2001. Szeptember. 11.

(kép: AP Photo)

wtc.jpg (19061 bytes)A dátum fogalommá vált. A megtébolyodott, kíméletlen, borzalmas, hitvány, pusztító, gyilkos fanatizmust, az eszeveszett terrort jeleníti meg a jóérzésű ember képzeletében. Mert a jóérzésű ember undort, megvetést, elutasítást nyilvánít mindazok iránt, akik ilyen terrorcselekményeket végrehajtanak, kiterveznek vagy támogatnak. Úgyszintén azok iránt, akik féligazságokba burkolózva eresztik szabadra kárörömüket s a tragédiával kicsiny, piszkos, kóros, korcs és elvetemedett ideológiájukat iparkodnak igazolni. Az ő retorikájuk is a lelki pusztítás, a verbális terror eszköze.

Ami történt, közismert. Egy keddi reggelen eltérítettek négy – hosszú útra induló –, üzemanyaggal teli utasszállító repülőgépet. Kettő közülük a New Yorki Világkereskedelmi Központ tornyaiba csapódott, a harmadik a Pentagon épületébe, a negyedik nyílt mezőn zuhant le. Az ikertornyok másfél órán belül összeomlottak. Az eseményeket a világ minden tv állomása élőben közvetítette; emberek százmilliói nézték megdermedve a pusztulást.

A célpontok szimbólumok, Amerika gazdasági és katonai hatalmának jelképei. A negyedik gép célpontja, csak sejthető, vagy a Kongresszus épülete, vagy pedig a Fehér Ház – mindkettő a politikai hatalom szimbóluma – lett volna. A csapás az amerikai társadalmat szívtájékán érintette; több ezer ember vesztette életét, az anyagi kár óriási, a lakosság lelkén mély seb ütődött.

Hogyan történhetett meg? Nem valószínű, hogy erre a kérdésre valaha is egyszerű, kielégítő választ lehessen találni. A CIA és az FBI tudatlansága a tragédia egyik sötét fejezete. A hírszerzéshez és az elhárításhoz befutott információk mozaik lapocskáit félretették, cselekvést nem igénylőnek minősítették. Mert nem illettek be az ellenségről alkotott képbe. A halálraszánt terroristák idáig csak egyéni akciókat hajtottak végre. Még kevésbé feltételezték róluk, hogy bevetésük előtt huzamosabb ideig éljenek, feltűnés nélkül, nyugati országokban; sőt a tervük kivitelezéséhez nélkülözhetetlen magas fokú ismereteket ott szerezzék meg. Nem ilyeneket kerestek.

Miért történt? Egyszerű válasz erre a kérdésre még kevésbé várható, de észlelhetjük a támadás mögött meghúzódó, mindig pusztítani kész etnikai és vallási gyűlöletet. Az általa okozott borzalmaknak gyakran lehettünk tanúi már idáig is. Amikor ír katolikusok és protestánsok csapnak össze, amikor baszk szeparatisták ölnek, amikor palesztinokat és zsidókat látunk meghalni értelmetlenül, amikor Buenos Airesben felrobbantották az izraeli nagykövetség vagy az izraelita segélyegylet épületét. De tudnunk kell, ez az eszelős gyilkosságvágy sehol sem egy nép vagy egy hit sajátja; ezt mindenütt rémítő erővel szítják és táplálják, ez mindenütt pontosan meghatározható politikai, hatalmi érdekeket szolgál. A fundamentalisták bármely hitnek vagy etnikumnak csak csekély hányadát teszik ki. Erőszakuk legelső áldozata saját közösségük. Ő ellenük kell megtalálni a hatékony, de józan fellépés formáit, úgy hogy, a többség ne idegenedjen el, ne félelmedjen meg még jobban.

De hogyan? Ez a legsarkalatosabb kérdés, a reá adott választól az emberiség jövője függ. Valószínűleg rövidesen Amerika katonai csapásokat mér azokra az országokra, amelyekről úgy véli, hogy a terrorizmus melegágyai. "Végtelen igazság". Hány rész lesz belőle a jogos és indokolt ellencsapás, és mennyi az elementáris bosszúvágy — kérdezi egy neves budapesti újságíró. Mennyit diktál az igazságérzet, mennyit a puszta indulat. Mennyi az önvédelmi reflex, mennyi a hidegvérrel végrehajtott megtorló akció? Mennyi benne a patriotizmus, mennyi a hősködés? Mennyi a szövetségesi hűség, mennyi az érdek, a körültekintő érzelmi azonosulás? Mennyi az igaz barátság, mennyi az önkéntes segédnépek stréberkedő törzsfőinek haszonleső és kívánság-gondolkodó opportunizmusa? A konkrét megtorló akció büntethet egyes személyeket, s még preventív szerepe is lehet; legalább ugyanazok nem fognak újra támadást szervezni, akik a New Yorki és washingtoni terrorcselekményeket elkövették. De a gyors megtorlás, a kiképzőtáborok felszámolása, a vezetők likvidálása önmagában még nem vezethet eredményre. Azokat, akik a tragédiát máshol és más eszközökkel előkészítették – mert gátlástalan céltudatossággal uszítanak embertársaik ellen – azokat, mégoly kiterjedt büntetőakció sem fékezi meg. A terrorizmus elleni harc alapja inkább a megelőzés lehet. Amerikának meg kell nyernie a szélsőséges akciókat elitélő muzulmán országokat. Nemzetközi szinten csak egy nemzetállamok feletti hálózat kiépítése révén lehet küzdeni a terrorizmus ellen.

Egyelőre várat magára a válasz: a védelmi rendszer megváltoztatásában a világért való felelősségvállalás vagy saját társadalmának megnyugtatása vezérli-e majd az Egyesült Államokat. Pedig egy mogorva, a külvilágra nem nyitott, önmagát sérülékenynek érző, defenzív Amerika sokkal kedvezőtlenebb lenne a világ többi országának, mint egy magabiztos, nagyvonalú, nemcsak érdekeit de elveit is követő, a világra kíváncsi Amerika. Reméljük, a visszahatás nem egyszerűen büntetés vagy megtorlás, hanem a civilizált világ összefogása lesz; ez nem fogja tűrni, hogy a terror uralja a világot. S ehhez meg tudja találni a megfelelő eszközöket.

A New Yorki tragédia színhelyének közelében van a Vietnamban harcoló katonák tiszteletére állított emlékmű. Három – egy fehér, egy afroamerikai és egy "latino" - elcsigázott, egymást átkarolva támogató katona. A kardcsörtetőkről csak annyit kérünk szépen, nézzenek szembe ennek a három bronzembernek a tekintetével.

 

Tóth Endre

NINCSEN ÚJ A NAP ALATT

A szeptember 11-i hihetetlen merénylet láttán, méltán vetődik fel a kérdés: hova jutottunk, ha már a föld legerősebb országában sincs az ember biztonságban? Milyen világ ez, ahol civilizált városok közepén békés polgárok ezrei válhatnak eszeveszett gyilkosok áldozatává?

A szörnyű híreket hallva bizonyára sokan visszasírják a "régi, boldog békeidőket". Ezek az idők azonban a valóságban soha nem léteztek és a világ sosem volt biztonságos hely. Az emberiség történetében az erőszak és a gyilkosság állandó jelenség volt - ezt jól tudják a történészek és az antropológusok is. Az utóbbiak állapították meg, hogy a "homo sapiens" két legöregebb példánya, a Peking-i ember és a Vértesszőllős-i ember - mindkettőt 350.000 évesre becsülik - hogyan halt meg. Mindkettőnek beverték a koponyáját, és mellettük megtalálták a köveket és csontokat, amivel egy másik "homo sapiens" megölte őket.

Természetes, hogy a régmúlt időkben a gyilkosságok és egyéb erőszakos cselekmények nem keltettek olyan feltűnést, mint ma, hiszen annak idején egy merénylet híre csak lassabban, vagy egyáltalán nem jutott el távolabbi vidékekre. Persze uralkodók, vagy híres politikusok megölése már nagyobb feltűnést keltett és amióta Brutus megölte Julius Caesart, a történelem bővelkedik hasonló - politikainak nevezhető - gyilkosságokban. Alig van ország melyben, ne követtek volna el ilyen gyilkosságot, azonban úgy látszik, hogy a Közelkelet országaiban a leggyakoribb a politikai problémáknak ilyen véres úton való megoldása.

Álljon itt egy kis ízelítő a Közelkelet második világháború utáni történetéből. Gyilkosságnak esett áldozatul Szíria egy elnöke, Jordánia királya (a mostani király dédapja), Iraq királya, egy elnöke és egy miniszterelnöke, Szaúdi Arábia királya (akit a saját unokaöccse lőtt le) és végül Egyiptom elnöke. Ilyen történelmi előzmények után majdnem természetes, hogy a hírhedt Osama bin Laden is a Közelkeletről származik, és az kevéssé ismert, hogy az ő hátborzongató tevékenysége - öngyilkos terroristák alkalmazása - szintén nem új keletű azon a vidéken.

A híres Marco Polo útleírásában található egy fejezet, amelyben beszámol egy mohamedán szekta alapítójáról, aki Perzsia északi részén egy hegyi erődben rendezkedett be. A Hegy Öregje - ahogy Marco Polo nevezte - hogy hirdesse szektájának tanait és növelje politikai befolyását, eredeti taktikához folyamodott. A szektába belépő fiatalokat elméleti kiképzés után, a hasis nevű kábítószerrel elkábította. Mikor felébredtek egy kies ligetben találták magukat, ahol szép fiatal lányok étellel-itallal kínálták őket, és ahol így pár napig szórakoztak. Utána megint elkábítva visszavitték őket az erdőbe, ahol miután magukhoz tértek, az Öreg elmagyarázta nekik, hogy pár napig a paradicsomban voltak. Oda újból és végleg bebocsátást nyerhetnek, ha vakon teljesítik az ő parancsait és meghalnak az ő szolgálatában. A parancsnokok persze főleg az Öreg vallási és politikai ellenfeleinek megölésére vonatkoztak.

Erről az Ezeregyéjszakába illő meséről kiderült, hogy tényleges történelmi adatokra támaszkodik. A Hegy Öregje Hasan Ibn al-Sabbahnak hívták, aki 1090-ben foglalta el az Alamut nevű erődöt és ott alapította meg Ismaeliták nevű szektáját. Alaposan kiképzett és fanatizált öngyilkos-jelölt követői hosszú időn keresztül terrorizálták a Közelkeletet, gyilkolva a szekta vallási és politikai ellenzőit. A gyilkolás "művészetében" olyan elismert szakértők lettek, hogy más, helyi hatalmasságok is néha igénybe - magas áron - szolgálataikat, hogy így szabaduljanak meg ellenfeleiktől.

Miután közismert volt, hogy a terroristák a hasis hatása alatt követik el gyilkosságaikat, magát a szektát "hasishin" néven kezdték emlegetni. Így ebből a kifejezésből - "hasishin" - származik - kis szemantikai fejlődéssel - a modern nyelvekre átvett assasin, vagyis gyilkos elnevezés.

Kapos László

A Magyar Köztársaság állásfoglalása az USA elleni terrortámadásokkal kapcsolatban

"A Magyar Köztársaság Kormánya az Amerikai Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadást gyáva gaztettnek, az egész szabad világ ellen elkövetett bűnnek tekinti. Ez az egész emberiség elleni szörnyű támadás volt, amit tragikusan tanúsít, hogy 62 ország ártatlan polgárának életét oltotta ki az esztelen terror. Ezt semmilyen politikai, vallási, vagy egyéb meggyőződés nem igazolhatja.

A Magyar Köztársaság Kormánya leszögezi, hogy ez a brutális embertelenség nem maradhat megfelelő válaszlépés nélkül. A Magyar Köztársaság Kormányának szilárd meggyőződése szerint a barbár és könyörtelen cselekedet elkövetőit fel kell kutatni, hogy tettükért viseljék a következményeket. Ehhez szükséges minden olyan ország támogatása, amely elítéli a terrorizmust és eltökélt arra, hogy valamennyi rendelkezésére álló eszközzel küzdjön ellene.

A Magyar Köztársaság Kormánya szolidaritását, feltétel nélküli támogatását és széles körű együttműködési készségét nyilvánítja ki az Amerikai Egyesült Államok és az amerikai nép iránt. Egyúttal kifejezésre juttatja legmélyebb együttérzését mindazokkal, akiknek szerettei áldozatul estek ennek az esztelen és barbár tettnek.

A Magyar Köztársaság Kormánya elismeréssel adózik azért az összetartásért és a válság következményeinek mérséklését célzó gyors és hatékony fellépésért, amelyet az Egyesült Államok kormánya, politikai vezetése és egész népe a gyászoló világ előtt tanúsított.

A Magyar Köztársaság Kormánya megerősíti a Magyar Köztársaságnak, mint az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjának a szövetségese melletti, feltételek nélküli kiállását. E súlyos megpróbáltatások közepette, a Szövetség biztonságának oszthatatlansága elvét vallva, teljes méretékben támogatja a NATO egységes fellépését a megtámadott szövetséges védelmében. Ennek szellemében az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett támadást a Szövetség valamennyi tagja ellen elkövetett támadásnak tekinti és készen áll arra, hogy a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyében foglaltaknak megfelelően segítséget nyújtson az Egyesült Államok kormányzatának.

A Magyar Köztársaság Kormánya egyetértését fejezi ki azzal, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unió állam és kormányfőinek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökeinek valamint az Európai Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatához. Ezzel összhangban leszögezi, hogy a terrortámadás fenyegetést jelent a nemzetközi biztonságra, ezért fokozni kell a terrorizmus elleni széles körű nemzetközi fellépést.

A Magyar Köztársaság Kormánya meggyőződését fejezi ki, hogy a globális terrorizmussal szembeni fellépést szolgáló nemzetközi egyezmények rendelkezéseit a legkövetkezetesebben kell érvényre juttatni. A Magyar Köztársaság Kormánya támogatja a nemzetközi jogrend olyan irányú továbbfejlesztését, amelynek eredményeként az emberiség elleni bűntettnek nyilvánítja a nemzetközi terrorizmust és annak bármilyen formában történő támogatását.

A Magyar Köztársaság Kormánya mélységesen és leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiség ellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokot próbál keresni erre a barbár cselekedetre. A Magyar Köztársaság Kormánya az ilyen megnyilatkozásokat ellentétesnek tartja a Magyarország által vállalt és követett politikai értékrenddel, szövetségesi kötelezettségeivel, valamint az egész emberiség legalapvetőbb eszméivel. A Magyar Köztársaság Kormánya méltatlannak tartja és elutasítja mindazokat a próbálkozásokat, amelyek az egész emberiséget megrázó terrorcselekménynek és az áldozatok tragédiájának bármilyen pártpolitikai célra történő felhasználására irányulnak."

"GYERTYALÁNG-CSILLAGFÉNY"

A Z.I.K. 2001.-es eredeti színdarabja

A magyar nemzet sokat élt át! Régen hatalmas harcok és háborúk voltak. A "legtisztább forradalom" óta is eltelt már 45 év! Azóta, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában megváltoztak a politikai, gazdasági, de még a kulturális körülmények is! Az orosz csapatok békésen kivonultak Magyarországról s a kommunista rendszer megszűnt. Ma már azt reméljük, hogy néhány év múlva Magyarország belép az Európai Unióba. Egy tisztább, megnyugtatóbb jövőről pirkad a magyar égen. Az képernyő pedig, eltörölte a hatalmas távolságokat a magyarországi és a határain kívül egész világon szétszórtan élő magyarok között.

Kedves olvasóink között van-e olyan ki saját maga átélte a Forradalmat? Mi, a Z.I.K. felnőtt gárdája, legtöbben csak akkoriban születtünk és az október 27-i tisztelgésünk résztvevőinek nagy része csak kis gyerek. Vajon milyen lehetett a Forradalom, gyermekszemmel nézve?

Tiszteletadásunk, a Magyar gyermekek, a Magyar fiatalok, a fiatal Magyar oktatók, a fiatal Magyar szülök örökségéről tanúskodik. Ez az örökség értékeiért küszködő zűrzavaros mai világban súlyos terhet jelent. A hős holtakat nem felejtjük el, de a jövőre, a reményre, a megmaradásra, az új fogalmakra építünk. A ZRÍNYI KÖR-nek, a változásokat túlélő, hétvégi magyar iskolának, ha valamikor, most hatalmas a feladata. Sokkal nehezebb, mint 50 évvel ezelőtt, amikor megindult. A 2000.-es években, könyvvel, tollal, internét-billentyűvel harcolunk nyelvünk megmaradásáért. "Magyar a nagyvilágban": EZ A MAI MAGYAR VALÓSÁG! A kapcsolatok, a műveltség és a béke tintájával véssük ezt napjaink könyveibe! Legyen mindig készen üzenetünk, ne adjunk helyet a könnyelműségnek, a közömbösségnek, tartsunk ki szép szavaink mellett, öntudatunk adjon erőt mindig.

A történelem földjében mélyen elásott gyökerű fának, picinyke, friss levélkéi, rügyei vagyunk. A múlt idők tapasztalata, és a jelen világossága öntöz és tart életben.

"GYERTYALÁNG-CSILLAGFÉNY" különleges tartalmú műsor. Válogatott magyarországi és külföldön élő régi és mai költök szavaival szólalnak meg a szereplők: Buenos Aires, Magyarország és az elcsatolt magyarság együtt: egy nyelv, egy ének, egy üzenet, egy jövő: EZ A MAI MAGYAR VALÓSÁG ! Ezt a gondolatot tükrözi minden szimbólum, minden kép, minden hang. Egyöntetűen arra utalunk, hogy a fiatalság öröm, jövő, csillogó remény, mosoly, ártatlan okosság és gyámoltalanság, álom, bizalom, példa, kezdet, új élet! Értük, érdemes! Tegyük rendbe a gondolatokat, mit kellene tennünk "rendületlenül"? Ahogy a tavalyi megemlékezésünk alkalmával, büszkén s meggyőződéssel kihirdettük:

"Magyarországot a szívünkben hordjuk, és OTT szolgáljuk, ahova a sors minket vetett, és ahol otthonra leltünk… Mindig tisztelettel és hálával emlékezzünk múltunkra és hős halottainkra. Ápoljuk, tartsuk meg magyar nyelvünket és tanítsuk meg a magyar származású gyermekeknek. Fejlesszük a kapcsolatokat a magyar nemzettel, és az egész világon szétszóródott honfitársakkal".

Idézzük Arany János egyszerű, szép, ma is érvényes, nem időtmúlta mondatát:

"ÉLNI FOG A NEMZET, AMELY ÖSSZETART"

Nem emlékezhetünk meg a Magyar Forradalomról anélkül, hogy ne imádkoznánk a békéért! A világ összes gyermeke megérdemli a békét! Tiszteletadásunk ez: 2001-ben, még beszélnek magyarul a külföldön született magyar gyermekek!

Mindezért, szeretettel várunk, a Hungária nagytermében, október 27-én, szombaton, délután 17: 30 órakor. A közös élménynek hatalmas építő ereje van! Osszuk meg egymással! Hozd magaddal magyar ismerőseidet, barátaidat. Légy pontos!

Őrségváltás a Nagykövetségen

Szőnyi Ferenc nagykövet

Lámpalázasan bár, de örömmel teszek eleget mindig nagy érdeklődéssel olvasott lapjuk megtisztelő kérésének, hogy argentínai diplomáciai munkám megkezdésekor, bemutatkozásképpen egy rövid életrajz-félét írjak magamról.

A háború alatt, Nyíregyházán születtem, pár nappal a német megszállás után. Az első szőnyegbombázásokat már Tatán éltem át, erre azonban csak az idegeim emlékeznek (a mai napig is). A tudatom a Viharsarok egy gyönyörű kis városkájában, Gyulán kezdett nyiladozni. Iskolába abban az évben mentem (1950-ben), amikor Illyés Gyula – egyelőre a fiókjának – megírta az "Egy mondat a zsarnokságról" című versét. Szüleimnek hála (mindketten a Felvidékről települtek át Magyarországra, édesapám Kassáról, édesanyám a premontreiek, gondozta festői falucskából, Jászóról) zavartalan, sőt boldog gyermekkorom volt. Nővéremmel együtt a "kettős nevelés" ellenére sem estünk bele az értékválság csapdájába: tudtuk, milyen iszonyú időket élünk, tudtunk a kitelepítésekről (a családban is volt rá közeli és kemény példa) és még sok minden másról is, de nem hagytuk, hogy az életre való ártatlan rácsodálkozás jogától a történelem megfosszon minket. A kamaszkor morajló földindulását azonban egy csapásra betemette 1956 káprázatos, vulkanikus vihara, az első magasztos közösségi élmény, amikor már a lelkem mélyéig megéltem magyar-voltom apokaliptikus konzekvenciáit. 1959-ben Budapestre költöztünk, és 1962-ben (a politikai kivégzések leállításának évében) leérettségiztem. Az ezután következő 13 évben a társadalom legkülönbözőbb zarándokútjait jártam be. Bár orvos szerettem volna lenni, kitűnő érettségim ellenére sem vettek fel az egyetemre (osztályidegen voltam, és még azt a racionális gesztust is elmulasztottam megtenni, hogy belépjek a KISZ-be); egy évig rakodómunkásként dolgoztam, majd újabb egy évig aktákat tologattam egy kutatóintézetben, míg végül magyar-spanyol szakos bölcsészhallgatóként öt évig egyetemi tanulmányokat folytattam. Mivel tanárként nem kaptam munkát, a diplomám megszerzése után sok mindennel próbálkoztam: voltam kereskedelmi vállalatnál idegen nyelvű levelező, bohémabb, nyelvöltögető éveimben hivatásos énekes az ország legjobb profi énekkarában (mulatságos talán, de kórustagként alkalmam volt többször is énekelnem a Milánói Scala színpadán, egyebek közt), majd az Országos Filharmóniában voltam hangversenyrendező, kerek három évig. Közben folyamatosan dolgoztam az Európa Könyvkiadónak külső lektorként és műfordítóként, tanulmányokat írtam a kiadónak és verseket az asztalfiókomnak. Egy kivételesen ihletett pillanatomban megnősültem, a feleségem, Mészáros Erzsébet akkor volt végzős hallgató a Zeneakadémia karvezető-énektanár szakán. Három gyermekünk, Gergely, Zsófia és László ma már 27, 25 illetve 23 évesek. 1975 karácsonyán belső munkatársként véglegesen az Európa Könyvkiadóhoz kerültem, ahol közel 16 évig, 1991 szeptemberéig dolgoztam, mint felelős szerkesztő. S bár korábbi éveimben mindent elkövettem, hogy a konszolidált Kádár-korszak kilátástalan szürkeségében legalább a magam életét megpróbáljam színesebbé tenni, a kiadóhoz történt felvételem után szerencsém volt megélni a magam szellemi konszolidációját is: a csontjaimmal is éreztem, hogy a lehető legjobb helyre kerültem. A kor kivételes alkotóművészei, erkölcsileg is kimagasló intellektueljei fogadtak a barátságukba, és közvetlen munkatársaim - nemkülönben szeretett és tisztelt barátaim - névsorából is kitelne egy kisebbfajta szellemi panteon. Ebben a rendkívüli légkörben nekem - Benyhe Jánossal, a későbbi brazíliai nagykövettel megosztva - a spanyol nyelvű irodalmak ápolásának és terjesztésének a gyönyörű feladata jutott. Számos regényt, elbeszélést, színpadi művet és verset fordítottam le magam is magyarra, ezek közül most csak Ernesto Sábato Az alagút című regényének, Cortázar, Bioy Casares és Roa Bastos egy-egy novellájának és M. E. Vaz Ferreira két versének a fordítását említem, valamint a Mario Benedettiről és Bioy Casaresről írt rövid tanulmányaimat. Amikor 1980-ban egy ösztöndíjas tanulmányút révén kijutottam Panamába, majd később, a nyolcvanas évek közepén Kolumbiába, az ottani egyetemeken megpróbáltam felmutatni az érem másik oldalát is: a magyar irodalomról, kultúráról és történelemről tartottam előadásokat. A politikai változások eufórikus földcsuszamlása az én sorsomat is magával sodorta, sok kiadóbeli társammal együtt én is úgy gondoltam, hogy talán gyakorlatiasabb összefüggésekben is hasznára lehetek az országnak. Éppen tíz évvel ezelőtt áthelyezéssel a Külügyminisztériumhoz kerültem, és azóta összeszorított foggal és tőlem telhető rendszerességgel készülök mindenkori, izgalmasan új feladataimra. Első külföldi kihelyezésem színhelye Bogotá volt, ahol 1993 nyarától több mint öt éven át teljesítettem - tanácsosként - diplomáciai szolgálatot. (Közben - tízévi, irodalmi folyóiratokban elhelyezett alkalmi publikálások után - 1996-ban önálló verseskötetemet is megjelentettem, Kötéltáncos szél címmel.)

És most megérkeztem, haza. Lelki értelemben föltétlenül így érzem. Már eddig is annyi jelét tapasztaltam – a feleségemmel együtt – itteni honfitársaink részéről a szeretetnek és a jóindulatnak, hogy szinte tapinthatóan érzem, hogy a szellemi-emberi létezésnek valami egészen különös térfogatába kerültem. Biztos vagyok benne, hogy mindig számíthatok az itt élő magyar szervezetek, emberek segítségére általános tájékozódásomban és nagyköveti munkámban egyaránt. Az együttműködésünkre pedig itt kivételesen jó terep kínálkozik: Argentína társadalmi és szellemi adottságai mindig is kedveztek a távolról érkezett közösségek azonosságmegtartó törekvéseinek. A magam részéről arra törekszem, hogy a nagykövetségnek és a helyi magyar közösségnek az elmúlt évtizedben harmonikussá teljesedő kapcsolata a jövőben az együttgondolkodáson alapuló természetes együttéléssé legyen. Építsünk hát, hogy hajlékunk legyen. S virrasszon bennünk éberen a magyarság közös kertjét vigyázó, házőrző lelkiismeret.

 

Galambos Sándor első tanácsos

Nevem, Galambos Sándor, 1951-ben születtem Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumban végeztem. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán 1981-ben diplomáztam. Szakmám okleveles közgazdász. Spanyol, orosz és angol nyelvismerettel rendelkezem. 2000-ben felsőfokú közigazgatási és államigazgatási szakvizsgát tettem. A Külügy minisztériumban kubai referensként kezdtem meg tevékenységemet.

1982-1986 között Kubában dolgoztam, II. titkári rangban, mint sajtó és kultúrattasé ténykedtem. 1990-1991 között a Minisztérium Személyügyi főosztályán osztályvezető voltam. 1991-1996 között a Chilei Köztársaságban tanácsosként és konzulként tevékenykedtem, 2001. augusztus 2-ig a Külügyminisztérium Amerikai Főosztályán a Chilével, Peruval, Ecuadorral, Bolíviával és a Kolumbiai Köztársasággal kapcsolatos feladatkört láttam el szakfőtanácsosként.

A Magyar Köztársaság buenos-airesi nagykövetségén I. osztályú tanácsosi diplomáciai rangban a nagykövet helyetteseként feladatköröm sokrétű és lényegében felöleli az országaink közötti kapcsolatrendszer szinte valamennyi területét.

Nős vagyok, feleségem, Galambosné Fekete Éva a Magyar Dohányipari Szövetség menedzsere. Két gyermekünk van, Galambos Katalin (20 éves), és Galambos Balázs (19 éves). Leányom a Budapesti Közgazdaság Tudományi és Államigazgatási Egyetemen, fiam pedig a Budapesti Műszaki Egyetem folytatják tanulmányaikat.

 

Dr. Király János gazdasági és kereskedelmi tanácsos

Dr. Király János Ph.D. 1942. március 3.-án született Makón. Tanulmányait: a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte. Szakképzettsége: okleveles közgazdász.

Szakmai pályafutása: 1994-2001: Külügyminisztérium, 7. Területi Főosztály, szakmai tanácsadó, szakfőtanácsos, 1992-1994: Honvédelmi Minisztérium, Védelempolitikai főosztályvezető-helyettes, Elemző és Értékelő osztályvezető, 1991-1992: Külügyminisztérium, Regionális Együttműködési Főosztály, szakfőtanácsos, 1990-1991: Esme Rt, Spanyol-Magyar Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaság, ügyvezető igazgató, 1986-1990: Nagykövetség, Madrid tanácsos, első beosztott,1979-1986: Magyar Külügyi Intézet, kutató, a Fejlődő Országok tudományos főosztályvezetője,1974-1979: Nagykövetség, Mexikóváros, tanácsos, első beosztott, 1972-1974: Külügyminisztérium, 7. Területi Főosztály, latin-amerikai szakreferens, 1968-1972: Nagykövetség, La Paz, Bolívia, harmadtitkár, első beosztott, 1964-1968: Külügyminisztérium, 7. Területi Főosztály, referens.

Tudományos pályafutása: 1966: közgazdász "egyetemi doktori cím", "nemzetközi kereskedelem" szaktárgyból 1986: politikatudományok kandidátusa, politológia akadémiai szaktárgyból. Tudományos munkássága: Mintegy félszáz könyv, tanulmány, elemzés, cikk latin-amerikai témakörökből (Külpolitika c. folyóirat, külügyi intézeti füzetek, szegedi és budapesti egyetemi kiadványok, tudományos ismeretet terjesztő anyagok, stb.). Nyelvismerete: spanyol, angol, francia, orosz, német.

1972-ben, Budapesten nősült, felesége dr. Király Jánosné, sz. Kotra Ildikó. Gyermekei: Király Zsolt, Budapest, 1973, Király Mónika Tímea, Mexikóváros, 1976, Patrícia Xochiquetzal, Mexikóváros, 1978.

Új főkonzul Săo Paulo-ban

Basch András főkonzul ez év májusában tért vissza Budapestre és a megüresedett posztra a Magyar Külügyminisztérium dr. Németh Józsefet jelölte ki, aki augusztus végén érkezett meg Săo Paulo-ba.

Az új főkonzult Rózsa Tamás nagykövet szeptember 3-án a Magyar Házban mutatta be a magyar egyesületek és intézmények e célból összegyűlt vezetőinek. A nagykövet a megjelentek üdvözlése után részletesen vázolta dr. Németh József tanulmányait és diplomáciai pályafutását. Az új főkonzul diplomáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészeti karán szerezte meg, utána Moszkvában tanult a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében és végül, tanulmányának befejezéseként a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen doktorált.

1969-ben vették fel a Külügyminisztériumba, ahol - külföldi kihelyezései közötti időszakokban - a minisztérium különböző osztályaiban dolgozott. Külföldi szolgálatai folyamán már kétszer is volt több évig Brazíliában, először Rio de Janeiro-ban majd Brazília-városban, nagykövetségi titkárként Angolában és tanácsosként Kubában tevékenykedett. Nagykövetté előléptetve 3 évig volt nagykövet Angolában és végül 4 évig (1994-1998) nagykövet újra Kubában.

Rózsa Tamás nagykövet kihangsúlyozta az új főkonzul gazdag diplomáciai tapasztalatait és rámutatott arra, hogy a Magyar Külügyminisztérium milyen nagy fontosságot tulajdonit Săo Paulo-nak amikor nagyköveti rangban levő diplomatát jelöl ki ide főkonzulnak.

Dr. Németh József főkonzul örömének adott kifejezést afölött, hogy visszajöhetett Brazíliába, ahol már két ízben is dolgozott. Biztosította a jelenlevőket arról, hogy mindenben számíthatnak a főkonzulátus támogatására, és hogy szívélyes kapcsolatot kíván fenntartani Săo Paulo magyarságával.

Ezután Piller Éva kedves és közvetlen szavakkal mutatta be az új főkonzulnak a jelenlevő egyesületi vezetőket; nagy vonalakban ismertetve az általuk képviselt magyar intézmények tevékenységét.

A találkozó hivatalos részének lezajlása után a megjelentek - jó hangulatú állófogadás keretében - még sokáig együtt maradtak a Magyar Házban.

Kapos László

Magyarországi választások 2002

Hosszan elhúzódó, kemény tárgyalások eredményeként megszületett a jövő évi választásokra szóló együttműködési megállapodás a Fidesz és az MDF között. A két polgári párt megegyezett: közös választási programot dolgoznak ki; közös jelölteket állítanak valamennyi egyéni választókerületben; a lista elnevezése Fidesz-MDF lesz. Az országos listát Orbán Viktor vezeti, a második helyet Dávid Ibolya – az MDF elnöke, igazságügy miniszter, az ország legnépszerűbb politikusa – foglalja el. Az MDF legalább 27 választókerületben jogosult a közös jelöltek megnevezésére.

Dávid Ibolya szerint a demokrata fórum feltételeit méltányolva a Fidesz a választási egyezséggel azt vállalta, hogy maga is képviseli a Magyar Demokrata Fórum értékrendjének fő pilléreit és elveit. Megállapította: a demokrata fórum nélkül polgári kormány nem alakul; az MDF stílusa, értékrendje megkerülhetetlen, mert ez az értékrend a koalícióban az európai konzervatív mérsékelt irányzatot képviseli. Hozzátette: pártja következetes értékrendű és stílusú eddigi kormányzása alatt a botrányokat és a harácsolást elkerülte, és ez nyilván nem véletlen. Minél stabilabb egy koalíciós partner – és ez az MDF-rol méltán elmondható –, annál kiegyensúlyozottabb a kormányzás. A megállapodás egy lehetőség; elvi és hosszabb távú együttműködést feltételez, amely a két félre egyforma felelőséget ró.

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke szerint az együttműködési megállapodás nyomán minden eddiginél erősebb összefogás jön létre a polgári erők között Magyarországon. Hozzátette: úgy gondolja a Fidesz és az MDF megszerzi a mandátumok többségét. Ez nem zárja azt ki, hogy ha a Kisgazdapárt helyzete normalizálódik, és ennek a mostani – valljuk be, tragikus – megosztottságnak vége lesz és valami kiszámítható politika jelei mutatkoznak a Kisgazdapárton, akkor – akár a választások előtt – valamiféle választásokra vonatkozó tárgyalást indítsunk el velük.

A MIÉP-pel kapcsolatban Dávid Ibolya kijelentette, hogy ezt a pártot a polgári erők ellenzékének tekinti. Arra a kérdésre pedig, hogy elképzelhetőnek tartja-e hogy egy kormányban üljön Csurka Istvánnal azt válaszolta: fantáziája nem terjed odáig.

A svájci "Neue Zürcher Zeitung" szerint a megállapodás mindkét fél számára hasznos. Az MDF ugyanis bár kis párt, a Fidesz mégis rá van utalva, hogy a koalíció oldalán még néhány százaléknyi szavazatot se hagyjon veszni. Az MDF eközben a megállapodással biztosítja, hogy abban az esetben is fennmaradjon és bejusson a parlamentbe, ha nem éri el az ötszázalékos küszöböt. A két párt közötti különbség egyébként sem markáns; leginkább a generációk és az azokhoz tartozó politikai temperamentumok között van eltérés. (Antichtón)

Nehéz-e a magyar nyelv?

E kis írás szerzője matematikus, sakkozó és – ami ez esetben a fontos – német. Családi indíttatásra (magyar, furcsaságokon, valójában jó olvasni, mennyi szépet és érdekeset talált legdrágább nemzeti örökségünkben, feleség) 1989 őszétől kezdte tanulni nyelvünket: az eredményt megítélhetik. Látszólag csipkelődik a nehézségeken amely ha nem is kelendő portéka a nemzetek kultúrapiacán, de sajátos értékeire bátran lehetünk büszkék.

Amikor német barátaim meghallják, hogy megtanultam magyarul, csodálkozni szoktak. Hiszen ők úgy tudják, hogy ez egy rettenetesen nehéz nyelv. Semmi köze a némethez, és több mint harminc főnévesete van! (Itt nyilván egy túlbuzgó nyelvész összeszámolta a főnévi ragokat, a ládába-tól egészen a pávává-ig.) Megnyugtatom őket, hogy ezekben a "főnévesetekben" már az elöljáró is benne van. Melyiket nehezebb megtanulni, a -ba,-bet vagy az in + accusativot? Ami pedig a "rokonságot" illeti, az igaz, hogy a magyar és a német szavak, néhány kivételtől eltekintve, nem hasonlítanak egymásra. De az összetett szavak és az állandó kifejezések igen! Aki valaha próbálta megértetni magát Angliában a német Sackgasse szó szerinti fordításával: sack alley, az igazán értékelni fogja a magyar zsákutca szót. Hasonlóan kézenfekvő a német auf der Hand liegend fordítása. Egyébként, szoktam folytatni, a magyarban csak három igeidő van, nincsenek nemek – a feministák paradicsoma! –, és a helyesírás fantasztikusan egyszerű.

Ennyit a reklámból! Magunk között bevallhatom, hogy magyarul tanulni mégsem fenékig tejföl. Például igaz-e, hogy csak három igeidő van? Ha lovastul és karácsonykor külön főnévesetek, akkor a kotorászik, olvasgat, villan, zuhog mind külön igeidők! Hiszen hasonló szemléleteket fejez ki így a magyar, mint a francia a híres-hírhedt imparfait-jával és az angol az I will have been being having had-féle dadogásával!

A magyarul tanulónak különös ínyencfalatok a hangulatfestő szavak. Megszámolhatatlan seregük keresztülballag, -baktat, sőt -hömpölyög a magyar nyelv birodalmán. (Kevésbé finomkodva azt is mondhatnám: nyüzsögnek benne.) Magyar–német szótáramban ezek nagyrészt nem találhatók meg, nyilván mert túl sokan vannak. Hát forduljunk segítségért a Magyar Értelmező Kéziszótárhoz! Az például a retyerutya szót a következőképpen magyarázza: cókmók, motyó.

Már a menni, járni hangfestő rokonai, barátai és üzletfelei önmagukban véve megtöltenének egy egész szótárt. Így fölszerelkezve, egyetlen szóban le tudjuk írni valakinek a járásmódját, és ezzel együtt elmesélhetünk sok érdekes dolgot az illető életkoráról, testi- és lelkiállapotáról, jelenlegi kedvéről és annak okáról. Sőt, egy kis nyelvérzékkel és némi rosszindulattal még hitvese hűségére is tehetünk célzást.

Hasonló kifejezőerejük van az úgynevezett ikerszavaknak. Ilyen például a retyerutya és cókmók mellett a huzavona. Nézzük csak meg ezt a szót fönt említett forrásunkban: "Valaminek az elintézésében ellentétes szempontok érvényesülése miatti halogatás." Persze csodálatos, hogy a magyar egy-egy Grimm-mesét el tud mondani egyetlenegy szóban, ám a magyarul tanulónak a feladatát ezzel aligha könnyíti meg. Remélem, az aligha szót jól használtam. Az efféle szavakkal mindig bajban vagyok. Írjunk csak föl egy kis szótárt: de = igen, dehogy = nem, dehogynem = igen. Tulajdonképpen egyszerű: mínusszor mínusz az plusz. Csak beszéd közben egy kissé nehéz mindezt végiggondolni: Nemde? – Hogyisne! – mondja most alighanem megvetően az Olvasó.

Azt szokták mondani, hogy a magyarok túl kevesen vannak. A magyar igekötőkről viszont ezt nem állítanám. Vegyük például a mosni ige nagycsaládját: mosni, megmosni, elmosni, felmosni, lemosni, kimosni, bemosni... és ez még csak a vérszerinti rokonság; csatlakozik hozzá a "beházasodott" mosogatni és mosdatni is, az összes rokonukkal együtt. Főleg az el/meg ikerpárt tévesztem el gyakran, bár szerintem inkább ők tévesztenek meg engem.

Durva tréfa ez, mert például megpatkolni és elpatkolni mégsem ugyanaz. És ha végre elhatározta (vagy meghatározta?) az ember, melyik igekötő kell neki, még azt is el kell döntenie, hová rakja: el kell dönteni, eldönteni kell, vagy kell eldönteni? Döntse el a kedves Olvasó! És ezzel máris rábukkantunk a soron következő nehézségre.

A magyar nyelv legszigorúbban őrzött titka a szórend. Még a saját feleségem sem árulta el. Ő azt mondta, hogy a magyar szórend szabad. A tankönyvemben olvastam egyetlenegy egyszerű szabályt. Csak az a furcsa, hogy azzal nem találtam el többször a helyes szórendet, mintha nem olvastam volna. A kivételek ugyanis nem voltak benne a könyvben, mert túl bonyolultak. A magyar nyelvművelő irodalomban meg azért nem találhatók meg, mert egy magyarnak úgysem okoz nehézséget a szórend.

Aztán egy könyvtárban végre kezembe akadt egy magyar nyelvtan németek (persze még a keletnémetek) számára. A könyv vége felé, két oldalon – kiemelés nélkül összezsúfolva – ott voltak a kivételek. Azóta nem láttam a könyvet. Nyilván a magyar titkosszolgálat rájött az "árulásra" és eltávolította.

Ezzel már érintettük az alapvető problémát: a tankönyvek hiányát. Képes és képtelen angol nyelvtanokat jó pénzért minden színben és színvonalon lehet kapni. De az a naiv ember, aki átrágta magát az első magyar tankönyvének harminc leckéjén, utána rá fog jönni, hogy nincs tovább. A magyaroknak szóló könyvek főleg olyan mély és súlyos problémákkal birkóznak, mint az "ly vagy j?", és nem untatják az embert olyan közismert dolgokkal, mint a szórend. Még a német–magyar kéziszótár is nyilvánvalóan csak magyaroknak készült. Ugyanis magyarázat nélkül fölsorolja a német szavak különböző fordításait. Így persze nehéz megtudni, hogy például a német vernehmen igének éppen a meghall vagy a kihallgat a megfelelő fordítása.

Kis híján elfelejtettem a kiejtésről panaszkodni. Az indogermán beszélő minden szónak csak a hangsúlyos szótagját ejti hosszan, a többit többé-kevésbe elnyeli. Ezért persze idegesíti: a magyar ragaszkodik ahhoz, hogy minden szótagot tisztán ki kell ejteni. Néha meg éppen a hangsúlyos első szótag rövid, a többi pedig hosszú. Ezeket "fordított szavak"-nak nevezném, például: fehér, kerék. Aztán vannak még a "gépfegyver szavak", mint az elengedhetetlen, a "fékező szavak", mint a szállít, és a különösen mulatságos "szlalom szavak", mint a hólapátolás. Persze akad még sok más kemény dió, például a tárgyas igeragozás, az egyes szám használata a számok után, az ny, a gy és a ty kiejtése, és így tovább. És ez jól is van így, mert ami olyan érdekessé és vonzóvá teszi a magyar nyelvet, az éppen a gazdagsága és az egzotikussága, egyszóval: a nehézsége.

Oswald Gschnitzer Heidelberg Élet és Tudomány

Az évezred első Cserkészbálja

Az ünnepi díszbe öltözött Hungária, szépen dekorált kibővített éttermében fogadta a 43.-ik Cserkészbálra érkező elegáns közönséget. Cserkészeink az idén is minden tradíciót hűen ápolva, szeptember 8.-án, tartották meg az év nagy eseményét és minden létező argentin baljós jelek ellenére, jól sikerült estét könyvelhet el a gondos rendezőbizottság. Természetesen nem alkalmas összehasonlításokra ez a Gála Est, az elmúlt sikerekre, egyrészt az elsőbálos leányok hiánya, másrészt a nyomasztó gazdasági helyzet is rányomta bélyegét az új évezred első Cserkészbál látogatottságára. De mindezek ellenére a kisebbre kényszerült sátor és az ebédlő megtelt jókedvű, gondokat felejtő honfitársakkal, és nyolc-tízes elegánsan terített asztalok mellett élvezték a kitűnő vacsorát, tapsolták meg a tradíciót felelevenítő táncokat. A fiatalok és kevésbé öregek reggelig táncoltak, míg végül a gyertyafény mellett megtartott tábortűz szeretetköre búcsúzott a következő Cserkészbálig.

A cserkészbálon megjelent Szőnyi Ferenc – új nagykövetünk feleségével, Erzsébettel – élén a szintén nem rég hivatalba lépett követségi diplomatákkal – Galambos Sándor tanácsossal, Éva Róza feleségével és Dr. Király János kereskedelmi és gazdasági tanácsos, Ildikó feleségével. Előző nap - 14 órás repülőút után - érkezett nagykövetünk, keményen állta a hosszú utazás – még érezhető - fáradalmait, de szerencsére, melléje beosztott, közvetlen asztaltársa Haynalné Kesserű Zsuzsó, megszokott "charme"-jával, ügyesen feledtette az interkontinentális klímaváltozással járó múló kellemetlenségeket.

A műsor a díszmagyarba öltözött fiatalság zenés bevonulásával kezdődött. A pompás, régi jelmezekben méltóságteljesen vezették párjukat a terembe, majd a közönség fergeteges tapsaival követve táncolták el a Palotást.

Lomniczy Mátyás magyarul, és Demes Adri, spanyolul elmondott ünnepi beszédében örömüknek adtak kifejezést, hogy a kolónia helyt áll, és az ország nehéz gazdasági helyzetében is ápolja a tradíciókat. Köszönetet mondtak a rendezőknek, védnököknek, pártfogóknak és önkéntes, segítőkész munkatársaknak.

Új nagykövetünk Szőnyi Ferenc meghatva állt a mikrofon elé, örömmel köszöntötte – első találkozásként – a kolónia megjelent tagjait. Kiemelte: őszinte, kellemes meglepetés érte, hogy ilyen ünnepélyes keretek között szólhat először a magyar közösséghez. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a követségen történt őrségváltás továbbra is a megszokott együttműködés és kölcsönös segítőkészség jegyében folytatódik.

A spanyolul is megismételt beszédet lelkes taps fogadta. Utána elhangzott a felszólítás "Áll a Bál" és az első keringővel kezdetét vette a reggeli tartó vidám mulatság. Éjfélkor pár percre az erdélyi "Fejedelmi Tánc" szakította meg a nagyteremben uralkodó rock-pop ritmusokat. A méltóságteljes zene és lassú ütemű tánc nagy elismerő tapsot kapott, majd a disc-jockey újból átvette szünet nélküli, fülsiketítő birodalmát.

Reggel felé – ősi szokás szerint – gyertyafény mellett, szimbolikus tábortűzzel – fejeződött be a 43. Gálabál. "Jó Munkát! – a viszontlátásra jövőre" – (tucatnyi elsőbálossal), felkiáltással búcsúztak cserkészeink.

Említésre végül, fontosságában elsők között, említsük meg Zöldi Krisztínát, Papp Zizit, Zombory Katit és lelkes munkatársait, akiknek fáradhatatlan szervező munkájának köszönhető a Bál sikere. A két bemondó, a feltűnően elegáns Zöldi Viktória és a stramm megjelenésű Fóthy Miklós szimpatikus formában látták el feladatukat. Omar Zoli is szakszerűen vezette a Korsós Judit ízlését dicsérő, virágokkal díszített vendéglőt.

A Coral Hungaria a Mindszentynumban:

Zongorakoncert Liszt-művekkel

A Mindszentynum és a Coral Hungaria közös magyar kultúr ciklusának, amelyet a helyi magyar Nagykövetség és az NKÖM támogatásával szerveztek, méltó záróeseménye volt ez a koncert szeptember 28.-án. A rendezők eredetileg a Nagykövetség termeiben akarták megtartani ezt az előadást (a meghívókat is ezzel a címmel küldték ki) de az északamerikai terrorista merényletek után a KÜM megtiltotta a nyilvános rendezvényeket a külképviseletek épületeiben. Egy ideig úgy nézett ki, hogy az argentin Külügyminisztérium ad helyiséget ehhez az előadáshoz, de végül a Mindszentynum Sorg-termében gyűlt össze a közönség, hogy meghallgassa Eduardo Olcese zongorajátékát, valamint Kurucz László színes kommentárjait híres honfitársunk életének az egyes darabok keletkezésével kapcsolatos mozzanatairól. Szőnyi Ferenc nagykövet és Honfi János, az AKMSZ elnöke, mint házigazdák fogadták a megjelenteket. Az előbbi igen szép, szívhezszóló spanyol beszédben ecsetelte az ezredik évforduló jelentőségét, és a magyar nép jövőbe vetett hitét, amelyet eddig semmiféle megpróbáltatás nem tudott véglegesen megtörni.

A weimari fénykorban szerzett Magyar Rapszódiák közül a 18.-ik a legkevésbé ismert; még Magyarországon is igen ritkán lehet hallani. Az előadó ezután a Traszcendentális Etüdök-ből adott elő 3 tanulmányt. Liszt 15 éves korában szerezte ezeket a darabokat. Igen figyelemreméltóak, nem sok tizenéves írhat ilyen színvonalú zeneműveket.

Az "Othello" c. Rossini-opera gondolás-dalának zongoraátirata, valamint a "Lorelei"-dal, amelyet Heinrich Heine költeményére szerzett, Liszt reménytelen hősszerelmes korszakának tanúi. Kurucz részletesen kitért erre a történetre, amely azzal végződött, hogy a nagy zenész belépett Szt. Ferenc rendjébe, és életének utolsó korszakát Isten szolgálatában töltötte el. Hitélete mélységének tanúi a koncert két utolsó darabja, a "Szt. Ferenc a madaraknak prédikál" és "Mefiszto" c. keringői.

A közönség ráadást követelt, és Eduardo Olcese búcsúzóul előadta Liszt "Szerelmi álom" c. közismert darabját is.

A Nagykövetségen szokásos állófogadás követte a koncertet, ahol a megjelentek még néhány óráig élvezték a finom falatokat és italokat, mialatt kellemesen beszélgettek a művésszel, valamint az új nagykövettel és feleségével, Erzsébettel. Mindketten nehezen kezdték ezt az új munkát, igyekeznek kilábalni egy hamisíthatatlan argentin "gripe"-ből. Reméljük, ezután kellemesebb idők következnek számukra. (kp)

 

A verbunkos, jellegzetes magyar zenei műfaj

Majdnem három évvel ezelőtt tartotta meg a Coral Hungaria azt a nevezetes előadást az Univer-sidad Católica zenetörténeti tanszékén, ahol először hallhatott az itteni szakmai közönség a verbunkosról. Ez a zenei műfaj a XVII-XVIII században született, mikor a katonák zenekarral jártak faluról-falura újoncot fogni. A veterán huszárok teljes díszegyenruhában, nyalka "toborzó" táncot lejtettek az utcán végig, és ropogós katonadalokkal ecsetelték a katonaélet örömeit a legényeknek, akik néhány pohár bor jótékony hatására "kötélnek álltak". Itt alakult ki ez a pattogó, jellegzetesen magyar ritmusú műfaj, amelyet később más hangszerekre átírt, szabályos zeneművekben is feldolgoztak. Egyik legszebb ilyen mű Kodály: Háry János c. meseoperája.

Az ismertető előadáson a Coral Hungaria néhány férfitagja előadta a korabeli katonadalokat, a Regős néptáncegyüttes egyik táncosa bemutatta a toborzó tánclépéseit, Leidemann Sylvia pedig csembalón eljátszotta a korabeli jegyzetekből ismert zenedarabokat, mialatt Haynalné Kesserű Zsuzsánna spanyol nyelven részletesen elmagyarázta a közönségnek a műfaj jellegzetességeit és történetét.

Ugyanezt az előadást, a Conservatorio Nacional de Música igazgatójának kifejezett kérésére, idén két alkalommal ismételte meg a Coral Hungaria: augusztus 31.-én a Mindszen-tynumban, és szeptember 5.-én a Zeneakadémián. Ennek a két konferenciának az volt a további érdekessége, hogy a verbunkossal együtt egy másik ilyen jellegzetes helyi műfaj, a brazil "Chorinho" került bemutatásra. A magyarázatokat erről a műfajról Zulema Castello de Lasala szolgáltatta, a dallamokat pedig Lou-00rdes Cutolo brazíliai művésznő játszotta csembalón. Mivel az előadásokon két hangszer állt rendelkezésre, a verbunkos dallamok egy részét Lourdes és Sylvia, két csembalón mutatták be. A tánclépéseket most nem Lévay Gyula, a Regős táncegyüttes egyik vezetője, hanem Vass Dénes, a Coral Hungaria tagja, veterán néptáncosunk, öreg csontjait fiatalos lendülettel ropogtatva, mutatta be. Nagy sikert, hatalmas tapsot aratott. Haynalné Kesserű Zsuzsánna most is a tőle megszokott tapintattal és szaktudással konferált. A közönség a Mind-szentynumban megtartott előadás után, előzetes bejelentéssel, finom magyar vacsorát is élvezhettek az intézmény ebédlőjében. (kp)

 

Várnagy Tamás, a magyar jelenről

Dr. Várnagy Tamás filozófus és társadalomtudós, aki az utóbbi években, mint az UBA tanára, rengeteget foglalkozott a közép-európai és különösen a magyar helyzettel, megint igen érdekes előadást tartott a tárgyról a Mindszentynumban szeptember 7.-én este, "Magyarország az évezred végén" címmel.

Előadásában – spanyol nyelven – a hungarista mozgalom különféle irányzatait vette sorra, és megkülönböztette e korszak politikai tényezőit a Hungarológia tudományos kutatási eredményeitől. Ez a mozgalom tulajdonképpen a trianoni békediktátum természetes következménye volt, de eredetileg egészséges elgondolásai később az akkori európai légkörben uralkodó szélsőséges tendenciákkal azonosultak.

Az előadó megállapította, hogy a tudósok számára ma már bebizonyosodott az urali-finnugor eredetünk, míg a turáni-szumér elméletet – ellentmondó és kétes értékű bizonyítékai alapján – elvetették. Részletesen kitért a Helsinkiben nemrégen megrendezett III. Finnugor Világkongresszuson publikált eredményekre.

A felvilágosítás azért volt olyan fontos, mert még napjainkban is élnek egyesek, akik ezekből a többé-kevésbé sikeres, azóta már megerősített vagy elvetett eredetkutatási és nyelvészeti-kulturális elméletekből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni, és a mai ember, akinek igen kevés ismerete van az akkori időkről, igen könnyen félreértheti a dolgokat. Mint ahogyan az egészséges nemzeti érzés nem összetévesztendő a fanatikus és káros nacionalizmussal, úgy a komoly tudományos kutatás még be nem bizonyított elméletei sem lehetnek ürügyek szélsőséges politikai megnyilvánulásokhoz.

Az előadás előtt a Grupo Coral de Difusión, argentin kórus, Mariano Moruja karnagy vezényletével Kodály-kórusművekkel szórakoztatta az összegyűlt közönséget.

Hogy az élvezet teljes legyen, előzetes bejelentéssel a megjelentek még magyar ételekből összeállított vacsorát is kaptak az előadás után. (kp)

 

Magyar kórusművek ismertetése argentin karnagyoknak

Két évvel ezelőtt volt az első alkalom, hogy Gede Éva, a budapesti Tóth Aladár gyermekkórus karnagya – mint vendégelőadó – Leidemann Sylviával együtt, valamint Haynalné Kesserű Zsuzsánna hathatós közreműködésével, magyar zeneszemináriumot tartott argentin karnagyoknak. Szeptember közepén megint egy ilyen eseménynek voltunk tanúi, ahol Kodály kórusműveivel foglalkoztak a hallgatók. A háromnapos kurzus első két napján a Conservatorio Nacional de Música (Zeneakadémia) termeiben folyt a munka, vasárnap pedig a Mindszentynumban fejeződött be. A szeminárium 20 résztvevője – miután részletes ismertető előadásokon megismerték a magyar népzene jellegzetességeit, a magyar nyelv hangtanát, valamint Kodály kiemelkedő eredményeit a zenepedagógia terén – először egymás között, majd másfél napon át a Coral Hungaria énekeseivel együtt gyakorolták a mester öt közismert kórusművének előadás-technikai fogásait. Záróeseményeként, vasárnap délután 18 órakor, a Coral Hungaria és a résztvevők előadták a Mind-szentynum Sorg-termében megjelent közönségnek az "Ének Szt. István királyhoz", "Felszállott a páva", "Túrót eszik a cigány" és "Köszöntő" kórusműveket, valamint a "Mátrai képek" egyes részleteit. Minden darabot más-más karnagy vezényelt. Az előadáson, valamint az előző "főpróbán" is jelen volt Szőnyi Ferenc új magyar nagykövet, Erzsébet feleségével (aki egyébként zenetanárnő). Az előadás után nagykövetünk személyesen adta át a résztvevőknek a szemináriumon való részvételt igazoló diplomákat, majd kedves spanyolnyelű beszédben gratulált nekik a szép munkához. A délután az ebédlőben fejeződött be, ahol a résztvevők és a közönség fehér asztal mellett, teázás közben beszélték meg a jól sikerült kurzus élményeit. (kp)

Az AMISZ Választmányi gyűlése

Szeptember 27.-én este összegyűlt az AMISZ választmánya a Mindszentynumban. Az összejövetelre kijelölt tárgykör tárgyalása előtt – Takács István elnök váratlan okok miatt igazolt távollétében – Valentin Ferenc ügyvezető ünnepélyesen üdvözölte az első alkalommal megjelenő Szőnyi Ferenc új magyar nagykövetet és Galambos Sándor első tanácsost. Az AMISZ alapszabálya szerint a mindenkori nagykövet a szövetség díszelnöke, ezért Valentin felkérte Szőnyit e tisztség elfogadására, amit a nagykövet igen kedves szavakkal elfogadott és megköszönt. Ezután a titkár felolvasta az előző ülés jegyzőkönyvét, a pénztáros beszámolt a szövetség anyagi helyzetéről, a tagok megtették észrevételeiket mindkét tárgyban, majd rátértek a napirendre.

A tárgyalás a Plaza Hungría-emlékmű engedélyeztetési folyamatának ismertetésével kezdődött. Mivel a beadott eredeti tervet a városrendezők elvetették avval a megokolással, hogy ekkora méretű betonépítmény nem alkalmas a kijelölt zöldterületre, most egy új, egyszerűbb és inkább környezetbarát építmény terveit adták be jóváhagyás végett. Erre az alkalomra még az előző nagykövet, Bardócz Béla kísérte el a szövetség küldöttségét, és ezt első fórumon – úgy látszik – el is fogadták. A városi tisztviselő közölte, hogy röstellik az eddigi késést, és hogy véleménye szerint ez a sokat hányatott ügy most "automatikusan" elintéződik majd, kb. másfél év alatt (!?).

Az ügyvezető felkérte ezután Haynalné Kesserű Zszuzsannát, hogy a jelen világpolitikai és régióhelyzet Magyarországgal kapcsolatos vetületeit ismertesse röviden, a sajtóban megjelentek alapján. Ez az ismertetés kitért a magyar kormánynak az észak-amerikai terrorcselekményekkel kapcsolatos álláspontjára, valamint az ún. Státustörvény eddigi nemzetközi visszhangjára. Egyes megjelentek nehezményezték, hogy az előadó személyes véleményét is hozzátette az ismertetéshez, de mivel ez nem vitaindítónak készült, az ügyvezető beszüntette a hozzászólásokat.

Az MVSZ nemrégen alakult külügyi bizottságának nevében Kunckelné Fényes Ildikó venezuelai képviselőtől kapott levelet az AMISZ, amelyben helyi fiókbizottság felállítását javasolja. Az elképzelés az, hogy ez a bizottság a helyi sajtóban és közvéleményben Magyarországgal kapcsolatosan kialakult álláspontokat, híreket figyelje, és tudósítsa erről a központi szervezetet, valamint ennek támogatásával alkalmasint megfelelő helyi akciókat kezdeményezzen, könyveket terjesszen, sajtónak nyilatkozzon, stb. Az ügyvezető felkérte a megjelenteket, hogy – ha jónak látják az ötletet – az általuk képviselt intézményektől erre a feladatra alkalmas személyeket javasoljanak.

A tagok a rövid ismertetésből nem látták világosan a dolog lényegét, ezért kérték, hogy a levelet másolatban osszák ki tanulmányozásra, és a döntést tegyék a következő gyűlés napirendjére.

Egyéb kisebb ügyek letárgyalása után az ügyvezető berekesztette az ülést, majd a megjelentek fehér asztal mellett fejezték be az eszmecserét. (kp)

 

Apor Klára könyvének bemutatója

Irodalmi szalonnak is beillő környezetben rendezte meg Lomniczy József és felesége Letti, Apor Klára német nyelven nemrég megjelent könyvének bemutatóját. A "Von den Karpaten zu den Anden" (A Kárpátoktól az Andesekig) című könyv, hetek óta kézről kézre járt közösségünkben és még azok számára is érdekes olvasmánynak bizonyult, akik nem anyanyelvi szintén beszélik a német nyelvet. A találkozóra a virtuális háziasszony – Klára – meghívására – közel harminc vendég érkezett az olivosi rezidenciára, ahol étvágygerjesztő italok, szendvicsek és kitűnő többfogásos vacsora fogyasztása közben készülhettek az irodalmi széplelkek, összesereglett kritikusok, barátok és barátnők a könyv "megbeszélésére". Az összejövetelen megjelent új nagykövetünk Szőnyi Ferenc, Erzsébet feleségével is, akik diplomata rutinnal, közvetlen szívélyességgel vették fel a kapsolatot, a részben még ismeretlen társasággal. A kulináris élvezetek után, a nagyszalonban körbe ültetett társaság előtt bevezetőnek Apor Klára pár keresetlen szóval köszöntötte a megjelenteket. Röviden elmesélte könyve megírásának, kiadásának és terjesztésének történetét és "regényes" epizódjait, majd jelezte, hogy készül könyvének magyar nyelven való kiadására is. Megmagyarázta – nyomdásznak nehezen érthető – és sietségnek tulajdonított grafikai szépséghibákat, ami viszont semmit nem von le a könyv tartalmi értékéből. Magyar változatú könyvében "Könnyű volt nektek" címmel, az otthoniaknak az emigránsokra alkalmazott stereotip mondására ad választ.

Az est további részében – a könyvet már olvasók – sorban elmondták véleményüket a könyvről. Majdnem kivétel nélkül élvezetes, humoros, olvasmányos írásnak találták a könyvet, ami az írónő boldog és dédelgetett gyerekkoráról kezdve, a háború és menekülés tragédiáin, majd a kezdeti emigráns élet kemény küzdelmein át, ma egy külföldön élő sikeres magyar üzletasszony-nyá lett arisztokrata hölgy életét híven tükrözi.

Volt pár kritikus is, aki a sorokban egy felsőbbrendűségi stílust vélt felfedezni, ami az írónő esetében természetesnek is magyarázható. A menekülés részletei is a kivételezést tükrözik, viszont döntő bizonyítékok is szerepelnek az otthon dédelgetett arisztokrácia emigrációban történt pozitív polgári át- és helytállására.

Az irodalmi csevegés után, Lomniczy József indítványára a jelenlévők, egy Erdéllyel kapcsolatos verset olvastak fel az Apor család származási helyére emlékezve. Késő este lett, mire a társaság, egy kellemes kultúrest emlékével, tért haza otthonába.

 

Székely Mária kiállítása Budapesten

A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete Budapesten a "Galéria IX" termeiben kiállítást rendezett Székely Mária kolóniánk ismert művésznőjének alkotásairól. A tárlatot augusztus 27.-én nyitotta meg Horacio Antranik Chalian Magyarország argentínai nagykövete, számos baráti ország meghívott képviselőinek és otthoni művészkörök eminens tagjainak jelenlétében. A bemutatót széleskörű érdeklődés kísérte és szeptember 7.-én zárult kiállítást nagyon sokan látogatták, köztük az időközben Argentínából hazatelepedett honfitársak is.

Vívóverseny a Hungáriában

Szeptember 22.-én a Hungária és a Szent László iskola már a reggeli órákban megtelt fehér plasztronba és térdnadrágba bújtatott srácokkal; néhányan még Santa Fe tartományból is jöttek. E napon rendezték ugyanis a Buenos Aires Városi Vívó Szövetség kölyök bajnokságának második fordulóját, amire ötvenegy 9-13 éves versenyző nevezett be, tőr és párbajtőr fegyvernemben. A délelőtt folyamán a selejtezőket bonyolították le, az izgalmas döntő csörtékre délután került sor a Hungária nagytermében.

A Hungária színeit Lajtaváry Richárd, Rafael Lescano, Remete Marcos, Andrés Ruhemann és Nicolás Sala képviselték tőrben, Luciano Badaracco, Gáspár László és Leonardo Sala pedig párbajtőrben. Remete Marcos és Luciano Badaracco második, Gáspár László pedig harmadik helyezést ért el. Gratulálunk srácok, belőletek is lesz még argentin bajnok, mint apátokból!

Az izgalmas délutáni mérkőzéseket több neves személyiség is meglátogatta. Szőnyi Ferenc magyar nagykövet; Jorge Galli a Vicente López-i helyhatóság főtitkárhelyettese; Victor S. Grouppiere az Argentin Vívószövetség elnöke; Eduardo Rodri-guez Araujo a Buenos Aires Városi Vívószövetség elnöke és Saverio Crisci az Olasz Vívómesterek Társaságának alelnöke. Szintén megjelentek a Szent István Kör, a Szent László iskola és az Emese kultúregyesület képviselői is. A házigazda Zöldi Márton a Hungária elnöke volt.

A verseny végeztével került leleplezésre Gorondi Imre, Pálos András és Majerszky Marcell mesterek emléktáblája, Gorondi Imre fia, Péter és Pálos András özvegye, Erzsébet jelenlétében.

Az eseménnyel az argentin sajtó – La Nación, Clarín – is foglalkozott, a buenos airesi vívószövetség elnöke pedig úgy vélekedett, hogy ez volt az évad legjobb versenye. (te)

HALLOTTUK,

hogy a Cserkészbálon ifj. Zaha Sándor által felvett kitűnő képek három mintaalbuma a Hungáriában Omarnál megtekinthető és az ott feltüntetett módon (13x18, vagy 10x15 cm.-es formátumban, 2,50 $ áron) megrendelhető. A befolyt összeg a Cserkészek kasszáját erősíti.

hogy a Segélyegylet november 11.-én családi asadót rendez az Öregotthonban. Jóelőre közöljük ezt az eseményt, hogy jegyezzék fel a dátumot, hogy a már akkorra remélhető szép vasárnapon minél többen látogassák meg az ott gondozott öreg magyarokat.

hogy október 14.-én a Református Kultúrdélutánon (16 órakor), Kurucz László tart előadást "Kurucok földjén" címmel. Nt. Sütő Gyula pedig az Irodalmi Társaság rendezésében október 26.-án 16 órakor előadást tart, nemrég visszaérkezett magyarországi útjáról, a Reformációról, és az 56-os Forradalom izgalmas idejében átélt, személyes élményeiről. Mindkét előadásra szeretettel hívják az érdeklődőket.

hogy a Dalkör tavaszi mulatsága – krízis ide-krízis oda – nagyon jól sikerült. A Sans-Souci muzsikája táncra perdítette a mulatni vágyó társaságot, az egyesület lányai-asszonyai finom vacsorát készítettek. Nagykövetünk, Szőnyi Ferenc is megjelent feleségével és az összes újonnan érkezett diplomata, Galambos Sándor és dr. Király János tanácsosok, feleségestül, családostul ismerkedett a kolónia egyik legrégibb egyesületének tagjaival. Október 28.-án pedig ökumenikus mise után megemlékezést tartanak a Forradalomról és az egyesület elhalt tagjairól. Közebéd követi a napi programot. Itt említjük meg, hogy a Dalkör elnökének Szénási Pál által szervezett Rio Hondo-i termálkúra kirándulás nagyon jól sikerült. Tizenhat személy vett részt, kényelmes utazás, elsőrangú szálláson, kitűnő ellátással 10 napig élvezték a híres melegvíz gyógyfürdőket. Jövőre újra mennek.

hogy november 3.-án a Vitézi Rend négy új várományosát veszi fel tagjai közé. Az ünnepélyes aktus a Szent László Kollégiumban 11 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődik, utána avatás, majd bajtársi ebéd. Vitéz Ferenczy Lóránt Délamerika-i Törzskapitány szeretettel hívja a bajtársakat és az érdeklődő honfitársakat.

hogy Gina Jonescu, kolóniánk ismert festőművésze, augusztus 30-szeptember 19-ig "Intercomunicación" mottóval nagysikerű kiállítást rendezett a Samotracia Galéria (Berutti 3733,Cap.) termeiben. Gina a 84-es időkből származó 14 alkotását mutatta be. A tárlatot a román nagykövet nyitotta meg, a vernissagon a művésznő sok barátja, ismerőse és tisztelője jelent meg a magyar kolóniából is.

hogy Balláné Ferchi saját, kézifestésű dísztányért ajándékozott a Mindszentynumnak. A Képes Krónika Iniciáléjában ábrázolt Szent István királyunk színes képének reprodukcióját ünnepélyes keretek között, a Millennium Ünnepi megemlékezésén adta át Ferchi – a jelenlévők ovációja mellett - Honfi János elnöknek

hogy Dr. Fercsey János kiadja emlékiratait. A magyarországi Argus kiadó gondozásában hamarosan megjelenik a könyv, ami az itteni kolóniában méltán számíthat érdeklődésre. Reméljük hamarosan Buenos Airesbe is megérkezik a könyv. Ismertetésére visszatérünk.

hogy Eva Moran az Öregotthon gondnoknője boldog nagymama lett. Szeptember 27.-én megszületett Milargros Belén, Miguel-Angel Moran és Rosa Olmedo első gyermeke. Sok szeretettel gratulálunk a fiatal házaspárnak és az örömszülőknek.

Széljegyzetek

E-mailen kaptam egy levelet. Azt írja a szeptember 11. terrortámadásról. "Világossá vált bennem, hogy mennyire egy pillanat alatt vége lehet mindennek, és ezért milyen fontos lenne, ha legalább közvetlen embertársainkkal békében tudnánk élni"… Úgy érzem, hogy a fenti idézet megvalósítására való igyekezettel kell keresni a megoldást. A civilizálódott ember túljutott – szerintem időben mérve elég hamar - a természet adta lehetőségek és veszélyek között való túl- és továbbélésre, hogy most már, saját elpusztítására is kellő figyelmet szenteljen. A probléma azt hiszem, ott van, hogy mégsem vagyunk annyira egyformák, mint azt a demokrácia és az emberi jogok tudósai prédikálják. Békében élni – legközelebbi, vagy legtávolabbi embertársaddal, barátoddal, ismerősöddel, embertársaddal, csak akkor lehetne, ha az ember által mesterségesen kitalált különbözőségeket megszüntetnénk. Azt hiszem túl sokan is vagyunk már ezen a földi paradicsomon. Az a bizonyos patkánykísérlet kezdeti fázisát most már komolyan kéne venni, mert a közelmúltat figyelve, ma már mindenki gyanús – mindenki-mindenki ellen harcol. De ma már nem a túl, vagy továbbélésért, hanem a megsemmisítésért, megsemmisülésért folyik a harc.

A fanatizmus korában élünk. Ez emberi találmány, és mint minden ésszel kitervelt újdonságot lehet fejleszteni, sőt tökélyre vinni. Gondolom, közel vagyunk ehhez. Nem szeretnék csúszós talajra térni, de ha ma, a harmadik évezred elején vannak modern, képzett és intelligens emberek, akiket kineveltek, ki tudtak termelni (akarattal nem használom az agymosást) ilyen és ki tudja még milyen, várható bűntettre (hőstettre?), akkor ott általános méretű, alapvető hibák vannak. Társadalompolitikai tévúton vagyunk. Remekül érzékeltette ezt egy rövid kommentár egy világlapban, mondván: Új korszak kezdődik, a régi szeptember 11.-vel lezárult, és ezzel a dátummal, új kezdődik. A kérdés nyitott, és félelmetes…

Summa-summarum, nagyon halk, alig hallható véleményem szerint szeptember 11.-én a világkapitalizmus kapott egy életveszélyes döfést. Belehal-e, vagy belegyógyul ez a kérdés… Szerencsés nemzedékünk megélte a kommunizmus bukását. De van-e remény arra, hogy a következő generáció képes lesz-e egy emberibb ideológia megteremtésére? Kérdés…

Ami pedig új hazánkat érinti fentiekkel kapcsolatban, nehéz lenne jósolni. A múlt bűneit, tehetetlenségünk egyenes következményeit szenvedjük, vagy a sors kifürkészhetetlen játéka babrál velünk, nem tudni. A baj sosem jár egyedül, de erre a katasztrófára senki nem számított. De abban talán van egy kis remény, hogy túl messze vagyunk a tűztől, és e messzeségből nézve tanulságként talán ragad ránk valami okos reakció, amivel egyenes vágányra tudunk vergődni. Talán…

Beszűkülve - bevallva, tagadva - társadalmi és közösségi (koloniális) szempontból, de egyénileg is, mindenkit érintett a szeptember 11. Ez a dátum egy mementónak is számít. Sokak számára. A fanatikusoknak, akik érzelmileg, látszólag szimpatikus és a ragadós elvhűség átlátszó köpenyébe burkolózva védik (sokszor öröklött), ma már nem is elavult, de teljesen kihalt álláspontjukat. Most elgondolkozhatnak, akik mindent jobban tudnak, akik felsőbbrendűségük tudatában, megfellebbezhetetlenül, ítélnek a másságról és ellenvéleményekről. Akik az igazság abszolút birtokában, toronymagasságban érzik magukat. Köztünk élnek, mérgezni már nem tudnak, de fölényeskedésükkel mindenhol ott vannak, és szavukat hallatják. Sokan észre sem veszik, pedig a fanatizmus kis dózisban talán nem halálos, de veszélyesebb, mint a butaság.

INTÉZMÉNYEINK

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szonyi Ferenc. Tanácsos: Galambos Sándor. Kereskedelmi és gazdasági attasé: Dr. Király János. Konzul: Serfozo Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0314-421-4988 . Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Hungría (ex-Juncal) 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtol péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zombory István. Tel.: 4742-6168. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: (4791-7698).

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester , Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezso, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FOCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Focsoportvezeto: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Délamerikai törzskapitány: vitéz Ferenczy Lóránd, Martin Coronado 722 , (B1641BOJ) Acassuso. Tel.: 4743-3879.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MIND-SZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Süto Gyula. Fogondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara “Cruz de Cristo”. Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fogondnok: Sebess Péter. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András és Rev. David Calvo. Hiv. órák: minden szerdán 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Szilvássy Lorinc. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

SANTA FÉ-i MAGYAROK "SZENT ISTVÁN" EGYESÜLETE. Asociación Húmgara San Esteban de la Prov. Santa Fé. Santiago 1266. Rosario (S2008FOB). Prov. Santa Fé. Tel.: 0341-4214988. Fax: 0341-4484086. Elnök: Ádám Rózsa.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro en Bariloche. Beschtedt 136, Bariloche (R8400GWB). Prov. Rio Negro.- Elnök Halbritter Ferenc.

 


Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2001