Negyedik évfolyam, 1905    |   Negyedik szám    |    p. 268-280.
 

 


HAZAI KRÓNIKA

NYOMÓS GAZDASÁGI ÉS MŰVÉSZETI ÉRDEKEK kielégítésére a hazai művészeti és iparművészeti társulatok fontos szükségletnek tartják egy, a körmöcbányai állami pénzverő-intézettel kapcsolatos művészet-technikai intézetnek Budapesten való szervezését, amelyly el a hazai érem-, plakett-, ezüstműves-, ötvös-, ékszerész-, díszmű-, bőrmunkás-, fa-, elefántcsont- gyöngyházvésőművészet és ipar jelentékeny föllendülése volna elérhető s amely intézet mindezekre a művészeti és iparágakra nézve égető szükségletet jelent.

Mindezeknek a technikáknak gyakorlói a mai viszonyok közt kénytelenek munkájuk jó részét külföldön végeztetni, ami magában véve a nemzeti kincs jelentékeny károsodását jelenti, holott ezen intézmény révén nemcsak hogy itthon készülhetne az idevágó legfinomabb munka is, hanem ennek révén egy szép múltú intézetünket, a körmöcbányai pénzverőt is megmenthetnek az elavulástól s külföldi piacot is szerezhetnénk számára.

Pénzverő-intézetünk mai felszerelésével jóformán csak félmunkát képes végezni : ósdi redukáló-gépének termékeit újra át kell vésni, ami nemcsak drágább, de rosszabb, művészietlenebb munkát is jelent. Az érmek kikészítése, a plakettek patinázása ott egyáltalán lehetetlen. Avult berendezése folytán tehát a pénzverő még azt a munkát sem végezheti a technika mai tökéletességével, amelyet végezni a feladata.

De éppen a pénzverő e szűk munkaköre teszi lehetetlenné, hogy a fent felsorolt technikák gyakorlói itthon készíttessék a redukálás temérdek munkáját. A pénzverő-intézet tehát nemcsak mint olyan avult berendezésű, hanem egyben kizárja a testvériparágak fellendülését is, mert nincs arra a munkára berendezve, amelyet külföldön az ilyen intézmények teljesítenek.

Ezért szükségesnek mutatkozik ennek a pénzverő-intézetnek egy művészet-technikai osztálylyal való kiegészítése. Fontos okok azt is kívánják, hogy az új kiegészítő intézet éppen Budapesten létesíttessék. Első sorban azért, mert e finom technikai munka megkívánja a tervelőkkel, művészekkel, megrendelőkkel való közvetlen közlekedést, akik túlnyomó része Budapesten működik. Másodsorban azért, mert e művészi munka akkor fog a korral haladhatni, ha gyakorlói azt a magyar művészet gócontján, a fővárosban végzik.

Művészeti és gazdasági érdekről lévén szó, az ajánlott intézmény gazdasági alapon volna szervezendő. Ehhez az első szükséglet az, hogy csakugyan modern berendezésű legyen, művészi érzékkel vezettessék s ennek folytán teljesen kielégítse megrendelőit, akik eddig ily munkák végzésére a külföld hasonló intézeteit voltak kénytelenek igénybe venni.

A tervbe vett művészet-technikai osztály nem jelent nagyszabású, viszonyaink határait túllépő befektetést. Technikai felszerelése : egy új fajta redukálógép, egy nagy balancier-sajtó, egy esztergályozó-gép, acéllágyító és keményítő kemence, kisebb homokfuvógép, apróbb kézi szerszám. Mindezek kezelésére szükséges volna a redukáló gépmester, egy acélmechanikus, egy ügyes vésnök és cizelláló, akik felett műszaki igazgató állana, A két elsőt a külföldről kellene hozatni, míg a hazai technikusok megszerzik a szükséges ismereteket. Iroda, gépterem és a finomabb munkákhoz kisebb terem volna a helyiség dolgában a szükséglet. Az egész intézmény az érdekelt minisztériumok fönhatósága alatt állana. A szervezet korántsem nagyigényű ahhoz a nyereséghez viszonyítva, amely tőle művészetünk, iparunk, gazdasági életünkre nézve várható. Gazdasági alapon szervezve épp úgy anyagi hasznot is hozna a közel jövőben, mint ahogy hasznot hajtanak a külföldi idevágó intézetek. Ez a remény késztette a hazai művészeti és iparművészeti egyesületeket arra, hogy e tervvel a magyar kormányhoz forduljanak. Nem nagy kiadásról van itt szó, az intézmény könnyen teremthető meg s épp ezért reméljük, hogy ez a terv nemsokára valóra válik.

 

A KOSSUTH- ÉS SZABADSÁGHARC-SZOBROK PÁLYÁZATA eredmény nélkül folyt le: a hivatalosan kijelölt jury egyetlenegy pályaművet sem fogadott el a szűkebb pályázat vagy a kivitel alapjául. Pedig ezen a pályázaton a magyar szobrászok — ezt nyugodt lélekkel mondhatjuk — teljes fegyverzetben jelentek meg. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy egy később hirdetendő pályázat magasabb színvonalat fog felmutatni, ha ismét ily feltételek mellett hirdetik, ha megint ez a jury fog ítélkezni és ha megint azok a szempontok lesznek döntők, amelyeket a juryk előadói jelentéséből ismer a közönség.

A jury hibát követett el, amidőn egy "eszmei pályázatot" úgy bírált el, mintha teljesen kifejlett segédmintákat lett volna hivatva megszemlélni. Feledte, hogy e pályaművek csak hozzávetőleges tervek voltak, a melyekből nem tudta kiolvasni, hogy bizonyos átalakításokkal minő más eredmény áll elő. Úgy járt, mint azok a dilettánsok, akik néhány odavetett zenei vezérmotivum nyomán pálcát törnek egy készülő dalmű felett. A publikált bírálati jelentésekből megtudjuk, hogy mit keresett a jury e pályaművekben, mit dicsért meg, mit, kifogásolt. Itt már egyenest művészeti szempontokat érintett a jury s e pontnál teljes joggal állíthatjuk, hogy a publikált bírálatok nem érik el az átlagos dilettantizmus színvonalát. Ha megtudjuk, hogy mit vár valaki egy szobrász művétől, úgy megtudjuk azt is, hogy mint gondolkodik az illető a szobrászatról általában. A jury a filológiai neveltségű átlagos laikus álláspontjára helyezkedett, követelvén Kossuth- és Szabadságharcszobroktól oly dolgokat, amelyeket a szobrász, míg művész marad, nem fejezhet ki s amelyeket a művészet virágzó korszakaiban sem nem akart, sem nem tudott kifejezni. Várták a szobrászoktól, hogy történeti memoárokat, adatokat, politikai konstellációkat, az események lefolyásait, filozófiai dedukciókat fejezzenek ki. S midőn ezt követelték, nem történetírókhoz, versköltőkhöz, drámaírókhoz, bölcsészekhez, fordultak, hanem szobrászokhoz. Ez a tény maga eléggé megvilágítja a jury hibás állásfoglalását, s biztosra vesszük, hogy a jury e követelményeinek a világ egyetlenegy szobrásza sem tudna, sőt a tehetségesebbek közül egyetlenegy sem akarna megfelelni.

Szükségesnek tartanok tehát, hogy a legközelebbi pályázaton ezt a jury t más váltsa fel, magának a pályázat művészi színvonalának érdekében.

De nem hallgathatunk el egy másik követelményt sem. Azt ugyanis, hogy a pályázók jó eleve értesüljenek a jury gyökeres átváltozásáról. Viszonyaink között ugyanis attól kell tartanunk, hogy sok pályázó megismervén a dilettáns jury eszejárását, a legközelebbi pályázaton másodrangú fontosságúnak fogja tartani a tisztán művészeti szempontokat és beadja a derekát a laikusok vélekedésének, akik csak historizálni tudnak. Művészetünk érdekében el kell várnunk, hogy ily bilincs ne kerüljön a magyar szobrászok munkás kezére s hogy az ily szempontok ne térítsék őket le a művészet útjairól. Oly tanulság, amelyet érdemes szem előtt tartani. (—)

 

A COROT-MÉSZÖLY ÜGY. Mészöly Gézánk nevét szárnyára kapta a hír s most Anglia-szerte emlegetik egy Corot-képpel kapcsolatban. Egy finomlelkű műbarát Staates-Forbes hagyatékából Hughes P. Lane, a dublini modern képtár igazgatója, kiválasztott 127 képet és Dublinban közszemlére állította, kérve az íreket nemzeti adakozásra. Az angol trónörökös tavaszszal Dublinban járván, a gyűjtemény négy darabját, két Corot-t, s két Constable-t megvásárolt és a dublini modern képtárnak ajándékozott. Mikor a trónörökös ajándékát egy angol képes lap közölte, magyar részről figyelmeztették a lapot, hogy az egyik Corot veszedelmesen hasonlít Mészöly Gézának "Balatoni halásztanya" című s a Nemzeti Múzeumban őrzött képére, melyet Mészöly Trefort miniszter megbízásából 1877-ben festett. Az angol lap közölvén Mészöly művét is, a rendkívüli hasonlatosság megingatta az írek hitét képük eredeti Corot voltában, s a dublini lapok heves támadásokat intéztek Lane igazgató, valójában a trónörökös ellen, annál is inkább, mert az egyik Constable ről is kiderült, hogy csak másolat. Az illetékes körök szakértők véleményét kérték ki, s meghivatván véleménymondásra, Dublinba utaztam, a képet megtekinteni. Dr. Királyfi és Kohn urak szívességéből három Mészöly-képet is vihettem magammal tüzetesebb összehasonlításra, amelynek eredményekép az a meggyőződésem, hogy a dublini kép sem Corot, sem Mészöly kezéből nem való. Egyszerűen Mészöly múzeumi képének átdolgozott másolata. A kép közbülső része szolgai utánzás, azonban a Balaton víztükre helyett zöld síkságot látunk és Mészöly üres csolnakjában két francia, széles karimájú parasztot, egészen a hollandi mesterek modorában beállítva. A kép ecsetkezelése nem Mészöly stílusa, hideg, száraz másolóiélek műve, igen is elaprózott rajzzal, nehéz, kemény kontúrokkal. Mészöly egének finomsága, levegőjének párás puhasága mind keménynyé, hideggé lőn a francia másoló kezében, sőt egész színfelfogása más. Mindamellett Mészölyt követi az apró részletekben a fény vezetésben, a színek általános karakterében, sőt a lombozat rajzában a kicsinyességig. A kép tehát nincs semmi kapcsolatban Corot-val, az aláírás (Jean Baptiste Camille Corot) is szokatlan, szinte tudatosan egy fiatalkori Corot-benyo-mást akarja kelteni. S valóban a francia szakértők annak minősítették már 1887-ben, amikor Forbes megvette és a francia expert véleményét rá is ragasztotta a kép hátára. Itt tehát megtévesztésről szó sem lehet, ami egy oly nagyszabású gyűjtőnél, minő Forbes volt, eleve ki van zárva. Forbes volt első pártfogója Munkácsynak, Paál Lászlónak, igazi rajongója a művészeteknek. A dublini galéria igazgatója is helyesen okoskodott, mikor képtárának az ifjúkorinak vélt Corot-t akarta megszerezni. A baj csak az, hogy a kép nem Corot, hanem Mészöly művének másolata, melyet talán 1878-ban, amikor Mészöly műve a párisi világkiállításon ki volt állítva, egyenesen műkereskedői rendelésre készítettek. De ez az affaire, mely az íreknek kínos lehet, a szakkörök figyelmét a mi nagy mesterünkre, Mészöly Gézára fordította.

DR. LÁZÁR BÉLA

 

ÉVRŐL ÉVRE AGGÓDVA TAPASZTALJUK, hogy művészeink száma egyre szaporodik, anélkül, hogy a közönség vásárló kedve ezzel az állandó szaporodással lépést tartana. Szóval művészeti piacainkon a kínálat tetemesen nagyobb a keresletnél, ami általános elkedvetlenedésnek és elégedetlenségnek válik forrásává, így állván a dolgok, mind újabb piacok és művészeti keresetforrások létesítése válik szükségessé, amiben ideális mű-barátok és élelmes üzletemberek karöltve iparkodnak a művészek kezére járni s őket talentumuk és szorgalmuk gyümölcsöztetésének az útjára ráterelni. Művészeti életünkben egyebek közt évek óta intenzív mozgalom tapasztalható azzal a célzattal, hogy művészeink egy részét az iparművészet számára megnyerje, mely a köznapi élet szükségleti tárgyaiba iparkodik belevinni a művészet nemes zamatját s ezzel a törekvéssel egyrészről a nagyközönség művészi ízlését kívánja fejleszteni, másrészről pedig módot akar nyújtani a művészeknek arra, hogy keresetforrásaik körét kiszélesítsék és a közönség általánosabb szükségleteire appellálva, alkotásaik számára új és jövedelmező piacot teremthessenek. Sajnos, ezek a minden tekintetben dicséretes törekvések nem mindenkor keltenek kellő visszhangot a művészek körében, akik között még mindig nagy számmal vannak olyanok, akik a grand art-ral szemben az iparművészeti alkotást lekicsinylik és inkább nélkülöznek, semhogy magas polcukról leszállva munkásaivá szegődnének annak az áramlatnak, mely a közönség körében első sorban a nagyobbszabású művészi alkotások befogadására alkalmas miliőt akarja megteremteni.

Éppen azért, bár örömmel üdvözöljük dr. Ballai Lajos miniszteri tanácsosnak, a szabadalmi hivatal elnökének azt a törekvését, hogy az árúcikkek ismertté tételére és kelendőségének a fokozására szolgáló védjegyek beszerzése terén érintkezési pontokat keres a kereskedők, az iparosok és a képzőművészek közt, vállalkozásától az eddigi tapasztalatok után nem valami nagy sikert remélünk. Pedig határozottan kár, mert ha az eszmét a kereskedők, az iparosok és a művészek egyértelműleg a magukévá tennék, ebből az összes érdekeltekre csak előny származhatnék és különösen a festő és rajzoló művészek, az iparművészeti tervelők számára új tér nyílnék.

Ballai Lajos dr. miniszteri tanácsos egyelőre elrendelte, hogy a Központi Védőjegy-Értesítő, amelyben a hazai és külföldi bejegyzett védőjegyek rajzai megvannak, az Országos Iparművészeti Múzeumnak, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak és az Országos Iparművészeti Iskolának megküldessék abból a célból, hogy az érdeklődőknek megtekintés végett rendelkezésükre bocsátható legyen. Ezenkívül a maga hatáskörében mindent megtesz arra nézve, hogy a kereskedőket, az iparosokat és a művészeket érdekeiknek ezen a téren leendő összeszorítására rábírja.

A vállalkozás sikerét mindenesetre nagy lépéssel vinné előre, ha a kereskedők és iparosok közül egyelőre néhányan védőjegyeikre pályázatot hirdetnének. Esetleg mindjárt az első pályázat eredménye alkalmas volna arra, hogy a vállalkozásra ráüsse az életképesség bélyegét és feltüzelje a művészek vállalkozó kedvét.

 

ÚJ SZOBORMŰVEK. Április 9-én leplezték le Budapesten a belvárosi templom homlokzatfalában elhelyezett Wesselényi-emléktáblát, amely Holló Barnabás bronz-domborműve. Április 30-án leplezték le Abonyban Abonyi Lajos szobrát. Május 18-ikán leplezték le Zomborban Schweidl tábornok szobrát, amelyet Mátrai Lajos készített. Június 12-én leplezték le Csatádon Lenau Miklós szobrát, amelyet Radnai béla készített Június 6-án leplezték le Budapesten Barabás miklós síremlékét, Teles Ede művét. Június 16-ikán avatták fel Budapesten Jankó János síremlékét, amelynek szobrászati részét Kallós Ede, építészeti részét Márkus Géza készítette.

 

KIÁLLÍTÁSOK. Április 4-én megnyílt Budapesten a Műbarátok Körének lakáskiállítása, amely Kriesch Aladár, Vigand Ede, Undi Mariska, Nagy Sándor, Nagy Sándorné, Vaszary János, Beck Ö. Fülöp és Belmonte Leó műveit tartalmazta. Április 5-én nyitotta meg a Szegedi Képzőművészeti Egyesület a tavaszi kiállítását, amelynek keretében 700 ex-librisből összeállított gazdag gyűjtemény is volt látható, amely Speidl Zoltán dr. tulajdona. Április 8-ikán nyilt meg a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításaaMücsarnokban.Április 23-ikán nyilt meg Sopronban a Soproni Képzőművészeti Kör negyedik műtárlata. Június 4-ikén nyilt meg Kolozsvárott Istvánffy Gyula képeinek gyűjteményes kiállítása. A kultuszminiszteri új palota pályaműveinek kiállítása jún. 16-ikán nyilt meg Budapesten.

 

GRÜNWALD BÉLA "Tuniszi utca" című képét közöljük e szám mellékletén. Eredetije pasztell.

TUNISZI UTCA GRÜNWALD BÉLA PASZTELLJA
TUNISZI UTCA GRÜNWALD BÉLA PASZTELLJA

MEDVEY LAJOS rajzolta a 217-ik és 250-ik oldal fejlécét.

SIMAY LAJOS "A beteg" című rajzát közöljük a 226-ik oldalon.

A BETEG SIMAY IMRE KRÉTARAJZA
A BETEG SIMAY IMRE KRÉTARAJZA

JUSZKÓ BÉLA rajzolta a 227-ik oldal fejlécét.

VALENTINY JÁNOS vázlatkönyvéből közlünk egy rajzot a 230-ik oldalon.

VALENTINY JÁNOS VÁZLATKÖNYVÉBŐL
VALENTINY JÁNOS VÁZLATKÖNYVÉBŐL

NOVÁK SÁNDOR rajzolta a 231-ik és 239-ik oldal fejlécét.

LIEBERMANN MAX rajzolta Meunier arcképét, amelyet a 237-ik oldalon közlünk.

CONSTANTIN MEUNIER MAX LIEBERMANN RAJZA
CONSTANTIN MEUNIER
MAX LIEBERMANN RAJZA

VADÁSZ MIKLÓS "Jehova" című képét közöljük a 244-ik oldalon. Eredetije ceruzarajz, Kiss József költeményéhez készült.

JEHOVA. KÉP KISS JÓZSEF KÖLTEMÉNYÉHEZ VADÁSZ MIKLÓS RAJZA
JEHOVA. KÉP KISS JÓZSEF KÖLTEMÉNYÉHEZ VADÁSZ MIKLÓS RAJZA

BÜTTNER HELÉN oroszlán-tanulmányát közöljük a 245-ik oldalon. Eredetije tusolt szénrajz.

TANULMÁNY BÜTTNER HELÉN RAJZA
TANULMÁNY BÜTTNER HELÉN RAJZA

GARAY ÁKOS vázlatkönyvéből közlünk egy rajzot a 247-ik oldalon.

GARAY ÁKOS VÁZLATKÖNYVÉBŐL
GARAY ÁKOS VÁZLATKÖNYVÉBŐL

LAKATOS ARTÚR rajzolta a 248-ik oldalon közölt "Falucska" című képet és a 265-ik oldal fejlécét.

FALUCSKA LAKATOS ARTÚR RAJZA
FALUCSKA
LAKATOS ARTÚR RAJZA

HENDRICH ANTAL rajzolta a 255-ik oldal fejlécét.

HAZAY ALADÁR rajzolta a 267-ik oldalon közölt ex-librist.

EX-LIBRIS HAZAY ALADÁR RAJZA
EX-LIBRIS
HAZAY ALADÁR RAJZA

MYSKOVSZKY ERNŐ rajzolta a 268-ik oldal fejlécét.

 

KITÜNTETÉSEK. A kultuszministerium új palotájának terveire hirdetett pályázaton az első díjat Alpár Ignác tervének, a két második díj közül az egyiket Lechner Ödön és Körösi Albert pályatervének, másodikát Hültl Dezső művének ítélték oda, a két harmadik díj közül pedig az egyikre Leitersdorfer Béla, a másikra Pecz Samu tervét találta érdemesnek a jury, végül a két negyedik helyen kitűzött díj közül az egyiket Villányi János és Hajós Alfréd, a másikat Pártos Gyula kapta. A kőbányai polgári serfőző fővárosi palotájának művészi homlokdíszére hirdetett pályázaton a beérkezett huszonnyolc pályamű közül az 1500 koronás első díjat Dudits Andornak, az 1000 koronás második díjat Kernstock Károlynak ítélték, a 400 koronás harmadik díjat Bethlen Gyula, Margó Ede és Popper Szigfrid kapta. 200 koronáért való megvételre ajánlotta a bizottság Pálinkás Béla, Reinhardt Károly, Vajda Zsigmond, S. Papp Henrik; Reitzer Elemér és Kondor Dezső pályamunkáit.

A "Veszprémi takarékpénztár" házának pályázatán 18 pályamű közül az első 600 koronás díjat Reitzner Gyula, a második 400 koronás díjat Habicht Károly, a harmadik 200 koronás díjat Komor Marcel épitész nyerte el.

A nagyszalontai városház tervpályázatán az első 1000 koronás díjat Székely László, a második 500 koronás díjat Komor Marcel és Jakab Dezső, a harmadik 300 koronás díjat Tóásó Pál terve nyerte el.

A Várna város által csatornázási tervre hirdetett nemzetközi pályázaton az egyik 8000 frankos pályadíjat Forbát Imre kapta.

A müncheni nemzetközi műtárlaton nagy aranyérmet kapott Thorma János "Október elsején" című képére. Másodosztályú érmet kapott: László Fülöp, Ferenczy Károly, Kriesch Aladár, Knopp Imre és Ligeti Miklós.

 

KÜLFÖLDI KRÓNIKA

MÜNCHENI KRÓNIKA. (A IX. nemzetközi műkiállítás.) München művészi nagyhete lezajlott. Június 1-én nyitotta meg a szokott ünnepélyességek között Luitpold regensherceg a IX. nemzetközi kiállítást s a vele kapcsolatos Lenbach-kiállítást. Az előbbi a Glaspalastnak 79 termét tölti meg harmadfélezer műtárgygyal, az utóbbi a Königsplatzon levő kiállítási palotának termeit foglalja le. Az ellentét hatásos. A színben, fényben, szabadságban úszó, formailag széttépett nemzetközinek jóleső, művészettörténeti háttért ad a Lenbach-kiállítás zárt egysége, aranybarna harmóniája.

Stuck plakátja, egy mikénei motívumokra emlékeztető arany quadriga díszlik a zászlóárbocokon, a füvészkert mentén, melynek lombhullámaibólpálmaházként magaslik ki a Glaspalastnak ólomszínű tömege. Hatalmas előcsarnokát fehér velárium födi, melyet szivárványszínre fest a beözönlő napfény. Lenn kéken ring a szökőkutas vízmedence, karcsú oszlopok tartják a körülfutó fehér gallériát. Mintha Linderhofnak királyi meséjét szőtték volna tovább a csarnok tervezői: Stuck és Seidl. E csarnokban állították fel a nemzetközi plasztikának színe-javát: a belga Egide Rombaux zöld lombok fölé puha fehér felhőként emelkedő női aktcsoportját, a "Sátán leányai "-t, honfitársának Henry Bonquel-nek egységes folyamú "Szerelem kinjá"-t, az olasz Bistolfi egy melodikus síremlékét, a spanyol Marin "Könyö-rület"-ét, Lagae széles nyugalommal mintázott arcképeit, Milles, Götz, Vincotte műveit, Troubetzkoy "Galitzin herceg "-ét, a dán Nielsennek Millet egyszerűségére emlékeztető "Gyomláló asszony "-át, Ligeti Miklós festői "Anonymus"-át s egy gyöngéd kezelésű kis márványát. A bejárattal szemben, magas piedesztálon Rodin " Gondolkozó "-jának bronzárnya sötétlik. A számüzöttnek, kétségbeesett küzdéssel felhagyónak, komoran megnyugvónak képviselője ez a csupasz sziklára legörnyedő, gigantikus alak. Gondolatainak hullámverése körültolongja menedékhelyét, magánossága lecsalja a villámot a fölötte kavargó viharfellegekből.

A vesztibulumtól balra a német művészet birodalmába jutunk. A "Münchener Künstlergenossenschaft" hűvös ünnepélyességet árasztó termein végigsétálhatunk. Rég ismert értékekkel találkozunk itt, hírességben hivatalos nevekkel, az egész akadémiával s hű gárdájával, mely szintén nem adja meg magát. Ami figyelemreméltó akad e tarka képeskönyvben, az hamar szembeötlik pretenciózus, üres vásznak között. Erdtelt arcképei, Strützel kedves előhegyi motívumai, Koester kacsaképei, Canal, Claus Meyer, Petersen, Kühles, Freund, Schildknecht egy-egy műve. Sok jó érkezett a többi német művészeti centrumból, így Karlsruhéból a még mindig finomodó Schönlebernek intim "besigheimi táj "-a, tanítványának, Boehmenek rőt sziklafalakat ostromló, tajtékos "Dagály"-a. Adrezdai OskarPopp "Drámá"-jában gyári mozgalmat festett, izzó kohók fényét, erőteljes, széles kifejezéssel. Düsseldorfot Alf Bachmann, Brütt, Maennchen képviselik előnyösen.

Fokozott érdeklődéssel léphetünk a Luitpold-csoportba. Amit itt találunk, az többnyire szolid, becsületes, festői hatásoknak érzésbeli tényezőkkel való harmonikus asszociációja. A díszteremben függ Walter Firle "Aranylakodalom" című műve. A háttéri alacsony ablakból beözönlő fény aureolával veszi körül az ünneplő párt s az üdvözlésére gyűlő szőkehajú unokák vidám körét. Meyer-Kunz, Gregoritsch és Geffcken érdekes arcképekkel szerepelnek, Sterner is ízlésesen hangolta össze gyermekarcképében a kosztüm és a tájkép tónusait a foltos agár nyúlánk vonalaival. Walter Thor ezúttal messze távozott egykori mintaképétől, Leibltól és Schuster-Woldan is kiábrándít. Baer Frigyes egyenlőtlen. Hegyi tájképeiben rideg salakként merednek föl az ormok, temperamentumos, türelmetlen ecsetje itt szinte brutálisan bánik a természettel, míg "Őszi esté"-jében a hervadás kialvó színeit, az égnek szürke borongását düledező falak körül, mélységes, komor akkordba tudta összevonni. Ha Hoch Ferenc "Tópartjá"-t említjük még külön, arany dombok felett, ragyogó levegőben puffadó gomolyfelhőivel, ezzel még ki nem merítjük a Luitpold-csoport szebbnél-szebbtájképeinek sorozatát. Raoul Frank "Magyar föld "-jenek arany gyepén végtelenbe kígyóznak a dülőút fekete vonalai, Küstner a télutó borús napjainak finom interpretátora. Jernberg, Bracht, Widn-mann, Horadam, Fritz Kunz és Wirkner művei is megérdemlik a bennök való elmélyedést. Urban nagyméretű Böklin-imitációit azonban szívesen nél-külöznők.

A Szecesszió portáléja fölé odaillenék Catulle Mendes megjegyzése : "A művészet birodalmában csak a különbözés ad egyenrangúságot". Szélső ellentétek érintik itt egymást. A régi elv az egyéniségről, melynek minden igazi műtermékben rejlenie kell, a Szecesszió íelfogásában technikai fogalommá fajult, és pedig nagyon is tudatos fogalommá. A pompéji falképek fénytelen enkausztikája, a paraszt-Breughel gyantás tüze, a kezdődő plein-air tejes fehérsége, az ingujjas naturalizmus pasztózus vakolása mind megtalálja itt ügyes, szellemes, de alapjában véve mégsem újraalkotó képviselőjét. S a forma túlértékelése a Szecesszió művészetébe ma már kifejezetten belevitte a térdíszítés tendenciáját.

Stuck, ki immár harmadszor dolgozza fel "Orestes és az Érynniák" motívumát, művének belső élete, sőt — ami nála ritka — a rajz architektúrájának rovására szenvedélyesen keveredő vörösek, barnák és szürkék szimfóniáját szólaltatja meg vásznán Exter hat betétből összekompilált illusztrációja Gottfried Keller "Tánclegendá"-jához, Hierl-Derenco "Medea"-ja fogyatékos kísérletei a térdíszítő monu-mentalizmusnak. Jank mozgalmas vadászképében szintén a vörösfrakkos lovasok s a pompásan festett kutyafalka dekorativ foltjait hangsúlyozza. Egy pár "variations pour rire"-tól eltekintve különben imponáló a Szecesszió figurális festészetének magas színvonala. Landenberger plein-air aktjait, a tóparton fürdő gyermekeket említjük első sorban és Knirr ízléses "Női arckép "-ét, melynek ezüstszürke alaphangulatából zománc tüzével csillog fel a szín. Liebermann "Kötélverő"-jé, Kuehl "Sörház interieör"-je Zügel, Junghanns, Hayeck állatképei, Haug "Postás "-a, Kalckreuth, Samberger arcképei mesterművek, Csak a tájképben marad el a Szecesszió Vinnen, Hagen és Pietzsch erőpróbái dacára a Luitpold-csoport mögött. A tájképből bajos kierőszakolni az időszerűséget s a hangulatait kisérő titokzatos melódia önfeledést kivan. A Szecesszió plasztikus kollekciója bővelkedik erős munkákban. Lederer "Vívó"-ja, Balthasar Schmitt, Perathoner szobrai és Willy Zügel kis állatplasztikái tűnnek fel itt.

A Szecesszióval szellemben rokon "Scholle" egyesület két terméből dekorativ és festői elemek összhangja hullámzik felénk. Az okersárga szőnyeg, a vékonyán kereteit, nagyméretű festmények meleg temperaszürkékkel enyhített kolorizmusa vidáman, hangosan csendül össze. A "Scholle" képviselői, kik illusztrátorokból lettek festőkké, sokáig "mo-dernitis"-ben szenvedtek. A jurytől függetlenül egy-ségök önbizalmában sokszor hittak ki extravagáns fellépésükkel a föltűnést és gúnyos ellentmondást. Mostani kiállításukkal bebizonyítják, hogy a túlzásokról ezentúl bátran lemondhatnának. Fritz Erler "Jövevények" című vásznán ugyan több a dramatikus páthosz, mint a festői alakítás, de "Hatzfeld gróf"-ja egyike a tárlat legéletteljesebb arcképeinek. Walter Püttner "Női szabóműhely"-ében a kosztü-mek frou-frouját, az intériőr félhomályának árnyalatait érzékeny, virtuóz ecsettel hangolta össze. Leo Putz "Női akt"-ján ingó napfoltok, opalizáló félárnyékok fényhálója ömlik el, "Öltöző"-je is kellemes színakkord. Münzer "Arckép"-e, Georgi "Delelő arató"-i, Weise, Erler-Samaden művei is elismerést érdemlenek. Reméljük, hogy a Scholle, melyet oly sokszor ambicionál a feltűnési viszketeg, e kiállításában megtalálta a varázsigét mely a zűr-zavarból egységet, a szándékos ellenkezésből és különállásból belső szükségességet képes teremteni.

Az úgynevezett "hullakamrák"-at, a botanikus kertet szegélyező kicsi termek sorát a rendező-bizottság ezúttal kedves, világos kis kójokká alakította át. Az architektúrát találjuk itt meg, Dülfer, Riemer-schmid, Jäger tervezeteit és a fehér-fekete művészetet, Duensing, Hellingrath, Graf, Schwarz, Geiger figyelemreméltó kőrajzaival és karcaival. Az előcsarnoktól jobbraeső 36 termet a vendégnemzetek kiállítása tölti meg. Teljességében egyenletes és tömör benyomást nyújt, mely a német művészettel ellentétben — az egy Ausztria kivételével — nem árulja el csoportokra oszlással fejlődésének "etappes"-jait.

A kiállítás flórájának legszínesebb virága a svájci művészet. Napfényes és vidám és mégis mély a kelyhe, titokzatosan mély. Olyan mint a nép lelke, melyből fakadt. A szabad parasztság nyersesége, bogaras különcködése, humoros romantikája jut érvényre benne frissen és leplezetlenül. Kodier feltűnést keltő dekorativ tempera-festménye a marignani csatának egy epizódját ábrázolja: a tarkaszínű lanckenétek vállaikon hozzák ünnepélyes menetben sebesült bajtársaikat. A hasított bugyogók sárga, vörös íoltjai, a zászlók kékszín lobogása színes üvegként illeszkednek a velős kontúr keretébe. E nehézkes, minden ízében méltóságos monumentalizmus mellett, mely óriás csarnoknak terméskőkockáit kívánja hátterül, színes illusztrációként hat Giron "Schwing-ünnepély"-e, a kiállítás legnagyobb vászna. A havasok amfiteátrumában zöld gyepen sürgölődő sokaság körében a "Schwinger''-ék birkózása lüktető erővel, tekintélyes tudással van megjelenítve. Albert Welti önarcképének sajátságosán szuggesztív, nyiltszemű őszintesége rokonszenvesen elüt a szokott festőarcképek hiú pózolásától. Balmer bájos gyermekarcképcsoportja, Max Buri karakteres borozó nyárspolgárai, Cuno Amiét "Az este pompájá"-ban virágos dombról felénk közelgő appenzelli leányai, Schönberger, "Tavasz"-a a svájci szellem tipikus szülöttei. Perrier, Lehmann, Wieland, Hermenjat, Estoppey, Jeanneret tájképeiben szürke glecser-patakok rohannak le a csöndes tavak felé mélyedő hegyek oldalában, mohafoltos sziklák felett, bozontos fenyőgallyak közt havasok hófelhői tündökölnek.

A hollandusoknál lassúvérű, polgárias békesség honol. A keretek egyenlők, a képek is egyenlők. Eszünkbe jut egy festő megjegyzése: "A hollandusokhoz nem megyek, azokat már láttam tavaly". Pedig nem is gúnyosan mondta. Ők évről-évre egyforma becsületességgel kamatoztatják az elődeiktől átvett művészi vagyont, nem tékozolják el, nem is kérkednek vele. Tárgyat bőven tájainak otthon : a grachtokat süti a nap, a Zuyder-tó nehéz, szürke hullámain táncol a vitorla, a vörös téglával rakott csöndes szobákban takaros, fejkötős nénikék verik a csipkét és visszagondolnak a régmúlt időre, mikor még Geertjé-nek hítta őket a fiatal matróz, olyan, mint a ki facipőinek miniatürcsónakjait lóbálva ott pipál a túlsó képen. Blommers, Bisschop, Jurrens, Mesdag, Breitner, Maris, van Soest, Gorter, Tholen, Wenckebach mind jó nevek. Néhol egy kevés Barbizon, egy kevés Manet és sok-sok nemzeties. Israels, a szürke Rembrandt is itt van önarcképével és egy interiőr-rel. Van Mastenbroeck különösen finom és Toorop, az indus mágius újból pontozgat. A grafikát Dupont, Hoytema, és Storm vans Grave-sande kitűnően képviselik.

A spanyolok kiállítása nagyon középszerű. Chi-chano ("Armida"), Benedito Vives ("A VII. ének Dante poklából"), Alvarez Sala, Pinazo Martinez nagy vásznaiból nem szól sem ihlet, sem érzés valódisága. Hermoso "Tanulmány"-a, Andrade "Hálóvontatói", Hernandes Nagera "Andaluzi leány "-a, Martinez-Cubells művei inkább érdekelnek, valamint Eliseo Meissen, Beruete, Garrigues, Estevan tájképei.

Olaszország is éppen csak a színvonalon marad, pedig öt termet tölt meg édes, tüzes színeivel. A fiatalság itt is hiányzik. Mancini "Női arcképe" — aranybrokát hátterén bársonymély ruha — pompás reprezentáció. Grosso egy arcképében szintén élvezetes, míg nagy "Szent család "-ja kompozícióban unalmas, kezelésben lapos. Coromaldi szindús "Anyai boldogság "-a, Rizzi kissé pongyolán kezelt, izzó plein-airjei, Mariani, Dall-'Oca-Bianca művei tűnnek ki környezetükből. Emma Ciardi "Útvesztő"-je finoman csiszolt rokokó-ékszer. A színszövő Angelo Morbelli, a menedékhelyek szomorú elhagyatottsá-gának festőpoétája, egyike az olasz terem legegyé-nibb jelenségeinek. A velencei modern képtár küldte be "A visszamaradtak karácsonya" című művét. Ürességtől tátongó padsorokban ül néhány rokkant, reszkető aggastyán, a termen végtelen szomorúság ömlik el, melyet még fokoz egy magános, kései napsugár sápadt kisértetiessége. Pellizza gyönyörű "Nap fölkelté "-t, Carcano, Sartorelli, Fragiacomo tájképeit említjük még és Pietro Canonica szobrait.

Franciaország kiállítása hézagos még, egy nagy terme a Szalonokból érkezendő műveknek van fenntartva. Kitűnőeknek kell lenniök, hogy megbontsák ezt a fáradt, unalmas decors-t. Hamisítatlan "kits", üres közömbösségek borítják a falakat, fejcsóválva olvassuk rajtok Bouguereau, Lefebvre, I. P. Laurens neveit. Simon " Álarcos "-ainak energikus faktúrája, merész színezése, Blanche "leányarcképé"-nek köny-nyed folyékonysága, L'Hermitte "interiőr"-jé messze kiválnak. Carriére, le Sidaner, Prinet, Laurent s a látszólag Simontól befolyásolt Morisset és Hochard műveire utalhatunk még, Saint-Marceaux, Gardet, Sicard, Tarrit ízléses kis plasztikáira.

A svéd s a vele hangulatban rokon dán osztály aránylag friss és örvendetes, bár nem felel meg a múlt nemzetközi óta hozzáfűzött reményeknek. A svédek sajátossága a tájképben jut legerősebben kile-jezésre. Erik Hedberg, Arborelius, Schultzberg és Kallstenius mesterei a tömör előadásnak, mely mester-keletien hangon mesél a hosszú, kék éjszakák deres dermedtségéről, a hőhullámok tündöklő gerinceiről, fenyőországnak gyantaillatáról. Stenberg, Kronberg, Akesson s a két Oestermann arcképeiben és inté-riörjeiben sok egészséges nemzeti vonást fedezhetünk fel. A dánoknál Kroyer "tiroli szüret"-e, Holsoe intériörjei, Ancher szélesen kezelt arcképei vonják magukra figyelmünket.

A belgák termét Constantin Meuniernek, a halott mesternek egyénisége uralja, ki nagy vonalának médiumával a triviálisból kiváltotta a nagyszerűt. "Kikötőmunkás"-a csupa feszültség, nemes, visszatartott erő. Henry Meunier három karcából is a heroizmus szelleme árad felénk. Laermans már túlzó és nehézkes, bár a Breughel-vért meg nem tagadják parasztjai. Leempoels, Vloors, Boch, E. Claus, Smits, Cassiers festményei egészítik ki elég szerencsésen a belga művészetnek mai képét.

Az angolok előkelő vendégek. Három héttel a megnyitás után jelentek meg. Nem számosan, de kifogástalanul: Shannon, Sauter, Walton, Austen Brown, East, Hamilton, Dekkert. Az angol esztétikus kultúra raffinement-ja árad műveikből, arcképeikből fejedelmi ízlés és előkelő unalom, tájképeikből a gobelin gyöngédsége, alapjában inkább művészi sport, mint alkotó erő. Újat nem mondanak ezúttal.

Ausztria kiállítása hat csoportra van széthasadva. A lengyelek, a csehek s a Hagenbund a térdíszítés elvével rendezkedtek be : treillage, virágos fülkék, hímzett velárium. Kissé kokettül. Képeik is inkább applikációk. Mehoffer "Nap"-ja kedves dekoráció, egy zölden mélyedő kert, rikító kék ruhában egy mosolygó leány, virágfüzéres amorett: a dal a boldogságról. Hampel képein kissé sok a vászon, de finom rajza és virtuóz, ideges ecsetkezelése föltűnik. Krausz halárusai is jó típusok. Csehországot Uprka, Hudecek, Simon és Hynais képviselik, a bécsi Szecesszió általában gyönge csoportját Andri tót életképe és Jettmar karcai. A bécsi Künstlergenossenschaft szűkebb keretben olyan, mint a müncheni, hűvös és bürokratikus. Bár Ouincy Adams "Halottbúcsúztatás "-a, Merodé gyárbelseje, Tomec "Holdfeljötte" kvalitásos, komoly művek.

Románia is bemutatkozott egy kis, fiatalos gyűjteménynyel, Amerika még késik, Norvégia és Oroszország távolmaradtak.

És a magyar kiállítás? A belga osztály lépcsőfokáról áttekinthetjük egyik termét. Erőteljes és üde benyomás. Thorma koncentrált képhatású, a tónusellentéteket kissé túlzón hangsúlyozó "Október elsejé"-ből árad az erő. Grünwald "Itatás"-ábol és Ferenczy tanulmányaiból ("Fürdő előtt", "Októberben") az üdeség. Strobentz egész kollekcióval van képviselve, melyből különösen kiválik egy akttanulmány és egy "Őszi est", Knopp "Női arcképe", Szlányi "Csöndes esté"-je, Brück Miksa meleg, intim konyhainteriörje, Mannheimer "Scherzó"-ja preciőz, finom művek. Kernstock Károly "Három modell" -jé idegenszerűen s festői minősége rovására merevnek hat.

Másik termünk nem egységes, túl is van tömve, rendezése sem szerencsés. Munkácsy tanulmányfejeiben, művészetünk e becses ereklyéiben, Paál László gyönyörű "Erdőbelsejé"-ben, Lotz mester "Vénus"-ában jegecesedhetett volna hangulata. Kevés eszközzel lehetett volna differenciálni ezt a külön világot. Kriesch érzésben tiszta, színekben gyöngéd Krisztusképét, Glatz "Hazatérés"-ét, Zemplényi friss "Templom előtt"-jét itt találjuk. Ujváry, Vaszary, Márk, Poll, Hegedűs, Zombory, Kézdi-Kovács, Katona, Bihari, Szenes művészetük java munkáival jelennek meg itt. Csak Mednyánszky egyetlen művével sejtést sem ad egyéniségéről.

OLGYAI VIKTOR

 

SZAKADÁS A BÉCSI SZECESSZIÓBAN Nem hosszú, de jelentős és eredményes működés után a bécsi "Szecessziódban olyan események történtek június első felében, amelyek valószínűleg halálos krízist jelentenek erre a művész-egyesületre nézve. A Szecessziónak egy tucatnál több, fajsúlyban legértékesebb tagja kilépett az egyesületből. A disszidensek közt van Gusztáv Klimt, Karl Moll, Otto Wagner s mások. A különválás oka tisztán művészeti jellegű. A Szecesszióban már régóta két párt alakult, nem személyes, de művészeti motívumok alapján. Az egyik, a "dekoratív irány" képviselői, élükön Klimttel, a másik a "naturalista"-párt, amelynek feje Engelhardt. Klimtékből állott a kisebbség. A két párt közt most kenyértörésre került a dolog, mindegyik a maga hitvallását szerette volna érvényre juttatni. Minden megalkuvási kísérlet csütörtököt mondott s megtörtént a szecesszió a Szecesszióban.

Az egyesületből kivált művészek nem alakulnak külön új egyesületté. Céljaikról, terveikről eddig nem döntöttek. A visszamaradtak valószínűleg egy ideig tovább rendezik kiállításaikat, de soká ezt sem tehetik, mert a Szecesszió palotája felett három év múlva megkongatják a lélekharangot. Akkor ugyanis a palota telke visszaszáll Bécs városa birtokába. Lehet azonban, hogy a Szecesszió még a határidő előtt becsukja portáit.

A művészeti egyesületek felett sajátságos fátum lebeg. Ha az egyesület ügyeit laikusok intézik, úgy a művészek szoktak elégedetlenkedni és forrongani. Ha laikusok és művészek együttesen működnek, úgy örökös a harc a hegemóniáért. Ha meg pusztán művészek az intézők, úgy művészeti irányok érvényrejuttatásáért tombol a polgárháború. Hogy ez az utóbbi is eléggé tüzes és robbantó hatású lehet, azt a bécsi Szecesszióban kitört háborúság bizonyítja.

 

ELHALT MŰVÉSZEK.

Boecker, Karl életképfestő (szül. 1836-ban) meghalt Barmenben.
Corrodi, Hermann festő (szül. 1844-ben) meghalt Rómában.
Dell Acqua, César festő (szül. 1822-ben) meghalt Bruxellesben.
De Unceta, Marcelino spanyol festő és illusztrátor (szül. 1836-ban) meghalt Saragossában.
Dohmen, August szobrász (szül. 1863-ban) meghalt Münchenben.
Dörnberg, Heinrich történeti festő (szül. 1832-ben) meghalt Drezdában.
Gallbrunner graveur (szül. 1823-ban) meghalt Parisban.
Guillaume, Eugen francia szobrász (szül. 1822-ben) meghalt Rómában.
Gussmann, Adolphe graveur (szül. 1842-ben) meghalt Parisban.
Jansen, Joseph tájfestő (szül. 1829-ben) meghalt Düsseldorfban.
Kohnert, Heinrich festő és rézkarcoló (szül. 1850-ben) meghalt Berlinben.
Mauer, Rudolf rézmetsző (szül. 1845-ben) meg-hals Schönebergben.
Pape, Eduárd prof. tájfestő (szül. 1818-ban) meghalt Berlinben.
Pawliszak, Wenzel (szül. 1863-ban) meghalt Varsóban.
Pichler, Adolf történeti festő meghalt Münchenben.
Rubelli, Ludwig tengerfestő (szül. 1842-ben) meghalt Feldhofban Grác mellett.
Sckell, Ludwig akvarellfestő meghalt Münchenben
Thomas, Jules szobrász (szül. 1843-ban) meghalt Parisban.
Toepfer, Carl svájci szobrász (szül. 1830-ban) meghalt Géniben.
Tondeur, Alexander szobrász (szül. 1829-ben) meghalt Berlinben.
Vanni, Pietro festő meghalt Viterboban.
Weishaupt, Victor festő (szül. 1848-ban) meghalt Düsseldorfban.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

EGYKORÚ BÍRÁLATOK HAZAI METSZETEKRŐL. Aki valamikor a magyar illusztráció történetét meg fogja írni, az az egyes könyvekhez mellékelt acélmetszetek elbírálásánál nem fogja figyelmen kívül hagyhatni azok korabeli hatását. Ezt a legjobban úgy fogja elérhetni, ha fölkutatja az egykorú bírálatokat s a tetszés és visszatetszés adatainak egybevetéséből megállapítja: mily nagy volt azoknak korabeli értéke és így minő álláspontra helyezkedjék velük szemben az utókor megváltozott, megfinomodott ízlése. Ennek az eljövendő földolgozó fáradtságának megkönnyebbítése céljából itt közlünk egy ilyen tanulságos bírálatot, írója a magyar szellemi élet egyik kiválósága: Csató Pál, aki bár jellemileg sok kívánni valót hagyott, de mint jóízlésű s erős judiciumú ember érdemes arra, hogy szavát komoly figyelembe vegyük.

Az 1839-ik karácsonyi könyvpiacnak, hogy modern szólammal éljünk "elsőrendű szenzációja" volt egy ily című almanach : Emlény. Karácsoni, újesztendei és névnapi ajándék. 1839. Öt acélra metszett képpel. Pesten. Kiadja Heckenást Gusztáv 12 r. 232 lap. Munkatársai sorában a legjobb nevekkel, találkozunk. Ott van: b. Eötvös József, Erdélyi János, Fáy András, b. Jósika Miklós, Kovács Pál, Kunoss Endre, Pap Endre, Pulszky Ferenc, Sárosy Gyula, Tóth Lőrinc.

Csató Pál azért üdvözölte melegen, mert a kiadó nem ragaszkodott az irodalomban uralkodó egyik "felekezethez" sem és teljesen figyelmen kívül hagyta az Athenaeum triászát: Bajzát, Toldyt és Vörösmartyt. Örült, hogy belső becsre méltó vetekedője akadt az Aurora című almanachnak s külső csínra messze fölülmulta Károlyi Hajnal című Almanachját.

Csató, mint azt már a közönség tenni szokta, szintén legelőbb a képeket nézte meg. Az öt acélmetszet közül három eredeti, kettő kölcsönzött volt. Ebből a szempontból visszamaradást jelentett szerinte is az Emlény, mert az Aurora csupa eredeti és drága acélmetszeteket adott; de ha figyelembe veszszük, hogy az Aurora mellett a kiadónak éppen nagy költségei miatt nem volt úgyszólván semmi haszna - ezt a takarékoskodást meg kellett bocsátani.

De lássuk a mestereket.

Barabás Miklóstól ("jeles arcfestőnktől", mint Csató írja) két kép volt. Az egyik ezen a címen: "Dajszem drotu" (adj drótot!) s b. Jósika Miklósnak "A béke nemtője" című elbeszéléséhez készült, Barabás eredeti rajza után, acélba metszve Mayer Károlytól Nürnbergben. Erről a képről így ír Csató : "A jeles arcfestő itt igen gyönge történetfestőnek (hihetőleg ezt gondolta: genrefestőnek) mutatkozott; a drótosok és a szolgabíró képe minden biztosság és nemesség, a gyolcsosoké s az egész hátszíné minden tartás és határozottság nélkül valók".

A másik képe: Flóra oláh leány, szintén Mayertől metszve Nürnbergben. Ezt már az előbbivel szemben "annál szerencsésebbnek" mondja. "Ez egyik gyöngye Barabás vázlatkönyvének, híven az élet után másolva állásban, fővonásokban és öltözetben, de minden bájával a szépítő művészetnek az egyes részletekben. Ez a Flóra itt sokkal szebb, kivált arcban és kezekben, mint egy kosárhordó oláh leány ideálban is lehet; sokkal szebb, mint hogy az egész leány, testben és lélekben aránylag szép lehessen"..

A harmadik eredeti kép Fischertől van festve, acélba metszette Mahlknecht Bécsben. Ez Lónyay János helytartósági tanácsos és Bihar vármegye adminisztrátorának arcképe. Erre Csató csak azt a frázist tudja írni: "A legszebb férjfiak egyike, a legszebb képek egyikében".

A másik két - - idegen - - kép közül az egyik, úgy látszik, úgy került az Almanachba, hogy csupán megközelítőleg alkalmazkodott b. Jósikának föntebb említett novellája szövegéhez. Az egész, két nőalak : anya és leánya. Csató azt hiszi, hogy valami angol zsebkönyvből van kölcsönözve, "de a londoni, illy-némű művek szokott tökélyével rajzolva Corbaux-tól, acélra metszve Periautói."

Az ötödik képről megjegyzi Csató, hogy az Emlény-ben e kép kedveért íratták meg a teljesen ismeretlen Perei nevű magyar íróval a salzburgi úti kalandot, mely mint "mondva csinált kalandka jó, legalább stilisztice jó".

E kép szintén az angoloktól van kölcsönözve, "s azoknak legújabb, talán nem mindenütt egyaránt alkalmazandó tájképi modorában". Az egészszel egyébként sincs megelégedve, "ítéletem szerint legalább — írja — a salzburgi nap és lég egészen más, mint a délolaszországi, spanyol, afrikai, keletindiai stb; következőleg méltán meg is kívánhatnók talán, hogy ezen különbséget a lég- és fénytartásban a rajz- és festőművészet is kiváltképpen szeme előtt tartsa".

Mint e sorokból láthatjuk, abban a korban nálunk nincs még szerves kapcsolat könyv és könyvdísz között. Az illusztráció melléklet és sok ízben erőszakos a vonatkozás kép és szöveg között. De ne feledjük, hogy nem nagy különbséggel így van ez még akkor minden civilizált európai népnél. A fő-különbség az, hogy két okból nagyon meg van kötve a kezük a magyar kiadóknak. Először illusztrátoraink száma csekély s ezenfelül az acélba metszés temérdek mellékköltséget okoz, miután Bécsig, Nürnbergig kell menni, hogy jó acélmetszőket kapjanak, ami nagyon megdrágítja a reprodukciót. Másodszor a kiadó csak nagyon korlátolt számú vevőközönségre számíthat itt e hazában, hol a művészi ízlés éppen csakhogy csecsemő korán van túl. Kénytelen üzleti fogásokhoz nyúlni, hogy kelendőbb legyen az árú, mert hiába a közönség megszokta a külföldi termékeket s ha a magyar könyv nem hoz legalább tűrhető illusztrációt (ha mindjárt idegenből, ha mindjárt laza kapcsolatban a szöveggel), a kiadvány ott marad a kiadó polcán s nyereség helyett ezreket veszít vele.

Az illusztrációnak ez a módja tehát jellemző, nemcsak a műízlésre, de magára a kor irodalmára is, mely kénytelen volt a könyvdísz ezen módját is elfogadni, csakhogy kelendő legyen a könyv s kiadója, ha nagy hasznát nem is látja, de legalább nagy kárát se vallja merész vállalkozásának.

BAYER JÓZSEF

 

 

PERGER JÁNOS, FESTŐ.
1820 táján Körmöcbányán született. Ifjúságáról csak annyit tudunk, hogy igen kalandos volt s kétségtelenül szép tehetsége is csupán arra volt jó, hogy a különben is ingatag jellemű embert a bűnbe sodorja. Nehéz, küzdelmes életet élt s hogy sorsán javítson, bankóhamisításra adta magát, amiért 1853-ban elfogták s 15 évi börtönre ítélték, mely büntetésből 12 évet Illaván ki is töltött. A börtön levegője megtörte, szorgalmas, jó ember lett belőle, akinek elengedték hátralevő büntetését s 1865-ben szabadlábra helyezték. Úgy látszik a börtönben is festegetett, mert mikor Illavát elhagyja, ezzel keresi meg kenyerét. Céltalan vándorútjában jobb módú családok szívesen bízzák meg az ügyes piktort családi képeik megfestésével, jól tartva s néhány forinttal is ellátva szerencsétlen, elzüllött művészünket. Néhány hónapig tartó bolyongás után Trencsénbe vetődött, hol az akkori alispánnak, nozdroviczi Nozdroviczky Gyula kir. tanácsosnak ajánlotta fel szolgálatait. Az alispán szívesen fogadta, műtermet rendeztetett be a házában számára s családi képeket festetett vele. E képek közül néhány máig is megvan Zvarényi sz. Nozdroviczky Bianka tulajdonában a temes-megyei Liblingben.

A művész hattyúdala a Nozdroviczky családot ábrázoló kép, amelyen egy ügyesen festett kert előterében Nozdroviczkyné körül gyermekei játszanak, tőle jobbra a háttérben férje s az akkori tren-cséni főispán sétálgatnak. A kép közepén, a háttérben egy kerti padon Nozdroviczkyné idős édes anyja ül; baloldalt, szintén a háttérben az angol kert kanyargós útjain rokonok járkálnak. Bár a vászon nem készült el teljesen, művészünk a következőképp szignálta azt: Pinx: Joh. Perger 1865.

E kép festése közben, 1865-ben, Trencsénben halt meg ez á jobb sorsra érdemes, szerencsétlen művész, áldozatul esve a felvidéken dühöngő kolerajárványnak.

A Nozdroviczky-családot ábrázoló kép jelenleg Zsitkócon (Zalamegye) van s Jenek Rezső főerdész tulajdona. —161.

SZENTIVÁNYI GYULA

 

RUSCHMANN JÁNOS festőről, ki a budai nyilvános rajziskolának volt 1822-ben rajztanítója, érdekes feljegyzéseket olvasunk az 1808-ban Bécsben megjelent "Vaterländische Blätter für den oesterreichischen Kaiserstaat" című folyóirat 24-ik számában. Születése évét, helyét nem említi, épp így nincsenek felsorolva művei sem, de azért megtudjuk e kritikai megjegyzésekből, hogy Bécsben végezte az akadémiát. E rövid tudósítás kiemeli, hogy e festő még fiatal, de mar is nagy reményekre jogosít. Tájképeket, virágokat és kisebb arcképeket fest. Ezeken meglátszik tehetsége, a művészetért való rajongása, készültsége, ízlése, szorgalma. Mint emberről felemlíti, hogy szerény megjelenése rokonszenvessé teszi személyét és mindenütt kedvelik modoráért. Tájképein feltűnő, hogy helyesen fogja fel mindazt amit lát és ért ahhoz, hogy az elrendezésben érdekeset is nyújtson. Arcképeit az élethűség markáns visszatükrözese jellemzi. S ha hiányzik is művészetében a szín tiszta kezelése, reméli e kritika írója, hogy a jövőben ez önként is meg fog jönni. Mi csak két rajzát ismerjük; úgy látszik, festményeit magántulajdonban kell keresnünk. Kétségkívül festegetett akkor is, mikor a budai rajziskolán tanítgatott, mert különben nem őt kérte volna fel Schams, mikor kiadta a "Vollständige Beschreibung der königl. freyen Hauptstadt Ofen.." című könyvét, hogy rajzolná meg részére Buda látképét Mátyás király korában és adná vissza egy sikerült rajzban azt is, milyen is Buda az időtájt, 1822-ben. -162.

NAMÉNYI LAJOS

 

METSZETEK A XIX-IK ÉVSZÁZAD ELEJÉRŐL.

A Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1826-ik évi II-ik kötetében (127. lap) maga a szerkesztő, Thaisz András, ily feliratú cikkecskéjében : "Gömör Vármegyei Tájékok Rajzolatjai", tudatta, hogy a föntebbi címen "hat nevezetesebb Gömör Vármegyei Tájékoknak Rajzolatjai készülnek, ú. m.

1. Bartova.
2. Csetnek mező-városa.
3. Rozsnyó-Bánya mező-városa.
4. Krasznahorka vára.
5. Murány vára és
6. Murány-allya mező-városa.

Mind a hatnak előfizetési ára 12 frt volt váltó cédulában. Ebből 1826 elején már négy darab megjelent.

A képeket természet után rajzolta: Boutibonne Lajos; kőre rajzolta: Lántz József; kőre edzette: Schmid János. Magukra a képekre a következő dicséretet mondja Thaisz: "A felvételnek hűsége, a helyesen választott szempont, a' Rajzolatnak finomsága 's csinossága, és az edzésnek tisztasága, ezen szép Bázeli Velinre nyomott Rajzolatokat, Európának e' nemben készült legszebb Rajzolatjai" közé helyeztetik". -163.

BAYER JÓZSEF

 

GERSTNER JÓZSEF, RÉZMETSZŐ. Eszéken született. A Pallas Lexikon, Wurzbach, Brock, haus (bár külföldön is működött) nem ismerit Működési ideje 1768 —1813 közé esik. Ismert rézmetszetei :

1. Regényjelenet: Stehen Sie auf, lieber Graf! F. Mathei után. (k. 8r.)
2. Regényjelenet: Sie sind beide dein. F. Mathei után. 8r.
3. Regényjelenet: Bist du nicht, Mutter, Unglücklich? Maillard után. (k. 8r.)
4. Történeti képek :Béla wählt zwischen Schwert und Krone. Loder után. (l. Geschichte von Ungarn. I. B. I. Abth.. 8r.)
5. Friedrich von Oesterreich. Loder után. (l. u. o. I. B. II. Abth. 8r.)
6. Orena merénylete, (l. Janisch-Szekér Joachim : Franciaország története. Pest, 1810. I. köt. 8r.)
7. Königsee gegen Mittag.
8. Königsee gegen Mitternacht.
9. Der Glockner an der Salmhöhe. Vallé képe után.
10. Fall des Leiterbaches an der Pasterze. Mailard után.
11. Moll-Fall bey Heiligenblut. Mailard után. —164.

NAMÉNYI LAJOS

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

FESTÉSZET.

Poll Hugó. Irta Gerő Ödön. Művészeti krónika, II. 6.
A temperafestésről és Istvánffy Gyula képeiről. Irta S. Pálmi Béla. Különlenyomat a kolozsvári . Fáklya" 1905. évi május 11-iki számából.
A nagy illusztrátor (Zichy Mihályról). Irta Nikelszky Géza. Budapesti Napló, jún. 23.
Harmadik Miksa főherceg oltára a Magyar Nemzeti Múzeumban, írta dr. Éber László. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXV. 3.

 

SZOBRÁSZAT.

A Kossuth- és Szabadságharc-szobor biráló-bizottsága ellen beadott memorandumot ismertették a napilapok máj. 20-iki számai.
Szobrok, írta Saul. Magyar Szó, máj. 21.
A csatádi Lenau-szobor. Budapesti Hírlap, jún. 13.
Barabás Miklós síremléke, írta Md. Búd. Hírlap, jún. 7.
Szent László nagyváradi lovasszobra (a Kolozsvári testvérpárról). I. írta Bagyary Simon, II. Irta Kárász Leó. Archaeologiai Értesítő, új folyam XXV. 3.
A szabadságharc-szobor. Irta Malonyay Dezső. Budapesti Hírlap máj. 5.

 

ÉPÍTÉSZET.

Palóczi Antal, írta Erős Gyula. Budapesti Napló, máj. 20.
Szeged-Rókus temploma, írta Sz—y. Vállalkozók Lapja, júl. 12.
A (nagyváradi) görög katholikus püspöki székház. (Ifj. Rimanóczy Kálmán műve.) írta dr. Némethy Gyula. Tiszántúl, jún. 11.
A kultuszminisztérium tervpályázata (Alpár és Lechner művei). Az Újság, jún. 17.
A kultuszminisztérium palotája (tervpályázat), írta Gerő Ödön. Pesti Napló, jún. 17.
Das Palais des Unterrichtsministeriums. Neues Pester Journal, jún. 17.
Dankend Saldirt! Kortes úr bajban. Független Magyarország, jún. 17.
Panama egy emberért. A kultuszminisztérium palotájának tervrajzai. A Polgár, jún. 17.
A kultuszminisztérium új palotája. Magyar Nemzet, jún. 17.
A kormány jutalmaz. A kultuszminisztérium tervpályázata. Zala és Quittner tiltakoznak. A Nap, jún. 17.
Művészet és maffia. A Berzeviczy zsűrije. Alpárék milliós panamája. Magyar Hírlap, jún. 17.
Megint Cigleristák. Irta Ág. Népszava, jún. 18.
Hivatalos "mosakodás" azaz: piszkolódás. Az "illetékes hely" az Alpár-panamáról. A Polgár, jún. 18.
Újra Alpár. Népszava, jún. 22.
A Török-bankház és a Trummer-féle bérház pályatervei. (Kármán & Ullmann, Sebestyén Artúr & Mezey Sándor, Böhm Henrik & Hegedűs Ármin, Heidelberg Sándor, Jónás Zsigmond, Papp & Szabolcs, Orth & Somló pályaművei) Magyar Pályázatok, III. 4.
Városrendezési kérdések, írta L—r. Vállalkozók Közlönye, júl. 26.
A kultuszminiszteri palota ügye. írta L—r. Vállalkozók Lapja. júl. 19.

 

IPARMŰVÉSZET.

Magyar mángorló-lapickák. írta dr. Bátky Zs. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. VI. 2.
Kopjafák (temetőfejfák) a Székelyföldön. Irta Szinte
Gábor. U. ott.
Székelyföldi kopjafák és keresztek, írta Sebestyén
Károly. U. ott.
A zombori múzeum kályhabetét cserépedényei. Irta
Bátky Zs. U. ott.
Magyar hímes tojások, írta Beluleszko Sándor. U. ott.
Gróh István : Magyar stílusó rajzminták. Ism. Dr. Semayer Vilibáld. U. ott.
Csipke- és hímzés-kiállítás a Nemzeti Múzeumban.
írta ß. U. ott
A berakó munka (intarzia) II. Faiparosok és Lakásberendezők Lapja, I. 6.
Botrány az iskolai faliképek körül Pesti Hírlap, jún. 18. A magyar papírpénzekről, írta Halász Gábor. Numizmatikai Közlöny, IV. 3.
Apró adatok régi magyar bélyegmetszőkről és bányavárosi tisztviselőkről. U. ott.
Litográfiái kiállításunk és a kőnyomás technikája, írta Burgheim Károly. Grafikai Szemle. XV. 7. Az egyéni ízlés, írta Löwy Salamon. U. ott. A Budapesti Gépmesterek és Nyomók Köre kiállítása, írta Löwy Salamon. Grafikai Szemle. XV. G.
Kassai fegyvergyártókról, írta Kemény Lajos. Archae-ologiai Értesítő, új folyam, XXV. 3.
Az Iparművészet Könyve. Ism. Szendrei János dr. U. ott.

 

VEGYES.

Vissza a természethez, írta Marco, A Hét, jún. 4.
Pályázatok. Pesti Napló, jún. 18.
A magyar művészet szennyese, írta Teli Magyar Hírlap, jún. 22 , 23.
Secession in der Secession. írta L. H—i. Pester Lloyd, jún. 22.
A rajztanítás céljairól, írta Sándor Mór. Sátoraljaújhely, a "Zemplén" könyvnyomtató intézetéből, 1905.121.
Pőstyén egyházi emlékeiről, írta Fullajtár József. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXV. 3.
Szegény közönség, írta Szmik Alisz. Budapesti Hírlap, május 24.
Rajzkiállítás (gyermekrajzok) Budapesti Hírlap, jún. 1. Rajztanárok nagygyűlése. Budapesti Hírlap, jún. 4.

 

MŰVÁSÁR

VÁSÁRLÁSOK AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT 1905. ÉVI TAVASZI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSÁN.

A) Ő FELSÉGE A KIRÁLY VÁSÁRLÁSA.

Poll Hugó. Holdvilág. Pasztell.
Szlányi Lajos. Téli délután. Olf.
Szlányi Lajos. Téli est. Olf.
Telepy Károly. Odvaskő a borsodi bükkben. Olf.
Tölgyessy Artúr. Behordás. Olf.
K. Spányi Béla. Alkonyat gólyákkal. Olf.
Br. Mednyánszky László. Hegyi tó. Olf.
Kacziány Ödön. Holdas éj a tengeren. Olf.

 

B) AZ ÁLLAM VÁSÁRLÁSA.

Kann Gyula. Lussini részlet. Olf.
Kriesch Aladár. Önarckép. Tempera.
Szlányi Lajos. Zagyvapart. Olf.
Perimutter Izsák. Hollandi utca. Olf.
Kalmár Elza. Női akt. Márványszobor.
Edvi Illés Aladár. Búzahordás. Olf.
Mihalik Dániel. Tiszapart. Olf.
Boruth Andor. Jézus születése. Olf.
Skutetzky Döme. Munkában. Olf.
Füredi Rikhárd. Madách. Gipszszobor.
Frecskay Endre. Erdő széle őszszel. Pasztell.
Dauchéz André. Kóróégetés. Olf.
Simon Lucien. Anya és gyermekei. Olf.
Morris Young Charles. Havas hangulat. Olf.
Harrison Alexandre. A felhő. Olf.
Peppercorn Douglas Arthur. A tó. Olf.
Strang Willim. Füller Maitland arcképe. Színes rajz.
Swan Macallan John. Jaguárok. Vízf.
Solomon J. Solomon. Jeral Zangwill arcképe. Olf.


 

C) TÁRSULATI NYERŐTAGOK VÁSÁRLÁSA.

Tull Ödön. Kertben. Olf. Répássy György.
Gara Arnold. Beethoven. Rézkarc. László Berchtold.
Székely Árpád. Parasztudvar. Rézkarc. Klösz György.
Újváry Ignác. A víznél. Olf. Dr. Bende Ödön.
Brück Hermina. Tavasz. Olf. Ifj. Luczenbacher Pál.
Markó Ernő. Duna partján. Olf. Mertsch János.
Pállik Béla. Legelőn. Olf. Neumann Frigyes.
Nádler Róbert. Sziklás part. Olf. Özv. Medetz Józsefné.
Nádler Róbert. Reccói spiaggia. Olf. Tóth Lajos.
Faragó Géza. Premier smokk. Gouache. Bottlik Tibor.
Markup Béla. Szobakút. Márvány és bronz. Basch Gyula.
Tölgyesy Arthur. A kaszás. Olf. Szerb György.
Újváry Ignác Deres reggel. Olf. Lányi Bertalan.
Faragó Géza. Tennis smokk. Gouache. Rapaich Rikhárd.
Nádler Róbert. Sori a Riviérán. Olf. Langsch József.
Nádler Róbert. Arab iskola. Olf. Csapó Vilmos.
Székely Árpád. Sződi részletek. Rézkarc. Özvegy Karlovszky Zsigmondné.
K. Spányi Béla. Reggeli szürkület. Olf. Bibó Dénes.
Szlányi Lajos. Fűzfák. Olf. Novak József Lajos.
Újváry Ignác. Téli alkony. Olf. Dr. Bleuer Samu.
Ujházy Ferenc. Táncmulatság. Olf. Wolfner Jenő.
Nádler Róbert. Fürdő a Balatonon. Olf. Pánthy Endre.
Keményffy Jenő. Arckép. Olf. Bohdaneczky Lajos.
Pállik Béla. Hazatérő juhnyáj. Olf. Sujánszky Ödön.
Greguss Imre. Lókötő. Olf. N. N.
Zombory Lajos. Reggeli tájkép. Olf. Kempszky Mihály.
Conrád Gyula. Alkonyat. Rézkarc. Boros Soma.
Faragó G. Ajánlkozó modell. Gouache. Erdélyi Adolf.
Poll Hugó. Szalonak vára. Pasztell. Dr. Brüll Ignác.
Telepy Károly. Liptóujvár. Olf. Székesfehérvári Vörösmarty-kör.
Nagy Zsiga. Katica. Olf. Dr. Gál Jenő.
Nádler Róbert. Travnik. Olf. Dr. Králik Lajos.
Grünwald Béla. Nyaraló éjjel. Olf. Danzigi műegylet.
Nádler Róbert. Gossensass. Olf. Dr. Geréb József.
Tull Ödön. Capri szigetéről. Olf. Jónás Bertalan.
Olgyay Ferenc. Akácos út. Olf. Hirsch Jakab.
Zombory Lajos. Egylovas fogat. Olf. Dr. Sacher Lipót.
Szirmay Antal. A tolvaj vége. Olf. Dobos C. József.

 

D) MAGÁNOSOK VÁSÁRLÁSA.

Völkerling Hermann. Esős idő. Olf. Telcs Ede.
Pállya Celesztin. Ötöt egy hatosért. Olf. Kintzig János.
Szirmay Antal. In flagranti. Olf. Kintzig János.
Charpentier Gustave. Tó partján. Színes rézkarc. Kintzig János.
Pállik Béla. Anyajuh ikrekkel. Olf. Surányi Béla.
Jendrássik Jenő. Késő bánat. Olf. Surányi Béla.
Pogány Margit. Gyermek. Olf. Mándi Béla.
Lemaire Madleine. Rózsák. Olf. Gr. Csekonics Endre.
Gergely Imre. Macskatoilette. Olf. Aich Ferenc.
Helleu Paul. Párisi nő. Rézkarc. Tüköry Alajosné.
Thaulow Fritz. Mária havában. Színes rézkarc Tüköry Alajosné.
Helleu Paul. Párisi asszony. Rézkarc. Dr. Keller István.
Tull Ödön. Reggel a Giudeccán. Vízf. Zsolnay Miklós.
Thaulow Fritz. A bakter. Színes rézkarc. Lukács József.
Zorn Anders. Akttanulmány. Rézkarc. Lukács József.
Toulouse Lautrec. Tengeren. Kőnyomat. Lukács József.
Austen Brown Thomas. Holdfény. Pasztell. Lukács József.
Charpentier Gustave. Tó partján. Színes rézkarc. Rajner Zoltán.
Markó Ernő. Ősz. Olf. Gróf Tisza Istvánná.
Stróbl Zsófia. Macskák. Olf. Gróf Almássy Dénesné.
Thaulow Fritz. Nyári est Olf. Dr. Kohner Adolf.
Gulácsy Lajos. Vesztőhely. Olf. Dr. Hajós Zsigmond,
Grünwald Béla. Felhők. Olf. Lukács József.
Helleu Paul Babette kisasszony. Rézkarc. Heller Ágnes.
Helleu Paul. H. asszony. Rézkarc. Glück Frigyes.
Charpentier Gustave. Tó partján. Színes rézkarc. Tomasek Emma.
Peske Géza. A csúzli. Olf. Glantz Aíiolf.
Charpentier. Tó partján. Színes rézkarc. Jósika Sámuel.
Ujváry Ignác. Erdő mellett. Olf. Basch Gyula.
Conder Charles. Veneziai emlék. Olf. Pucher István.
Kárpáty Rezső. Tavasz az Adrián. Olf. Burschik Ferenc.
Charpentier Gustave. Tó partján. Színes rézkarc. Szántó Ferenc.
Thaulow Fritz. Tavasz. Színes rézkarc. Szántó Ferenc.
Thaulow Fritz. Mária hónapja. Szines rézkarc. Szántó Ferenc.
Mendlik Oszkár, Holdas éj az óceánon Olf. Gróf Hadik Barkóczy Endre.
Nádler Róbert. Hullámcsapás. Olf. Vajkay Károly.
Nádler Róbert. Recco. Olf. Vajkay Károly.
Magyar-Mannheimer Gusztáv. Tóparton. Olf. Nemes Marcell.
Ujváry Ignác. Est a bükkben. Olf. Hór Mór.
Medovic C. M. Római nő. Olf. Dr. Horánszky Dezső.
Toulouse Lautrec. Sctakocsizás. Kőrajz. Lukács József.

A Tavaszi Nemzetközi Kiállításon elkelt összesen 107 mű 109,485 korona értékben, a melyből 30 mű és 37,495 korona külföldi, 77 mű és 71,990 korona pedig magyar művészekre esik.

 

AZ EGGENBERGER-FÉLE MŰKERESKEDÉSBEN 1904. év folyamán eladott műtárgyak jegyzéke. - II.

Erdőssy Béla. Venezia. Concha Károlyné.
Vastagh Géza. Csirkék télen. Zsigmondy Béláné.
Edvi Illés Aladár Csacsi fej. Zsigmondy Béláné.
Nagy Lázár. Tusnádi tó. Dr. Iván András.
Háry Gyula. Venezia. Dr. Iván András
Keleti Gusztáv. Fatörzs. Dr. Iván András.
Németh Bertalan. Szőlő, dinnye. Havas Imre.
Háry Gyula. Tivoli ködben. Dr. Hültl Hiimér.
Mendlik Oszkár. Vitorlás csolnak. Forster Gézáné.
Háry Gyula. Titus diadalíve. Hültl Dezső.
Spányi Béla. Ér tehenekkel. Ifj. Rákóczy Aladár.
Lotz Károly. Női akt. Dr. Barthos Tivadar.
Háry Gyula. Tivoli. Dr. Sebestyén Emil.
Spányi Béla. Alkony. Dr. Nuszer Lajos.
Brodsky Károly. Naplemente. Fieber Henrik.
Reichel Kálmán. Falusi udvar. Fieber Henrik.
Telepy Károly. Tarpataki vízesés. Dr. Mladovits József.
Vastagh György. Beduin nő. Dr. Hudovernig Károly.
Vastagh Géza. Tigrisfej. Gosztony Aladár.
Edvi Illés Aladár. Tájkép. Dr. Hültl Hümér.
Báró Mednyánszky. Tájkép. Dr. Barthos Tivadar.
Háry Gyula. Amsterdam. Dr. Nuszer Lajos.
Háry Gyula. Lánchíd. Dr. Nuszer Lajos.
Háry Gyula. Borghese-kertből. Hültl Dezső.
Vastagh Géza. Baromfi-udvar. Dr Brückler Mihály.
Neogrády Antal. Keskeny pallón. Dr. Basch Imre.
Vastagh György. Cigányleány. Dr. Hegedűs Gyula.
Mendlik Oszkár. Hullámcsapás. Hegedűs Géza.
Istvánffy Gyula. Nyírfák. Báró Fejérváry Celesztin.
Koszkol Jenő. Jóni tenger. Báró Fejérváry Celesztin.
Spányi Béla. Mocsár. Dr. Hegedűs Gyula.
Mendlik Oszkár. Hullámok. Dr. Hegedűs Gyula.
Edvi Illés Aladár. Aratás. Dr. Hegedűs Gyula.
Baditz Ottó. Puszta. Dr. Hállay András.
Báró Mednyánszky. Virágzó fák. Dr. Paczák Jenő.
Edvi Illés Aladár. Falusi utca. Endvődi Sándor.
Koszkol Jenő. Capri sziget. Endrődi Sándor.
Németh Bertalan. Szőlőfürt. Vastagh Gyula.
Háry Gyula. Amsterdam. Havas Imre.
Neogrády Antal. Téli kép. Dr. Barthos Tivadar.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK

1905 augusztus 31-én lejár a két római magyar festőművészeti díjra kiírt pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 215. 1.

1905 augusztus 31-én lejár a Ramasetter-szobor pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 2. sz. 144.1.

1905 szeptember 1-én lejár a Hornyánszky-nyomda által vázlatrajzokra hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 3. sz. 215. 1.

1905 szeptember 15-ikén lejár a nemzetközi pályázat nők által készített művészi munkákra, a melyet a "Gaulois" című napilap Parisban rendez, s melynek kiállítása november 25-én nyílik meg és december 10-én záródik be. A kiállítási tárgyak kizárólag csak női munkák lehetnek. A bejelentések, valamint tárgyak a bizottság címére az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumba (Üllői-út 33—37) címzendők. A küldeményeket jeligével kell ellátni s melléje a szerző nevét és címét tartalmazó zárt borítékot csatolni. A berendezés, kiállítás, őrzés s egyéb költségek a »Gaulois«-t terhelik. A »Gaulois« felkérésére külön magyar bizottság alakult, a mely a központi bizottságtól nyert felhatalmazás alapján, egyúttal előzetesen megbírálja a pályamunkákat és amennyiben azokat megfelelőknek találta, elküldi a kiállítás helyére. Jutalmak: A kiválóság díja (Prix d'excellence). Első díj. Második díj. Elismerő oklevél (Mention honorablej. A díjjutalmak értéktárgyakbői állnak. Bővebb felvilágosítást ad : a Gaulois női munka kiállításának magyar bizottsága, Budapest, IX. Üllői-út 33.

1905 szeptember 30-án lejár a nagyváradi szállodaépítés pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 216. 1.

1905 október 10-én lejár a "Deutsche Kunst & Deco-ration" ex-libris pályázata. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 3. sz. 216. 1.

1905 október 30-án lejár a Sátoralja-Ujhelyen emelendő Kossuth-szobor pályázata. A szobornak Kossuth Lajost az 1848. évből, valamely kimagasló ténykedéséből kell megörökíteni, legalább életnagyságúnak kell lennie és a mintázatnak a szobor talapzatára is ki kell terjeszkednie. A talapzatnak gránitból vagy más, az idő viszontagságainak teljesen ellentálló kőből kell készülnie. Az első díj nyertese köteles a szobrot ércbe öntetni és az emlékmű egész felállítását magára vállalni. A szobrot a talapzattal együtt a pályázók egyharmad nagyságban kötelesek a szoborbizottságnak bemutatni. A pályázók e mellett tartoznak még tervet bemutatni a sátoralja-újhelyi Széchenyi-tér rendezéséről, a hol a szobrot felállítják és egy emléktábláról, melylyel Kossuth monoki szülőházát fogják megjelölni. A szobor összes költségei harminckétezer koronán túl nem terjedhetnek. Első díj nincs, hanem az illető művészt megbízzák a szobor elkészítésével : második díj 500, harmadik 300 korona. A munkával megbízott művész köteles a szobrot hat hónap alatt fölállítani.

1905 október 31-ikén lejár a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítására kitűzött díjakra pályázó művek beküldési határideje. Bővebbet 1. "Művészet", 1905, évf. 3. sz. 216. old.

1906 január 8-ikán lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti nagypályazata. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 3. sz. 216. old.

1906 január 20-ikán lejára Munkácsy Mihály szobrára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 216. 1.

1906 február 3-án lejár a Sárosfürdő tervpályázata. Bővebb felvilágosítást a székesfővárosi tanács ad.

1906 október 31-ikén lejár a Kisfaludy-Társaság Lukács Krisztina jutalomdíjára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 2. sz. 144. 1.

 

KIÁLLÍTÁSOK NAPTÁRA

1905 szeptember 17-én záródik a berlini nagy nemzetközi kiállítás.

1905 szeptember végén záródik Liége-ben a nagy nemzetközi kiállítás.

1905 szeptember végén záródik Londonban a Royal Academy kiállítása.

1905 október 1-én nyílik meg a városligeti műcsarnokban K. Spányi Béla külön kiállítása.

1905 október 15-én nyílik meg Parisban a Salon d'Automne kiállítása.

1905 október 21-én záródik a városligeti műcsarnokban K. Spányi Béla külön kiállítása.

1905 október 25-én jár le az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállításának a beküldési határideje.

1905 október végén záródik Münchenben a IX. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 október 31-én záródik Velencében a VI. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 november 15-én nyilik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.

1905 november 15-én záródik Parisban a Salon d'Automne kiállítása.

1905 novemberben nyilik meg Bécsben a Hagen-bund őszi kiállítása.

1905 november végén nyilik meg a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 december 27-én záródik a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 decemberben záródik Bécsben a Hagenbund őszi kiállítása.

1906 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.

 


Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003