Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Hetedik szám    |    p. 282-288.
 

 

KRÓNIKA

KUBÁNYI LAJOS. Kubini Kubányi Lajos festőművész született 1855-ben május 5-én Alsóesztergályon, Nógrád megyében. Atyja Kubányi Lajos, anyja Plachy Amália volt. Atyja 56 évig ev. lelkésze volt Alsóesztergálynak és környékének és mint ilyen nagy közbccsülésnek örvendett. Két gyermekük volt, Lajos és Emilia. A fiút, Lajost, tudományos pályára szánták, ő azonban nem sok hajlandósággal bírt a tanulás iránt, már kora ifjúságában legboldogabb volt a nyári iskolaszünetekben, amely időt otthon tölthette, ahol a gazdasági udvar állatjai és a környék szép erdős vidékei érdekelték. Gyermekkorában megnyilatkozott már érzéke a rajzolás iránt, amennj'iben a körülötte lévő környezet körvonalait papirosra vetette és papir hiányában a falakat használta fel, hogy az udvarban található állatok mozdulatait megrögzítse. Emiatt sokszor össze is ütközött a házi renddel, de dacára minden fenyítésnek, inkább erős ösztönét követte és a falrarajzolgatással nem hagyott fel.

Középiskoláit Selmecbányán és Pozsonyban végezte és ezen idő alatt a tanulás és a városi környezet úgy-látszik nem inspirálta őt a rajzolás és vázlatok készítésére. Midőn tanulmányai folytatása végett a budapesti egyetemet látogatta, egyik tanára egyszer meglátva egy rajzát, felismerte benne a határozott képességet. Szülei eredetileg papnak szánták, de erre a pályára semmi hajlandóságot nem mutatott s ezért a gyógyszerészeti pályát választotta. Az egyetemen azután a tanárának felszólítására elhatározta, hogy régi vágyainak engedve, a művészeti pályára lép, bár szülei erősen ellenezték tervét. Mégis sikerült keresztül vinnie, hogy az egyetem elvégzése után szülői Münchenbe küldték. Egyetemi évei alatt is saját erejéből, anélkül, hogy bárki is útbaigazítással szolgált volna neki, festegetett, leginkább arcképeket és egyes állatalakokat, erdőrészleteket és különösen lovakat. A ló a legifjabb korától kezdve érdekelte, a lovaglás és kocsikázás volt a legkedvesebb szórakozása. Münchenbe kerülve, az akadémián új életre kelt benne művésztermészete. Az ottani légkör, a múzeumok, az akadémia, a baráti kör, gyorsan fejlesztették ki képességeit. Az alap meg volt és mivel ehhez kedv és ambició is párosult, igen könnyen haladt a festészet technikájának megismerésében.

Münchenben 1881 ápr. 29-én iratkozott be az akadémiára és több évet töltött ott. Szoros baráti kötelék fűzte Vágó Pál, Karlovszky Bertalan és Roskovits Ignác művészeinkhez, akikkel Münchenben hosszabb időt töltött együtt és itthon is fenntartották a régi jó barátságot.

Müncheni tanulmányi évei alatt kevesebb önálló kompoziciót festett: a festőiskola úgylátszik minden idejét lefoglalta és sietett tanulni, hogy mielőbb elsajátítsa a festészet alapjait. Ezen időből főleg akt-tanulmányok, arcképek és kisebb vázlatok maradtak; ami nagyobb képei voltak, azokat még Münchenben eladta.

Természetének alaphangulata: a kedélyesség és jó humor volt, igazi bohém-világfelfogással párosulva.

Fiatalabb éveiben az élet jó oldalait ismerte csak, vagyonilag független, anyagi gondok nem zavarták s így érthető, hogy minden munkáján csak a jókedv kellemes hangulata, vagy a humor uralkodott. Münchenből hazajőve, nagy munkakedvvel, ambícióval telve dolgozgatott és mivel a 80-as években meg Nógrádban megvoltak a régi kedélyes jó magyar állapotok, nem volt összejövetel, ahová akkor a "kedves Lajos öcsémet", később pedig "Lajos bátyámat" meg ne hívták volna. Ő maga is kedves vendéglátó és vendégtartóztató házigazda volt.

Ilyen légkörbe kerülvén, igen sok alkalma volt a gentry családok életét megfigyelni és a mindennapi élet által adott helyzeteket sikerült neki mégis rögzíteni. Nógrádban és a környékbeli megyékben igen sokat járt-kelt, büszke volt a lovaira, mindig olyan lovakat tartott, hogy annál szebbje ne legyen senkinek a megyében. Néha lóháton napi járó földekre elmentek néhai Madách Aladárral és Budapestre nem egyszer mentek le lóháton csak éppen mulatni.

Barangolásai közben a néppel is igen sokat érintkezett, megfigyelte szokásaikat, ruházataikat, életmódjukat, mindezt aztán a képein értékesítette. Munkáiban főleg háromféle témát dolgozott fel: a gentry-életet, a falu népét és a lovat. A legjobban szerette a lovat festeni. Mondhatni kevés képet festett, amelyen ló ne lett volna.

A ló érdekelte őt leginkább, minden képén újabb és újabb mozdulatokban, helyzetekben festette. Ismerte minden izmukat, anatómiájukat, mozdulataikat és szokásaikat, úgy, hogy míg eleinte természet után, később már emlékezetből festette, a legnehezebb helyzetekben is a lovakat.

LÓKUPECEK KUBÁNYI LAJOS FESTMÉNYE
LÓKUPECEK
KUBÁNYI LAJOS FESTMÉNYE


Művészetének delelőjét 1888-ban érte el, midőn megnősült, elvevén feleségül Brillmayer Antal ezredes Anna leányát. Felesége nagy hatással volt művészetére, nagy műveltsége és a művészetek iránti érzéke férje ambícióját és munkakedvét fokozta, aki egész felesége haláláig (1901) rendkívüli termékenységgel és eredménnyel dolgozott.

Képei egy részét ki is állította úgy a Műcsarnokban, mint a Nemzeti Szalonban, ahol azokat, mivel a közönség igen kedvelte témáit, rendesen mind el is adta. Volt eset, hogy a Műcsarnokban egyszer 8 képet állított ki és két hét alatt elkeltek. Mivel képeit mind eladta, otthon alig voltak művei.

Ezen időszakban igen sok megbízatása is volt a megyétől, a pécsi püspök, a mágnások és magánosok is ellátták munkával.

Fordulópont az életében a 1901. esztendő, midőn felesége meghalt. Ez a csapás hosszú időre kivette az ecsetet kezéből, nem tudott munkához fogni, nem volt nyugta otthon az üres családi tűzhelynél, folyton bolyongott, keresve a feledést, melyet nem tudott megtalálni. Két leánygyermekét kivevén az intézetből, hazahozta őket, hogy a régen oly boldog családi tűzhelyen egyedül ne éljen és minden szeretetével azokon csüngött. Idő múlván azután leányai szeretete, vígsága és az idő maga lassan elfelejtették vele a szomorú napokat, megnyugodott a változtathatlanba és újra lassan hozzáfogott a festészethez.

Míg 1900. év előtt úgyszólván a régi iskola szerint festett, kidolgozván jobban az egész képet, addig 1900 után észre lehetett venni, hogy az újabb festési mód is hatással volt reá. A modern művészeti áramlatok nem nagyon tetszenek neki, sőt a bécsi első szecesszió-kiállítás igen visszatetsző volt művészi felfogásának. Felesége halála után mindig kevesebbet járt el a tárlatokra, úgy, hogy bár a művészi folyóiratokból látta az új irányzatokat, a modern színtechníka hatását meg nem figyelhette.

Dacára ezen körülménynek, úgy látszik mégis bizonyos haladás vehető észre technikájában 1900 év előtti és utáni képein. Régi képein úgyszólván minden részlet ki van alaposan dolgozva, az előtérben álló alakok avagy lócsoport épp úgy, mint a tájkép. 1900. év után észrevehető a szélesebb ecsetvonás, különösen az élete utolsó éveiben festett képein.

Egyike volt azon művészeknek, akik a falusi nép életét felfedezték azon korban, midőn még nem nagyon ismerték a nép szokásait. Ebből a szempontból az igazi magyar genre egyik megteremtője volt és mint ilyen talán némi úttörő munkát is végzett, amennyiben ezen speciális műfajt fejlesztette és minden tehetségét csakis ilyen irányban érvényesítette. A népélet minden fázisát megörökítette, a felsőnógrádi tótok, az ipolymelléki magyarok, az alföldi csikósvilág, a falusi élet különféle megnyilvánulásai, a családi élet nevezetesebb mozzanatai, a csárdabeli élet, a falusi kovács, a vályogvető és cigány muzsikusok stb., szóval minden legkisebb mozzanat a népéletből megragadta megfigyelő tehetségét. Ezen népéleti motívumok mellett a megyei gentry-osztály életét is híven tudta visszaadni (vendéglátás, névnap, vadászatok, úti jelenetek stb.).

Mivel a közvetlen megfigyelt életből merítette tárgyait, rendkívül nagy kedveltségnek örvendett. Nemcsak itthon, de a külföldön is számos képet adott el. Nógrádban és a környékbeli megyékben kevés úriház van, ahol ne volna egy hangulatos Kubányi kép. Könnyedén és gyorsan dolgozott, néha három négy képet is megkezdett és mivel nem tartotta nagyon drága áron, úgyszólván az atelierből vitték el tőle.

Élete utolsó éveiben, midőn leányai boldog házaséleiét látta, újabb munkakedvet kapott és az utóbbi években kissé abbanhagyott festéshez jobban hozzálátott. 1909. évben kezdődő szívbaja azonban sokszor hosszú időre megbénította munkájában. Ezen időtől kezdve néha hónapokig nem dolgozott. Betegsége utolsó idejében igen melancholikus volt és a betegség által meggyötört test a mindig jókedélyű és fiatalos gondolkozást! művészt megtörte. Képeinek tárgya és hangulata megváltozott, kereste a borongósat, a szürkeséget és a téli tájképpel kapcsolatos témákat kedvelte.

Utolsó hónapokban és különösen a legutolsó hetekben a legjobban szeretett volna dolgozni. Sok megrendelése volt és lelki szemei előtt egész új képek tárgyai lebegtek. Optimista lévén egész életében, minden erősebb szivgörcs-rohamnál azt hitte, ez volt az utolsó és ezután ő újra a régi jókedélyű fiatalos Kubányi lesz, aki új munkakedvvel tovább festegethet. A betegsége alatt többször hozzáült még a festőállványhoz, de a testi ereje nem engedte a munkát. Három képe maradt befejezetlenül.

Aki annyira szeretett élni és még oly sokat akart dolgozni, azt a kérlelhetetlen halál elragadta 1912 május 5-én, 57-ik születésnapja reggelén.

Vele sírba szállt egy tősgyökeres magyar genrefestő, ki minden tehetségét és munkáját a magyar népélet megfigyelésének, megfestésének szentelte. Képei közül az ő legtermékenyebb munkálkodása idejében az akkori képeslapok igen sokat hoztak és különösen híresebbek voltak a "Nemzetőrök", "Hallali", "Déryné megtámadtatása", "Reinecke veszedelemben", "Mennyasszony altatása", "Névnap faluhelyen", "Váratlan vendégek", "Lókupe-cek a csárda előtt" stb. Képei száma csaknem 800-rá tehető, ezek között a fent részletezett népes gentry-életből jeleneteken kívül maradt sok arckép és oltárkép is, mely utóbbiakat főleg a környék falusi templomának ajándékozta.

Hagyatékában igen kevés kép maradt, ezeket gyermekei tették el emlékül.

LIPTAY B. JENŐNÉ, KUBÁNYI M.

 

MŰTÖRTÉNETl KIÁLLÍTÁS SZOMBATHELYEN. A Vasvármegyei Kultúr-Egyesület az ősz folyamán kiállítást rendez Szombathelyen, a vármegye területén egyházak, testületek és magánosok tulajdonában levő műkincsekből és kultúr-történelmi beccsel bíró emlékekből. Hónapok óta tart a gyűjtés; bizottságok járnak faluról falura, valóságos házkutatásokat tartva a plébániákon, kolostorokban, főúri kastélyokban, várakban, nemesi kúriákon, még a szerény polgári lakásokban is. A szorgalmas gyűjtés és a lelkes pártfogás, melyben a megye előkelő közönsége a kiállítást részesíti, azt eredményezte, hogy az eddig bejelentett anyag úgy mennyiség mint minőség tekintetében a legvérmesebb várakozást is messze fölülmúlja.

Első helyen állanak a Batthyány, Széchenyi, Erdődy, Szápáry é.s a többi főúri családok műkincsei: a körmendi híres fegyvergyűjtemény, Ikervár, Csákány, Vép, Vörösvár muzeális értékű kincsei: de a történelmi nevet viselő régi nemesi családok, a Chernelek, Bezerédjck, Almásyak stb. is számos becses családi ereklyével gazdagítják a műtörténeti kiállítás anyagát, melynek nagy része ezúttal kerül először a nyilvánosság elé.

Remek bútordarabok, szövetek, porcellán, üveg, ötvösművészeti készítmények, pipere-tárgyak stb.: mindez nemcsak mint történelmi emlék, de aesthe-tikai szempontból is becses. Apafy Mihály tükre, Bocskayné kelengyéje, számos hiteles Rákóczy-cmlék, Batthyány Lajosnak, az első miniszterelnöknek emlékei a történészt fogják érdekelni; a régi magyar ötvösművészeti és keramikai készítmények, valamint a hímzések pedig mint a sokat keresett "magyar stílus" mindmegannyi forrása, kiváló jelentőségű.

A templomok, apátságok és kolostorok szintén fényesen lesznek képviselve a műtörténeti kiállításon. Nagyszámú régi szentségtartó, kehely, miseruha és más értékes kultusztárgy került elő a falusi templomok csendes sekrestyéiből. De különös érde-kességű lesz a megyebeli régi izraelita hitközségek kiállítása is; ma már elég ritka thora-paizsok, koronák és gyönyörű frigyszekrény-szőnyegek lesznek kiállítva.

A szorosabb értelemben vett művészeti tárgyak - a plasztika és festészet — legnagyobbrészt a Batthyány- család tulajdonából való. Itt is sok lesz a meglepetés. Németújvár hatalmas urai a XVI-ik században élénk összeköttetésben voltak a protestáns Németországgal, kivált Wittenberggel, így kerülhetett a lovagvár termeibe a számos német renaissance-kori festmény, közöttük több kép Cranach műterméből. (János Frigyes szász választó-fejedelem és neje Kleve Sibylla arcképe, a bécsi Judith ismétlése, egy szent család stb.) Több kiváló arckép között van egy szakállas férfié is, mely a hagyomány szerint Luthert ábrázolja abból az időből, midőn mint Junker tért vissza wartburgi rejtekéből Wittenbergbe (1523). Gróf Batthyány Iván gyönyörű Bruegheljének kiállítása szintén eseményszámba megy. A németalföldi mester széles modorát, hangulatos kompozícióit a bécsi képtár pompás sorozatából eléggé ismerjük; de a csákányi kép: Szent János szónoklata a pusztában, mindenesetre egyike a nagy művész legkiválóbb alkotásainak. Több nagyon jó németalföldi kép lesz még a kiállításon: egy korai pieta, arcképek, tájképek, genre-képek, csendéletek stb.; elég, ha megemlítjük, hogy Ruisdael, Brekelenkam, Molenaer, de Keyser, Snyders nevei is szerepelnek a katalógusban, sok kitűnő festmény mellett, melynek szerzője még a szaktudósok felfedezését várja.

Két Canaletto Körmendről, Tiepolo vázlata, Watteau, Boucher, a mieink közül pedig egy szignált Mányoki, számos Barabás, Markó stb. egészíti ki a válogatott kis képtárt.

Néhány jó német fafaragvány a XV—XVI. századból és a Batthyány-féle híres bronze-mellszobrok (Leone Leoni?) a plasztika legértékesebb darabjai.

A kiállítási anyag rendkívüli nagysága és a rendelkezésre álló hely korlátolt volta arra bírta a kiállítási bizottságot, hogy a könyvek, granikai gyűjtemények, kézrajzok, autografok és okmányok kiállításától ezúttal eltekintsen. Mindezekből egy későbbi alkalomkor külön kiállítás fog ren-deztetni, mely a maga nemében szintén nagyon gazdagnak ígérkezik.

A műtörténeti kiállítás, melynek fővédnökei Lajos bajor kir. herceg és neje mint sárvári birtokosok és a vármegye népszerű pártfogói, szeptember hó 22-ikén nyílik meg és október hó 0-ikáig lesz látható.

V.

 

ROSENMAYER FERENC festőművész, május hó 3-án halt meg Budapesten. Nem több, mindössze negyvenhat esztendős volt, betegsége azonban régóta, évek óta visszavonulásra kényszerítette a festői tevékenységtől. Életéről vajmi keveset tudunk. Olykor, ha megjelent egy-egy képével, a Műcsarnok vagy Nemzeti Szalonban, ismét eltűnt, hosszú időre s festőtársai se igen hallottak róla. Ami oly sok művészpályának, szinte végig kísérője: az anyagi gond, nála is kora fiatalságától kezdve meg-meg állítgatta művészi ambicióit, munkabírását. Elete e körül való folytonos küzködés, pedig, festői készültsége mellett, más irányban is tanult, erős műveltségű, fogékony ember volt. Rosenmayer Ferenc Budapesten született, idevaló polgári családból, 1866-ban. A mintarajziskolát elvégezte, majd Münchenbe került ki, ahol Raab tanítványa volt. Leginkább kisméretű naturalista ízű, de intim hatásra törekvő képeket festett. Apró genre-ket, rendszerint a magyar népélet, a magyar vásárok tarka világából. Képei közül legtöbb Újpesten található, ahol állandó lakos volt, magánosok birtokában.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

BOGDÁN GOTTFRID. Kassa város jegyzőkönyve képírónkról így emlékezik: Anno Domini 1705. Ahol subscribalt magam s úgy feleségem, Susánna, néhai nemzctes Hertelin Anna Mária asszony, nemzetes Bogdani Godfrid uram házastársa, édes leánya neve alatt per modum solennis protestationis, contradictionis et inhibitionis nemzetes Lukacsik Gergely uram mostani nemes Kassa városa érdemes főbírája előtt declarálom, hogy tudnia illik, amidőn ezen recenter folyó új esztendőnek, úgymint januariusnak tizenötödik napján felülemlítctt Bogdani uram kassai szállására pro testimonio et accelerando negotii occasione virtute divisionis ex dispositione testamentaria ac debitorum aquisitioncs interventi finalitcr complanando reali effectu nemzetes Komaromi György és Jászai János uramékat ő kegyelmeket amandálván, említett bíró uram parancsolatjának engedelmeskedvén ő kegyelmek die et horis legitimis compareálván és Isten segítségével hozzá is fogván, midőn Bogdani uram aquisitionalis levelek productiójára lépvén azoknak s úgy az ősieknek is, valamint adóságok csinálásához s azoknak liquiditiójukhoz kezdvén írásban vétetődtek, post hacc mikoron azután a mi adósságaink praetensióihoz s úgy keresetihez nyúlnunk és kezdenünk kívántunk, akkor meg nem hallgatván bennünket, előttünk levő consignatiót felkapván, széjjelszaggatta és elvetette, mely utón dolgaink tovább való progressusához ő Kegyelme miatt nem foghatván, re infecto onnand kénytelenítettünk elmennünk nem kicsiny törvényünk praevaricatiójával és tapasztalt kárunk injuriájával. Minthogy penig mi felül deciaráit dolgainknak akkorbéli effectuálására nemzetes biró uram által exmittált becsületes személyek biró uram ő kegyelme személyét repraesentálták, kik penig parancsolatjának nem engednek és az köz cxequálandó igazság kiszolgáltatását másnak iniuriájával praecludálják és elkövetnie nem paciálják, törvénytelenül mind az ország s mind nemes város ezekről írott törvényes büntetésében afféléket, eseteknek lennie, in comperta esset. Azért, minthogy kisebbségünkkel s dolgaink elmulatásával világosan iniuriáltattunk, sokszor említett Bogdani uram által, mely okból eddig és ennek utána causait és causalandó mindennemű költségünkről és kárainkról s úgy bennünket törvényesen concernáló mindennemű javainknak kezénél hatalmasul való tartóztatásától solenniter modo praevio protestálok a végütt (így!), hogy törvény folyása szerint mind úton-módon mind azokról megkereshessem, melyhez képest ő kegyelme ellen való törvényes keresetemnek facultását magamnak reserválván, kívánom, hogy a nemes város protocolumába (letévén a nemes város szokott igazságát) pro futura cautela inseráltassék, jövendőre sub authentico kivehessem. E mellett, minthogy említett keresetek sub onere volnának usque ad decisionem controversiae annotatae semminemű ingó és ingatlan ősi és keresett ő kegyelme keze alatt levő bonumok ususától és elidegenítésétől inhi-beálom ő kegyelmét, kire való nézve nemzetes biró uram nemes város szolgája által Bogdani uramat azokról inhibeálni méltóztassék, kérem alázatosan. Kassán, 17. Januarii 1705. Joannes Baptista Ernau. —455

Kemény Lajos

 

ERENREICH metszetei. A "Magyarországi Képgyűjtemény" folytatásáról a Hasznos mulatságok így ír 1824-ben: (II. félév, 14. sz.) "magában szép, Hazánkra dicsőséges igyekezet volt Nemzetünk élő, vagy hólt nevezetes Személlyeit, derék Mesterek által nézve metszve előadni, és így mind a mostaniaknak erántok való tiszteletét nevelni, mind a később maradéknak kedves emlékezetet hagyni".

Eddigelé (1824 Júliusáig) 4 kép jelent meg:

1. I. Ferencz, ő Cs. és Kir. Felsége.
2. József Nádor.
3. Ferdinánd kir. főherczeg.
4. I. Mária.

Kulcsár István szerint "mind a négy képben az eredetiség, nagy hasonlatosság, és finom mesteri kéz, nagy tetszést aratott."

Ez a gyűjtemény újabban két képpel szaporodott meg: Ezek:

5. Rudnay Sándor, herczeg prímás.
6. Gróf Széchenyi Ferencz.

Kulcsár leírja mind a két képet. A Rudnayé "tellyes Érseki öltözetben, a' Hermelin palástban, keresztes Galanddal, sz. István nagy keresztyének Lánczával, és tsillaggal látszik, igen jelesen eltalálva. A Kép punctirozással, az öltözet strafiro-zással készült."

Gróf Széchenyié "az Arany-Gyapjas vitézek öltözetében látszik, az ábrázat punctirozással, az öltözet szinte strafirozással készíttve. "

A két kép művészi értékét illetőleg ekként ír: "A helyes és tiszta munka mind a két képben nagy becsületérc szolgált Ehrenreich rézre mettsző úrnak".

Végül annak az óhajtásának ad kifejezést, "hogy az igyekezetet mennél több Hazafiak, a képek megvásárlásával, gyámolítsák, 's a' Nemzetünk' nagy fiai emlékezetét örökösítessék, és a Nemzet ditsős-ségét öregbítsék".

Az aláírások mind a hat képen magyar és latin szövegüek voltak.

Ehrenreich Ádám Sándor e képek készítője mint tudvalévő, Pozsonyban született 1784-ben és bécsi tanulmányainak befejezése után Budán telepedett le, de 1825-ben végleg Bécsbe költözött. (Wurz-bach, Lexicon, 4. k , 7—8. 1.).

Ezt a föntjelzett gyűjteményt 1823-ban kezdte meg s belőle 1835-ig 95 lap jelent meg.

Wurzbach nem sorolja föl e gyűjtemény képeit s Ehrenreich sorsáról 1835 után mit se tud.

— 456

B. J.


 

ORBÁN GÁBOR ÉS A KOMÁROMI RAJZISKOLA. A "Magyar Kurír" 1795. évfolyamában írja "A magyaroknak örökké feledhetetlen Királynéjuk a halhatatlan emlékezetű Mária Theresia a nemzet művelésére és boldogulására tett hasznos intézetei közt a Rajzoskolákat hazánkban is felálitani parancsolta. Ezen közhasznú rendelést felséges következőji is méltóztattak megerősíteni különösen pedig ditsőséggel uralkodó mostani fejedelmünk és Atyánk 1795 szeptember 25-én 19655. udvari szám alatt kiadott Kegyelmes végzés által Hazánkban a Rajzoskoláknak a Szabad Művészetek virágzása s a szép ízlet és szorgalom ébresztésére megmaradásokat és gyarapodásokat nyilván meg hagyta. Királyi Szabad Városunk érdemes Tanátsa, mellynek a közjót illető legfelsőbb rendelések teljesítése úgy a polgárok gyermekeiknek gondos nevelése szivén fekszik és szoros kötelességéhez tartozik, keblünkbe egy rajzoskolát állíta s ezt örök időkre előmenetelesítni egyik fő czéljául és igyekezetének tekinti. Ennek a derék Tanátsnak oltalma alatt megnyitott Közönséges Rajzoskolának rendes Tanítója Orbán Gábor hazafltársunk, akinek mind szép tehetségitül és tudományban szerzett esméc-tétül, mind a tanításra való keszsegiti.il és buzgó-sagitul, tanítványaink hasznos előmeneteleket méltán remélhettyük."

— 457

BENKÓCZY EMIL

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

FESTÉSZET
Szinyei-Merse Pál kiállítása az Ernszt-múzeumban. Ismertették a napilapok máj. 11.
Szinyei-Merse Pál kitüntetése. Jeltelen cikk. Interieur. I. 7-8.
Kiállítás — interieurben. Írta i. e. U. o.
Zsidótárgyú képeink. Írta Rado István. Múlt és Jövő, május.
Szinyei-Merse Pál. Írta Margitay Ernő. Élet, április 20.
Iványi-Grünwald Béla. Írta Jean Preux. A Hót, máj. 26.
Berliner Bildersturm. Írta Július Bab. Pester Lloyd, máj. 26.
Biró Mihály plakátjai. A Művészház kiállítása. Ismertették a napilapok, máj. 26.
Biró Mihály kiállítása. Írta V. Népszava, máj. 29.
Tizenhárom magyar festő. — Lázár Béla könyve. — Jeltelen cikk. Új Idők, jún. 2.
A Szinyei-Merse kiállítás, írta Gordius László. Nyugat, jún. 1.
Nemes Marcel gyűjteményének új képei. Írta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, jún. 9.
Nemes Marcel gyűjteménye, írta Lukács György. Budapesti Hírlap, jún. 22.
Struck, írta Georg Hermann (Berlin). Múlt és Jövő, június—július.
Vallomások, írta Hermann Struck. U. o.
A kubizmus Parisban, írta M. Dénes Zsófia. Pesti Napló, jún. 23.
Alma Tadéma. írta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, júl. 7.
Cézanne. Jeltelen cikk. Világ, júl. 7.
A prerafaeliták. írta Sztrachon Nelli. Budapesti Hírlap, júl. 14.
Az idősbik Holbein festészete, írta Kenczler Hugó. Archeológiái Értesítő. (U. f.) XXXII. 3.
Római kori festőeszközök a M. N. Múzeumban. Írta dr. Gasparetz Géza Elemér. U. o.
Michelangelo mennyczetképzése a róma SixXtus-kápol-nában. • Töry Emil könyve. •: Ismerteti Meiler Simon. U. o.
Márffy Ödön freskói, írta i. e. Interieur. I. 11—12.
Ruysdael rézkarcai. Jeltelen cikk. Élet, júl. 21, 28.
Pali pingál. — Szinyei-Merse Pálról. — írta Ábrányi Kornél. Pesti Napló, aug. 3.
Országos képkiállítás Nagybányán, írta ifj. K. E. Alkotmány, aug. 4.
Ein ungarisches Barbizon. (Nagybánya.) Írta Max Ruttkay-Rothauser. Pester Lloyd, aug. 4.
Nagybánya ünnepe. — Séta a jubiláris tárlaton. — írta ifj. Kárpáti Endre. Független Magyarország, aug. 4.
Nagybánya, írta Jean Preux. A Hét, aug. 4.
A nagybányai festőkolónia történetéből. — Réti István munkájából. — Nagybánya, aug. 1.
Séta a képkiállításon. Jeltelen cikk. U. o.
A nagybányaiak, írta Lyka Károly. Új Idők, aug. 11.
Dürer-emlékek Nürnbergben, írta Sárosi Bella. Vasárnapi Újság, aug. 18.

 

SZOBRÁSZAT.
A szolnoki Damjanich-szobor. — Radnay Béla műve. - Leleplezésekor írtak róla a napilapok, máj. 21.
Hajsza Rodin cllen. Jeltelen cikk. Pesti Napló, jún. 12.
Ferenczy egy ismeretlen szobra, írta Gj'árfás Vilmos. Budapesti Hírlap, jún. 13.
Rodin-botrányok. Írta Lakos Alfréd. Pesti Hirlap, jún. 19.
A rab szobrászművész. — Finta Sándor újabb alkotásai. — írta Zső. — Budapest, jún. 23.
Művészeink műtermükben. — Zala György. — írta Lesskó János. Vasárnapi Újság, jún. 22.
A börtön művésze. — Finta Sándor, a szamosújvári rab. — Jeltelen cikk. Az Újság, jún. 29.
A nagyváradi királyszobrok helyéről, írta Gyalokay Jenő. Archeológiái Értesítő. (U. f.) XXXII. 3.
Az ó-kori arcképszobrászat, írta G. Vasárnapi Újság, aug. 18.

 

ÉPÍTÉSZET
A Mezőgazdasági Múzeum, írta Alpár Ignác. Építőipar, máj. 12, 19.
Az újra épülő Kecskemét. Írta Kada Elek. Vasárnapi Újság, júl. 7.
Szöllőépítés a budai hegyek között. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, júl. 10.
Újságpalota tervezése, írta Ö. L..U o.
A budai zsidótemplom tervpályázata, írta Magyar Vilmos. Építőipar, júl. 14.
A kolozsvári városháza tervpályázata. Jeltelen cikk. Interieur, I. 11 — 12.
Schmahl Henrik. Írta Ezrey. Vállalkozók Lapja, júl. 24.
A m. kir. Operaház átalakítása, írta L. Z. Építőipar, júl. 28.
A székesfőváros árusító- és hirdető bódéinak tervpályázata, írta Magyar Vilmos. Építőipar, aug. 4.
Wallot. írta Arcturus. Az Újság, aug. 13.

 

IPARMŰVÉSZET
Magyarország csúcsíves szárnyasoltárai. - - Divald Kornél könyve. — Ismerteti P. I. Katholikus Szemle, 1912. ápr.
Lakásművészeti kiállítás, írta Margitay. Élet, jún. 2.
Színház művészeti kiállítás. Írta Sz. K. Budapesti Hírlap, jún. 14.
Gyomoréi sírlclet a honfoglalás korából. Írta Börzsönyi Arnold. Archeológiái Értesítő, (U. f.) XXXII. 3.
Családi jelvények lőcsei ötvösjegybcn. írta W. Kő-szeghy Elemér. U. o.
Batik. Írta Klára Rornán-Goldzieher. Pester Lloyd, aug. 10.

 

VEGYES
Erühjahrsausstellung im Künstlerhausc. Írta Max Ruttkai-Rothauser. Pester Lloyd, ápr. 27.
A tavaszi tárlat. Írta Török Gyula. Magyar Hírlap ápr. 27.
Tavaszi tárlat - - A műcsarnok kiállítása. - - h ta L. G. Pesti Napló ápr. 28.
A Mú'vészház kiállítását ösmertették a napilapok, ápr. 28.
Die Frühlingsausstellung im Künstlerhause. (II.) Irla Róna. Budapestet- Presse, máj. 1.
Tavaszi kiállítás, írta Margitay Ernő. Élet, máj. 5.
A Műcsarnokban. Tavaszi kiállítás, írta Magyar Elek. Magyarország, máj. 5.
A Műcsarnok tavaszi tárlata. (II.) írta Elek Artúr. Az Újság, máj. 8.
A középiskolai rajzoktatás ellenőrzése, írta Olofson Gusztáv. Rajzoktatás, XV. 4.
A drezdai nemzetközi rajzkiállítás Jeltelen cikk. U. o.
Az Ernst-múzeum megnyitásáról írtak a napilapok, máj. 9.
Az Ernsl-múzeuni. írta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, máj. 10.
A Nagy Szalon, írta d. zs. Pesti Napló, máj. 12.
Az Ernst-múzeum. Írta Jean Preux. A Hét, máj. 12.
A Műcsarnok tavalyi tárlata, íita I. Interieur, jan. 7 — 8.
Az Ernst-múzeum és Szinyei-Merse Pál kiállítása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, máj. 19.
Műkereskedők a vidéken, írta Déri Imre. Pesti Napló máj. 26.
A velencei magyar kiállítás. Jeltelen cikk. Világ. máj. 26.
A Művészház bomlása. Jeltelen cikk. Pesti Hirlapjun. 2.
Ernst-műzeum. írta Bálint Aladár. Nyugat, jún. 1.
Futurizmus. írta Jean Preux. A Hét, jún. 16.
A kismartoni gettó művészete, írta Wolf Sándor. Múlt és Jövő. jún.—jul.
Die Künstlerkolonie in Kecskemét. Jeltelen cikk. Budapester Presse, jún. 23, 29, júl. 2.
A művészet csalói, írta Tábori Kornél. Pesti Napló, jún. 23.
Aus dem Wiener Kunstlebcn. íita A. S. Levetus. Pester Lloyd, jún. 29.
A berlini szecesszió, írta Pajzs Elemér. Világ. júl. 4.
Az Ernst-múzeumról. írta Sz. Z. Pesti Hírlap, júl. 6.
Dolgozó kolóniák. — A nagybányai, szolnoki és kecskeméti művésztelepről. — Írta Iván Ede. Pesti Napló, júl. 7.
Művészek munkában. Látogatás a nagybányai és szolnoki művésztelepen, írta Iván Ede. Vasárnapi Újság, júl. 28.
Az új művésztelepen. - - A százados-úti művész-telep. — írta B. V. Az Újság, aug. 4.
Budapest főváros műterembérházai, íita Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, aug. 11.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1912 szeptember 30-án lejár az Iparművészeti Társulat által polgári eskető-szoba tervére hirdetett pályázat. Díjak: 600 és 400 korona. Megvétel: 200 korona.
1912 október 1-én lejár a nagyváradi Tisza-szobor pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. évf. 1. szám.
1912 október 12-én lejár a besztercei magyar Színpártoló és műkedvelői egyesület által színház terveire hirdetett pályázat. Díjak: 1000 és 600 korona.
1912 október 31-én lejár a Szeged város által vásárcsarnok terveire hirdetett pálj'ázat. Díjak: 4000, 2500 és 500 korona.
1912 november 15-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a "Nemzeti Színház" új épülete tervére hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1912, 80. lap.
1912 november 30-án lejár Budapest tanácsa és a református egyház által a kalvintéri épületcsoportra hirdetett pályázat. Díjak: 6000, 5000, 4000 és 3000 korona.
1912 december 1-én lejár a bolgár kormány által királyi palotára és igazságügyi palotára hirdetett nemzetközi pályázat. Az elsőnek díjai: 10,000, 7000, -4500 és 1250 frank, a másodiké: 6000, 4000, 2500 és 1250 frank.
1913 január 1-én lejár a nagybecskereki színház tervére hirdetett pályázat. Dijak: 1. a kivitel, 2. 2500 korona, 3. 1500 korona, 4. 1000 korona.
1913 január 6-án lejár a M. Mérnök és Építész-Egylet nagypályázata: Ujságház tervei. Díj: aranyérem és 1200 korona.
1913 január 31-én lejár a torinói Bosco János szobor nemzetközi pályázata. Díjak: 5000, 3000 és 2000 frank.
1913 március 15-én lejár az Erzsébet királyné emlékmű pályázata. Bővebbet 1. "Művészet", 1912, 246. old.
1913 április 1-én lejár a miskolci Kossuth-szobor pályázata.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003