Hatodik évfolyam, 1907    |   Második szám    |    p. 119-126.   |   Facsimile
 

 

AZ ARCKÉP

Ha meg is holt valaki, sokáig tartja életben az arcát a képíró művészete.

León Battista Alberti

*

Egészen bizonyos, hogy az ember önmagát szereti leginkább a természetben. Innen van, hogy mindenféle műfaj közt az arckép állja leginkább az idő és az esztétikusok pusztító támadásait.

Albert Besnard

*

Meggyőződésem szerint az arckép jelenti a festészet legmagasabb fokát. Midőn kortársainkat festjük, egyben magát a kort is festjük. S a maga korát bemutatni bizonyára minden művészet célja.

Angeli Henrik

*

Telivér történeti festmény lehet az elmésen megfestett arckép is, ha például korunk valamely nagy tudósát egészen modern öltözékben festjük meg.

Anselm Feuerbach

*

Az arckép a festő próbaköve.

Ingres

*

A képmás mutatja leghívebben a művész viszonyát a természethez.

Herman Grimm

*

Az arcképfestés, ha úgy tetszik, veleje és fokmérője lehet a művészi tudásnak, persze csak az eszményi értelemben vett arcképfestés, nem pedig az arckép-ipar. Manap a legtöbb arcképfestő első sorban rendkívül ügyes szalonember, másodsorban kereskedő, harmadsorban virtuóz, akiben sem meggyőződés, sem művészi jellem nem lakozik.

Karl Stauffer-Bern

*

Arckép. - - Ez a legnyomorúságosabb műfaj. Mert leginkább megköti a művész kezét.

Arnold Böcklin

*

Sohasem ad az arcképfestő többet egy fejben, mint amennyi a magáéban van.

Richárd Muthcr

*

A képmás, ez a látszólag szerény műfaj, óriási intelligenciát kivan. Nagy engedelmes készséget, de épp akkora divináló erőt követel a művésztől. A jó arckép láttára egyszeribe megsejtem minden fáradozását a mesternek, akinek előbb látnia kellett minden láthatót, azonfelül azonban meg kellett sejtenie mindazt is, ami elrejtőzik a tekintet elől.

Charles Baudelaire

*

Híres festők arckép-műveiben gyakran oly szellem rejtőzik, amely nincs meg az ábrázoltban. Ez az ő saját szellemük. Olyanok, mint a színész, aki mindig önmagát játssza.

Karl Justi

*

Minden képmásban s egyáltalán minden igazi remekműben múlhatatlanul benn rejtőzik a művész egyénisége . . . Jól ügyeljünk tehát arra, hogy kivel fcsttetjük meg magunkat s hogy jó vásár-e, ha művészünket ráadásul kapjuk a képmáshoz.

Josef von Kopf

*

Szívesen festegetek arcképet. Egészen tisztességesen szokott sikerülni, valahányszor éreztem, hogy a rokonság kritikája nem hatalmasodik el túlságosan bárgyún. Azért mindig kellő óvatossággal válogattam meg azokat, akiket festettem.

Hans Thoma

*

Sohasem visz rá a lelkem, hogy arcképet fessek. Egyrészt azért, mert az emberek mindig másnak akarnak látszani, mint amilyenek, másrészt, mert az ilyen festőnek mindig a más nótájára kell táncolnia. Erre pedig nem könnyen kapható a becsületesen gondolkodó festő, ha csak nem szolgatermészet.

Josef Anton Koch

*

Ismerőseink képmásaival rendszerint nem vagyunk megelégedve. Ez okból mindig szánalommal gondolok az arcképfestőre. Oly ritkán kívánunk az emberektől lehetetlent: az arcképfestőtől mindig. Az ő képén kell, hogy meglássék az ábrázoltnak minden hajlama, minden viszonya, minden ellenszenve. Nem engedik a festőnek, hogy a maga egyénisége szerint fogja fel őt, hanem úgy, ahogy ez is, az is felfogná. Nem csoda, ha az ilyen művész lassankint megcsontosodik, közömbössé, csökönyössé válik.

Goethe

*

Nem az arcvonások pontosságán, az orr bibir-csén fordul meg a hasonlatosság; az arc jellemét, azt, ami lelket önt belé, kell megfesteni, hogy annak a férfiúnak géniusza ott éljen a képen.

I. Napóleon

*

Nem csak valakinek külalakját, hanem teljes egyéniségét is szemléltetnie kell az arcképnek. Úgy vagyunk ezzel is, mint mikor az író megrajzolja nekünk valamely alakját. Sokféleképp teszi ezt: lehet az személyleírás, amilyent a rendőri köröz-vényekben olvasunk, de lehet afféle is, amilyent Shakespeare vagy valamely más nagy író alkotott egy-egy személyről. Az arckép is ilyen sokféle. Legközönségesebb természetesen a körözőlevél.

Johann Hermann Detmold

*

Lelkünk szokásait s ne a perc hevülését mutassa a képmás.

Stendhal

*

Az bizonyos, hogy aki magát megfestteti, megkívánja azt is, hogy a kép hasonlítson. Kevésbbé bizonyos viszont az, ha vajjon a nagy művészek meg szoktak-e felelni ennek a kívánságnak.

Christian Ludwig v. Hagedorn

*

Elvül állítanám fel, hogy ha a közönség nem döbben meg a hasonlatosságtól, akkor nem egészen jó az arckép. Minden egyéb csak másodsorban jön tekintetbe.

Karl Stauffer-Bern

*

Canonról mesélik, hogy midőn egyszer egyik megrendelője nem volt megelégedve az arcképpel, ráförmedt: „Ha olyan arcképet akar, amely hasonlít, menjen a fényképészhez!"

*

A fényképezés kétségkívül kedvezően hatott az arcképfestésre abból a szempontból, hogy a közönség most már nagyobb súlyt vet a jó arcképnél a hasonlatosságra.

Hubert Herkomer

*

Ne ütközzünk meg azon, ha egy s más ember nem talál hasonlatosságot az arcképen: nagyon kevés azoknak a száma, akik látni is tudnak.

Madame Vigeé Le Brun

*

- „Ebben az arcképben nincs sok hasonlatosság.'' - Sebaj. Ne ölje meg munkáját az abszolút hasonlatosságra való törekvéssel. Ez az, ami a művésznek megadja a kegyelemdöfést: a „család számára" kell festenie, amely „mindenben pontos élethűséget" kivan s ha ez végre megvan, úgy még mindig akad egy tucat ember, akik megint csak másként kivannak ezt is, azt is. Hiába akarna mindenkinek eleget tenni, jobb tehát, ha önmagának tesz eleget. Feltéve, hogy képes rá.

W. M. Hunt

*

A jó arcképfestő, midőn hasonlóvá festi emberét, szebbé is teszi.

Arisztotelész

*

Aelianus írja, hogy Thébában állami szabvány rendelte el a festőknek és szobrászoknak, hogy nemesbítve kell előadniuk ábrázolandó embereiket s hogy ezer drachma büntetést kellett fizetnie annak, aki rútabbá formálta előképét.
A festő feladata, hogy mindig méltóságosabbá, fenségesebbé formálja a képmást, mellőzve a természeti fogyatkozásokat, így cselekedtek a régi festők is.

Giovan Paolo Lomazzo

*

Midőn egyszer Canovának egy csöppet sem szép képet mutattak Correggio arcképe gyanánt, visszautasította azt azzal a megjegyzéssel, hogy a báj festője nem lehetett ily rút.

*

Mint ahogy a napi életben nem járja, hogy felebarátunk fogyatkozásait és gyengéit szeretet nélkül a piacra vessük s mint ahogy az ilyesmi nem valami fényes világot vet azoknak jellemére, akik akármily elmeéllel is erre a veszedelmes játékra adják magukat: épp úgy gondja lesz a művelt lelkű arcképfestőnek arra, hogy mindazon nyomok közül, amelyeket az emberek ábrázatára az élet írt, lehetőleg kiemelje a kedvezőket, kinyomozza, ami fényt derít rá s enyhítse vagy beárnyalja mindazt, ami nem harmonikus és ami zavarja a kedvező benyomást.

Philipp Veit

*

Mindenki olyannak kívánja arcképét, mint amilyen igazában lenni szeretne: szépnek, kedvesnek, minden szögletességtől mentesnek. Ha szerencsétlenségére némi jellemet is tükröz az arca, ami lelkében már rég elhamvadt, úgy jaj a festőnek, ha az Isten képmásának e végső maradványait is fel meri kapni: hitelét veszti.

Josef Anton Koch

*

Nem is képzelhetek egyebet jó arckép alatt, mint egy ember külső és belső lényének hű valósággal felfogott tükörképét. Ha emberünk fonák: fonáknak kell az arcképének is lennie. Sehogy sem fér az eszembe, hogy miért kellene az emberről már e földi éltében is kényünk-kedvünk szerint átszellemült arcképet festeni. Bízzuk ezt a fune-rátorokra.

Julius Schnorr v. Carolsfeld

*

Alaposan megérteni azt, akit festünk: az arcképfestő főkelléke.

W. Burger-Thoré

*

Az emberi ábrázat olyan, mint a könyv: pár ülésen nem érthetjük meg lényegét.

Carl Justi

*

Mielőtt egy arckép bármily csekély előtanulmányához fognék: szükséges, hogy emberemet alaposan megismerjem. Látnom kell őt legjobb perceiben s oda kell hatnom, hogy kedvemet leljem benne. A képnek ama fény világosságában kell megszületnie, amelyet a személyes rokonszenv sugároz . . . Ha valakit festek, munkám tartama alatt egészen az övé vagyok és senki másé.

Hubert Herkorner

*

Ha képmást festek, mindenekelőtt azt kutatom, hogy mi érdekli emberemet. Ezzel lehetőleg benső kapcsolatba juthatok az ő egyéniségével. Hisz nem üres mását kívánom adni, hanem oly jellemzését, amelyben nyilvánvalóvá lesz az ő egész működése. Szeretem, ha modelljeim, míg festegetek. beszélgetnek velem s így egyben gondolataikat és érzéseiket is belém sugallják.

Hanns Fechner

*

Azon kell lennünk, hogy a fejet s főképp az arcot három-négy ülésre megcsináljuk s ezek egyike se tartson tovább másfél, legfeljebb két óránál. Mert a modellt megszállja az unalom, nyugtalankodni kezd s láthatón elváltozik az ábrázata. Ezt pedig kerülni kell. Ezért pihentetnünk s lehetőleg szórakoztatnunk kell őt. Főképp asszonyoknál ajánlom ezt: kedveskedni kell nekik, azt kell nekik mondani, hogy szépek, hogy üde az arcszínük stb. Ez jó kedvre gyújtja őket s szívesebben ülnek. Ha másként bánunk velük, nem érünk célt. Azt is célszerű mondogatnunk, hogy bámulatosán jól ülnek, ez arra biztatja őket, hogy alaposan kitartsanak. Helyes nekik azt tanácsolni, hogy ne hozzanak magukkal ismerősöket, mert ezek mind elő-állanak az útbaigazításaikkal, ami aztán nagy baj.

Madame Vigée Le Brun

*

Bajos szép asszonyt festeni; a legbajosabb olyant, aki azt hiszi magáról, hogy még szebb, mint amilyen. Ennek a feladatnak a legjobb arcképfestő sem képes megfelelni.

Angeli Henrik

*

Szép asszonyokról beszélgetett egyszer Adolf von Menzel Paul Meyerheimmel. Azt mondta, hogy nyilván azért nem festett soha ilyen arcképet, mert az asszonyok, mihelyt belépnek a műterembe, megkívánják, hogy a művész úgy nézze őket, mint valamely merőn más világ lényeit. Végül, hogy kifejezze: mennyire tárgyilagosnak kell a festőnek lennie, ezt kérdezte barátjától: „Vajjon talán te más szemmel nézed a nőstény krokodílust, mint a hímjét?"

*

Elég csinos asszony arcképét festette Louis Vigée s munka közben észrevette, hogy míg az ajkakat festette, az asszony a torzulásig összehúzta az arcát, csakhogy kisebbnek lássék a szája. A festőt bosszantotta a dolog, de hidegvérrel vágta oda: „Bármint erőlködik is, asszonyom, olyan kicsinyre, mint ön szeretné, úgy sem tudom festeni".

*

Gainsborough nem szívesen festette színészek arcképét. „Ezek a fickók - - mondogatta - - mindenkinek arcát mutatják, csak a magukét nem."

*

Minden más képnél inkább kívánja meg az arckép, hogy hatása egyszerű legyen. Mert mégis csak az arc a fő s kell, hogy szemünket az bilincselje le. A tarka szín és tarka világítás viszont elszórakoztatja szemünket.

John Bumet

*

Ha egyszer arcképet kellene festenem, első kérdésem az volna: Milyennek kívánja a képet? S aztán az óhaja szerint rendezném el. Ha aranyórát vagy láncot kivan rajta, úgy ezt már jó eleve bele kell komponálnom, mert később megzavarhatná a harmóniát.

Arnold Böcklin

*

Sok modern arckép kép, de nem képmás.

Hanns Fechner

*

Végzete a mai festészetnek, hogy a festők mindenáron csak festeni akarnak. Az arcképfestők annyira elmélyednek a puszta festésbe, hogy egészen megfeledkeznek az ábrázolásról.

Paul Goldmann

*

A hasonlatosságot a modern arcképfestő a fényképészre bízza. S talán azzal akarja mutatni, hogy művész s nem fényképész, hogy arcképeit nem festi hasonlóra. Itt is mindenekfelett a szín vezet. Az az úr vagy az a hölgy, akinek mását kell festeni, nem fontos a képen, nekik mindössze azt a pár tónust kell megadniok, amelyekre a festőnek az ő színharmóniájához szüksége van. Ebben a színharmóniában csak akkora szerephez jut az arc, mint a ruha, a bútor, a háttér s a tőrülmetszett „szecessziós" arcképfestőre olykor bizonyára zavarón hat, hogy annak az embernek, akit fest, egyáltalán ábrázata is van. Az embert is csak úgy festik, mint a „Naplementét", vagy a „Pipacsos rétet". Minden egyre megy. S egy „modernül" érző kritikus nemrégiben azt rótta fel hiányul egy arcképnek, hogy nélkülözi a „tájkép zamatját".

Paul Goldmann

*

Paszomántos aranytapéta-háttér, piros bársonyos renaissance-szék, szürke selyemruha, életnagyságban, modellbábról festve, hibásan mintázott fej, balul sült kéz: körülbelül e forma a XIX. századbeli szalon-hölgy-portré.

Anselm Feuerbach

*

A legtöbb mester megszokta az arckép hátterét túlzottan sötétre festeni. Tanítványaik pedig hűségesen követték őket ebben. Mind azt hiszik, hogy a fej így érdekesebbé válik. De azzal, hogy fekete háttér elé kerül az erősen megvilágított arc, elvész a képmás egyszerűségének jellemvonása, ami pedig felette fontos. E háttér teljességgel szokatlan viszonyok közé állítja a tárgyakat. Vajjon természetszerű-e, hogy a megvilágított fej sötét, azaz meg nem világított háttérről válik el? Nem logikus-e, hogy a fény, amely az alakra esik, egyben megvilágítja a mögötte lévő falat és tapétát is? Mesterkéltnek kell ezt a fogást tartanunk, ha csak nem tesszük fel, hogy a fej háttere valamely szokatlanul sötét drapéria, ami ritka eset, vagy pedig egy barlang torkolata, vagy koromsötét pince szája, ami még ritkább eshetőség.

Eugene Delacroix

*

Nem könnyű dolog hátteret festeni. Azt hiszem, a régi mesterek többet vesződtek háttereikkel, mint alakjaikkal.

W. M. Hunt

*

A fiatal Van Dyck Rubenshez jött azzal az ajánlással, hogy hátteret már tud festeni. „Ez több, mint amit én tudok" - - válaszolt neki Rubens.

*

Egy kevés vonással rajzolt arcképvázlatból elsősorban az ábrázoltnak jellemére következtetünk. Egy kevés vonással festett arcképvázlatról pedig a hirtelen alakított formák révén a művész alakítótehetségére következtetünk.

Max Klinger

*

Oly arckép, amely más mint amilyennek azt a megrendelő álmodta, nagyon alkalmas arra, hogy ellenséges érzületet keltsen.

Hans Thoma

*

A céltalan dísz mindig parasztos. Finomabb emberen s művészi arcképen minden csekélységnek szükségesnek és szándékosnak kell lennie az egész emelésére.

Arnold Böcklin

*

Azok, akik a külsőségek rabjai, azt hiszik, hogy a felpántlikázott, kikent-kifent és kendőzött alak szebb, mint amit a romlatlan természet alkotni képes.

Ouintilianus

*

Nincs ostobább dolog, mint a festőknek az a szokása, hogy pojáca-módra cifrára öltöztetik embereiket s még hozzá azt remélik, hogy hasonlatosságot tudnak majd teremteni . . . Egészen biztos vagyok benne, hogy ön, mylord, ért a ruházat minden részletéhez, de csak a festő képes azt a hatást mérlegelni, amelyet a kép egyes részei egymásra gyakorolnak. A csinos arc hatását könnyen megsemmisítheti a helytelenül alkalmazott fölös mellékholmi, akkor is, ha azt a festő eszelte ki. Ami engem illet — s ezt ne vegye, mylord, füllentés-nek - - jó szemem van az igazság meglátására s azért kevésre méltatom a kieszelt dolgokat, még a szépen kieszelteket is. Csak azt akartam mondani, hogy Lady Darmouth arcképe hasonlatosabb lesz s kevésbbé rikító, ha rendes ruhát kap.

Thomas Gainsborough

*

Midőn dr. . . . még fiatal volt s nem bővelkedett a páciensekben, Stuarttal akarta arcképét megfestetni. Az első ülésre alaposan nekiöltözködve jelent meg s jó egy órát türelmesen várt: Stuart csak nem fogott munkához. Néha-néha egy-egy oldalpillantást vetett modelljére, míg végre ennek türelme szakadt s nagy udvariasan így szólt: „Nem volna kegyes talán munkához fogni? Igaz, hogy pácienseimet átadtam egyik kollégámnak, de időm mégis nagyon becses." — „Munkához fogni? — kérdezte Stuart — az ám, de nem látok önön semmit, amit érdemes volna megfesteni." Azzal levétette kabátját, alaposan összegyűrte azt meg a nyakravalóját is, nekiesett a hajának s felborzolta, aztán így szólt: „No most tessék helyet foglalni, hozzáláthatunk".

*

Nagy mell és mosolygós arc ellentmondón hat és durva.

Arnold Böcklin

*

Önarckép a képzelhető legjobb tanulmánya a festőnek ... A gondolkodó festő a legjobb, legolcsóbb és legengedelmesebb modellje önmagának. Mindig jókor jön, folyton kéznél van, amikor épp szükség van rá. Csak jó tükör kell hozzá.

Arnold Böcklin

*

Ami a költő önéletrajza, az a festő önarcképe.

Ferdinand Laban

*

Minden nagy régi mester művészettel festette a kezet. A kéz épp oly jellemzetes, mint az arc.

Wilhelm Leibl

*

Oly kifejező a kéz, hogy hozzátartozik a fiziognomiához.

Alfred Stevens

*

Rosszhiszeműséget jelent, ha az arcképen a kézhez külön modellt használunk.

Alfred Stevens

*

Olyan művészeknek, a kik a hatás egységérc törekednek, mindig galibát okoz a kéz.

Carl Justi

*

Aki az egyes arcképnek már tökéletes mestere, még korántsem ért a csoportarckép festéséhez. Hogy több személyt egyesítsünk, elfogulatlanul s hasonlatosan, természetesen és monumentálisán, igazsággal és festőién, szűk keretben, valóban óriási nehézséget jelent.

S.

*

Paradoxon nélkül mondhatjuk a jól sikerült arcképről, hogy jobban hasonlít eredetijéhez, mint az önmagához.

A. W. Schlegel

*

Ama nagy festő, aki arcképén kinyilatkoztatja s megformálja legtökéletesebb pillanatát s kifejezését a modelljének, amelyre az csak képes: majdnem mindig karikatúrát fog látni modelljében, ha vele a való életben megint találkozik.

Friedrich Nietzsche

*

Aki jó arcképet szemlél, személyes ismeretséget köt s vannak oly ismeretségek, amelyeket sohasem felejt el az ember.

Theodor Birt

*

Ha egy asszony miniatűr-arcképét nézdegéljük, szinte azt érezzük, mintha benső barátja volnánk, oly közel vagyunk hozzá! Egy elmés férfiú mondta ezt egyszer nekem s érzem, hogy igazat mondott. Csakugyan: mily távolságot jelent viszont az olajfestésű, nagy arckép!

Stendhal

*

„Barátom, öltsd fel zseniális ábrázatodat" -szólt a feleség az ő híres férjéhez, midőn arcképét festette a művész. S a közönség hiába nevet a zseniális ábrázaton, mégis lépre megy.

Stendhal

*

Münchenben egyszer egy arckép volt látható, a fej nem sikerült valami fényesen, annál inkább a prém. Schwind is látta s így szólt: Hja, barátom, ha moly volnék! . . .

*

Valaki egyszer azt kérdezte Lenbachtól, hogy mi egy arcképének az ára. „Az nem egyforma" ;
— válaszolt - „van olyan, amelyért 20,000 márkát kívánok, de leszállók 5000 márkáig is, ezt az összeget szívesen fizetem én azért az előjogért, hogy lefesthessek egy igen érdekes arcot".

*

Bármely ember arcképe kétszer annyiba kerül, mint amennyiért egy éppen akkora, de képmás nélkül való festmény eladható.

Hans Bock festő (1579)

*

Az arcképfestés fejőstehene a festőnek.

Bihari Sándor

*

Festek képeket a dicsőségért s képmásokat, hogy jusson valami a konyhára is. Ez az életemnek változatlan folyása.

Antoine Wiertz

*

A történeti festők fölelevenítik a holtakat, ők maguk pedig csak a holtuk után kezdenek élni. Az élők arcképeinek köszönöm, hogy már éltemben is élek.

Godfried Kneller

*

Ha arcképet festenék s a modell meghalna, mielőtt az orrát befejeztem volna, inkább kidolgozatlanul hagynám az orrot, semhogy emlékezetből készítsem el. Inkább orr nélkül, mint csinált orral. . .

Adolf Menzel

*

Christian Karl Magnussen festő sokszor elmesélgette az ő hamburgi megrendelőjének esetét. Életnagyságú arcképet festett róla erős oldalvilágítással. A megrendelő azonban visszautasította a képet azzal a megokolással, hogy az ő arcának egyik fele nem sötétebb a másiknál, hanem mind a kettő egyformán világos.

*

Igaza volt-e annak a bugrisnak, aki azt állította, hogy az árnyék a festészet tökéletlenségei közé tartozik?

A mi bugrisunk azonban bizonyára önkéntelenül is a fekete és hamis árnyékra gondolt. S barátja, akihez így szólt, nem sokat törődött volna azzal, hogy arcképén az orra alá barna tubák-folt került, ha ez az árnyék helyes lett volna. Mert ha jól van megfestve az az árnyék, ami emberünknek épp oly kevéssé tűnt volna fel az arcképen, akár a természetben.

Mi pedig ismételten lelkére kötjük sok ifjú festőnknek, akik irtózván a hamis árnyéktól, beteges, hígvérű sápadtságot adnak: Fessétek az árnyékot úgy, hogy a bugris észre se vegye!

Jules Breton

Közli: T. H.


FIATAL LEÁNY VIK INGEBRIGT SZOBRA A TÉLI TÁRLAT NAGY ARANYÉRMÉNEK NYERTESE
FIATAL LEÁNY
VIK INGEBRIGT SZOBRA
A TÉLI TÁRLAT NAGY ARANYÉRMÉNEK NYERTESE

SAMPO HŐSEI GALLÉN-KALELA AKSELI FESTMÉNYE A TÉLI TÁRLAT NAGY ARANYÉRMÉNEK NYERTESE
SAMPO HŐSEI
GALLÉN-KALELA AKSELI FESTMÉNYE
A TÉLI TÁRLAT NAGY ARANYÉRMÉNEK NYERTESE

ÖNARCKÉP ANCHER MICHAEL FESTMÉNYE A TÉLI TARLAT KIS ARANYÉKMÉNEK NYERTESE
ÖNARCKÉP
ANCHER MICHAEL FESTMÉNYE
A TÉLI TARLAT KIS ARANYÉKMÉNEK NYERTESE

A KIKÖTŐ WILHELM SMITH FESTMÉNYE A TÉLI TÁRLAT KIS ARANYÉRMÉNEK NYERTESE
A KIKÖTŐ
WILHELM SMITH FESTMÉNYE
A TÉLI TÁRLAT KIS ARANYÉRMÉNEK NYERTESE

FELVIDÉKI HÁZ OLGYAI VIKTOR VÍZFESTMÉNYE A TÉLI TÁRLAT ESZTERHÁZY-DIJÁNAK NYERTESE
FELVIDÉKI HÁZ
OLGYAI VIKTOR VÍZFESTMÉNYE
A TÉLI TÁRLAT ESZTERHÁZY-DIJÁNAK NYERTESE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003