Budapesti Negyed 52. (2006/2) Budapesti Erzsébet-emlékhelyek < > Külföldi emlékhelyek
Erzsébet Királyné Emlékmúzeum
________________

"Az emberek őszintébben élnek választott
tárgyaikban, mint cselekedeteikben."
(Márai Sándor)

 

A múzeumoknak a 19. század második felében meginduló szakosodási folyamatába illeszkedik az emlékmúzeumok megjelenése. A kultuszhelyek között sajátságos helyet foglal el a királyné emlékmúzeuma, mely szakrális teret hozva létre a kultusz éltetéséhez, ereklyetárgyaival és a helyszín megválasztásával a látogatónak a királyné szellemiségével való közvetlen és erőteljes közelség érzését nyújthatta.

A királyné emlékének szentelt múzeum felállításának gondolatát őrgróf Pallavicini Edéné vetette fel. Ennek érdekében 1907. március 11-én hölgybizottság kereste fel az uralkodót azzal a kéréssel, hogy a királyné használati tárgyaiból adományozzon néhányat a magyar nemzetnek, abból a célból, hogy Erzsébet Királyné Múzeumot hozzanak létre, a Nemzeti Múzeumnak korábban átadott ereklyetárgyakkal kiegészítve. Ferenc József elfogadta javaslatukat és egyúttal megbízást adott Ferenczy Idának a királyné használati tárgyainak kiválasztására, illetve a múzeum létrehozásának segítésére. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter az uralkodó kérésére leiratot intézett Szalay Imréhez, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához, intézkedését kérve, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött és a királyné személyével kapcsolatos emléktárgyakat adják át a felállításra kerülő emlékmúzeumnak.[1] A múzeum a királyné halála után lányai adakozása révén jutott használati tárgyaihoz, miután a gödöllői kastélyból személyes tárgyait Bécsbe szállították. Közülük 34 darabot ajándékoztak az intézménynek.[2] Az ereklyetárgyak fontosságát a magyar nemzet királynét övező kultusza szempontjából Wlassics Gyula a főhercegnőknek irt köszönő levelében fogalmazta meg: "Ama határtalan szereteten és tiszteleten kivül, a melylyel a magyar haza minden fia a dicsőült Nagy Királyasszony emléke iránt viseltetik, kétszeresen becsessé teszi szemünkben a drága erekjéket az, hogy ajándékozásuk Császári és Királyi Fenséged fenkölt lelkének a magyar haza iránt tanusított igazán érzett szeretetét juttatja kifejezésre."[3] Ezt követően a budai királyi várkapitányság ajánlott fel a múzeumnak 45 tárgyat. Az átadott tárgyegyüttes nagy részét a királynéhoz intézett feliratok alkották.[4] A gyűjtemény jelentős darabbal gyarapodott Mária Valéria és Gizella főhercegnők jóvoltából, akik anyjuk utolsó magyarországi hivatalos megjelenése alkalmából viselt magyaros fekete gyász díszruháját[5] ajánlották fel a múzeumnak, melyet Ferenczy Ida fontos ereklyetárgynak kijáró, ünnepélyes külsőségek között,[6] 1899. május 31-én adott át az intézménynek.Erzsébet királyné íróasztala az Emlékmúzeum kiállításán. Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum A speciálisan erre a célra készített üvegszekrénybe, az átadási szertartás legfontosabb részeként Meisse Mariann, Erzsébet komornája helyezte el a ruhadarabot.[7] A királyné ereklyetárgyait a Régiségtár részeként őrizték és állították ki 1907. október 21-éig.[8] Az ország és az uralkodó kibékülését is szimbolizáló, az 1867-es koronázási ajándékot tartalmazó ládika[9] a bécsi cs. kir. udvari kincstárból került a létesítendő emlékmúzeumba. Gyűjteményét további adományozások gyarapították. Mária Valéria főhercegnő a királyné kézikönyvtárának magyar vonatkozású anyagát, továbbá több értékes emléktárgyat ajánlott fel. A múzeum létrehozásában jelentős szerepet vállaltak a királyné udvarhölgyei, akik nemcsak adományaikkal, hanem tanácsaikkal is sokban segítették a kiállítás megfelelő kialakítását. Ferenczy Ida ajándékozásai révén a kiállítandó anyag közel 100 arcképpel, szoborral, kézirattal és a királyné egyéb használati tárgyaival gyarapodott. A múzeum "legértekesebb" darabját, Erzsébet merényletkor viselt öltözékét[10] Sztáray Irma grófnő adta át a múzeum számára, de magánszemélyek adományai is jelentős tételt képviseltek.[11] Ferenc József az intézmény részére a budavári királyi palotában a Szent Korona őrzésének helye melletti termeket ajánlotta fel.[12] A helyiségek múzeumi célokra való átalakításával[13] és az ehhez szükséges berendezések elkészítésével Hauszmann Alajost bízták meg.[14] Ferenczy Ida terveinek megfelelően, személyes felügyelete alatt, egyiket a királyné dolgozószobájának alapján enteriőrnek rendezték be,[15] míg a másik teremben emléktárgyait helyezték el. A Nemzeti Múzeumból 1907. október 21-én szállították át Erzsébet királyné ereklyetárgyait, és ekkor kezdték el a tárgyak leltározását is.[16] A múzeum anyagát képező tárgyak Szegedy-Maszák Aladár[17] cs. kir. főudvarmesteri meghatalmazott ideglenes gondozásába kerültek, a múzeum szervezeti alapszabályának életbelépéséig.[18] A múzeum alapítólevelének Ferenc József 1907. november 14-én a magyar miniszterelnökhöz, Wekerle Sándorhoz intézett leirata tekinthető, melyben lerakta a múzeum szervezeti alapjait.[19] Működését a Nemzeti Múzeum részeként határozta meg, felügyeletét a vallás- és közoktatásügyi miniszter igazgatása alá helyezve. Előírta, hogy a királynéra vonatkozó egyesített emlékanyagot "megtekintés végett a közönségnek hozzáférhetővé"[20] kell tenni, kezelési költségeinek fedezésére az uralkodó udvartartására fordított pénzből kell évi meghatározott összeget kiutalni, a fölöslegből pedig a múzeum céljait szolgáló alapot létesíteni. A magyarországi udvarnagy feladatkörébe utalta a helyiségek karbantartását, a javadalmazás felhasználásának ellenőrzését, illetve a múzeumi látogatási rend szabályozását.[21] A múzeum gyűjtőkörét a következőképp határozta meg: "...felveendők a jövőben is azon felajánlandó tárgyak, melyek Istenben nyugvó Nőmhöz valamely vonatkozásban állottak és melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az átvételre alkalmasnak talál."[22] Az emlékmúzeum tárgyainak nemzeti tulajdonba vételére 1907. november 30-án, a kormány képviseletében megjelent Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében került sor, amit december 12-én újabb átadási ceremónia követett. Itt Szalay Imre vette át az anyagot a Nemzeti Múzeum számára. 1908. január 15-én nyílt meg az Emlékmúzeum, melynek célját Szalay Imre így fogalmazta meg: "látogatóink pedig vigyék magukkal a változatlan kegyelet és hazafiui hálaérzet kiolthatatlan emlékét az iránt, a ki Királyunk magasztos szavai szerint is »a nemzethez annyi szeretettel viseltetett«."[23]Meghívó a szabadkai Erzsébet királyné-szobor koszorúzási ünnepségére, 1903, Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatvány A múzeum megnyitásának jelentőségét jelezte, hogy a délelőtti megnyitóünnepélyre a Habsburg család több tagja,[24] illetve miniszterek jelenlétében került sor.[25] Apponyi Albert üdvözlő szavai után Kontler apátplébános felszentelte a múzeumot, melyet Szalay Imre mutatott be a megjelenteknek.[26] A nagyközönséget délután 3 órakor engedték be. A nagy érdeklődést mutatja, hogy másfél óra alatt közel hatszázan tekintették meg a díjtalanul látogatható kiállítást.[27] A múzeumi rendre felügyelő személyzetet két múzeumi szolga, egy lakáj és a kirendelt koronaőrök alkották.[28]

A korszak muzeológiai gyakorlatának megfelelően tartalmi zsúfoltság és teljességre törekvés jellemzi az emlékmúzeum kiállítását, melynek fő rendezési elve az intézmény nevében is megfogalmazódott: Erzsébetet magyar királynéi mivoltában jeleníti meg, kiemelt hangsúlyt helyezve a magyarok és a királyné különleges kapcsolatának bemutatására. A tárgyszimbolikával jelenítette meg magyar mítoszának alkotóelemeit, és eredeti tárgyainak megfelelő válogatásával a valóság illúzióját keltette.

A "múzeumi teremben" a királyné életének különböző, magyar kultikus megközelítésből fontos eseményeit idézik meg emléktárgyainak segítségével. A főfalon Hermann Klotz az Örökimádás-templom számára készített szobrának gipsz öntvényét helyezték el, a falakon körbe közel 100 képet állítottak ki, melyeken Erzsébet életútjának magyar szempontból is lényeges történéseit lehetett nyomon követni, menyasszonykorától a koronázáson át utolsó útjáig. A királyi párnak a kultusz által kiemelt szerepbe került 1857-es magyarországi körútját magyar művészek ez alkalomból átadott festményeivel (1. sz. forgóállvány) és a felkeresett települések ajándékaival mutatták be. A királyné magyarok iránti szeretetének érzékeltetésére egy tárlót (3. sz.) rendeztek be, melyben magyarul tanulásának fázisait lehetett végigkísérni Erzsébet, Falk Miksa, Eötvös József és Andrássy Gyula kéziratai, könyvei alapján. Központi helyre kertült II. Vilmoshoz intézett híres távirata,[29] melyet így fejezett be: "drága hazánk iránt kifejezett érzelmek oly jól esnek egy magyarul érző szívnek."[30] A magyarok királyné iránti hódolatának és szeretetének megjelenítésére a neki átadott díszalbumokból és feliratokból nyújtottak válogatást (6. sz. tárló). Kiemelt szerepet kapott a kibékülést, illetve a királyné jóságát is szimbolizáló koronázási ajándékát tartalmazó szekrényke (8. sz. állvány) és azon magyar gyász díszruhája, melyben a magyar országgyűlés hódolatát fogadta utolsó magyarországi hivatalos szereplése alkalmából (11. sz. szekrény). Mindennapjainak megidézésére bemutatták néhány ruhadarabját (9. sz. tárló), használati tárgyait (12. sz. szekrény) és lovagló felszerelését (13. sz. szekrény), utalva ezzel magyarországi tartózkodásainak kedvelt időtöltésére. Életének fontos eseményeit lehetett nyomon követni a kiadott Erzsébet-érmek (4. sz. tárló) és szobrai (12. sz. szekrény) alapján.[31] A halálának szentelt tárlóban állították ki a ravatalán elhelyezett koszorújának darabkáját őrző medalliont, Genfből származó képeket és utolsó éveiben használt tárgyait (10. sz. tárló). Kiemelt helyet kapott a múzeum legbecsesebb ereklyetárgya, a királyné merényletkor viselt öltözéke (9. sz. tárló).

A következő helyiséget enteriőrnek alakították ki, megidézve a királynét írószobáját körülvevő atmoszférát. Érzelmi többletet adott a látogatónak, hogy beléphetett a királyné "szentélyébe", a dolgozószobájába, amely Ferenczy Ida irányításával részletekbe menően valósághűségre törekvő berendezésével keltett illúziót. A szoba bútorait a királyné lakosztályából szállították át, továbbá itt helyezték el, Mária Valéria felajánlása révén, a királyné magyar irodalom és történelem iránti érdeklődésének érzékeltetésére a könyvtárából származó 219 magyar nyelvű könyvet.[32] A könyvszekrény alsó részében a Ferenczy Ida által felajánlott, Erzsébetre vonatkozó hírlapi cikkek, könyvek és képek voltak láthatók. A falakat többek között családtagokról készült képek borították.

A harmadik termet főként kutatók számára alakították ki, melyben a királynéra vonatkozó irodalmi emlékek és arcképeinek gyűjteménye nyert elhelyezést.[33] A megnyitást követően az Emlékmúzeum feladatának ellátására, miszerint "boldogult Királynénknak életében a sokszorosító művészetek útján készült arczképei, valamint olaj- s vízfestményei és a grafikai művészet egyéb ágaiban előállított arczképei, továbbá mindamaz érmek, a melyek megdicsőült Királynénkat akár képben, akár írásban megörökítik, végül a királynéra vonatkozó irodalom termékei összegyűjtessenek"[34] az uralkodó további 28 000 korona pótköltséget utalt át, továbbá még egy termet és egy dolgozószobának megfelelő helyiséget engedett át a múzeum céljaira.[35]

A királyné magyarországi kultuszában a múzeumnak szánt szerep így fogalmazódott meg: "...előreláthatólag valóságos búcsújáró helye lesz a fővárosba sereglő vidékieknek is s erős élesztője, táplálója ama kegyeletes érzelmeknek, melyekkel királynénk iránt minden magyar szív viseltetik."[36]

Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum Kutatóterme 1910 körül, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti FényképtárA kiállítás hatását jól tükrözi egy elragadtatott látogató leírása is: "...a tárgyakat a valóságban és az illusztrált katalógus által már ösmertem. Annál inkább elérzékenyített és főleg azon érzés és gondolat kerekedett felül, hogy: ennyi maradt azon nagy, dicső, jó és magasztos, szellemes Királyné után, aki egy egész világot meg tudott volna hódítani és, akinek mi magyarok mindent köszönhetünk! Engem persze semmi sem érdekelt annyira, mint azon szekrény a keze írásával! És miket írt ő maga a magyarokhoz való vonzalmáról! - Ha elgondolom, hogy ez mind a jövő generációval elveszette volna értékét, ha magántulajdonban marad, akkor látja az ember csak át, minő érdem volt ezeket megmenteni..."[37]

Az Emlékmúzeum a "nemzeti zarándokhely" szerepét tölthette be a királyné kultuszában, lévén már az első hónapban nagyon magas volt a látogatottsága: 21 600-an keresték fel, az év végéig több mint 100 ezren tekintették meg a királyné ereklyéit.[38] A kiállítás iránti kezdeti lelkesedés a következő évben jelentősen visszaesett (61 213),[39] majd 1911-től ismét növekedésnek indult a látogatószám.[40] Katalógusát a nagy érdeklődésre számítva a külföldiek körében is magyar,[41] német, francia és angol nyelven adták ki.[42] Az emlékhely egészen a második világháború végéig fogadta a látogatókat,[43] ám 1945-ben, Budapest ostroma során súlyos károkat szenvedett, így az anyag jelentős része megsemmisült. Megmaradt darabjait visszaszállították a Magyar Nemzeti Múzeumba.[44]

Az Emlékmúzeum kiállítása a tárgyak megfelelő kiválasztásával és elrendezésével, az Erzsébet magyarországi kultuszának szempontjából legfontosabbnak tartott mozzanatok kiragadásával jelentős mértékben járult hozzá a királyné személyéhez kapcsolódó toposzok igazolásához, kultuszának éltetéséhez és a sugallt történelemkép kialakításához.[45] Továbbá speciális szerepe volt emlékezethelyei között, mivel a múzeum alapfunkciójából adódóan a királynéhoz kötődő ereklyetisztelet nyilvános színteréül szolgált.[46]




[1] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 12-13. old.

[2] Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1898. december 1. 83664. sz. alatt kelt leirata a magyar Nemzeti Múzeumnak.

[3] Budapesti Közlöny 1898. december 8. Nr. 283. 2.

[4] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 10. old.

[5] Ebben fogadta 1896. június 8-án a budai várpalotában a törvényhozás két házának hódolatát.

[6] A kormány képviseletében Wlassics Gyula, a Nemzeti Múzeumból Szalay Imre és Hampfel József jelentek meg.

[7] Vasárnapi Ujság 1899. június 11. 397-398. old.

[8] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 11. old.

[9] Tartalmát, a nemzet koronázási ajándékaként átadott 50 000 aranyat a magyar 1848-49-es honvédek özvegyeinek, árváinak, valamint a hadirokkantak javára fordították.

[10] A ruhaderék alatt viselt ingnek, melyen látszanak a szúrás és a vér nyomai, Mária Valéria gótikus ereklyetartót csináltatott, melyet saját házi kápolnájukban helyeztek el Wallseeben. Közli: Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899. vál. és sajtó alá rend.: Schad, Martha-Schad, Horst. Bp., Gabo, 2001. 329. old. (1899. április 16.)

[11] Az adományozók névsorát közli Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 86-87. old.

[12] A múzeum bejárata az Oroszlánkapu alatt volt.

[13] A palota átépítésekor e helyiségeket a tervezett magyar udvari kincstár céljaira alakították ki, a terv az udvari körök ellenállásán bukott meg. Közli: Hauszmann Alajos Naplója. Építész a századfordulón. Bp., Gondolat, 1997. 87. old.

[14] Az átalakítási munkálatokról a magyar udvarnagyi hivatalnak benyújtott számlák MOL Bécsi Levéltárakból kiszolgáltatott iratok Burghauptmannschaft Budapest I 37. 3. csom. fol. 236-277.

[15] 1907. október 15-20. között rendezték be.

[16] E munkában Fereczy Ida, Pallavicini Edéné, Batthyány Lajosné, Hauszmann Alajos és Szalay Imre vettek részt.

[17] Kormánytanácsos, továbbá a m. kir. udvarnagyi hivatal vezetője.

[18] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 15. old.

[19] Az intézmény működéséhez, szervezeti felépítéséhez lásd: A Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata. Bp., Stephaneum, 1909.

[20] Budapesti Közlöny 1907. november 17. Nr. 263. 1.

[21] A múzeum télen 9-12.30 és 15-16 óráig, nyáron 16.30-ig , míg vasárnap és ünnepnapokon 9-12.30-ig volt nyitva. Közli: Pesti Hirlap 1908. január 17. 9. old.

[22] Budapesti Közlöny 1907. november 17. Nr. 263. 1.

[23] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 16. old.

[24] Annunziata főhercegnő, József főherceg és Auguszta főhercegasszony.

[25] Pesti Hirlap 1908. január. 15. 8. old.

[26] Pesti Hirlap 1908. január 16. 12. old.

[27] Ferenc József 1908. szeptember 25-én látogatta meg az intézményt. Közli: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1909. 123-124. old.

[28] Pesti Hirlap 1908. január 17. 9. old.

[29] Erzsébet táviratot küldött a német uralkodónak köszönetül a budai várban 1897. szeptember 21-én tartott pohárköszöntőjéért, melyben a magyarokat méltatta.

[30] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 41. old.

[31] Uo. 41-68. old.

[32] Például Szalay László, Horváth Mihály, Falk Miksa, Eötvös József, Vörösmarthy Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Jósika Miklós és Jókai Mór műveit.

[33] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 74-85. old.

[34] 441Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Bp., Stephaneum, 1911. 5. old.

[35] Az Erzsébet királyné pályázat anyagának elhelyezése végig problémát jelentett. A pályaművek az állam tulajdonába kerültek, melyeket ideiglenes megőrzés végett visszaadtak a művészeknek. A Szépművészeti Múzeum, de más közgyűjtemények sem tudták befogadni az anyagot helyhiány miatt, így vitatott megoldás született: tanintézetek között osztották szét. (Ma a Magyar Nemzeti Galériában található a megmaradt anyag töredéke.) MOL K 26 5694-1910-XXXIII-392. fol. 72-78.; MOL K 26 1910-XXXIII-392. (2668-1905-XXXII) fol. 205-206.

[36] Muzeumi és könyvtári értesítő. 1908. 1. sz. 52.

[37] Kornis Mária grófnő (Mária Valéria főhercegnő udvarhölgye) levele Ferenczy Idának [Farkas Hagyaték]. Idézi: F. Dózsa Katalin: Erzsébet királyné ereklyéinek története. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Bp., Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 27-28. old.

[38] Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1909. 123. old.

[39] Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1909. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1910. 130. old.

[40] Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1912. 128-129.

[41] 1911-ben már a harmadik kiadására került sor.

[42] Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. In: Muzeumi és könyvtári értesítő. 1908. 1. sz. 7-8. old.

[43] A gyűjtemény Szalay Imre igazgatósága idején a háború alatt is folyamatosan bővült, azonban az ezt követő változások következtében a működési költségeket is alig tudták fedezni a rendelkezésükre álló javadalomból. A forradalmi események megkímélték a múzeumot, mely 1922-től ismét fogadta a látogatókat. Közli: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913-1923. évi állapotáról. Bp., Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, 1926. 69-70. old.

[44] Három nemzedék ereklyetárgyai. szerk.: Simon V. Péter. Bp., Múzsák, 1988. 45-49. old.

[45] A múzeumok kultusztörténeti aspektusához lásd: Praznovszky Mihály: Az irodalmi emlékhely mint a kultusz egyik intézménye vagy szentélye. In: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. szerk.: Kalla Zsuzsa, Bp., PIM, 11-21. old.

[46] Az Erzsébet királynéhoz köthető tárgyegyüttes további gyarapodásáról a Nemzeti Múzeumban lásd: F. Dózsa Katalin: Erzsébet királyné ereklyéinek története. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Bp., Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 27-29. old.

Budapesti Negyed 52. (2006/2) Budapesti Erzsébet-emlékhelyek < > Külföldi emlékhelyek