MÁRCIUS 15.

Csatatér ez a sík, szent csatának tére,
Mert a szabadságért harcolának rajta.
Oh árva szabadság haldokló kezedből
Undok árulás a fegyvert kicsavarta.
És a hősök, kik itt a hazáért vívtak,
Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek…

Pefőfi Sándor verse, Hamary Dániel: "KOMÁROMI NAPOK 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt", című könyvének mottójaként. (Nyomatott: Pesten, 1869-ben Heckenast Gusztáv Nyomdájában).

"Együttélés a Kárpát-medencében"

A „Neue Zürcher Zeitung" című független svájci lap "Együttélés a Kárpát-medencében" címmel közölte tudósítója, Andreas Oplatka egész oldalas írását Magyarországról és a határon túli magyarságról. A lap egyúttal jelezte, hogy e cikkel Oplatka befejezte kelet-közép-európai tudósítói tevékenységét, és 2003. első felében saját kérésére szabadságolják.

A szerző széles, a Habsburg-kor kezdetéig visszanyúló történelmi áttekintést ad azzal, hogy a Kárpát-medencében elterülő Magyarország, Szlovákia és Nyugat-Románia feladata ma a múlt közös leküzdése. Ez nem könnyű, mert a kelet-európai gondolkodásmód a nyugat-európainál sokkal inkább történelemorientált, s mert e tájon a népi tudatban a nem tökéletes jelen kompenzációjaként virágoznak a saját egykori nagyságról szóló történelmi mítoszok, és a mai nemzetállami elképzeléseket visszavetítik korábbi korokba.

"A magyar önértelmezés az értelmiségi eliteket kivéve ma is nehezen látja be, hogy Magyarország területi megcsonkításához nagy mértékben hozzájárultak az akkori vezető réteg súlyos hibái, a nem magyar népek törekvései iránti megértés hiánya, a türelmetlenség. Ám Románia és jóval kisebb mértékben Szlovákia ma is a történelem során elszenvedett igazságtalanság bűvkörében él, ami nem jó előfeltétel a toleráns kisebbségi politikához. Ráadásul az 1920-ban kötött, 1947-ben megerősített béke a vesztes megbüntetésére irányult, és nem volt alkalmas arra, hogy bevonja, a térség megbékélésében érdekeltté tegye Magyarországot. Ma a magyarok messze túlnyomó többsége tudomásul veszi a határokat, de alig akad, aki igazságosnak tartja a megoldást. Ugyanezért a szomszédos államoknak nehezére esik elképzelni, hogy Magyarország nem vonja mégse kétségbe a statusquót, gyanakvással szemlélik a monarchia csődtömegéből örökölt magyarokat, s ha nem is kimondva, attól tartanak, hogy e magyarok egyszer mégis területi igények ürügyéül szolgálhatnak".

Oplatka szerint az 1989-es romániai forradalom napjaiban úgy tűnt, hogy a közös felszabadulás jegyében sor kerül a nagy kibékülésre Románia és Magyarország között, ám a derűlátás csak addig tartott, amíg Marosvásárhelyen erőszakos cselekményekre nem került sor. Az ilyen agresszió ma már elképzelhetetlen, de a frontok alig kevésbé merevek, mint akkor. A kétoldalú kapcsolatok korrektek, felszínesen barátságosak, és Magyarország kitartóan erősítgeti, hogy támogatja Románia NATO- és EU-tagjelöltségét.

"A helyzet javulása a nyugati elvárásokkal függ össze. A NATO és az EU a kelet-közép-európaiak értésére adta, hogy ha tagságra számítanak, fel kell számolniuk ellentéteiket, s azóta mindenütt visszafogottabb hangot ütnek meg. Mégis: amint Orbán Viktor kormánya - kétségtelenül a megerősödött öntudat jegyében - hozzányúlt a kisebbségi kérdéshez, a szomszédos országokban felszakadtak a régi sebek és félelmek. ... Jugoszlávia és Ukrajna - ahol szintén nagyobb magyar kisebbség él - nyugodtan vette tudomásul a kedvezménytörvényt, de Szlovákia némi habozás után kikérte magának a beavatkozást, Románia pedig felmorzsoló hadviselésbe kezdett, amelynek végén úgy tűnik, csak kevés marad a törvényből.

Az elutasító magatartást bátorították a nyugati állásfoglalások, amelyek csekély megértéssel voltak a magyar elképzelések iránt. A nyugat-európai külügyminisztériumok, amelyeknek vezetői a jugoszláviai válság kapcsán nem bizonyultak a délkelet-európai viszonyok jó ismerőinek, Közép-Kelet-Európa megítélésében egyetlen fő szemponttól vezéreltetik magukat: minden elkerülendő, ami veszélyeztetheti a stabilitást. Ez valójában legitim önérdek, amelyet Budapesten nem vesznek eléggé figyelembe.

Senki más, csak a saját diplomácia tudja megmagyarázni a világnak Magyarország kisebbségügyi törekvéseinek lényegét. Ez nem egyszerű feladat, mert a figyelem csak nyílt konfliktusok esetén szokott feléledni, miközben az utóbbi 12 évben nem volt példa arra, hogy a Kárpát-medencében magyar kisebbségek erőszakkal léptek volna fel céljaik érdekében.

Magyarországon remélik, hogy az integráció, a közös EU-tagság gyógyír lesz a magyar nemzet feldarabolására. Beszélnek a határok majdani spiritualizálódásáról, valamint egy olyan formuláról, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen: az 1920-ban kötött béke korrekciójáról a határok megváltoztatása nélkül. Józanabbul látja a dolgot, aki arra számít, hogy az EU-államok a jövőben is nemzetállamilag meghatározott belpolitikát folytatnak.

A mai keményedés ellenére bátorítóak a szlovák-magyar kapcsolatok, amelyeket nem terhel sem jelentős különbség a mentalitásban, sem leküzdhetetlen történelmi emlékezet. Alighanem a fajsúlyosabb Magyarország dolga lenne, hogy gesztusokat tegyen. Romániára ugyanez fordítva érvényes, s bizonyosan nem Adrian Nastase román kormányfő legutóbbi budapesti fellépésének értelmében. Naiv lenne azt várni, hogy a NATO, vagy az EU egyszer csak magatartási kódexet ró Kelet-Európára. Nem egy nyugaton is tovább parázsló etnikai konfliktus bizonyítja az ilyen államok feletti hatékonyság korlátait, s a nemzeti kisebbségek nem kedvencei a nyugat-európai államoknak. Az EU-konventben ülő magyar képviselők bátorítása arra, hogy lépjenek fel a kisebbségek kollektív jogaiért, így nem más, mint jámbor tanács.

Elképzelhető azonban valami, ami ennél prózaibb: hogy a közös EU-tagság lassan majd megváltoztatja a gondolkodási mintákat és feleslegessé teszi a történelem politikai eszközként való, ma még kedvelt használatát. Valamint hogy a romániai életszínvonal lassan utoléri a magyarországit, a két ország közötti súrlódások veszélye ugyanis mindig akkor volt a közelmúltban a legnagyobb, amikor a (nagyon relatív) jólétben túlságosan nagy eltérés mutatkozott Magyarország javára" – írta Oplatka.

Lesz-e háború Irakban?

Talán nem. Reméljük.

Már a Nixon-Kissinger páros is eltökélten hitt az erőpolitikában; abban, hogy az Egyesült Államok teljes katonai, gazdasági erejét latba kell vetni bármely külpolitikai akció eredményessége érdekében. Hirdették és hitték, hogy a világpolitikai partnerek és ellenfelek csakis az amerikai erőt respektálják. Tételük szerint az erőtényezőt nem szükségesen kell bevetni, csupán mindenkinek világossá tenni kell a készséget és elhatározottságot az erő alkalmazására.

Évek multán Dick Cheney – a jelenlegi alelnök – akkor még az idősebb Bush hadügyminisztere fogalmaztatta meg azt a tételt, miszerint az Egyesült Államoknak fel kell készülnie még az erőszak alkalmazására is, hogy megakadályozhassa a nukleáris fegyverek elterjedését.

De a preventív háború doktrínája csak Szeptember 11. után vált az amerikai külpolitika egyik alapelvévé, s ott sem részesül osztatlan egyetértésben. Igaz, Condoleezza Rice, az ifjabb Bush nemzetbiztonsági tanácsadója leszögezte: alkalmazása csakis nagyon ritka esetekre, nagyon nagy veszély fennállásakor esedékes, előtte minden más eszközt meg kell próbálni a veszély elhárítására.

Ha most Bush mégis az erőszak unilaterális alkalmazása mellett döntene – még mielőtt minden más ésszerű alternatívát megkísérelt volna – elsősorban egy nemkívánatos előzményt teremt. Emellett vállalnia kell a felelősségét a nyugati hatalmak között létrejövő feszültségekért, törésekért is.

Tehát, az amerikai elnök egyrészt kényszerül, hogy elhatározottságát bizonyítsa s mindent lehengerlő katonai fölényét megmutassa. De szintén kényszerül, hogy türelmes legyen s minden más ésszerű eszköz alkalmazásához lehetőséget nyújtson.

A szövetségesek közötti vita elmérgesedőben van és az iraki kérdés már több országban is belpolitikai tényezővé vált. Ez csak Szaddámnak jó. Ha mégis lehetne megoldást találni az együttműködésre, talán mégsem lesz háború és remélhetőleg Szaddámot is sikerül eltávolítani. Addig is Európa aggódik. Tóth Endre

A Columbia tragédiája

Február 1-én, szombaton reggel, hét űrhajóssal a fedélzetén, leszállás közben darabjaira hullott és lezuhant a Columbia űrrepülőgép. Az űrsikló kapcsolata alig 16 perccel a tervezett floridai leszállás előtt szakadt meg a földi irányító központtal. Már belépett a légkörbe: a fékezőrakéták már beindultak s a gép hátsó részében elhelyezett rakéták pedig a belépés szögét finomították. Az ekkor keletkező hő meghaladja az 1.000 Celsius fokot, ami a rádiókapcsolatot akadályozhatja, úgyhogy az első pillanatban nem is okozott aggodalmat az irányító központban.

A Columbia több mint 20.000 kilométeres sebességgel repült, több mint 60 kilométerrel a Föld felszíne felett. Ilyen sebességnél a belépés szöge kritikus. Ha ez a szög túl kicsiny, az űrsikló ‘visszapattan’ a rugalmas légkör alkotta buráról. Ha túl nagy, a súrlódás (légellenállás) elégeti az űrjárművet. Ezért a Columbia és a légkör érintkezési szögének a képzeletbeli vízszinteshez képest legalább 28, de legfeljebb 38 fokos szöget kell zárnia. Mindez komolyan senkit sem aggasztott, hiszen a kritikus műveletet számítógépek irányítják.

A kapcsolat megszakadása előtt azonban a repülésirányítók a hőmérséklet rendellenes emelkedését észlelték a bal szárny belsejében. Percekkel később pedig már Texas-beli tv állomások saját videofelvételeiket és a telefonálók észleléseit közölték. Egy óriási sebességgel száguldó ‘meteorit’ húzott maga után füst és gázcsíkot, a fénylő pont több fénylő ponttá bomlott, a füst és páracsíkok megszaporodtak.

Az okokat vizsgálják – ez hónapokig is eltarthat – de bármiféle terrorista akció ki van zárva. Lehet azonban, hogy az űrsikló alját védő, 20 ezer darabból álló kerámia hőpajzs – a rosszul megválasztott belépési szög és sebesség miatt – nagyobbrészt levált és minden, mindenki elégett. Nem kizárható, hogy éppen a belépést és fékezést szabályozó számítógépek mondtak csődöt.

Néhány nappal a tragédia után a légierő több fényképet bocsátott a NASA rendelkezésére. E szerint egy perccel az űrsikló katasztrófája előtt a bal szárnyon jól kivehető, komoly szerkezeti roncsolódások látszanak. A felvételeken a bal szárny éle a törzshöz közeli részen nem sím, hanem töredezett. Ennek oka vagy egy kisebb repedés lehetett, vagy az, hogy levált egy vagy több, a szárny élét borító szénszálas elem.

Az újabb adatok birtokában a NASA szakértői visszatértek a katasztrófa okának legelső verziójához. Ami szerint valószínűleg a külső üzemanyagtartályról – az indítás pillanatában – levált, mintegy egykilós habszerű szigetelésdarab volt minden későbbi baj okozója. Ugyanakkor továbbra sem kizárt, hogy véletlen egybeesésről van szó, és ugyanazon a helyen valami más – kisméretű meteorit, űrhulladék vagy magas-légköri villám – is sérülést okozhatott.

A felszálláskor sok kamera rögzíti az űrsikló röptének első szakaszát. Balszerencsére most éppen annak az optikája volt helytelenül beállítva, amelyik a bal szárny alsó részének vizsgálatához a legjobb szögben lett volna. Ezért a kép homályos, míg a többi kamera éles felvételein pont az a terület nem látszik, ahol a külső tárgy a siklónak ütközött.

Utazásunk folytatódni fog – jelentette ki Bush elnök – az űrkutatás tart egy kis szünetet, emlékezik áldozataira, majd folytatja ahol abbahagyta. Mert az űripar nélkül hétköznap, békeidőben sem boldogul az emberiség. Hiszen ma már műholdak tömege figyeli az eget és a földet, az űrben lévő teleszkópok adják a földi információ jelentős részét. A köznapi repülés biztonsága a televíziózás, a mezőgazdaság és a modern tengerhajózás, sőt a környezetvédelem biztonsága is függ az égi megfigyelésektől. (te)

A Don kanyari katasztrófa hatvanadik évfordulója

Január 12-én volt hatvan éve annak, hogy a 2. magyar hadsereg ellen a szovjet Vörös Hadsereg megindította megsemmisítő erejű támadását a Donnál; kezdetét vette az újkori magyar hadtörténet legnagyobb veszteséggel járó katasztrófája.

Megemlékezések

Emlékkiállítás, egy doni emlékmű pályázatának kiírása és miniszteri látogatás a helyszínre szerepel a 2. magyar hadsereg 120 ezres emberveszteséggel járó katasztrófája hatvanadik évfordulójának hivatalos megemlékező programjaiban. Medgyessy Péter kormányfő a budavári Hadtörténeti Múzeumban megrendezett emlékkiállításon mondott beszédet. A kiállítás anyagát a veteránok hagyatékaiból állították össze.

Ezeken kívül a Doni Bajtársak Szövetsége, mint minden évben, az idén is szervezett emlékünnepségeket. Fóris Elemér nyugalmazott százados, a szervezet országos alelnöke elmondta: Budapesten a Mátyás-templomban január 12-en vasárnap tartottak emlékmisét. A társaság tagjai mise után megkoszorúzták a Hadtörténeti Múzeum udvarán lévő emléktáblát.

Az Oktatási Minisztérium és a Történelemtanárok Egylete korábban közzétett egy felhívást a doni katasztrófa eseményeivel kapcsolatos pályázatra. A felhívásra középiskolás diákok, valamint általános és középiskolai tanárok jelentkezhettek. A pályázatban be kellett számolniuk arról, hogy tanulmányaik, munkájuk, családjuk története révén miként kerültek kapcsolatba a második világháborúval, a Magyar Honvédség abban játszott szerepével. A pályázaton 15 középiskolás diák és öt tanár nyerte el azt a lehetőséget, hogy meglátogathassa a donkanyari hadszíntereket.

A delegáció, Magyar Bálint oktatásügyi miniszter vezetésével, január 22-én érkezett Voronyezsbe. Az utazók nagy többségének valamelyik családtagja részt vett az 1942 nyarától 1943 elejéig tartó harcokban. Itt meglátogatta a 70-es számú iskolát, ahol egy múzeumot is felállítottak a Berlinig menetelő 45. lövészhadosztály emlékére. A tárlatot bemutató Anna Alekszandrovna, az iskola egykori tanára - aki katonaként maga is harcolt a második világháborúban - elmondta: a helyiek tudták a harcokban részt vevő magyar csapatokról, hogy nem a saját akaratukból harcoltak itt. A delegáció ellátogatott Osztrogozsszk városába is, mely Alekszejevka mellett a második legnagyobb magyar katonai központ volt a doni harcok alatt. Alekszandr Boldijev, a helyi közigazgatás vezetője úgy nyilatkozott: több ilyen, tanulókból álló delegáció hozhatja el a megbékélést a magyarok és az oroszok között.

A Rudkino-i magyar katonatemető

Voronyezstől, 40 kilométerre délre található Rudkino. Az egykori 2. magyar hadsereg negyede alussza itt örök álmát. A három hektáron elterülő sírkert valóban impozáns látványt. Jobb helyet keresve sem lehetett volna találni, hiszen ez a környék legmagasabb pontja. A bejáratnál három keresztet formázó emlékmű fogadja a belépőt. A díszkővel borított út mentén fekete márványtáblák sorakoznak, rajtuk az elhunytak nevével. A központi kereszteket három erős reflektor világítja meg. Fényüknél éjjelente a Don túlpartjáról, több kilométeres távolságból is látható a magyar emlékhely. (te)

Pomogáts Béla: Erdélyiek az unióban

Magyarország ma az Európai Unió kapujában áll, történelmi értelemben csupán egy pillanatra az intézményes integrációtól. Három esztendővel, azaz három történelmi pillanattal mögötte ott sorakozik Románia és vele az erdélyi magyarság is. Bátran mondhatjuk, hogy régóta (a rendszerváltozás óta) nem esett meg velünk ilyen izgalmas és ígéretes történelmi pillanat. Várakozásainkat kétségkívül felcsigázták reményeink, hiszen Trianon óta második alkalommal (és az első csupán négy szűk esztendeig tartott!) alakul ki olyan helyzet, hogy a budapesti és a kolozsvári magyart nem fogja egymástól elválasztani a szigorúan őrzött államhatár. Talán valóra válik az 1945 tavaszán hallott, akkor persze csak propagandisztikus érdekeket szolgáló bukaresti ígéret, amely a magyar–román határ "ellégiesítésével" kecsegtetett.

Az üdvös csatlakozás és ennek még inkább üdvös következményei mindazonáltal felvetnek néhány nagyon is megfontolandó kérdést. A közép-európai régióban és közelebbről a Magyarország és Románia viszonylatában kibontakozó európai integrációs folyamat mélyén ugyanis igen éles paradoxonok rejlenek: mégpedig magyar, román és uniós viszonylatban egyaránt. Ezeket a paradoxonokat a csatlakozási folyamat sikere végett mindenképpen tanulmányozni kell, és lehetőleg fel kell oldani.

Az első ilyen paradoxon nézetem szerint a magyarországi közvélemény, következésképpen a magyarországi politika "reflexeiben" tapintható ki. A magyarországi közvélemény ugyanis meg van győződve arról, hogy Románia mindaddig nem lesz képes eredményesen alkalmazkodni az Európai Unió jogi, politikai és erkölcsi (mondhatnám: lelki) normáihoz, ameddig a román politikai kultúrában nem következik be radikális demokratikus fordulat. Olyan, amely magával hozza a hagyományos bukaresti állam-rezon és kisebbségpolitika radikális átalakítását is. Mindennek ellenére a magyarországi közvélemény helyesli, kívánja és sürgeti Románia európai uniós integrációját, mégpedig a felismerés miatt, miszerint a fogyatkozó erdélyi magyarságot csakis az integráció védelmezheti meg a rendkívül hatékony asszimiláció (és a folyamatos elvándorlás) következményeitől. A legutóbbi romániai népszámlálás drámai adatai arra figyelmeztetnek, hogy az erdélyi magyarság nemzeti intézményrendszerét, oktatási és kulturális intézményeit csak az európai uniós keretben lehet hatékonyan megvédeni, és ugyancsak ez az uniós keret szolgálhatja legjobban az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának felépítését, illetve az összmagyarsággal kiépítendő nemzeti integrációját.

A második paradoxon magában a román politikai kultúrában és közvéleményben található. A politikai és szellemi életben ma vezető szerepet betöltő román értelmiségiek valóban érdekelteknek mutatkoznak az ország hatékony európai integrációjában, és ezzel a román értelmiséggel nekünk, magyaroknak is szüntelen tárgyalnunk kell, keresni kell vele az együttműködést, támogatnunk kell törekvéseit. Ugyanakkor nagy kérdés, vajon a román értelmiség, a gazdasági és politikai elit egy másik (és ki tudja, mekkora) hányada valójában mintha idegenkedne az Európai Unió politikai és morális normáitól, és valószínűleg inkább kijátszani, mintsem elfogadni szeretné ezeket a normákat. Nehezen hihető, hogy az a keleties korrupcióra berendezkedett gazdasági és politikai réteg, amelyet a kommunista rendszer hátrahagyott, és amely ma a hagyományos nagyromán sovinizmus mentalitását képviseli, szűk három esztendő alatt európai uniós polgárrá neveli önmagát.

Végül a harmadik paradoxon a közép-európai (posztkommunista) térség országainak befogadására vállalkozó uniós politikában és közvéleményben tapintható ki. A nyugat-európai nemzetek és kormányaik nem minden bizalmatlanság, gyanakvás és ellenérzés nélkül fogadják be az európai közösségbe a nemrégen még diktatúrák által irányított és azóta is a demokratikus átalakulás belső ellentmondásaival megterhelt közép-európai országokat. Érzékelhető volt mindez a csatlakozási tárgyalások zökkenőiben, vagy éppen legutóbb a mezőgazdasági támogatásokat erősen szűkítő – és nagy port felvert – intézkedések tükrében is. Ugyanakkor az unió tagországai jól tudják, hogy most már valóban integrálni kell közösségükbe a kontinens e hagyományos válságövezetének országait és nemzeteit. Ezt az integrációt nemcsak a közelmúlt igen kedvezőtlen balkáni tapasztalatai vagy az Oroszországban többször is észlelt instabilitás kívánja meg, hanem a Közel-Keleten, az arab-perzsa világban kibontakozó Nyugat-ellenes politikai folyamatok is.

Az európai integráció, ilyen módon, három dimenzióban: a magyar, a román és az európai uniós dimenzióban is ellentmondásokkal és bizonytalanságokkal terhes. Mégis remélni lehet, hogy az integráció végbemegy, és végül sikerre vezet. Elvégre nem volt egyszerű a portugálok, az írek vagy a görögök integrálása sem, ezeknek is voltak paradoxonjaik. Mint ahogy az is paradox, hogy Európa egyik leggazdagabb országa: Norvégia mindmáig kívül maradt az uniós integráción. Ugyanakkor azok a szegényebb országok – mindenekelőtt Írországra gondolok –, amelyeket a közelmúltban fogadott be az unió, hallatlan integrációs sikereket értek el, szinte megtöbbszörözték nemzeti jövedelmüket, magasra emelték életszínvonalukat, és megerősítették nemzeti kultúrájukat és kulturális identitásukat.

Éppen ezért magam is bizalmat érzek a közép-európai régió és így Magyarország és Románia (illetve ezen belül az erdélyi magyarság) európai integrációja iránt. A magyar–magyar kapcsolatok intézményi rendszere és természetesen az erdélyi magyarság sokat nyerhet a régió (és a két szomszédos ország) sikeres európai integrációjával. Például azt a jelképes értékű nyereséget is remélhetőleg elkönyvelhetjük majd, hogy Budapestről Kolozsvárra megint útlevél nélkül utazhatunk. A szerző irodalomtörténész

Az Olvasó írja:

kapu.jpg (20721 bytes)Tisztelt Czanyó Úr!

Örömmel olvastam a Dél-Amerikai Magyar Hírlap decemberi számát, az internetes oldal segítségével. Gratulálok a messzire szakadt magyarság életét bemutató lapjuknak. Nevem Dávid Balázs, 44 éves villamosmérnök vagyok, Erdélyben, a székely kapuiról híres Máréfalván születtem és élek, nejemmel és két gyermekünkkel. Lapjukban olvastam a székely kapu állítási tervükről. Nem tudom innen miben lehetnénk segítségükre. Figyelmükbe ajánlom a Kovács Piroska néni könyvét (Székelykapuk Máréfalván), melyben Máréfalva régebbi kapuinak teljes mintakincse megtalálható nagyon sok, a kapu elkészítéséhez szükséges egyéb leírással. A hhrf.org/elo Erdély oldalon egy másik, rövid kiadvány is megtekinthető (Fába rótt oklevelek).

Mellékelem levelemhez családi házunk előtt felállított oszlopdíszes székely kapunkról. Ha bármiben segíteni tudok, örömmel teszem.

Kívánok munkájukhoz erőt, egészséget, Bort, Búzát, Békességet az Új Esztendőben! Dávid Balázs

Békeszombat - otthon

Hiába minden győzködés és történelmi párhuzam, de még a szeptember 11. trauma és Szaddam Husszein diktatúrájának őszinte elítélése is kevés. A világ nagyobbik része, mindezek mellett és ellenére békét akar. Azon országok polgárainak túlnyomó része is békepárti, melyeknek vezetői már az Irak elleni háborút készítik elő.

Február 15-én minden eddigit felülmúló nagyságú tömegek mozdultak meg, hogy kifejezzék békevágyukat és félelmüket. Félelmüket egy esetleg ellenőrizhetetlenül tovagyűrűző világháborútól és Amerika szuperhatalmi státusától.

Az "aki nincs velünk, az ellenünk van" amerikai jelszava nemcsak azokat taszítja, akik e jelszónak már szenvedő alanyai voltak, hanem azokat is, akik hozzászoktak a demokráciához, és nem szokták meg az ultimátumokat.

Hadi erejét tekintve az USA természetesen most legyőzheti a kétkedőket, legyőzheti Irakot is - csak az a kérdés, nem győzi-e le ugyanazzal a mozdulattal, hosszabb távon és morálisan önmagát.

Február 15-e Magyarországon is a békemozgalmárok ünnepe volt. Egy napra vagy legalább néhány pillanatra a megosztott magyar társadalom nagy része is kezet foghatott volna egy közös cél érdekében, úgy, ahogyan a Békelánc elnevezésű délelőtti menet résztvevői kézen fogták egymást. Magyarország azonban - egyelőre - nem lenne önmaga, ha béketüntetésből is nem kellene legalább kettőt tartania, s ha a nagyobbikat, a Civilek a Békéért elnevezésűt ne kísérték volna apróbb atrocitások. (Tegyük hozzá, hogy ilyenek, sőt még nagyobbak a világ több országában is előfordultak). Jellemző továbbá, hogy bár három anarchista résztvevőt a vörös csillag viseléséért vett őrizetbe a rendőrség, az igazi konfliktust mégis pár tucat MIÉP-szimpatizáns okozta. Ők voltak azok, akik Irak ürügyén kormányt buktattak volna, Izraelt nevezték fasisztának, és a Hősök terén éneklő Bródy Jánost dobálták meg, igaz, csak hógolyókkal.

Itt és most...

• Több mint 70 millió tonna gabona és szója – minden idők egyik legbőségesebb termése – várható idén Argentínában. Mégis sok az éhező. Az országban már 35 milliárd dollár van, készpénzben, bankjegyekben; páncélszekrényekben, a ládafiában vagy a matrac alatt eldugva, de a termelés még mindig nem indul be.

• Az Interpol kérésére egy argentin bíró sittre vágta a Nemzetközi Sóhivatal buenos airesi missziója egy tagját. Egy peri bíró keresteti világszerte. Fujimori kormányában volt miniszter, itt mint adószedési szakértő tevékenykedett. A megmancsovált exminiszter fényképét a lapok első oldalon közölték. Úgy látszik, washingtoni főnökei úgy gondolták: zsiványból lesz a legjobb pandúr.

• Az emberek hozzáállása a politikai élethez egyetlen szóval is jellegezhető: közöny. A peronistáknak három elnökjelöltje is van: A Cingár, a Dolfi meg a Méndez; de a hatalom struktúráján a párt és a szakszervezetek korifeusai osztoznak. Melyikük, mire, hogyan, kinek a javára alkalmazhatja majd azt, ők döntik el. A radikálisoknak már feladták az utolsó kenetet. A libiket már a Méndez ledarálta. Az alternatívák pedig még csak csíráznak.

• Az újságíró kíváncsi. Elment megnézni, meghallgatni a Murfit. Lanúsra. Murfi ellenfeleinek egyik fészkébe. Lerobbant ipari negyed — "gyár" állott most kőhalom.

Murfi sétált egyet a főutcán. Bekukkantott az üzletekbe, integetett, kezet fogott, ölelkezett, pusziszkodott, fényképezték. Kultúrmadzag nélkül, ingujjban, izzadtan; ahogyan azt kampány idején egy politikustól elvárják.

Majd a helyi kereskedelmi és iparkamara felé vette útját. A dicsőbb időket is megélt épület nagytermében hívei – tömegnek nehezen mondható mennyiségben – már várták.

Először az alelnökjelölt lelkesítő közhelyeit hallhattuk, majd Murfi lépett a rozoga pulpitushoz. Nagyot húzott egy ásványvizes flaskából s rákezdte. Először is közölte, hogy tulajdonképpen ő is odavalósi. Dédapja – a bevándorló – arra felé lakott s gyermekkorában ő maga is gyakran járt oda nagynénijét meglátogatni. Taps és dobszó.

Ezt követték a szabványszólamok a kemény munkáról, verejtékező homlokról, azok hajdan eredményes voltáról: a felfelé mobilizálásról. A középosztály megdicsőüléséről, aminek lehetőségét ő majd ismét megteremti. A polgárok agyában cikáztak a gondolatok. A dolgos nagyszülők emléke; a család prosperáló majd hanyatló ipara vagy kereskedése; az elveszett munkahely; hogy még 95-ben is arra szavaztunk — s hogy idén ismét nem mehetünk Miamiba.

Ezután nagyot rúgott az ellenfél által a héten feltálalt labdába. A pocsékul működő privatizált közszolgáltatásokat nem államosítani kell – dörögte –, hanem kényszeríteni a vállalatokat a szerződések betartására, s ha azt nem teszik: mehetnek, jön helyettük más. Mert az embereket nem az érdekli, ki a tulajdonos, hanem hogy hogyan működnek. Taps és dobszó.

Lesz-e neki hatalma ezt véghezvinni? Nem tudni. S ha az ezer oldalas szerződésekből végeredményben az derülne ki, hogy a vállalat tulajdonképpen azt csinál, amire kedve szottyan, akkor mi lesz? Mert nem a privatizáció elvével van baj, hanem azzal a gyakorlattal ami a 90-es évek elején itt végbement.

Még néhány szabványszólam és közhely s aztán vége. Taps és dobszó.

A hallgatóság nem tolongott, hogy párttagsági kartotékokat tölthessen ki. Ami Murfinak nagyon is kéne. Egy párt elismeréséhez, – hogy listát állíthasson, a választásokon részt vehessen – országos szinten 12 ezer tagot kell felmutatni. Murfiéknak sikerült 16 ezret összegereblyézni. (Ebből négyezret Quilmesen. Bárki azt gondolhatná a párttagság súlypontja Északabbra van; a szavazóké valószínűleg így is lesz.) De tartományonként lebontva a kép nem ilyen kedvező. Buenos Airesben még (február 13-án) mindig nincs elég párttag, hogy az elismerést tartományi szinten is megadja a bíróság. Buenos Aires nélkül pedig nem sok képviselőre számíthatnak a következő kongresszusban. S az idő fogytán. (Tóth Endre)

Töprengés a békéről

Gondolkodtunk, mérlegeltünk, vitáztunk egy álló héten át. Ki akartuk alakítani véleményünket a küszöbönálló háborúról. Meg akartuk érteni a politikai szándékokat és az emberek félelmeit. Le akarjuk tenni a garast, mert valamit mondani kell arra, ami Irak körül készülődik. Miért ódzkodik Európa? – ez a legfontosabb, amit át kellett gondolnunk. S nem juthattunk más következtetésre, mint hogy osztanunk kell Európa aggodalmait.

Nemet mondunk a háborúra, és nemet mondunk az ENSZ döntéseit elfogadó állásponton túlmutató magyar aktivitásra. Folytatni kell a küzdelmet a diktátorok ellen és a béke megőrzéséért. Együtt kell e kettőt megkísérelni.

Az USA vezetése és kollektív tudata 2001. szeptember 11-én szembesült történelmében először azzal, hogy otthonában támadás érheti. Európa közös történelmi tudata viszont mélyen őrzi a huszadik század borzalmait, a kontinensen a génekbe épült a félelem. A szorongás, amelyet Winston Churchill úgy fogalmazott meg: "Vajon az a történelem tanulsága, hogy nem tanulunk belőle semmit?" Harag és részrehajlás nélkül kell mérlegelnünk a háború mozgatórugóit és várható következményeit. El kell utasítanunk az olcsó és hamis párhuzamokat (1938 Európája, Hitler és Szaddám Husszein analógiája történelmietlen).

El kell utasítanunk az összehasonlításokat azért is, mert Irak és a háború kérdésében van konkrét tapasztalat: Irak és Irán hosszú és véres háborúja a nyolcvanas években, amelyet Amerika, az akkori Szovjetunió és Nyugat-Európa – az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai – titokban szállított fegyvereivel vívtak meg. S később éppen úgy viselkedtek, mint ma Irak: tagadtak, amíg csak tagadni lehetett. Vagy adódik a másik megkerülhetetlen kérdés: mennyivel rosszabb a helyzet ma, mint 1991-ben, amikor Kuvait felszabadítása után az amerikaiak megelégedtek azzal, hogy megsemmisítették az addig rettegett iraki hadsereget, de meghagyták Szaddamot. Akkor hiteles lehetett volna a népét sanyargató és a kurd kisebbségének megsemmisítésére törekvő diktátor letaszítása. Ma a megelőző csapás oldalán inkább a sértett önérzet és a számító gazdasági pragmatizmus áll.

Európa közhangulata borús. Valami van a levegőben, amelynek képtelenség kiszámítani a következményeit és a végét – talán ez munkál milliókban. Kézzelfogható bizonyítékokat várunk és türelmet, önmérsékletet, kettévágott kontinensünkön, amelyhez – régi értékeinket keresve – visszatalálni vágyunk. Nyúljunk vissza egy pillanatra Márai Sándorhoz. A Föld, föld című emlékezésfolyamban így ír: "Mert volt valami Európában – néha én is kimondtam, leírtam –, amit, talán naivan így neveztek: hivatástudat. A fogalom fellengzős. Mégis, az én nemzedékem számára is volt benne valamilyen felhígult valóság: a tudatban, hogy Európában születni, európainak lenni nemcsak természeti vagy közjogi állapot, hanem hitvallás…" Ennek a hitvallásnak a megléte vagy hiánya alapján az elmúlt évtized forradalmaiban kétféle utat választottak Kelet-Európa országai. Hogyan helyeselhetnék a háborút azok a nemzetek, amelyek sorsukat, jövőjüket is képesek voltak véráldozat nélkül, bársonyos forradalmakkal megfordítani? S igen: ezt a hitvallást keressük mi is, amikor kellő távolságtartással elemezzük az eseményeket, benne országunkat, amelynek vezetése a kelleténél nagyobbat bólintott a háború gondolatára. Nem csak mi érezzük így: a magyar lakosság háromnegyede szintúgy látja a helyzetet.

Nem lehet nem észrevenni, hogy Bush elnök iraki politikája nem csupán válasz kíván lenni egy világpolitikai helyzetre, hanem fordulatot jelent az Egyesült Államok elvi álláspontjában is. Fél évszázadon át, amikor a kihívás még a Szovjetunió és a "szocialista tábor" léte volt, a containment, a visszaszorítás elve érvényesült. Az 1990-es változás után ezt egészítette ki Clinton gyakorlata, amely Európának a jelenleginél jobban megfelelt. Ez az egyedülvaló amerikai szuperhatalomra kötelezettségeket rótt, amelyeket Bush elidegeníthetetlen jogokra változtatott át. A mai republikánus fölfogásban az Egyesült Államok azt cselekszik, amit akar. Bush elnök doktrínájában az a veszélyes, hogy magára az Egyesült Államokra is visszaüt, fölébreszti a konok Amerika-ellenességet. Magára valamit is adó nemzetközi partner soha nem fogadhatja el azt a tézist – és főként a gyakorlatot nem –, hogy ami jó az USA-nak, annak jónak kell lennie a világ többi részének is.

Sok más egyéb között ez is az egyik oka annak, hogy a jelenlegi, háborús feszültséggel terhes állapot nem tartható fönn. A világ nem zárhatja be magát "a háború vagy nem háború" tartós dilemmájába. És hogy túllépjünk ezen, mindenekelőtt Európának kell szembeszállnia a Fehér Ház óhajtotta preventív háború gondolatával. De nem csak úgy, hogy szavakban szajkózza a szembeszegülést, hanem alternatívát kell nyújtania. A legjobb volna, ha ezt egységesen tenné.

A nagy kérdés, amellyel ma az emberiség szembesül: mikor, milyen feltételekkel és milyen felhatalmazással lehet katonai eszközöket igénybe venni? A kérdés tehát az, hogy most, amikor Amerika háborúra készül Irak ellen, az európai és azon belül a magyar közvélemény elérkezettnek látja e erre az időt, megfelelőnek és elegendőnek az okokat arra, hogy a világ legnagyobb hadigépezete, kiegészülve szövetségeseivel, lerohanjon egy országot? Ebben a pillanatban megadható-e tiszta lelkiismerettel az erkölcsi felhatalmazás erre a háborúra? Azt kellene igazolni, hogy Iraknak köze van-e a terrorizmushoz, Oszama bin Ladenhez. A feltételezést még ma sem tekinthetjük bizonyítottnak. Colin Powell prezentációjából hiányzott a kétségbevonhatatlan tárgyi bizonyíték.

Ráadásul fájó tapasztalatok dokumentálják, hogy más országokban – Líbiában, Szaúd-Arábiában, Algériában, Pakisztánban és a palesztinok lakta területeken – tűrt vagy támogatott formában jelen van a terrorizmus, hogy a hagyományosan erős szeparatista szervezetekkel rendelkező államokat, így Törökországot, Spanyolországot, Észak-Írországot, Csecsenföldet, a Kaukázus vidékét csak zárójelben említsük. És nem lehet elmenni szó nélkül az Irak elleni másik vádpont relativitása, a nukleáris és tömegpusztító fegyverek gyártása és birtoklása mellett sem. Hiszen amíg Irakban csak vélelmeznek, Észak-Korea, Pakisztán vagy India esetében mindez tény. Ezek alapján föl kell tenni a kérdést: Amerika a valóságos veszélyt akarja elhárítani, vagy a biztosan legyőzhető célpontot keresi megsértett büszkeségének helyreállítására?

Szaddám Husszein kétségtelenül rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel, ezeket már bevetette szomszédai és saját lakossága ellen. Ezt már Colin Powell multimédiás bemutatója előtt igazolva láttuk. A fegyverzetellenőrök azonban még nem találtak közvetlen bizonyítékokat.

De végül is kinek kellene döntenie?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Egyoldalúan elnök, kormány vagy ország elhatározása nem lehet elég indok semmilyen háborúra.

Az Irak elleni érvek súlyosak, a bizonyítékok látványosak, de messze vannak attól, hogy a világ egy emberként mondja ki ítéletét a katonai beavatkozás mellett.

A pápa a terrorizmus és a háború ellen

(MTI) - Az emberiség jövőjét soha nem szavatolhatja a terrorizmus és a háború logikája - hangoztatta vasárnapi Úrangyala imádságában II. János Pál.

A katolikus egyházfő a római Szent Péter téren összegyűlt hívők előtt mélységes aggodalmát fejezte ki az Irak elleni fegyveres beavatkozás veszélye miatt. Hangot adott meggyőződésének, hogy az emberiség sohasem biztosíthatja jövőjét a terrorizmusra és a háború logikájára alapozva.

Ami az Irak elleni háborút illeti, az a szentatya szerint a Közel-Kelet egész térségét felkavarhatja, és súlyosbíthatja a harmadik évezred elején már eleve meglévő feszültségeket. II. János Pál felszólította a katolikus híveket, hogy március 5-ét, a hamvazó szerdát szenteljék a békéért való imádságnak és böjtnek. Minden hívő emberhez intézve szavát hangsúlyozta: bármely valláshoz is tartozzanak, fennen kell hirdetniük, hogy senki sem lehet boldog a másik ellenében.

A keresztények különösképpen hivatottak arra, hogy a béke őrzői legyenek ott, ahol élnek, ahol dolgoznak.

Ügyelniük kell arra, hogy az emberek lelkiismerete ne engedjen az önzés, a rágalom és az erőszak csábításának - mondta II. János Pál

BRAZIL HÍREK

A Könyves Kálmán Szabadegyetem hírei

A Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánátusa ez év január 15-én tartotta idei első gyűlését a Magyar Házban. A tárgysorozat bevezető pontjaként a jelenlévők szomorúan vették tudomásul, hogy Tóth Veremund páter megromlott egészségi állapota miatt nem tudja tovább vállalni a Szabadegyetem rektori tisztségét. Tóth Veremund két alkalommal, összesen mintegy húsz éven át volt rektora a Szabadegyetemnek és ebben a minőségében vezető szerepet játszott és elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar kultúra ápolása és fenntartása terén.

Tóth Veremund leköszönése után a dékánok Linka Ödön bencés apátot kérték fel a rektori tisztség betöltésére, aki elvállalta a feladatot és így az ő köztiszteletben álló személye biztosítja a több, mint fél évszázada fennálló Szabadegyetem további zökkenésmentes működését. A vice-rektor továbbra is Kapos László.

Az ülés ezután a szabadegyetemi előadások időpontjának meghatározását vitatta meg. Mint ismeretes, az előadások hosszú idő óta minden hónap harmadik szerdáján este hangzottak el. Az utóbbi időben azonban gyakran került szóba, hogy a Sao Paulo-i rossz közlekedés és még rosszabb közbiztonság miatt sokan már nem mennek el hazulról este és talán jobb lenne az előadásokat a hétvégén és délután megtartani. A kérdés megfontolása után a jelenlevők úgy döntöttek, hogy a márciusi előadást (Piller Éváét) még szerdán (19-én) este tartják meg, de az áprilisi havit próbaképpen a hónap második szombatjára (12-ére), délután 5 órára helyezik át. Akik e kérdéshez hozzá akarnak szólni telefonáljanak a Magyar Házba: 3849-0293 számra.

Az ülés utolsó témája az ez évi előadások kiválasztása és előkészítése volt. E fontos ügyben több hozzászólás és javaslat hangzott el és biztosnak látszik, hogy ebben az évben a Szabadegyetem sokoldalú, érdekes és színvonalas előadásokat fog a Sao Paulo-i magyarságnak nyújtani.

Magyar tudósok évfordulói

Csonka János (1852-2002)

A 150 évvel ezelőtt Szegeden született Csonka János szigorúan véve nem számítható tudósnak, hiszen egyetemet sem végzett. Viszont Tsonka Vince gépépítő kovácsmester hetedik, legkisebb, gyermeke Magyarország egyik legértékesebb feltalálója volt, autodidakta és rendkívüli fantáziával megáldott ezermester, igazi "self made man", akit a gyakorlati mechanika zsenijének tart a világ.

Versecen végezte a gimnázium alsó négy osztályát, ezután szakmai képesítése megszerzése végett apja műhelyében, ahol finommechanikai technológiát igénylő orvosi műszerek is készültek, tanult 19 éves koráig. Ezután a Magyar Államvasutak fűtőházában dolgozott, majd 22 éves korában, német és francia nyelvtudás birtokában, előbb Bécsben, az osztrák államvasútnál, majd Zürichben és végül Párizsban, fontos vállalatoknál, folytatta képesítését. A tanulmányutat felhasználta természettudományos és műszaki műveltsége gyarapítására, majd Londonban tanulmányozta a belsőégésű motorok működési titkait. Mikor 1876-ban a budapesti Műegyetem pályázatot írt ki tanműhelyének vezetői állására, sürgősen hazautazott. Bár a 32 jelentkező között a legfiatalabb volt, nyelvtudása és széleskörű tapasztalata alapján ö érte el alig 25 éves korában a megbízást.

A tanműhelyt primitívnek találta és a személyzetet hiányosnak. Felajánlotta az egyetem vezetőségének, hogy saját költségére alkalmaz szakmunkásokat, ha a tanműhely gépein végzett munkájukat a maga céljaira, elsősorban újítások és találmányok kivitelezésére is felhasználhatja. 1879-ben egy több eredeti megoldást mutató gázmotort szerkesztett és épített, majd 1882-ben egy vegyesüzemű gáz- és petróleummotort. A Csonka-motorok híre hamar elterjedt és 1887-ben Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója, felkérte, hogy a vállalat tulajdonában levő külföldi motorokat üzemképessé tegye. Ez a kérelem döntő jelentőségű lett, mert nemcsak közvetlen kapcsolatot létesített a Műegyetem és az egyik legnagyobb magyar ipari cég között, hanem megindította Csonka János együttműködését a Ganz-gyár fiatal mérnökével, Bánki Donáttal.

Az áttervezett motorok Ganz-motor néven kerültek forgalomba, azzal a felirattal, hogy Bánki és Csonka szabadalmainak a felhasználásával készültek. A következő években egész sereg közös szabadalmuk jelent meg, de a legnagyobb jelentőségű találmányuk kétségtelenül a karburátor volt. Ezen már tűszabályozás, féklevegő berendezés és pillangószelep volt és Bánki-Csonka porlasztó néven mutatták be az 1900-as párizsi világkiállításon. Abban az időben már Bánki tanszékvezető tanár lett a Műegyetemen és Csonka az egyetem új mechanikai-technológiai laboratóriumát rendezte be. Bár útjaik ezután elváltak, Csonka János elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar műszaki felsőfokú oktatás gyakorlati részének a korszerűsítésével. Világhírű egyetemi tanárok voltak a barátai és elismerői, köztük Robert Bosch is.

Találmányok hosszú sora jelezte tevékenységét: papír- és szövetszakító-gépek, mérőberendezések, amelyeket külföldön is mindenfelé használtak. De a motorszerkesztés mellett a legfontosabb munkája a gépjárműtervezés volt. A Magyar Posta részére készített motoros triciklit, majd autót, amely mint postagépkocsi 1905-ben indult sikeres próbaútjára. Innen lehet a magyar autógyártás kezdetét számolni. Ez a postagépkocsi egy 1904-es nemzetközi pályázatnak a nyertese volt, amelyre hat külföldi és két magyar ajánlat érkezett, mindkettő Csonka-motorral. A Röck-Gépgyárban készült tervezete nyert meg a pályázatot, először négy kocsi gyártására. Ezek az acetilénlámpákkal, lánchajtásos hátsókerekekkel és vízhűtéses, 24 lóerős, Csonka-motorral felszerelt kocsik óránkénti 25 kilométeres átlagsebességet értek el. A nagyszerű eredmény alapján a Magyar Posta a következő 6 év alatt 100 újabb gépkocsit rendelt, amelyek több évtizedig maradtak szolgálatban és több százezer kilométert futottak be. Az 1908-as Autószalon zsűrije a postai felügyelők részére tervezett személykocsit, tipikus "fin de siccle" külsejével, Budapest legszebb autójának nyilvánította.

Csonka tervezte az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, bányamozdony-, csónak-, sínautó- és autóbuszmotort, ö alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást és szerkesztette az első magyar automobil szakszótárt. Érdemei elismeréseként a Műegyetem 1924-ben, nyugdíjazása előtt, feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.

Már mint nyugdíjas, házának alagsorában sajátkészítésű szerszámgépekkel felszerelt műhely indított be, amelynek annyi megrendelése keletkezett, hogy rövidesen átköltözött egy nagyobb gyárhelységbe és még a 30-as évek elejei világgazdasági válság alatt is vállalata állandóan növekedett, 1938-ban már 300 fővel dolgozott. Tevékenységére jellemző, hogy 1935-ben, 83 éves korában, még benyújtotta utolsó szabadalmát egy motoros gépcsoportra. Újabb gyárfejlesztési munkája közben, teljes aktivitásban, érte el a halál, kevéssel 88-ik születésnapja előtt.

Csonka János emlékét több szobor, emlékmű és utca őrzi. Születésének 130 éves évfordulóján, 1982-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépészeti Intézetének a laboratóriuma az ö nevét vette fel. Székásy Miklós

Orbán jobboldali főszerkesztőkkel tárgyalt

Főszerkesztői találkozóra és ebédre invitálta Orbán Viktor volt miniszterelnök a jobboldali médiumok vezetőit a Ferenciek terén lévő Kárpátia étterembe. A találkozón részt vettek Schmidt Mária, Orbán tanácsadója, Hende Csaba, aki a Szövetség a Nemzetért polgári körben Orbán Viktor kabinetfőnöke, Révész Máriusz, a volt kormányfő szóvivője, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, Borókai Gábor, a Hír TV vezetője (volt kormányszóvivő), Siklósi Beatrix, az MTV elnöki pályázatán többször is induló televíziós munkatárs, Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Módos Márton, az Info rádió főszerkesztője és Kondor Katalin, a közszolgálati Magyar Rádió elnöke.

Doncsev András tájékoztatása szerint a találkozót a volt miniszterelnök kabinetje szervezte, s mint mondta, szoktak ilyen konzultációkat tartani. Többek között Hende Csaba is háttér-tájékoztatót adott a körök székházáról, különböző akciókról, az adománygyűjtésről.

Doncsev András, a volt miniszterelnök kabinetfőnöke elmondta, tudomása szerint hasonló tájékoztatást a kormánypárti oldal is rendszeresen tart. A résztvevők abban sem láttak semmi kivetnivalót, hogy Kondor Katalin, a közszolgálati rádió elnöke is részt vett a jobboldali politikus informális találkozóján. Doncsev még azt is megjegyezte, hogy már baloldali lapoktól is érkezett igény hasonló háttérbeszélgetésre, ezért elképzelhető, ezentúl ilyet is tartanak.

Az ebéd közben zajló beszélgetésről Orbán Viktort kérdeztük:

- Mi volt a találkozó célja?

- Rendszeresen szoktam az újságírókkal találkozni, módot adok arra, hogy megkérdezzenek aktuális kérdésekről.-

- Mi volt a téma?

- A Fidesz jövője is szóba került. Kérdeztek a májusi kongresszusról, a jobboldali együttműködésről, az EU-csatlakozásról, az iraki háborúról, mindenről. Nem ez volt az első főszerkesztői találkozó.

- Vállalja a Fidesz elnökjelölését?

- Ezt is kérdezték, mondtam, ha eljön az ideje, válaszolok.

- A pártalelnökök számának csökkentéséről is szó volt?

- Inkább a néppárti szerkezeti átalakításról. Ebben sok minden benne van. Az is, hogy sokkal kevesebb hivatásos politikus lesz a párt élén, de főleg sokkal több lesz a tag.

- Mióta életre hívták a polgári köröket, és a nyári kongresszuson könnyítették a tagfelvételt, növekedett a párt tagsága?

- Ezt nem tudom, de most biztos lesz létszámnövekedés. Szép Zsuzsa

Kraft áprilisig marad nagykövet Limában

A Külügyminisztérium „humánus megfontolásokból" gesztust tett Kraft Péter limai magyar nagykövetnek, és végleges hazarendelésének időpontját áprilisban szabta meg. Tóth Tamás külügyi szóvivő azzal magyarázta a döntést, hogy a nagykövet így kitöltheti az egy évet.

Mint emlékezetes, a Külügyminisztérium tavaly november végén berendelte Limából Kraftot, miután komoly szakmai kifogások merültek fel munkájával kapcsolatban. Értesülésünk szerint a fő probléma az volt, hogy nem küldött jelentéseket, és fél év alatt elköltötte egy évre szóló reprezentációs keretét.

Az argentin–magyar kettős állampolgárságú Kraftnak nem volt egyébként korábbi diplomáciai gyakorlata, előzőleg a Magyar Turizmus Rt. élén állt helyettes államtitkári rangban. Még az Orbán-kormány bízta meg az 1995-ben takarékossági megfontolásokból bezárt perui magyar követség újranyitásával tavaly márciusban. Noha az új külügyi vezetés megállapította Kraft alkalmatlanságát a feladat ellátására, a „humánus megfontolásokat" mérlegelve – ilyen esetben ugyanis a diplomata családjára is tekintettel szoktak lenni – a nagykövet áprilisig még maradhat posztján.

Döntés állítólag még nincs utódjáról, de a minisztérium ezúttal már karrierdiplomatát kíván Peruba küldeni.

Konzul búcsúztató, konzul bemutatkozó a Nagykövetségen

Február 4-én a Nagykövetség fogadást rendezett, hogy elbúcsúztassa Serfőző Adriennt, aki ezentúl Sanatiago de Chilében teljesít szolgálatot és bemutassa Símó Máriát az új buenos airesi magyar konzult, akit viszont az Andok másik oldaláról helyeztek át az argentin fővárosba.

A kánikula és a vakációszezon ellenére a koktélen szép számban jelentek meg a diplomáciai testület és a magyar közösség tagjai.

Szőnyi Ferenc nagykövet rövid beszéddel búcsúztatta, fogadta a két diplomata hölgyet. Új állomáshelyükön mi is eredményes munkát, sok sikert kívánunk mindkettőjüknek.

Névjegy helyett

Kedves Olvasó !

Engedje meg, hogy a magyar konzulátus rovatban személyi híreket közöljünk:

Két évi Buenos Aires-i külszolgálat után Serfőző Adrienne kisasszonyt, konzult a magyar Külügyminisztérium Santiago de Chile-be helyezte át.

Személye, mosolygós lénye jól ismert mindenki előtt. Ezen a helyen kívánunk neki sok sikert, erőt az új, teljes embert kívánó munkájához.

2003. februárjától régi-új arccal találkozhatnak azok, akik a konzuli fogadónapon felkeresik a Coronel Diaz 1847-et. Szerkesztőségünk megkérte az új konzulasszonyt, mutatkozzék be olvasóinknak.

Simó Mária vagyok, az új konzul (diplomáciai rangom: II. o. tanácsos). A magyar Külügyminisztérium vezetése 2003. február 1-i hatállyal irányított Buenos Aires-be.

Örömmel és az új körülményekre tekintettel bizonyos várakozással érkeztem új állomáshelyemre.

Nevem ismerősen csenghet azok számára, akik a nyolcvanas évek végén kapcsolatban álltak a magyar követséggel. Diplomataként azokban az években ismerkedtem meg az (akkori) Argentína valóságával, Dél-Amerika „levegőjével" és magával a spanyol nyelvvel…

Az elmúlt évtized eseményei, a felgyülemlett személyes tapasztalatok mindnyájunkat megérleltek. Megfontoltabbak, talán bölcsebbek is lettünk. Megható látni, hogy az itt-élő magyarok közössége mennyire magáénak érzi az „óhaza" sorsának alakulását és kitüntetett figyelemmel kíséri a napi eseményeket. (Mintha napjaink vívmánya, az Internet – egy egérkattintással - megszüntette volna a földrészek közti távolságot!)

Jóbarátként érkeztem, szeretném, ha a kolónia mindig is, mindvégig annak tartana.

Konzuli feladataim teljesítése során – mindnyájunk érdekében – be kell tartanom a magyar és az argentin /valamint az uruguayi és a paraguayi/ törvényeket. A bürokrácia sárkányát pedig egyesült erővel bírhatjuk le. (Ne feledjék, még Szent Györgynek is volt segítője!)

Magamról röviden: végzettségem okleveles közgazda. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakosodást követően - évtizedek óta – a Külügyminisztérium munkatársa vagyok. A kor(om) nem érdem, viszont külországbeli tapasztalataim, idegennyelv-ismeretem, az olasz, a francia, a portugál, az angol, az orosz és a szlovén segíthetnek az ügyintézésben.

Buenos Aires-be egyedül érkeztem. Ugyanakkor remélem, hogy a nagyváros és a nagy létszámú kolónia pezsgő életét látva a jövőben sem fogom megtapasztalni az egyedüllét kínzó magányát.

A Dél-Amerikai Magyar Hírlap és szerkesztősége régi jó ismerősöm. Bízom benne, hogy segítségemre lesz a mindnyájunkat közösen érintő ügyek, konzuli események közzétételében. (Úgy lesz. A szerk.).

Segédtiszti tábor

Az idei év első napja nemcsak arról nevezetes, hogy elkezdődött a 2003-as esztendő, hanem arról is, hogy 12 vállalkozó szellemű cserkész birtokba vette a mercedes-i erdőt. Azzal a céllal tették, hogy 10 nap elmúltával a Külföldi Cserkész Szövetség legfrissebb segédtisztjeiként térhessenek haza.

A tábor résztvevői: Bester Alessandra, Geocze Bálint Zoltán és Puskás Gyula Brazíliából valamint Lovrics Alexandra és Konszti, Benkő Ethel és Cili, Kerekes Cili és Miki, Zombory Caro, Szeley Cynthi és Egey Pufi Argentínából.

A vezetők: Benkő Teri, Lajtaváryné Benedek Zsuzsi, Collia Alex, Demes Sanyi, Szilvássy Lőrinc és Papp István, Benedek László irányítása mellett.

A tábor alatt sorra bontakoztak ki a vezetéssel, tervezéssel, szervezéssel kapcsolatos szempontok, a ránkbízott gyerekekkel szemben fennálló hatalmas lehetőség és felelősség, a példaadás szükségessége és hogy a vezetői beosztás inkább szolgálatot jelent - nem a "hatalom" gyakorlását. Olyan elvek vállalásáról, melyek a mai világban nem természetesek, az ár ellen való úszásról, a hétköznapok kitartásáról, a szeretetről, a tisztaságról és a következetességről. Megpróbáltunk ezekkel a kérdésekkel nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is foglalkozni.

A tíz nap elmúltával mind a 12 cserkész a jól végzett munka nyugalmával vallhatta Teleki Pállal együtt: Nehéz ma igaz úton járni, … de lehet!

Két kép a táborból

A Mount Everest magyar meghódítója

Erőss Zsolt, aki első magyarként – tavaly májusban – följutott a világ legmagasabb pontjára, a Mount Everestre. Az erdélyi fiatalember a 8850 méteres csúcshódítás óta élménybeszámolókra és egyebekre jár, s csak azt a kérdést viseli nehezen: mit érzett, amikor följutott a földkerekség tetejére?.

–Gyermekkorában kényszerítették a hegymászásra, vagy utált futballozni?

–Belső kényszer hajtott. Gyergyón a tornától a hokin át a síig akadt minden, ami kielégíthette egy kis srác mozgásigényét, s bár csináltam én ezt is, azt is, többre, veszélyesebbre vágytam. Nomen est omen, az erősebb fiúk közé tartoztam; Piedone-filmeket néztem, és naphosszat mászkáltam a Gyilkos-tónál, próbálgattam magam a közeli hegyekben. Persze titokban. Tizenhárom évesen aztán belecsöppentem a közepébe; a helyi hegymászóklub tagjaként mindenfélére másztam, faltam a szakirodalmat, s rájöttem, hogy az alpinizmusban van felelősség is.

–Konkrétan?

–Többször előfordul, hogy pillanatok alatt kell döntened, s nem biztos, hogy jól határozol; ha nem jól, akkor esetleg a társaidat is bajba sodrod. Velem is megesett, hogy más miatt kerültem veszélybe, amikor idősebb társam túl gyorsan ereszkedett, s rossz helyre, egy jeges sziklatömbre érkezett. Úgy alakult, hogy el kellett vállalnom az ő hülyeségét, így mentem vele szépen, noha tisztában voltam azzal: ha a tömb megmozdul, végünk. Megúsztuk.

–Megesett viszont, hogy nem.

–Három halálesetet éltem át közelről. Mit mondjak? Bár tudom, hogy ez benne van a pakliban, a második alkalommal elgondolkodtam azon: megéri-e? Pakisztánban ereszkedtünk, és a társamról az utolsó ponton derült ki, hogy szívproblémája van. Addig nem tudtuk, s a szemünk előtt halt meg. Ám ha valaki fél, hogy meghalhat, akkor hagyja abba!

–És mit érzett, amikor...

–Már vártam a kérdést! A Mount Everest déli csúcsától egy óra az út a főcsúcsig, s mivel éreztem, hogy minden rendben, ez a szakasz az örömmászás jegyében telt. Megkönnyebbülve haladtam, s amikor fölértem, azt mondtam, hogy végre megvan. Ez volt a harmadik Everest-expedícióm... S noha az igazi az lett volna, ha oxigénpalack nélkül jutok fel, tudtam, hogy ez nem fog menni: jelzett az önkontroll. A csúcs egy négy-öt méter széles gerincrész, amelynek egyik oldaláról Tibetre, a másik oldaláról Nepálra látni. Csak néztem körbe, és azt mondtam: ez az a pillanat, amikor élni kell a percnek. Aztán rájöttem: kéne rólam egy fénykép a csúcson. Szóltam egy serpa kinézetűnek, hogy örökítsen meg; mexikói alpinista volt, de örömmel megtette.

–Van olyasmi, ami konkrétan vonzza?

–Mélytengeri kutatóbúvár szeretnék lenni!

–Mindjárt gondoltam.

–Ez a gyerekkori álmom, csak hát komoly előkészítést igényel. Persze, ha megütöttem volna a többmilliárdos lottónyereményt, más lenne a helyzet: már indulnék is.

–Hova tovább?

–A helyzet az, hogy engem nem a rekordok vonzanak, hanem a nehéz feladatok, a szép helyek, az esztétikai élmények. Anno többször jártam az Andokban is, megmásztam a volt Szovjetunió mind az öt, hétezer méter feletti csúcsát.

Apropó! Azt tudja, hogy a Kommunizmus-csúcson egy kereszt van?

Apor bál Budapesten

A budapesti Gellért Szállodában rendezett Apor bál nyitotta meg a báli szezont január 18-án. A tizedik alkalommal megrendezett Apor bál bevételét ebben az évben a hátrányos helyzetű erdélyi gyermekek, és a mellrákban szenvedő betegek megsegítésére fordítják majd.

apor.jpg (16836 bytes)

A képen: gróf Zólyom-Lipcsei Fabrícius Endre és András Judit, Apor Diana bárónő édesanyja. MTI Fotó

 

Film lesz a Sorstalanság-ból

Görgey Gábor kulturális és László Csaba pénzügyminiszter közös javaslata alapján a kormány úgy döntött, 920 millió forintot különít el a költségvetés általános tartalékából a Magyar Mozgókép Közalapítvány számára a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényének megfilmesítésére. Az összeget a Magyar Mozgókép Közalapítvány egyszeri támogatásként kapja, és a közalapítvány hozza meg a filmmel kapcsolatos további szakmai döntéseket. A film összköltségvetése kétmilliárd forint, amelyet az alkotók a kormányzati támogatás mellett európai alapítványi és koprodukciós forrásokból finanszíroznak.

Helyreigazítás

Múlt számunkban a chilei vitézi avatásról írott cikkünkben nem Szőnyi Ferenc nagykövetünk, hanem a Chilébe akkreditált magyar nagykövet Barcsi Gyula jelent meg a Vitézi Rend tavaly december 6-án rendezett Vitézi Avatáson. Elnézést kérünk.

PÁLYÁZAT !

A Clevelandi Magyar Társasággal és a Magyar Kongresszussal együttműködő Árpád Akadémia a világon élő magyar ifjúság részére pályázatot hirdet.

Téma Magyarország csatlakozásának előnye, vagy hátránya az Egyesült Európa Szervezetébe. A pályázaton felnőttek is részt vehetnek. A pályázók különösen azt a kérdést kell tárgyalják, hogy Magyarországnak a nyugati Kultúrnemzetekhez való kapcsolódása következtében mily mértékben vesztené el nemzeti önállóságát és ennek eredményeként a magyar nemzet teljesen megszűnne, vagy sem.

Pályázati határidő 2003. március 15.

Az első díj: 150 dollár. Második, harmadik, negyedik díj : 100 dollár. Ötödik díj: 50 dollár.

Nagyobb érdeklődés esetén a díjazottak számát növeljük. A pályamunka terjedelme 4 könyvoldalt nem haladhat meg. A pályamunkákat kérjük beküldeni az Árpád Akadémia címére, 1450 Grace Ave. CLEVELAND Ohio 44107 U.S.A. A pályázó tüntesse fel pontos lakcímét, életkorát és iskolai végzettségét. Kérjük mindazokat, akik értesülnek erről a pályázatról, hogy hívják fel ismerőseik figyelmét közleményünkre.

Aki E-mail formájában kíván pályázni, az küldheti a kadar@intwood.com címre.

Árpád Akadémia Elnökség.

Kaptuk az alábbi levelet m@ilen

Tisztelt Főszerkesztő úr! Kedves Dodó!

Az idén nem volt velem könyörületes a posta, mivel a visszajelzések alapján néhány karácsonyi - újévi üdvözletem eljutott a címzettekhez, más lapok viszont - valószínűleg irányítószám problémák miatt - visszajöttek. Engedd meg, hogy akkor ezúton kívánjak Neked és családodnak jó egészséget, kitartást, a robusztus fizikumot és még jobb idegeket kívánó lapszerkesztésben. Továbbra is hűséges olvasód vagyok, hiszen minden hónapban keresem az Interneten az új számot. Sőt, költözködésünkkor ismét kezembe került lapod néhány évfolyama, így ismét átéltem azt a nem könnyű, de valahol mégsem sikertelen négy évet, amelyet Veled, néhai Theész János bátyámmal és Kesserű Pistával végig küzdöttünk. Szinte elhinni is nehéz, hogy az idén már tizenhárom éve lesz, hogy Buenos Airesbe érkeztünk, jövőre pedig kerek tizedik évfordulója annak, hogy végleg elmentünk.

Körülöttünk sok minden változott, de úgy tűnik az argentin gazdaság ciklikus válsága már történelmi hagyománnyá nőtte ki magát. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor szűkebb családi körömben is tapasztalom, hogy a visszafelé megindult exodusban, mennyi argentin-magyar jött vissza az óhazába.

Kedves Szerkesztő úr! Lassan megindíthatod újságod Budapest és vidéke című mutációját is! Ismételten kívánok Neked és kedves nejednek minden jót; Helgának külön is kézcsókom.

A régi barátsággal: Major László

Meghalt a „Speckpáter"

A Kelet-német katolikus egyházi segélyakció (Kirche in Not/Ostpriesterhilfe) megteremtője, Pater Werenfried van Straaten, január 31-én, röviddel 90 éves születésnapja után Bad Sodenben (Németország) meghalt. A „Speckpáter" néven jólismert, holland származású premontrei szerzetes nemzetközi akciót szervezett háború után otthonaikból kiűzött németek megsegítésére. Sikerrel működött, évente 80 millió Eurót gyűjtött, 16 országban létesített képviselete segítségével.

Becenevét, a holland parasztok többszáz tonnányi szalonna adományának szétosztása miatt kapta. Ismeretes, hogy Domonkos páter is folyamodott akciójához és egy személyes találkozás alkalmával 30,000 USA Dollár adományával megteremtette a Mind-szentynum építésének anyagi alapját.

A ZRÍNYI KÖR MÁRCIUS 15. ÜNNEPSÉGE A HUNGÁRIÁBAN

Március 15. Otthon a tavasz kezdete. Az újraéledésé. 155 évvel ezelőtt a nagyszerű Reformkor (történelmünk leggazdagabb újraéledése) után, hangzott el a Nemzeti dal. Derülátó volt mindenki.

Mondhatunk-e ehhez hasonlót magunkról itt és ma? — Otthon is, itt is fellegek takarják a jövőt. Ezért választottuk idei megemlékezésünk vezérgondolatának: bíztatást a szebb jövő megteremtésére.

Petőfi Sándor "Bolond Istók" című költeménye ezt mondja nekünk. A vidám, fiatalos élniakarás hangzik minden sorából. Nem "hazafias" vers. Ám aki épít, igenis hazafiasan cselekszik, mikor "hív a haza".

Megemlékezésünket a Hungáriában, vasárnap, március 16-án délután 18 órakor rendezzük.

Műsora: Petőfi Sándor: "Bolond Istók". Nemzeti dal hangszalagról (Illés zenekar és Kodály kórus) A Magyar Kormány megbízottjának, Szőnyi Ferenc nagykövetnek szavai.

Társadalmunk minden tagját szeretettel hívja a Hungária Vezetősége. Éttermünkben korai és olcsó vacsora kapható.

Magyar film a Mar del Plata-i fesztiválon

A március 6. és 15. között megrendezendő filmfesztiválon bemutatják Pálfi György "Hukkle" c. színes játékfilmjét.

Hukkle, a fiatal rendező filmjének bizarr címe, csuklást utánzó szó: a mű egy padon ülő öregúr csuklásának ritmusát követi. Nincsenek dialógusok a filmben, csak zajok és hangok, a zörejek zenévé, a hétköznapi mozgások pantomimikus tánccá állnak össze, akárcsak Tati filmjeiben, a gépek közelijének balettje a húszas évek experimentalistáit idézi, a kis falu állott mindennapjainak részletező, szeretetteljes bemutatása pedig Hrabal és Menzel tündérvilágát. Derű, szépség és költészet sugárzik a Hukkléból, olyan erények, amik hiányoznak az életünkből és a filmvászonról.

Pálfi visszahozza a moziba a csodát, az álmot - mintha egy másik bolygóról csöppentek volna ide, ahol nem hatnak az evilági gravitáció nehézkes törvényei — írja egy egyébként szigorú kritikus.

Reméljük lesz alkalmunk a filmet Buenos Airesben is látni.

Lapzártakor

értesültünk, dr. Zanathyné dr. Martin Györgyi, a Magyar Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának vezetője Buenos Airesbe érkezik. Tiszteletére - külön meghívottak részére - február 26-án 19-21 óra között, a Nagykövetség koktélt rendez, amelynek keretében, a magas állású diplomata, tájékoztatást ad magyarországi – érdekkörébe tartozó – politikai helyzetről. A fontos eseményről következő számunkban tudósítunk.

RÖVID HÍREK ...

Január 19-én az Öregotthon névadó szent Margit emlékmiséjét Msr. Gáspár Miklós kanonok celebrálta. A szakadó eső ellenére is megtelt a nagyszalon és a mise után megtartott asadón barátságos hangulatban sokáig maradt együtt a társaság. Mindenki megelégedetten látta, hogy a Segélyegylet, a nehézségek ellenére is példásan gondoskodik a bentlakó öregekről.

Vége a nyaralásnak. A február nem nagyon kedvezett a vakációzóknak, a déli sark hidege hideg zuhanyként érte a strandolókat. Mar del Plata, Villa Gesell és a többi tengerparti fürdőhelyeken pulóverben és esőköpenyben sétáltak enyhe vigaszként a hullámzó tengerparton. Márciusban megkezdődnek az iskolák, a kolóniában is megindul az egyesületi élet, visszajöttek a nyaralók, a Zrínyi Ifjúsági Kör, a Vívó szakosztály is megkezdi működését. A cserkészek már készülnek a tábori beszámolók bemutatására, és a könyvtár is kinyit. Vége lett a gondot felejtő időknek, a realitás, a mindennap sok apró (?) gondja újra aktuális lett.

Megjelent a Zrínyi Ifjúsági Kör 2003-as évi falinaptára. Az idén „Összetartásban az erő" címmel a magyar nyelvben gazdag közmondásokat gyűjtötték össze, rajzokkal, képekkel, érdekes kommentárokkal, és versekkel bővítve. Az összeállítás nagy munkáját Beisné, Mocsáry Anni végezte, rajzolták: Beisné, Mocsáry Anni, Lajtaváryné, Benedek Zsuzsi, Lomniczy Józsi, Pappné, Bernáth Bella, Szilvássyné, Makkos Erzsi, és Zaháné, Lomniczy Alexandra. Nyomtatta ifj. Zaha Sándor. Kapható (önköltségi áron: 10 Peso) a Hungária titkárságon és a ZIK tagoknál.

Argentin mézet jött vásárolni Perejuc Vasile Magyarországról. Az ukrán származású fiatalemberrel a Öregotthon asadóján találkoztunk, aki magyar feleséggel és kislányával élvezte a magyar társaságot. Két teljes container méz behajózását – Magyarország számára - személyesen ellenőrizte a Buenos Aires-i kikötőben.

„Mausi Sebess" Internet címen, küldi előfizetőinek legújabb recept kreációit, évi programjának ismertetéseit és a szakma nemzetközi vonatkozásban is fontos híreit: mausisebess@fibertel.com.ar

A fenti mailen az érdeklődők havonta frissített, szépen diagrammált formában olvashatják a nemzetközi hírnévre szert tett főzőiskola híreit.

A LA NACIÓN vasárnapi számának "Ultima Página" rovatában kéthasábos, képes riport jelent meg Roth Péter magyarszármazású világhírű fotografusrót. Pedro Roth a második világ háború között menekülésre kényszerült, előbb Erdélybe, később Svájcba, végül kalandos úton Buenos Airesben telepedett le. Nemzetközileg elismert fotografusoktól tanulta a szakmát és rövid idő alatt mesterei hírnevét is meghaladta. A Biblioteca Nacional hivatalos fotografusaként Róth Péter fényképezte Szőnyi Ferenc nagykövetet Kertész Imréről tartott előadásán.

A HUNGÁRIA HÍREI - VÁLASZTMÁNY

Február 20-án tartotta ez évi első választmányi ülését a Hungária. A székház, a vakációs időt felhasználva, nyomon viselte a konyha újraépítése miatt keletkezett elengedhetetlen rendetlenséget. Az ebédlő helyett a nagyteremben terítettek és a pár odatévedt vendég és tag az improvizáltan igénybe vett udvari parrillán készült ételeket szolgálták fel.

A szép számban összejött tagokat Zöldi Márton elnök üdvözölte a felső teremben. Első tárgysorozati pontként ifj. Zaha Sándor főtitkár olvasta fel az előző ülés jegyzőkönyvét, amit hozzászólás nélkül fogadtak el. A 2003 első két hónapjának pénzügyi forgalmát, Grábner András ismertette, majd Zöldi Márton a tavalyi év financiális összképéről adott tájékoztatót. 2002 év komoly problémát okozott gazdasági téren az országban és ez, természetesen súlyosan érintette a Hungáriát is. Az elnök részletesen elmagyarázta azokat a kényszerű intézkedéseket, amelyek lehetővé tették, hogy az évet a lehető legkisebb megrázkódtatás (veszteség) nélkül élje túl. Szó volt a hátralékos tagdíjakról, amelynek összege teszi ki tulajdonképpen a deficit jelentékeny részét. Többek érdemi hozzászólása után a választmány elfogadta Zöldi Márton jelentését, ami a májusi tisztújító közgyűlésen az évi pénzügyi mérleg alapja lesz.

A következőkben az egyesületbe járó külföldi magyar újságok előfizetéseit tárgyalta a gyűlés. Haynalné Kesserű Zsuzsanna ezzel kapcsolatos ismertetése és az azt követő hozzászólások után a 2003-ban lejáró (4 újság) előfizetését nem újítják meg és a Kanadai Magyarság (eddig is járó) és egy még egy hetilap megrendelését (Heti Válasz) helyezték kilátásba.

Az elnök bejelentette, hogy a kényszerűség a tagdíjak 6.— Pesóra emelését eredményezte, a rendelkezés márciustól kezdve lép hatályba. A vendéglő bérlőjével tartott tárgyalások alapján a közeljövőben kerül döntésre, a koncesszió bérének és fizetési módjának (vendégjegy?) megállapítása.

Lomniczy József ismertette ezután a közelgő Március 15 megünneplésének terveit. Ezek szerint március 14-én pénteken este a Nagykövetség fogadást rendez, ahol Szőnyi Ferenc nagykövet spanyol nyelvű beszédében emlékezik Szabadságharcunkról. A Hungáriában március 16-án vasárnap délután 6 órakor kezdődik a Zrínyi Ifjúsági Kör hagyományos ünnepsége, amely után közös vacsorára hívja a vezetőség tagjait. A két eseményre - a Követségi fogadásra és a ZIK megemlékezésre közös meghívót küldenek. (A ZIK műsorát lásd külön cikkben).

Széljegyzetek

A hadbakészülő (küldött katonát)– a technikai kiképzésen kívül – pszichés szempontból is fel kell készíteni az ellenség (mondjuk a rossz), gyűlöletére, megsemmisítésére, mert ellenemre tör, veszélyezteti a hazát, a rendszert, ami ha nem is jó, de megszokott. Erre a gyűlöleti tréningre a modern világ, a harmadik évezred technikája számtalan lehetőséget ad, nemcsak a mindennapi élet stressben bővelkedő megnyilvánulásai, de a pihenés, sőt szórakozás és időtöltés is bőven ad módot arra, hogy lassan feledjük a békés egymás mellett élés álmait. A tv, a nap-mind-nap, hosszú órákon fizetett kurzusként képezi ki fotelbe ragadt tanoncát, hogyan és mikor lehet, esetleg kell lopni, ölni, csalni és és-így-tovább. Az északamerikai „Sex and crime" című revista tv változatai minden fantáziát felülmúlnak.

Egyébként is feszült légkörben lévő nemzetközi politikai és gazdasági helyzet, fenyegetően küszöbön álló háborúval a láthatáron már ott tart, hogy fele a világnak már türelmetlenül várja – minden béketüntetés ellenére – a bekövetkezendő konfliktust. Valaminek történni kell…

A szeptember 11. trauma az Interneten elképzelhetetlen variációkkal kutatja a tragédiát. Egyesek már mindent tudnak, azt is elárulják, hogy mindez előre, belülről kitervezett akció volt. Az amatőr fényképészek felkészültek az eseményre és a két toronyban dolgozók közül sokan nem jelentek meg azon napon. Nem beszélve a múlt heti tűzkatasztrófákra, amelyek szintén egy kezdődő és kitervelt sorozatnak a láncszemei.

Itt és most rovatunkhoz nincs sok hozzátenni való. Vannak optimista előrelátók, akik látnak valami fényt a messzi a horizonton, kezdik visszafizetni az ellopott pénzt, a nyugdíjasok öregebbjeinek viszont a kvótákkal nem hosszabbítják meg életüket. Nem marad más hátra – mint a remény és kalap…(az se kemény).

Fogadtam egy tucat barátommal, hogy az áprilisi választási küzdelmet volt elnökünk nyeri meg. A capicúa is segítségére lesz, nem beszélve nejéről és a születendő gyerekükről. A ládányi pezsgő megéri, ha – esetleg – elvesztem a fogadást.

A kolónia is át- és túlélte a furcsa nyarat és vele a vakációkat. A pénz hígítás nem csak a turistákat, de a bennszülötteket is favorizálta, akik a nyaralási kényszert génjeikben kapták. Nem volt és nem is lesz olyan krízis, hogy az argentin állampolgár lemondjon a nyaralásról.

A Hungáriában a vakáció alatt a feje tetejére állítottak mindent. A régen tervezett konyha átépítés teljes erővel folyik és március első napjaiban kipucolt székház, modernizált konyha várja a tagokat. A március szezonnyitó ünnepségre már készül a ZIK, szép programmal állnak 16-án, vasárnap a közönség elé.

Egy pillantást vetve hazafelé, ott se változott sokat a helyzet, Gazdaságilag messze fölöttünk vannak, nemcsak a fiatalok, de másodgenerációsok is kacsingatnak a visszatelepedés felé. Politikailag is maradt a csaknem fele ide – fele oda húz, csatároznak újságban, rádióban tv-ben, egyben viszont egyetértenek – mindenki mást akar… Ebben maradunk.

INTÉZMÉNYEINK

ARGENTÍNA. Telefon előhívószámok: Argentína: 54; Nagy Buenos Aires: 11; Rosario: 341; San Carlos de Bariloche: 2944.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874 (1425) Buenos Aires. Nagykövet: Szőnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Simó Mária. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10:00-13:00. Tel:4822-0767 / 4826-4132. Fax: 4805-3918. email: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (8401) San Carlos de Bariloche. C. C. 1233 (8400) San Carlos de Bariloche. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 46-1374. Movil: 1560-8724. email: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (2002) Rosari o. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel: 421-4988. Fax: 439-3351 Email: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA. Cámara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. S. Sáenz Pena 720 p. 9."E". (1035) Buenos Aires. Tel/Fax: 4326-5107. email: camcohu@uol.com.ar

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Ramón Freire 1739 (1426) Buenos Aires. Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc, Tel: 4796-0176

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. A Latin-amerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. (1007) Buenos Aires. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250 (1636) Olivos. Elnök: Zöldi Márton. Hivatalos órák: keddtől péntekig 19:30-22:30, szombat 18:00-22:30, vasárnap 12:30-17:00. Tel: 4799-8437 / 4711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. (1636) Olivos. Elnök: ifj. Zaha Sándor Tel: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia-Hogar de Ancianos "San Esteban". Pacífico Rodriguez 6258. (1653) Villa Ballester, Chilavert. Tel: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefonmegbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. (1822) Valentin Alsina. Elnök: Szénási Pál Tel: 4244-1674. Hivatalos órák: minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Victor Hugo 58. (1875) Wilde. Elnök: Heckmann Dezső Tel: 4252-0390. Hivatalos órák minden pénteken: 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666. (1636) Olivos. Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ ISKOLA. Colegio San Ladislao. Moreno 1666 (1636) Olivos. Tel.: 4799-5044 / 6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE (Argentínai Főcsoport). Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722. (1641) Acassuso. Főcsoportvezető: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel: 4743-3879. Összejövetel: minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001 (1648) Troncos del Talar. Tel: 4715-2351.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. (1602) Florida. Elnök: Arq. Balogh-Kovács Antal. Tel: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Aráoz 1857. (1414) Buenos Aires. Tel: 6741-1975 / 1976. email: mindszentynum@hotmail.com Hivatalos órák: kedden és pénteken 16:00-19:00. Elnök: Honfi János. Tel: 4 864-7570. Üv. alelnök: Fóthy István. Tel: 4797-2230. email: fothy_esteban@hotmail.com

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739. (1426) Buenos Aires. Tel: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütő Gyula. Főgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. (1426) Buenos. Aires. Főgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán 16:00-19:00.

EMESE KULTÚR-ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, (1426) Buenos Aires. Elnök: ifj. Zombory István Tel: 4742-6168. Cserkészház: Monteverde 4251. (1636) Olivos. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche. Beschtedt 136. (8400) San Carlos de Bariloche. Elnök: Mónica Retezár C. C. 538. (8400) San Carlos de Bariloche. email: susie@bariloche.com.ar

PARAGUAY. Telefon előhívószámok: Paraguay: 595 Asunción: 21

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Estados Unidos 780 Asunción del Paragay. Tiszteletbeli konzul: Thömböly Dénes.

URUGUAY. Telefon előhívószámok: Uruguay: 598 Montevideo: 2

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Av. Luis Alberto de Herrera 1082 (1130) Montevideo. Tiszteletbeli konzul: Ing. Juan José Martony Schmidt. Tel: 622-0696 email: cue@adinet.com.uy

Figyelem! Aktualizáltuk fenti rovatunkat. Kérjük az érdekelt Intézményeket, hogy az esetleges tévedéseket és/vagy hiányzó adatokat minél előbb közöljék - lehetőleg emailen - szerkesztőségünkkel.


Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2003