egy kötetben. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett Madách Az ember tragédiájának német fordításával. Egyéb műfordításai közül megemlítendők a «Neue ungarische Dichter» c. antologia s Beöthy Zsolt Ráskai Lea-jának, Bartók Lajos «Thurán Anná»-jának és Zemplényi Árpád «Thuráni dalai»-nak, valamint saját költeményeinek német fordítása. Az 1881 iki nőiparkiállítás alkalmával aranyéremmel, az 1885-iki országos kiállításon közremű-működési éremmel tűntették ki.

 

HOFFMANN ILONA festőművésznő — Lenkei Henrik, az ismert költő felesége —- október 3-án halt meg Budapesten. A Műcsarnoknak gyakori kiállítója volt, már az Andrássy-úti régi épületben is szerepeltek képei. Hoffmann Ilona Budapesten született 1869-ben, febr. 27. Tanítónőnek készült, de művészi hajlamainak engedve csakhamar komoly festői tanulmányokba fogott. A "magyar kir. festészeti tanfolyam nők számár" rendes növendéke lett, Lotz mester és Deák-Ebner Lajos vezetése alatt. Ez időből (1888—90) származik Lotznak egy róla festett nagyobb mellképe (jelenleg Lenkei Henrik birtokában). Néhány éven át Deák-Ebner női festőiskolájának várkerti műtermében dolgozott. A milleniumi kiállítás alkalmával kitüntető oklevelet nyert. Leginkább csendéleteket és arcképeket festett, amelyek közül megemlíthetjük Chorin Róza arcképét (a család birtokában), dr. Schack Béláne arcképét (dr. Schack Béla tulajdona), leánya, valamint fia arcképét, amely utolsó munkája volt (Lenkei Henrik tulajdona).

 

DÓSA LUKÁCS a fiatal iparművész-nemzedék tagja volt. Munkáira, amelyeket elénk hozták nevét az üllői-úti magyar palotában, bizonyára emlékezni fognak az Iparművészeti Társulat kiállításainak gyakori látogatói. Leginkább lakberendezési terveket láttunk tőle: annak idején az iparművészeti iskolán ily irányú speciális kiképzésben volt része. Dósa Lukács a Tiszavidékről szakadt Budapestre. Kunszentnártonban, 1880 okt. 18-án született. Tanulmányai után éveken át Fehérkuti Bálinttal társulva szerepelt mint tervező. Társával több pályázaton vett részt, közös munkájukat nem egyszer megvették, s 1908-ban díjat nyertek az Iparművészeti Társulat lakberendezésre kiírt pályázatán. Egyedül is végzett, inkább az utóbbi években tervezéseket. Jó ízlésű, stílusos, okosan szerkesztett bútorok kerültek ki keze alól. Törekvő és szerény ember volt. Munkássága korán szakadt meg, Szolnokon bekövetkezett halálával, augusztus havában.

 

FESZL LÁSZLÓ. Műépítész volt. Eredeti hivatásától azonban - festői hajlamainak is engedve - - korán elpártolt. Rajztanári pályára lépett, így építői tevékenységéről csak keveset szólhatunk. Munkái közül, amelyeket ismerünk, megemlíthetjük a nagymező-utcai polgári és kereskedelmi iskolát, s Szilágyi István (a jótékonyságáról ismert belvárosi polgár) síremlékét a kerepesi temetőben. Feszl László 1849-ben született Budapesten. Apja városi tanácsnok volt. A belvárosi reáliskola után elvégezte a bécsi műegyetemet. Rajztanári működését előbb a VIII. kér. reáliskolában kezdte, majd a IV, kér. reálban folytatta, ahol Szemlér Mihály utóda lett (1890—1905.). Meghalt Budapesten, október 2-án.

 

MÜNCHENI MAGYAR MŰVÉSZCÉH. Mint már a legutóbbi számban jeleztük, a Münchenben élő magyar művészek anyagi és erkölcsi érvényesülésük előmozdítására, továbbá hogy nemzeti összetartozásukat kifejezésre juttassák és a magyar művészetnek külföldön elért sikereit öregbítsék, egy céhben egyesültek. A céh célja kizárólag művészeti, azaz kiállítások rendezése Münchenben, a külföld nagy városaiban, továbbá az otthon való csoportos bemutatkozás is. A céh tagjai sorába tartoznak úgy a Münchenben élő idősebb és már nagy sikereket elért magyar mesterei, mint a fiatal művészgárda legkiválóbbjai, akik a legutóbbi nagy kiállításokon a legjelentősebb sikereket érték el. A céh művészeti és adminisztratív vezetése a fiatalság kezében van, akiknek sikerült az illetékes körök támogatását is megszerezni, így bírja lászlófalvi Velics Lajos dr. müncheni követ pártfogását is. A céh a legjobb úton van az erkölcsi és anyagi megerősödéshez, amelyet főleg azáltal ért el, hogy sikerült megnyerni a céh hivatalos helyiségéül München legelőkelőbb művészeti szalonját a Brakl's Kunsthaus-t (Beetho-ven-platz 1.), amely által a Németország nagy városaiban rendezendő kiállítások is szervezve lesznek, A céh ezidei, illetve első elöljárósága a következő öt tagból áll: Kálmán Péter elnök, Belányi Victor, Szent-Istványi Gyula, Frank Frigyes pénztáros és Somogyi Miklós titkár.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003