Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Első szám    |    p. 36-40.
 

 

KRÓNIKA

 

A KULTUSZMINISZTER INTÉZKEDÉSE A KÜLFÖLDI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTELRE. Zichy János gróf vallás- és közoktatási miniszter a magyar művészeknek a külföldi nemzetközi kiállításokon való részvételére a következő tájékoztató értesítést küldötte a Képzőművészeti Társulathoz:

Miután az utóbbi időben előfordult, hogy hazai kiállítási vállalatok vezetői azzal a kéréssel fordultak a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokhoz, hogy a külföldi testületek és érdekeltek figyelmét az illető kiállításra irányítsák s őket esetleg részvételre is felszólítsák, felhívom a kiállítási ügyre nézve érdekelt tényezők és különösen ily irányú magánvállalkozások figyelmét arra, hogy kiállítási ügyekben ne forduljanak közvetlenül a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokhoz, hanem az illetékes kormányhatóság és a külügyminisztérium közvetítését vegyék igénybe.

Ugyanis a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokkal ilyen ügyekben való közvetlen érintkezés nemcsak a szokásokkal ellenkezik, hanem az illető vállalkozás érdekeit sem szolgálja, mivel a nevezett hatóságok ily irányú megkereséseket mindig előbb a külügyminisztérium elé terjesztik, ami időveszteséggel jár.

Zichy s. k.

 

BERLINI LEVÉL. Az elmúlt hetek egymásután hozták a művészi eseményeket: vernissage-ok nagy képárverések, - közöttük a Gerhardt féle volt a legértékesebb anyagú, amint azt a magyar napilapok tudósításai is megírták; - - gyűjteményes kiállítások, sivár képrengetegek: s mindez valami lázas igyekvéssel, a kultúra, utáni izgatott ragaszkodással rendezve, szinte a hirtelen meggazdagodott és magasra jutott, de meggyőződéstelen amatőr osztentativ, önintelligenciájára büszke hozzáértéssel.

Az idők folyamán kialakult itt is immár az egyes Kunstszalonok művészi ízlésének egészen külön közönsége, éppen úgy mint Parisban, ahol a Kleinberger képeinek megtekintői a világért sem néznék meg Vollard vagy Druet kiállításait. A Cassirer-szalon képeit ma már új utakat, új ízlést kívánó közönség keresi fel, míg a Schulte "fashionable" termeiben jól nevelt gusztusú, feudális külsejű, más kiállításokat nem látogató elem gyűlik egybe. Ebben a környezetben még Vogeler is vad újító, akinek archaizáló, tán a prerafaelita angolokkal rokon képei ma valahogyan megkopottaknak, szinte elöregedett divatcikkeknek hatottak. A worpswedei fiatal talentum, egészen biztosan állítható, nem tartotta meg, amit pályája kezdetén igért: nem mélyedt el, csupán egy nyelvet tanult meg beszélni s éppen ennél a külsőséges voltánál fogva érezzük megfakultnak. Nagy kompozíciója harmoniátlan és az édeskés határán túllép gyakran. Ugyanott bámulja a berlini arisztokrácia kedves festőjének, László Fülöpnek tizenkét képét, közöttük egy önarcképet több elegáns és reprezentáló portrét s egy kis tájképet, amely borongós színeivel és erősen angol motívumával Constable hatását viseli magán.

Cassirer helyiségeiben Hodler gyűjteménye volt kiállítva, mint halljuk, nemsokára Budapestre kerül. A svájci mester művészetéről ugyan kevés fogalmat adott volna ez a képsorozat, amelyből hiányoztak a hatalmas kompozíciók, amelyek pedig Hodler Ferdinánd legjellegzetesebb s - - szerintünk - - legértékesebb munkái s amelyek a térbeli beosztás és a mozdulat monumentalitása dolgában újat és meglepőt jelentettek. Most néhány fiatal kezdő korabeli képét láttuk, amelyekben a későbbi Hodler-t alig lelhetni fel: erősen francia hatás alatt áll, tán Bastian-Lepage-hoz legközelebb, majd Leibl csodálata — egészséges csodálat — érződik ezeken a vásznakon. A későbbi tájképei szerető pietással festvék, míg a női alakok (stúdiumok nagyobb képeihez) barokk hatásúak és - úgy érezzük — félszemmel a publikumra nézve csinálódtak. - - Egészben véve egyikük sem jut közel a "Favágó"-hoz, vagy a többi nagy panneau-hoz.

A Potsdammestrasse-n három kiállítás is akad: a Berliner Kunstlerbund-é, amely mélyen alatta marad a vidéki karácsonyi vásárok színvonalának, a hagyományos kerti jelenetkék, virágcsokrocskák, női festők gerinctelen arcképei, stb. A Jury nélküli kiállítás, amely modernségre törekszik, de csendesen temperamentum nélkül s amely semmiféle szenzációt nem nyújt. Az Új-Szeceszió azonban valósággal izgalomba hozza az idegeket: a párisi Indépendants akadémikus stílusú ehhez az irányhoz képest. Lehetetlen egyébnek mint rosszhiszeműnek hirdetni azt a minden eredetiség híján szűkölködő feltünésvágyati, amely itt minden egyes "mű"-ből felénk kiált. Mindazt, ami szélsőséges, ami eltanulható, amihez kevés tudással és semmi érzéssel is hozzájuthat az ember, mindazt eltanulták ezek a rosszhiszemű ifjú németek a párisiaktól, anélkül természetesen, hogy az előző állomásokon: kereséseken, tépelődéseken átkínlódva magukat természetesen fejlődés útján jutottak volna el e merész és vitatható eredményekhez. Látunk itt ál-Derain-t, ál-Fries-t, ál-Van Dongen-t s a többi híressé vált francia cubiste-csalódásig hű utánzóit, az egyik magát, nyilván nem minden célzat nélkül Kubista-nak nevezi. Távol áll tőlünk mindaz a sok olcsó szellemeskedés, amelyet ennek a kiállításnak megnyitásakor a jó berlini közönség csak úgy ontott magából; sőt: valósággal vágyott volna az ember külön véleményt bejelenteni az oly nagyon nivótlan publikummal szemben. De tán Bechtejeff két érdekes és nyugodt kompozícióján, Melzer rálátásos táján kívül, minden egyéb bosszantó, izzadságosan geniáliskodó volt a kevéssé épületes kiállításban.

A Szeceszió ismét grafikai kiállítást rendezett, amelyben színes csak az E. R. Weiss brüsseli kiállításról visszaérkezett zeneszoba dekorációja. Az iparművészeti iskola fiatal költő-tanára a nagy felületek előtt elveszíti mindazokat a kitűnő sajátságait, amelyek apró könyvdíszeit, kis virágcsendéleteit oly előkelőekké és stílusosakká teszik. A virág- és csendéletrészek a sikerültebbek ebben a franciás- olaszos teremben is, de a rajz ingadozó, olykor erősen zavaró, a színek erőtlenek és érdektelenek, harmoniátlan és széteső volta éppen nem predesztinálják zeneterem céljára.

A többi helyiség a grafikának, még pedig a becsülettel kitanult, a mesterséget felsőségesen ismerő grafikának olyan tömegét mutatja be, amint azt ritkán lehet együtt láthatnunk. Szinte leverő biztonság és fölényesség nyilvánul meg a németek rézkarcaiban és litográfiáiban; s mégis, a nagy ügyességük, a mindent - felhasználásuk, utánozni - - tudásuk ellenére is: a kiállítás legjobb darabjai a Cézanne két csodálatos kompozició-harmoniájú kőnyomata, a Gaugin tíz nyugtalanítóan új-hangú, fekete-égősárga litográfiái, néhány végtelenül szellemes Forain és az angol Boné monumentális, szédítően biztos és erőteljes rézkarcai.

A németek közül Walser illusztrációi a legfinomabbak könnyed franciásságukkal, némi beardsley-i degeneráltságukkal. Zille ismétli magát - - kedvetlenül, Hoffmann erőtlenebb, mint egyébkor -Willi Geiger új kifejezésmódot talált goya-i témáihoz: igen különöset és erőteljeset. Käthe Kollwitz rajzai megrendítőek, mint mindig, átérzettek és rengeteg tudásról szólnak. Nagy csalódást hoztak Corinth sokat emlegetett illusztrációi, amelyek erőtlenek, olcsó színhatásúak és minden poézis híján szűkölködnek. Pár dekadens Liebermann, sok ügyes Kardorff, Opler, Orlik, néhány meghatóan szeretettel karcolt Israels s azután egy terem, amelyben tiszta örömünk tellett: a régiek terme. Feuerbach csodálatos Iphigeniája s egyéb tanulmányai, Schwind őszinte pietással készült kis rajzai, Spitzweg hideg, nagy tudású, Schick olasz vázlatai.

Még néhány fölényesen biztos tudású Zorn és a kiállítás egyik látványossága következik: Baluschek huszonnégy szénrajza a technika birodalmából. Vasúti sinek, mozdonyok, eroplánok, léghajók száraz objektivitással, fantáziátlan látással a jobb esetben: helyenként azonban giccses egymásmellé állításokkal, olcsó összehasonlítási lehetőségekkel, sőt anzixhatásokkal. A magyar Barta Ernő illusztrációkkal, e sorok írója algrafiával szerepel még ebben a tanulságos, de túlságosan egyoldalú és fárasztó kiállításban.

VÉSZI MARGIT

 

MÜNCHENI LEVÉL. (Ferdinand Hodler kiállítása.) A legjobban hangzó név, amelyet hatalmas plakátok hirdetnek az utcasarkokon, amelyet lépten-nyomon emlegetnek az emberek, amelynek kedvéért gyötrelmes előadásokat hallgatnak végig és amely név viselőjének retrospektív kiállítását tömegesen látogatják, ma itt kétségkívül Ferdinánd Hodler neve.

Eddig alig hallatszott Svájc, Paris és legföljebb Münchenen túl, bár Hodler már nem mondható fiatalnak. Nálunk odahaza aránylag fiatal emberek is szeretnek visszatekintgétni művészetük állomásaira, Hodler még csak most rendezte retrospektív tárlatait, tudtommal: Berlin, Drezda és Münchenben. Éppen akkor, amikor otthon Kernstock Károly számol be rokontermészetű kutatásairól, itten Hodler eredményeket mutat be. Élete dátumai körülbelül összeesnek Szinyei-Merse Páléval. Különben évszámok száraz felsorolását mellőzni akarom, négyet azonban nála sem lehet elkerülni. 1853-ban Bern mellett született egy kis faluban és szegényen; művészi múltja e két évszám közé foglalható: 1872 —1911. Históriai festésének kezdete pedig összeesik a mi történelmi festészetünk virágzásának évszámával: 1896-tal. Hála Istennek, az ötödik dátumra még nincs szükség !

Hodler pályafutása felette érdekes. A fejlődés nála folytonos. Számításba jöhető művészi tevékenységének első dátuma beleesik a fényfestés diadalmas térhódításába. Szinyei 1873-ban megfesti a Majálist és nem értették meg; az egész életét ennek az iránynak nagyszerű továbbfejlesztése tölti be. Hodlert ekkor még megértik, mert még ő nem tartott a plein-airnél. Sötéttónusú, részletes pikturával kezdi, amelyre jellemzők teljesen áttanulmányozott állatképei, nőarcképei és önarcképe. De már kezd jelentkezni különszerűségre való törekvése is. Álló női arcképét kezében könyvvel, finom tónusú aránylag világos ezüstszürke és barna színekkel a svájci festők Szalonja visszautasította. Következő munkáiban mintha valami megalkuvás állna be. Majd érinti a nagy szín- és fényforradalom, amely nála egész sajátosan jelentkezik. A már- már egyéniséggé váló Hodler művészetének új lökést ad, de az ő plein-air tájképei semmiesetre sem hasonlítanak kora más tájképeihez és őt is eléri a közös sors: a meg nem ér-tettség.

Az Életunt c. képében valósággal tobzódik a plasztikusság. Találó megjegyzés erre: "Valósággal szobrászi piktura; úgy érezzük, mintha a megmintázottan festett fej mögé is látnánk".. És ezután 3 évvel megfesti az Álom c. képét, amelyben homlokegyenest az ellenkezőt vallja. Kép, mely síkszerűségével és primitívségével hat; nőalak, amelynek hosszúsága és szélessége van, de vastagsága nincs. Mintha a japánokat tanulmányozná. Ily rövid időközben pedig a Dialogue intim- en Puvis de Chavannes hatása érezhető.

Hogy továbbra is összehasonlítsam Szinnyeiével Hodler pályafutását: ekkor már Hodler a plein-air festésnél tovább haladt, pedig amikor kezdették a művészetüket annyira hátra volt, hogy úgy fejezzem ki magam, Hodler a plein-airt túlmodernnek tartotta.

Majd őt is felfedezték. Históriai faliképekre van szükség. Hodler szinte ezekre született. A régi ravennai és byzanci falfestést tanulmányozza és eredménye: "Visszatérés Marignanóból" a zürichi Landesmuseum Waffenhall jában. Eredetileg csak a 12 főszereplővel akarja kifejezni a cselekvényt, de a megbízók okvetetlenkedésére még egy csomó alakot odapingált. Sokkal szebb, monumentálisabb és egyszerűbb az eredeti kompozíciója, amely most kiállításának legnagyobb darabja. Ezek után következnek eddig végső eredményei: tájak és figurális képek; főleg az aktok szabadban való megvilágítása, mozgások és ritmusuk érdeklik. Legszebb tájképe a Genfi-tó. Szinte árad belőle a jó svájci levegő. Hatalmas égbolt borul a messzi láthatárú víztükörre; előtérben part apró házacskákkal, hogy a tó monumentalitása még nagyobb legyen. A figu-rálisok közül: a "Studien zum Tag" és a "Figuren aus 'der Empfindung" java munkái: csupa szín. De talán legszebb képe a "Tanzende weibliche Figur"-ja. Magas horizontú virágos zöld réten (általában a virágokat igen szereti) csodás ritmusú táncot jár a svájci nap ragyogó, de olyan ridegen meleg megvilágításában egy női akt. A kép valóságos kompozíció: négyzetformában középre állított alak, kinyújtott karokkal, amennyire a mozgás kívánja.

102 valamennyi elsőrangú munkája közül, még kettőt említek csak fel. A nagy "Favágót", az erőteljes svájci típusának kifejezőjét, amint feje felé kapott fejszével készül kivágni a hatalmas szál fenyőt. Az ember hallani véli a fa recsegését. A másik: "Részlet a szent órához" két egymás mellett ülő, szimetrikusan egymás felé hajló női alakkal. Ez a kép fejezi ki leginkább művészi hitvallását (bár a nevek sosem határoznak), az úgy nevezett parallelizmust, amellyel Hodler valami ünnepélyes, mondhatnók: valami szentséges hatás elérését keresi. Hogy pedig rajzolni nagyon is tud, azt stúdiumai és freskóihoz készített vázlatai bizonyítják.

Nálunk Magyarországban Hodler teljes művészetével megismerkedni mindenesetre nyereség lenne, ő áthidalhatná az űrt a ma magyar művészek és az újszerűek között.

SOMOGYI MIKLÓS

 

ELMARADT SZOBORPÁLYÁZAT. A Jókai-szoborbizottság elhatározta, hogy Jókai szobrának mintáját szűkebbkörű pályázat útján szerzi meg s e célból négy szobrászt felszólított e pályázaton való részvételre, A Képzőművészek egyesülete ezzel szemben azt a kívánságát fejezte ki, hogy a pályázat nyilvános legyen, a felszólított művészek pedig ezt a kívánságot helyeselve, lemondtak a pályázásról.

 

SZOBORLELEPLEZÉS. Ráth Györgynek, az Iparművészeti Társulat néhai nagynevű elnökének síremlékét december 3-án avatták fel Budapesten a Kerepesi-temetőben. A márványmű Maróti Géza alkotása.

 

KITÜNTETÉSEK. A római nemzetközi kiállításon szerepelt magyar festők közül a következők részesültek kitüntetésben: Szinyei Merse Pál (10,000 lírás díj), Beck Ö. Fülöp (1000 liras díj), Vadász Miklós és Székely Andor (500—500 lírás díj).

A nyíregyházi polgári vendéglő tervpályázatán az 1000 K-ás első díjat Bernthaler Adolf, a 600 K-ás második díjat Bohn Jakab és Brassován Szilárd, a 400 K-ás harmadik díjat Nemes József és Horváth Lipót budapesti építészek nyerték el.

A II. Sándor cár Pétervárott emelendő szobrára hirdetett nemzetközi pályázat 3000 rubelnyi harmadik díját Markup Béla és Krenner Viktor budapesti művészeknek ítélte óta.

A Nemzeti Szalon jubiláris, 200-ik kiállításán kitűzött pályadíjak közül a 300 K-ás Alpár Ignác-díj nyertese, architektonikus képért: Ujházy Ferenc: a jubileumi 400 K-ás Törley József-díj nyertese a fővárost ábrázoló képért: Gergely Imre; a jubileumi 500 K-ás Nemes Marcell-díj nyertese, figurális műért: Éder Gyula; az 500 K-ás arcképdíj nyertese: Glatter Gyula; a Nemzeti Szalon kizárólag grafikai művekre kitűzött ezüst érmeinek nyertesei: Bér Dezső és Góth Móric; a Nemzeti Szalon 1911. évi nagy aranyérmének nyertese: Zemplényi Tivadar.

Az Iparművészeti Társulat lakásművészeti kiállításán a 2000 K-ás állami nagydíjat Mocsay József asztalosmester kapta. Az állami iparművészeti érmekkel pedig a következő iparosokat tüntették ki: Héber Antal asztalosmestert, Pauncz és Kovács kárpitosmestereket. Majoros Károly üvegfestőmestert és Tull Viktor bőrdíszművest.

Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület kertművészeti szakosztályának az idei kerttervpályázatán díjnyertes lett a "Pont" jeligéjű tervezet, melynek Brunner Jenő kertépítő a szerzője.

 

KIÁLLÍTÁSOK. December hóban a következő képzőművészeti kiállítások nyíltak meg: 3-ikán Balassagyarmaton ifj. Edvi Illés Ödöné, 7-ikén Budapesten a Könyves Kálmán szalonjában Pállya Celesztiné, 8-ikán a Nemzeti Szalon 200-ik jubiláris kiállítása Budapesten, ugyanaznap Újpesten Baranski L., Mátrai V., Szontagh T., Tóth L. kiállítása, 14-ikén Szolnokon a művésztelepé s ugyanaznap Debrecenben az odavaló Műpártoló Egyesületé, 16-ikán a Budapesten a Képzőművészeti Társulat jubiláns kiállítása, 17-ikén Koszkol Jenő kiállítása Aradon, 21-ikén a Fiatal Művészek Társaságának kiállítása Budapesten.

 

HIBAIGAZÍTÁS. A "Művészet" l911. évfolyamának 397., 404. és 405. oldalán reprodukált képek alatt Kőbányai Rész vény sörfőzde helyébe Kőbányai Polgári Serfőző R. T. teendő.

 

THOROCZKAY PÁL rajzolta e füzet fejléceit.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

MAGYAR MŰVÉSZETI ALMANACH az 1912. évre és színészeti lexikon. XII. évfolyam. Szerkeszti és kiadja dr. Incze Henrik. 232 1. E nagyon gondosan szerkesztett almanach minket érdeklő részeiben találjuk az elmúlt év képzőművészeti eseményeinek felsorolását, Gerő Ödön cikkét "Az új művészet és a közönség" címen, hírt a Képzőművészeti Társulat, Lippich Elek és Madarász Viktor jubileumáról; a művészet ezévi halottainak nekrológjait, a könyv többi része a magyar színészet eseményeiről szól s névtárát adja színészeinknek. A szöveget arcképek tarkítják.

 

EL GRECO. Irta August L. Mayer. 50 képpel. München, Delphin-Verlag, 1911. 90 1. -- Grecot, az egykor fennen dicsért mestert, elfeledték a XIX. században s csak most halászták ki újra a műtörténet homályosabb raktáraiból. A "felfedezés" nagy zajjal történt s a műkereskedelem előbb Amerikában, azután az óvilágban is hallatlan árakon értékesítette még felhajtható műveit. Eközben szenzációt hajhászó művészeti írók siettek Grecot a világ legnagyobb mesterei sorába emelni, sőt ennek érdekében egy Velazquez nagyságát is tépázgatni kezdték. Valóban, Greconak semmi szüksége sem volt ily manőverekre: azt, hogy kiváló festő és szín dolgában nagyértékű specialista a spanyol művészet körében, senki sem fogja eltagadni Sőt bizonyára igazságosabban fogják méltányolni kiválóságát, ha a nagy csatazaj elült és képeinek ára egy két nullával megcsappan. Az igazságszolgáltatás és becsületes méltatás e művéhez járul Mayer kis könyve, amely nemcsak Greco életét mondja el, hanem egyúttal festői stílusát is hozzáértőén elemzi, magyarázza. S hozzá tehetjük; elfogulatlanul, anélkül, hogy túlzásokkal ellenszenvet keltene hőse iránt; anélkül, hogy érdemeit kisebbítené. A derekas kis mű számba veszi és reprodukálja a mesternek Magyarországon levő műveit is.

 

FESTÉSZET
Kernstock Károly képeinek kiállítása a Művészházban. Ismertették a napilapok nov. 25., hetilapok dec. 3. számai.
Templom-festés Óbudán. Irta Hofbauer György. Alkotmány, nov. 26.
Pór Bertalan nagy freskója. (A Népoperában.) Irta Elek Artúr. Az Újság, dec. 3.
Mühlbeck Károly. Jeltelen cikk. Új Idők, dec. 3.
Pór Bertalan új képe. Irta — na. Egyetértés, dec. 5.
Kernstock Károly új kiállítása. Irta Bölöni György. Népszava, dec. 6.
lindi Mariska falfestményei. Irta Elek Artúr. Az Újság, dec. 7.
Kernstock Károly. Irta Lyka Károly. Új Idők, dec. 10.
Két Lorrain-kép körül. (Székely Bertalan felfedezése.
- A piacra dobott képek. — Paris felé. — Hol a Lex Pacca?) Jeltelen cikk. Világ, dec. 9.
Goya. Irta Sztrachon Nelly. Budapesti Hírlap, dec. 10.
Böcklin, az aviatikus. Irta Lengyel Géza. Pesti Napló, clcc. 14.
Vadász Miklós. Irta Jean Preux. A Hét, dec. 17.
Karl Kernstock. Irta Róna. Budapester Presse, dec. 20.
Festmények a Műcsarnokban. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, dec. 23.
Kernstock Károly. Irta Lengyel Géza. Nyugat, IV. 24.
Pór Bertalan freskója. Irta Lengyel Géza. U. o.
Raffael. Irta Paolo Zendrini. Pester Lloyd, dec. 24.
Kernstock Károly festett ablakai. Irta B—t. Népszava, dec. 24.
A Műcsarnok jubiláns kiállítása. -- A festők. Irta Elek Artúr. Az Újság, dec. 24.
Merész Gyula. — Impressziók egy vidéki kiállításról.
- Irta Bócz Bálint. Független Magyarország, dec. 28. Műkincs a nyitrai dómban. Jeltelen cikk. Budapesti
Hírlap, dec. 31.
A miniatűr festészet. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, dec. 31.
Féríiiak. Irta Jean Preux. A Hét, dec.. 31.
Új művészek: Kernstock Károly. Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat. XXIV. 12.

 

SZOBRÁSZAT
Jókai Mór szobráról írtak a napilapok dec. 8.
Ráth György síremléke. Irta Radisics Jenő. Vasárnapi Újság, dec. 10.
Jókai szobra. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, dec. 17.
Szobormű vek a Műcsarnokban. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, dec. 19.
Magyar szoborterv sikere Oroszországban. Markup Béla és Krenner Viktor a II. Sándor szoborpályázaton díjat nyert. — Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, dec. 19.
Egy ifjú szobrászművészünkről. — Jobbágy Miklósról.
- Irta dr. Fáik Zsigmond. Ország Világ, dec. 24. Magyar művészek külföldi sikere. —• II. Sándor lovasszobra. — Jeltelen cikk. Budapesti Napló, dec. 24.
Istók János. Irta H. S. Kultúra, dec. 15. Konti Izidor. Amerika egyik leghíresebb szobrásza. Jeltelen cikk. A Nap, dec. 31.
Körmendi Jenő szobrai. Irta R. K. Ország Világ, jan. 1.

 

ÉPÍTÉSZET
Wagner és Lechner Irta Relie Pál. Világ, dec. 7. Öreg házak. Irta Nádai Pál. Új Idők, dec. 10. Die Qualität des Baukünstlers. Irta Otto Wagner. Pester Lloyd, dec. 9.
Wagner Otto a hivatalos művészet ellen. Jeltelen cikk. Az Újság, dec. 9.
Bécsi művészek Budapesten. — Wagner Ottó előadása. - Jeltelen cikk. Pesti Napló, dec. 9.
Az osztrák művészek Budapesten. Wagner Ottó előadása. — Jeltelen cikk. Világ, dec. 9.
Wagner Ottó előadása. Jeltelen cikk. Alkotmány, dec. 9).
A hetvenéves Schulek. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, nov. 22.
Wagner Ottó Budapesten. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 20.
Magas kémények építése. Jeltelen cikk. U. o.
Az új Nemzeti Színház. Jeltelen cikk. U. o'.
Budapesti építkezések. Irta Zuboly. Pesti Napló, dec. 17., dec. 21.
Magyarország csúcsíves-kori művészetéről. Irta Elek Artúr. Az Újság, dec. 24.
A mai Budapest. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, dec. 24.
Kolozsvár új városháza. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 28.
Muthezius az építőművészet új kifejezési módjairól
Irta —-r. U. o.
A traui dóm és a jaki templom. Irta dr. Szabó László.
A Tenger, I. 11 — 12.

 

IPARMŰVÉSZET
Lakásművészeti kiállítás. Ismertették a napilapok, nov. 24.
Lakásművészet. Irta Lyka Károly. Új Idők, dec. 3.
Lakásművészeti kiállítás. Irta F. Z. Vasárnapi Újság, dec. 3.
Vásárlásunk Londonban. Irta Radisics Jenő. Budapesti Hírlap, dec. 7.
Emailokról. Irta Czóbel Minka. Az Újság, dec. 10.
Biedermayer. Irta Czakó Elemér. Magyar Iparművészet, XIV. 9.
Szobafestés és tapéta. Jeltelen cikk. U. o.
Mátyás király trónkárpítja. Irta Radisics Jenő. U. o.
Színharmónia a berendezésben. Irta Ferenczy Emil, A Lakás, I. 1.
Milyen legyen a lakásunk? (Rippl Rónai József és Faragó Ödön nyilatkozata.) U. o.
A modern ékszer. Irta Liszt Hugó. U. o.
A lakás élettani hatása. Irta dr. Varjas Sándor. U. o.
Lakásművészeti kiállítás. Irta Vass Ferenc. U. o.
Der Thronteppich des Königs Mathias Irta Polyxena Hampel-Pulszky. Pester Lloyd, dec. 24.
Ötvösművészet a ma gyakorlatában. Irta Bachruch Károly. Budapesti Hírlap, dec. 2 .
Lakásművészeti kiállítás. Irta Hangay Sándor. Kultúra, dec. 15.
Hazai ötvöscéhek régi pecsétéi. Irta Gyárfás Tihamér dr. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, V. 4.
Magyar egyházi emlékérmek. II. Irta Gohl Ödön dr. Numizmatikai Közlöny, X. 4.
Liszt Ferenc születésének századik évfordulójára készült érmek és plakettek. Irta Gohl Ödön dr. U. o.
Biedermayer IL Irta Faragó Ödön. 8 lap.

 

VEGYES
Ráth György emlékezete. Irta Radisics Elemér. Budapesti Hírlap, dec. 3.
A Nemzeti Szalon téli tárlata. - - Góth Móric és Jobbágy Miklós kiállítása. — Ismertették a napilapok dec. 8.
Klimmt Gusztáv, Wagner Ottó. — Osztrák művészek Budapesten. — Irta S—i S—r. Pesti Hírlap, dec. 9.
Nemzeti Szalon. — Téli kiállítás: Góth Móric, Jobbágy Miklós. — Irta Koronghy. Magyar Hírlap, dec. 10.
Ira Wiener Künstlerhause. Irta dr. Ludwig W. Abels, Pester Lloyd, dec. 12.
Hézagok a Szépművészeti Múzeumban. Irta Divald Kornél. Magyar Figyelő, dec. ].
A Műcsarnok jubiláris téli tárlata. Ismertették a napilapok dec. 16. és 17., hetilapok dec". 24.
Képkiállítások. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dec. 17.
A Nemzeti Szalonból. Jeltelen cikk. Új Idők, dec. 17.
A Képzőművészeti Társulat jubileuma. Jeltelen cikk. Magyar Hírlap, dec, 19.
Az ember a primitiv népek díszítő művészetében. Irta dr. Hoffman Edit. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának Értesítője. XII. 4. (Új sorozat.)
Jubiläumsausstellung im Künstlerhause. Irta Max Ruttkay-Rothauser. Pester Lloyd, dec. 21.
A nő a képzőművészetben. Irta dr. Sztrachon Nelly. Uránia, XII. 12.
Jubiláris téli kiállítás a Műcsarnokban. Irta Magyar Elek, Magyarország, dec. 23.
Alte und neue Kunst. Irta Josef Diner-Dénes. Neues Pester Journal, dec. 24.
Művészek önmagukról. Irta Old Riporter. Pesti Napló, dec. 24.
Budapest legnagyobb magángyűjteményei. — Wolfner Gyula képtára. Báró Herczog Mór képtára. Dr. Kohner Adolf képtára. Strasser Sándorné gyűjteménye. Hopp Ferenc gyűjteménye. — Irta h. ő. Egyetértés, dec. 24.
Művészinártirok. Irta Antal Sándor. Népszava, dec, 24.
A polgárosodó művészet. Irta Bölöni György. U. o.
Hárman beszélgetnek a haladásról, a művész, a tudós, a kritikus. Irta Alfa. Budapesti Hírlap, dec. 24.
Kiállítások kulisszái mögül. Irta L. G. PestiNapló, dec. 24.
Die Jubiläumsausstellung im Künstlerhause. Irta Róna. Budapester Presse, dec. 24.
A Műcsarnokban. Irta Malonyai Dezső. Budapesti Hírlap, dec. 31.
József királyi herceg palotája. Irta Resofszky Béla. U. o.
A régiségek és szépművészetek védelméről szóló 1909. évi olasz törvény végrehajtási szabályzata. Irta Zambra Alajos dr. .Múzeumi és Könyvtári Értesítő, V. 4.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003