EPA Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2005/2) Buzinkay: A bűnügyi hír... < > Perényi: A "figyelő, megelőző..."
"Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött"
Álhírek Budapesten a Magyarországi Tanácsköztársaság idején
________________
VÖRÖS BOLDIZSÁR

 

A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után szinte közvetlenül, a Pesti Napló 1919. március 23-ai számában jelent meg Karinthy Frigyes Pillanatkép, 1919 márc. 22. című írása, amely ismeretlen személyek beszélgetésfoszlányainak sorozatával - ebben pedig számos álhírrel - jelenítette meg a korabeli közhangulatot:

"- De azér valami hecc csak lesz? A köruti kávéhá...

- Tessék csak hagyni, öcsémuram! Azt csak a fiatalok gondolják ugy, öcsémuram ... Mit szóljon az a paraszt, öcsémuram ...

-... mondja és igaz az, hogy mindenki számot kap?

- na és mond már, hogy leveszik a kabátodat? Az életed még mindig megmarad!

- Nagyon vigasztaló ... És ha az életemet veszik el? ... Akkor vigasztalódjam, hogy megmarad a kabátom?

- ... azt mondják, három millió ember ... képzeld el, ha az lerohan ..." Ám nem csak az éles látású írót foglalkoztatták a korabeli közbeszédben szállongó álhírek: a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 24-ei ülésén Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos már előterjesztette "a rémhírek terjesztéséről szóló" rendelet tervezetét, amelyet a testület el is fogadott.[1] Március 25-ei dátummal pedig megjelent a Forradalmi Kormányzótanács V. számú rendelete, amely szerint: "Aki oly hireket terjeszt, amelyek a köznyugalom megzavarására alkalmasak, forradalmi törvényszék elé állitható és sulyos büntetéssel sujtható.

Ha az ilyen hirek terjesztése a közbiztonság megzavarásával járó mozgalmakat vagy más igen sulyos következményeket idéz elő, a forradalmi törvényszék halálbüntetést is kiszabhat.

Nincs helye büntetés kiszabásának, ha a való tények tárgyilagos ismertetése a köznyugalom megzavarására irányuló célzat nélkül történik."[2] Amikor e rendelet megjelent a diktatúra hivatalos közlönye, a Tanácsköztársaság március 26-ai számában, nem volt semmiféle értelmező-magyarázó alcíme: vonatkozhatott tehát a "köznyugalom megzavarására alkalmas" hamis hírek terjesztőire, de e jogszabály alapján a "való tények" ismertetőit is felelősségre lehetett vonni, ha valaki úgy ítélte meg, hogy nem "tárgyilagosan" adták elő információikat, amelyek így alkalmasakká váltak a "köznyugalom megzavarására". Ám a további, hivatalosnak számító megjelentetéseknél a közreadók több esetben értelmező-magyarázó (al)címmel látták el e rendeletet. Így az egyesült párt egyik napilapja, a Népszava március 26-ai számában "Hamis hírek terjesztői halállal is büntethetők" címmel jelent meg a jogszabály.[3] A Belügyi Közlöny március 30-ai számában e rendeletet "hamis hirek terjesztői" ellen alcímmel tették közzé.[4] Értelmező-magyarázó kiegészítés nélkül jelent meg a rendelet A Budapesti Magyar Államrendőrség Hivatalos Lapjá-nak április 6-ai[5] és a Vörös Őrség Országos Főparancsnokságának közlönye, a Vörös Őrség április 20-ai számában[6] - az utóbbinál azonban a kiadvány tartalomjegyzékéből kiderült: e rendelet a "rémhírterjesztők" ellen irányul.[7] A Tanácsköztársasági törvénytár I. kötetében a rendeletet "Álhirek terjesztése" címmel tették közzé[8], a Proletárjog című folyóirat kiadásában megjelent rendeletgyűjteményben pedig. "A hamis hírek terjesztőinek büntetése" címmel.[9] A hivatalosnak számító különféle kiadványok közreadóinak értelmezései szerint tehát e rendelet a hamis hírek, az álhírek terjesztői ellen irányult. E bűncselekményt A vörös őr kis tankönyve című kiadvány a következőképpen határozta meg: "Hamis hírek (álhírek) terjesztése: elköveti az, aki oly híreket terjeszt, melyek a közbiztonság, köznyugalom megzavarására alkalmasak. Például az ellenség még mérföldekre áll s azt híreszteli valaki, hogy már a város határában van."[10] Ám a kormányzótanácsi rendelet által kilátásba helyezett szigorú büntetés ellenére a Tanácsköztársaság idején a fővárosban igen sokfajta álhír keringett közszájon, a hatalom pedig - a büntetőjogi felelősségre vonáson túlmenően - a legkülönfélébb eszközökkel igyekezett megakadályozni terjedésüket.Vörösőrök felvonulása a Vérmezőn, 1919. május 25., Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

 

Álhírek: szóban és írásban

A diktatúra idején a fővárosban közszájon forgó álhírek vizsgálatát igencsak megnehezíti az, hogy ezek az alapvetően élőszóban (és rendszerint többféle változatban)[11] terjedő közlések csak a legkülönfélébb írásos feljegyzésekben maradtak az utókorra. Az írott szöveg elkészítőjét pedig számos tényező befolyásolhatta abban, hogy mit és hogyan jegyezzen fel a hallott hírekből: így például egy álhírterjesztés miatt a hivatalos szervek által folytatott eljárásnál nemcsak a rögzítést végző személyisége, műveltsége, hanem a politikai rendszer, illetve a felettesek valós vagy csak vélt elvárásaihoz történő igazodás igénye is.[12] Mindezt jól szemlélteti annak a fiatalembernek az esete, akit április 4-én este kísért be két vöröskatona a Vörös Őrséghez, ahol rémhírterjesztésért indítottak eljárást ellene.[13] Az ügyről az első összefoglaló jelentést készítő vörösőr a tanúk, a két katona vallomásai nyomán ekként rögzítette azt, hogy milyen hírek terjesztéséért vonták felelősségre a fiatalembert: "Szegeden a katona tisztek fehér gárdát szerveznek és a franciák támogatják őket hogy ez a mozgalom már Csabára és Dorozsmára is ki terjed azt hiszem hogy majd it is le fog törni a kormány és hogy Pogány elvtársat azért tartoztaták le mert orosz országba repülőgépeken aranyat csempésztetet ki".[14] Az egyik tanú ugyancsak április 4-ei tanúvallomási jegyzőkönyve viszont a fentiektől némileg eltérően rögzítette az inkriminált kijelentéseket: "a fehér gárdát szervezik Szegeden, Pogány aranyakat csempészett Oroszországba repülőgépen. Nem jó a proletárdiktatura. [!] A kormányt hamar megfogják buktatni."[15] A másik tanú szintén április 4-ei tanúvallomási jegyzőkönyvében az idézett szövegekhez képest jóval több részlettel, számos új elemmel kiegészítve szerepelnek a fiatalembert terhelő nyilatkozatok: "az aktiv tisztek és a tovább szolgáló altisztek a fehér gárdát szervezik Szegeden s a francziák erősen támogatják. Ez a szervezkedés terjed Dorozsmára és Békéscsabára is és valószinüleg meg szállanak minden pontot. Azt mondta, hogy nem helyes a proletár diktatura, a munkás bérét leszállitják. [!] Pogányt azért tartóztatták le, mert 2 párt taggal aranyakat vittek Oroszországba repülőgépen. A mostani kormányt minél hamarabb megfogják buktatni. Szegeden a fehérgárdához csatlakoznak az intelligens munkások és a legénység is, a régi rendszer visszaállítására törekednek. [!] Kérdeztem, hogy lehet-e Szegedre menni? mire azt felelte, hogy lehet, be lehet állani egész bátran a fehér gárdába. [!] Azt mondotta, hogy a szocialista párt meg akar gazdagodni, a munkás bérét leszállitják, ők meg fognak szökni, [!] ez nem helyes."[16] Hasonló jelenség figyelhető meg annak az asszonynak az esetében is, aki ellen szintén 1919 áprilisában folytattak eljárást, rémhírterjesztés miatt.[17] Az egyik tanú vallomása szerint a vádlott "azt mondta, hogy Kun Béla 2 orai rablást engedett"[18], ám az ügyről készített összefoglalóban az elkövetett cselekmény rövid leírásánál ez áll: az asszony "rémhireket terjesztett arrol, hogy Vágó Béla [!] 3 napi [!] szabadrablást engedett, ezért van anyi lopás"[19]. A bemutatott esetek jól szemléltetik, hogy egy-egy közlés még a hivatalos eljárás folyamán is átalakulhatott: akár az érintettek vallomásainak előadásainál, akár azok lejegyzésénél.

Mindezeket figyelembe véve érdemes vizsgálni a legkülönfélébb forrásokból: a korabeli híreket gyűjtő baráti társaság hírösszeállításából,[20] naplókból,[21] peranyagokból,[22] a hatalom képviselőinek megnyilatkozásaiból[23] összegyűjtött álhíreket (álhírvariánsokat), amelyeket - legalábbis jelentős hányadukat tekintve - többféleképpen is lehet csoportosítani. Így például témakörük szerinti bontásban: az álhírek egy része a diktatúra berendezkedésével, az új viszonyokat létrehozó-stabilizáló intézkedéseivel (köztük a terrorral) foglalkozott. A hírgyűjtő társaság összeállításában szerepel április "8. körül napokig.: Pár napon belül meg fog jelenni egy plakát (: amely már ki is van nyomtatva :) amely elrendeli hogy minden 24 éven felüli egészséges munkás akár állásban van, akár önhibáján kivül munkanélküli tartozik négy héten belül bejelenteni, kit vesz nőül és további négy héten belül el is venni. Ezt a házbizalmiak ellenőrzik. Aki nem tesz a rendeletnek eleget, az sorshuzás utján lesz összeházasitva, megfelelő koru nővel. Igy a proletár- és burzsoa családok összekeveredése el lesz érve igen hamar."[24] Ugyanezen összeállításban: április "17. Wekerlét és a többi tuszokat főbe lőtték".[25] Az álhír egy másik változata a következőképpen szerepel Lowetinszky János József, Pest vármegye tisztviselőjének naplójában, az április 20-ai bejegyzések között: egy ismerőse "azt beszéli hogy a gyüjtöfogház tele van volt nagyfejüekkel a kiket agyonlövöldöznek és akasztanak".[26] Szintén a terrorral kapcsolatos a híreket gyűjtő társaság összeállításából a következő tétel: május "3. Egy háziur rémülten panaszolja, hogy éjjel a Lenin-fiuk az összes háziurakat összefogdosták és reggelre mindet főbelőtték".[27] A diktatúra vezető embereinek életmódját illetően pedig Lowetinszky a következő álhíreket jegyezte fel naplójában, június 1-jénél: "Már többektől hallottam hogy Kun Béla és társai formális orgiákat rendeznek ott [ti. a Hungária szállodában], Kun Béláné exellentiás aszonynak tituláltatja magát, az ujjai annyira tele vannak brilliáns gyürűkkel hogy alig bírja azokat mozgatni, a napokban felvitte volna eladni Wienbe Augusta főherczeg nő ékszereit eladni [így!], de a wieni ékszerészek nem voltak azokat hajlandók megvenni."[28]

A diktatúra idején számos álhír került forgalomba, amelyek a vezetők lemondását, a rendszer bukását adták tudtul például április végén-május elején, az ellenséges csapatok előrenyomulásának napjaiban. Lowetinszky április 24-ei feljegyzései között szerepel: egy ismerősétől azt az információt kapta, "hogy a kormány 24 óra alatt lemond, ultimatumot kaptak az entente-tól hogy socialista nationalista kabinetet létesitsenek Lovászyt már kiengedték a gyüjtőfogházból s tárgyalnak vele".[29] Április 25-énél ez áll a naplóban: "Jóska jött fel azzal hogy az utczán csoportosulnak az a hír van elterjedve, hogy a kormány megszökött".[30] Czillich Anna festőművész pedig május 2-án ezt is beírta naplójába: "Ép most hallottam, hogy ma 5-6 óra között itt Pesten lesz az entente; vajjon igaz-e? Most 3 óra mult, egy pár óra és mi lesz? A kormány állitólag lemondott... (ép most volt itt valaki, ki szintén ezt a hirt hozta."[31] A hírgyűjtő társaság összeállításából: május "2. este. Mindenütt beszélik, hogy Kun Béla és társai lemondtak".[32] Berzeviczy Albert május 3-ai naplófeljegyzésében pedig, többek között, az áll, hogy május 2-án "Délután előbb az a hír terjedt el, hogy a románok átlépték a Tiszát s a csehek is a Tisza felé vonulnak, azután erősen tartotta magát a szovjetkormány lemondásának híre. A házbeliek lelkendező örömmel jöttek mindezt ujságolni s mi is annyira e hírek hatása alatt állottunk, hogy már a körúton ledőlt zászlórudak környékén a rendet fenntartó lovasrendőrök megjelenésében is valami fordulat jelét véltük látni."[33] Május 4-ei dátummal viszont már a következő álhír szerepelt a híreket gyűjtő társaság összeállításában: "Kun Béla és társai május 2.-án lemondottak, azon feltétel alatt, hogy az angol bizottság garantálja az ő szabad elutazásukat. Ez meg is történt, de Párisból jött egy sürgöny, hogy a bizottság erre nem volt fel jogositva, Erre Kunék visszaszivták lemondásukat."[34] - A Tanácsköztársaság külpolitikájának más vonatkozásait illetően is számos álhír került forgalomba. A hírgyűjtő társaság anyagában május 13-ánál "Jelentik: Kun Béla kormánya most már angol ellenőrzés alatt áll, egy hét óta. Semmi rendeletet ki nem adhatnak, mig az angol bizottságnak be nem mutatták."[35]

A diktatúra hadjárataival kapcsolatosan is születtek álhírek. 1919 nyarán egy orvossal szemben Tanácsköztársaság-ellenes kijelentések miatt lefolytatott eljárás során az egyik tanú azt vallotta: az orvos többeknek mondta: "Tudjátok-e hogy a csehek, csak stratégiai szempontból vonulnak vissza".[36]

A tanácsköztársasági budapesti álhírek csoportosításánál egy újabb szempont az lehet, hogy a diktatúra vezetőinek személyéhez miként kapcsolódtak a különféle hamis hírek. Volt rá példa, hogy egy vezetőről több álhír került forgalomba: így Szamuely Tiborról is nem egy hamis hír maradt fenn a hírgyűjtő társaság összeállításában. E szerint: "április 1-3-ig. Szamuelly Tibor állitólag 48 órai szabad fosztogatást akar engedélyezni a csőcseléknek. Ezért nem irta alá az ötös dir[ek]torium (:Kun, Garbay, Vágó, Kunfi, Landler:) által kiadott plakátot sem, amely az egységet hangoztatja - ő ugyanis fönn akarja tartani a külön kommunista pártot."[37] Május "7. Szamuellyt széttépték Csepelen a vasasok és a felbőszült asszonyok".[38]Szamuely Tibor a repülőgép mellett, amellyel Szovjet-Oroszországba repült, 1919 május, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
A politikus szovjet-oroszországi repülőgépes útjával kapcsolatban: május "20. körül. Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött, s nem is fog visszajönni".[39] Ugyancsak május "20. körül. Szamuelli és Dobos román területen szálltak le a géppel és fogságba estek".[40] Egy júliusi, "ellenforradalmi kijelentés" miatt lefolytatott eljárás során az inkriminált kijelentésekkel vádolt fiatalember beismerte: azt mondta, "hogy Szamuelly már két láda arannyal ellógott".[41] - A személyek és az álhírek összekapcsolásának egy másik típusa az volt, amikor több vezetőről terjesztették ugyanazt a hamis hírt (vagy legalábbis rokon jellegű álhíreket). Ilyen álhír volt például az, hogy valamelyik vezető személy repülőgépen elmenekült Magyarországról. Egy 1919 májusában folytatott nyomozás során az egyik tanú azt vallotta: az egyik inkriminált megnyilatkozásokkal vádolt személy "azt a kijelentést tette, hogy a mai kormány lemondott és Kun Béla elrepült a pénzel Oroszországba".[42] A hírgyűjtő társaság összeállításában május 20. körüli időpontra van datálva a fentiekben idézett álhír Szamuely repülőgépes szökéséről.[43] A júliusi, "ellenforradalmi kijelentés" miatt lefolytatott eljárás során a már idézett fiatalember azt is beismerte: "Mondottam azt is, hogy egy 12 személyes repülőgép van most készenlétben, melyet a kormány sürgösen rendelt, melyen bizonyosan ök akartak meglógni."[44] Hasonló jellegű vándor-álhír volt az, hogy valamelyik vezető rövid ideig tartó szabad rablást engedélyez: a híreket gyűjtő társaság összeállításában április 1-3-i keltezéssel szerepel ez a (fentiekben idézett) hír Szamuely Tiborral kapcsolatban,[45] ám egy (a korábbiakban szintén vizsgált) rémhírterjesztési eljárás során kiderült, hogy e hamis hír hozzákapcsolódott Kun Béla és Vágó Béla személyéhez is.
[46]

A tanácsköztársasági budapesti álhíreket elterjedésük iránya szerint is lehet csoportosítani. Nem volt ritka, hogy valószínűleg Budapesten álhírek kerültek forgalomba a fővárosban. A hírgyűjtő társaság összeállításában szerepelnek: június "16. este. A Rákóczi ut[o]n és a köruton beszélik: Vágó Bélát a parlamentben tegnap lelőtte egy tengerész katona"[47], vagy: június "23. este 8 ó. A Baross utcában beszélik, hogy Kun Bélát letartóztatták".[48] Volt rá példa, hogy egy (minden bizonnyal) vidéken keletkezett álhír elterjedt Budapesten is: a híreket gyűjtő társaság összeállításában olvasható: június "16. Győrből jelentik: Győrre 2 bombát dobtak s az egész város lángokban áll".[49] De előfordult az is, hogy a budapesti álhírek terjedtek el a fővároson kívül, például a fronton: Böhm Vilmos június 21-én, a Tanácsok Országos Gyűlésén legalábbis ezt állította: a vöröskatonák "itthonról kapják a tudatosan gyártott és tudatosan elferditett hireket, amelyek azután megmételyezik a vörös katonákat".[50] Egyes források pedig azt jelzik, hogy a külföldi sajtóban a Tanácsköztársaságról megjelent álhírek eljutottak Budapestre és minden bizonnyal a magyar fővárosból is kerültek ki álhírek külföldre.[51]

Mindezek után érdemes idézni azokat a véleményeket, amelyeket a fentiekben bemutatott álhíreket gyűjtő, feljegyző személyek fogalmaztak meg e hírekkel kapcsolatosan, elgondolkozva keletkezésük, terjedésük okain. Berzeviczy Albert például így írt 1919. május 3-ai naplófeljegyzésében: "Csodálatos az ilyen izgalmas idők pszikhologiája! A legmegbízhatóbb szavú, leghiggadtabb emberek valóságos hallucinációk rabjaivá lesznek. A vágy a változás után gyermekesen könnyenhívőkké teszi az embereket s a betegességig fölfokozza a képzelet működését. Igy aztán természetes, hogy a kalandos, néha képtelen hírek ép oly könnyen keletkeznek, mint amily gyorsan terjednek el."[52] Lowetinszky pedig ezt jegyezte fel naplójába június 26-ánál az álhírekről: "Azért jegyzem ezt a sok összeviszaságot, hogy a késöbb olvasó, aki a fejleményeket talán jobban ismeri, láthassa mikép volt megkavarodva a nép és mily vad hirek kerengtek."[53] A hírgyűjtő társaság egyik tagja már a diktatúra bukása után keletkezett rövid írásában ekként fogalmazott: "a proletáruralom igazi rémhírkorszak, mert a sajtó meg volt bénítva és így kibontakozhatott a rémhír igazi természete, jellemvonásai:

Hogy főleg és általában az elnyomottak, tehát ezuttal a polgárság terjesztették:

Okok:

a.) a félelem

b.) általános izgalom és idegesség

c.) a nagy bizonytalanság és tájékozatlanság

d.) ellenforradalmi tendenciák

Érdekes, hogy mindíg a végletek működtek, és e szerint 2 tipus van:

1.) optimista (a diktatura közeli bukásáról)

2.) pesszimista rémhirek (a bolsevizmus örökös átkáról). [...] Ma már mulatságos tán, de tény h. e gyűjtés a bolsik alatt veszéllyel járt."[54] De nem csak a diktatúra döntéshozói közé nem tartozó kortársakat foglalkoztatták az álhírek keletkezésének, terjedésének politikai-társadalomlélektani okai, összefüggései - ezek vizsgálatára, éppen e hírek elleni küzdelmében, a hatalom is rákényszerült.

 

A hatalom az álhírek ellen

A diktatúra irányítói a rendszer fennállásának 133 napja alatt folyamatosan arra kényszerültek, hogy a legkülönfélébb eszközökkel küzdjenek az állandóan keletkező és terjedő álhírek ellen. A március 25-ei kormányzótanácsi rendelet bűncselekménnyé minősítette az álhírterjesztést és így a hivatalos szervek eljártak az ezt elkövetőkkel szemben. Már április 3-án letartóztatták Farkas Istvánt, a Közélelmezési Népbiztosság altisztjét, mivel - az ellene felhozott vádak szerint - "azt mondotta, hogy a vidéki parasztság nincsen megelégedve a mostani rendszerrel és fellázadt - ezért Egymillió és hét száz ezer ember ki fog vándorolni", továbbá, "beszélte hogy a parasztok Budapest ellen jöttek és hat gyár munkásai szintén csatlakoztak és megtámadták a katonaságot. Már folyik a vér sok halott és sebesült van. - Azután kezdte az ő véleményét beszélni, hogy ez a rendszer úgy sem fog tovább tartani mint három hét."[55] Az eljárás során Farkas azzal védekezett, hogy csak másoktól hallott kijelentéseket adott tovább,[56] ám a forradalmi törvényszék április 5-én halálra ítélte az altisztet.[57] Az elítélt megmentése érdekében többen közbenjártak, felléptek[58] - mindennek nyomán, a Forradalmi Kormányzótanács április 6-ai ülésén a halálos ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta át. A testület ugyanakkor elfogadta Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos javaslatát, amely szerint a Kormányzótanács e megkegyelmezést ne hozza nyilvánosságra.[59] A rendszer propagandája ugyanis arra igyekezett felhasználni az esetet, hogy elrettentő példát statuáljon az álhírterjesztés ellen: az egyesült párt napilapjaiban rövid tudósítások jelentek meg Farkas ügyéről: a Népszavá-ban Rémhirterjesztésért halálbüntetés - a forradalmi törvényszék itéletei címmel,[60] a Vörös Ujság-ban Rémhirterjesztésért halálbüntetés címmel, e lapban vastagon szedve.[61] A forradalmi törvényszékek a későbbiekben is eljártak ilyen ügyekben;[62] egy korabeli kimutatás szerint 1919. március 26. és június 10. között a budapesti forradalmi törvényszék 8 ízben hozott ítéletet rémhírterjesztéssel vádolt személyek esetében. A kimutatás készítője azt írta, hogy a rémhírterjesztőkkel szemben "igen eredményesen hatott a forradalmi törvényszéknek mindjárt működése elején hozott néhány súlyos, 10-15 évi fegyházbüntetést kiszabó ítélete. Azóta a bűncselekményeknek ez a kategóriája teljesen megszűnt."[63] A korabeli újságok (a továbbiakban vizsgálandó) cikkei azonban azt mutatják, hogy a kriminalizálással a hatalomnak korántsem sikerült meggátolnia az álhírek terjedését. (Valószínűleg, ezt belátva, az illetékesek kisebb intenzitással foglalkoztak az ilyen ügyekkel.) Az egyesült párt 1919. júniusi kongresszusán, az egyik felszólaló, az egybegyűltek helyeslésétől kísérve, arra kényszerült, hogy beismerje: "Ha mindenkit le akarnánk tartóztatni, aki Budapesten ellenforradalmi nyilatkozatot tesz, akkor fél Budapestet le kellene tartóztatni."[64]

A diktatúra irányítói nem csak a kriminalizálás eszközével küzdöttek az álhírek ellen - több esetben konkrét álhír konkrét cáfolatát jelentették meg kiadványaikban vagy mondták el élőszóban, valamelyik fontos gyűlésen. Így Szamuely Tibor sajtónyilatkozattal cáfolta azt az április elején elterjedt (és a fentiekben idézett)[65] álhírt, amely szerint fosztogatást engedélyezne: "Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hirt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni. Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás. Felkérem az elvtársakat, hogy az ily hireket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát statuálhassunk. Tegyék lehetővé, hogy az ily hirek terjesztőit haladéktalanul a forradalmi törvényszék elé állithassuk, hogy ott statarialiter végezhessünk velük."[66] - A Tanácsköztársaság által kibocsátott pénzek értéktelenségéről szóló álhíreket igyekezett megcáfolni a Vörös Ujság május 29-ei számának egyik cikke: "A sötétben bujkáló ellenforradalom, hogy a Tanácsköztársaságnak ártson, városszerte rémhireket terjeszt és nap-nap utáni forradalomellenes cselekedetei mind a Tanácsköztársaságba vetett bizalom megdöntését célozzák. Dacára az illetékes népbiztosságok rendeleteinek, hogy a magyar tanácskormány által kibocsátott 200 és 25 koronások a pénz legteljesebb értékét képviselik, rémhireket terjesztettek ezek a gyáva ellenforradalmárok e pénznemek értéktelensége felől, ugy hogy a forgalomban sulyos zavarokat okoztak."[67] - Május 31-én, szovjet-oroszországi útjáról visszatérve, Szamuely Tibor megjelent a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának ülésén, és szükségesnek látta, hogy beszédét két, vele kapcsolatos álhír[68] cáfolatával kezdje: "Igen tisztelt elvtársaim! Meg fognak bocsátani, hogy ha egész rövidre szabom mondanivalómat. Hét órai kis légi utat tettem meg és ezért őszintén szólva azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Mindenekelőtt azonban mégis kötelességemnek tartottam, hogy egyrészt személyes megjelenésemmel dokumentáljam azt a csekély jóindulattal terjesztett mesét, hogy bizonyos milliók illetve miliárdok kapcsán innét távozási engedély nélkül eltávoztam. (Derültség.), másrészt szükségesnek tartom megcáfolni azokat a hireket, amelyeket derék, igazán jóravaló és kiváló Dobos pilóta elvtársunkról terjesztettek, mikor azt mondották, hogy mint fehér gárdista, átjátszott a románok kezére (Derültség.). Mindezek tulajdonképen egészen mellékes dolgok azon nagy impresziók mellett, a melyeket Oroszországból magammal hozok."[69] - Június 6-ai, Kun Bélához intézett és nyilvánosságra hozott táviratában Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok azt az (a fentiekben idézett)[70] álhírt igyekezett megcáfolni, amely szerint a cseh csapatok önként vonulnának vissza a Vörös Hadsereg elől: "Tudomásomra jutott, hogy a cseh kapitalisták és imperialisták szövetkezésben a bécsi és budapesti ellenforradalmárokkal, azt a gaz és galád hirt terjesztik, hogy Vörös Hadseregünk diadalmas előnyomulása csak szinleges, mert a cseh csapatok önként üritik ki az elrablott területeket és igy a Vörös Hadsereg sikerei csak álsiker jellegével birnak. Az ellenforradalmárok gyalázatos budapesti különitménye ezt a hirt tovább terjeszti és vannak oktalan jóhiszemüek és gonosz rosszhiszemüek, akik a hirt szájról-szájra adják. A Vörös Hadsereg áldozatokkal terhes küzdelmeinek, példátlan sikereinek igaz világitása céljából kötelességemnek tartom ezt a gonosz és tudatos ellenforradalmi hirt megcáfolni. A cseh imperialisták zsoldos hadserege lépésről-lépésre igyekszik ellentállni hadseregünk előnyomulásának. Fényképfelvételek birtokában vagyunk, melyek a nehéz harcok lefolyását letagadhatatlanul bizonyitják. Az elkeseredett cseh ellentámadás cáfolja meg az önkéntes kiürités hazug hirét."[71]

Az eddigiekben tárgyalt intézkedések mellett a diktatúra illetékesei azt is szükségesnek tartották, hogy az álhírek keletkezésének és terjedésének politikai-társadalomlélektani okait feltárva és kiadványaikban bemutatva is küzdjenek a jelenség ellen. Már a Népszava április 2-ai számában megjelent egy rövid írás, amely szerint az összeomlott, de véglegesen még nem megsemmisült kapitalista rendszer fegyvere "a módszeres rémhirterjesztés, mely mindenképen alkalmas arra, hogy a diktatura hatalmas gépezetében ideig-óráig tartó zavarokat idézhessen elő. Tudjuk, hogy nem mindenki szándékos kutmérgező, aki ilyen rémhireket mástól átvesz és másnak tovább ad, de az bizonyos, hogy árt a proletárságnak és használ a vérünkre szomjazó kapitalista rendszer szegénylegényeinek."[72]

Karikatúra, 1919. június 22., Borsszem Jankó
Hirdetés. Az Április című vicclapból, 1919. június 19.
A Vörös Ujság május 31-ei számának egyik cikke szerint "Munkásruhába öltözött burzsoá-nők" "rémhirekkel bujtogatják" a proletárasszonyokat. "Az alávaló hazugságok egész glédáját sorakoztatják föl, minden igyekezetük oda irányul, hogy megbontsák a dolgozó asszonyoknak a proletárdiktaturában való összeforrottságának acélos egységét" - határozta meg az álhírterjesztők célját a szöveg.[73] A Népszava június 26-i számának cikke pedig egy konkrét eset kapcsán ekként jellemezte az álhírterjesztés mechanizmusait: "ezt a sületlen pletykát száz embertől hallottam, százféle változatban; aki elmondta, egy sem győződött meg róla, igazat mond-e, mindegyik olyasvalakitől hallotta, aki maga is ugy hallotta mástól, de persze az a más mindig »föltétlenül szavahihető« ember volt. Már a hiresztelésnek ez a módja maga is elárulja, hogy tervszerü kutmérgezést, együgyü emberek jóhiszemü lelkének tudatos megmételyezését tüzte ki célul »egy bizonyos forrás«, a hiresztelés ellenforradalmi forrása. Öntudatos ember persze nem dől be ilyen átlátszó pletykának, de a kapitalista rendszer fertőzött, népbutitó légkörében fölnőtt emberek között még jóhiszemüek is akadnak, akik fölülnek."[74] Szintén szélesebb társadalmi-történelmi összefüggésrendszerbe illesztette az álhírterjesztés jelenségét a Vörös Őr június 29-ei számának vezércikke: a rémhírterjesztő "Számol arra a gyöngeségre és gondolkozás-lustaságra, ami az embereket olyankor szinte megbénítja, amikor egy rémhírt hallanak. A hosszú háború gyötrelmei után, az ellenség fojtogató kísérletei közben persze, hogy gyöngül az emberek ellentállóképessége lelkiekben is és innen van azután, hogy a gyöngült idegek, vagy a parlagon hagyott minden ostobaságot befogadó agyvelők gyorsan megtermékenyülnek." A cikk szerint a rémhírterjesztőknek "nemcsak a zavarcsinálás a céljuk. Van ennél messzebbmenő szándékuk is. Ők föl akarják borítani a város, a község rendjét, pogromokra uszítanak, hogy azután a zavarosban halászva, valahogy a szervezett munkásság kezében levő hatalmat magukhoz ragadják és visszaállítsák a régi elnyomatást."[75] A Népszava július 3-ai számának egyik írása szerint "Még rosszhiszemüség sem kell hozzá, rosszindulatot sem kell belemagyarázni, a gyönge, agyonzaklatott idegek a »fölizgatott képzelet« szüli az álhireket", ám ezeket "az ellenforradalmár nagyszerüen föl tudja használni saját céljainak".[76] A Vörös Ujság július 5-ei számának egyik cikke arra mutatott rá, hogy a rossz hírszolgáltatás, a kevésszámú újság megjelenése következtében kialakult információhiányos állapot és, ezzel összefüggésben, a nagy információigény is okai az álhírek keletkezésének és terjedésének.[77] (Ezt fogalmazta meg már a Tanácsok Országos Gyűlésének június 21-ei ülésén tartott beszédében Böhm Vilmos is: "Ez a rémhirterjesztésnek egy kitünő talaja, ha az ember nem kap kézhez ujságot.")[78]

A különböző társadalmi csoportoknál az álhírterjesztés politikai, lélektani okait részletesen tárgyalta a Vörös Ujság július 6-ai számának "A burzsoázia osztályharca" című cikke. E szerint "Az osztályöntudatra nem ébredt tömegek vakságukban fegyvertársaivá válnak a burzsoáziának egy időre, de a direkt harcon kivül az indirekt harcot is lehetővé teszik a burzsoázia számára. A kispolgári és proletártömegek fel nem világosodottsága teszi lehetségessé a burzsoázia egyik bevált harci eszközét, a rémhirterjesztést is.

A burzsoázia részben szántszándékkal kohol rémhireket, részben abból a pszichológiai okból, - mint a közmondás mondja -: éhes disznó makkal álmodik. Amit szeretne, azt valóságnak, már megvalósultnak képzeli.

Ezek a rémhirek azután tovább terjednek és egyesülnek a kispolgárság rémhireivel. A kispolgárság, mint nem egységes osztály, amelynek nincsenek pontosan körülhatárolt céljai és osztályszempontjai, már más pszichológiai okból kifolyólag eszel ki rémhireket. Mivel nincsenek egyenes céljai: makkerdei kevésbbé diszesek, mint a burzsoáziáé, ennélfogva sokkal szegényebbek a rémhirei is. Még mindig eléggé hatásosak azonban arra, hogy a burzsoázia koholmányaitól megduzzasztva, meghallgatásra és méltánylásra találjanak a proletariátus nem egészen öntudatos soraiban. [...] A proletariátus öntudatlan része [a szerző szerint: a többség!] [...] nem tud beletörődni abba, hogy megváltásához csak harcok árán juthat el. Ez a része a proletariátusnak azt várta a diktaturától, hogy egyik napról a másikra paradicsomi állapotokat fog teremteni [...] Ez a kishitüség, ez az öntudatlanság, ez a gyávaság az oka annak, hogy a burzsoázia harcában a rémhirterjesztés fegyverének alkalmazásával sikereket, - ha nem is döntő sikereket - érhet el."[79]

Az álhírek ellen a hivatalos jellegű lapokban megjelentetett cikkek között figyelemre méltó csoportot képeznek azok az írások, amelyek a hamis hírek terjesztőinek, illetve terjesztésének nevetségessé tételével igyekeztek megakadályozni a jelenség érvényesülését.Kónya Sándor plakátja, amelyet a Közoktatásügyi Népbiztosság Hadsereg-propaganda Ügyosztálya adott ki, 1919
A Vörös Ujság július 4-ei számának Egy-két rémhirért nem megyünk a szomszédba című írása a következőképpen figurázta ki az álhírterjesztőt és a hamis híreket (miközben a nevetségessé tett hírek közül - más források tanúsága szerint - legalább néhány, ez idő tájt, csakugyan forgalomban volt):[80] "A fáradságtól megkimél maga a szomszéd, aki annyira szives és ő jön át hozzánk. Házhoz szállit néhány rémhirt. Bezárja az ajtót és az ujját a szájára illeszti. - De aztán senkinek ne szóljon - mondja - mert ugy igaz, ahogy élek. Most jövök a Nyugati pályaudvarról, azt hallottam, hogy angol katonák megszállják a Nyugatit. Angolt nem láttam, csak a pályaudvart, de már ebből is következtethető, hogy a hir igaz. Nemzetközi csendőrök is jönnek Budapestre. Husz nemzetközi csendőrt egy Zrinyi-sisakos rendőr fog vezetni. Még jó, hogy nem maga Zrinyi Miklós. Sokkal kedvesebb volna látni az öreg Zrinyit a tőle megszokott husz-husz arannyal a zsebében. A várba egy entente-misszió érkezik, már takaritanak. Szegeden megjelenik ujból a Pesti Hirlap és Andrássy Gyula gróf irt bele vezércikket. Azt mondja, hogy ismét kész, hajlandó hazáját megmenteni. Egy óráig folyton beszélt a jó szomszéd, a száján egyik rémhir szülte a másikat, a beteg buta agyának szülötteit, vajjon ki hajlandó felnevelni?"
[81]

Ám nemcsak újságcikkeket jelentetett meg, alighanem a nyomtatott szó terjesztésének további lehetőségeit is kihasználta a hatalom az álhírek elleni küzdelmében. Például röplapokat adott közre: a Magyarországi Szocialista Párt egyik röplapja gyűlésekre hívta a proletárasszonyokat, hogy ott megismerhessék az ország tényleges helyzetét és ne legyenek kiszolgáltatva az álhírek hatásának,[82] a Közoktatásügyi Népbiztosságé pedig bemutatta az álhírterjesztés mechanizmusait, több hírt igyekezett megcáfolni és buzdított a terjesztőik elleni harcra. (E röplap "Olvasd és add tovább!" felhívása jól mutatja: a hatalom arra törekedett, hogy e nyomtatványokat olvasóik adják át azoknak, akik még nem olvasták és így terjesszék az abban foglalt hivatalos nézeteket - hasonlóan az álhírek terjesztésének láncolatához, csak persze a diktatúra erősítésének érdekében. A felhívás más röplapokon is szerepelt.)[83] A Közoktatásügyi Népbiztosság Hadsereg-propaganda Ügyosztálya jelentette meg Kónya Sándor plakátját, amelyen - az akkor már nemzetközileg ismert, több plakáton ábrázolt toborzómotívum variánsaként - egy vöröskatona mutat a kép nézőjére, mellette a felirat: "Te! sötétben bujkáló rémhírterjesztő ellenforradalmár reszkess!"[84]

A kortársak és az utókor által is a rendszer első számú vezetőjének tekintett Kun Béla[85] a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának 1919. május 24-ei ülésén elmondott beszédében hosszasan foglalkozott a korabeli rémhírekkel, amelyek szerinte "olyan mértékben terjednek és olyan helyeken terjednek, hogy komoly veszedelmet jelentenek, ha nem szállunk szembe a lehető legerélyesebben ezekkel a rémhirterjesztőkkel és magukkal a rémhirekkel". Kun szerint azzal, hogy a proletariátust hitelesen tájékoztatják a fennálló viszonyokról, sikeresen küzdenek a rendszer destabilizálására alkalmas álhírek ellen. A népbiztos kijelentette: a hamis hírek terjesztőinek az is a céljuk, hogy híreik eljussanak "oda a frontra is, ahol a mi proletártestvéreink, ahol ennek a munkástanácsnak tagjai is fegyverrel a kézben küzdenek a nemzetközi imperializmus, a nemzetközi ellenforradalom ellen, hátha ezek elcsüggednek és megszüntetik azt a küzdelmet, amelyet nekik folytatniok kell a nemzetközi ellenforradalom sisera hadaival szemben". A probléma elemzésének befejezésénél Kun hangsúlyozta: "Nem azt mondom, hogy a véleményszabadságot kell elnyomni a pártban, hogy a kritika hangját kell elfojtani, de a rémhireket, a rémhir terjesztőket tönkre kell tenni."[86] A népbiztos beszédének e részéhez hozzászólók azt fejtegették, hogy korántsem csak a "burzsoázia" terjeszti az álhíreket: "Ilyeneket tulajdonképen a munkások között is kell keresni, talán még jobban mint a burzsoáziánál" - jelentette ki az egyik felszólaló.[87] Egy másik hozzászóló szerint "Elsősorban konstatálnunk kell, hogy a rémhirterjesztés nem közvetlenül a burzsoáziától ered, hanem a rémhirterjesztők itt vannak közöttünk, innen kell kiindulnunk. (Ugy van!) A rémhirterjesztők azok - valljuk be egészen őszintén, hiszen tele vagyunk kis polgári elemekkel és ez az egyik legnagyobb bajunk - akik az őszi rózsa és a kommunista forradalom után hozzánk kenődtek, ma a szovjet intézményekben ülnek. S amikor egy rémhir kimegy valahová, nem a burzsoáziától, hanem az illetékes emberektől, akik ebben a pillanatban beszéltek Kun Bélával vagy Böhmmel vagy akármelyik népbiztossal, és igy terjed ez kifelé; kis hirekből nagyobbak lesznek, a nagyobbakból még nagyobbak, s akkor elterjednek a rémhirek.A Közoktatásügyi Népbiztosság röplapja a rémhírterjesztés ellen, 1919, Politika Történeti Intézet
Elsősorban a rémhirterjesztők ellen belülről kell védekezni."
[88]

A kriminalizáláson, a konkrét hírcáfolatokon, az elemzéseken és a nevetségessé tételen túlmenően, a diktatúra illetékesei azzal is igyekeztek küzdeni az álhírek terjesztése, illetve terjesztői ellen, hogy különféle megnyilatkozásaik - cáfolataik vagy elemzéseik - befejezéseként rendszerint arra buzdították olvasóikat, hallgatóikat, hogy lépjenek fel a hamis hírek továbbítóival szemben. Nemcsak Szamuely Tibor április eleji álhír-cáfolata[89] vagy Kun Béla május 24-ei beszédének vonatkozó része[90] zárult így, hanem például a Népszava április 2-ei számának idézett cikke is: e szerint a Belügyi Népbiztosság "fölhatalmaz mindenkit, hogy ezekkel az emberekkel [ti. a rémhírterjesztőkkel], mint tettenért ellenforradalmárokkal méltó módon járjon el. Vigyázzon mindenki a nyelvére. Ha ilyen kósza, felelőtlen rémhirt hallunk, ne terjesszük tovább, hanem vonjuk felelősségre a hir hozóját."[91] A Közoktatásügyi Népbiztosság által kiadott, már idézett röplap zárómondatai ekként biztatták az olvasót az álhírterjesztők elleni fellépésre: "Aki pedig rémhireket hall, az ne adja tovább, hanem szörnyülködés helyett válaszoljon egy ökölcsapással az árulónak. Mert mindenki árulója a proletáriátusnak, aki most hazug, rémitő hirekkel tölti meg a várost. Az áruló pedig ökölcsapásnál, rugásnál egyebet nem érdemel."[92]

A fentieket áttekintve jól látszik, hogy a Tanácsköztársaság illetékesei viszonylag rövid idő alatt felmérték: az álhírek terjesztésében - különböző okok következtében - a főváros társadalmának szinte valamennyi csoportja részt vesz, és bár többféle eszközzel küzdöttek a jelenség ellen, a hamis hírek közszájon forogtak a rendszer fennállásának egész ideje alatt.

 

Félelmek, remények, álhírek

A 133 nap során Budapesten forgalomba került különféle álhírek, keletkezésük és terjedésük okai tehát foglalkoztatták a korabeli embereket: a döntéshozók körén kívül tevékenykedőket és a diktatúra irányítóit egyaránt. A jelenség vizsgálatánál, elemzésénél pedig nemegyszer azonos vagy hasonló véleményt fogalmazott meg az, aki nem tartozott a rendszer kulcsemberei közé és a Tanácsköztársaság valamelyik illetékese. A hírgyűjtő társaság tagjai,[93] Lowetinszky,[94] a Kun Béla május 24-ei beszédéhez hozzászólók és A burzsoázia osztályharca című Vörös Ujság-cikk szerzője is egyaránt szembesültek azzal a ténnyel, hogy az álhírterjesztés korántsem csupán a "burzsoázia műve": abban a társadalom más csoportjai is részt vesznek. (S míg a hírgyűjtő társaság egyik tagja már a diktatúra bukása után készített feljegyzésében arról írt, hogy e híreket a 133 nap alatt "főleg és általában az elnyomottak, tehát ezuttal a polgárság terjesztették",[95] a hírgyűjtemény 1919. június közepére datált Bevezetésének végén a szerzők azt írták: "nem tehetjük le a tollat anélkül, hogy elismerésünket ki ne fejeznők a két főrémhirgyüjtő és terjesztő központ: az államvasutak és a Vörös Őrség iránt mely két testület a rémhirek és álhirek tulnyomó részét burzsoá kárörömmel és proletár szorgalommal és kitartással forgalomba hozta".[96] Ez utóbbi megállapítás szerint tehát korántsem a diktatúra hivatalos felfogása által kifejezetten ellenségeknek tekintett csoportok tagjai voltak a hamis hírek legfőbb terjesztői - hasonlóan vélekedtek a Kun Béla május 24-ei beszédéhez hozzászólók is.)

A hírgyűjtő társaság egyik tagjának a diktatúra bukása után készített feljegyzése[97] és a Tanácsköztársaság illetékeseinek megnyilatkozásai egyaránt rámutattak az álhírterjesztésben szerepet játszó ellenforradalmi tendenciákra. A "változás utáni vágy"-at a diktatúra által elnyomottaknál Berzeviczy Albert idézett naplófeljegyzése éppúgy az álhírterjesztés okaként jelölte meg, mint A burzsoázia osztályharca című, a Vörös Ujság-ban megjelent írás. Mind a hírgyűjtő társaság tagjának utólagos feljegyzése, mind pedig a Fölizgatott képzelet című Népszava-cikk rámutatott arra, hogy az "általános izgalom és idegesség"[98] nagy szerepet játszik e jelenségben. Több kortárs véleménye megegyezett abban is: a diktatúra idején kialakult információhiány és ezzel párhuzamosan az óriási információigény szintén fontos okai voltak a különféle álhírek elterjedésének - ezt hangoztatta június 21-ei, idézett beszédében Böhm Vilmos, fogalmazta meg a Rémhirekben nincs hiány című Vörös Ujság-cikk és rögzítette a hírgyűjtő társaság tagjának a diktatúra utáni feljegyzése.[99] A Tanácsköztársaság világszemléletének terjesztői pedig néhány esetben szélesebb történelmi-társadalmi összefüggésekben vizsgálták az álhírterjesztés jelenségét: a bukott rendszer "népbutítását" is felelőssé tette ezért a Népszava Ezentul a szájára verek... című idézett cikke, és az elhúzódó háborúnak az emberek idegeire gyakorolt legyengítő hatását is okként jelölte meg a Vörös Őr idézett írása. Mindezeken túlmenően, megítélésem szerint, a sokféle álhír létrejöttében szerepet játszott az is, hogy a Tanácsköztársaság irányítói gyors, radikális intézkedések sorozatával törekedtek arra, hogy egy új világot teremtsenek - a nagyarányú változtatások és változások légkörében pedig az emberek számára sok, addig elképzelhetetlennek látszó dolog is realitásnak (vagy a közeli jövőben megvalósulónak) tűnhetett.

A diktatúra bukásával persze a tanácsköztársasági álhírek jelentős része is elenyészett[100] - sajátos módon őrzött meg közülük néhányat Kosztolányi Dezső Édes Anna című 1926-os regényének "Kún Béla elrepül" című fejezete, amelyben a népbiztos repülőgépen, kincsekkel megrakodva menekül el Magyarországról:

"Kún Béla repülőgépen menekült az országból.

Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.

Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.

Karjairól vastag aranyláncok lógtak.

Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltünt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság-téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly-József - meg is találta.

Legalább a Krisztinában ezt beszélték."[101]

 

Függelék

 

A Farkas István elleni eljárás dokumentumai

Jelentés
1919. évi április hó 3 án.

Jelentem, hogy a mai nap folyamán megjelentek a főkapitányságon (Nánássy csoport.) Pechó József. orsz. közélelm. rend. oszt nyomozója (l. Főhercegsándor u 23b III. 17.) és Blaha József. közélelm. nyomozó - (l Erzsébetfalva Nándor utca 6..) és elő állították Farkas István irodaszolgát a közélelm. r. osztályától azért mert állításuk szerint Farkas István négy nap előtt a Közélelmezési hivatal folyosóján az ottani közönségnek azt mondotta, hogy a vidéki parasztság nincsen megelégedve a mostani rendszerrel és fellázadt - ezért Egymillió és hétszáz ezer ember ki fog vándorolni. Ekkor Pechó József figyelmeztette, hogy ilyen rémhíreket ne terjesszen. - A mai nap foly[a]mán a hivatal kapuja előtt ismét nagy tömegnek beszélte hogy a parasztok Budapest ellen jöttek és hat gyár munkásai szintén csatlakoztak és megtámadták a katonaságot. Már folyik a vér sok halott és sebesült van. - Azután kezdte az ő véleményét beszélni, hogy ez a rendszer úgy sem fog tovább tartani mint három hét. - Ezen kijelentést Blaha József hallotta és amikor megtudta Pechó Józseftől hogy egyizben ő már figyelmeztette hogy ilyen hireket ne terjesszen; beigazoltnak látta hogy ezen rémhireket fentnevezett szándékosan terjeszti - Ezért pedig előállították. -

Kmft.

Puskás Dezső d[...]

Jelentés
1919. évi április hó 3 án.

Jelentem hogy Pechó József közélelm nyomozó és Blaha József K. élelm. nyomozó által elő állított Farkas István iroda szolga ezen ügyben a következőket adta elő: -

Négy nappal ezelőtt a Batthyányi téren a villamos megállónál több vidéki embertől (akiket nem ismert) hallotta, hogy Egymillió hétszázezer ember ki akar vándorolni az országból, mivel a birtokaikat a jelenlegi kormány el akarja venni. - A portás szobában Pechó aki jelentést írt és egy másik nyomozónak mondottam hogy mit hallottam. Pechó figyelmeztetett hogy ilyen hireket ne terjesszek. - Ma délben a beszerzési csoport irodájából jöttem ki a folyoson találkoztam egy ott ismert feljelentővel, aki azt kérdezte hogy hallottam-e a lövöldözést. Én erre azt válaszoltam hogy nem hallottam mert egész délelőtt bent voltam a szobában és dolgoztam. - Erre ezen egyén elmondta hogy most jön a fehérvári utról hol több, mint 60 000 vidéki paraszt a katonasággal megütközött és hogy több gyár munkásai kivonultak és a jelenlegi rendszer ellen fognak harcolni. Felmentem a kabatomért ott találtam az elő szobában Forgács detektívet és a Blaha nyomozót két társával, akiknek ezt azonnal elmondtam. - Blaha elment és a kapuba megvárt és felelősségre vont hogy miért beszélek ilyeneket, én ott hagytam öket, de Blaha, Pechó és két nyomozó utanam jött és előállítottak. - Akivel ma beszéltem a mindennapos feljelentőt névleg nem ismerem, de látásból igen. A hivatalban minden nap meg fordul. -

Kmft. Puskás Dezső

dtv.

Jegyzőkönyv

Felvétetett Budapesten 1919. évi április 5-én rémhirterjesztés miatt Farkas István ellen inditott bünügyben a forradalmi törvényszék zárt ülésében.

Jelenlévők

Bodor János

elnökFarkas István
Pintér Jánosvádlott
Cserni Jozsef
szavazóbirákBlaha Jozsef
Büchler JozsefPechó Jozsef
jegyzőkönyvvezető tanuk
Földes István vádbiztos

A tárgyalás megnyitása és a személy azonosság megállapitása s a tárgyalás és bizonyitásnak a túloldaliak szerinti lefolytatása után meghozta a következő

Ítéletet

A forradalmi törvényszék - a vádlott beismerésével s Blaha József és Pechó József tanuk vallomásaival bizonyitva látván, hogy a vádlott a köznyugalom megzavarására a legnagyobb mértékben alkalmas rémhireket ismételten és figyelmeztetés után is terjesztett - a vádlottat golyó általi halálra itéli.

Budapest, 1919 ápr. 5

Bodor JánosPintér JánosCserni József
elnökbiróbiró

A vádlott beismerte, hogy a vád tárgyává tett rémhireket nehány ember előtt a közélelmezési népbiztosság folyosóján és portásfülkéjében elmondta, de azzal védekezett, hogy ezeket másoktól hallotta.

Blaha József és Pechó József tanuk ezt azzal egészítették ki, hogy e hireket a vádlott a második alkalommal a kapu előtt álló ismeretlen emberek előtt is - előzetes figyelmeztetés dacára - megismételte és hogy a közélelmezési népbiztosságnál valóságos ellenforradalmi szövetkezet terjeszt ily rémhireket.

Kmf.

Büchler
jkv.
Bodor János
a for. Törv. eln.
 Pintér János
Cserni József

szavazó bírák


Védőbeszéd

Forradalmi Kormányzótanács!

A forradalmi Törvényszék védencemet, Farkas Istvánt, rémhírterjesztésért, golyó általi halálra itélte.

Szerencsétlen védencem részére tisztelettel

Kegyelemért

esedezem. Az itélet indoklása magában hordja a védő mozzanatot is. A rémhír, mely alattomos tűz módjára terjed és rombol, kétségtelenűl veszedelme az új proletárállamnak és alkalmas a köznyugalom megháborgatására. De viszont éppen ez az általános nyugtalanság vált ki néha önkéntelenül is egy-egy, talán komolytalan, hárijánoskodó, vagy a beavatottságot színlelő kijelentést is.

Semmi pozitiv momentum nem szól a mellett, hogy szerencsétlen védencem ellenforradalmi szellemtől és vágytól áthatva és nyugtalanító célzattal szólta volna el magát ilyen végzetesen.

A Forradalmi Kormányzótanács kegyelme nem szüntetné meg a Forradalmi Törvényszék itéletének elrettentő hatását, de visszaadna az életnek egy nyomorúlt elítéltet, a ki bizonyára lelkes fia lenne az új állami rendnek, melynek az alapjai sokkal szilárdabbak, semhogy egy Farkas István vérével kellene azt megerősitenünk.

Budapesten, 1919 április 5.

Ballagi Ernő
a forradalmi törvényszék által
kirendelt közvédő.

(Ld. Budapest Főváros Levéltára XVI. 2. 1. d. 1919-101. 2., 3., 6., 8.)

Rémhirterjesztésért halálbüntetés. A forradalmi törvényszék ma délelőtt rémhirterjesztésért golyóáltali halálra itélte Farkas Istvánt, a közélelmezési népbiztosságnál alkalmazott altisztet. Farkas azt hiresztelte, hogy a csehek és a franciák már utban vannak, a parasztok is jönnek Budapest felé, már itt is vannak a Fehérvári -uton, ahol harc folyik; ez a kormány nem fog tovább élni, mint három hétig.

(Megjelent: Vörös Ujság, 1919. április 6. 5. old.)

 

Kun Béla beszéde a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának 1919. május 24-ei ülésén
(részlet)

Tisztelt elvtársak! (Halljuk! Halljuk!) A politikai helyzet homlokterében ma Magyarországon két kérdés áll. Az egyik: küzdelem a rémhirek ellen, a másik: küzdelem az inség ellen.

Küzdelem a rémhirek ellen - ez egy kicsit furcsán hangzik politikai kérdés gyanánt. De valljuk meg őszintén elvtársaim, a rémhirek olyan mértékben terjednek és olyan helyeken terjednek, hogy komoly veszedelmet jelentenek, ha nem szállunk szembe a lehető legerélyesebben ezekkel a rémhirterjesztőkkel és magukkal a rémhirekkel. (Ugy van!) Elvtársak, a rémhir önmagában véve nem veszedelmes, és nem is veszedelmes ma sem ránk nézve, különösen azért, mert megragadunk minden alkalmat arra, hogy a proletáriátus tömegei előtt, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt elmondjunk mindent, mindent, ami politikai életünket érdekli. Elmondjuk mindazt, ami szükséges abból a szempontból, hogy a proletáriátus tömegei, amelyeknek önkormányzatára, legteljesebb mértékü önkormányzatára törekszünk, mindenről tájékozva legyenek. Ha nem is tudtuk eleddig még teljesen lerombolni a bürokráciát, és ezt megvalósitani, de törekszünk és haladunk abban az irányban, hogy ezek a proletártömegek mindent megkapjanak a maguk politikai orientációja céljából. A rémhirek terjesztésével szemben kellett ez a mai gyülés is, hogy ennek nyilvánossága előtt mondjuk el azt, hogy mindazok a rémhirek, mindazok a leggaládabb hiresztelések, amelyeket a szovjetköztársaság ellenségei, nyilt és burkolt ellenségei terjesztenek avégből, hogy a proletáriátus hangulatát csökkentsék, avégből, hogy a proletárköztársaságot, a proletárállamot gyöngitsék, mindazok a hirek aljas hazugság jellegével birnak. (Ugy van! Ugy van!)

Elvtársaim, én nem mondom azt, hogy mi veszedelemmentes helyzetben vagyunk. Nem mondom azt, hogy holnapután rózsapárnára fekhetünk le aludni és nyugodtan nézhetünk a szemébe mindazoknak az eseményeknek, amelyek előttünk állanak. De az, hogy nem nyugodtan nézünk, csupán azt jelenti, hogy nem összetett kezekkel kell elébük néznünk, hanem felfegyverzett kezekkel. (Ugy van! Ugy van!) Mert, elvtársaim, azok, akik azt hiresztelik mindenfelé, hogy a népbiztosok megszöktek, vagy pláne, hogy a népbiztosok feleségei már rég Bécsben vannak, a családtagjaik már Svájczban üdülnek, azok, elvtársaim, mind azzal a jó szándékkal terjesztik ezeket a hireket, hogy hátha eljutnak oda a frontra is, ahol a mi proletártestvéreink, ahol ennek a munkástanácsnak tagjai is fegyverrel a kézben küzdenek a nemzetközi imperializmus, a nemzetközi ellenforradalom ellen, hátha ezek elcsüggednek és megszüntetik azt a küzdelmet, amelyet nekik folytatniok kell a nemzetközi ellenforradalom sisera hadaival szemben. Ilyen kétségbeesett lépések, elvtársaim, csak olyanok részéről jöhetnek, akik vagy ellenségei a proletárdiktaturának, vagy annyira kishitüek, vagy annyira nem állanak a forradalmi szociálizmus álláspontján, hogy semmiféle közösségben nem élnek, sem velünk, sem magával a proletáriátussal. Mert elvtársaim egész kétségtelen dolog, hogy külpolitikai helyzetünk olyan, hogy valami hirtelen békére mi nem számithatunk. De elvtársak nem számithat senki, senki ezen a keserves világon. Nem számithat Németország sem, mert az a béke, amelyet Németországra diktálnak rá nem béke lesz, (Ugy van! Ugy van!) akár aláirják Scheidemannék, akár nem irják alá, kétségtelen, hogy az béke nem lesz. (Ugy van! Ugy van!) Ha aláirják Scheidemannék, ez azt jelenti csupán, hogy nem a francia ellenforradalommal, nem az entente ellenforradalmával kezdi meg a proletáriátus küzdelmét, hanem Noskéék ellenforradalmával, az önkéntes csapatokkal. Az osztrákokra rádiktálandó béke hasonló eredményekhez vezet. Az osztrákokra rádiktálandó béke, akár aláirják azt a békét, akár nem, mindenképen háborura vezet, akár külső osztályháborura, akár belső osztályháborura, de mindenképen háborura. Béke elvtársaim nem lehet most a fejlődésnek a forradalomnak ebben a stádiumában, nem lehet, mert akár a külső, akár a belső ellenség ellen, akár a nemzetközi akár a belső ellenforradalom ellen mindenképen fegyverrel a kézzel küzdeni kell. Nekünk az a szerencsés helyzet jutott osztályrészül, hogy nekünk nem a saját Noskéink, nem a saját Scheidemannaink ellen kell küzdenünk, hanem küzdenünk kell azokkal, akik a demarkációs vonalon, a megszállási vonalon kivül vannak, a nemzetközi imperiálizmus különböző zsoldosai ellen. Még mindig kellemesebb elvtársaim, ha igy kell küzdeni, mint ha a saját Noskéink, a saját Scheidemannaink ellen kellene küzdeni. (Élénk tetszés) Azokkal szemben pedig, kiket netalán elfogott a csüggedés vagy akik kivülről próbálják a proletáriátus soraiba a burzsoáziából becsöpögtetni azt a felfogást, hogy jó volna visszatérni a régihez, azokkal szemben én csak arra hivatkozom, amit itt az előttem felszólalt amerikai elvtársnő mondott a világ legfejlettebb demokráciájáról, arról a demokráciáról, amely Wilsonnak a pacifizmus legnagyobb képviselőjének uralma alatt áll, amely a legrégibb demokrácia. Elvtársaim ez a demokrácia, amelyben igy bánnak el a munkásosztálylyal, mi más ez elvtársaim, mint a burzsoázia diktaturája. (Ugy van! Ugy van!)

Aki vissza akar térni az csak a burzsoadiktaturához térhet vissza, aki vissza akar térni, az semmi egyebet nem akar, mint a munkás osztályt küzdelem nélkül kiszolgáltatni a burzsoázia kénye-kedvének. (Éljenzés.) Ne gondolja azt senki, hogy a visszatérés azt jelentené, hogy a szakszervezetek épségben maradnának, ne gondolja senki sem azt, hogy itt akár miféle reform socialista cselekedet lehetséges volna. Nem, az imperialista fejlődés e más fokán a burzsoázia, amikor nem kénytelen szóba állani a munkásosztálylyal, nem áll szóba vele, csak fegyverekkel beszél vele. Ezért elvtársaim a mi feladatunk az: elbánni minden rémhirrel, elbánni minden rémhirterjesztővel. Nem azt mondom, hogy a véleményszabadságot kell elnyomni a pártban, hogy a kritika hangját kell elfojtani, de a rémhireket, a rémhir terjesztőket tönkre kell tenni. (Felkiáltások: Kiméletlenül.)

A rémhirterjesztés dolgával most végeztem.

(Ld. Budapest Főváros Levéltára XVI. 1. f. 1. d. 2. ő. e. 157-163.)

 

Munkásruhába öltözött

burzsoá-nők ténferegnek az ácsorgó proletárasszonyok soraiban és a munkáskülső cégére alatt rémhirekkel bujtogatják őket.

Az alávaló hazugságok egész glédáját sorakoztatják föl, minden igyekezetük oda irányul, hogy megbontsák a dolgozó asszonyoknak a proletárdiktaturában való összeforrottságának acélos egységét. A munkásgunyás burzsoánők hazugságarzenáljának egyik legkedvesebbje az, hogy az entente nyomban tejben-vajban fürösztene bennünket, mihelyt Magyarország megszünne Tanácsköztársaság lenni.

A gondolkozó, okos és a világ eseményeit szemlélő munkásasszonyokat azonban nem tudják megsebezni a tendenciózus és mérgezésre szánt hazugságoknak ezek a nyilai, mert manapság már naivság bárkit is az entente érző, jó szivével áltatni.

A kapitalizmus és imperializmus erejére támaszkodó entente világpolitikája az erősebbnek a gyöngébb fölötti kizárólagos uralmát jelenti, aminek a legridegebb, vérlázitó erőszakosság és elnyomó rendszer a lényege. Ezért nincs mit remélnünk az entente politikai belátásától: sem a proletárdiktatura alapján, sem anélkül. Jugoszlávia, Csehország, Német-Ausztria igazolhatja ezt legkifejezőbben, amely épp ugy megsinyli az imperialista világháboru tanulságait, mint mi: éhezik.

A szocialista asszonyok százszorta inkább vállalják az átmeneti nélkülözést, mint az esetleg visszatérő kapitalista-uralom örökké éheztető diktaturáját, amely hetediziglen láncolna le valamennyiünket az elnyomatás és kizsákmányolás gályarabságának kinpadjához.

A forradalmi cselekvés, a türnitudás, az önfegyelem sulyos megpróbáltatásaitól erezett, de nagyszerü szocialista öntudatot sugárzó óráit éljük. Ripők rémhirterjesztőkkel, még ha munkásgunyába rejtőznek is, bánjunk el az őket megillető módon, ne hallgassunk a csábitó, gonosz szirénhangokra, hanem habozás és csüggedés nélkül, ha korgó gyomorral is, de menjünk törhetetlenül a magunk nyilegyenes utján - a szocializmus felé.

(Megjelent: Vörös Ujság, 1919. május 31. 5. old.)

 

Póli néni,

aki mindig feltétlenül jól van informálva, mert jól értesült körökkel áll összeköttetésben, ma megint félrevont és közölte velem, hogy nagy bajok vannak. Nagy bajok, amelyek esetleg esedékessé teszik a már célzott preventiv intézkedések foganatba tételét, hogy ugy mondja, mert a körülmények feltornyosuló szükségszerüsége, hogy ugy mondja ante portas. Sőt! Már inter portas. Miután a középiskolában nagynehezen megszerzett latin tudásom körül - hogy ugy mondjam - bajok vannak, bővebb felvilágositások adására szólitottam fel fentnevezett és jól értesült nénikémet, aki ezt készséggel megtette.

- Kedves fiam, - szólt Póli néni, - rettentő bajok vannak! Hogy ugy mondjam: post equitem sedet atra uura. Ja igaz, te nem tudsz latinul: az ekvipázst ki kell kurálni. Én nem terjesztek rémhireket, én mindig feltétlenül megbizható forrásból meritem hireimet, szemtanuktól, akik az emlitett eseményeknél jelen voltak, kapom az adatokat, hisz ha emlékszel rá, én voltam az, aki a világháboru első napjaiban elmondtam neked, hogy beszéltem egy szemtanuval, aki saját szemével látta, hogyan végezték ki Boreovics tábornokot Eperjes piacán. Hát ez csak igaz volt? Sőt! Na már most ugyanez a szemtanu, aki tehát feltétlenül megbizható, látta, - hogy ugy mondjam, - lelki szemei előtt, mikor Pozsonyban járt, azt, hogy oda megérkezett két hadosztály gurka, akik azonban nem is gurkák voltak, hanem rézbőrüek és csak azért festették feketére az arcukat, mert a vörös katonák már nem félnek a gurkáktól, tehát hogy ne ijedjenek meg előre és ne szaladjanak el, hogy igy el lehessen fogni őket.

Sőt! Kun Béla, mikor ezt meghallotta, ugy megijedt, hogy rögtön le akart mondani és Szamuelynek revolverrel kellett kényszeriteni, hogy visszavonja lemondását. Sőt! Ha még mindig nem hiszed, hogy bajok vannak, közölhetem veled, hogy a Muki látta, mikor a Brittania-szállodát kiüritették, mert oda fogják beszállásolni azt a hétezer angolt, aki már ki is szállott a nyugatinál és már osztogatja szürke élelmiszerjegyre a burzsujoknak az ennivalókat. Mert csak azok kapnak. Sőt! Ha nem adod tovább, becsületszóra azt is megsughatom neked, hogy Böhm már tárgyal a csehekkel arra nézve, hogy a pesti Kun-kormányt és a szegedi kin-kormányt egyesitsék nemzeti szociáldemokrata alapon, ebben Kun Béla is benn lenne. Sőt! Még az is igaz, hogy a csehek már át is törték Szegednél a demarkációs vonalat és már nemsokára Pesten lesznek. Sőt! Tudok még egyebet is, de azt már nem mondhatom el, mert még kiirod az ujságba. Hátha még most se hiszed el, hogy bajok vannak, akkor egy marha vagy. Sőt!

Vörös Ujság, 1919. július 9. 4. old.



[1] Ld. A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Szerk., bev.: Imre Magda - Szücs László. Akadémiai, Bp., 1986. 63. old. - Tanulmányomban a Forradalmi Kormányzótanács V. rendeletével összefüggésben az álhírek: a hamis hírek elterjedését és a hatalom ellenük folytatott küzdelmét vizsgálom. Elemzett forrásaim szerzői ugyanakkor e híreket gyakran rémhíreknek nevezték, de előfordult, hogy a pletyka vagy a híresztelés kifejezéseket alkalmazták rájuk. - Vö. még: Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság jogrendszerének kialakulása. Közgazdasági és Jogi, Bp., 1969. 71.- Az álhírekről általában ld. pl. Ralph L. Rosnow-Gary Alan Fine: A híresztelés születése és halála. Café Bábel, 1993/3. 49-63. old.; Angelusz Róbert: Mondják, mert hallották. A híresztelés és a rémhír természetrajzához. Útközben. Tanulmányok a társadalomtudományok köréből Somlai Péter 60. születésnapjára. Szerk.: Pál Eszter. Új Mandátum, Bp., 2001. 315-333. old.

[2] A Forradalmi Kormányzótanács V. sz. rendelete. Tanácsköztársaság, 1919. március 26. 1. old. Az Igazságügyi Népbiztosság által megjelentetett Proletárjog című folyóirat 1919. július 12-ei számának egyik cikke szerint "A proletárdiktatura új rendeletei, a változott állami és társadalmi felfogásnak megfelelően, az új bűncselekmények egész kategóriáit teremtették meg. Az ellenforradalmi cselekmények és kijelentések (lázítás, izgatás) talán még párhuzamba vonhatók a mult rezsim megfelelő cselekményeivel, de például a rémhírterjesztés, eltekintve a háború alatti hamishír-terjesztésnek a »hadi érdek« elleni cselekményétől, a proletárdiktatura által felszínre vetett, teljesen új bűncselekmény." Szirmay István: Adatok a budapesti forradalmi törvényszék működéséről. (1919. március 26-június 10.) Proletárjog, 1919. július 12. 80. old. Ld. még: Figyelmeztetés - Felhívás. A Budapesti Magyar Államrendőrség Hivatalos Lapja, 1919. március 30. 288. old. - A Tanácsköztársaság idején a különféle híreket gyűjtő társaság (ld. ehhez e tanulmány 21. jegyzetét) egyik tagjának a diktatúra bukása után készített feljegyzése szerint "A Károlyi érában a rémhírek általában keletkeztek az általános bizonytalanság nyomása alatt. [...] Legnagyobb: az orosz betörés Bpestre. E korban azonban nem harapózhattak el a rémhírek mert a sajtó a legnagyobb mértékben működött." Ld. Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[3] A Forradalmi Kormányzótanács rendeletei. Népszava, 1919. március 26. 1. old.

[4] A Forradalmi Kormányzótanács V. sz. rendelete. A hamis hirek terjesztői ellen. Belügyi Közlöny, 1919. március 30. 670. old.

[5] A Forradalmi Kormányzótanács V. sz. rendelete. A Budapesti Magyar Államrendőrség Hivatalos Lapja, 1919. április 6. 317. old.

[6] A Forradalmi Kormányzótanács V. számu rendelete. Vörös Őrség, 1919. április 20. 5. old.

[7] Tartalomjegyzék. Vörös Őrség, 1919. április 20. 77.Ld. még e tanulmány 2. jegyzetét, továbbá: A Forradalmi Kormányzótanács rendeletei. A Közoktatásügyi Népbiztosság Tudományos és Népszerü Propaganda-osztályának Agitátorképző Iskolájában előadta: Kemény György. A Közoktatásügyi Népbiztosság kiadása, Bp., 1919. 4-5. old.

[8] Álhírek terjesztése. A Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosok rendeletei. 1919 március 21-április 9. A Magyarországi Szocialista Párt kiadása, Bp., 1919. 16. old.

[9] V. A hamis hírek terjesztőinek büntetése. A Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosok rendeletei. I. A "Proletárjog" kiadása, Bp., 1919. 4.

[10] A vörös őr kis tankönyve. Bp., 1919. 56-57. old.

[11] Vö. ehhez: Angelusz Róbert: I. m., 321-326. old. Ld. még általában például Glatz Ferenc: A szóbeli források és kritikájuk. Uő: Történetírás - korszakváltásban. Tanulmányok. Gondolat, Bp., 1990. 134-146. old.

[12] Vö. ehhez: Galambos Sándor: Rém'híres kor. Az 1949-50. évi szabolcsi és szatmári közérdekű hírszolgálati jelentésekből. Paraszti kiszolgáltatottság - Paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29-31. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1994. 157. old.

[13] Az ügy iratait ld. Budapest Főváros Levéltára (BFL) XVI. 2. 1. d. 1919-125.

[14] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-125. 1. - A Szegeden ekkor valóban zajló ellenforradalmi szervezkedésekkel részletesebben foglalkozott: Kelemen Béla dr.: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez. (1919.) (Naplójegyzetek és okiratok.) Szerző kiadása, Szeged, 1923. passim. Kelemen leírásával összevetve, az eljárás során a fiatalembernek tulajdonított kijelentések túlzóaknak tűnnek.

[15] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-125. 4.

[16] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-125. 6-7. Az eljárás során a fiatalember azzal védekezett, hogy ő nem mondta az inkriminált kijelentéseket és a katonák tévedésből kísérték be őt. Az iratokból nem derül ki, hogy miként végződött az ügy.

[17] Az ügy iratait ld. BFL XVI. 2. 1. d. 1919-384.

[18] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-384. 8.

[19] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-384. 1. Az eljárás végén az asszonyt felmentették.

[20] Ld. PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1-31., 69-70. Az összeállítás Bevezetése szerint e társaság 1919 júniusában jött létre. A hírek gyűjtésénél pedig "irányadó szempontnak tekintettük, hogy minden olyan hirt, mely közszájon forgott, de nyomtatás utján forgalomba nem került felvegyünk, tekintet nélkül arra, hogy igaznak bizonyult-e később, vagy sem. Sajnos, a március-április-május havi anyag csak utólag lett összeállitva, szájhagyományok alapján, igy a teljességre nem tarthat számot, ugyancsak ott csaknem elkerülhetetlen nehézségek tornyosultak a hirek keltezésének pontos megállapitása elé, - mindazáltal megtettük, ami megtehető volt". Uo. 2. Az összeállítás a június 28-ai hírek bemutatásánál megszakad, a folytatás valószínűleg lappang. Eddigi kutatásaim során nem sikerült kiderítenem, hogy kikből is állt ez a társaság: ez esetben még további vizsgálatokra van szükség. Vö. Ugyanakkor: Kovács Zoltán-Palojtay Béla: Grexa tanár úr. Tankönyvkiadó, Bp., 1986. 17-18., 176-179. old.

[21] Ld. pl. Berzeviczy Albert: A bolsevizmus uralma alatt Budapesten. Naplójegyzetek. A bolsevizmus Magyarországon. Szerk.: Gratz Gusztáv. Franklin Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1921. 749-784. old.; Czillich Anna naplója. Lantos R.-T. kiadása, Bp., 1925.; Lowetinszky János József naplója, kézirat, ld. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény B 0910/209/1918-19 B. A kéziratos naplóból részleteket közölt: Vörös Boldizsár: Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló. Budapest szimbolikus elfoglalásai 1918-1919-ben. Budapesti Negyed, 2000/3-4. 168-170. old.

[22] Ld. ezeket: BFL XVI. 2. 1-8. d. A forradalmi törvényszékek álhírterjesztők elleni eljárásaival foglalkozott: Dr. Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Közgazdasági és Jogi, Bp., 1961. 151-162. old.

[23] A különféle tanácsköztársasági kiadványokról ld. például Lett Miklós: A Magyar Tanácsköztársaság sajtó- és könyvanyagának adattára. MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Bp., 1988.

[24] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 4.

[25] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 5.

[26] Lowetinszky János József: I. m., sztl.

[27] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 8.

[28] Lowetinszky János József: I. m., sztl.

[29] Lowetinszky János József: I. m., sztl.

[30] Lowetinszky János József: I m., sztl.

[31] Czillich Anna: I. m., 74. old.

[32] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 8.

[33] Berzeviczy Albert: I. m., 764. old.

[34] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 8.

[35] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 10.

[36] BFL XVI. 2. 5. d. 1919-3189. 6. Böhm cáfolatához ld. e tanulmány 72. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[37] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 3-4. Szamuely cáfolatához ld. e tanulmány 67. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[38] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 9.

[39] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 12. Szamuely cáfolatához ld. e tanulmány 70. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[40] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 12.

[41] BFL XVI. 2. 6. d. 1919-3913. 5.

[42] BFL XVI. 2. 2. d. 1919-1269. 3.

[43] Ld. ehhez e tanulmány 40. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[44] BFL XVI. 2. 6. d. 1919-3913. 5. Ld. még e tanulmány Függelékének 106. jegyzetét!

[45] Ld. ehhez e tanulmány 38. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[46] Ld. ehhez e tanulmány 19-20. jegyzeteit és a hozzájuk kapcsolódó főszöveg-részeket!

[47] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 24.

[48] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 28.

[49] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 23.

[50] Ld. A Tanácsok Országos Gyülésének (1919 junius 14-1919 junius 23) naplója. Bp., 1919. 195-196.Ld. ehhez e tanulmány 87. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részeket! - Ld. még: Tormay Cécile: Bujdosó könyv. A proletárdictatura. II. Pallas irodalmi és nyomdai r.Bp., 1922. 56., 148-149.

[51] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. passim.; Czillich Anna: I. m., 82. old. Ellenforradalmi rágalmak a Vörös Hadseregről. Böhm elvtárs hadseregfőparancsnok távirata Kun elvtárshoz. Vörös Ujság, 1919. június 7. 2. old. A bécsi burzsoásajtó... Népszava, 1919. július 31. 1-2. old.

[52] Berzeviczy Albert: I. m., 764-765. old.

[53] Lowetinszky János József: I. m., sztl.

[54] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[55] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-101. 2. A Farkas István elleni eljárás iratanyagából részleteket közölt: Dr. Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei, I. m., 282-284. old. Az ügy témám szempontjából legérdekesebb dokumentumait e tanulmány Függelékében közlöm.

[56] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-101. 3.

[57] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-101. 6.

[58] BFL XVI. 2. 1. d. 1919-101. passim.

[59] Ld. A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei I.180-181., 192-193. old.

[60] Rémhirterjesztésért halálbüntetés - a forradalmi törvényszék itéletei. Népszava, 1919. április 6. 8.

[61] Rémhirterjesztésért halálbüntetés. Vörös Ujság, 1919. április 6. 5. old. A szöveget e tanulmány Függelékében közlöm.

[62] Ld. ezekről pl. a korabeli újságok tudósításait!

[63] Szirmay István: I. m., 78-80. old. Vö. még: Biczó Sándor: "Proletárjog". Jogtudományi Közlöny 1959/2-3. 101. old.

[64] Az országos pártgyülés. Elfogadták a programmtervezetet. A párt neve: Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja. Vörös Ujság, 1919. június 14. 4. old.

[65] Ld. e tanulmány 38. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[66] Szamuely Tibor helyettes népbiztos nyilatkozata. Vörös Ujság, 1919. április 5. 4. old. Ld. még: Szamuelly népbiztos a rágalmazói ellen. Népszava, 1919. április 4. 4. old.

[67] Letartóztatták, mert nem akarta a 200 koronást elfogadni. Vörös Ujság, 1919. május 29. 5. old.

[68] Ld. ehhez e tanulmány 40., 41. és 44. jegyzeteit, valamint a hozzájuk kapcsolódó főszöveg-részeket!

[69] BFL XVI. 1. f. 1. d. 2. ő. e. 374-375. Szamuelynek az ülésen elhangzott beszédéről a Népszavá-ban megjelent tudósítást ld. A közélelmezés kérdése a Munkástanácsban. Megválasztották a kiküldötteket a tanácsok országos gyülésébe. - Szamuely elvtárs beszámolt az orosz viszonyokról. Népszava, 1919. június 1. 6-7. old. - Vö. még: Gábor Sándorné: Szamuely Tibor. Akadémiai, Bp., 1978. 188. old.; Zalka Miklós: Szamuely. Kossuth, h. n., 1979. 96-97. old.

[70] Ld. e tanulmány 37. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[71] Ellenforradalmi rágalmak a Vörös Hadseregről, I.2. old.

[72] Módszeres rémhirterjesztők. Népszava, 1919. április 2. 10. old.

[73] Munkásruhába öltözött... Vörös Ujság, 1919. május 31. 5. old. A cikket teljes terjedelmében e tanulmány Függelékében közlöm.

[74] S-i M-ly.: Ezentul a szájára verek... Népszava, 1919. június 26. 9. old.

[75] Rémhírek és ellenforradalom. Vörös Őr, 1919. június 29. 173-174. old.

[76] "Fölizgatott képzelet". Népszava, 1919. július 3. 6.

[77] Rémhirekben nincs hiány. Vörös Ujság, 1919. július 5. 5. old.

[78] Ld. A Tanácsok Országos Gyülésének (1919 junius 14-1919 junius 23) naploja, I. m., 196. old. - Vö. még általában Hankiss Elemér: Az információhiányról. Uő: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető, Bp., 1985. 295-347. old.; Angelusz Róbert: I. m., 315-321. old.

[79] A burzsoázia osztályharca. Vörös Ujság, 1919. július 6. 2. old.

[80] Ld. a hírgyűjtő társaság összeállításából: "Juni 24. d. e. Egy ellenforradalmár jelenti: Szikratávirat érkezett: a királyi várat azonnal ki kell üriteni, mert ott fog székelni az angol kormányzóság." PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 29.; június "25. délben. Jelentik, hogy a villamosok sztrájkolnak, az angolok 2 órán belül itt lesznek és megszállják a várost." Uo. 30.; Lowetinszky július 3-ai naplóbejegyzéséből: egy látogatója "azt ujságolja, hogy Körfi elolvasott egy táviratot mely szerint az angol csapatok holnap este érkeznek meg a nyugati pályaudvarra, a melyet ebből a czélból ki is üritettek volna, a tisztek részére egy szállodát a legénység részére 2 laktanyát foglaltak le, a szovjetházat már kiüritették, szóval holnap este alkonyodna be a proletáruralomnak, na meglássuk, mert nem sokat adok az ilyen hiresztelésekre, bár azt is tudom, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fujja a szél". Lowetinszky János József: I. m. sztl.

[81] Egy-két rémhirért nem megyünk a szomszédba. Vörös Ujság, 1919. július 4. 5. old. Ld. még: Meleg van! Népszava, 1919. június 19. 10. old.; Rémhirekben nincs hiány I. m.; Póli néni,... Vörös Ujság, 1919. július 9. 4. old. A szöveget e tanulmány Függelékében közlöm. - A korabeli humoros sajtóból ld. Jártas rémhir-terjesztő... Április 1919. június 19. 7. old.; Pesti tipus. Borsszem Jankó, 1919. június 22. 4. old. A két humoros képet e tanulmány illusztrációiként adom közre. - Ld. még: Rudas Klára: A Magyar Tanácsköztársaság humoros sajtójáról. Magyar Könyvszemle, 1959/2. 208-213. old.

[82] Magyarországi Szocialista Párt: Proletárasszonyok! Elvtársak! Ld. Országos Széchényi Könyvtár, Kisnyomtatványtár. Tanácsköztársaság-különgyűjtemény sztl.

[83] Közoktatásügyi Népbiztosság: A kishitüek, a gyávák és a kárörvendők... Ld. PIL Rpgy. II/25/1919/1168. A röplap 1. oldalát e tanulmány illusztrációjaként adom közre.

[84] A plakátot e tanulmány illusztrációjaként adom közre. - A toborzómotívum történetéről ld. Aradi Nóra: toborzás. Uő: A szocialista képzőművészet jelképei. Kossuth - Corvina, h. n., 1974. 237-240. Uő: A Tanácsköztársaság művészete. Magyar művészet 1890-1919. I. Szerk.: Németh Lajos. Akadémiai, Bp., 1981. 621.

[85] Ld. ehhez: Hajdu Tibor: Kun Béla (1886-1938?). Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerk.: Rácz Árpád. Bp., 2002. 279. old.

[86] BFL XVI. 1. f. 1. d. 2. ő. e. 157-163. A beszédnek az álhírekkel foglalkozó elemzését e tanulmány Függelékében közlöm. - Ld. még e tanulmány 51. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[87] BFL XVI. 1. f. 1. d. 2. ő. e. 178.

[88] BFL XVI. 1. f. 1. d. 2. ő. e. 228-229. Az ülésről a Népszavá-ban megjelent tudósítást ld. A rémhirterjesztők ellen, az élelmezés biztositásáért. A budapesti ötszázas Munkástanács ülése. - Külföldi üdvözletek. - Kun Béla elvtárs előadói beszéde. - Vita a főváros élelmezéséről. Népszava, 1919. május 25. 6-7. old.

[89] Ld. ehhez e tanulmány 67. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[90] Ld. ehhez e tanulmány 87. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[91] Módszeres rémhirterjesztők, I. m., 10. old.

[92] PIL Rpgy. II/25/1919/1168.

[93] A tanácsköztársasági hírgyűjteményben sokféle társadalmi csoporthoz tartozó ember szerepel hírforrásként. Ld. PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1-31.

[94] Ld. ehhez e tanulmány 54. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt!

[95] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[96] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 2.

[97] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[98] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[99] PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1.

[100] Vö. Ralph L. Rosnow-Gary Alan Fine: I. m., 59-63. Angelusz Róbert: I. m., 325. old. Ld. még: Siklós András: Az 1918-1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Tankönyvkiadó, Bp., 1964. 95-96.

[101] Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Regény. Nyugat, 1926. július 1. 1. old.

EPA Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2005/2) Buzinkay: A bűnügyi hír... < > Perényi: A "figyelő, megelőző..."