Harmadik évfolyam, 1904    |   Második szám    |    p. 88-93.    |   Facsimile
 

 

A FALUCSKA TEMPLOMA

Mint a kotlós a csibéin, úgy őrködik a templom a falucskán. A torony széjjelnéz óra-szemével a temérdek bogárhátú házikón, azok pedig mind köréje sereglettek és szépen meglapulnak alatta. A nagy eseményeket mind a templomtorony hirdeti: esküvőt és temetést, tüzet s az ég csatornáinak vizét, jeget és kiöntést. Néha még a méltóságos úr megérkeztét is. A templom a falucska őrszeme, vára. Harangszavára rögtön válaszol a falu szive: a rémület sikoltása vagy az öröm kurjantása vagy pedig az estvéli ima halk mormolása a válasz. A templom a falu akadémiája, parlamentje, meteorológiai intézete, telefonja, whiperje, szive-lelke. Van templom falu nélkül, de nincs falu templom nélkül, így lesz ez, míg a falu falu lesz. Sokszor csodálkoztam azon, hogy az építőművészek ezt a gyönyörű témát nem ragadták meg szívvel-lélekkel. Hisz a feladat - - templomot építeni a falucska számára — oly izga-tóan szép, oly páratlanul tartalmas, hogy némely szép órában szívesen cserélném fel érte a tollat, az immár régen félrevetett cirkalommal és léniával. Olyasmit érzek e feladat elgondolásánál, amit azok az emberek éreztek, akik először öntötték lelkűket a paysage intime-be. Csakugyan, a kis magyar falusi templomba bele lehet önteni, bele lehet gyúrni a magyar falu egész megragadó bensőségét.

OROTVA EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA
OROTVA
EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA

Mi itt Budapesten, ahol az építészet még némi életet mutat, vagy talán inkább szimulál, megszoktuk, hogy az architektus nagy problémáin a fél- és egészmilliós megrendeléseket értsük. Építeni annyit tesz, mint néhány millió koronán néhány millió téglát egymásra rakni. Ami ez alatt van — a koronák és téglák legalsó tízezrei - - az csak tréfa. Az építészet még mindig nem adja a rozsdás eposzon alul, amely kilométerrel méri a verssorokat. A négysoros líra nem építészet - - itt Budapesten. Pedig nem jól megy a dolog. Hisz tizennyolc millió magyar közérzését is francia-német stílusban tudtuk csak elmondani a parlamenti palotával.

Az építészek jól tennék, ha egy kiváltságos órában leereszkednének Gárdonyi és Tömörkény falujáig. Mennyivel tartalmasabb az, mint a világ összes Baukundéi! S minő különálló, sehol nem található tárgyat kinál művészi kifejezésre! Szinte többet, mint a mennyi az építész kifejezési körébe esik: de hisz azért művész, hogy kivegye belőle a neki való részt. Szivét-lelkét, sajátszerű erkölcsi életét nem tükrözheti szórul-szóra kőben, téglában, fában. De a formákkal fokozhatja azt az ideát, hogy mit jelent a templom a falucskának.

A MAROS SZT-IMREI HUNYADI-TEMPLOM CSÁNYI KÁROLY RAJZA.
A MAROS SZT-IMREI HUNYADI-TEMPLOM
CSÁNYI KÁROLY RAJZA.

A magyar embernek van egy szólásformája, ez hogy : "toronyirányban". A magyar ember ezzel a szólásformával már sokat mond az építésznek. A templom nemcsak az ég felé mutatja az utat, hanem a falu felé is. Az alföldi agrár-népet, a mely a messzi táblákon izzad, magához gyűjti estende. A torony ennek az artisztikus kifejezője, következésképen jó igen nagy súlyt helyezni rá. Megérdemli, hogy az építész felruházza a jelentőségét kiemelő formával, díszszel. A tornyot jó a tervrajzon veres plajbászszal aláhúzni: ő a hangsúly viselője. A templom egyéb külseje lehet s talán legyen is egyszerű. Vasárnapi patyolat legyen a templom testén, de vasárnapi bokréta a fején. Nem ám gyárban készült művirág, hanem a mezőről való: ne a városok cifra toronyformái kerüljenek rá sovány és elszegényedett kiadásban, hanem szólaljon meg a genius loci a maga naiv nyelvén.

Fontosnak tartjuk mindezt s főkép a naivságot, amelynek kifejezése, beismerjük, nem könnyű, kivált a klasszikus politechnikumok neveltjeinek. Jó tehát az építésznek egy kissé, ha csak egy nyárra is, falura mennie: többet talál ott jó levegőnél. S jó megnéznie, hogy minő díszszel ékesíti a falu magyarja azt, amire súlyt vet. Például a háza bejáróját, az ablakot, a kis oromzatot, sőt a szekerét, a jármot, a szerszámot is. Nem a kópia kedveért, hanem hogy azt a zamatos magyar nyelvet is megismerje s ne csak a budapesti művelt tájszólást beszélje. Semmi sem volna furcsább, mintha valaki subát terítene egy román vagy gót toronyra abban a hitben, hogy az most már megmagyarosodott. De az igazi magyar mód eltalálásához semmi sem ad annyi termé-kenyitő szeszt, mint a magyar ember eszejárásának s egész művészkedésének tanulmányozása.


Sokszor csodálkoztam, hogy a falucska templomának építésekor a toronynál oly igen nagyon mellőzik a fát. A sovány és jellem-telén bádogé ma is a szó a templomtornyon. Pedig, ha valahol, úgy e témánál is szép mondatokat mondhatna el a fa, ha művésziesen és a magyar ember kezejárása szerint kötik és faragják. Nálunk a torony még mindig cseh bádogmuzsikával szól a magyar emberhez, amiben megvan az a fonákság is, hogy a bádog vékony bőre úgy is favázat takargat. Miért takarják el s miért nem mutatják meg őszintén, hogy miből van a torony? Sőt mért nem szólaltatják meg szép forma-melódiáit tősgyökeres fanyelven? A göcseji házcsúcsok, a székely kapu, a kopjafa elárulja nekünk, hogy a magyar ember kezén engedelmes anyag a fa, sőt a fa, meg a bőr, meg az agyag (minő ősi örökséget képvisel e háromság !) a magyar ember művészkedésének legkedvesebb materiálisa, itt kellene a templomtervezőnek a témába belekötnie : ha bő a fantáziája, ha a lelkében van némi poézis és ha tud fa-nyelven gondolkodni, a legszebbet adhatná.

KÖRÖSFŐ EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA
KÖRÖSFŐ
EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA

Bizonyos szempontból tekintetbe jöhetne a formált és színes agyag is. Az agyagfaluhoz jól illenék az agyag-torony s ami amabban a mész fehérsége alá rejtett vályog, az meg-nemesbülhet itt a maga szép színeit mutató majolikává. Tudom, hogy a jól formált és kész sablonban nem kapható majolika drága portéka. De építenek drága falusi templomokat is. A kegyúr pénztárcáját gyakran lelkesítheti megnyílásra az építész pittoreszk terve.

A templom-téma elgondolása más szempontokkal is szolgál. A kis falu temploma több az imaháznál és a falu életének hirdetőjénél. A templom egyúttal a falu látképének fontos formája, ízt és színt adhat a tájképnek. Messziről jellemezheti a falut, nem is egy átlagos falut, hanem éppen azt, a melynek házai közül kiemelkedik. Címere lehet, manu-propriája. Minden jellemvonás összepontosul-hat benne, a mi azt a falut csak jellemzi. Mert úgy érzem, hogy más templomformát kell kitalálni annak a falunak, amelynek házai széles kerületben vannak a tájképbe bcle-pötyögtetve s mást olyan helyen, a hol a házikók szinte egymáshoz zsúfolódtak. Más kell a szántóvető, más a gyümölcsös, más a zöldséges, más a pásztorfalunak. Úgy hiszszük tehát, hogy az építész, a ki belekap ebbe a mindenképen szép munkába, táj- és néptanul-mánynyal kezdi tervelő munkáját. Hiba volna a templomépítés ügyét levélileg elintézni.


A mit a toronyszerkezet kínálkozó anyagairól mondottunk, azt megismételhetnők a templom belső felszereléséről. Ki a tiroli oltárral, orgonával, szenttel, szószékkel! E kalmárokkal úgy kell bánnia az építésznek, mint a hogy Jézus bánt a kufárokkal az előtornácban. Itt keménynek és hajthatatlannak kell lennie s Ciceróvá kell válnia a kegyúrral szemben a magyar artisztikum érdekében. Templomaink belső felszerelése általában véve bűnös és megbotránkoztató. Mi vagyunk azok a négerek és hottentották, akiket zsebre lehet vágni egy láda értéktelen üveggyöngygyei. Mi vagyunk az a barbár gyarmat, a melynek a Nyugat odaveti gyári munkájának salakját. Minden magyar ember, aki csak egy fillért is juttat a külföldnek az ilyen portéliáért, egy-egy égbekiáltó bűnt követ el ott a szentek szentében, az Úr színe előtt. Az építésznek ennél a pontnál makacs és lelkes hittérítővé kell átalakulnia. Legfőképpen pedig azon kell lennie, hogy kitűnő s könnyen megvalósítható tervekkel bizonyítsa a kegyúrnak a maga művészi igazát. S bizonyítsa be a papnak, hogy a magyar embernek más a Krisztusa és Máriája, mint a halvány, a melyet a herrgottschnitzerek neki vaggonszámra szállítanak. S kösse lelkére, hogy ne dísztelenítse el templomát idegen istenekkel.

Ennél a pontnál legyőzhetetlen teológussá kell az építésznek alakulnia, de magyar teológussá. Az építész, a ki mindezt megérti és főkép megérzi, egyszerre be fogja látni, hogy több a szimpla irodafőnöknél. Hogy szinte apostoli missió jutott neki, nagy feladat, a mely nagy lelket kivan. Felismeri majd a saját értékét és becsülettel tekinthet el a bürokraták feje fölött. Neki tehát különb szerep jutott, mint a mit a mesterségek sematizmusa sejttet. Hirtelenül művésznek, igazi művésznek érezheti magát, azaz embernek, akinek joga van más emberek lelkét a saját képére és hasonlatosságára formálnia. Mily fölénynyel nézhet azokra, a kik milliószámra eszik a téglát, de lelkűk nem növekedett meg általa. S mily monumentális cselekedetnek fogja érezni a jó és szép kis falusi templomot!

LYKA KÁROLY

A BÁNKI TEMPLOM KAPUJA CSÁNYI KÁROLY RAJZA
A BÁNKI TEMPLOM KAPUJA
CSÁNYI KÁROLY RAJZA

FALUCSKA A DUNAPARTON UJVÁRY IGNÁC RAJZA
FALUCSKA A DUNAPARTON
UJVÁRY IGNÁC RAJZA

A VALKAI TEMPLOM, KALOTASZEG EDVI ILLÉS ALADÁR VÍZFESTMÉNYE
A VALKAI TEMPLOM, KALOTASZEG
EDVI ILLÉS ALADÁR VÍZFESTMÉNYE

KÖRÖSFŐ, KALOTASZEG EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA
KÖRÖSFŐ, KALOTASZEG
EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA

KÖRÖSFŐ, KALOTASZEG EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA
KÖRÖSFŐ, KALOTASZEG
EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA

MAGYAR-GYERŐ-MONOSTOR EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA
MAGYAR-GYERŐ-MONOSTOR
EDVI ILLÉS ALADÁR RAJZA

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002