Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Negyedik szám    |    p. 215-217.
 

 

MÜNCHENI KRÓNIKA

Mint az időjárás áprilisben oly szeszélyes volt e hó művészeti eseményekben. Általában igen szürke volt a színvonal, de ebből a nagy szürkeségből mint a verőfényes tavaszi nap emelkedik ki a most 70 esztendős és ennek dacára még mindig fiatal művésznek Prof. Albert Ritter von Kellernek a jubiláris kiállítása.

1844 a születési dátuma. Azóta hét, hosszú munkában eltöltött évtized pergett le. Mások, a kortársak közül sokan már lemaradtak, vagy a földbe kerültek, esetleg túlélték magukat. Nem: nála csupa frisseség és fiatalos tűz jellemzik a most folyó esztendő dátumával jelzett legutóbbi műveit is. Igazán nem tudom kivel lehetne összehasonlítani az ő művészetének fejlődését ; a fiatalosságban mindenesetre Lotz Károlylyal. A Galerié Caspari emeleti termeit foglalja le a 82 darabból álló kollekció, amely természetesen nem az eddigi teljes munkásságáról számol be, de minden egyes darabja egyaránt ugyanazon értéket mutatja. És ha stílusában az idők folyamán változás is állott be, azt a nívót, amelyet pályája delén kivívott magának nem zavarta meg soha semmiféle hullámzás. - - A német pikturában majdnem egyedülálló jelenségnek kell tartanunk, mert habár másokkal való rokonsága és kortársaival való összetaito-zása gyakorta szembetűnő is, egy különleges, a német művészetben szokatlan «szellem» jellemzi munkásságát. Hogy miként került ez a szellem az ő egyéniségébe, azt bajosan kutathatjuk, de annál nagyobb örömmel konstatálhatjuk.

Csak a jellemző dolgokat akarom kiemelni művészetéből, így például: irányokon felül és kívül áll és anélkül, hogy valamikor is megalkudott volna, szimpatikus a közönségének, a műértőknek és művészeknek egyaránt. A kölcsönös megértés a művész és tisztviselői között fejlesztette ki a stílusát a Neue Pinakothekban levő hatalmas Jairus leányának feltámasztásától egész az 1913-ban készült Hermine Bosetti képmásig.

A most kiállított festmények, — amint általában a Keller-képek - - majdnem mind kisméretűek. De a kis darab vásznokon is monumentálisan hatnak a nők ezen ragyogó és dédelgetett piktorának az alkotásai. Mert a nő a főmotivum az ő művészetében. Nála majdnem kizárólag az szerepel, amint viszont vannak egyesek, akiknek az életéből, illetve a művészetéből teljesen hiányzik. A nő az egyetlen téma, csak a személyekben történik változás. Az inspirálja őt egy csodásán finom portrait megfejtésére, vagy egy érzékien vonagló női test, a lágyan omló ruha, amelyen átérződnek a formák és az intérieur, benne egy, vagy több női alakkal, amint esetleg a pamlag előtt térdel és olvas egy érdekes könyvet. Arisztokrata asszonyok és széptestű táncosnők, amerikai vagy angol missek és híres színésznők váltakoznak a bizonyos, de mindig igen szimpatikus romantikával megfestett képekkel.

Egy női arcképén a sok közül a fréz színű bársony omlása érdekelte, Frau von Lesuire portraitját viszont az ezüstös tónusok hangsúlyozásával festette. Somnambule-ja és egy fiatal hölgy kék selyemruhás arcképe a legújabb idők alkotásai közül valók. És így tovább, minden egyes darab csak az ő értéke öregbítésére szolgálhat.

A Keller kiállítás előtt ugyancsak a Caspari-szalonban egy másik arisztokratának Graf Leopold Kalkreuthnek volt a kiállítása, amely nem hogy újat hozott volna, hanem még inkább hanyatlást mutat. Edward Munch grafikái egy termet töltöttek meg szintén ugyanott, de egyebet azután nem is igen lehet róla mondani, ismerve a pikturáját is.

A Galerié Heinemanban érdekes kiállítás keretében mutatták be a Münchener Original-Plastikot és beváltnak tarthatjuk a kísérletet, amely a szobrászatot csak a szobrászatért hangsúlyozta és minden képet kizárt a kiállításból. Wadere, Hildebrandt, Hahn, Stuck, W. Zügel, Dasio, Epple, Schmitt, Schwegerle biztosították a kiállítás szinvonalat.

Az utóbbi időben a Kunstvereinben is akadt mindig valami érdekes. A württembergi király látogatásakor az onnan származó festők csoportja rendezett egy a szokott átlagot messze felülhaladó kiállítást. A főerősség persze Zügel két méretben is nagyszerű alkotása volt, mellette P. W. Keller-Reutlingen tájképei világításaik érdekességével tűntek ki. Egy máskor Leó Putz női arcképe, Prof. Balthasar Schmitt és Kari von Lilien szobrai, majd egy héttel később Hans Best nagy arcképei és nemes plasztikai érzékről tanúskodó állatszobrai, azonkívül a földszinti terem iparművészeti tárgyai mentették meg a kiállítások szinvonalat.

Tannhauser Moderne Galerieja a drezdai Gotthard Kuehlt mutatta be. Nem a teljes erejében, de mindazonáltal jó kiállítással. A híres drezdai hidat talán a kelleténél többször is lefestette és kiállította, mint szükséges lett volna, hogy ez az ismétlés kárára ne szolgáljon, de néhány templom és műhely-belsőben vagy egy sikátor napfény nélküli levegőjében sok megkapó momentumot örökített meg igen szerencsésen.

A Brakls Kunsthaus kitűnő helyiségeiben a Kéve müncheni májusi kiállítására készülnek. A müncheni lapokban közzétett kommünikék nagy reményekkel várják a magyarok bemutatkozását. De addig is tele vannak a termek képekkel akasztva, még pedig kitűnő elrendezésben. Prof. Jul. Diez aquarelljei és rézkarcai, Karl Strathmann meseszerü dekorativ kísérletei, majd Leopold Durm már inkább falat kívánó festményei a legújabb kollekciók a megszokott és a Brakl szalonhoz tartozó piktorok mellett, de jóformán sosem hiányzanak ott Kálmán Péter festményei sem. Ezúttal megint két érdekes női arcképpel szerepel.

A Goltz Kunstsalon kiállítását a svéd Emil Zoir uralta. Főleg rézkarcai arattak sikert, míg festészete energia-túltengésben szenved, de a mindent összefoglaló és tudatosan jó rajz-festményeinek a főerőssége.

Még csak a Juryfreie tavaszi kiállításának a második csoportja van hátra. Itt viszont a dilettantizmus az uralkodó és inkább azon kellett csodálkoznom, hogy akadt két ember, akik dacára erős forradalmiságuknak mégis művészetet produkáltak. Még pedig életnagyságnál nagyobb aktos kompozíciókkal, — melyek inkább a falra kívánkoznak - szerepel Hegenbart-Elbleiten ; míg Fritz Scherer igen erőteljes tájképekkel, amelyek között legtöbb kvalitást mutattak: a Kloster Schäftlarn napsütésével és a Walchensee köröskörül letört fenyőfákkal.

És mindezekből mégis csak a Kellerre való emlékezés maradt meg a legerősebb képzetnek. A 70 esztendős Keller emléke, fiatalos-sága, képei, munkás élete, csodás női testei és ragyogó szép asszonyai, ünnepelteíése és megbecsülése, sikerei és személyisége, egyszóval az ő művészete.

SOMOGYI MIKLÓS

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL GONDOLKODÓ MEDGYESY FERENC SZOBORMŰVE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
GONDOLKODÓ
MEDGYESY FERENC SZOBORMŰVE

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL PLAKETT MURÁNYI GYULA MŰVE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
PLAKETT
MURÁNYI GYULA MŰVE

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL LIBATOLVAJ GYIMESBÜKKI BÁLINT JÁNOS SZOBORMÜVE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
LIBATOLVAJ
GYIMESBÜKKI BÁLINT JÁNOS SZOBORMÜVE

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL ANGOL VÉREB SÓS GÉZA SZOBORMŰVE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
ANGOL VÉREB
SÓS GÉZA SZOBORMŰVE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003