EPA Budapesti Negyed 51. (2006/1) Davidson: A szexturista... < > Jeffreys: Szexturizmus, avagy...
A fantázia szigetei
A szexturizmus iránti kereslet megértéséhez*
________________
JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR

 

Aprostitúcióról adott tanulságos, történeti és kultúraközi megközelítésű elemzésében Laurie Shrage egy helyütt megjegyzi: "Van egy szembeszökő tény, mely rendre megmagyarázatlan marad. Az, nevezetesen, hogy a szexet vásárlók igen nagy százaléka olyan szexmunkást keres, akiknek faji, etnikai vagy osztály-identitása más, mint az övé" (1994:142). Ebből arra a következtetésre jut: ha a nyugati világ fehér férfijai afrikai, ázsiai és latin-amerikai prostituáltakra buknak, az nem kis részben "a kultúra által e nők szexualitásáról sugallt rasszista fantáziaképek jellegével magyarázható", melyek viszont éppen "a fehér nő szexuális és erkölcsi tisztaságáról kialakított társadalmi szabályozottságú percepcióban" lelik magyarázatukat (1994:48-50). Kamala Kempadoo is fölhívja a figyelmet a nemzetközi szexturizmuson belül a "más országokból jött, idegen etnikumú nők számszerű túlsúlyára, valamint a rassz és bőrszín szerinti hierarchiákra", hogy aztán ezzel kapcsolatban a következőket jegyezze meg:

Az, hogy a szexipar manapság döntően az etnikai és kulturális "Mások" erotizálására épít, arra látszik utalni, hogy az egzotikum egy olyan, korunkra jellemző formájának vagyunk szemtanúi, amely képes hozzájárulni hatalom és alávetettség posztkoloniális és hidegháború utáni viszonylatainak a fönntartásához (1995:75-76).

Jelen tanulmány ezekre a meglátásokra kíván építeni. A karib térségben szexturistáskodó "nyugati" fehér férfiak és nők körében folytatott kutatásunk[1] eredményeire támaszkodva amellett kívánunk érvelni, hogy a Másikat előnyben részesítő szexuális ízlésük nem annyira valamilyen specifikus szexuális tevékenység gyakorlására való vágyakozásukról szól, mint inkább arról a vágyukról, hogy saját maguk fölött és másokkal való viszonylataikban amazok fölött mint adott nemű, fajú és társadalmi nemi szerepköröket betöltő lények fölött az ellenőrzés és uralom kivételesen nagy szabadságával rendelkezhessenek. Ez a vágy (meg az a tény, hogy a nyugati turistának elegendő erőforrás áll rendelkezésére ahhoz, hogy ki is elégíthesse) csak úgy magyarázható meg, ha föltárjuk összefüggéseit a társadalmi nemi szerepekhez, a fajokhoz és a gazdasági erőviszonyokhoz egyszerre és egyaránt kötődő hatalmi erőviszonyokkal, illetve populáris diskurzusokkal.

 

A nyugati fehér férfi szexturizmusa

A Dél-Ázsia felé irányuló szexturizmus kapcsán folytatott empirikus kutatások kirajzolta kép eléggé egyöntetű. Olyan embernek ábrázolják a nyugati, heteroszexuális fehér szexturistát, akiben a Másikra irányuló vágy csak visszája a nyugati fehér nővel való elégedetlenségnek (a nyugati fehér prostituáltakat sem véve ki ez alól). Lee például a szexturizmusra való igényt úgy tekinti, mint a férfi-hatalom faji motívumokkal átszínezett fantáziavilágának föllelése utáni sóvárgást, s azt állítja, hogy ez - legalábbis részben - a Nyugaton tapasztalt nőmozgalmakért való visszavágás a férfiak részéről.

Egyre aktívabb átfogó nőmozgalmak mellett a férfi-ellenőrzés alá vonható szexualitás (másképpen: női passzivitás) olyan kincs, melyre egyre ritkábban sikerül rábukkaniuk. Az utazási irodák hirdetései igencsak egyértelművé teszik, mit is kapunk a pénzünkért cserébe: készséges engedelmességet és behódolást (1990:90; lásd még Jeffreys 1997).

A nyugati szexturisták a "kezesen engedelmeskedő" és "szolgálatkész" ázsiai nőről szövögetett fantáziaképei, mint azt Kruhse-MountBurton megjegyzi, együtt járnak "a fehér nő deszexualizálásával", aki, úgy tűnik, "szükségképp elkényeztetett, kapzsi, mindezek tetejébe vonakodó, kedvetlen, és csapnivaló szexuális partner" (1995:196). Ugyanezeket a jegyeket tulajdonítják a fehér prostituáltaknak is. A Seabrook által meginterjúvolt fehér szexturisták rendre "többre becsülték a thai prostituáltakat, mint a többnyire zavaróan gépiesnek és »funkcionálisan« viselkedőnek bizonyuló nyugati szexmunkásnőket" (1996:3). Kruhse-MountBurton megállapítja, hogy sok ausztrál szexturista kritikusan nyilatkozik az ausztrál prostituáltakról, amiért "emocionálisan és szexuálisan hidegek, mint a jégcsap, a legcsekélyebb erőfeszítésre sem hajlandók azért, hogy megkedveltessék magukat a vevővel, vagy hogy elfelejtessék vele az aktus üzleti jellegét". Ugyanezek a férfiak nagyon is dícsérőleg nyilatkoznak

az ázsiai prostituáltak emberi melegségéről, kedvességéről, nőiességéről, fiatalságáról és szépségéről, amihez esetükben még az a képesség is társul, hogy mellettük az ember teljesen megfeledkezik az ügylet "piaci" aspektusáról (1995:193-194).

Saját interjúink arra látszanak utalni, hogy a karib térséget látogató heteroszexuális férfi szexturistákra is erősen jellemzőek ezek a hiedelmek és attitűdök. Nincs ebben semmi meglepő: sokan közülük (akár turistaként, akár a fegyveres erők tagjaiként) korábban már a délkelet-ázsiai prostitúció fogyasztói voltak. Embereink véleménye többnyire az, hogy Nyugaton, a férfiakhoz képest, a nők kezébe túlontúl sok erőforrás és hatalom jutott. Az alábbi részlet, mely egy amerikai szexturistával és egy Dominikai Köztársaságban élő amerikai emigránssal 1998-ban készült interjúnkból származik, jól mutatja, milyen keserűen és gyűlölködően beszélnek az ilyen emberek a nyugati nőkről, akik (mint észlelni vélik) betolakodnak a férfiakat megillető terepekre és fittyet hánynak hagyományos tekintélyüknek.

EMIGRÁNS: 1100 dollár gyerektartást fizetek havonta haza, Amerikába, az elvált feleségemnek ... egy gyerek után az ember bruttó jövedelmének 17 százalékát vonják le, kettő után 25 százalékot, három után 33-at. Hogy azzal mi lehet, akinek négy gyereke van, arról fogalmam sincs. ... A nőmozgalom Amerikában teljesen betett a házasságnak minden olyan férfi számára, akinek egy csöpp gógyija van. ... Én most már egy gazdag nőt sem vennék el. ... Itt [a Dominikai Köztársaságban] a nők másként vannak nevelve. ... A nőmozgalom itt még nem tarol...

SZEXTURISTA: Az Államokban egy csomó nő fotóst fogad, meg fényképezőgéppel megy az ágyba. Aztán ha arra ébrednek, hogy találnak magukon egy kis horzsolást, máris lefotózzák, és azt mondják, erőszak volt, meg hogyaszongya abúzus volt...

EMIGRÁNS: ... ha csak egy kicsit is megráncigálod, meg ráförmedsz, aztán az asszonyon marad egy kis kék meg zöld folt, csak egy egész kicsi, máris megy és...

SZEXTURISTA: Micsoda egy világ ez, hogy a Kosárlabda Szövetség nevében egy istenverte rohadt ficsa közvetíti a meccset ... Ezek a csajszik bemennek a férfi öltözőbe, de egy férfi persze nem mehet be a női öltözőbe. Egyébként is, ezek a csajszik mind leszbik.

A prostituáltakat otthon is igénybe vevő szexturistáknak a szexturizmus - mint arra interjúink is következtetni engednek - arra szolgál, hogy hozzájussanak a társadalmi nemi szerepeiknek kijáró hatalomhoz, amely Nyugaton, úgy érzik, nem adatik meg nekik.

Ezek nem olyanok, mint a prostik ... az egész napot veled töltik. ... A tengerparton bekennek napolajjal, hozzák a törülköződet, még a lábad is megmossák. ... Melyik angol luvnya lenne erre hajlandó? ... Itt az jelenti a problémát, hogy hogyan szabadulj meg tőlük. Ha egyszer megvásároltad, ragaszkodik hozzád. Még hajba is kapnak rajtad. Király, na! (angol szexturista, Dominikai Köztársaság)

[Európában meg Amerikában a prostitúció] tökre üzleti módon működik. Időre megy, mint a taxizás, ketyeg a suskaméter ... az egészben nulla érzelem ... Hát ha egy műnővel akarnék kefélni, akkor inkább veszek egyet gumiból, aztán otthon fölfújom ... Európában egy prosti sose fog csókolózni veled. Kanada meg kész röhej. Gondolj bele! Elmész egy prostival és nem fizetsz neki, tudod mi van?! Egyből azt mondják, hogy megerőszakoltad. Secc-pecc a bíróságon találod magad erőszakos nemi közösülés vádjával. (kanadai szexturista, Kuba)

Bizonyos értelemben a nyugati férfiak szexturizmusáról elmondható, hogy "olyan kollektív cselekvésforma, amely ... egyszerre igyekszik megfelelni annak a »közkeletű vélekedésnek«, hogy milyen is az igazi férfi, s egyszersmind megalapozni is e vélekedés igazságát" (Kruhse-MountBurton 1995:201). Olyan emberekről van szó, akik számára az igazi férfiasság jószerivel a nőkön általánosságban véve korlátozatlanul kiélhető szexualitással egyenértékű. Viszont azt tapasztalják, hogy a nyugati nőknek (még ha korántsem mindnyájuknak!) módjukban áll a rajtuk erőszakot elkövető férfiak ellen akár egyenesen jogi eszközökkel is föllépni, amiért visszaéltek úgymond jogos hím-autoritásukkal. Azt a tényt, hogy nagyon sok nyugati prostituált (s itt megint hangsúlyoznunk kell: korántsem mindnyájan) olyan helyzetben van, hogy maga szabhatja meg a prostitúciós szerződésbe beleértett fizikai intimitás határait (például azzal, hogy nem hajlandó a kuncsafttal csókolózni, nem hajlandó óvszer nélkül penetratív és/vagy orális szexre), maga döntheti el, hogy elmegy-e egész éjszakára vagy több napra is az ügyféllel, ezek a férfiak megint csak úgy fogják föl, mint a hagyományos, férfi identitás tagadását, a hím-identitást fenyegető veszélyt.

Nem kívánjuk tagadni, hogy a szexturizmus lehetővé teszi a fehér férfiaknak, hogy "ha csak ideiglenesen is, de újra életre keltsék a férfi identitás és létmód idealizált változatát", s ebben az értelemben lehetőséget nyújt nekik arra, hogy szabadon rendelkezzenek magukkal és másokkal mint társadalmi nemi szerepeknek engedelmeskedő lényekkel. De tegyük hozzá rögtön, hogy a szexturizmus iránti igényben ennél jóval több van (Kruhse-MountBurton 1995:202). Tanulmányunk hátralévő részében ezért azt vizsgáljuk, milyenek a szexturisták attitűdjei a prostituáltakkal szemben, mit gondolnak szűkebben a szexről, a társadalmi nemi szerepekről, illetve a faji hovatartozásról. Mindezt kiegészítendő, megvizsgáljuk a fehér nők, illetve a nyugati fekete férfiak és nők karib térségbeli szexturistáskodását is.

 

A nyugati szexualitás és a prostituált-használat

Hartsock megfigyelése szerint meglepően nagy a konszenzus azt illetően, hogy a nyugati társadalmakban "döntően nem a bensőségességnek és a fizikai élvezetkeresésnek van központi szerepe a szexualitás társadalmi és történelmi kiépítésében, hanem az ellenségességnek és dominancia-vágynak" (1985:157). A pszichoanalitikus tradíciónak elkötelezett szerzők egyenesen azt állítják, hogy az a fajta ellenségesség, amely Nyugaton átszövi a szexualitás kifejezésmódjait, egyfajta infantilis düh és bosszúvágy, megbosszulni azt, hogy akiktől függünk, visszautasítanak minket, elhatárolják magukat tőlünk. Ahogyan Stoller fogalmaz, "olyan állapot ez, amikor az ember kárt akar tenni valamilyen tárgyban", s ha szexuális vágyunk tárgyaiban kívánunk kárt tenni, ez abban a sóvárgásban jut kifejeződésre, hogy megfosszuk őket autonómiájuktól, önrendelkezésüktől - vagyis hogy emberi mivoltukból kivetkőztessük őket, hiszen a dehumanizált szexuális tárgynak nem áll hatalmában, hogy visszautasítson, megalázzon vagy korlátokat szabjon (1986:4).

Számtalan útja-módja van annak, hogy a "szeretett lényt" megfosszuk autonómiájától, a szeretet tárgyává degradáljuk. A prostituáltat a legtöbb kultúrában a társadalmi reprezentáció olyan színben tünteti föl, mint aki szexuális mivoltában is, szociális mivoltában is "természetellenes" (ezt a státusát gyakorta a jog és a törvény is szentesíti!) - így ő igen alkalmas arra, hogy a kuncsaft szemében ne legyen több "jó előre dehumanizált" szexuális tárgynál. A prostituált és kliens közötti csereviszony üzleties jellege is megfosztja a szexuális kapcsolatot a kölcsönösségtől és egymásra hangoltságtól. Mivel minden kötelezettség alól fölment a pénzért megvásárlás egyszerű ténye, nem alakulhat ki igazi intimitás, s így annak szörnyű eshetősége sem kísért, hogy egy másik emberi lény visszautasítson vagy - ellenkezőleg - bekebelezzen minket. Elméletileg tehát a prostituált igénybevétele igen alkalmasnak tűnik a szexuális ellenségesség kifejezésére és a magunk és a másik nemű lények fölötti ellenőrzés megvalósítására. Ennek ellenére nagyon sok, esetenként prostituáltakhoz forduló ember úgy találja, légy van a levesben.

A szociális konstrukció csinálhat a prostituált nőből Másikat, olyan fantáziaképet, mely nem több a szexualitás tárgyiasultságánál, a valóságban természetesen emberi lény. A prostituált fölötti teljes és korlátot nem ismerő kontrollt a kuncsaft pénze/hatalma csak akkor gyakorolhatja, ha a prostituáltat olyan lénynek képzeli, amely szexualitásán kívül minden egyéb tulajdonságától meg van fosztva. De ha ilyen mértékben ki lenne forgatva emberi mivoltából, akkor megszűnnék élő emberként létezni ... A legtöbb ügyfél egy ellentmondást hajszol, azt, nevezetesen, hogy tárgyként tartsa ellenőrzése alatt azt, ami nem redukálható tárggyá (O'Connell Davidson 1998:161).

Ez az elletmondás rejlik azok mögött a sirámok mögött, amelyeket a nyugati prostituáltakkal kapcsolatban a kuncsaftok időről időre megfogalmaznak (Graaf et al. 1992, Plumridge et al. 1997). Nem mindig bizonyul elégségesnek, hogy az ember pénzen jogot vett magának arra, hogy tárggyá redukált testrészeket fogdoshasson és szexuálisan használhasson. Nagyon sok kuncsaft azt várná a prostituálttól, hogy "szerető" legyen, de persze olyan szerető, aki nem tart igényt semmire; hogy olyan "kurva" legyen, aki élvezetből csinálja, nem pedig pénzért. Röviden: hogy olyan személy (szubjektum) legyen, akivel mint tárggyal lehet bánni. Ez pedig, meglehet, a prostitúció és a szexualitás körül kibontakozó diskurzusnak mélyebb inkonzisztenciáiról árulkodik. A prostituáltat olyan nőnek képzelik, aki nemi identitásával tökéletesen összeegyeztethetetlen módon viselkedik. Észlelt szexuális tevékenységformái összeegyeztethetetlenek a nemétől társadalmilag elvártakkal (az olyan nő, akinek a szexhez való viszonya személytelen, aktívan kezdeményező és instrumentális, az nem lehet "igazi" nő), szégyent hoznak rá (olyan valamit árul pénzért, ami része saját személyének-személyiségének, és ami tisztessége elvesztése nélkül áruba nem bocsátható). A prostituáltat használó férfi viszont, éppen ellenkezőleg,

a nemi szerepeihez társított személyiségjegyekkel tökéletes harmóniában lévőnek bizonyuló módon viselkedik ("ragadozó" módjára kezdeményező a szexben, személytelen és instrumentális), az általa elkövetett szexuális transzgresszió tehát bocsánatos bűn, mivel nem kompromittálja társadalmi neme megszabta identitását" (O'Connell Davidson 1998:127).

Így egy paradoxon áll elő.

Minél inkább azzal a mesével próbálják mentegetni és igazolni a férfiak prostituált-használatát, hogy társadalmi nemi szerepük és szexualitásuk biológiai determináltságukból adódik, annál mélyebbnek bizonyul a prostitúcióban immanensen rejlő ellentmondás: ahhoz, hogy "természetes" szükségleteiket kielégítsék, a férfiaknak "természetellenes" nőket kell igénybe venniük (O'Connell Davidson 1998:128).

Mindez segít megmagyarázni azt a tényt, hogy bármily erősen befolyásolják is netán szexuális érdeklődésüket az ellenségességnek és az uralkodni vágyásnak kedvező kulturális elemek, mégis nagyon sok nyugati férfit egyáltalán nem vonz az a gondolat, hogy prostituáltakhoz forduljon.[2] Akinek fantáziáját az foglalkoztatja, honnan is kerítsen magának szexuális vágyainak korlátokat nem ismerő kielégítéséhez olyan nőket, akik örömmel belenyugszanak, ha nem tekinti őket többnek, mint tárgynak, az nem föltétlenül prostituáltakról álmodozik. Tegyük hozzá: azok a férfiak, akik Nyugaton prostituáltakhoz fordulnak, különféleképpen racionalizálják a maguk viselkedését, s különbözőképpen is "használják" a prostituáltakat (lásd O'Connell Davidson 1998). Az egyik lehetséges nézőpontot azok a férfiak képviselik, akiket tökéletesen kielégít, ha olyan nőkkel és serdülőkkel léphetnek sietős, anonim jellegű szexuális kapcsolatra, akikről azt gondolják, alávaló "mocsok ribancok", használati tárgyak. (Az ő számukra önmagában és önmagáért erotikus egy prostituáltat használni.) A másik végponton azokat találjuk, akik rendszeresen mindig ugyanazt a nőt keresik föl, akik a nő igénybe vétele köré egyfajta fiktív románcot vagy barátságot próbálnak kiépíteni... egy olyan fiktív világot, amelyben még akkor is úgy érezhetik, hogy a másik figyelt föl őrájuk, a másik választotta őket - mindenki más helyett azért őket, mert őket kívánta meg -, ha pénzért vásárolták a szexet. E két szélsőség között helyezkednek el azok a férfiak, akik egy sor (gyakran nagyon is találékony) gyakorlatnak és fantáziaképnek hódolnak, melyek mind arra hivatottak, hogy a szexuális ellenségesség és a szexuális kölcsönösség olyan illuzórikus egyensúlyának látszatát keltsék, amelyet ők személy szerint szexuálisan igen izgatónak találnak. Hogyan viszonyítsuk mindezeket a szexturizmus iránt mutatkozó igény jelenségéhez?

Szögezzük le legelőször is azt, hogy nem minden fehér szexturista férfi gondolja magáról azt, hogy ő prostitúciós szolgáltatásokat venne igénybe. Jól látszik ebből, hogy a szexturizmus bármelyik célországában legyünk is, a prostitúció - a maga társadalmi szervezésmódját tekintve - nem homogén jelenség. Egyes országokban a szexturizmus elsősorban úgy jött létre, hogy nagy tömegeket foglalkoztató, erősen piaci szolgáltatásra berendezkedett szexiparokat hoztak létre és fejlesztettek föl külföldi katonai kontingensek állománya számára (Truong 1990, Sturdevant és Stoltzfus 1992, Hall 1994). De olyan helyeken is fölütötte fejét, ahol semmiféle szexipar nem létezett - mint Gambiában, Kubában és Brazíliában (Morris-Jara 1996, Sanchez- Taylor 1997, Perio és Thierry 1996). Ráadásul még az olyan országokban is, mint Thaiföld és a Fülöp-szigetek, ahol a turizmus-orientált prostitúció egy már létező, formálisan szervezett, katonai igényeket kielégítő bordélyházi szektorra települt rá, a turista-forgalom felfutása életre keltett egy informális prostitúciós szektort is (az ebben dolgozó prostituáltak hotelekben, diszkókban, parkokban, a tengerparton és az utcán egyaránt megpróbálnak strichelni, s egyáltalán nem szokatlan, hogy a fölszedett pasikkal hosszabb távra érvényes, nehezen áttekinthető tranzakciókba bonyolódjanak).

Ennyi elég is ahhoz, hogy a szexturizmus üdülőtelepein zajló prostitúció egészen más jelleget öltsön, mint az, amely a gazdag nyugati országok vöröslámpás negyedeiben folyik. A különbség érzékelhetőségét fölerősíti az a tény, hogy az informális prostitúció sok helyütt olyan kapcsolati formákat ölt magára, amelyek látszólag minden üzleti elemet nélkülöznek. Olyan formákat, amelyekben olyan turisták, akik világért se ismernék be maguknak, hogy prostituáltakat vesznek igénybe, mélységesen egyenlőtlen és kizsákmányoló szexuális kapcsolatokba léphetnek olyan helybéliekkel, akik világért se lennének hajlandók magukat prostituáltnak tekinteni. Ez azt is jelenti, hogy a prostitúció a szexuális örömszerzés egész sor különböző lehetőségét kínálja (nem okvetlenül csak a bordélyok, go-go klubok vagy az utcai strichelés nyílt, leplezetlen "pénz kontra szex" üzleteit), s ily módon a szexturista számára színes és változatos tárházát nyújtja azoknak a helyzeteknek, amelyekben nemének és nemi szerepeinek tudatában lévő, az általuk nyújtotta jogokkal élő egyénnek érezheti magát. Választhatja az ellenségesség kifejezésének nyílt formáit (katalógusból választ ki egyet a bordélyban vagy bárban fölsorakozó lányok közül; az utcákat tömegesen ellepő prostituáltak valamelyikétől vesz olcsó, kapkodva lebonyolított szexuális szolgáltatást). Átadhatja magát a kölcsönösség fantáziavilágának egy átlagos turistadiszkóban fölcsípett nővel (vagy serdülővel), akit vendéglőbe visz, etet-itat, hogy egy-két napig elhitesse magával: romantikus kapcsolat ez kettejük között, dehogyis üzleti egyezség az alapja szexuális interakcióiknak. Vagy pedig - s nagyon sok szexturista pontosan ezt játssza - megpróbálhatja kombinálni a kettőt.

Lehetne, persze, azzal érvelni, hogy ha a nyugati férfiak, szocializáltságukból adódóan, a férfi szexualitás természetét olyannak látják, mint amelyiknek időnként szabad folyást engedni biológiai determináltságú, elfojthatatlan szükséglet, akkor a szexre való sokféle, olcsó és változatos lehetőség önmagában elégséges ok lehet arra, hogy bizonyos üdülőhelyek nagy tömegben vonzzák magukhoz a férfiakat. Fontos azonban fölismernünk, milyen sok egyéb formája létezik még az erősen szexualizált turizmusnak, amely kielégítheti a szexuális vágykiélés fantáziavilágának hódolást, illetve a turistának azt az igényét, hogy férfi nemi szerepeket betöltő férfiként szabadon rendelkezzék önmagával. A szexturistának módjában áll olyan szervezett nyaralásokra befizetni, melyek a turisták között szövődő szexuális és romantikus kapcsolatoknak ágyaznak meg (mint a Club 18/30 és más egyéb szingli-nyaralóprogramok), olyan helyeket fölkeresni, melyek a turisták között bonyolódó promiszkuus kapcsolatokról hírhedtek (Ibiza, például, vagy Cap d'Azur). Emezek éppen úgy lehetőséget nyújtanak a mindennapos bulizások során bonyolódó anonim és személytelen szexuális együttlétekre, mint az intenzív, de végeredményben gyorsan véget érő, elkötelezettséget nem jelentő szexuális románcokra. Amit viszont nem tudnak nyújtani, az, egyfelől, a pénzen való megvásárlás biztosította "hatalomérzet", másfelől pedig a faji mezbe öltöztetett szexuális fantáziák és vágyképek kiélése. Ezzel magyarázható, hogy a szexturisták nem is kapnak ezeken a lehetőségeken, hanem inkább azokat a szexuális élményeket keresik, amelyeket az úgynevezett Harmadik Világ országai kínálnak. Ez indokolttá teszi, hogy megvizsgáljuk, milyen összefüggések találhatók a "Másság" konstruálása és a szexturizmus között.

 

A "Másság" és a nyugati férfiak szexturizmusa

Meglehetősen nyilvánvaló okok miatt, a szexturisták olyan üdülőtelepeken és barrió-kban múlatják idejüket, ahol a turizmus-orientált prostitúció széleskörű, általános jelenség. Így szüntelenül hedonista díszletek között mozognak - ilyenek a helyi "lányok", a velük érzékien összesimulva táncoló helyi legényekkel, a nyugati turistára ráakaszkodó szépségek, akik élvezettel fogadják a turista kellemkedéseit, az egymással derűs légkörben elfogyasztott italok, és így tovább. A szexturista, ahelyett, hogy végiggondolná mi az igazi összefüggés ezek között a jelenetek és az ő személyes jelenléte között, sokkal inkább arra hajlik, hogy mindebben a Nyugat azon véleményének empirikus bizonyítékát lássa, mely szerint "a nem-nyugati világ emberei - kiknek élete idillikus gyönyörök közepette telik, bámulatos ártatlanságban és paradicsomi körülmények között - tiszta érzékiségű, egyszerű, romlatlan, természeti lények" (Kempadoo 1995:76). A nyugati szexturisták (és ez mind fehér, mind fekete interjúalanyainkra érvényes) úgy nyilatkoznak, hogy a szex "természetesebb" esemény a Harmadik Világ országaiban; az itteni prostitúció igazándiból nem prostitúció, hanem egyfajta "életforma". "Őnekik" mindig "ezen jár az eszük".

Ez magyarázatul szolgálhat arra, miért van az, hogy olyan emberek, akiknek otthon soha eszükbe nem jutna, hogy prostituáltakat vegyenek igénybe, itt örömest hódolnak a szexturizmus nyújtotta élvezeteknek (a "lányok" igazándiból nem is prostituáltak - így igazándiból ők sem kuncsaftok; a prostitúciós "kontraktus" nem olyan, mint otthon, Nyugaton - így hát nem is jelent prostitúciót). Azoknak a szexturistáknak a paranoiájára is magyarázatul szolgálhat, akik rögeszmésen szoronganak attól, hogy átverik őket, folyton arról beszélnek, hogy a placcok teljesen elüzletiesednek, tanácsokkal látják el egymást arra vonatkozóan, hogyan lehet megakadályozni, hogy egy "vérprofi" "palira vegye" és "kihasználja" őket, hol lehet "vadi új, friss csajszikat" találni, és a többi, és a többi (lásd O'Connell Davidson 1995, Bishop és Robinson 1998).

A társadalmi nemi szerepekről, a "rasszról" és a szexualitásról folytatott diskurzusok egymás közötti bonyolult kapcsolatrendszerére is rámutat ez a jelenség. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a prostitúciónak a Harmadik Világban föltételezett "természetessége" segít megerősíteni a nyugati szexturista férfit a maga faji és kulturális felsőbbrendűségében. Azt tapasztalhatjuk, hogy a szexturista egyenes ágon folytatja az utazásról való diskurzus nyugati hagyományát, amely a "civilizált" Nyugat és a "barbár" Másik képzeletbeli szembeállításán nyugszik (Grewal 1996:136, Kempadoo 1996:76, lásd még Brace és O'Connell Davidson 1996). A civilizált országokban csak a "rossz" nőkből lesz prostituált (azokból, akik, hogy könnyen szerzett pénzre tehessenek szert, nem hajlandók beletörődni azokba a korlátozásokba, melyeket a civilizáció a "jóravaló" nők számára kijelöl). A Harmadik Világban viszont (egy korrupt és törvényeknek híjával lévő világban, ahol természeti állapotban élnek az emberek) "helyes lánykák" megélhetésük érdekében prostitúcióra kényszerülhetnek ("muszáj csinálniuk, mert mindegyiküknek gyereke van", "a családjuk eltartásáért csinálják"). Nyugaton a "helyes lánykákat" férfirokonaik eltartják és védelmezik. A Harmadik Világban a "civilizálatlan" hím beleegyezik abba (vagy tán még el is várja), hogy a család nőtagjai prostituáltnak álljanak. Interjúinkban a fehér szexturisták rendszeresen szembefordítják a maguk bőkezűségét, emberségét és lovagiasságát a helybéli férfiak "defektusaival", akikről az a kép él bennük, hogy tutyimutyik, szavukat nem lehet hinni, verik a feleségüket, és különben is stricik. Még a prostituáltakhoz forduló Másik férfiról is azt a képet őrzik magukban, hogy alsóbbrendű erkölcsi lény, aki becsapja a "lányokat" és rosszul bánik velük.

Azt látjuk tehát, hogy a szexturizmus nem csupán a férfi hím-identitás fönntartására szolgál. A fehér ember számára egyben a fehérember-identitás megőrzéséről is szól. Így a szexturizmust értelmezhetjük olyan kollektív tevékenységformának, amely annak az általános érvényűnek szánt vélekedésnek az újbóli érvényre juttatására és megerősítésére szolgál, hogy mit jelent Fehérnek lenni: azt, hogy a fehér embernek behódolnak, szolgálják, tisztelik és irigylik. Az általunk meginterjúvolt fekete-amerikai férfiaknak a szexturizmus, úgy tűnik, a "nyugatiság" megnyugtató érzetével szolgál, vagyis azzal a tudattal, hogy egy privilegizált világ tagjai. Jó például szolgálnak erre egy fekete-amerikai férfi alábbi mondatai. Az illető 45 éves, buszsofőr (korábban a bűnügyi rendőrségnél dolgozott), tagja az amerikai tulajdonban lévő Travel & the Single Male szexturista klubnak, rendesen kitapasztalta már a thaiföldi, brazil, costa ricai és dominikai prostituáltakat.

Ugye, azoknak az országoknak, ahová járni szoktam, két oldaluk van. Az egyik oldaluk a turisták világa. A másik, az igazi lakosságé. Én mindig megnézem az igazi lakosokat. Megnézem, hogyan élnek, és amikor ezt látom ... arra a kevéskére gondolok, amire nekem, otthon, azért sikerült szert tennem, és hát, az az igazság, hogy azt gondolom, hogy az azért mégsem semmi...

Mindig büszke voltam arra, hogy amerikai vagyok. ... Mindig USA dollárban adok borravalót, amikor ide érkezem. Mindig van nálam dollár is, peso is, mert az emberek bizony másképp reagálnak az egyikre, meg a másikra...

A szállodákban mindig azt mondják, hogy csajokat nem lehet fölvinni. Ugyan már! Tudod mi van?! Csak belenyúlok a zsebembe és oda megyek, ahová akarok...

Ezenközben a szexualizált rasszizmus hozzásegíti a turistát, hogy úgy érezhesse, a másokkal mint nemi és faji szerepeknek megfelelő szexualitású lényekkel való viszonyában ő diktál. Fontos fölfigyelnünk arra, milyen kifinomult (vagy nem is olyan nagyon kifinomult) módokon gyakorolják a férfiak a rasszizmust. Azok, akiket a karib térségben meginterjúvoltunk, nem tekinthetők faji elfogultságaik tekintetében homogén csoportnak; különbségek mutatkoznak közöttük nemzeti identitásuk, életkoruk, társadalmi-gazdasági hátterük és faji identitásuk szerint is. Egyik, világosan definiálható csoportjuk, a negyvenes és idősebb fehér észak-amerikai férfiaké, ha talán nem ápol is közvetlen kapcsolatokat a Ku-Klux-Klannal, de a fehér felsőbbrendűség világnézetét tette magáévá, és tagjai a fekete embert biológiailag is, társadalmilag is, kulturálisan is alacsonyabb rendűnek tartják maguknál. Rendre a "nigger" szót használják, és ha bárki kétségbe vonja ehhez való "jogukat", becsmérlőleg "pécé beszédmódot" emlegetnek. Egyikük így panaszkodott nekünk:

Odaát, az Államokban nem használhatod a kurva "nigger" szót. Gyerekkoromban csak a "csúnya" szavak használatát tiltották nekünk. Most se azt nem mondhatod, hogy "picsa", se azt nem mondhatod, hogy "nigger".

Az ilyen férfiak a fekete nőről azt képzelik, hogy megtestesítője mindannak, ami alantas és romlott, "születéstől, inheresen romlottak, így kiválóan alkalmas partnerek a romlott bujálkodásra" (Shrage 1994:158). Mivel faji identitásukból adódik kétségbe vonhatatlan szajhaságuk, alkalmi, személyes vonatkozásoktól mentes használatra megfelelhetnek, de isten ments őket hosszabb távon, vagy kvázi-romantikus üzleti szexkapcsolatban használni! Az előzőekben idézett szexturistánk mesélte, hogy amikor ő meg a haverjai (mindnyájan rendszeres látogatói a Dominikai Köztársaságnak) meglátnak egy amerikai szexturistát, aki olyan helyi lányt vagy asszonyt csípett föl, akinek fenotípusos jegyei "afrikaiságára" utalnak, azt kiabálják oda neki: "Hány banánnal sikerült lecsalogatnod a fáról?", és minden lehetséges módon gúny tárgyává teszik, amiért áthágott egy faji alapú szexuális határvonalat, melyet, meggyőződésük szerint, nyíltan és nyilvánosan nem lenne szabad áthágni.

Azok a dominikai nők, akikkel az ilyen rasszista férfiak szívesen lépnek szexuális kapcsolatra, világos bőrűek, a hajuk nem göndör (ez érvényes Kubára is, s valamennyi latin-amerikai országra, ahol terepmunkán jártunk). Nem is "niggernek" aposztrofálják őket, hanem KBBG-ként, kis barna baszógépként emlegetik őket.[3] A KBBG átfogó kategória, ide sorolják mindazokat a női Másokat, akiket nem fehérnek vagy "afrikainak" ítélnek. Az elnevezést a Délkelet-Ázsiában állomásozó amerikai katonai alakulatokban találták ki; nemcsak militarista és imperialista konnotációi nyilvánvalóak, hanem az is, hogy éppen sértő és ellenséges felhangjai miatt nagyon is népszerű a használata az ilyen fajta szexturisták között, akiknek jelentős hányada szolgált valaha a fegyveres erőknél - vagy (s ez bizony nyugtalanító) az Egyesült Államok rendőrségében teljesítettek vagy teljesítenek szolgálatot -, a maradéka meg azon búslakodik, hogy nem juthatott el Vietnamba, hogy meg- és kiélhesse a férfidicsőség faji-szexuális formákba öltöztetett fantáziaképeit.

Shrage és Krushe-MountBurton megjegyzései a hiperszexuális Másokról szóló fantázia-képzelgések és a fehér nő szexuális tisztaságát övező mitoszok közötti összefüggésekről abban is hasznosnak bizonyulnak, hogy segítenek megértenünk az ebbe a típusba tartozó szexturista világképét. Árulkodó ezzel kapcsolatban egy szexturisták által szexturistáknak fenntartott, "Miért nem kell fehér nő?" című internetes honlapról kölcsönzött részlet.

Kérdés: Arról volna-e szó, hogy a fehér nők többet várnak szex közben a partnerüktől, és a férfiak ennek nem nagyon tudnak eleget tenni?

Válasz: Nem. Az én esetemben csak arról van szó, hogy nem elég hosszú a farkam, hogy fölérjen addig a piedesztálig, amin ünnepeltetik magukat.

Ha a fehérember mivolt dominanciának tételeztetik, a nőt pedig alárendelt szerepkörűnek képzelik, akkor a "fehér nő" csak valami ellentmondásos dolog lehet. Mint Young megjegyzi: "A fehér férfi számára a fehér nő az Én-t is és a Másikat is megtestesíti. Lebegő a státusa. A közös faji hovatartozás eleme erősítheti az Én-érzetet, de fenyegetheti és zavarhatja is szexuális Mássága okán" (1996:52). A fehér felsőbbrendűség elkötelezettjeinek muszáj piedesztálra emelniük a fehér nőt (aki fajilag, erkölcsileg és szexuálisan tiszta), hiszen fehérség és civilizáció egymás szinonimái, a "civilizáció" pedig az alantas állatiasság ellentéteként konstituálódik. De attól, hogy muszáj ezt tenniük, arra kényszerülnek, hogy állandóan megtagadják mindazt, amit saját természetüknek hisznek, és szükségletüknek vélnek. Így aztán a fehér nő mélységes ressentiment-juk célpontjává lesz.

Nem minden, a karib térségben megforduló szexturista férfi vevő erre a nyílt, gyalázkodó rasszizmusra. Az az igazság, hogy jelentős hányaduk sokkal inkább egyfajta, "egzotikum-teremtőnek" is nevezhető rasszizmus hatása alatt áll. Európa és Észak-Amerika fiatalabb korosztályaira már ez a fajta rasszizmus volt hatással a westernfilm, a zene és a divatipar révén. Ez a fajta rasszizmus átvette a "régi iskolától" azt a nyomatékot, melyet az a fekete bőrszínre és a fizikai külsőre fektetett, de ezt az "animalizmust" fogyasztható csomagolásba öltöztette, olyképpen, hogy a feketék a kirobbanó sportteljesítménynek, a "megfékezhetetlen" forradalmiságnak, az "eredendő" zenei tehetségnek, a szexuális képességeknek s más efféléknek lettek speciális ikonjai (hooks 1992, 1994; Young 1996). Ennek következtében Nyugaton sok fiatal (s néhányan az idősebbek közül is) a "feketeséget" olyan "markernek" tekinti, amely egyszerre takarhat cool-t is és hot-ot is.

Saját országaikban azonban az ott élő "valóságos" feketékkel való találkozásaik nem csak hogy ritkák, szórványosak, de ráadásul mindig csalódást okoznak. Ahogyan Kubában egy brit szexturista mondotta, Angliában a feketék "mindig nagyon tartózkodóak... csak a magukfajtákkal érintkeznek, ami csúnya dolog, mert megosztja az embereket." Az ilyen emberek aztán rettentően képesek élvezni a karib-tengeri nyaralásokat, ahol a turistaigényekhez alkalmazkodó szegénység biztosítja, hogy szünet nélkül mosolygós, szívélyes emberek fogják őket körül. A fekete kissrác, aki ki akarja pucolni a cipődet, az öreg fekete mamóka, aki a szállodai szobádat takarítja, a lazán viselkedő, rasztahajú fiatalember, aki lenn a tengerparton vendégeket toboroz egy vendéglő vagy egy bár számára, a fiatal fekete bombázó, aki a turista-diszkóban próbál ismerkedni - mind-mind a fehér turista szolgálatkész barátai akarnak lenni. Tegyük hozzá, fekete-amerikai férfi szexturistákkal folytatott interjúink azt mutatják, hogy a Harmadik Világban ők is megpróbálják szexualizálni és egzotikusnak látni az általuk szexuálisan (ki)használt nőket ("A latin nők tüzesek", "A latin lányok buknak a szexre").

Mind a "kis barna baszógép"-féle szexualizált rasszizmus, mind a "többségi" szexturisták egzotikumot fantáziáló szexualizált rasszizmusa lehetővé teszi, hogy a prostituált Másikat egy ellentmondás megtestesítőjeként konstruálják meg, vagyis olyan "kurvaként", aki legalább annyira élvezetből csinálja, mint pénzért, olyan használati tárgyként, mely az ő férfi-igényeikre hangolt személyiséggel rendelkezik, aki tehát nem egyéb, mint egy maszturbációs fantáziakép megtestesülése. A nyugati szexturisták egyre-másra bizonygatták nekünk, hogy a helyi lányoknak "isten bizony viszket a pöckük", hogy az itteni prostituáltak élvezik a munkájukat, s nincs hőbb vágyuk, mint hogy tárgyává lehessenek a fehér férfi vágyának. Az a felismerésük, hogy a Harmadik Világban a prostituáltak nem a könnyű pénzkereset kedvéért adják prostitúcióra magukat, hanem azért, mert anyagi helyzetük tagadhatatlanul kétségbeejtő, nyilvánvalóan nehezen egyeztethető össze azzal a véleményükkel, hogy lényegében a kölcsönös szexuális vágy hajtja őket, de ez olyan ellentmondás, amely, úgy tűnik, képes föloldani (legalábbis időlegesen) a nemük, a nemi szerepeik, a szexualitás és a "rassz" közötti összefüggések fölötti szorongásaikat.

Az általunk meginterjúvolt szexturisták nagy többsége szentül hisz abban, hogy a nemi szerepeket (ide sorolva a szexuális magatartást is) a biológiai nem determinálja. Azt mondják, egy nő számára az a természetes, hogy passzív és szexuálisan receptív legyen, mint ahogy természetes dolga az otthont-teremtés is, a gyermeknevelés is, nemkülönben az, hogy függjön a férfitól és behódoljon neki. Ezért van, hogy a nyugati fehér nőt (ha prostituált, ha nem) gyakran nem nélküli lénynek látják. Ezért van, hogy korábban idézett szexturistánk csak azzal tudja magyarázni a nők benyomulását a tradicionálisan férfi terepekre, hogy szexuálisan "természetellenesnek" gondolja őket ("ezek a csajszik mind leszbik"). A fehér nők viszonylagos gazdasági, társadalmi és politikai ereje (mint ahogy már önmagában véve fehér mivoltuk is) rendkívül nehézzé teszi a fehér szexturista férfi számára, hogy pusztán csak szexualitásukban létező lényekké redukálva erotizálja őket. A rasszizmus és etnocentrizmus képes elejét venni az efféle feszültségeknek. Ha a fekete vagy latin-amerikai nők természetükből adódóan vadak, tüzesek és szexuálisan fékezhetetlenek, akkor szorongás nélkül lehet őket merő szexualitásként élvezni. Ugyanígy segít a rasszizmus föloldani azokat az aggodalmakat, melyeket egyes férfiakban a fehér prostituáltaknak tulajdonított már-már a férfiéval vetekedő szexuális hatalom és kezdeményezőkészség kelt. A kis barna baszógép nem veszíti el neme jellegzetességeit a prostitúcióban. Épp ellenkezőleg, "csak azt csinálja, amit a természete diktál neki". Mivel a nőnemű Másik "természettől fogva" prostituált, foglalkozása nem vesz el semmit "természetes nőiségéből". Mindezek a szempontok a női szexturizmus jelenségének megértése szempontjából is relevánsnak mutatkoznak.

 

A "Másság" és a női szexturizmus

A nyugati nők külföldön tanúsított szexuális magatartását (akár a történelem korábbi időszakairól van szó, akár a jelenről) gyakran megpróbálják más színben látni, mint férfitársaikét, és kétség kívül igaz, hogy a szexet keresőben a Harmadik Világba utazó nyugati nők a prostitúció és a szexualitás iránt tanúsított attitűdjeikben sok tekintetben különböznek a fentiekben tárgyalt nyugati férfi szexturistáktól. Nagyon kevesen vannak közöttük olyanok, akik odahaza prostituálthoz fordulnának, itt, a nyaralóhelyen bordélyt keresnének, vagy utcán strichelő prostituáltat szednének föl egy kis gyors "kézimunkázás" vagy egyéb természetű szexuális szolgáltatás végett (bár tagadhatatlan, hogy azért ilyen nők is vannak). Sanchez-Taylor Jamaicán és a Dominikai Köztársaságban nyaraló női szexturisták körében folytatott interjúi és kérdőíves kutatása azt mutatják, hogy akadnak hasonlóságok is a férfi és női szexturisták az üdülőhelyeken tanúsított szexuális magatartásában.

A karib térség régóta olyan turizmus-célpont, amely szexuális események lehetőségét kínálja a turistanőknek. Sok, az Egyesült Államokból, Kanadából, Angliából és Németországból ide látogató nő, nemkülönben - kisebb létszámban - az egyéb európai országokból, illetőleg Japánból érkező női turista (vegyük észre, ezekből az országokból érkeznek a férfi szexturisták is) létesít szexuális kapcsolatot nyaralása ideje alatt valamilyen helybéli férfival (Karch és Dann 1981, Pruitt és LaFont 1995, Chevannes 1993). A Sanchez-Taylor kutatásából nyert adatok előzetes áttekintése azt mutatja, hogy a Negrilben, Sosuában, illetve Boca Chicában a mintába került 104 szingli nyugati turistanőnek majdnem negyven százaléka létesített valamilyen formában szexuális kapcsolatot helybéli férfival.[4] Az adatok azt is mutatják, hogy ezek nem véletlen-szülte kapcsolatok voltak, sokkal inkább arról volt szó, hogy a szexuálisan aktívnak bizonyuló turistanők kifejezetten abból a célból látogatják a szigeteket, hogy ott egy (vagy több) szexuális kapcsolatba bocsátkozzanak. A szexuálisan aktív turistanőknek csak 9 százalékát tették ki az első ízben ide utazók, fennmaradó részük többedszer fordult már elő ezeken a szigeteken. Több mint 20 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy két vagy több szexuális partnere is volt a két-, háromhetes nyaralás alatt. A nők pontosan ugyanúgy gondolják, mint a férfiak: a szexuális élménygyűjtés integráns tartozéka a nyaralásnak. "Ha Jamaicán vagy, ki kell tapasztalnod mindent, ami a kínálati listán szerepel" - mondta nekünk egy fekete amerikai nő. Egy amerikai üdülési programszervező ügynökeként dolgozó fehér nő így nyilatkozik: "Azt mondom a szinglijeimnek: »Utazz ide, szeretni őket, kefélj velük, hagyd itt őket! Meglátod, király lesz. Ne akarj férjhez menni hozzájuk, ne hívd meg őket magadhoz!«"

Ahogy a férfiak - a nők sem egyformák. Életkoruk, állampolgárságuk, társadalmi pozíciójuk, faji identitásuk más és más. Található közöttük posztmodern tinédzser és diáklány éppúgy, mint hatvanas éveiket taposó nagymamák, akad munkásnő, középosztálybeli értelmiségi és kisvállalkozó. Abban is különböznek egymástól, hogy milyen jellegű szexuális kapcsolatokat jöttek keresni, s abban is, hogy mit jelentenek számukra ezek a kapcsolatok. Van, aki alig szállt még ki a gépből, de már vadul pasizni kezd, arra hajt, hogy sok, rövid lejáratú és merőben instrumentális találkozásban legyen része. Mások romantikára vágynak, arra, hogy kerüljön egy férfi (na, legfeljebb kettő!), aki pár hétig udvarolgat nekik, teszi a szépet. Mintegy 40 százalékuk úgy nyilatkozott a helybéli férfiakkal való szexuális kapcsolatáról, hogy "nem volt több fizikális élvezetnél", és ugyanilyen hányaduk mondta "romantikus kalandnak". 20 százalékuk érezte a maga kapcsolatát "igaz szerelemnek". Szinte mindegyik szexuálisan aktív nő arról számolt be, hogy "partnerét/partnereit anyagilag támogatta". (Fizették az ételüket, italukat, ajándékokat vettek, illetve készpénzt adtak nekik.) Ennek ellenére egyikük sem érezte úgy, hogy szexuális kapcsolatuk alapja egy üzleti tranzakció. Arra a kérdésre, vajon Jamaicán tartózkodásuk alatt volt-e dolguk selyemfiúval, prostituálttal, 90 százalékuk "nem"-mel felelt. A Dominikai Köztársaságban fölvett adatok sem tértek el ettől a sémától.

Ezekben a tengerparti üdülőfalukban a szexuális tranzakciók informális jellege elmosódottá teszi azokat a határvonalakat, amelyek egy fehér nő számára (de, tegyük hozzá, ugyanígy egy fehér férfi számára is) kirajzolják azt, amit prostitúciónak vél fölfogni. Így elhitetik magukkal, hogy az étel- és italszámlák, az ajándékok, a pénzadás nem a kapott szolgálatok megfizetését jelenti, hanem csak bőkezűségük tanújele. Csak azok a nők voltak hajlandók belátni, hogy - mint egyikük fogalmazott - "az egész a pénzről szól", akik sorozatban rohannak egyik nyúlfarknyi szexuális kapcsolatból a másikba. De még így sem jutnak el annak belátásához, hogy prostituált-használók lennének, a különbözőség és "másság" kulcsfontosságú fogalmai megvédik a szexturistát attól, hogy tudomásul kelljen vennie: pénzen vásárolta a szexuális figyelmességet. A helyi férfiak Mások. Megszállottjai a szexnek. Szexualitásuk vehemens és nem válogat - ők pedig képtelenek féken tartani. Ez a magyarázata annak, hogy mennyire buknak a turistanőkre - életkoruktól, külalakjuktól, fizikai adottságaiktól függetlenül. Megint csak arról van szó, hogy a Másik nem áruba bocsátja a szexet, hanem csak azt teszi, amit a "természet diktál" neki.

Ami azt illeti, a Sanchez-Taylor mintájába került fekete bőrű turistanők túlságosan kevesen vannak ahhoz, hogy adataikból általánosítani lehessen,[5] de attitűdjeik meglepően hasonlatosak azokhoz, melyek a Terry Macmillan 1996-os regényében (How Stella Got Her Groove) szereplő központi figurát jellemzik. A regényben egy fekete bőrű észak-amerikai nő romantikus szerelmi kapcsolatba kerül egy jamaikai fiúval, aki feleannyi idős mint ő, és összehasonlíthatatlanul szegényebb nála.[6] Stella saját magát egészen másnak látja, mint a férfi szexturistákat; igen becsmérlőleg nyilatkozik például egy idősebb fehér férfiról, aki "mocskos öregember, biztos elő kell vegye a bukszát, ha pinához akar jutni" (1996:83). Érdekes fölfigyelni arra, hogy Macmillan hogyan transzformálja Másikká a helybéli férfiakat: a jamaikai fiúnak "primitív" illata van, "egzotikus tartozéka a szigetnek", "Miszter Eszpresszókávé rövidnadrágban" (1996:142, 154). Azt, hogy a jamaikai fiatalembert miért nem érdeklik a jamaikai lányok, miért egy nála jóval idősebb amerikai nőre bukik, azt Macmillan is - akárcsak a kutatásban meginterjúvolt fehér turistanők - úgy próbálja megmagyarázni, hogy sértő sztereotípiák rájuk aggatásával, megpróbálja a jamaikai nőket Másokká transzformálni. Ennek megfelelően: anyagiasak, harácsolók, a szexuális aktus csak eszköz számukra - olyan férfi kell nekik, akinek nagy autója, háza és sok pénze van - így hát a jamaikai férfiak olyan nők után sóvárognak, akik erre nem aspirálnak (értsd: azokra az amerikai nőkre, akik mindezeket már birtokolják).

Akárcsak férfitársaik, a fehér turistanők a Másság fantáziaképeit nem csak arra használják, hogy "igazolják" velük, hogyan juthattak hozzá olyan fiatal, energikus, szemrevaló férfitestek szexuális használatához, melyekhez máskülönben soha nem juthatnának hozzá, s nem is csak arra, hogy igazolják saját szexuális kívánatosságukat (kétségtelen tény, hogy sok turistanő fiatal, csinos, és odahaza sem esnék nehezére olyan, hasonlóan vonzó férfiakat találnia, akik lefeküdnének vele). Ezek a fantáziaképek arra szolgálnak, hogy a hatalom érzetét kínálják; elhitessék, hogy kapcsolataikban mások fölött (mint nemi szerepeket játszó szexualizált lények fölött) ők gyakorolnak ellenőrzést, és megerősíthessék a "nyugati világ" lakosainak kijáró privilégiumaikat. Ennek megfelelően görcsösen erősítik önmagukban azt a véleményt, hogy a karibi térség lakói "mások, mint a fehér ember". A szexuális élet az egyik legfontosabb terep, amelyiken ez a feltételezett különbség nap mint nap megmutatkozik. A Jamaicán mintába került turistanők több mint fele nyilatkozott úgy, hogy a jamaikaiak a fehér embernél lazábbak a serdülőkori szex, az alkalmi szex és a prostitúció kérdésében. A kérdőív nyitott kérdéseire adott válaszaikban azt fogalmazták meg, hogy "a jamaikai férfiak sokkal őszintébbek szexügyekben", "a jamaikai férfiaknak nincsenek gátlásaik a szexben", "a jamaikaiak természettől fogva promiszkuusak", "a jamaikaiaknak a szex természetes dolog". Az interjúkban rendre előhozakodtak a "civilizált" Nyugat és a "primitív" Harmadik Világ közötti különbséggel. Egy (negyvenes évei elején járó) angol nagymama így nyilatkozott a Dominikai Köztársaságról: "Pont olyan, mint Anglia az iparosítás előtt. El van maradva mögötte, de pont ugyanaz. Nálunk, anno, kéménypucolásra verbuváltak gyerekeket, itt meg cipőpucolásra. Nincs különbség."

Ha életkoruk, állampolgárságuk, faji identitásuk mentén vizsgáljuk, a szexturista fehér nők rasszizmusa éppoly többrétegű és árnyalt, mint a férfiaké. Vannak idősebb amerikai turistanők, akiknek a fajokról kialakított véleménye és a fajok közötti szexuális kapcsolatokra vonatkozó attitűdjei nyíltan a fehér faj szupremáciájának ideológiájából táplálkoznak. A fekete hím az ő számukra maga az animális szexualitás, mely egyszerre vonz is, taszít is. Odahaza nem vállalnának föl nyílt szexuális kapcsolatot egy fekete férfival. Egy olyan üdülőfaluban mint Negril, megengedhetik maguknak, hogy áthágják azokat a faji és nemi szerepelvárásokat, amelyek (normális körülmények között) szexuális magatartásukat megszabják - ettől otthoni "tisztességük" és jó hírük nem sérül. Ahogyan az egyik jamaikai selyemfiú fogalmazott:

Amíg itt vannak, fölszabadultnak érzik magukat. Szabad nekik minden, amit otthon sohasem csinálhatnak. Senki nem mond véleményt róluk. Megszerzik a férfit, akivel majd jól érzik egymást, aztán hazamennek... - tisztán és ártatlanul.

Ezt a megjegyzést (s a benne tükröződő ellenséges érzületet) visszaigazolja az az interjúrészlet, mely egy 45 éves chicagói fehér nővel készült, aki rendszeresen fölkeresi Negrilt.

[A jamaikai férfiak] mind hazudozók és csalók ... [Az amerikai nők azért jönnek Negrilbe] mert itt megkapják azt, amihez otthon nem jutnak hozzá. Egy olyan nő, akire otthon rá se néznek a férfiak, itt, Negrilben, valóságos aranybányára bukkan. Minden férfi vele foglalkozik, bókokat mondanak neki a szépségéről, és látszik rajtuk mennyire kívánják, de tényleg! ... Ezek a férfiak mind megszállottan futnak a farkuk után. Nem tudnak másra gondolni mint a pinára meg a pénzre ... Chicagóban az ilyen egyszerűen nem létezik. Ez maga a titokzatos fantáziavilág. Bejárod... - aztán meg hazamész.

Mikor megkérdeztük, vajon meghívná-e magához egy fekete szeretőjét, és bemutatná-e a családjának, a barátainak, nagyon nyomatékosan vetette el ennek még a gondolatát is. "Nem, nem! Ugyan már! Soha! ... Ez nem így működik. Ez valami egészen más. Ez kikapcsolódás. Nyári szünet. A fantáziába menekülés." Mindazonáltal jóval több ez, mint egyszerűen arról való fantáziálás, hogy az embernek mindenféle személytelen szexuális kapcsolatai lehetnek anélkül, hogy lebukna és megszégyenülne. Erőteljesen "rasszokhoz"-kötött fantázia ez, hatalomról és bosszúállásról. Az olyanok, mint az idézett hölgy, olyan jó testű, fekete férfiakat keresnek, olyan kigyúrt szex-gépeket, akik fölött hatalmuk lehet és van, és a hatalomnak e fölött az eleme fölött kár lenne elsiklani. Ez ugyanis azoknak a nőknek is fontos, akik elvetik a fehér felsőbbrendűség ideológiáját. Ilyenek pedig sokan vannak, például a liberálisok, aztán azok a fiatal fehér nők, akik - egy csomó fiatal fehér férfihoz hasonlóan - a "feketeséget" trendi, "kúl" árucikként fogyasztják, meg a fekete bőrű amerikai és brit szexturistanők.

Ez utóbbi csoportok nem kívánják kivenni a részüket a föntebb bemutatott nyíltan ellenséges, rasszista szexuális fantáziálásból. Ők más fantáziáikat kívánják kiélni, bármik legyenek is azok: kúl fiatalemberek imádatának tárgya lenni, Terry Macmillan-féle regény főhősévé válni,[7] "istápolni és tanítani a nemes vadembert". Mindegy, hogy konrétan milyen ábrándot kergetnek, mindegyikük a gazdasági erőfölényére hagyatkozva kezdeményezi és fejezi be - kénye-kedve szerint - szexuális kapcsolatát a helyi férfiakkal; magán a kapcsolaton belül pedig, gazdasági helyzetükből és faji hovatartozásukból adódó hatalmukat kiaknázva, oly módon tartják őket ellenőrzésük és irányításuk alatt, ahogyan egy fehér férfinak sohasem dirigálhatnának. Olyan hatalomkiélési módok ezek, amelyekhez nincsenek hozzászokva, és fölhasználásukat még azok a turistanők is élvezik, akik a rasszizmusnak nem az ellenséges és gyalázkodó válfaját gyakorolják, hanem az egzotikum-teremtőt.

A fehér nők számára ez az erőfölény elég nyilvánvalóan saját fehér mivoltukhoz kötődik, valamint turistanői státusukhoz és anyagi helyzetükhöz. Élményeiket egyfelől a "bennszülött" asszonyok helyzetéhez mérik hozzá ("lám-lám, minket tisztelnek és védelmeznek, nem úgy, mint azokat"), másfelől saját otthoni helyzetükhöz ("itt biztonságban érezhetjük magunkat, nem kell félnünk, ha éjszaka egyedül kimegyünk az utcára vagy férfi kíséret nélkül merészkedünk be egy diszkóba", "hogy mennyivel figyelmesebbek és lovagiasabbak a helybéli férfiak, mint az otthoniak!"). Hogyan nyilatkozik minderről "Judy" nevű interjúalanyunk, egy a Dominikai Köztársaságba áttelepült, ötvenes éveinek végén járó, meglehetősen túlsúlyos fehér észak- amerikai nő?

Ha bemész egy diszkóba a [fehér] férfiak azt nézik, milyen az alakod. A dominikaiak erre nem figyelnek, mert szeretik a nőket, imádják a nőket... Nagyon romantikus természetűek, sohasem gorombák. Egy fehér férfi nagyon durva tud lenni, a dominikaiak egészen másmilyenek. Egy fehér férfi bármikor képes azt mondani neked, hogy "vén kurva". A dominikaiak - pedig jó párral volt dolgom közülük - soha nem mondanának ilyet neked. Nagyon udvariasak és tisztelettudók. Tüzet adnak, ha rá akarsz gyújtani, kinyitják az ajtót és előre engednek, abszolút úriemberek. A fehér férfiaknak ez eszébe sem jut. Szóval, ha a civilizált világban elhanyagolt asszony voltál, amikor idejössz, akkor, persze, amint idejössz, rögtön levesznek a lábadról.

Az olyan nőknek, mint "Judy", a Dominikai Köztársaság olyan terepet kínál, ahol egyszerre képesek saját nőiességüket megerősíteni (hisz képesek hatalmat gyakorolni férfiak fölött) és bosszút állni a fehér férfiakon (hiszen a konkurrenciához - értsd: a fekete hímekhez - fordulnak szexuális kielégülésért). Életükben először, olyan helyzetben vannak, hogy ők diktálnak. Otthon a szexturista fehér nő faji privilégiumait gyakran háttérbe szorítja a fehér férfiéhoz képest másodrendű nemi szerepköre, illetve amazénál rosszabb anyagi helyzete. A szexturizmus üdülőhelyein viszont emezek egyfajta személyes erőforrásul szolgálnak és mások fölött gyakorolható hatalmat jelentenek. Közben pedig a nemi szerepekről és a szexualitásról kiformált véleményeik sikeresen akadályozzák meg, hogy magukat szexuálisan kizsákmányolónak lássák. A társadalmi nemi szerepekről folytatott diskurzus a nőket szexuálisan passzívnak és fogadókésznek láttatja, a férfiakat pedig olyanoknak, akik természettől fogva telhetetlenül falánkok és nem válogatnak. A nemi szerepek és a szexualitás ilyen esszencialista fölfogása szerint egy nő sosem használhat ki úgy szexuálisan egy férfit, ahogyan egy férfi kihasználhatja a nőket, mivel a heteroszexuális penetratív közösülés föltételezi, hogy a nő behódoljon a hímnek, befogadja őt. Tehát a férfi "használja" a nőt. Nem számít mekkora a különbség életkorban, anyagi, társadalmi, faji erőfölényben a női turista és a helybéli hím között, ettől még "az van gondolva", hogy a hím a szexuális együttlétből nem csak annyi hasznot húz, hogy pénzt kap érte, de még plusz "élvezeti" haszna is van belőle, így tehát semmiképp nincs ugyanúgy kihasználva, ahogy a prostituált nőt használja ki férfi kuncsaftja. Különösen igaz ez akkor, ha a használt férfit faji, etnikai vagy kulturális Másikként konstruáljuk meg, akiről kinyilatkoztatjuk, hogy megfékezhetetlenül vágyik arra, hogy annyi nőt szerezzen meg, ahányat csak képes.

 

Végkövetkeztetések

A szexturizmus iránt mutatkozó igény bonyolult módon kötődik olyan diskurzusokhoz, amelyek természettől adottá konvertálják - majd pedig ily minőségükben helyeslik - azokat az egyenlőtlenségeket, melyek az osztályhelyzet, a társadalmi nemi szerepkészlet és a faji hovatartozás alapján konstruált Másság erővonalai mentén strukturálódnak rendszerré. Vagyis olyan diskurzusokhoz, amelyek az emberi társas viszonyok mélységesen hierarchikus modelljét tükrözik vissza és segítik folyvást újratermelni. Bár a szexturisták mind háttérparamétereik, mind pedig konkrét szexuális irányultságaik szerint heterogénnek mutatkozó csoportot alkotnak, közös bennük arra való hajlandóságuk, hogy e hierarchikus modell híveiül szegődjenek. Közös bennük az is, hogy élvezik, ha harmadik világbeli turistáskodásuk lehetővé teszi számukra, hogy a nemi szerepek, faji hovatartozás és gazdasági helyzet kirajzolta hierarchiában megőrizzék domináns pozíciójukat, netán még följebb is jussanak rajta. A Harmadik Világban a neokoloniális hatalmi erőviszonyok rendkívül komoly segítséget nyújtanak a nyugati szexturistának arra, hogy szexuális lényként másokkal való kapcsolatai fölött teljhatalommal rendelkezzék, ennek eredményeképp pedig megadják neki az ahhoz szükséges hatalmat, hogy nyomába eredjen a maga választotta fantáziavilágnak. Úgy juthat szexuális élményekhez, hogy nem kell szankcióktól tartania; megszabadulhat az életkorához, kinézetéhez tapadt szociális jelentéstartalmaktól; anélkül sértheti meg a szexuális életet szabályozó társadalmi normákat, hogy annak társadalmi pozíciójára bármilyen hátrányos következménye lehetne; igazi, élő embereket saját maszturbációs fantáziái megtestesítőjévé fokozhat le.

Röviden: a szexturista a való életben olyan tapasztalatokra tehet szert, mint amilyenekre a fantázia birodalmában a pornográfiához fordulók.

A szexualitást és a szexuális tevékenységet a pornográfia radikálisan másmilyennek mutatja, mint amilyennek a valóságban mutatkozik. A pornográfiában az emberi tevékenység a valós világon kívüli időben és térben játszódik le, amelyet Griffin "pornotópiá"-nak nevez (Hartsock 1983:175).

A szexturista számára az általa fölkeresett üdülőhelyek a fantázia szigetei, melyeket kis barna baszógépek népesítenek be, bulizni szerető, kúl fekete csajok, "primitív illatú" feka csődörök, akik "pinán és pénzen" kívül semmi egyébre nem tudnak gondolni, meg latin temperamentumú gentlemanek, akik imádják a nőket. A szexturistának - akár férfi, akár nő -, ahhoz, hogy megvalósítsa fantáziáit, semmi egyebet nem kell tennie, mint mélyen belenyúlni a zsebébe, hiszen, akárcsak a kapitalista társadalmak minden más szereplője is - ahogyan Marx fogalmaz -, ott tartja társadalmi hatalmát és társadalmi kapcsolatait. Az, hogy a nyugati szexturista zsebében elegendő "hatalom" található arra, hogy másokat Másokká, egy pornográf színpad puszta figuráivá transzformáljon, világosan tanúskodik arról, milyen eszelős gazdasági, szociális és politikai egyenlőtlenségek vannak a gazdag és a szegény országok között. Az, hogy egy csomó nyugati ember kifejezetten kívánja is így használni ezt a hatalmat, jó mutatója annak, milyen komoran baljós az emberi természetnek és az emberi társas viszonyoknak az az uralkodó modellje, melyet társadalmaik kínálni képesek nekik.

(Léderer Pál fordítása)

Hivatkozások

Arber, Sarah: "Designing Samples". In Nigel Gilbert (ed.), Researching Social Life. London, Sage, 1993, 68-92. old.

Bishop, Ryan - Robinson, Lilian S.: Night Market: Sexual Cultures and the Thai Economic Miracle. New York, Routledge, 1998.

Brace, Laura - O'Connell-Davidson, Julia: "Desperate Debtors and Counterfeit Love: The Hobbesian World of the Sex Tourist". Contemporary Politics, 1996, 2, no. 3.

Chevannes, Barry: "Sexual Behaviour of Jamaicans: A Literature Review". Social and Economic Studies, 1993, 42, no. 1.

Graaf, Ron de - Vanwesenbenck, Ine - van Zessen, Gertjan - Visser, Straver: "Prostitution and the Spread of HIV". Safe Sex in Prostitution in the Netherlands. Amsterdam: Mr A. de Graaf Institute, 1992.

Grewal, Inderpal: Home and Harem: Nation, Gender, Empire and the Cultures of Travel. London: Leicester University Press, 1996.

Hall, C. Michael: "Gender and Economic Interests in Tourism Prostitution: The Nature, Development and Implications of Sex Tourism in South-East Asia". In Vivien Kinnaird - D. Hall (eds), Tourism: A Gender Perspective. London: Routledge, 1994.

Hart, Angie: "Missing Masculinity? Prostitutes' Clients in Alicante, Spain". In Andrea Cornwall - Nancy Lindisfarne (eds), Dislocating Masculinity: Comparative Ethnographies. London: Routledge, 1994.

Hartsock, Nancy: Money, Sex and Power. Boston: Northeastern University Press, 1985.

hooks, bell: Black Looks: Race and Representation. London, Turnaround, Boston, South End Press 1992.

Jeffries, Sheila: The Idea of Prostitution. Melbourne: Spinifex, 1997.

Karch, Cecilia A. - Dann, G.H.S.: "Close Encounters of the Third Type". Human Relations, 1981, 34, 249-268. old.

Kempadoo, Kamala: "Regulating Prostitution in the Dutch Caribbean". Paper presented at the 20th annual conference of the Caribbean Studies Association, Curaçao, Netherland Antilles, 1995 május.

Kempadoo, Kamala: "Sandoms and Other Exotic Women. Prostitution and Race in the Caribbean". Race and Reason, 1996, 1, no. 3, 48-53. old.

Kruhse-MountBurton, Suzy: "Sex Tourism and the Traditional Australian Male Identity". In Marie-Françoise Lanfant - John Allcock - Edward Bruner (eds), International Tourism: Identity and Change. London, Sage, 1995.

Lee, Wendy: "Prostitution and Tourism in South-East Asia". In N. Redclift - Thea M. Sinclair (eds), Working Women: International Perspectives on Labour and Gender Ideology. London: Routledge, 1991.

Macmillan, Terry: How Stella Got Her Groove Back. New York, Penguin, 1996.

Morris-Jarra, Monica: "No Such Thing As a Cheap Holiday". Tourism in Focus 1996, 26, 6-7. old.

O'Connell-Davidson, Julia: Prostitution, Power and Freedom. Cambridge, Polity Press, 1998.

Perio, Gaelle - Thierry, Dominique: Tourisme sexuel au Brésil et en Colombie. Rapport d'enquête. TOURCOING, 1996.

Plumridge, Elisabeth - Chetwynd, Jane: "Discourses of Emotionality in Commercial Sex". Feminism and Psychology, 1997, 7, no. 2. 165-181. old.

Pruitt, Deborah - LaFont, Suzanne: "For Love and Money: Romance Tourism in Jamaica". Annals of Tourism Research, 1995, 22, no. 2. 422-440. old.

Sanchez-Taylor, Jacqueline: "Marking the Margins: Research int he Informal Economy in Cuba and the Dominican Republic". Discussion paper No. S97/1. Department of Sociology, University of Leicester, 1997.

Seabrook, Jeremy: Travels int he Skin Trade: Tourism and the Sex Industry. London: Pluto Press, 1997.

Shrage, Laurie: Moral Dilemmas of Feminism. London: Routledge, 1994.

Stoller, Robert: Perversion: The Erotic Form of Hatred. London, Karnac, 1997.

Sturdevant, Saundra - Stolzfus, Brenda: Let he Good Times Roll: Prostitution and the U.S. Military in Asia. New York: The New Press, 1992.

Truong, Tran Dam: Sex, Money and Morality: The Political Economy of Prostitution and Tourism in South-East Asia. London, Zed Books, 1990.

Young, Lola: Fear of the Dark: 'Race', Gender and Sexuality in the Cinema. London: Routledge, 1996.




* Fantasy Islands. Exploring the Demand for Sex Tourism. In Kamala Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Roman & Littlefield, Oxford: 1999, 37-54. old.

[1] 1995-ben az ECPAT (End Child Prostitution in Asian Tourism) fölkért minket, próbáljuk földeríteni, kik a gyermekprostitúció ügyfelei, mik a motivációik, milyenek az attitűdjeik. A kutatás etnográfiai terepmunkát tett szükségessé Dél-Afrika, India, Costa Rica, Venezuela, Kuba és a Dominikai Köztársaság üdülő-övezeteiben. Jelenleg egy Economic and Social Research Council által finanszírozott projekten dolgozunk (Ramely a jamaicai és dominikai prostitúcióra és informális turizmuspiacra fókuszálva jelentős mértékben épít erre a kutatásra. Eddig projektjeink során mintegy 250 szexturistával, illetve állandóra letelepedett férfival készítettünk interjút, valamint 150 olyan további személlyel, akiknek közük van a turizmusra orientált prostitúcióhoz (prostituáltként dolgozó nők, gyerekek, férfiak, futtatók, kerítők, bordélytulajdonosok s effélék).

[2] Arról a tényről, hogy olyan férfi is akad, aki nem kér a prostituáltak szolgáltatásaiból, a radikális feministák nagyon is gyakran megfeledkeznek. Elemzéseik, mint Hart megjegyzi, vagy arra ösztönöznek, hogy "minden férfiban prostituáltak kuncsaftját lássuk", vagy pedig arra, hogy "a prostituáltak kuncsaftjaiban minden férfi megtestesítőjét, szimbólumát lássuk" (1994:53).

[3] Az eredetiben LBFM - little brown fucking machines (A fordító)

[4] Mivel a kutatás explorációs jellegű volt, s azt a célt tűzte maga elé, hogy egy eddigelé kevéssé kutatott téma elméleti és fogalmi tisztázásához járuljon hozzá, célzott (azaz: nem-valószínűségi) mintákkal dolgoztunk (lásd Arber 1993:72). Sanchez-Taylor úgy jutott a mintájához, hogy egy-egy adott területen (partszakaszon, étteremben, bárban) minden ott tartózkodó szingli turistanővel kapcsolatot teremtett és megkérte a kérdőív kitöltésére.

[5] A felvételbe került tizennyolc fekete bőrű angol és amerikai szingli közül mindössze négynek akadt dolga helybéli férfival. Rajtul kívül Sanchez-Taylor még további négy fekete szexturistanővel készített interjút.

[6] Negrilben, a helyi selyemfiúk - éppen a regény alapján - a fekete bőrű amerikai turistanőket Stelláknak szokták nevezni.

[7] Macmillan céloz arra, hogy a nyugati fekete turistanő szexuális fölajzottságának van transzgresszív eleme. A "primitív illatú" fiatalembert megkívánó Stella kicsit kurvoidnak érzi magát, de élvezi ezt az érzést.

EPA Budapesti Negyed 51. (2006/1) Davidson: A szexturista... < > Jeffreys: Szexturizmus, avagy...