|
HAZAI KRÓNIKA
EZ A NYÁR A SZOBRÁSZOK NYARA VOLT. Mialatt a műtárlatok szünetet tartottak, a szobrászok gondoskodtak arról, hogy közönségünk ne szűkölködjék művészet nélkül. Augusztus óta egymást érték a szoborleleplezésck: augusztus 2-án felavatták Debrecenben a Szabadságszobrot, a melyet Tóth András készített, szeptember 18-án felavatták Cegléden a Kossuth-szobrot, Horvai János művét, ugyanaznap Zilahon Wesselényi szobrát, melyet Fadrusz János mintázott. Egy nappal később, szeptember 10-én volt a szegedi Kossuth-szobornak, Róna József művének leleplezése. Október 5-én avatták fel Budapesten Bókai szobrát, a melyet Radnai Béla készített. Végre pedig október hónapban két héten át láthatta a budapesti közönség a Vörösmarty-szobor-pályázatra beküldött mintákat. A plasztika ezzel még nem mondta el utolsó szavát ebben az évben: még látni fogjuk a gellérthegyi szent Gellért-szobornak, Jankovics Gyula művének leleplezését, Kolozsvárott pedig felavatják nagy ünnepélyesen a Fadrusz János mintázta Mátyás-szobrot. És talán részünk lesz még néhány király-szobor, azután a Millacher-díszkút és a Zsol-nay-szobor pályaműveinek szemléletében.
Ez ötven-hatvan szobrot és szobormintát jelent rövid néhány hónap lefolyásán. Nem lehet tehát állítani, hogy a magyar ember idegenkedik a szoboremeléstől.
Sőt ha elgondoljuk, hogy közel száz városban és községben gyűjtenek Erzsébet- és Kossuth-szobrokra, úgy egyenest azt mondhatjuk, hogy a szobormegrendelés valóságos divattá lett s hogy e részben majdnem többet teszünk, mint sok Magyarországnál gazdagabb ország.
Nagyon örülünk, hogy szobrászaink tehetsége nem hever parlagon. Bőven foglalkoztatja őket a közönség, de csak - monumentumokkal. S ez az utóbbi körülmény némi aggodalmat kelt bennünk. Attól tartunk ugyanis, hogy összes szobrászaink pusztán emlékművekkel foglalkozván, az intimebb szobrászat egészen kipusztul. Kinek ne tűnt volna már fel, hogy műtárlatainkon rohamosan apad a szoborművek száma s ha néhányról mégis tud a katalógus, úgy ezek is többnyire emlékművek segédmintái vagy gipszmásai. Itt-ott hitünk egy márvány- vagy bronzképmást is. De az olyan plasztikai művekkel, a melyek egyenest a szobrász lelkében fogantattak s a melyek függetlenek a megrendelőtől úgy tárgy, mint feldolgozás tekintetében : az ilyen művekkel évek óta nem találkoztunk.
Mi lehet ennek az adott helyzetnek következménye?
Első sorban az, hogy összes szobrászaink kivétel nélkül csak arra kezdenek önkénytelenül is törekedni, hogy beleéljék magukat az emlékszerű szobormű stílusába. Még azok is, a kik más körülmények közt nem is gondoltak volna a nagy monumentummal való foglalkozásra, sőt olyanok is, a kik tehetségüket a monumentális szobrászatban sehogysem vagy csak a legszerényebb mértékben érvényesíthetik. Világos, hogy sok magyar szobrásztalentum kerül ily módon tévútra, elfonnyad, elkorcsosodik, nem találja meg a néki való talajt. Képzeljük csak el, hogy valaki, a kinek vésője bensőséges munkára termett, a ki halkan szeret formanyelvén beszélni, belekényszeredik abba a bizonyos páthoszba, a melyet a nyilvános térre állítandó nagy emlékszobor mindig megkíván. Mi lesz a tehetségével, minő szenvedéseken esik át, mint törik kerékbe a módfelett nagy formák, gesztusok ! Pedig ugyanennek az embernek vannak bizonyára művészi ötletei, álmai, a melyeket szerény méretekben lehet csak igazában kifejezni. Ha költőlelkű ember, úgy már magában véve az is sorvasztja a fantáziáját, hogy oly tárgyat kell feldolgoznia, a melyet valamely szoborbizottság állapít meg. Holott, ha módjában volna kifejeznie az o fantáziájának szüleményeit, ha pusztán azt mintázhatná meg, a mi lelkét ellenállhatlan erővel, tüzesen izgatja, úgy talán remekmű támadna, a mely egy művész-ember egész lelkét vibráltatná meg a formákon. Az ilyen tehetségekre nézve - s vannak ilyen szobrászaink - szinte halálos csapás, hogy a közönség pusztán csak monumentumokat rendel meg. De veszedelmes ez az egyoldalúság egyéb tekintetben is. Plasztikánknak fejlődnie kell, még pedig oly irányban, hogy formájában, felfogásában, előadásában kifejezze a magyar ember vérmérsékét. Sok intim munka, hosszas tanulmány-mintázás és kötetlen kéz kell ennek az eredménynek eléréséhez. Kell az is, hogy a szobrász lelke egész hevét belelehelje munkájába, a mi viszont csak úgy lehetséges, ha e munka tárgya egészen az ő leikéből pattant ki. Plasztikánk csak úgy fejlődhetik igazában, ha a szobrászoknak nem kell folyton a szoborbizottságok előírásaira, az adott tárgy természetére, az adott dimenziókra, az adott környezetre gondolnia. A mai állapot szobormegrendelés és szoborszállítás. Csoda, hogy szobrászaink még nem váltak teljesen egyoldalúakká.
Szeretnénk látni sok szép szobrot, kisebbet-nagyobbat tárlatainkon, oly szobrokat, a melyek nem bizottságok útmutatása szerint, hanem a szobrász legbensőbb akarata szerint születtek. Meg vagyunk győződve, hogy sok szobrászunk szívesen térne erre az útra. De mit érnek a kísérlettel, ha kiállított műveiket aztán senki sem veszi meg? A közönségen múlik tehát az egyensúly hclyre-billentése. Szép, ha lelkesen adakoznak monumentális művekre, de ne feledjék el, hogy nem csak szoboróriásokat ösmer a művészet, hanem szerény méretű, annál tartalmasabb intim szobrászatot is, a mely híven tükrözi egy-egy művészegyéniség lelkét. Érdeklődjenek ily munkák iránt, ékesítsék fel velük otthonukat. Nemcsak maguknak szereznek vele örömet, hanem kezére járnak hazai szobrászatunk fejlődésének is.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
KALLÓS ÉS MÁRKUS MŰVE
ELSŐ KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
RÓNA JÓZSEF MŰVE
ELSŐ KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
TÓTH ÉS POGÁNY MÜVE
ELSŐ KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VOROSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
LIGETI, BÁLINT ÉS JÁMBOR MŰVE
ELSŐ KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖROSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
TELCS ÉS MÁRKUS MŰVE
ELSŐ KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
DONÁTH GYULA MÜVE
MÁSODIK KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
MARGÓ ÉS SCHEER MÜVE
MÁSODIK KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
JANKOVICS ÉS VÁGÓ MŰVE
MÁSODIK KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
RINTEL GÉZA MŰVE
MÁSODIK KATEGÓRIÁBA OSZTOTT PÁLYAMŰ
MENNYI KÉP ÉS SZOBOR KÉL EL MAGYARORSZÁGON és hányan látogatják műtárlatainkat? Ezek a kérdések fontosabbak, mint a milyeneknek látszanak.
A művészetszeretet, a művészet iránti érdeklődés egyik csalhatatlan fokmérője : a kiállítások látogatottsága és a művásárlás. A művészet virágzását, az embereknek hozzá való közeledését, vagy tőle eltávolodását, mindezt híven mutatja. A frázisok csak szétpattanó szappanbuborékok, és semmit sem érnek, ha a valóság józan képe mást mutat. Minden attól függ, hogy hány ember lép át a kiállítások küszöbén, s hány viszi haza szobájába is a művészetet. A kit -a szive mindenüvé eljuttat, valahol művészet látható és élvezhető : ez á művészetnek igazi, vérbeli publikuma. A kiállítás látogatói számának növekedése a művészi élet lendületét is jelzi. A művásárlás növekedése pedig a művészet fejlődésének egyik legjelentősebb tényezője.
Ebből a szempontból érdekes megszerkeszteni a budapesti kiállítások látogatásának s a művásár-lásnak képét. Két művészeti egyesület: az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat s a Nemzeti Szalon adatai álltak e célból rendelkezésünkre. E két művészeti egyesület egybevetett adataiból kitűnik, hogy a látogatók összes száma 1901 szeptembertől 1902 szeptemberéig 111,037, a vásárlások összege pedig 409,594 koronát tett ki. A látogatókból esik a Nemzeti Szalonra: 20,000 fizető látogató, a Képzőművészeti Társulatra az 1901/902. téli kiállításon 45,791, az 1902. évi tavaszin pedig 45,246.
A Nemzeti Szalon ezen időközben rendezte az 1901. őszi, 1901/902. évi téli, a tavaszi, s az állandó nyári kiállítást. Kollektív kiállításban mutatta be Zichy, Faragó, Garay és a Hollósy-féle festőiskola műveit. Vidékre is lerándult, s meglátogatván Fiume, Újvidék, Arad városokat, ott kiállítást rendezett. A mi a vásárlások összegének eloszlását illeti, ebből a Nemzeti Szalonra 176,600 korona esik. Ezen összegből Zichy-ké-pekre 121,600 kor. jutott, a többi 55,000 kor. pedig egyébb magyar művekre. A Képzőművészeti Társulat 1901/902. évi téli, s az 1902. évi tavaszi kiállításán történt vásárlások összege 232,994 korona. Ebből a téli kiállításon 91,295, a tavaszin 141,099 korona jutott a művészeknek. E két ősz-szegből a királyra 10,000, a királyi várpalotára 36,686, a kormányra 70,986, Klotild íőherceg-nőre 12,100, Budapest székesfővárosra 8,340, magánosokra 62,562, társulati nyerő tagokra 24,120, a Társulatra 2,200 korona esik. A számok a tények legjózanabb s legkorrektebb elbeszélői. Ebből a kis statisztikából is az tűnik ki, hogy mekkora nálunk a kézzelfogható, tényekben mutatkozó művészetszeretet, hogy a társadalom életrendjéből mennyi jut a művészetre. S tekintve e számokat, a magánemberek képvásárlási kedve hagy legtöbb kívánnivalót hátra. A magánosok, egyesületek, kaszinók stb. műpártolása mutatkozhatnék intenzivebben is.
A BELÜGYMINISZTER LEIRATBAN ÉRTESÍTETTE A FŐVÁROST és az összes törvényhatóságokat a Képzőművészeti Tanács megalakulásáról és egyben fölszólította őket, hogy minden nagyobb középítkezés, iparművészeti ügy, festmény- vagy szoborrendelés dolgában okvetetlenül a Képzőművészeti Tanácshoz forduljanak véleményért és bírálatért. A leirat tartalma ez :
"A vallás- és közoktatásügyi miniszter, a képzőművészet rendszeres fejlesztésében mutatkozó közművelődési és közgazdasági érdekek előmozdítása céljából az 1871. évben alakított országos képzőművészeti tanácsot újjászervezte és Magyar Országos Képzőművészeti Tanács néven új központi állandó szervezetté alakította, a mely a működését, a király jóváhagyásával, már meg is kezdette. Ennek az újjáalakított testületnek az lesz a főfeladata, hogy a képzőművészeti ügyek egységes és tervszerű vezetésében a kormányt véleményével és javaslatával támogassa. De arra is kiterjed a hivatása, hogy a törvényhatóságok és községek művészeti érdekeit szolgálja. Mert olyan helyi jelentőségű képzőművészeti, vagy iparművészeti ügyekben, a melyeket tárgyalni kivannak, a Képzőművészeti Tanács velük közvetetlenül fog érintkezni. Ezzel meg van adva a mód, hogy a vidék az előforduló nagyobb középítkezések alkalmával, vagy akkor, ha szobrot, festményt, vagy jelentékenyebb iparművészeti tárgyat akarnak megrendelni, kikérhesse a Képzőművészeti Tanács véleményét és bírálatát". Ez az intézkedés nagyon helyes, üdvös hatása remélhetőleg már nemsokára jelentkezik. A törvényhatóságok bizonyára megszívlelik. De vajjon megszívlelik-e az egyes minisztériumok is?
PACZKA KORNÉLIA egy eredeti rézkarcát adjuk e füzethez mellékelve, "De profundis" címmel. A rézkarc nyomása a művésznő személyes felügyelete mellett történt.
PAÁL LÁSZLÓ l2 olajfestményének reprodukcióját közöljük a 299-313. oldalakon. Valamennyi most kerül első ízben kiadásra.
NAGY SÁNDOR négy tollrajzát közöljük a 316. és 317-ik oldalon. Ezek a rajzok egy sorozat részei, a mely szimbolikus képekben szól a művész hitvallásáról. Egymás mellé sorakoznak a világ hiúságai: a hatalom előtt való tömjénzés, a múló szerelem, a családi élet mai egyoldalúsága. Az utolsó kép végre az ősi természethez való visszatérésre utal.
VESZTRÓCZY MANÓ rajzolta a 297-ik és 350-ik oldalt díszítő fejlécet és a 323-ik oldalon elhelyezett záródíszt. Az előbbi kettő tollrajz, az utóbbi ceruzarajz.
SZENTGYÖRGYI BÉLA rajzolta a 319., 342. és 347-ik oldalt díszítő fejlécet és a 318-ik oldalon levő záródíszt. Valamennyinek eredetije tollrajz.
DONÁTH GYULA legújabb szoborművénck, a Csemegi-síremléknek képét mutatjuk be a 320-ik oldalon. Eredetije a kerepesi temetőbe kerül.
LÁSZLÓ FÜLÖP ELEK egyik arckép-festménye díszíti a 321-ik oldalt. A mű Alice Barbi énekesnő arcképe. Eredetije olajfestmény.
NAGY VILMOS egy záródíszét közöljük a 327-ik oldalon. Eredetije tusrajz.
LAKATOS ARTÚR rajzolta a 334-ik oldalon levő fejlécet. Eredetije tusrajz.
CSÓK ISTVÁN "Éva" című képe díszíti a 336-ik oldalt. Eredetije szénrajz.
KÁROLYI LAJOS "Regruta" című tamilmány-rajzát reprodukáljuk a 340-ik oldalon. Eredetije ceruzarajz.
TAHI ANTAL "Taormina" című képét közöljük a 341-ik oldalon. Eredetije ceruzarajz. Ugyanennek a művésznek két rézkarcát közöljük autó-tipikus nyomásban a 344-ik oldalon, egy záródíszét 348-ik oldalon.
UJVÁRY IGNÁC készítette Tahi Antal arcképét, a melyet a 342-ik oldalon reprodukálunk. Eredetije olajfestmény.
BIHARI SÁNDOR a "Biró előtt" című képét a Könyves Kálmán irodalmi és művészeti részvénytársaság jogosításával reprodukáljuk.
KITÜNTETÉSEK. A turini nemzetközi iparművészeti kiállításon a magyar kiállító művészek közül a következők kaptak kitüntetést: Diplome d'honneur-t kapott Horti Pál, Vaszary János és Zsolnay. Aranyérmet kapott: Bálint Zoltán, Jámbor Lajos és Zala György együttesen az Erzsébetemléknek kiállított mintájáért, Faragó Ödön. Huber Oszkár (ékszerész-ötvös), Róth Miksa (üvegfestő és üvegmozaik-készítő), Rappaport Jakab (zomán-coló), Wiegand Ede és Nagy Sándor. Ezüstérmet: Damkó József szobrász, Forreider és Schiller vasművesek, Gróh István, Hibján Samu, Kabay Dánielné (selyemszőnyegek), Kissling R. (csillár), Kovalszky Sarolta (szövött szőnyegek), Kriesch Aladár, Mir-kovszkyné Greguss Gizella (bársonymunkák), Pet-rides János (edények). Teles Ede, Beck Ö. Fülöp. A Magyar Iparművészeti Társulat biráló-bizott-sága hat pályázatot döntött el. A konyhaberendezés tervrajzára kiírt 300 koronás első díjat Wiegand Edének, a 200 koronás második díjat Pálinkás Bélának (Zagyvarékás) ítélte oda. A képes levelező-lapok pályázatának 150 koronás első díját ugyancsak Pálinkás Béla nyerte el, a kitől még hat pályaművet vásároltak meg 40 - 40 koronáért. A l 00 koronás második díjat Telkessy Valérianak ítélték oda és két pályaművét megvásárolták. Krutray Ferencnek három és Demeczkyné-Volf Irmának egy pályaművét vették meg 40-40 koronáért. A tükör-keretrc, virágtartó állványra, gyermekruhára és újévi köszöntő kártyára kiírt pályázatok meddők maradtak. A beküldött pályaművek egyikének sem ítélték oda a pályadíjakat.
A pozsonyi posta- és távíró-épület tervpályázatára huszonöt pályamű érkezett. A biráló-bizottság az 1500 koronás első díjat Pártos Gyula, az 1000 koronás második díjat Sándy Gyula és Förk Ernő, a 600 koronás harmadik díjat Márton Ákos, Károlyi Emil és Riemer Márkus terveinek adta ki. A Vörösmarty-szobor pályázatának sorsa október 6-án elölt el. A pályabiróság három kategóriába sorozta a díjazandó műveket, az első kategóriában minden mű 1000, a másodikban 600, a harmadikban 400 korona pályadíjat kapott. Az I. kategóriába jutott: Kallós Ede és Márkus Géza, Ligeti Miklós és Bálint és Jámbor, Róna József. Telcs Ede és Márkus Géza, Tóth István és Pogány Móric pályamunkája. A II. kategóriába jutott: Donáth Gyula. Jankovics Gyula és Vágó László, Kiss György, Margó Ede és Scheer Izidor, Rintel Géza munkája. A III. kategóriába jutott: Andrejka József, Dunaiszky László, Füredi Rikárd, Griesz-felder János, Holló Barnabás és Vágó József, Horvay János, Istók János, Lukácsy Lajos, ifj. Mátray Lajos, Prager Győző, Sovánka István. Szász Gyula, Széchy Antal, Székely (Singer) Antal, ifj. Vastagh György pályamunkája. A bizottság egyúttal szűkebb pályázatra szólította az első kategóriába sorozott pályaművek szerzőit.
A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara székházának építésére kiírt titkos tervpályázatra beérkezett tizenkét munkálat közül a biráló-bizottság az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészeknek, a második díjat Hubert József műépítésznek, a harmadik díjat Pártos Gyula műépítésznek Ítélte oda és megvételre ajánlotta Román Miklós építész tervét.
|
