Tizedik évfolyam, 1911    |   Első szám    |    p. 38-48.    |    Facsimile
 

 

KRÓNIKA

 

A MŰCSARNOK TÉLI KIÁLLÍTÁSÁNAK KITÜNTETETTJEI. E lap más helyén feljegyeztük a téli kiállítás díjnyertes műveit s ezeknek képét ebben a számban reprodukáltuk. A kitüntetett szerzők nagyobbik részének életrajzi adatait a "Művészet'' régibb számai közölték, ezúttal csak Katona Nándor, Vida Árpád és Koszta Józsefről írunk ide biografikus jegyzeteket.

Katona Nándor 1864 október 21-én született Szepes-Ófalun. Művészi tanulmányai egészen különlegesek s nem kezdődnek rendszeres akadémiai oktatással. A földhözragadt szegény fiú már tizenkétesztendős korában maga szerzi meg az élelmét azzal, hogy a lengyel határszélen egy módos kocsmáros gyerekeit az ábécére oktatja évi 30 pengő forintért. Közben sokat rajzolgat s ennek híre eljutott egy nagy művész, Mednyánszky László báróig, aki akkor Nerén tartózkodott. Magához hivatta a fiút, tanítja, majd segíti is. Katona rendszeresebb oktatás céljából Budapestre kerül Lotzhoz, nyáron pedig összefest néhány forintnyi kis tőkét s azzal Parisba jut s a Julian-iskolában tanul Benjamin Constant és Jean Paul Laurens útmutatása mellett. Először Budapesten, a Műcsarnokban állított ki egy "A tűznél" című festményt 1883-ban. Az első nagyobb sikert ugyanott aratta 1900-ban, amikor "Őszi eső" című festményének ítélték oda a Mübarátok Körének 3000 koronás ösztöndíját. Egy évre rá gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten a Mübarátok Körében, ahol 140 képét mutatta be.

A másik kitüntetett művész, akinek életrajzát az alábbiakban röviden vázoljuk, Vida Árpád. Még fiatalember: 1884 április 4-én született Marosvásárhelyen, ahol atyja tekintélyes iparos, a városi törvényhatósági bizottság tagja. Ott járta a polgári iskola négy osztátyát s az odavaló kollégiumban tette le az érettségi vizsgát 1903-ban. Szülei, ismerősei soká tanakodtak, hogy mily életpályát ajánljanak a fiatalembernek. A polgármester városi hivatalnoknak szánta, az atyja meg theologusnak. Szerencsére még 1902-ben a marosvásárhelyi kollégiumba került Gulyás Károly rajztanár s az ő szabadkézi rajzi tanfolyamára beiratkozott Vida is. A kollégiumban a rajzterem bizony még nem volt felszerelve: Gulyás természet után akvarelleztetett vele gyümölcsöt, virágot, heti két órában. Gulyás rögtön tisztában volt vele, hogy tanítványa nem mindennapi tehetség: meleg barátsággal biztatta, hogy csak rajzoljon, fessen szorgalmasan. Az ő útmutatása mellett az érettségi után következő nagy vakációban is szorgalmasan dolgozott a fiatal Vida, Gulyás pedig az eredményt látva, most már elő mert állani azzal a prepozícióval, hogy bizony legjobb volna a fiút a művészi pályára szánni. A dolog bajosan ment, de szerencsére a lelkes rajztanár Petelei Istvánban, a kitűnő íróban szövetségesre talált s Vida most már felkerülhetett Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolába, ahol - visszautasították. De a dolog mégis jóra fordult, mert Vidát jó csillaga összehozta, egy kitűnő műkritikussal, Lándor Tivadarral, aki benső barátságban lévén Székely Bertalannal, kieszközölte, hogy Vida soronkívül vétessék fel a Főiskolába, ahol aztán megszerezte a rajztanári diplomát.

Budapesten s később, 1907-ben Bécsben önkéntes-évében megismerkedett a régi mesterekkel is, azután növendéke lett Budapesten a Főiskolán a továbbképzőnek, ahol sokat dolgozott Olgyai Viktor grafikai osztályában is. S ebben az évben érte el első sikerét: 1908-ban önarcképét megvette a Szépművészeti Múzeum s 1910-ben elnyerte a Műcsarnok plakátpályázatának egyik díját. Képei a drezdai (1909) és velencei (1910) nemzetközi kiállításon is szerepeltek. Ez az év meghozta számára a Műcsarnokban az Eszterházy-díjat s 1600 korona ösztöndíjat, amellyel további tanulmányok céljából Parisba utazott.

Grafikai művei közül egy szép kőrajzát a Művészet múlt évi folyamában közöltük.

Koszta Józsefet ezúttal másodszor éri kitüntetés a Műcsarnokban. Koszta 1864 április 27-én született Brassóban s alapvető művészeti tanulmányainak befejezése után rendszeresen állított ki Budapesten, ahol 1897-ben a Műcsarnok kiállításán "Hazatérés" című olajfestményére megkapta a Műbarátok Köre által alapított 1500 frtos ösztöndíjat. Ezt a képet a magyar állam vette meg s a Szépművészeti Múzeumban helyezte el. 1905-ben a Fraknói-féle római díjat kapta meg s ennek révén alkalma nyílt a múlt művészetével meg-ösmerkednie, ami azonban eredeti művészi stílusától nem térítette el. Továbbra is fejlesztette, erős-bítette azt s ezzel legérdekesebb festőink sorába jutott. Törhetetlen, komoly művészi becsvágyát ez évben is elösmerték a Műcsarnokban.

 

ÖZV. DARÁZS JÁNOSNÉ dec. 4-én halt meg a budai Vöröskereszt-kórházban. Férje is szobrász volt, ő is szobrásznak készült. Nem sokat produkálhatott, gyönge szervezetű nő volt, intenzív stúdiumait már néhány éve megakasztotta betegsége. Bécsi születésű volt (1877), ott végezte iskoláit, a polgári és kereskedelmi iskolát s azután lépett művészi pályára. Nyolcz évig volt tagja a bécsi művészeti akadémiának s egy kiállításon feltűnést keltett. Három-négy éve, hogy Budapesten férjhez ment Darázs János szobrászhoz, aki rövidesen házasságkötése után meghalt. Néhány portrait-ot csinált s a főváros megbízásából az Aquincumi Múzeum számára a Torma és Rómer-féle emléktáblákat mintázta. Majd a gömöri Havas Sándor-féle emléktábla mintázásával bízták meg, de ezt már nem készíthette el. Befejezését most Tóth István szobrászművész és Kotál Henrik műépítész vállalták magukra.

 

HEVERDLE FERENC festőművész szerény igényű, csendesen dolgozó művész volt. Amikor meghalt, csak pár kis sor jelent meg róla a napilapokban. Nem is csoda. Az utóbbi tíz évben alig állított ki s amikor kiállított, már nem volt oly különösebb festői erőben, hogy észrevétetni tudja magát azokon, azon a folyvást ritkuló körön kívül, amely vele egy időből való. Hatvankilenc évet élt, már benne volt abban a korban, hogy a magyar festők nesztorai közé soroljuk. Festett tájképeket is, persze nem plein-airt. Nagyobbrészt kompozicionális dolgai vannak, leginkább a bibliából vett témákkal. Modora, képeinek megjelenése a Molnár Józseféhez hasonló. Budán született 1841-ben, december 10-ikén. A reáliskola három osztályát ugyanott végezte, majd Bécsben a Képzőművészeti Akadémiát (1861 - 63). Festői működése itt kezdődik. Közben dolgozik Budapesten, aztán átteszi műhelyét Bukarest és Konstantinápolyba, amely időből sok keleti tájképe és figurális stúdiuma van. Ez a festői vándorlása 1868-ig tart, amikor kinevezik az ungvári gimnáziumhoz rajztanítónak. A rajztanári oklevelet két év múlva megszerzi Budapesten s ugyancsak az ungvári gimnáziumnál kap állást, mint rajztanár (1870). Ebben a minőségben harminc éven át tagja az intézetnek. A Nemzeti Szalonnál a Vastagh-Hock-féle régime átmeneti idejében (1898) félévig a műtárosi dolgokat végezte. Ugyanitt, a Nemzeti Szalon 1896-900-ig rendezett tárlatain rendszerint megjelent egy-két képpel. Ungvári tartózkodása alatt arcképeket is festett, amelyek magánosok birtokában vannak. Hagyatékában figurális képek, vázlatok, színes tanulmányok maradtak. Meghalt 1910 nov. 27-én Budapesten.

 

A JAPÁN MŰVÉSZETRŐL. A budapesti iparművészeti palotában japán kiállítás nyílott meg e napokban. Bemutatták a japán keramika, bronzés lakkművészet nem egy gyönyörű darabját, részt vett a Komai cég is remekbe illő damasquinageaival, az 500 esztendős Hayashi-műhely elsőrangú lakkmunkáival, láttunk pár festett és hímzett képet, játékszert, elcfántcsont-faragványt, szóval elmondhatjuk, hogy egy órai gyönyörűség tellett a felkelő nap ragyogásában.

De amilyen általános volt a panasz, hogy a londoni nagyméretű japán kiállítás nem elégítette ki a szokatlan izgalmakra áhítozott nagyközönséget és nem elégítette ki a műértő japánrajongót sem, körülbelül ugyanez a vélemény fog kialakulni a mi kis japán vásárunk felől.

Mikor először végigjártam a Japanese Exhibition csarnokait, első érzésem egy nagy és kelletlen csalódás volt. Aztán rájöttem, hogy London komoly és súlyos múzeumai után kellemes pihenő a japán kiállítás, végezetül pedig hazulról hozott japán tanulmányaimat betetőzendő, a South Kensington és British Museum-okhoz szegődtem.

Pedig még a múzeumok e királyai sem tudják megadni a japán művészetnek azt a keretet, melyben érdeme szerint érvényesülhet. Ez a palánta igazi őstermése hazai rögének, sehogysem tűri az idegen talajt, sehogysem díszlik kedvére, ültessék bár királyi kertekbe.

Gyönyörűen fejti ki Münsterberg nagy háromkötetes munkájában e sajátos nép művészi megnyilatkozásának egész fejlődésmenetét, miért lett ilyen és miért nem lehetett másmilyen.

A japán szigetvilág izolált fekvésű, se barát, se ellenség távolban-közelben, aki hasson rá, él hát népe úgy, ahogy éghajlata és földanyja élni engedi. A földanya pedig ott szeszélyes, nyugtalan. Gyakori a földrengés, nem mer hát kőből építkezni, beéri apró faházikókkal, melyek amily hamar romba dőlnek, oly kevés költséggel újra építhetők. Enyhe éghajlata nem szorítja a hideg ellen való védekezésre ; ablak helyett vékonyra hasogatott bambusz-függönyök, ajtók helyett ide-oda tolható álfalak rekesztik el a helyiségeket, a házat pedig szellős terraszok veszik körül.

Ilyenformán architektúrája maiglan megmaradt a cölöpépítkezés, a fakonstrukció színvonalán. Nem istápja a többi művészetnek, mint nálunk, nem ad teret nagy falmezőkkel freskónak; nincs oromzata, párkánya szobordíszítménynek ; adósa marad népének a perspektívával is, hiszen ott tartanak maiglan e téren, ahol a korai renésszánsz volt Európában.

Ez apró házak még csak nem is változatosak formájukban. A császár háza és az Isten háza pompájáról nem az építőművészet, de a japán iparművészet gondoskodik ; elővezényli egész hadseregét a fafaragó és lakkművészeknek, segítségül hívja páratlan kertművészetét, odaállítja bronzművészeit, úgy hogy egy-egy ősi kolostor csodás remekét mutatja természet és művészet harmonikus egybeolvadásának. Úgy belekomponálni az istenadta milieube, úgy segítségül venni az eget, vizet, levegőt, földalakulást, növényzetet, összeegyeztetni a merész ívben átiramló híd ragyogó bibor-lakkját az alatta csörgedező patak ezüstjével és a föléje boruló sötét fenyvessel; már messziről előkészíteni a hangulatot az árnyas lombú, nagy, mohos kövekkel szegélyezett kanyargós úttal a sötét erdő mélyéből hirtelen elővillanó fehér és arany lakkal ékes szentélyhez, erre csak ez az istenáldotta nép gondolt.

Pedig sohasem kereste az olcsó hatást! Művészetének értékét nem a tárgy nagysága, nem a formája, nem is értékes anyaga, de a tökéletes kivitel adta meg. És a gondolat! Ők lelket keresnek kőben, fában, csörgedező patakban ; náluk értelme vagyon minden fűszálnak, hajladozó virágnak ; vastag könyvből tanulják a virágkötés nehéz művészetét, hogy sajtóhiba ne essék benne. Mert minden kert, minden virágcsokor nemcsak esztétikai szemlakoma, nemcsak lírai költemény, de szimbólum is, szinte folyékonyán leolvassák róla a filozofikus vagy vallásos vonatkozást.

Az éghajlat, földrajzi fekvés és a buddhismussal átvett kínai kultúra mellett utolsó nagy irányítója a japán művészeti stílusnak a japán írás. Ez a gyönyörű artisztikus tusrajz a maga élettől vibráló, ritmikus vonalaival! De ecset és tus kell hozzá! Szembeszökő volt a japán kiállításon személyes tapasztalatom, mikor egy udvarias japán kértemre angol névjegyére japán dátumot és pár sornyi üdvözletet írt, előbb tollal, tintával, majd savanyú arcomon nevetve elővette tusát és kis ecsetjét és ugyanazt az ő porózus papirukon most már lerajzolta. A mi európai kézírásunk lehet igen jellemző, elárulhat sok mindent műveltségi állapotunk, életkorunk, véralkatunk, jellemünk, sőt múló kedélyállapotunk felől is, de artisztikus vonást nem fedezhet fel benne senki. A japán írást szeszélyes szögei, kiugrói, ornamentális jellege, főleg az a tény maga, hogy nem folyamatos írás, de ecsettel való rajzolás, a művészet birodalmába utalják.

Mivel pedig mindenki ecsettel dolgozik kora gyereksége óta, mindnyájának vérébe oltódik a vonalak ritmusa és a térben való elrendezés mestersége, - de sohasem a szimétria törvénye szerint. Ők azt nem ismerik ; elannyira, hogy még két hasonló vázát sem tűrnek meg oltárasztalukon és a japán kompozíciót a kínaitól főleg az különbözteti meg, hogy míg a kinai szereti elborítani a felületet kanyargó, göndörödő felhő-ornamentikájával vagy aprólékos geometriai mintáival, addig a japán kompozíciót a felület egyik sarkába szeszélyesen odavetett tömegek vagy a térben széjjel hintett foltok jellemzik. Amily gondosan egyensúlyozza a színmértékekct, olyan határozottan aszimetrikus vonalaiban.

Mikor úgy meg-megültem a londoni japán kiállítás kertjeiben, kezdtem igazán megérteni az ő művészetüket. Ott feslett előttem a széprajzú bibor-juhar vékony, foszlányos levele, a vérkőris szárnyas lombja; ott omlott alá a lila bársonyos gli-cinia, tóban ringatódzott a tavirózsa, partját szegélyezte a sáslevelű Iris, fölébe hajlott bánatos szelíden a szomorú fűz, szomorú kőris és fenyő. A bársonyos gyepből bronzlaternák nyúltak fel, itt-ott egy-egy kis útszéli feszülethez hasonló faalkot-mány állított meg, aztán a nagy Tori-ik, a templom közellétét hirdető kapubálványok, majd egy-egy leírhatatlan nyugalomban maga elé merengő Buddhaszobor, körülötte hófehér és kékfestésű porcellán-vödröcskékben ősi, viharedzett, görcsös törzsü erdei fák, melyek szinte extraktumban adják vissza a faóriás rajzát.

Aztán bejártam a japán falut, meglestem munkájánál a japán kézművest, milyen gyöngéd szeretettel, óvatos gonddal dolgozott például hitvány papirholmiján a lampionkészítő. Soha életemben nem láttam ily intelligens, érzékeny idegzetű kezeket, mint a kis sárga-fekete embereké. Az igazi japán műipart és nem a selejtes gyári holmit, mely elárasztja Európa piacát és amannak hitelét kezdi lerontani, éppen e végtelen gondos, szinte csudás tökélyű kivitel jellemzi. Hogy milyen pompás anyaga van például a remekbe készült lakkmunkának, bizonyítja az a díszszekrény, mely az 1873-iki bécsi világkiállítás után a hazaszállító hajóval elsülyedt. Tizennyolc hónap múlva halászták ki a tenger sós árjából, tökéletesen ép állapotban.

Japán nem ismeri a díszes lakberendezést, nem ismeri az ékszereket sem. A sok cifra hajtű, fésű, hosszú dísztű a gésák mesterségének jelvénye ; úrinő olyat hajába nem szúrhat.

Apró szobáik üresek, padlójuk finom fonású gyékénnyel van borítva, a szoba egyik emelkedettebb fülkéjében áll az ősök tiszteletére emelt házioltár, alacsony asztalka virágtartóval, füstölővel és lámpával. A fülke falán az alkalomhoz mért kakemono, hosszú keskeny kép, de csak egy, hogy ne rontsa hatását semmi. Nekik kevés használati tárgyuk a csecsebecséjük, azt készítik lehető szépre, azt gyűjtik és őrzik féltő gonddal, abban gyönyörködnek és éldelegnek üres óráikban.

Széles szövetövükben, melyet négyszer csavarnak derekuk körül, hordják a többrekeszü, selyemzsinórral összefűzött gyógyszerdobozt, az Inrot. A zsinór két végét egy gömbszerű kis díszmű, a Netzuke tartja össze.

Félnapokat töltöttem el a South Kensington-múzeum Netzuke-inek csodálatában. Faragják kemény puszpángból, vésik a nehezen munkáihaló Jade-kőből, kerül bronz is, lakk is, de főleg elefántcsont az anyaga ez apró figuráknak, melyek kiapadhatatlan forrásai a japán humornak. És micsoda tökély kompozícióban, kivitelben ez alig 5-6, legfeljebb 8 cm nagyságú kis figura. Jól mondja Brinkley: Ha Japán egyebet nem ajándékozott volna a világnak ez apró Netzuke-inél, akkor is könnyű szerrel megállapíthatnánk, mennyire fölötte áll a nehézkes, szegény fantáziájú és gépiesen dolgozó XIX. századbeli Khinának.

Persze, hogy ez apró csecsebecsék nem érvényesülnek a múzeumi szekrény irigy üvegfala mögött. Odahaza minden darabnak külön skatulya dukál, abból veszik elő a drága brokátzacskót, széjjelhúzzák áhítatos lassúsággal a selyemzsinórt, kiemelik a még hétszer-hét finom papirba, puha selyembe burkolt kincsecskét, azután világosság felé tartják, körülsimogatják, kézről-kézre adják, míg újra visszavándorol díszes rejtekébe.

Így őrzik az Inrot és Netzukét, így a nagy szamurai kard egyes apró részét, a Tsubát és Menukit és így tartják zár alatt az ősi teásbögréket, apró, sajátos formájú, archaikus kőedénykéket - Chaire-t. Ez apró kincsek gusztálása és méltatása egyik főtémája a "teaceremóniáknak", mikor a házigazda és férfivendégei a több százéves illemkódex szigorú betartásával főzik és isszák a teát e célra külön tartogatott edényekben, sőt külön épített házban és elkerített kertben.

Ezért nem lesz oly hihetetlen az a kis történet sem, melyet a japánok gyűjtési szenvedélyéről mesél el Münsterberg:

Élt a XVI. században Osakában egy gazdag szeszfőző, aki egy alkalmazottját nagy összeg pénzzel átküldte üzleti ügyekben Khínába. A küldött vígan élte világát, elmulatta a nála lévő pénzt szeretőjével együtt, aki búcsúzáskor kárpóllás-képen egy régi Chaire-val ajándékozta meg. Mikor a gazda a becses csuprot meglátta, úgy el volt tőle bájolva, hogy emberének mindent megbocsátott. Híre járt a nagy kincsnek szerte a városban, a daimio Kurada nagy árt kínált érte, de szeszfőzőnk nem bírt tőle megválni. Drága selymekbe csavargatta, pompás lakkdobozban rejtegette. Mégis, mikor Kurada egyszer a híres, hatalmas shogunnal, Hideyoshival házát megtisztelte, szeszfőzőnk hálás elérzékenyedésében odaajándékozta a daimionak, ki hármas ládába zárta és 15 hivatalnokot rendelt ki őrzésére.

ÖZV. BÁTHORY NÁNDORNÉ

 

AZ ÚJ IRÁNYZATOK. (Párisi levél.) Matisse elvonult ; néhány évi beszéltetés után elérte azt, amit minden francia bourgeois végcélul óhajt: a nyugodt, kellemes, vagyonnal alapozott életet. Észrevette, hogy az ő irányzatát nem erőltetheti tovább s az az iparművészetbe tér át. Legutóbbi kollektiv-kiállításán is láthattuk, mit akart régebben: kezdte a XI. és XII. századbeli szobrászokon és régi hímzéseken és mechanikus módon össze-fűzögette a különböző művészi törekvések elejtett fonalait mindig dekoratív értelemben, közben "impresszionálodott" Cézannetól, Gauguintói, de különösképen Deraintől. Meglepő szerencsével sikerült minden, sőt jobban, mint várta. Deraintől, művészeti főforrásától elszakadt s megtagadta. Most feladta iskoláját s a szerzett vagyonnal Amerikába megy, hol egy amerikai snob dús ajánlatot tett neki házai freskóira. A barátai Girieud, Derain, Rouault, Picasso korántsem voltak ily élelmesek, különösképen Derain nem, aki mindenekfölött megérdemelné azt a "gloiret", amit Matisse néhány év előtt elért. Derain a mai forradalom egyik forrása. E művész ahelyett hogy kiállítást rendezett volna, csöndben elvonult és termelt s csak hét éve, hogy felesége arcképével a nyilvánosság elé lépett. Képeiben levegőbeli hangulatokat keres s e hangulatoknak úgyszólván az esprit-jét adja. A foltok művésze Derain, művészete gyakran irodalmi inspiráció is s itt ellentétese Van Dönghennek, ki a naturalista színeket elvont rajzzal vonja össze. Lehetséges, hogy művészi egyéniségére és eddigi pályájára befolyással volt nyugodt anyagi helyzete s nem ejtette csapdába a kommerciális érzék, de már Girieudnél kissé kirívónak látszik ez. Girieud Gauguinnek utánérzője és pedig kicsinyességekben s így, mivel energiában kisebb horderejű, mint Matisse, gyorsan elveszti a fonalat. Ezt úgy látszik észrevette maga is és a naturaIzimus felé halad, ha nem is a Van Dönghen modorában. Az ő figurái plasztikus formában jelentkeznek s a háttérrel együtt, különösen a legutóbbi festményeiben, a plakátfestésbe csap át.

Rouault nem tartja szükségesnek a színsommázást. Nála külön állanak a vonalak, külön a színek. A fayence-ból indul ki, ez inspirációjának fő tárgya, anyaga, a megfestésben csakis ehhez alkalmazkodik. A tányérok hideg anyagát egy átérzett mozgásban adja a vásznán, a legfeltűnőbb színekben, olyan mélange-ban, ami valami kelletlen, tintás, fátyolos hatást ad. A bohócok élete inspirálta egy csomó stúdiumban. És nem lehet nála megállapítani, hogy mindez haladás e, fejlődés-e? A képekben aligha, de a fayence-okban bizonyára. Mindenképen azonban a forradalmi irányzat számottevő tagja, mert a fayence-aiban újat hozott.

Hasonlóképen Picasso. E művész Derain barátja s az ő behatása alatt kezdte, mint Matisse, a művészi útját. Kezdte azután a régi spanyol mestereket tanulmányozni, Gauguin is mesterei közül való, továbbá spanyol földijei, Greco és Goya s ez utóbbit már kilenc-tízéves korában másolta. Régebbi festésén látszik, hogy Grecot és Gauguint egybeérzi s így egy érdekes közvetítője, illetve mértföldjelzője annak, hogy Greco a modernek egyik őse. A Picasso képeiből kiérződő síkok és háromszögek onnét erednek, hogy a művész valóságos mathematikai és mechanikai festést produkált, a színek, beosztás, rajz mind kiszámított, elrendezett, tudatos észmunka. A színei nem természetesek, hanem mesterkéltek és szinte tiltakozni látszik e fogalom ellen: érzés. Kompozíciójában a monumentálisra törekszik. A művészi inspirációja a primitiv népek isten felé való vágyakozásából táplálkozik az ősindusok és ősperuiak végtelenül naiv művészetéből s ezt a naivságot óhajtja felemelni új magasságba, egy új stílus megalkotásában és új, monumentális felfogásban.

Mindeme művészi felfogás nem befejezett, hanem csupán törekvés. A legértékesebb, mint a forradalom kezdeményezője, kétségkívül Derain, mert a forrás erejét ő osztotta és árasztotta szét. Hű maradt magához. Folytonos fejlődésben van. De magányos művészlélek. Elvonulva termel rejtett nagyságában a saját és szűk baráti köre gyönyörűségére, elvonulva a profánoktól és távol minden koteriától.

LENDVAI KÁROLY.

 

KIÁLLÍTÁSOK. December havában a fővárosban egész sor művészeti kiállítás volt látható. A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon, a Művészház, Könyves Kálmán és Művészotthon részben egyetemes, részben gyűjteményes kiállítást rendeztek. A Műcsarnoké január l 5-ig maradt nyitva. A Nemzeti Szalon téli kiállításának keretében látható volt Jávor Pál műveinek gyűjteménye. A Könyves Kálmán szalonjában Lakatos Artúr festményei, rajzai, iparművészeti tervei, szobaberendezés, különböző anyagokból készült berendezési tárgyait mutatta be. A Művészház a fiatalabb nemzedék új törekvésű képeiből rendezett kiállítást. A Művészotthonban pedig a korán elhunyt Andorkó Gyula hagyatékával ösmerkedtünk meg. A Lipótvárosi Kör átengedte két hétre a termeit több fiatal festőnek, akik ott "művásárt" rendeztek. L. Hubert Irén a műtermében, Horváth Andor a III. kér. Polgári Körben mutatta be műveit. Szolnokon és Áradon egyetemes műtárlatok nyíltak meg, Szegeden Károlyi Lajos, Hatvanban Vágó Sándor rendezett gyűjteményes kiállítást A Képzőművészeti Társulat vidéki vándorkiállításáról, amely ebben a hóban is folyt, a ciklus befejezésekor számolunk be.

 

HAZAI MŰVÁSÁRLÓK EGYESÜLETE az ez évi idényt azzal zárta le, hogy decemberben megtartotta sorsoló ülését Brück Miksa festőművésznek, az egyesület igazgatójának Munkácsi-utcai műtermében, amelyen 56 műtárgyat sorsolt ki tagjai között, 14.800 korona értékben. Az egyesület, amely több mint húsz éve áll fenn, egyik legerősebb és legintenzívebb tényezője a művészetek fejlesztésének és ezzel a sorsolással együtt már 300.000 koronát juttatott a művészeknek. Az egyesület vezetősége felhívja a műszerető közönséget a tagjainak sorába való belépésre. Tagja lehet az egyesületnek bárki, aki évente 240 koronát, illetve 480 koronát fizet, havi húsz, illetve negyven koronás részletekben. Az egyesület újonnan belépő tagjai jövő esztendőben, a karácsonykor tartandó sorsolásban már szintén részt vesznek és mindegyikük feltétlenül egy-egy értékes műtárgyat nyer, amelyet az összes tagok közreműködésével vásárolják meg a sorsolás céljaira a művészektől. Az egyesületbe való belépésre jelentkezni lehet Brück Miksa festőművész, igazgatónál, Budapest, Munkácsiutca 14. szám alatt.

 

KITÜNTETÉSEK. A Képzőművészeti Társulat 1910/11. évi téli tárlatának nagy állami arany érmét a jury Szinnyei-Merse Pálnak ítélte oda "Park" cimű festményére. A két kis aranyéremmel Pentelei Molnár János "Ego eimi" című képét és Katona Nándor "Fenyves" című művét tüntette ki. Az 1200 koronás Ráth György-féle díjat a pályabiróság Kosztolányi Gyula "Szeptemberi délután" című festményének adta ki. A Lipótvárosi Casino 1000 koronás díját Szentgyörgyi István szobrászművésznek ítélte oda "Kigyóbűvölő" című bronzszobráért. A 2000 koronás Rökk-díjat Koszta József kapta "Mezei munkások" című képére. Az Eszterházy díjat Vicia Árpád kapta "Palágyi Lajos arcképe" című festményére.

Az Erzsébet-emlékmű elhelyezésének tervére hirdetett pályázaton az első, hatezer koronás pályadíjat Bálint és Jámbor, a második, ötezer koronás díjat Hikisch Rezső, a harmadik, négyezer koronás dijat ifjabb Kauser József nyerte meg. A zsűri ezenkívül a pályázati föltételek értelmében ezer-ezer koronával megvásárlandóknak és jutalmazan dóknak találta Tőry Emil és Pogány Móric, Medgyaszay István, Rerrich Béla és Wachtel Elemér, Lux Kálmán és Éber László, valamint Hein János pályaműveit.

Budapest székesfőváros Ferenc József festészeti jubileumi díját (4000 kor.) Góth Móricnak ítélték oda.

A Nemzeti Szalon leli kiállításán a Nemes-féle díjat Jávor Pál, az özv. Törleyné-féle díjat Székely Andor kapta.

JUHÁSZ ÁRPÁD rajzolta a 2., 23., 29. o. fejlécét. LAKATOS ARTÚR rajzolta a 36., 37. o. fejlécet.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

KÉPÍRÓ SPILLENBERGER. Lipót király udvari képírójának arcvonásait Kilián Fülöp rézmetszete őrizte meg. A mellképeket övező kereten ez a felirat van, mely a művész életrajzi adatainak meghatározására is fontos: Johannes Spillenberger aetatis suae XLIII. Anno MDCLXXI. A rézmetszet tehát a művészt 43-ik évében ábrázolja. A kereten a Spillenbergerek ismert címere látható. Alul a következő distichonok:

Spillenbergeri vultum dat parva tabella, qui famae exauget Nominis atque decus. Quem Leo-poldus amat Moderator Maximus orbis Et praesens aetas posteritasque canet. Tempora prisca suum coluerunt Zeuxin, Apellen, Huius nostra capit gratia mira manus. Naturan (így!) valeat plus an Spillenbergius arte.

Quaeris? responsum diva Minerva dedit: Dives matériám, dico, Natura ministrai, Docta sed ars format, quae data materiam.

Honoris affectus et officii in Nobilissimum Ex-cellentissimum Dominum Janum Spillenberg publiée etiam contestandi M. H. L. M. Q. P. D. D. D. D. Philippus Kilián Chalcographus.

A mellkép képírónkat allonge-parókával, akkori nyugateurópai viseletben ábrázolja.

-379.

KEMÉNY LAJOS.

 

BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF ÉS A BUDAPESTI SZÉCHENYI-SZOBOR. Voinovich Géza, Eötvös egyik életírója panaszkodik Eötvös munkáinak húszkötetes, teljes kiadásában, hogy "Eötvös levelei nem maradtak ránk valami nagy bőségben . . . Leveleinek nagy része veszendőbe ment". (XX. 177. 1.) Egy kisebb része azonban, melyet Voinovich nem vehetett gyűjteményébe, nem veszett el, csak lappang. Ilyen az a pár levél is, amely külföldre került. Többek között a müncheni K. Hof-und Staatsbibliothek kéziratgyűjteményében is van Eötvösnek két levele. Ezekhez, másirányú kutatás közben a jeles irodalomtörténet-író és Platen-kutató Petzet Erich szívességéből jutottam. Egyik sem tartozik Eötvös "bizodalmas" levelei közé; 1 úgy gondolom tehát, annál inkább kiegészíthetem velük Voinovich gyűjtését, mert művészetünk történetéhez sok becses adat van bennük s Eötvösünk nemes egyéniségének rajzához is adnak vonásokat.

Mindkét levél a hatvanas évek elejéről (1861 - 1862.) való és Halbig Jánoshoz íródott. Halbig (1814-1882.) müncheni akadémiai tanár, korának egyik keresett, alapjában véve azonban nem nagy művésze volt. A Schwanthaler iskolájába tartozott és állatszobrásznak készült. A naturalizmus iránt való hajlandóságát a művészet történetírói különbözőképpen fogták fel. Reber szerint (1. Rosenberg, Gesch. der modernen Kunst III. 470. 1.) Schwanthaler irányát a reálizmus felé fejlesztette, mások - közöttük Pecht - a Schwanthaler-iskola hányivetisége által teljesen megrontott naturalistát látnak benne. De ha nem volt is a legnagyobbak közül való, bámulatos szorgalma megszerezte hírét-nevét és a művészetkedvelő három nagy bajor királyon kívül is sokan vették igénybe tehetségét. Az említett müncheni kézirattár Halbigiana-gyűj-teményében van egy, valamelyik hozzátartozója által, gyatra helyesírással írt, rosszul fogalmazott kéziratos életrajza, alkotásainak, úgy látszik, nem is teljes jegyzékével. Ebből állapíthatjuk meg, hogy nem túlzás, ha csupán az általa készített mellszobrok számát is némelyek ezerre teszik.

József nádor pesti szobra Halbignak jellemző alkotása. Hogy e szobor kivitelével éppen őt bízták meg, azt nagy összeköttetéseinek is tulajdoníthatjuk.2 Az valószínűnek látszik, hogy Eötvös a József-szobor révén ösmerkedett meg az akkor egyébiránt is neves müncheni szobrászszal, ha ez ismeretség Eötvös müncheni tartózkodásáig nem nyúlik vissza. Bizonyos, hogy a levelek már a jóismerősnek szólnak, akivel nagy költőnk mellszobrát is elkészíttette családja számára. Ettől kezdve több kapocs fűzi őket egymáshoz. A legerősebb köztük Széchenyi készítendő nagy szobrának a kérdése. A legnagyobb magyar emlékét hirdető művészi alkotás dolgában Eötvös sokat buzgólkodott s a szobor szépségét, sikerülését nagyon a lelkén viselte ; élénk cáfolata ez minden olyan föltevésnek, hogy a két nagy államférfiú nem a legőszintébb jóbarátságban élt egykor. Eötvös nagy tisztelete a legnagyobb magyar iránt már abból a legelső levélből kitűnik, melyet Voinovich 1838-ból közöl: "Azt vitatják: én a' Grófot gyűlöltem. Valyon miért? Azért-e, mert a' Gróf hazámnak sok jót tett? . . . Nem egy-e mind kettőnknek kivánata; nem egy hazáért dobog-e' szívünk? . . . kérem Gróf urat, legyünk barátok, hogy hazánknak szebb jövendőt készítsünk ..." (Eötvös Ö. M. XX. 12.) De éppen így meglátszik e tisztelet a nagy buzgalmon is, amellyel Halbig tervét, aki József nádor szobra után egy Széchenyi-szobor készítésére gondol, támogatja, Halbigot ösztönzi segíti.

Pedig a József nádor szobrának felállítása is nehézségekbe ütközött. Az 1861-iki kísérlet sikertelensége nyomán az országban nyomott hangulat uralkodott s intéző körök a szobor felállításával jobb időkre vártak. Eötvös, miként a szobor alkotója maga is, jobb szerették volna (természetesen inkább művészi, mint politikai szempontból) a szobor azonnal való felállítását. Ezek a körülmények előzik meg Eötvös alább közölt első levelét, melynek másik művészettörténetijelentősége, hogy Keleti Gusztávnak, aki tudvalevőleg Münchenben Fisch-bach, Schleich és Voltz vezetése mellett tanult, éppen Münchenbe való utazásáról is említést tesz és őt Halbig figyelmébe ajánlja. De talán ennél is érdekesebbek a levél utolsó sorai. Izsó életéhez, aki "Búsuló juhász" át Münchenben alkotta meg, adnak egy megható, Eötvösünket is szép fénnyel megvilágító adatot.

Halbigban sokáig élt egy Széchenyi-szobor terve. Míg a palatínus szobrának felállítása még jó darabig húzódott (1865-ben leplezték le), a nemzeti lelkesedés a legnagyobb magyar halála nyomán éppen az abszolutizmus éveiben meghatóan rakosgatja össze adományait Széchenyi emlékének ércszoborral való megörökítésére és Halbig remélte, hogy a nádor főhercegénél kétszerte drágább szobor kivitelét is, pályázat nélkül, reábízzák. Maga Eötvös is - mint a második levélből kitűnik - így akarta a kérdést megoldani. Két levele itt következik.

Pesth 28/10. 861. Verehrtester Herr Halbig! Als ich gestern vom Lande zurückam, ward ich durch die schönen Büsten überascht (sic!) die Sie so gefällig waren uns zu schicken. Nehmen Sie meinen wärmsten Dank dafür. Meine Kinder sind ganz glücklich über die Ähnlichkeit,3 ich kann wie natürlich nicht darüber urtheilen und weis nur dass ich mich mit gros-sem Vergnügen der Stunden erinnere, die ich während Sie sich mit dem Portrait beschäftigt in Ihrer anregenden Geselschaft (sie!) zugebracht habe. Also noch einmal meinen Dank, den ich Ihnen übrigens wie ich hoffe bald persönlich ausdrücken hoffe, wenn Sie uns - was doch endlich geschehen muss - wieder einmal besuchen. - - Der Sokel des Monuments steht traurig auf dem Josephplatz und wartet seiner schönen Last, die doch einmal aus dem Magazin in dem sie versteckt ist an das Licht der Sonne treten muss. - - Ich kann Ihnen nicht sagen mit welchem Ärger ich die schöne Photographie der Statue die Sie mir gegeben immer ansehe, wenn ich nur denke, dass in unserer so kunstarmen Stadt auch diese Statue die ihr zum Schmuck dienen würde vergraben bleiben soll, denn wenn man an eine Veränderung der Stimmung warten will, bis man die Statue aufstellt, so dürften wir beide ganz grau und kahl werden und das Bronce sich mit der aerugo nobili des Alterthums umgiessen eh eine Aussicht zu diesem Feste sich öfnet. (Sic!)

Ich billige ganz Ihre Idee und bin sehr erfreut darüber, dass Sie eine Skizze zum Széchenyi Monument machen wollen, denn so begreiflich ich es finde wenn ein Künstler Ihrer Stellung sich nicht mit Concursen befassen will, so ist doch das Verfertigen einer Skizze, zu einer so schönen Aufgabe immer etwas woran auch der grösste Künstler, ja eben ein solcher, grosse freude haben kann und es ist jedenfalls gut wenn man der öffentlichen Meinung schon jetzt eine R .... ung4 giebt. - Der Platz des Monumentes ist Ihnen bekannt, wie ich glaube wird die Subscription 100,000-120,000 G. betragen. -5 Ich überschicke Ihnen diese Zeilen durch G. Klette6 den Sie als Erzieher meines Sohnes in Pesth gesehen, und der jetzt in München bleibt um sich ganz der Kunst zu widmen, er ist ein hochgebildeter junger Mann, den ich Ihrem Wohlwollen empfehle, und der Ihnen über die Thätigkeit Széchényis, und die Stimmung in Ungarn manche selbst für Ihren Entwurf brauchbare Aufklärungen geben kann.

- Und nun empfangen Sie noch einmal meinen Dank. Indem ich Ihnen auch bei dieser Veranlassung meinen armen Landsmann Izso empfehle zeichne ich mich mit ausgezeichneter Hochachtung Ihr ergebenster Diener J. Eötvös.


Pest 20/4 862.

Hochverehrtester Herr Professor I Ich habe Ihr geehrtes Schreiben vom 20-ten März blos darum nicht alsogleich beantwortet, weil ich damals als ich es erhielt die Hoffnung hatte Ihnen in meiner Antwort schon etwas Entschiedenes über die Angelegenheit des Széchényi Monumentes mitzutheilen. Die Verhandlungen ziehen sich mehr in die Länge als ich gedacht, und ich kann Ihnen daher für jetzt nicht mehr berichten als dass die Subscription sich wirklich gegenwärtig auf 75000 fl. belaufen und wahrscheinlich die Ziffer von 100000 il. erreichen werden und dass (zur zur Ausführung des)7 ein aus ungefähr 40 Personen bestehendes Comité wahrscheinlich noch im Anfange des nächsten Monats darüber zu beraten hat auf welche Art das Monument auszufüren (sie!) sei. Bei der grossen Meinungsverschiedenheit welche sich bei der Beslimmung der Pläne des Académie Gebäudes gezeigt und der Vorliebe vieler unserer Landsleute für das Ausschreiben eines Concurses, bin ich zwar durchaus nicht im Stande zu bestimmen für welche Art der Ausführung sich das Comité entschieden wird ; jeden Falls wäre es jedoch sehr zweckmässig wenn Sie Sich mit der Aufgabe beschäftigen, und Ihre Ideen vorläufig skiziren würden. - - Wie das Comité etwas entschieden hat, werde ich es Ihnen mittheilen. Da ich im Verlaufe des Sommers nach Kissingen muss,8 so werde ich jedenfalls nach München kommen, wo wir uns dann über die für das Postament zu richtenden Darstellungen besprechen können. Bis dahin wäre es vielleicht gut wenn Sie den Gegenstand mit einigen meiner Landsleute besprechen würden, die sich gegenwärtig auf der Académie befinden worunter ich Ihnen besonders Herrn Klette empfehle (Barrer Str. No. 8.)9 der Ihnen über die Stellung Széchenyis, seinem Einfluss, und die wichtigsten Momente seines Lebens alle noth-wendigen Aufklärungen geben kann.

Mit ausgezeichneter Hochachtung

Ihr ergebenster Diener

B. Eötvös J.

Széchenyi szobrának ügye azonban Eötvös várakozása ellenére még sokáig huzódott-vonódott. Majdnem négy év telt el Eötvösnek e második levele után, míg - - mint ösmeretes - végül mégis pályázattal dőlt el a szobor sorsa. Halbig, úgy látszik, hírnevéhez nem tartotta méltónak, hogy pályázaton részt vegyen és talán bukásnak is kitegye pályaművét. A pályadíjat 1866-ban a sátoraljaujhelyi, tehát magyar születésű Engel József vitte el, akinek műve ma az Akadémia palotája előtt áll.

De azért Halbig neve nem választható el egészen a Széchenyi szobráétól. Eötvös leveleit megelőzőleg már egy, a pesti városháza tanácsterme számára készítendő Széchenyi mellszobor dolgában tárgyal Conrad lovag pesti polgármesterrel s talán ez a mellszobor adta neki az eszmét egy nagy Széchenyi-szoborhoz is. E mellszobor előzményeit Halbig pesti tartózkodására vihetjük vissza s a következő adatokkal jelezhetjük.

1860 február 7-én értesíti Conrad a művészt, hogy a nádorispán szobra, ("das angefertigte eherne Standbild") vámmentesen küldhető Pestre. Valószínűleg ez alkalomból jő Halbig maga is ismét Pestre, mert iratai között a következő két meghívást találtam, a) 1860 április 22-én Eugénie Conrad zárt családi körben ebédre hívja. - b) Le Comte et la Comtesse Jules Andrásy (így nyomtatva!) prient Mr. de Halbig de leur faire l'honneur de passer la soirée chez eux le 25 avril a 8 heures."

1860 május 4-én pedig már megvan a szerződés is: "Dr. Gustav Ritter von Conrad Bürgermeister. - - Vertrag . . . über die Errichtung einer Büsle des gewesenen Wahlbürgers der Stadt Pest, wailand Sr. Excellenz des Herrn Grafen Stefan Szécheni." Eszerint a tanácsteremben felállítandó mellszobornak carrarai tiszta fehér márványból kell készülnie, valamivel az életnagyságnál nagyobb alakban, 850 bajor és 760 osztrák forintért.

A szoborral sok baj volt. Mire Pestre ért, talapzata megrepedt. Halbig, levelei szerint, Dunaiszky László pesti szobrászszal igazíttatta azt saját költségén helyre. Majd a felirattal van baj: a tanács csak hosszas tárgyalás után egyezik meg abban, hogy a néven kívül semmit sem vesét rá. Végül a bizottság nincs megelégedve a szobor anyagával - tiszta fehér márvány helyett egy barna ér húzódik az egészen végig - - és Halbignak csak több, javára eldőlt szakértői vizsgálat után, 1862 március 24-én utalják ki a szobor árát.

Végül még a Halbigiana I. 1. már említett kéziratos életrajzának e két szoborra vonatkozó adatait írjuk ide:

1. "1858. Im Auftrage der Stadt Pest (Ungarn) fertigte Halbig die coloszale Statue Seiner kgl. krl. Hoheit Herrn Erzherzog Joseph Palatins von Ungarn, das Standbild seiner Hoheit ist 15 bayerische Fusz hoch, in bronze in St. Steffans-Ordens Kostüm,10 das Bostument hat 13 Fusz höhe, und ist aus dem schönen Mathausener Granit, aufgestellt in Pest auf dem Josephplatz."

2. "Für den Sitzungssaal des Stadtmagistrates die Büste des Grafen Schegini Coloszal in Cararer Marmor, das ßostument aus Mathausener Granit gefertigt. "

Mindehhez pedig annyit teszek hozzá, hogy Eötvös buzgólkodása az ő, az I. Lajos bajor király idejében, midőn mindenki nagy elismeréssel volt Schwanthalerék iránt, érthető ugyan; de ma, midőn ez az iskola is a történeti távlat biztosabb szemüvegén át ítélhető meg, úgy véljük, legalább is mindegy volt, hogy Halbig vagy Engel örökíti meg Széchenyit. Igazán nagyot, örökszépet egyikük sem alkotott soha. A művészet történetében azonban Eötvös mindenképpen érdekes leveleinek nem szabad nyom nélkül maradniuk.

(Temesvár.) - 380.

DR. GÁLOS REZSŐ

 

1 Eötvös nem szívesen vette, ha vele a nyilvánosság foglalkozott. Mikor Toldy tőle önéletrajzot kert, ezt felelte: "Ellenkezik nézeteimmel. Legjobban szeretném, ha a közönség és én soha sem ismerkedtünk volna meg egymással." (Ö. M. XX. 28.)

2 A megbízásra vonatkozó iratok, köztük Conrad polgármester magánlevelei is, melyek Conrad mellszobráról - tehát magyar embernek készült még egy szoborról is - szólnak, ugyancsak a Halbigiana között vannak s 1857 - 1860. a keltük. Mégpedig: 1857. IV. 24. Szerződésminta. 1857. VI 24. a szobor árára vonatkozik. - 1859. V. 19., VIII. 20., XII. 14. és 1860. IV. 10. és 13. Anyagi dolgok. - 1860. II 7. Conrad értesíti, hogy a szobrot vámmentesen küldheti. - Legjelentősebb a következő íraf: Ofen, 1857. XI. 7. - Z. 5126 praes. "Laut Eröffnung des durchlautigsten Herrn Erzherzogs Albrecht, General-Gouverneur von Ungarn, kaiserliche Hoheit vom 5. d. M. Z. 8372. G II. wurden Euer Wohlgeboren mit der Ausführung des Denkmales für Wailand Se. Kaiserliche Hoheit den Durchlautigsten Erzherzog Josef, Palatin von Ungarn betraut und es sind Ihnen die näheren Bestimmungen unmittelbar von dem h. kk. General-Gouvernement bekannt gegeben worden. Etc. Etc. Frh. v Augusz. - A levél végén Augusz arra kéri Hal-bigot, jöjjön személyesen Pestre, hogy vele a részleteket megtárgyalja. S valóban, Halbig iratai között található egy utazási passzus, mely 1857 nov. 14-én kelt s mely szerint Halbig "eine Geschäftsreise in die k. k. Oesterreichischen Staaten (nach Pesth) macht."

3 Rosenberg is (id. h.) azt írja Halbigról: "Er soll an tausend Portraitbüsten angefertigt haben, denen man bei roher Ausführung aber wenigstens Aehnlichkeit nachrühmte."

4 A papiros itt elszakadt, Bizonyára: Richtung.

5 L. a kö v. levelet. - - A József nádor szobrának ára 50,983 írt volt, tehát feleennyi.

6 E név tudvalevőleg Keleti Gusztávé.

7 A bekerített részt Eötvös áthúzta.

8 Eötvös szívesen töltötte bajor fürdőkben a nyarat: a starnbergi tó partján, Tutzingban is nyaralt. 1862. nyarán - mint itt írja - csakugyan Kissingben volt. A müncheni K."Hof- u. Staatsbibliothek kézirattára K. 29. jelzéssel őrzi ezt az emléklapocskát: ani tua res agitur, paries quum proximus ardet Et neglecta soient incendia sumere vires. Kissingen, 3/8. 862. B. Eötvös József.

9 Tlkp. Barer-str.

10 Halbig e célra a Szent István-rend öltözetét a rend irodájából kapta kölcsön s visszaadásáról az 1858 dec. 9-én kelt nyugta megvan iratai közt.

 

 

A KÉT BROKOFF. Az apa, B. János Szepes- Szombaton született az 1652-ik évben és 1675 körül Prágában telepedett le. Itt született fia, Ferdinánd Miksa az 1688-ik évben ; a barokkstíl korában egyike volt Csehország legjelesebb képfaragóinak. Közös műveik az 1707-ik évben a prágai régi Károlyhídon felállított szoborcsoportozatok, melyek közül sz. Ignác és sz. Ferenc szobrai a jezsuitarend költségén létesültek 1712-ben. Sz. Ferenc szobra az általa megtérített vadnépek csoportoza-tával az 1890-ik évi vízáradásban elpusztult. A hídon áll ma is szeráfi sz. Ferenc és mathai sz. János szobra. Az ifjabb Brokoff műve ugyancsak Prágában a sz. Jakab templomban gróf Mitrovitz János Vencel Vratisláv síremléke, mely 1714-ben készült. A talapzaton álló, az elhunyt címerével díszített koporsón az elhunyt ülő alakja, mögötte női alak az ég felé int. A koporsó bal sarkán zokogó női alak ül, jobb sarkán a szárnyas Chronos. A koporsó felett háromszögletű kőtábla a sírirattal s egy lebegő angyal a hír kürtjével. Az ő műve a prágai Morzin-palotán az erkélytartó karyatidok Boroszlóban is dolgozott.

-381.

K. L.

 

KÉT POZSONYI FESTŐ. Spiro Ede Pozsonyban született az 1790-ik év körül. A tehetséges iíjú felköltötte környezete érdeklődését s egy gróf Apponyi segítségével Olaszországba utazhatott, ahol eleinte Milanóban, majd 1822-ben Rómában buzgón másolta a nagy mesterek műveit. Itt festette "Hágár a pusztában" című képét. Pozsonyba visszatérvén, főleg oltárképeket és arcképeket festett. Az 1835-ik évben Bécsben telepedett meg. Itt bibliai tárgyú képeket fest, így Judithot Holofernes levágott fejével. A másik festő, aki Pozsonyban működött, Stock János Márton. Született Nagyszebenben az 1746-ik évben. Meytens tanítványa s Pozsonyban telepedett meg, ahol szintén oltárképeket s arcképeket festett. Az Ungarische Magazin 1781-ik évfolyamában több, hazai népviseletet ábrázoló képe jelent meg. Stock a rézmetszést is gyakorolta; metszetein "J. M. Stock in Pressburg 1776" jelzés van. Meghalt 1800 körül.

-382.

KEMÉNY LAJOS

 

PRIXNER GOTFRID. Egy Kassa városát ábrázoló rézmetszeten, a kép alatt balra: "Prixner sc.(ulpsit) Pesth. 1802.", jobbra: "Sumptibus Francisci Landerer de Füskut, typographi et bibliopolae Cassoviensis" olvasható; az aláírás alatt pedig hosszabb vers:

Offero praesentem Franciscus Landerer urbem, Hoc Tibi consacro Magne Senatus opus sat. Artifici calamo Schrott finxerat ille Erasmus, Excoluit partes ars operosa manu. Sumtibus adjutus Prixner Godefridus opimis, Eximium scalpris sculpserat acre cuprum.

A rajzoló tehát Schrott Erazmus, a kassai normális iskola rajztanítója volt. Az 1755-ik évben született s 1789-ben nyert Kassán polgárjogot, mint "pictor ex Bohemia civitate Goebel (?) oriundus". Meghalt, mint a kassai római kath. plébánián őrzött anyakönyvből kitűnik, az 1804-ik év feb-ruáris hó 20-án. Kassa városának 1803-ból való rézmetszetül képének rajzolója valószínűen szintén Schrott. Eperjes városának rézmetszetű képe a rajta levő aláírás szerint ugyancsak Schrott rajza után készült.

-383.

KEMÉNY LAJOS

 

SCHÄRMER MÁRTON. Kisfaludy 1823-ik évi Aurórájában több képe jelent meg; ezek: "Auróra" allegória, "Csobánc", "Tátika", "Somló", "Sz. Mihály hegyi remete", "Nándor-Fejérvár". Aláírása: "Scharmer Már. raj.", "Sch. M.", "J. Schärmer pinx." Rajzait Axman József és Blaschke János metszette.

-384.

KEMÉNY LAJOS

 

ZIMÁNYI JÁNOS. Kassán élő képíró a XIX. század első felében, aki az 1830 ik évben a rozsnyói székesegyház főoltárának képeit restaurálta. A Kassa városi levéltárban őrzött s polgárjogot nyert lakosokról vezetett jegyzőkönyvben: "1829. Joannes Zimányi ex professione Brezovitz (Berzevicze), comitatus de Sáros, r. cath., professione sua sculptor et pictor." A feljegyzés szerint tehát a sárosvármegyei Berzeviczén született s 1829-ben lett Kassa városa polgára, ahol a képfaragást és képírást egyaránt űzte.

-385.

KEMÉNY LAJOS.

 

KHIEN JAKAB. Besztercebányai képíró, a XVII ik század elején élt. Apja talán Khün János besztercebányai ötvösmester, akinek 1576-ban készült serlegét Besztercebánya városa Radvánszky Györgynek lakodalmi ajándékul adta. Khien Jakab reánk maradt művét, festett epitaphiuinát a berzevicei római kath. templom őrzi. A festett tábla 1600-ban készült s rajta templom belsejét látjuk, a háttérben oltárral, elől tíz térdeplő alakkal, ezek Zmeskál Jób, négy serdülő és két csecsemő korban elhunyt fiával, balról az anya, Stupnoki Geléthfi Petronella és két leánya. A képnek ajtószárny módjára záródó két szárnyán egy egy címer. Az egyik a Zmeskál címer: Kékben zöld talajon álló balra fordult, aranyszarvú vörös ökör, hátára vetett arany takaróval ; a sisakdísz három szál, piros, fehér és kék structoll; a takaró kék arany, vörös arany. A másik a Dessewffyék címere, melyet a család II. Lajos királytól nyert az 1525-ik évben. A címer: Kékben gerezdes buzogányt tartó pán célos jobb karon álló, jobbra néző, koronás, természetes fekete sas, feje fölött arany félhold és csillag; a sisakdísz a sas, takarók mindkét oldalon vörös zöld; a címert ugyanolyan farkuknál fogva összekapcsolt szirének emelik, aminőket a XVI ik századbeli miniator a Dessewffyék armáli-sán alkalmazott. Hogy került ide a Geléthfiek címere helyett a Dessewffy címer, annak az lehet a magyarázata, hogy Zmeskál Jób első neje Dessewffy leány volt. Khien Jakabnak Besztercebányán, az 1617-ik évben kelt levelét Kassa városa levéltára őrzi.

- 386.

KEMÉNY LAJOS

 

METZNER IZSAIÁS eperjesi képíró az 1702-ik évi október hó 24-én összeszámozkodik hitelezőjével az eperjesi Seltmayer Sebestyénnel s ez utóbbi elismervényt ad a képírónak, hogy már csupán húsz forintjával tartozik ; erre is záloga van és pedig hét zsinór keleti gyöngy, mely két és egynegyed latot nyom s melyet Turcsányi Mátyás eperjesi ötvös 30 tallérra becsült ; zálogban maradt továbbá egy barna damasztból készült kabát, mely csipkével és aranygalandokkal díszített ; végül egy török, hímzett keszkenő. Kijelenti a hitelező, hogy Metzner képírással törlesztette egyéb adósságát. Lásd Kassa város levéltárában 11810. szám alatt.

-387.

KEMÉNY LAJOS

 

PLACHY FERENC Pesten lakó festő 1857-ben a pesti műegylet tárlatán (a kiállítás jún. 17-től júl. 13-ig tartott) "László király megismeri Salamont, a szegényeknek kiosztott alamizsna alkalmával" c. képével vett részt. Mint a Budapesti Hirlap akkori referense megjegyzi, "itt is mint Pecht képén, a koldusok egyformán kinyújtott keze valami visszataszító egyhangúságot kölcsönöz az ábrázolatnak. Az egész színezete különben elég ószerű, mi históriai tárgyakhoz a festesz helyes érzületére mutat."

-388.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM


 

DAS EIGENHEIM DES MITTELSTANDES. Ratgeber für Bau oder Kauf eines eigenen Hauses mit Garten. Irta Emil J. Abigt. Wiesbaden, Westdeutsche Verlagsanstalt. 3 márka. 350 képpel. - Ez a könyvecske azok számára készült, akik járatlanok lévén az építkezés technikájában, tanácsra szorulnak valamely kisebb-nagyobb családi ház építése előtt. A szerző számos példával világítja meg az általános tudnivalókat s mintákat, alaprajzot, homlokzatrajzot ad sokféle típusú családi házról.

 

FESTÉSZET.
A hetvenéves Monet. Irta Sztrakoniczky Károly. Alkotmány, dee. 6.
Ludwig von Löffler. Irta Barát Béla. Budapestcr Tagblatt, dee. 7.
Andorkó Gyula hagyatékának kiállítása a rMűvész-otthon"-ban. Ösmertették a napilapok, dee. 8.
A nyolcvanéves Madarász. -- Látogatás a jubiláló festőművésznél. - Jeltelen cikk. Az Újság, dee. 11
Gustav Klimt-nél. - Látogatás a festő műtermében. - Irta B. V. U. o.
Madarász Viktor. Irta Sebestyén Károly. Budapesti Hirlap, dee. 14.
Klimt, Hettner, Raffaelli, Palmie. - Vier Wiener Ausstellungen. - Irta dr. Ludwig Abels. Pester Lloyd, dee. 15.
Ifjabb Teniers Dávid. Irta Pfeifer Elek. Magyarország, dee. 17.
Madarász Viktor. Irta Gerő Ödön. A Hét, dee. 18.
Bécsi képkiállitások. Irta Farkas Zoltán. Pesti Napló, dee. 18.
Emlékezések. - Részlet Munkácsy Mihályról. - Irta Rippl-Rónai József. Nyugat, dee. 16.
Luini Madonnája. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dee., 25.
Székely Bertalan hagyatékából. - Eötvös József báró levele. - Az Újság, dee. 25.
A Démon. - Zichy Mihály ismeretlen levelei. A Hét, dee. 25.
Chauchard képei. Irta Plume. Pesti Napló, dee. 29.
Egy öreg flamand festő. - Bruegel Péter. Irta Bölöni György, Népszava, dee. 25
Krisztus levétele a keresztről. Festmény a Szépművészeti Múzeumban. Irta dr. Kenczler Hugó. Archeológiái Értesítő, XXX. 5.
A Chauchard-gyűjtemény a Louvre-ben. Irta Lázár Béla dr. Budapesti Hirlap, dee. 30.
Emlékezések. Irta Rippl-Rónai József. A Ház, III. 10

 

SZOBRÁSZAT.
Kossuth Lajos szobra a párisi Nagy Szalon-bán. -Perényi-Pfeiffer József műve. - Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, dee. 25.
Hogy készül a szobor. Jeltelen cikk. Az Újság, dee. 25. Egy elpusztított műemlék. - - Kitették a pozsonyi dómból Szent Márton szobrát. - Jeltelen cikk. Független Magyarország, dee. 25.

Szent Cecília szobra. Irta Bozóky Kálmán. Alkotmány, dec. 25.
Téli kiállítás a Műcsarnokban. - Szobrokról. - Irta Rottenbiller Ödön. Független Magyarország, dee. 28.
Az Erzsébet-emlékműről írtak a napilapok dee. 28.
Az Erzsébet-emlék helye. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dee. 28.

 

IPARMŰVÉSZET.
Régi templomi ruhák. Irta dr. Gyárfás Tihamér. Vasárnapi Újság, dee. 11.
Az iparművészet háza. Jeltelen cikk. Budapesti Hirlap, dee. 22.
Erdélyi oltárkredencek. Irta dr. Roth Viktor. Archeológiái Értesítő. U. f. XXX. 5.
A Selmecbányái év. templom műkincsei. Irta dr. Divald Kornél. U. o.
A nagyszebeni ötvösök mesterjegytáblája. Irta dr. Gyárfás Tihamér. U. o.
A nagyszebeni ötvösök mesterjegyeinek ellenőrző táblája. Irta W. Winkler Elemér. U. o.
Az uzsavölgyi bronzkincs. Irta Darnay Kálmán. U. o.
Két középkori gyűrűről. Irta Lehóczky Tivadar. U. o.
A könyvnyomtatás és könyvkötészet. Irta Lengyel Sándor. Magyar Nyomdászat. XXIII. 12.
Falus Elek. Irta Bálint Aladár. U. o.
Németországi tanulmányút. Irta Fuchs Zsigmond és Janovits Ferenc. Grafikus művezetők könyvtára, (l könyv.) Bpest, 1910, 32 1.
Gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei. Irta Gohl Ödön 26 1. XVIII. tábla. A Numizmatikai Közlöny külön melléklete. Bpest, 1910. Hornyánszky.
Adalékok a szabadságharc pénzjegyeinek és jegynyomdájának történetéhez. Irta Faragó Miksa. Numizmatikai Közlöny, IX. 3-4.
Koronaértékű érmeink. Irta Varga Béla. U. o.
Velemszentvid kelta típusú pénzeinek lelőkörúlményei. Irta báró Miske Kálmán. U. o.
Emlékérmek az orsz. Ráth György-Múzeumból. Irta Csermelyi Sándor dr. U. o.
A titeli barbárpénzlelet. Irta Gohl Ödön. U. o.
A rákosi kelta ezüstpénzlelet. Irta Gohl Ödön. U. o-
Magyar jogászok és államférfiak emlékérmei. Irta Mihálovics Béla dr. U. o.
Rákóczi szepesvári pénzverdéje. Irta Bervaldszky Kálmán. U. o.
Dessewffy Miklós gróf barbárpénzgyűjteménye. Irta Gohl Ödön. U. o.
A brüsszeli kongresszus és éremkiállítás. Irta Gohl Ödön. U. o.

 

ÉPÍTÉSZET.
Az utca művészete. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, dee. 14.
Normál-rajzterem. Irta Kovách Géza. Rajzoktatás, dee. 15.
A Tabán rendezése. Irta Torna Szilárd. Az Újság, dee. 25.
A Palazzo Venezia. Irta Balla Ignác. Világ, dee. 29.
Budapest építésügyi szabályzatának vajúdása. Irta Palóczi Antal. Vállalkozók Közlönye, dee. 28.


 

VEGYES
Mozgalom a Képzőművészeti társaságban K. Lippich Elek ellen, írtak erről a napilapok dee. 6., 7., 8., 9., 10. és 11. számai.
Lakatos Artúr gyűjteményes kiállítása a Könyves Kálmán termeiben. Ösmertették a napilapok dee. 7.
A főváros képzőművészeti politikája. Jeltelen cikk. Pesti Napló, dee. 7.
Zum ersten, zürn zweiten und zum drittenmal! -A Szemere-gyűjtemény árverése. - Irta Szomory Emil. Az Újság, dee. 10.
A kultuszminiszter látogatásai a téli tárlaton és a művcpzházban. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, dee. 10.
Palettaforradalom. Irta Gyújtó. A Hét, dee. 11.
Nemzeti Szalon. - Andorkó. - Irta Gerő Ödön. U. o.
A Műcsarnokban. Irta Malonyay Dezső. Budapesti Hirlap, dee. 11.
Mi van a milleniumi emlékművel. - Eltitkolt művészpanamák. - Miért nem fejezte be még Zala az Andrássy-úti emlékművet. - Alpár Ignác nyilatkozik. - Jeltelen cikk. Budapesti Napló, dee. 11.
A Nemzeti Szalon téli kiállítása. Irta Farkas Zó*ltán. Vasárnapi Újság, dee. 11.
Zsidók a tárlatokon. Irta Lakos Alfréd. Egyenlőség, dee. 11.
K. Lippich Elek és a művészek. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, dee. 16.
Az osztrák művészek kiállítása. - - Bécsi levél. -Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dee. 18.
Gyakorlati irányú rajzoktatás. Irta Jasik Almos. Rajzoktatás, dee. 15.
Tisza István és - Cézanne. Irta L. A. Budapesti Napló, dee. 18.
Képzőművészeti Szemle. Irta Sztrakoniczky Károly. Élet, dee. 18.
Chronique des Beaux-Arts. - - Tableaux de Ladislas de Paál. - La Collection Delhaes. - Les tableaux de M. Nemes. - Oeuvres d'Ernest Tibor. -- Exposition d'hiver. - Irta Didier Rózsaffy. Revue de Hongrie, dee. 15.
Három téli tárlat. Irta Lengyel Géza. Nyugat, dee. 16.
Bútorok, szőnyegek, képek. - Lakatos Artúr kiállítása. - Irta Bárdos Artúr. U. o.
Híres zenészek festői. - A zenetörténet torzképekben. Irta Péterfi Jenő. Budapest, dee. 25.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003