ANKA NAPLÓJA

1944. március 14. - 1945. március 5.

I.

Budapest 1944.

Március 14.
6-ra telefon, Gyurka lakásában Annival. Megmondom, hogy még ne jöjjön. Ez az utolsó beszélgetésünk. 8-ra Hubertusba megyek a hivatallal. A grafológus érdekeseket ír! (A közel jövő meghozza a fordulatot nekem - hát fordulat volt, de másfajta.) Bunda van rajtam, hideg, furcsa idő. 11 előtt pár perccel elmegyünk, jól éreztem magamat, kicsit becsípett hangulatban ki az utcára, a Kapás utca olyan sötét, hogy Lukács nekiesik a rácskorlátnak. (Légó van, de nem tudjuk.) Taxit fog és hazavisz a városi lakásba.

Március 15.
Reggel fodrászhoz megyek, ott hallom először, hogy a rádió "zavaró repülést" mond be. Fura, hogy a légi veszély a kisebb, a zavaró a komolyabb. Mindenki ezt mondja egymásnak a villamoson. Napos, hideg idő, Margit és Napó felköltöztetnek minket az emeletre, mert szerintük itt a tavasz (tél van, fagypont körüli hőmérsékletekkel). Délután kifekszem, tanulunk Marival, fura ideges vagyok!

Március 16.
Egyenesen hazamegyek a hivatalból nagyon fáradtan (Mari zongoraórán), aztán levélírás Gyurkának, hogy miket mondjon H. Jánosnak, ha elmegy hozzájuk József-napra.

Március 17.
Délben riadó fél 1-háromnegyed 2-ig. Nincs semmi, nem tudunk semmit. Teljesen kilyukadt a cipőm, így lemondom a ruhapróbát és szörnyű zsúfolt villamoson hazamegyek. Csúnyán esik, megint havas eső, kint kifekszem az alsó balkonon, Marival vacsorázunk ketten. Borosékhoz kellett volna lemennem de lemondom, mert "fáradt vagyok, rémes idő van és minden olyan bizonytalan, várjunk talán amíg jobb idő lesz". Napó a Lugmayeréknél van vacsorán, mi lefekszünk, ő fura módon nem jön haza. Nem tudjuk megérteni, mert hiszen nem járhatatlan az út, miért aludt Paula néniéknél, mikor máskor mindig haza taxizik? (Ekkor volt éjjel először az a rendelkezés, hogy zavaró repülésnél nem járnak a villamosok.)

Március 18.
Szombat van. Haza ebédre, megint pillanatonként változó idő, "téli április" egyik percben hófúvás, másikban nap. Ezért lent fekszem le a verandán, kisüt a nap, kicsit napozok, de nagyon nyugtalan vagyok. Verebinével és később Margittal elgereblyézzük és megtisztítjuk a veranda és a terasz előtti fűpartit. Este negyed 11-kor leoltok.

Március 19.
Reggel borult, hideg idő, pár fok plusz, Mari német verseket én meg franciát tanulok a kertben járkálva. Éppen kimentünk (fél 10), amikor Ágnes a telefonhoz kér. Nagy rémülettel meséli, hogy "összekötözött kézzel elvitték a szegény jó képviselő urat (Bajcsy-Zasilinszkyt) a német katonák, gépfegyver áll a ház előtt". Én erre mondom a telefonba, hogy nem ismertem, de persze nagyon sajnálom. Még nem értjük a dolgot. Újra kimegyek, és tovább sétálunk Marival a kertben. A kerítésnél szól a Csányi Boriska, aki beszélt egy altiszttel a minisztériumból, mert éppen kihozott neki valami csomagot, és attól hallja, hogy német megszállás van, rengeteg német kocsi, meg katonaság áll a Lánchídnál, az Akadémiánál. Egy idő múlva szól Margit, hogy a Kerekes kijött és kéri, hogy Napó azonnal menjen át hozzá! Napó persze lement a Metzlerékhez és mint mindig vasárnap délelőtt, a temetőbe. Majd csak a Svábhegyen át jön haza. Átmegyek hát én, ott van Kerekes öccse; Juhásznéval reménytelen kísérletet tesznek arra, hogy begyújtsanak. Ő is azt mondja, hogy itt vannak a németek, látta őket a várban "igazoltattak" (!) s Kerekesék máris költöznek ki. Visszamegyünk Marival a kertbe és elgereblyézzük az inas szoba előtti kis fűpartit. Megtaláljuk Boli egy régi kis játékkatonáját; elássuk újra, azzal, hogy majd kivesszük, ha béke lesz! Hát jönnek Kerekesék, mégpedig mentőautón, ami kétszer is fordul. Annyian jönnek, hogy borzalom. Egy órakor megérkezik Napó, a tőle megszokott flegmatikus módon tudomásul veszi a dolgokat, aztán átmegy Kerekesékhez. Áthozza hozzánk Kerekes Jutkát a francia kisasszonnyal, a Jutka meg van hűlve, nem ebédelt, a szakácsnő nem jött ki velük, és a lakás jéghideg. Ebédelnek, aztán felmennek Mari szobájába. Délutánra már nagy láza van Jutkának (ja a mentőautó!), Kerekesné szokás szerint gyűlölködik az urára, hogy minek csődített ki ennyi rokont és tüneményes kalapban ül odaát. Így hiába megy át a francia kisasszony mondani, hogy a Jutka nagyon lázas, csak vacsora táján jön át az asszony, de most rózsaszínű ágyneművel és csoda meggy piros bársony pongyolával (orvul felpróbáltuk mind a ketten Margittal és sokkal szebbek voltunk benne, mint rendes proli ruháinkban). Szóval Marit áttelepítem Boli szobájába, s ott gyorsan kinyitom a fűtőtestet, Anni és Mari ott alszanak, Kelemenné és Jutka a Mari szobájában. Én szerencsétlen középen. fél 10-kor eszükbe jut, hogy tanárt hívnak Jutkához, mert fáj a füle. A tanár meg is jön negyed 12-kor, nyitva hagyják a Kerekesnél az előszobát, persze bejön a Bobi, aki morogva, űzi az idegen hangokat a szobaajtóban, és menteni akarja Jutkát, akinek a fülét átszúrják. Én káromkodva felkelek és kidobom gyorsan Bobit a földszinten, egy szál ingben, mezítláb. Megint hó van. Reggel fáradtan és mérgesen ébredek. Még nem is bombáznak és máris ennyi komédia!!! Így ér véget a József-nap; bizony kivételesen nem meleget hozott, hanem németeket.

Március 20.
Sürgöny Gyurkától! Okvetlen jön, megkapta Paikert levelét, azonnal iratok, stb. Ezt a telefon után küldte és még átjött... Mártánál voltam, szakad a hó, ronda nap. Kerekesék még mindig nálunk vannak mindhárman. Leköltözöm az odúba, 9-kor leoltok, és jól kipihenem magamat. A hivatal megkergült teljesen!

Március 21.
A tavasz kezdete. Ezért rémes havazás. Ilusnál ebédelek, aztán Sándorhoz megyek. Állítólag már napokkal ezelőtt tudta a külügy... háromnegyed 7-re érek haza, még mindig sűrű havazás. Lezárult a határ! De otthon még vár egy kedves lap Gyurkától, hogy legfőbb ideje, hogy kijöjjek. Megint az emeleten alszom, mert Kerekesék elmentek. Az úri szobában hallgatjuk a rádió-bemondásokat; megint zavaró repülés van. Azt mondják, ma már az angol rádió is rájött, hogy német megszállás van. "Valami villog ott, a Süss-gyár felől" mondja Margit a sötétben. Napó is megnézi. Elzavarom őket lefeküdni, de előbb még szóba kerül a ház átírás. Napó, mint mindig, kikel, hogy "én nem tagadhatom ki az egyik gyerekemet". Margit elmondja, hogy 50 P-t kaptak a Kerekeséktől, 2 napra borravalónak.

Március 22.
A hivatalban már mindenki azt meséli, hogy mennyi zsidót fogdostak össze a németek és viszik őket teherautókon, hogy hova nem lehet tudni. Rengeteg túszt fogtak el. Hírek Keresztes-Fischer, Baranyai, stb. elfogatásáról. Egyszer csak a ház előtt megáll egy ilyen sintér kocsi, rengeteg SS ugrik ki belőle. Sárvári az Anyaghivatalban van, telefonálunk mindenkinek. Eltelik 10-20 perc, vérfagyasztó, de nem jönnek. Hazamegyek, igen dögrovásosan, s ahogy akarok átöltözni, jönnek híradósok, és nagyon udvariasan kérdik, hogy nincs-e fölösleges helyünk, de nem akarnak zavarni. Rögtön megörülünk, és nagyban ajánlgatjuk nekik az emeletet. Majd holnap döntenek. Mari is meg én is nagyon fáradtak vagyunk, korán lefekszünk.

Március 23.
Már napok óta a villamoson és mindenütt igazoltatások. Engem nem igazoltattak. Utazni sem lehet, a zsidók meg sem mozdulhatnak. Éjszaka fülel az ember a zajokra, hogy nem jönnek-e. Jön egy levél Gyurkától, azt hiszem hosszú időre ez az utolsó. Margit és Mariska varrónőhöz mentek, én magam hurcolok le mindent az emeletről, mert megjöttek a híradósok. Cudar rosszul vagyok, de mindennel elkészülök, vacsorára megjönnek a lányok. Megtudjuk a követségek elszakadását.

Március 24.
Istenem, kettős ünnep! Milyen megkönnyebbülés. Ronda szakadó esőben lemegyek a Baross-kávéházba, eszem valamit, onnan Mamiékhoz. Nagyon kedvesek, jól érzem magamat velük, de nem is szabad semmiről sem beszélni, nem értik és nem is akarják. János oda jön, rémeseket mesél. Haza.

Március 25.
Végre lehet egy kicsit napozni, de azért még hideg van. Kimondhatatlan élvezet a napon feküdni, nyugodtan. Mari is ezt mondja. Aztán templomba megyünk, ebéd után lesétálunk Paula néniékhez. Már megint beborult és fúj szembe a Fodor utcán az északi szél, mint mostanában mindig. Paula néni rettenetesen oda van. Hazajövünk a fél 7-es fogassal.

Március 26.
Vasárnap van a lenyesett gallyakat pucoljuk el a kiskaputól a nagykapuig, Marival. Aztán levelet írok Gyurkának a verandán, az ő bekecsébe felöltözve, csak két fok van. Délután alszom egy kicsit a verandán, Mari átmegy Jutkához, én Bobival felmegyek a Normafa úton. Minden kihalt. A Normafa kocsmánál három ember jön, és hangosan zsidózik. Mindenütt németek. Lefelé a Széchenyi-hegyen megyek; az összes öröklakásos szállodában német katonaság, őrszemek, szuronnyal az ajtókban. Civilek nem igen mutatkoznak az utcán. Mindenki néz minket, hogy bolondok vagyunk-e a Bobival. Éjjel nagy zörgés, rémesen megijedek, azt hiszem, hogy jönnek a Napóért, pedig csak a katonák nem vitték el a kulcsot, és be akarnak jönni.

Március 27.
Megint teljesen fehér minden és szakad a hó. Szörnyű fáradtan kelek fel. Márta, Sándor, lakás. Ágneshez elmegyek, Gyurka lakása miatt. Szörnyen meg van rémülve, hiába mondom neki, hogy ne féljen, hiszen nem csinált semmit. Elmondja, hogy 18-án telefonon kérdezték, hogy "jön-e haza a doktor úr". "Legalább majd elintézzük azt az angolbarát zsidóbérencet!." A konyhában beszélgetünk. Egy időre, ki akarom adni Gy. szobáját a két rendőrtisztnek. 7 órára érek haza rém éhesen, aztán finoman alszom fél 10-től.

Március 28.
Végre süt a nap, de még mindig hideg van. Sárvárival akarunk dolgozni délután, ezért fél 1-fél 2-ig bemegyek a városba, drogéria, espresso, stb. Délután fél 5-re már fodrászhoz megyek, fél 8-kor vacsora.

Március 29.
Nagyon frissen kelek fel, ma már 5 hónapja, hogy Gyurka elutazott. Végre nem fagy! 10-kor beszólnak a pénztárból, hogy dr. Szentpéteri keres az előszobában. Kíváncsian kimegyek, talán levél! Még a hajamat is szépen megigazítom. Egy alacsony mozi alak áll előttem, aki előránt egy ovális fehér valamit, rajta a magyar címer, meg az áll: detektív. Megkérdezem, hogy milyen ügyben. "Bajcsy-Zsilinszky képviselő hazaárulási ügyében". Én: "Igen? Nem is ismerem a képviselő urat!" Deti: "Hol rejtegeti az összeesküvés (!!) iratait, itt, vagy a mártonhegyi íróasztalában?" (Nem ijedek meg egy csöppet sem, tudom, ki fog derülni, hogy az egész marhaság!). Bemegyünk, de egy percig sem tágít mellőlem, veszem a kabátomat és megyünk, de előbb elkérezkedek Tomaitól, aki borzasztóan megrémül (Én nem is ismerem azt a Bajcsy urat....).Megmondom, mit tudok Zsilinszkyről, hogy telefon, sajnáltam, mert nem is nő az, aki nem sajnál valakit ilyen helyzetben, s csak látásból ismertem. Mit kerestem Gyurka lakásában? Mondom: a vőlegényem, szobakiadás. "Ismerte-e Zs-t?" "Hogyne, hiszen közéleti ember volt, egy házban laktak, volt is fönt nála, de nem volt közelebbi barátság." - A lakásra megyünk, ott látják, hogy csak sejtem, melyik az a lakás, ahol Zs. lakott, nem is visznek fel. Innen Márton hegyre. Már előzőleg ott voltak és lezárták a telefont, hogy ne érintkezhessünk senkivel. Margit mindent eltesz és átküldi Mariskát, hogy a Kerekesné telefonáljon nekem. Behozatom az írásaimat Margittal, a kazettát és a levelezésünket. A kis odúban ülünk a detektívvel. Először a kazetta. Mari szentképei és a genfi könyvtárba szánt lemezek jegyzéke. Persze nincs semmi, az asztalon Móricz: Rózsa Sándor II. kötet, ezt olvastam. Végigolvassa a leveleinket, kivesz egy levelet, amiben az van: Vive les étudiants d' Oslo! "Szóval tüntetésekről ír." Én: "Ne felejtse el, hogy a levelek repülőpostával, tehát cenzúrán át jöttek és a cikkek is cenzúrázottak. Tudom, hogy ami akkor legális volt az ma bűn, de azért mégis!..." Deti: "Tudom, és eszerint fogjuk leértékelni." Felveszi az adatokat, Margit közben az ajtónál hallgatózik nagykéssel (!!!) és megeszi a diót kínjában, amit a beiglibe akar tenni. Egyszerre kérdi a deti, hogy milyen csomagot vittem a Zsilinszkynek. Én: "Semmit." - Milyen jó, hogy nem vagyok sznob és nem szeretek szereplő emberekhez dörgölőzni. Gyurka egyszer küldött egy kis csomagot és azt írta, hogy vigyem fel Zs-nek; én meg odaadtam az Ágnesnek! Deti: (behívja a Margitot) "Hányszor kaptak csomagot?" "Talán háromszor." "A képviselő úrnak?" "Kinek? Nem jött, semmi." Én: "A Zsilinszkynek, Margit". Margit: "Ja igen, volt egy csomag." Deti: "Mi volt benne?" Margit: "Olyan töltött csokoládé, még szagulgattuk, hogy jó volna megenni. Mi is kaptunk egypárszor." Deti: "Ki vitte el a csomagot?" Margit: "Én nem. Úgy tudom a nagyságos asszony odaadta az Ágnesnek!" Deti erre befejezi a kihallgatást. Margit közben főzött teát, megiszom, aztán indulunk. Rémes sár van, megyünk az 59-eshez. Deti már bókokat mond, hogy nem néz ki belőlem a 16 éves fiú, stb. Panaszkodik a sárra, hogyha tudta volna, turistacipőt húz. Mondom neki, hogy miért nem értesített előre. Megkérdezem, hogy a Zsilinszky összes férfi ismerőseinek kihallgatják-e a szerelmeit? Ráadásul a férfiak poligámok, s van akinek több szerelme van, nagyon messze ágazó lesz a nyomozás... Ő is nevet és már látom, tudja, rossz nyomon vannak. Még bejön velem a hivatalba, ahol ez alatt már nagy a megdöbbenés. Széthányja az íróasztalomat "ezek angol fordítások, nem adom őket, annyit fáradtam velük, az életem árán is megvédelmezem". Nevet és visszaadja, a hivatali dolgok nem érdeklik. (Ja igaz, az első undok azt mondta nekem, hogy kulcspozíciót töltök be, túl sok nyelven tudok és "nagyon tudok bánni a férfiakkal" - nem hittem, hogy ilyen mozi dolgok az életben megtörténhetnek és azt mondtam erre "Szóval kém vagyok?"). Megtalálja a kis naplómat, már nem néz semmit, kezez és elmegy. Lajta az egyetlen, aki nem tudja miről volt szó (a többiek néma csendben meredt szemmel lapítanak) s megkérdezi: "Ki volt ez, Bodorné? Az új barátja?" Nagy nevetés persze. Még jó, hogy Barát nem kérdezi meg viccből, ami a nyelvén volt: No, nagyságos asszony, hát nem vitte el a GESTAPO?
   Felfutok Sándorhoz, aztán Paula néniékhez. Reggel óta nem ettem semmit. A 6-os fogassal haza, szakad az eső, nincs ernyőm, a fogaskerekű tele német katonákkal. Margit elém jön ernyővel. Mindenki megkönnyebbülten jön bámészkodni, Verebiné siránkozva kérdezi, hogy nem vertek-e meg. Tényleg kaphattam volna egy pár pofont, de ez csak most jut eszembe!

Március 30.
Lukács elhív ebédelni a Párisi utca melletti jó kis helyre, régen nem ettem ilyen jól, bouillon, bélszín párizsi körettel, majonézes salátával, gyümölcssaláta, sör, bor! Jó kedvünk van, nem nézem meg, hogy mennyit fizet, rémesen sokat. Megbeszéljük, hogy május 30-án újra elmegyünk.
   Ezen a napon jönnek a zsidórendeletek, hogy be kell jelenteni a telefont, zsidócsillag, cselédeket nem lehet tartani olyan lakásban, ahol zsidónak tekintendő személy lakik.

Március 31.
2-re Hedryhez megyünk, most átíratja Napó a házat rám. Utána együtt ebédelünk a Hangliban, ott elhatározza, hogy ezentúl nem jön be. Felmegyek Prónayhoz a lakásba, megmondom, hogy rá bízom az egészet, azt tanácsolja, hogy 15-ig semmi esetre se jelentsem magam ki, de hogy miért nem mondja meg. Lilivel találkozom a Párisi utcai espressóban, Ildikónál próba, aztán elkísér, gyalog sétálunk, én egészen hazáig. Még mindig havazik és olvad.

Április 1.
Végre nap süt. Ebédre Paula néniékhez megyek, ők hívnak, okmányok és telefonbejelentés miatt. Sikerül kicsit vigasztalni Paula nénit. A négyes fogasnál Marival és Bobi kutyával találkozom, mert beszélnem kell Marival, aki rossz állapotban van. Komisz az idő, nem ugrálhat kint, mindenki nyomott és nyugtalan mindenütt. Felmegyünk a Széchenyi hegyre, közben elmesélek neki mindent; a dolgok nem érintik. Hazasétálunk, 7-re megjön Boli, finom omlett és lángos. Boli elmeséli, hogy rengeteg német vonult be hozzájuk, kidobták a magyarokat a kaszárnyából, de a vár kapujában ágyukat állítottak és oda aztán nem mentek be. Lerántották a harangokat a templomból - csak egy kis kling-klangot hagytak meg -, a harangok darabokra törtek, és összezúzták a templom előtti szobrokat, meg egyéb felállított kedves tárgyakat. A zsidó kereskedők üzleteit kirámolták, de a csendőrök a holmikat hazavitték. Piros-fehér-zöld kokárdát nem szabad viselni. Egy fiú hamis igazolványokkal szökött.

Április 2.
Szép napos idő, talán mégis tavasz lesz már. Médiék kijönnek délben, negyed 3-negyed 5-ig napozás lent, séta Bolival a Fodoron és Gyöngyvirág úton, 6-ra vacsora, átállunk a nyári időszámításra, szóval előre tolom az órát 7 órára.

Április 3.
Fél 11-fél 1-ig légitámadás. A hivatali óvóhelyen vagyunk, bombázzák a IX. kerületet. Mikor feljövünk nagy füstfelhőt látunk az égen, Lajta azt mondja, hogy "hó lesz!!". Molnár elment a vágóhídhoz és nem jön vissza. Márta, Ilus, aztán haza. Éjjel negyed 11-fél 2-ig megint légitámadás: a IX. ker. és Csepel, Pesterzsébet. Napó, Boli a lakásból nézik, én a többiekkel átmegyek Kerekesékhez. Ott van az Imre hadnagy, kint állunk az óvóhely előtt, a katonák egymás közt beszélnek, és nem látnak engem: "Mióta ezek a svábok itt vannak, el lehetünk készülve mindenre... Szombaton nyilas tüntetés volt. Frontra kell vinni őket, ha verekedni akar a csőcselék. Ne csak minket vigyenek a vágóhídra." A legnagyobb strohmann a Sztójay kormány!" Kerekesné azt hiszi, hogy majd Imre mindentől megvédi, ezért dörgölődzik hozzá. Imre teljesen belehabarodott, ő nevet rajta. Ez a hadnagy olyan idétlen, mint a régi kaszárnya viccek. Nagyon nagy az elhárítás. Lemegyünk, konyakot ad és Imrével és Csányi Boriskával römizni kezdenek. Végre megszűnik a lövöldözés, kimegyünk, nagy olajtűz a IX. kerületben, ami folyton robbanásszerűen terjed, és Csepelen is tűz van. Ahogy Marival hazamegyünk, "felkeveredik a gyomra a tűztől" - azt mondja. Szegény, irtózik nagyon. Én nem érzek semmit, de majd biztosan nagyon meg fogok ijedni. Mindennel szemben érzéketlen vagyok.

Április 4.
Negyed 3-ra felmegyek Hedryhez, az ingóságok miatt. A Nagysalló úti villamosmegálló oszlopon kockás papír, rossz írással: "Minden ártatlanul elpusztított magyar életéért 100 zsidó életét követeljük." Estére a zsidó keresztül van húzva, és föléje írták, hogy német, ugyanolyan proli írással. Sándor Ilona (a varróleányok mind hazamennek vidékre és a tanítványai közül egy sem jött el, egyedül van!), 66-ossal haza. Mindenki szótlanul bámul a Horthy hídon dél felé, még van füst, de nem látni semmit. Marival fekszem a Napó hálószoba ablaka alatt 1 órát, nagyon nyugtalan; pedig valami olyan békés van az estében, legalábbis nekem. Már 7^o van, s bár borult, a rigók gyönyörűen szólnak. Este 10-kor telefonál Rácz Lali, már ágyból kelek fel és megmondja a módosítást, hogy nem kell a Napónak zsidócsillagot hordani és Jenő bácsinak sem! A zsidók telefonját már régen kikapcsolták.

Április 5.
Márta, Paula néni. Magyarázom neki, hogy a cseléd rendeletet is módosítani fogják. Ma van a zsidócsillag premier. Az 59-en nincs egy csillag sem, az elsőt a Déli vasútnál látom meg. A nők a ridiküljükkel igyekszenek eltakarni. Legtöbben félrenéznek, hogy ne bámészkodjanak. A 6-oson egy ember kifakad, mert az egyik asszony kérdezi, milyen húsjegyet lehet beváltani húsvétkor. Húst? - mondja ez a munkás jó hangosan - Zsidócsillagot meg bombázást kapunk húsvétra. Erre mindenki felzúdul, hogy micsoda disznóság volt, tényleg, a kalauznő is beleszól, hogy minek ez a gyűlölet, ezzel a csillaggal vagyunk kint a vízből. Ilyen is van! Nem hallatszik egy nyilas hang sem. A fél 7-es fogassal haza Paula néniéktől, első igazi tavaszi nap, nagy puha barokk felhőkkel a kék alkonyati égen.

Április 6.
(Nagycsütörtök). Margittal elmegyünk a Győzőhöz, visszük a halat, húst, mézet a hivatalból. Próbálunk tojásfestéket venni, végre a 8. drogériában kapunk. Bemegyek valamit enni a Belvárosi Espressóba, egyszerre megint rohannak az emberek az utcán, hogy légó van. Nyugodtan eszem, az utcán összetalálkozom Várady Ilivel, felugrunk egy 75-ösre, 4 órára odaát vagyok, felfutok Médiékhez. Médi elmeséli, hogy a délelőtti támadásnál a posta raktárát telitalálat érte, és tőle 20, illetve 30 lépésre csaptak be a bombák. Az ő óvóhelyüknek nem történt baja. Olyan volt, mint amikor egy rémes nyári zivatar közeledik, aztán a nők hangos sírása és a Miatyánk!, végre szörnyű detonáció, az óvóhely tele lett fekete lőporfüsttel és pernyével, amit a légnyomás szorított be az ajtón, pedig csukva volt. Aztán kinyitották a ventillátorokat és a mérnökök felmentek. A robbanó bunkerjük kettévált, de nem robbantak az anyagok! Aztán Médi gyalog ment haza, de azt mondja, hogy nem mert sem jobbra, sem balra nézni, mert mindenütt feküdtek a légnyomástól agyoncsapott és szétloccsantott emberek. Különben egész nyugodt, és éppen olyan elegáns volt mint mindig. Ötig ott voltam náluk, aztán próba Ildikónál, de a szabó nem jött a légó miatt. 7-re haza

Április 7.
Reggel Marival lemegyünk fél 9-re a templomba, (temető) csonka misére, a liturgikus szöveg és a kereplő végzetes hatással van rám és Mari legnagyobb bosszúságára elkezdek bőgni. A szöveg ijesztően aktuális, a kereplőről pedig eszembe jut, mikor 16 éves koromban a Mártával és a Kekivel a piarista régi kápolnában nevetőgörcsöt kaptam, mikor szólt a kereplő. Mari szid, nevettet, szóval igazi nagypénteki viselkedés. Fodrász, majd Győzőnél találkozunk Bolival, aki megismerkedik Bencével és könyveket veszünk. Ildikóhoz megyek 1-re, végre hazahozom a kosztümöt, a gyerekek már előre hazamentek, 2-kor borleves és büdös ruszni. Kifekszem, boldogan, hogy négy nap pihenés, de Margit vadul kitör a szobából és nekitámad Bolinak, összetapossa a neki szánt húsvéti ajándékot. Általános verekedés, elrohanok Paula néniékhez.

Április 8.
(Nagyszombat). Próbálok valamit pakolni, de nem bírok. Kint pihenek. Délután 3-kor elindulunk Marival, ronda, borús, hideg 4^o-os időben, feltámadásra. Karácsonykor is 4^o volt, csak most világos van. A Várba megyünk végül.
   Feltámadás előtt nagy tömeg német katona nézi a várat. Teherautójukon jöttek és most ellepték a Halászbástyát, a templom előtt nagy csoport áll, fényképeztetik magukat. (Heinz a Matthäus-Kirche tövében!) Még van idő, betérünk a Ruszwurmhoz, ketten, Marival. Mi van itt máskor! Most üres asztalok, csak egy szerelmes pár ül elől, és mi. Eszünk két-két süteményt, aztán bemegyünk a templomba. Itt is sokkal kevesebben vannak, mint máskor, jéghideg minden, a körmenet megkerüli a templomot, s amerre megyünk, mindenütt állnak a németek és nézik. Eszembe jut, hogy a Huizinga-könyvben éppen tegnap olvastam, úgy mellékesen odavetve, hogy "1190...már kialakultak a jelentős nemzetek, Anglia, Franciaország, Lengyelország, Magyarország." Milyen régi ország vagyunk - és lenézek Pestre, innen még teljesen ép.... milyen lesz 1 év múlva? A Várban a falakon krétaírásokkal van tele minden ház! Valóságos harc. A német kommandón (szabályos fémtábla jelzi a "Kräfte in Ungarn" parancsnokságát) ez van a falon: "Wir bleiben ewig in Ungarn." Aztán: "Békét! Békét." Tovább pedig: "Jön Szálasi!" Mire a felelet: "Hülye!" A körmenet visszatér a templomba; az idén nincs Te Deum a magyarországi templomokban.... 7-re hazaérünk Marival, a konyhában sonka, írott tojás, beigli, de nyomott a hangulat a Boli-Margit diplomáciai konfliktus miatt. Orrunk alá hajigáljuk az ételt és ki-ki elvonul. Igaz, valami tévedés miatt 7 órakor van elsötétítés, pedig még teljesen világos van, úgyhogy a nyári idő számítással 2 órával korábban sötétítenek el, mint eddig. Éjjel fél 11-fél 2-ig riadó. Először elmegyek Marival Kerekesékhez, de Kerekes ki sem enged mozdulni az óvóhelyről, pedig még egyetlen lövés sem hangzott el. Olyan hisztériás félelem állapotában van, hogy teljesen megundorodom és azzal az ürüggyel, hogy hazaviszem Bobit, aki utánam jött, egyelőre leszerepelek Kerekesék óvóhelyén. Átmegyek és az ebédlőben ülök Napóval, aztán meg kint járkálunk a kertben Bolival. Holdfény van, nagyon hideg, törülközőket kötünk a fejünkre. Néha egy-egy puffanás, de nincs semmi.

Április 9.
(Húsvét vasárnap). Reggel Marival tornázunk a balkonon. Médiék feljönnek a 12-es fogassal és elsétálunk a Cinege útra, mert a kísérleti állomás oda akar költözni, ők 1-es fogassal lemennek, én fél 2-re otthon ebédelek, utána kifekszem. Paula néniéknél vagyunk uzsonnán mind a négyen, a fél 8-as fogassal hazamegyünk. Nem igen vacsorázunk, mindenki visszavonul, de megint riadó fél 10-fél 11-ig. Nincs semmi, Bolival mászkálunk odakint, Napóval hallgatjuk a rádiót az úriszobában.

Április 10.
(Húsvét hétfő). Torna Marival, Olga meglátogat 11-kor. Egészen odavan, persze most is sok minden hírrel jön, Edgar 5-e óta nem mozdult ki a lakásából. Elmondja, hogy Hómann milyen levelet írt a Wesenmayernek, amelyben visszautasítja a neki felajánlott miniszterséget, vagy kormányzóságot, vagy mit. Szóval rendkívül erélyes levél, hogy csalódott, elítéli Baschékat és az ellenünk folytatott német propagandát (Tienemann fordította). Olga gyakorlati tanácsokat ad még, hogy légitámadáskor rögtön pisilni kell, mert a légnyomástól megrepedhet a hólyag; eszünk egy kis beiglit és ribizlibort iszunk, amivel teljesen elrontjuk az étvágyunkat, aztán Olga 1-kor elmegy. Kifekszem a balkonra, véglegesen elered az eső, de azért háromnegyed 5-re Kodályékhoz megyek 12 tojással egy kis kosárban: 2 írott és virágokkal van díszítve (hóvirágok és kökörcsinek). Kodályék nagyon kedvesek, ott van Pallóné és Emma testvére, sokat beszélgetek Kodállyal, elmondom neki a Zsilinszky-kihallgatást, és hogy férjhez megyek. Igazi kedves jó barátaim! Haza, szakadó esőben.

Április 11.
Sárvári beteg, délelőtt nála vagyok a Toroczkó utcában. (Meg van hűlve, azon kívül nem tudja eldönteni, hogy hordjon-e csillagot, vagy nem, félvér felesége van, aki azonban szerintem zsidóvá vált azáltal, hogy 4 zsidó nagyszülős emberhez ment és így nem mentesítheti őt a csillagviseléstől.) Vissza a hivatalba, Ilushoz, utána Mamiék. Csak Margit van otthon, bemondom magamat péntekre. Háromnegyed 7-re hazaérek. Még mindig esik az eső, de ma már egészen langyos, 10^o van, minden zöld, vacsora után kicsit beszélgetek fent Boli szobájában, jó alvás. Igaz, a zsidócsillag napján (április 5.) tele lett a város plakátokkal; nagy sárga falragaszok, rajta a következő: fekete sarló és kalapács egyenlő zsidócsillag. Ezt azonban már másnap elkezdték átragasztani a kötelező eb-oltással, s mára teljesen eltűntek.

Április 12.
Ügyvezetői ülés közben riadó háromnegyed 12-negyed 1-ig. Az óvóhelyen folytatjuk az ülést. Altmann mellett ülök és megígérem neki, hogy elzavarom a repülőgépeket, mert ő nagyon fél. Örömében kezet csókol, mert tényleg mindjárt vége és nem történt semmi. Ebédre haza, pihenés, aztán 3 gyerekkel és Annie-val krokettozás. Éjjel negyed 2-kor riadóra ébredek, (már fél 10 óta zavarórepülés van, de én nyugodtan elalszom). Negyed 2-től negyed 3-ig bombázás (IX. kerület, rengeteg Sztálin-gyertya, kint nézzük Bolival az emeleten, aztán lent a Napóval. Újra riadó 3-4.15-ig. Nincs semmi. Többiek Kerekeséknél, mi hárman otthon.

Április 13.
Reggel szép nap, odalent fura működ. 11.25-13.35-ig megint bombázás (IX. ker.). Az Értelmiségi Kormánybiztosság hiénája is beszorul az óvóhelyünkre és nagyon fél! Jót nevetek rajta, Sárvári rögtön finom libamájas kenyérrel kínálja (javíthatatlan). Felmegyek Lukáccsal, hogy lehozzam Sárvári íróasztalából a holmikat, mert dolgozni akarok vele. Egyelőre teljes csend, békés tavaszi napsütés, kocsi áll a járda mellett, és a kocsis, a hátát a zöld villamosnak támasztva napozik. fél 3-kor haza, szép nap, de érezni a füstöt; lehetetlen felszállni a hatosra, egymásután megy el teljesen zsúfoltan. Tatainéval elgyalogolunk a Vilmos császár útig, ott egy óbudai kocsival tovább a budai Margit hídhoz, onnan gyalog a Széll Kálmán térig; olyan élvezet az utcán járni! A Fodor utcától már jól látni a IX. kerületet, komor nagy füstfelhő, néha lángot is látni. Kifekszem a felső balkonra, süt a nap és óriásiak lettek a gesztenyerügyek. Tornázunk Marival, nagyszerűen pihenek. Amint Marit lefektettük, kimegyünk Bolival és Margittal a kertbe nézni a tüzet. Ég az olajfinomító a Kén utcában, és ahogy sötétedik, mindig jobban látszanak a robbanások, s a nagy vörös tűz. Békésen guggolunk a fűparti szélén és emlegetjük a kintieket. Boli hirtelen beleköt engem a plédbe, úgy, hogy nincs kezem, csak mereven lépegetek, és kinevez robbanó rongybabának. (Az angolok robbanó játékszereket dobálnak - ez ma a hír, s hogy ezeket kiállítják az Üllői úton...). Várjuk, hogy a tűzre visszajönnek a repülők, de nem; jó, nyugodt éjszaka.

Április 14.
Márta, aztán Mamiék. Ők is olyan nyugodtak, mint mi, talán csak Kati izgul egy kicsit. 7-re vacsora. Elmegyünk Margittal a Svábhegyre, bedobni egy levelet. Én persze csak overallban vagyok, Boli nem jön. A németek egyáltalán nem respektálják az elsötétítést; a gettó-társasházakban, ahol most laknak, éppen 9 világos ablakot számolunk össze. Az egyik honvéd, aki nálunk lakik, dühösen fogadkozik, hogy belelő. Margit elmeséli, hogy a köztisztviselőknél, amikor sort állt, jött egy kis gyerek, s mikor kérdezték tőle, hogy miért van 6 jegye, azt felelte, hogy "nálam van a gazdáké is, azoké a ronda zsidóké!" Csend lett. Margit erre megszólalt: "Ha az én gyerekem volnál, jól megpofoználak, beleszól a politikába egy ilyen taknyos, azt sem tudod, mit beszélsz." Erre az asszonyok mind kikeltek a zsidócsillag ellen, s egyáltalán teljes volt a nyilas-ellenes kiabálás! Egyszer csak észrevették, hogy egy öregasszonyon csillag van. Még csirkejegyet is adnak neki. A nénike megszorongatta a Margit kezét. A közvélemény teljesen kaotikus Minden attól függ, hogy ki szólal meg, és mit mond. Ugyanígy lehetett volna nyilas tüntetés is, csak az elkeseredés közös. Mindenütt hallani, amint az asszonyok lamentáló hangon beszélnek bombakárosultakról, különösen nagy hatást tett a László kórház rombolása, mindjárt az első napon. Éjjel riadó negyed 11-háromnegyed 1-ig.

Április 15.
Szombat van, remélem az angolok respektálják a weekendemet és hazaeresztenek. Légó 10.40-től, de hála istennek, pont 12-kor megszólal a harangszó a rádióban. Boldogan haza, ebéd után kicsit alszom a balkonon, bizony nagy fáradtság jön ki az emberen. Lesétálunk a gyerekekkel Paula nénihez, jó narancs jamet kapunk a teához és játszunk Ember ne légy dühös-t. Ez is aktuális mostanában, én teljesen érzéketlen vagyok, igazán szerencse. Pauláék nagyon örülnek a gyerekeknek és hívnak, hogy folyton jöjjünk, jól elbeszélgetünk. A 7-es fogassal hazamegyünk. 10.10-11.00-ig megint riadó, de nincs semmi. Fent vagyunk az emeleten a katonákkal, most úgy látszik inkább vadászokkal dolgoznak, fényszórók működnek (ez eddig nem volt) és beosztják az eget fix részekre. Mari és Margit is itt vannak, Marinak kicsit fáj a füle. Nem engedtem át a pincébe, mert szeretném, ha nem félne annyira. Odaát ráragad a hisztérikus gyávaság.

Április 16.
Fél 8-kor felébredek, kimegyek az udvarra, jó vasárnap reggel, kicsit homályos a napsütés. Csönget az újságos. Mint vasárnapi csemege, megjelent a zsidó vagyonrendelet. Mindent be kell jelenteni, ami összesen több mint 10 000 P érték. Tehát pld. a Margit ruhái és stafírungja, ha nem lenne keresztény cseléd, már bejelentés alá esnének. (Ma egy ruha 500-1000 P.) Az átírás nem érvényes, a határnap márc. 22. Végre Boli is meg van döbbenve, sőt egészen oda van; ismeri a szlovákiai példákat Csillaghytól, és már azt is látja, hogy kidobnak minket innen egy hét múlva; Napó azt mondja még nem világosak a részletek és flegmán elmegy a temetőbe. Én egész délelőtt kint fekdesek, kimerült vagyok, félelemnek, idegességnek nyoma sincs, csak folyton aludnék.
   Ebéd után megint alszom, odakint, 4-6-ig bridge parti Bandival és Napóval. Kerekes Bandi természetesen azt mondja, hogy náluk nincs semmi baj, és ő nem esik a törvény alá (mint én). Persze ez nem igaz, csak még most is fölvág, ők is javíthatatlanok. Nincs is átírva a házuk. Vacsora után fél 8-fél 9-ig séta a Svábhegyen Bolival és Bobival, megtárgyaljuk a ház dolgot. Boli általában rémesen viselkedik a németekkel. El kellene őket küldenem Kajárra! Éjjel fél 11-12-ig bombázás. Mari és Margit közben rohannak át a katonákkal az óvóhelyre, mi ketten Bolival az emeleten nézzük. Rengeteg Sztálin-gyertya (olyan, mint egy ragyogó karácsonyfa) a Sashegy két oldalán, ugató boforcok, megdördülnek a nagy ágyúk, erősen lő a Kissvábhegy és egyszer csak vadul megszólal a Rózsadomb is (eddig észak felé nem igen jártak); piros nyomjelző lövedékek tömege kúszik lassan (nagy piros babok, ballisztikus görbében másznak egymás után) és tele van a levegő ezüst robbanásokkal. Aztán valami rém nagy bomba is robban, ami eddig nem volt. Eleinte Budaörs felett is Sztálin-gyertyák; és ahogy vizet eresztek a konyhában, a ház mögül is erős lövések. De aztán nincs erre semmi. Végül megint a IX. kerületet és most a XIV-et bombázták. Erzsébet és Soroksár persze benne volt. Ez volt az első igazán meleg tavaszi éjszaka, jó déli szél fúj Budaörs felől, ez az az idő, amit annyira szeretek.

Április 17.
Talán van remény a ház megmentésére, a hivatalos lapot rögtön megnézem a hivatalban, be kell jelenteni az őskeresztény közszerzeményt. (Szegény Verebiné is sír, azt mondja, hogy innen ő nem bír elmenni, itt van az ő otthona, egész életét itt töltötte. Verebi már teljesen a végét járja.) Hivatal után betérek egy espressóba, aztán ki Bencéékhez. Meleg nyárias nap, ma látom az első virágzó gyümölcsfákat. Isteni az idő, a 81-esen megyek, a Zalai út után kell leszállni, szép séták jutnak eszembe. Bencéék is csak attól félnek, hogy el ne vigyék a Bencét és hogy ne dobják ki őket a lakásból, mert akkor nem lehetnek idekint és beszorulnak a városba. Ugyanolyan közömbösek mint én, csak a szabadban való üldögélést és a sétát élvezzük rettenetesen, Bence azt mondja "olyankor kiáll a fájdalom" - mint valami állandó monoton fogfájás, ami néha megszűnik. - Először vacsorázunk kint! Elsötétítés végre 9 órától. A katonáink csendesen jönnek-mennek. Olyan jó érzés, hogy itt vannak. Mondtam is nekik, hogyha már az ember a harctéren van, legyenek katonák is! 9-kor ágyba, de nem tudok igazán mélyen elaludni, túl fáradt vagyok.

Április 18.
Ma hála istennek, annyira nem történt semmi, hogy leírok egypár dolgot, ami még eszembe jut. Reggel megyek le az egyik riadó után és összetalálkozom Antallal. "No Antal, ma éjjel legalább nem volt bombázás, ugye nem történt semmi?" Sötét arccal feleli. "Dehogy nem, nagyságos asszony, nagy rombolások voltak a Balaton és Frankfurt között, ahova annyian akarnak utazni!".
   Még arról sem írtam, hogy éjjel, mikor riadó van, és a rádió bemondja a "légoltalom, vigyázz! Pécs, stb."-t (ha már légoltalom vigyázz Földvár, akkor lehet is menni, mert rögtön riasztanak) valami idegen állomás zavarja Pestet, és ezért szól a zene, valami kísérteties időszerűtlen macskazene szól ilyenkor. Szoprán áriák, zenekar és közben bemondják a riasztásokat. Mi meg így ülünk és hallgatjuk a Napóval és Bolival. Közben olykor teát főzök, persze az ember a teljes sötét házban botorkál, csak a rádió világít egy kicsit, de azt is letakarjuk a bridge-takaróval, mert az ablakok nyitva vannak. Bobi is be szokott jönni a házba és én meg-megkérdezem tőle: "Ugye te velünk maradhatsz, sárga?" Boli kitalálta, hogy milyen érdekes lenne, ha a zsidók kutyái is sárga csillagot hordanának, hogy a többi kutyák "megkülönböztethessék" őket!
   Kezdenek virágozni a fák, de csak lent. Nálunk alszik a Margiték sógora, aki Pestszenterzsébeten lakik. Nyugodt éjszaka, 9-kor leoltok.

Április 19.
Megjön a futárcsomag, Marinak ruhaanyag, csokoládék, kis érmek, ibolya és 200 P. Gyönyörű, hosszú levél. Egész nap alig tudok dolgozni az örömtől. Felszaladok Ilushoz, mert tegnap üzent, hogy okvetlen menjek fel, (telefonjuk és rádiójuk már régen nincs). Az anyját kiköltöztették, egyelőre nála van, amíg az új hely (a gettóban, vagyis a Szondy és a Dob utca közé eső részen) nincs készen, ahova valakihez összezsúfolják őket. Sietek haza, mert alig várom, hogy megmutassam az ajándékokat. Persze nagy az öröm. Ők is izgatottan várnak, mert délelőtt lefoglalták Kerekesék lakását. Becsöngetett hozzánk egy hiéna, hogy "nyomozó lakásügyben". Akkor kiderült, hogy Kerekest keresi. Ezzel együtt jött egy nő a "Zsidó Tanács"-tól. Azt kérdezték, hogy van-e zsidócsillag viselésre kötelezett a házban. Persze azt mondtuk, hogy senki. Erre elmentek. Két nap alatt 8 lapot és 2 levelet kaptam.

Április 20.
Lukács elvisz autóval az eszpresszóba, főpostára, onnan fodrász.
Napó nincs otthon. A gyerekekkel vacsorázunk a verandán, Boli megszervezi az idióták kórusát, annyira nevetünk, hogy az már igazán szégyen. Szigeti mondta, hogy látott egy végzést, ahol ilyen az "hybrid alakulatok" lakását visszaadják és kijelentik, hogy "tévedésen alapult" a zsidókkal való összeköltöztetésük. Kis remény a ház megtartására.

Április 21.
Ma reggel a zsidó üzletek nem nyithattak ki többet. Isteni szép délután lett a reggeli szakadó esőből, nem volt hiába, hogy először vettem fel a fekete kosztümöt, amit a Napó zsakettjából csináltattam - az esküvőre! Felnézek Failoninéhoz, neki sincs telefonja már, de nincs otthon. Sándor elmondja, hogy a Gyurkánál 7-szer volt házkutatás. A könyveket is kiszórták a szoba közepére. Elmondja az írógép megmenekülését. Fél 5-kor találkozunk a Napóval a Sándor-téren. Első látogatása Mamiéknál.
   Otthon azzal fogadnak minket, hogy Kerekest elvitték a detektívek. Névtelen feljelentés érkezett, hogy rejteget dolgokat, stb. Pár nap múlva beköltözik az őrnagy, akinek a lakást kiutalták. Katonai autókon szállítja Imre hadnagy a holmijukat a városba. Kerekesné siratja az urát. A gyerekek játszanak. (Tegnap arra értem haza, hogy a homokban Boli és az egyik honvéd, Fekete Karcsi bombázást játszottak, teljes ipartelepük volt, légvédelmi ágyúkkal, s minden olyan tökéletesen megcsinálva, hogy az olajfinomító "órákig égett". Benzin és olaj is volt, hogy honnan, nem tudom. Jó ideig bámultuk, a szakaszvezető, a többi katonák, a Kerekes gyerekek, meg én. (Persze Napó nem volt otthon!)

Április 22.
Gyönyörű napos délben (szombat) találkozunk Marival és Margittal az Apponyi téren, elvisszük a gyerekruha szalonba a szép svájci anyagot. Délben a lapok közlik az élelmiszerjegy-rendeletet. (a zsidók fejadagjait). A gyerekek azzal szórakoztatnak, hogy a Napó "szerszám" olajat fog kapni (szezám olaj helyett). Délután napozunk meztelenül, végre tavasz, és nálunk is kezdenek a fák virágozni. Kijön Failoni Maria Sergioval és Claudioval. - A Fiat igazgatóját is elvitték. Sétálgatunk a nagyúton, mikor elmennek és a kapuban olaszul, franciául búcsúztatjuk őket a gyerekekkel, egy arra menő SS végtelen undorral néz minket.

Április 24.
Harisnya nélkül, először! A "Közlöny"-ben olvasom, hogy az élelmiszerjegy nem volantkozik Napóra. Hazamegyek ebédre, napozás; Médiék jönnek fél 7-re. Kint vacsorázunk a verandán. Lali az összes ház, stb. dologban megnyugtatja Napót - én nem vagyok ilyen optimista. Meséli, hogy Paikertet nyugdíjazták. Bridgezünk Bolival, ötösben, fél 10-kor elsötétítés. Médiék elmennek, kicsit beszélgetek az udvarban a katonákkal, olyan jó kint lenni este! Azt mondja az egyik, hogy csak azon imádkozik, hogy itt maradhasson, mert nincs a Márton hegyen kívül még egy ilyen jó hely. Kerekeséktől elmegy az őrnagy - még itt sem lakott igazán és állítólag elvitte a Juhászék törülközőit és fürdőlepedőjét, mert azt hitte, hogy az is a "zsidóké". Fekete Karcsi honvéd azt mondja, erre, hogy ő "próbálja minden szempontból nézni a dolgokat, de hát ezek már nem mennek a fejébe..."

Április 23.
Isteni napsütés, délelőtt jön sürgöny Gyurkától. Meztelen napozás, döglés a balkonon. 1-kor ebéd, a verandán. Csányi átkiabál, hogy "légó" van. Kinyitjuk a rádiót és befejezzük az ebédet. 1.40-3.45-ig riadó. Margit, Mari és Mariska átmennek, inkább azért, hogy kitapasztalják a helyzetet. Befejezem a mosogatást, aztán kiteregetem a rongyokat a kötélre; sötétkék ég, fehér gyümölcsvirágok, mélységes csend. Soha ennyire nem volt otthon a Márton hegy, igazi jussunk a gyerekekkel, amiért minden nap harcolunk! Megvetem az ágyamat, hálóingre vetkőzöm és lefekszem. El is alszom, aztán felébreszt a Kissvábhegy: Pak, pak....
   Nagyon lövöldöznek, de nem bombáznak, szépen felkelek, parádéba vágom magamat, fülklipszekkel a kosztümhöz. Mire készen vagyok félig-meddig, lefújják a riadót. Marival elindulunk a Fodor utcán a Paula néniékhez. Az első kanyarulatban két SS gukkerozza a csepeli irányt. Mi nem látunk semmit.(Nem is bombáztak. Azután hétfőn Margiték Feri sógora, aki Nemesrádón volt mesélte, hogy 1200 gépet számoltak meg rajokban, több hullámban, amint mentek Ausztriába.) Paula néni egészen meg volt hatva, hogy lementünk. Haza a 7-es fogassal. Vacsora után Bolival hallgatjuk a békákat a halastóban. Igazi béka-hangverseny, soha nem hallott csodálatos számokkal. Délelőtt lefényképezett minket az egyik honvéd.

Április 25.
Délelőtt olvasom a szegedi újságban, hogy az ottani Állami Munkaközvetítő szerint a cselédrendelet csak a csillagosokra vonatkozik. Felnézek Ilushoz, szemben már mindenkit kilakoltattak, és a németek a kocsikról hozatták vissza a bútorokat, hogy kell nekik. A nők úgy húzgáltak ki pár ruhát a szekrényekből, ládákból. Aztán megyek Paula nénihez, megteázok, nagyon megörülnek az újságcikknek, haza háromnegyed 7-es fogassal. Ronda hideg szél lett, lila a lábam a fázástól. Nyolcra lemegyünk a gyerekekkel a villamos állomásra, felhozni a krumplit, amit Margit és a sógora, aki nálunk lakik, hoznak Pestszenterzsébetről.

Április 26.
Folytonosan rohanok autóval a járásbíróságra, Sárvárihoz, aki náthás, onnan vissza a hivatalba, aztán megint vissza. Mindenütt hosszú sorokban állnak az emberek, a zsidó vagyonbejelentés miatt. (Előzőleg minden nap Horváth dr. irodájában írtuk ezeket a bejelentéseket, mert ő már nem jön be. Mikor Lajta kiszáll, a sofőr elmondja nekem, hogy Dunaharasztin légicsata volt és őt ott elkapta a riadó. Látta a leugrott amerikai pilótákat, de látott egy leesett német repülőgépet is, amiből csak úgy "szedték ki az angol rongybabákat." Délután komissiózok, cipő, lakás, de még van időm, és gyalog megyek az Erzsébet hídtól a Déli Vasútig, végig a rendes tabáni útvonalunkon. Fáradt vagyok és panaszkodhatnékom van. Negyed 6-ra megérkezem a kávéházba, eszem, s akkor veszem észre, hogy nincs pénzem! Gyuri fél 6-ra megjön, bajuszt növeszt, hogy elkészüljön a "polgárháborúra". Elmeséli, hogy Erdélyben háromféle menekült van; az oláhok, akiket szépen formalitás nélkül beengedtünk, a megvert Mannstein-hadsereg emberei, akik szerinte "elképzelhetetlen szétzüllés állapotában szállingóznak, egyenként, fegyver nélkül" és a németekkel jövő segédnépek, kirgizek, ukránok, tevékkel. Ezekkel csináltatták a tömegkivégzéseket Oroszországban, s ezek most jönnek velük, félnek, hogy ha otthagyják őket, ellenük mennek. Beszélt az egyik elfogott ismerőssel, akinek sikerült kiszabadulnia. A gyűjtőfogházban 14-en voltak egy szobában és nem engedték őket napokig a klozetra kimenni, a légiriadók idején lelakatolták őket és a németek lementek az óvóhelyre. Laky 10 napig a télikabátján aludt. "Was bist du im Zivil?" "War Minister".
   Gyuri pesszimista a ház dologban. Azt mondja, hogy örül, hogy "boldognak és kiegyensúlyozottnak" lát és "csak ezért nem tesz tisztességtelen ajánlatot". Elmondja, hogy Honti ezt sürgönyözte: "Hazaárulóknak nem szolgálok". Megpróbál valamit tenni, hogy Gyurkának írhassak, és csomagot küldhessek.
   Negyed 8-ra érek haza; megkaptuk az értesítést, hogy kikapcsolják a telefont. Ha Gyurinak igaza van, csak télre várható a kibontakozás, nyárra a legnagyobb káosz kezdete. Deprimáltan és fáradtan ágyba. Nem szabad elhagyni magamat!

Április 27.
Reggel Szigeti elmondja, hogy tegnap este Horváth dr.-t behívták a Zsidó Tanácstól, hogy jelenjen meg a Rökk Szilárd utcában. (Most a németek listát adnak nekik, és a listán szereplőket elő kell állítaniuk.) Autón kimegyünk Szigetivel Sárvárihoz, aki még beteg. 1-2 közt elengednek, elmegyek Paula nénihez ebédelni, szép tavasz van, és rettenetes álmosság jön rám. A 3-as fogassal haza. Napozunk Marival, beszélgetés kertben Napóval. Kikapcsolták a telefonunkat. Boli megjön Fischeréktől vacsorára; elmondja, hogy svéd kultur-iroda van a lakásukban és készülnek ki Svédországba. Bolit is hívták ki sürgönyileg, beszélt is a követségi titkárral aki éppen ott volt, de persze nem akar menni, mert "nem hagyhat itt bennünket és az ember nem hagyja ott az országot ilyenkor" - mondja. Persze, ha Svédországban lenne kilátás a "vivere perico-losamente"-re, majd menne! Ezt nem is tagadja.- Kikapcsolták a telefonunkat. A lakásrendelet nem vonatkozik ránk!!! Háromnegyed 10-kor jön Margit és Boli, hogy légó van. Elalszom, de hamarosan szirénáznak. Riadó 10.30-11.25. Kimostam az overalnadrágomat, és nagyon fázom, felmegyek a balkonra, ahol a gyerekek, Margiték és a katonák várják az eseményeket és bejelentem, hogy visszafekszem, ha van valami, keltsenek fel. Félálomban hallom, hogy 11.25-kor lefújnak. Nem volt semmi.
   Kerekeséknél megint detektívek vannak, folyton ki-be járnak és kutatnak. A lakáson hárman veszekszenek, egy őrnagy (akiről már volt szó), egy százados özvegye (Oroszné, akinek az ura meghalt egy cserkészkiránduláson valami lavina következtében) és a csendőr-alezredesék, akiknél az asszony mindig pletykázott a Terivel. A detektív dühösen kifakad, mert mindhármuknak van itt lakásuk a hegyen! Valószínűleg egyik sem fogja megkapni; Oroszné már kijelentette, hogy nem is olyan különös a lakás, majd ő a Feketéék házát fogja magának elvetetni. (Ezek új emberek itt a hegyen, s úgy látszik Kerekesék után övék az egyetlen elvehető lakás).

Április 28.
Jánossal ebédelek az Erzsébet téri kioszkban. Hűvös nap; mindent elmesélünk, hogy vitte el a csomagokat, stb. Állítólag Eckhardt kormány van, amit elismertek. Pártvezető; a la Lukács Béla - Károlyi Mihály! Borzalom, éppen olyan hülyeség, mint az angol röpiratok, amiket még csak cáfolni sem kell, már előre diszkreditálva vannak. János szerint nincs kilátás arra, hogy a ruhákat ki lehessen küldeni. Ad Gyurkától 200 P-t, de nem fogadom el, félek, hogy itt nehézségek lesznek az ő lakásügyeiben is. - Lilihez megyek, a szobában ül, Sanyi nem engedi kimenni. Gyalog haza a temetőn.

Április 29.
(Szombat). Be vagyok idézve a postára a rádió miatt. Megmagyarázom a helyzetet, azt mondják, hogy csak kérjek engedélyt a saját nevemben és írjam alá egész nyugodtan, hogy senki sem zsidó a fajvédelmi törvény szerint nálunk. A rádiót nem adjuk be, de nem kérek engedélyt. Lepecsételjük.
   Este csodás holdfényben (hideg van azért) elsétálok Bobival a Gyöngyvirág útra. Az egyik ház előtt rendőrautó és nagy teherkocsi. Elsötétítés van, de a ház ajtaja világos. A sintérkocsiról bekiáltanak "Ne vacakoljon ott, mindegy az már magának, mit pakolásznak! Gyerünk!"

Április 30.
Hideg, napos vasárnap. Este megint légó van. Az adást zavarják, ezért Budapest bejelenti, hogy hanglemezeket játszik. "Zavarórepülés, Bácska, Baja!" Utána felcsendül a lemez: "Most kezdődik a, most kezdődik a tánc!" Hát én is azt hiszem... No de szerencsére nincs semmi és lefekszünk.

Május 1.
A hivatalból elmegyek az Állami Munkaközvetítőbe. Úgy adom elő a cselédügyet, hogy más lakásba költözök, ahol van egy csillagviselésre nem kötelezett zsidó. "El kell bocsátani azt a lányt". "De én hadiüzemben vagyok, nem maradhatok otthon." Össze vissza ordítozás, a cselédek megvadultak. A rendőr hiába fenyegeti őket razziával, kitódulnak az utcára, és tovább kiabálnak. Különösen hangos egy öregebb néni, akinek az ura a harctéren van, és a Körúton szónokol Sztójayról. Alig tudok elmenekülni a cselédektől, mert félek, hogy még engem visznek el. Szóval el kell küldeni a lányokat.

Május 1-től május 8-ig
(Áldozócsütörtök) Én főzök, takarítok, a gyerekek segítenek. 8-10 óra munka, eleinte, de érzem, hogy belejönnék, és nagyon jól érzem magam otthon. Nem kell hatkor kiugrani az ágyból, igaz, hogy még este is szakácskönyvet olvasok. Nem tudok semmiről, nem érdekel semmi. Szeretnék fizetéstelen szabadságot kérni. Sárváriban nincs semmi megértés, azt mondja, hogy vegyek fel egy zsidó cselédet! Mari kitartóan segít, Boli ahogy rájön. Egyszer végigsírom a két szoba takarítását, mert Boli a földre dobta a meggyes kuhnit. Különben jól megvagyunk, gyönyörű tavasz a kertben és annyival jobb, mint irodában ülni.

Május 10.
Riadó 10.45-11.25. Jön a Nagy (az egyik katona, nyilas) rémült arccal, hogy "tessék átmenni, nagyságos asszony". "Nem megyek, főzök!". Nincs semmi. Éjjel megint riadó 22.56-0.25-ig. A város felé néző balkonon vagyunk, egyszer csak szél, benzinszag, nagy fekete árnyékként átrohan felettünk egy gép, egy pillanat múlva vörös lángok a Winternitz rét felől. (Az angol bombázó a Torbágyi úton esett le, másnap megnézték a katonák. Azt mondták, hogy a pilóta olyan volt, mint egy "kifordított borjú". Megmaradt a fekete haja. Egy kis víkendházra esett a gép, abban aludt valaki és mindjárt megsült. Hoztak egy kis darabot a csuda erős ejtőernyőből, és a zsinórból is - tiszta fehér hernyóselyem.) Megijedni természetesen senki sem ért rá, Mari is velünk volt.

Május 12.
Becsődítettek telefonon hiába a hivatalba, pedig csak másnap szombaton lesz ülés. - Éjjel riadó 22.20-23.15. Nincs semmi.

Május 13.
Kijön a cselédrendelet, hogy az olyan vegyes házasságokban, ahol a gyermekek nem tekintendők zsidóknak és a szülőkkel együtt laknak, nem lehet keresztény cselédet tartani. - Ülés van, bejelentem Sárvárinak, hogy Áldozócsütörtök után bemegyek.

Május 17.
Éjjel megjön a Margit. Így lesz még egy nap pihenésem az egész tavalyi szabadságomból, az áldozócsütörtök.

Május 22.
Hirtelen időromlás, estére 5^o. Jánossal a Baross kávéházban találkozunk. Utána Napóval és Marival randevú a fogasnál. Mari Kerekes Jutkát látogatta meg; Kerekesék Csepelen vannak, a gyerek véletlenül pont a hivatalom házában a Teréz körúton valami ismerősnél. Két levél Gyurkától! Bebújok a finom fészekbe, az ágyamba, a cserge alá. Teát iszom, és ott olvasom a leveleket.

Május 23.
3 órakor az Andrássy úti Gerberaudnál H.F.-el. János előbb érkezik és megmondja, hogy Gyurkát visszahívták a Minisztériumból. F. sürgönyöz Gyurkának, hogy ne jöjjön haza. - Gyalog lemegyünk Jánossal a korzón és megnézzük a Ritzet, amiből leszakadt egy kis darab. Még nem lehet a Mária Valéria utcán végigmenni. A lakásban találkozom Prónaynéval, megtartom a főbérletet, de még egy barátja jön lakni, úgyhogy nekem semmit sem kell fizetni. - Otthon lap Montreuxből.

Május 25.
Ebéd Lukáccsal a Savarinben. Komissiók, Ilus, haza negyed 8-ra. Enyhül az idő. Proust-ot olvasom.

Május 26.
Délelőtt Szinnyei Merse István hozza nekem a hivatalba a ruhaanyagot és a kölnit. Azt mondja, hogy "nem tudják itt maguk elképzelni, milyen bizonytalan érzés az kint... nem lehetett tudni, hogy mi történt". Ő azt mondja, hogy sürgönyileg hívták haza Gyurkát. "Másnál is tartottak házkutatást..." - Mindjárt elviszem az anyagot megcsináltatni; 37-es fogassal haza Paula néniéktől. Mindjárt ágyba, jó alvás.

Május 27.
(Szombat) Gyönyörű idő lett. A Csarnokba megyek, haza ebédre, kifekvés, délután Sárvárihoz, nagyon deprimált, ugyanaz mint a Váradi, vagy a Kerekes. Háromnegyed 7-es fogassal haza.

Május 28.
(Pünkösdvasárnap). Nyár; segítek a konyhában, napozás, pihenés.
Délután felmegyünk Margit, Mari, a szomszéd kisfiú és én a Svábhegyre, abban reménykledünk, hogy búcsú lesz. Nincs búcsú, a rendőr leint bennünket, a gyerekek hazamennek. Margit meg én megiszunk egy pohár sört a Normafa kocsmában. Szeretnék elmenni a rétre - talán most ott szeretnék a legjobban kifeküdni egy kicsit, de késő van.

Május 29.
(Pünkösdhétfő) Felkefélem a földszinti szobákat. Csoda idő; már 9-kor légó van. Napozás; ebéd végén mégis megjelennek Ilusék. Ilus sír a fáradtságtól. Most már a zsidók nem mehetnek fürdőbe, moziba, kávéházba, csak egyes kijelölt helyekre. Vidéken már mindenütt gettóba zárták őket, éheztetik és vagonszámra viszik aztán el az embereket, részben Németországba, de egyesek szerint csak holtvágányra tolják a zsúfolt marhakocsit és ott hagyják az embereket elpusztulni. Ebéd után a Napó ablaka alatt fekszünk Ilussal. Sötétkék ég és minden a legragyogóbb frissességben. Kicsit bridgezünk; vacsora után lekísérjük őket Bolival és Bobival. Negyed 1-ig riadó éjjel. Nincs semmi.

Május 31.
Kikelt mind a 16 kiscsirke. Az egész ház lesi őket. Még Boli is felkelt s reggel háromnegyed 7-kor, amikor indulok a hivatalba, mindenki a kosarat nézi a konyhában. A már kikelt példányok éjjel a lányok szobájában aludtak. - Sárvári munkaszolgálatos behívójegyet kapott! - Komissiók, ruhapróba, este fekvés Bolival negyed 10-ig a balkonon.

Június 1.
4-re hazamegyek, kicsit bridgezünk. A gyerekek folyton a kéményen ülnek. Margit hazajön cipekedve és bőgve a strapától. Az egész ház össze van veszve, Napót és engem kivéve.

Június 2.
Riadó reggel 8.55-9.25. (Szolnok, Debrecen, Miskolc, Kolozsvár, stb.) Délután kijön Olga, Vince, Berényi. Fél 9-kor elmennek. Előző nap kint volt Apusnál a Rózsi nevű régi szakácsnőnk; német katonavonattal jött haza Athénből, mert gazdája, Velics László, yachtozás közben átszállt egy angol cirkálóra és elment Athénből. Előzőleg mindig nagy vacsorákat adott a németeknek. Rózsi cipője valami nem tudom hány százezer drahmába került, mint a régi berlini inflációs árak. Berényi is elmeséli nekünk az athéni históriát - érdeklődéssel hallgatjuk.

Június 4.
A behívott zsidók (18-48 éves korig) bevonulása. (Vasárnap van, Trianon évforduló). 8-12 nagytakarítás az alsó lakásban, fürdés ebéd után fekvés kint, bridge, este séta a Széchenyi-hegyen. A golf pálya alján katonák, de áteresztenek. Le az Apáca erdő mögött. Virágszedés. Nagyon jó séta.

Június 5.
Róma elesett. A lapok nagy betűkkel hozzák: "A Führer elrendelte a csapatok visszavételét Róma mögé." Eddig csak Budavár visszavételéről tudtunk, de úgy látszik így szebben hangzott. - Haza ebédre, viszem a gyerekeknek a "vadászcipőket". Kifekvés Bolival. Este, Margit, Feri, Boli, Anci (Margit kis unokahúga) és én, megnézzük az Ugocsa moziban a "Katját" (Danielle Darrieux). 9-kor kijövünk, gyönyörű Hold, jázmin, akác, bodza. Ők elmennek sörözni az Ormódi-úti villamosmegállóhoz, én haza. Éjjel 2-kor felébredek egy percre, kinézek az éjszakába.

Június 6.
Barát 11 óra felé behozza a "Magyar Szó"-t Szigeti szobájába - invázió. Ragyogó idő, fehér mintás ruhában vagyok, de az eső miatt haza kell mennem. Hamar kiderül. Randevú Jánossal fél 7-re Augusztnál. Onnan Gyurka lakásába. Kiadjuk, és hirdetést teszünk a csütörtöki "Pesti Hírlap"-ba. Éjjel nagy vihar jön az Atlanti Óceán felől.

Június 7.
Marival ajándékot vásárolunk Napó születésnapjára. Fél 6-ra a "Csodarepülő" c. moziba megyünk, 8-ra hazaérünk.

Június 8.
Úrnapja és Medárd! Az éjszakai viharból nagy időromlás. Alszom nyolcig, aztán főzök Margittal. Olyan hideg van, hogy a konyhában eszünk, finom töltött kalarábét.

Június 9.
Vacsora után diót pucolunk a konyhában - születésnapi előkészületek.

Június 10.
Napó 75. születésnapja! Nyár! Paula néniék kijöttek a 10-es fogassal. Én a hivatalból hozom a két hétre szóló sertéshúst, amit egy napon fogunk megenni! 1 órára érkezem meg. Az ebéd a következő: karfiol krémleves, gombás rétes, rántott sertéskaraj zöldborsó főzelékkel, saláta, krumpli kreola, bólé és fekete. Mari köszöntőt olvas fel. Szinte ijesztő, hogy így, együtt ünnepelhetünk. Ajándékok: 2 ing, maraschino likőr, 1 másik likőr és cukor. Ebéd után Paula néni is kap ajándékokat, neki 12-én van a születésnapja. Tőlem egy liter tejfelt kap, piros szalaggal az üveg nyakán. Majdnem sír örömében. - Lepihenünk, fél 7-kor teázunk, lekísérés a temetőn át. - Mikor visszajövünk, Napó az udvarban üldögél. Mari lefekszik. Jön az egyik honvéd, Mucsi. Elkezdünk beszélgetni a konyha előtt, s aztán négyen Margittal és Bolival még iszunk Napó egészségére. Margit és én felkísérjük Bolit, és véletlenül meghalljuk, ahogy Mucsi telefonálja a saját katonai vonalukon, hogy "nagy dolog volt ám itt. A 'méltó'-nak ma van a 75. éves születésnapja. Olyan finomat kaptam inni".

Június 11.
Margitnak segít az unokanővére, Róza, így én egész nap pihenek. Délután ágyban fekszem. Kicsit bridgezünk a verandán. A rádió azt mondja: "külön kiemelendő, hogy egyes kiserődök 5 napig ellenálltak, pedig ezek védelme öreg korosztályokra van bízva!" Eddig azt hallottuk, hogy "csak próbálják meg; az Atlanti Fal, elit gárda!" most meg azt magyarázzák, hogy pár öreg postás védelmezi? Aztán ezt hallom: "kénytelenek voltak az angolszászok 20 hadosztályt partra tenni".
Deprimált, feszült hangulat.

Június 12.
Haza ebédre, napozás. Iciék jönnek látogatóba Kálról. Juci meséli, hogy a faluban a gazdagabb parasztoknak rádiójuk, villanyvasalójuk van, a gyerekek mind gimnáziumba járnak, szóval kezdenek a nyugati országok parasztságához hasonlóan élni. Én ennek örülök, de aztán elmeséli, hogy milyen vakon hisznek a rádiónak, és hogy teljesen magukévá tették a propaganda szólamait. Rettenetes dolgokat mond a gettóról. - Este megjön Feri; Csáktornya felé már két aknaszedő megy a vonat előtt a partizánok miatt. - A "Magyarországban" olvassuk, hogy egyesült az angol-amerikai hídfő és feladták Carentant a németek. (Másnap a "Magyarság" ezt így közli: Lőtávolba engedték és lemészárolták az inváziós amerikai csapatokat Carentannál.) - Éjjel riadó 12.40-2.10-ig. Napó, Margit és Boli az "új helyen" pusmognak és megállapítják, hogy nagy tűz van Kecskemét felé. Kimegyek, megnézem. Szép csillagok, de elég homályosan fénylenek. Lefekszem aludni. Egyszer-kétszer lőttek. Nem tudunk semmit.

Június 13.
Az éjjeli bombázás Almásfüzítőt érte - (olaj). János kijön a 6-os fogassal. Bobival elébe megyek. Gyönyörű napos idő. Negyed 9-kor lekísérem a Nagysalló útra.

Június 14.
Ragyogó napsütés. Riadó 10.50-11.50. Mikor feljövünk az óvóhelyről, sötétszürke felhők az égen (füst, fekete pernye is potyog). Olyan sötét van, hogy rosszul látunk dolgozni. Tűzoltókocsik rohannak a Boráros tér felé. Olyan, mintha megint Ferencváros és Csepel lenne a cél. Eleinte erős puffanások voltak, és nagy elhárítás. - Hazamegyek, két óriási tűz látszik a Sashegy két oldalán. A gyerekek elmesélik, hogy Győr felől jöttek (a bécsi repülő szokott pontosan arról jönni békében) kilences rajokban, s úgy fénylettek azok a gépek, hogy "szinte átlátszóak" voltak. Sok repesz esett a kertbe és a házra. Mari később ezeket összeszedte. Délután felmegyünk a Svábhegyre Marival telefonozni Pözelnek, de nem felel a szám.
   Felmászunk a kéményre, s onnan nézelődünk, távcsővel. Látjuk, hogy ég a szabadkikötői olajraktár. Állítólag tönkrement Csepelen a nagyvásárcsarnok. Éjjel lehűlés, eső; egész nap déli szél és vihar előtti meleg. Mind a két gyereknek fáj a feje, azt mondják, hogy napszúrást kaptak. - Ma kell beszolgáltatni a könyvtárakból a zsidó szerzők műveit.

Június 15.
Kijött a rendelet, hogy egyes házak zsidó házak lesznek (sárga csillaggal) és a zsidóknak 5 nap alatt kell összeköltözniük. Ülés van Sárvári nélkül. Gerlóczy elmondja, hogy mekkora károk voltak és hogy ezek mennyire eltalálják a kiszemelt célokat (Almásfüzítő, a Cséry-építkezés mellett a Vacuum telepre esett minden és az építkezésre egy sem!). - Ebéd Lukáccsal a Savarinben. Autón (Jupiter 13) elvisz Ilushoz. Kijött a rendelet, hogy akiket meghagytak a hadiüzemi állásukban, azoknak bent kell lakniuk a gyárban, ahol senki nem látogathatja meg őket, és ők sem jöhetnek ki, csak temetés esetén. Ilus és Péter megpróbálnak rendet teremteni a ládák között, mert úgy van, hogy reggel be kell menni Péternek és többet ki sem jöhet. Megérkezik Csavajda a gyárból (ez az óriás hentesszerű alak, akivel Péter mindig ugratott engem) és közli, hogy egy-két nappal elhalasztották a kiköltözést. Örömükben leküldenek italért, mert ők nem vásárolhatnak csak 1 és 3 között, élelmiszert pedig 11 és 1 között.

Június 16.
Reggel lent áll a lépcsőnél az öreg Sárváriné és kér szegény, hogy küldjem le a Szigetit. Megjelennek a plakátok, hogy melyik kerületben melyik házat nyilvánították zsidónak. Az irodánk házában 70% volt a zsidó lakó, s nem lett zsidó ház, így ezeknek öt nap alatt ki kell költözni. Nagy az izgalom a felszabaduló lakások miatt. - Az Apponyi téri espressóból felmegyek Prónayhoz. Elmondja, hogy a kassai, miskolci és a székesfehérvári hadtest területén nincs már zsidó. Látott rettenetes dolgokat, pld, hogy 70 embert 10 kg kenyérrel, 1 vödör vízzel és egy üres vödörrel raktak egy vagonba, a leplombált vagont 3 nap múlva kellett volna kinyitni, de csak két hét múlva szedték ki az embereket... Tud olyan esetről, hogy összesen 3 zsidó szállt ki, a hullákat pedig vasvillával dobták szét. - Prónay szerint Pozsonyt bombázták. Állítólag Ploestin csak egy telep dolgozik már, s most mindenütt az olajat keresik. - A "Magyarországban" megjelent a zsidó házak teljes listája. A Mártonhegyen egy van: a Tállya-u. 17. Napó a telefonkönyvből nézi, hogy ismerősei közül kinek kell kiköltözni. Ilusék szerencsére maradhatnak, mert zsidó ház lettek. Prónay és Szigeti azt mondják, hogy augusztus végére az összes budapesti csillagos zsidókat elszállítják. Sokan elszöktek és bujkálnak vidéken. H. Feri Losoncról hozott egy nőt (egy barátja fiatal feleségét, még mielőtt a gettóba csuknák) és a másik Feri Zalába akarja vinni a nagynénje volt gazdájának a lányát, mint rokonát. Vannak olyanok is, akik pénzért csinálják. - A "Drótkefé"-ben (buta vicclap) ezt olvastam a fodrásznál "Ki hol tölti a nyarat? Bajcsy Zsilinszky Schuschniggfalván" - szóval Dachauban. - A "Pest" első lapján nagybetűs főcím: "Tozso: Elérkezett a pillanat, hogy a tengelyhatalmak megindítsák a döntő támadást Ázsiában és Európában".

Június 17.
Új német fegyver! A "Magyar Szó" főcíme: Az ártatlanok vére bosszúért kiállt...JAJ ANGLIÁNAK! "Esti Újság": (Rajniss cikk) A megtorlás vihara zúg Anglia fölött. Pilótanélküli repülőgép, stb. Az utolsó oldalon szerény betűkkel a berlini hadijelentés: - Új fegyver - de azért az amerikaiak és az angolok mennek előre. - Levél megint nincs. Talán már nem is lesz.

Június 18.
Reggel fél 7-kor nyáriasan öltözve, de azért esőköpennyel és Marinak barna cipővel felfegyverkezve elindulunk Felsőgödre. A Nyugatinál a rendőr egyenként igazoltat persze. Hadiigazolványom láttára joviálisan belök minket Marival az előcsarnokba. Van egy ülőhelyünk is! Az úton végig csodálatos pipacsok; ennyi mezei virágot régen láttam, mint az idén, persze a sok eső miatt. Mikor lemegyek a hegyről rágódva a napok eseményein, midig újra észreveszem, hogy milyen szép lenne a tavasz.
   Kint Felsőgödön nagyon barátságosak; jó és egyenes emberek, akiknek nincsenek hátsó gondolataik, jóakaratúak. Végignézem a fényképalbumokat. Háromnegyed 5-kor hazamegyünk, olyan jól tartottak bennünket, hogy alig tudunk mozogni. Fél 7-re már meg is érkezünk a hegyre, jókor, mert vihar van, és egész éjjel megint esik, dörög.

Június 19.
(Hétfő) Reggel kihív Szigeti az előszobába, az egyik kis fogadóban ott bújik az öreg Sárváriné; tehetetlen, mert szerda estig ki kell mindent vinni a zsidó lakásokból, és mindenről leltárt kell csinálni. Azt találjuk ki Szigetivel, hogy kimegyek autóval Újpestre, mintha Lukáccsal dolgoznék (A hivatalbeli nyilasok miatt/ és onnan segíteni, a Pasarétre. Unitas kocsival ki Újpestre, már nem igazoltatják az autókat, nem is tételezik fel, hogy zsidók autóba mernének ülni az utóbbi időben. Amikor kiérek a gyárba, zavarórepülés van. Leadom a csomagot, Pallainak gyanús az ügy, rohanás autóval vissza. Paula néniékhez megyek, éppen vége a légónak. Megbeszélem, hogy visszajövök ebédre. A Pasaréti-út 1-ben leltározom Sárváriné lakását. Szegény teljesen elvesztette a fejét. Minden itt marad, ezüst, ruhák, ágynemű, stb. "Nem, érdemes elvinni." Azt hiszem, igaza van. A Dohány utcában fog lakni, egy szobában az anyjával, és még 2 idegen zsidóval. Folyton jönnek különböző keresztény prolik a házból, akik azzal szórakoztatják, hogy úgysem jön többet vissza ebbe a lakásba, nem kell már neki ruha. Alig tudom visszatartani attól, hogy ne a legfölöslegesebb holmikat vigye magával, pld. az apja katonai kitüntetéseit, mindenféle halotti ruhát, fényképeket estélyi ruhában, óriási keretben! Végre a régi lánnyal, aki most a japán bérlőnél van, kezünkbe vesszük a dolgot, és valahogy elkészülünk este fél 7-re. Még éppen el is érem a fogast.

Június 20.
Benézek a hivatalba, s onnan mintha megint Újpestre mennék el, a Dohány utcába megyek. Rémes ház, szörnyű emberek. A szobában van egy zongora "Istrument moderner Bildung ist vorzüglich das Klavier" mondta már Heine, s az alatt sok koffer. Egy idegen zsidó az ablaknál valami rendeletet olvas aránylag csendben. Egy zsidóasszony munkatáboros fiának csomagot mér az asztalon, s közben el akar nekem adni valami békebeli szappant "igazán olcsó fekete áron" (fél kg 15 P). Kihányjuk a kofferokat, és visszarakva darabonként írom a holmikat. A szekrény tetején is van egy rém nehéz csomag, Sárvári nagymamáé. Nagy kínnal lerángatom, csak létráról sikerül visszarakni. Szegény asszonynak nincs aki segítene. Hol van a menye? Egyszerre sírni kezd, hogy mentsem meg, vigyem el valahova egy szatyorral ezt a holmit. Kiderül, hogy egy kis vég vászon, aztán békebeli szappanok, cérna. Igaza van, ha ezt meglátják, azonnal internálják és nem várnak vele augusztusig. Kockázatos dolog, mert szigorúan tilos bármit elvinni és máris sok keresztényt letartóztattak. Egye fene veszem a dög nehéz szatyrot, sikerül bántatlanul a 75-ösön és 59-esen kivinni a hegyre. Még egy francia selyem ruhaanyagot is rátett, hogy csináltassam meg. Majd megőrzöm neki a háború végéig.
   A Mártonhegyről vissza a Pasarétre. A gondnokék kijelentették, hogy nem írják alá a leltárt, nem jönnek fel. Kisül, hogy haragban vannak a Sárvárinéval. Lemegyek, és valahogy elintézzük a lánnyal, hogy majd mi ketten megcsináljuk "legjobb tudásunk szerint" és erre nagy kegyesen megígérik, hogy aláírják. Közben izengetik a Sárvárinénak, hogy "megmondták a németek, ne mutatkozzék még egyszer a házban, mert elviszik és nem látja többet a napvilágot"! (A házban valami Fürsorgestelle van két SS jellel és egyébként is már mindenütt németek laknak). Egész nap esőre áll, felkapok egy ballonkabátot és futok Paula néniékhez. A kapuban veszem észre, hogy a Ságváriné kabátját vettem fel és nagy sárga csillag díszlik rajtam. Mint rémült nyúl visszarohanok.
   Délután egy keresztény szomszéd, egy szimpatikus lány átjön segíteni, átírjuk az ezüst leltárt és megakadályozzuk az öregasszonyt, hogy konyhai díszterítőket vigyen magával a Dohány-utcába, ahol nincs is konyhája. Sírva búcsúzik tőlem, a leltár kész, nekem akarja adni a szürke orosz mókus boleróját! Tudom, hogy úgyis el fog veszni és nem lenne lelkiismeret furdalásom a Sztójay kormánnyal szemben, de nem kell a zsákmány.
   Az amerikaiak elérték a Cotentin félsziget nyugati partját, Cherbourg körül van zárva. Olaszországban a szövetségesek Peruggiánál harcolnak. (Ez megint csak a legutolsó oldalon van, az elsőt teljesen elfoglalja a "pokol kutyájának" becézett új fegyver!)
   Márkussal találkozunk az 5-ös fogasnál, amit sikerül még elérnem, kicsit sétálunk az Eötvös-úton fel a Normafa-útig, visszafordulok, felhőszakadás! Csapkodó villámok közt egy fa alatt állunk egy sváb lánnyal, akitől félünk, és nem merünk beszélni. A villámtól viszont nem félünk, csak megállapítjuk, hogy egészen úgy szól, mint a bombázás és hogy ilyen nagy viharban az ember régebben nem állt volna a fa alá. A víz az alsó Normafa-úton a járda magasságáig áll! Jön egy autó és az egész Sárga Folyam ránk zúdul. Én könnyen nevetek a nedves lábamon, de Márkus asztmás és kalcium injekciókat kap. Csurog a víz a ruhánkból, cipőnkből, pedig ernyőm van és ballonunk. Márkus beül egy taxiba és hazamegy. Eláll az eső, sétálok le a Mártonhegyi úton és arra a gyermekkori ijesztgetésre gondolok, hogy mindjárt előugrik egy ember a sötétből, s rám kiált: "Pénzt, vagy életet!" Mennyit haladtunk! A kollektív államokban most az a jelszó, hogy: "Pénzt és életet!" Sokkal praktikusabb, mert a kifosztott esetleg visszatér és kinyitja a száját.
   A "Magyarország" azt írja, hogy meghosszabbították a zsidók kiköltöztetését szombatig. A budapesti VII. és VIII. gimnazistákat honvédelmi munkára fogják.

Június 21.
Hivatal után Ilushoz megyek, végig a Szt. István körúton. Mindenütt nagy sárga csillag a házakon, s rengeteg kocsi, autó, kézikocsi; fél Pest hurcolkodik. A fuvarosok 1000 P-t elkérnek egy fuvarért. A Visegrádi utca előtt egy kirakatüvegre nagy vörös olajfesték-betűkkel ki van írva: "Végezzék ki a zsidókat!" A katolikus egyház a polgári házasság eltörlésével és óvóhelyszenteléssel foglalkozik. Jaross az egyik erdélyi beszédében (azt hiszem Gyergyószentmiklóson?) azt mondta: "Nem szükséges", hogy egyesek kegyetlenkedjenek a zsidókkal, akiknek eliminálása úgyis elhatározott dolog..." A "Pest" idézi az "Observer"-t, mely valami megjegyzést tesz arra, hogy a pápa a londoni civil lakosság érdekében is felszólalalhatna. A "Magyar Szó" főcímként közli, hogy az angolok a pápához fordultak segítségért. Délutánra a nyilasok már elterjesztik, hogy békeajánlatot tettek az angolok a pápán keresztül, vagyis hogy a "pokol kutyái" hatására kapituláltak. Ugyanakkor hírek a német-orosz különbékéről. Nehéz lesz ezt a propagandát visszacsinálni. Az egész ország zsidózik, pokolkutyázik és a nők német katonákkal mászkálnak. Mélyebbre már nem lehetett volna rántani az országot.
   A zsidó házak listáját felülvizsgálják, mert majdnem mindenki fellebbezett. Először összeírták a zsidó lakásokat hivatalosan, azonban kisült, hogy a Zsidó Tanács jelölte ki a házakat és a polgármesteri hivatal aláírta. Most szidják a Tanácsot, s Endre László személyesen revideálja a házakat. Ilus kijelentette, hogy nem használ már neki semmit, most kikeresztelkedik!
   Haza a temetőn, sötét, fekete viharfelhő alatt. A Medárd jól beválik. Estére kiderül. Vacsora után Apussal és a gyerekekkel sétálgatunk a kertben, rengeteg rózsa, a korai cseresznye elfogyott majdnem két hétiig ettük. Most kezd érni a ribizli és a szép cseresznye. Minden gyönyörű! Le kell szoknom arról, hogy leveleket várjak.

Június 22.
Az újságok tele vannak azzal, hogy Hitler addig fog újabb fegyvereket "bevetni" amíg az angolok "észhez nem térnek". Az espressóban három vadul gesztikuláló keresztény jampec fejtegeti hangosan egy nőnek, aki fölényesen tűri, hogy hódolatuk jeléül az angolokat a lába elé rakják, azaz bocsánat az "angolszászokat".
   Újra elmegyek a Pasaréti-útra, még kell valami Ságvárinénak. Ott van vele a kedvencem, Bocz, a raktárból (18 hónapig volt a harctéren és olyan emberséges szeme van, hogy beleillenék egy Tolsztoj novellába, ahol az ember mindig találkozik Krisztussal). Sárváriné mutogatja, hogy "mennyi kávé, rizs, cukor, mert úgy-e, itt nem érzett a háború, ebben a háztartásban! Hogy lehetne itt élni!"
   Bocz akinek a háztartásában viszont ugyancsak érezhető a háború, nyugodtan cigarettázik a teraszon, nézi a hegyoldalt, pihen állva és nem érdeklik a terítők, ezüstök és egyéb holmik. Szólok Sárvárinénak, hogy adjon neki egy kis rizst, meg cukrot, kis gyerek van náluk. Ad és közben azon töri a fejét, hogy nem kellene-e mégis megcsináltatni a francia selyemruhát, mert az gyűrődik és olyan szép anyag. Sárvárinénak az összes antipatikus tulajdonságai megjelennek előttem. "Hányan vacsoráztak itt, milyen előkelő emberek!..." És most nincs egy se, aki törődne vele és csak öt percet is segítene. Azért mégis sajnálom és szeretnék valamit tenni, hogy más helyre kerüljön. Paula néni névnapja, uzsonnavacsora, háromnegyed 9-es fogassal haza négyen. Csodálatos idő.

Június 23.
1 órakor telefonál S.-né, hogy komplikációk vannak; mindjárt elmegyek hozzá, meglógva a hivatalból, ahol éppen a BSF hadiüzemi esküt teszik le. Hideg undok idő, megszakítás nélkül dolgozom nála, úgy hogy éppen csak a háromnegyed 7-es fogast érem el.

Június 24.
Reggel fél 8-ra megint odamegyek, még nincs ébren a japán akinek a lakás ki van adva. Kiülök a konyhába és várom Sárvárinét és Yoshikawa ébredését, francia igéket tanulok a hokedlin. Végre felkel a japán, megjön az öregasszony; a japánnak egy nyilatkozatot kell aláírni, hogy felelősség terhe mellett megőrzi a bútorokat. Sárváriné sápítozik, hogy "ez a drága ember a halálos ítéletét írja alá.." Aztán mint régi operabérlő kezdi mesélni, hogy ha a japánokat valami szégyen éri harakirit követnek el. Erre elvesztem a türelmemet, nevetés jön rám és megmagyarázom neki, hogyha annyi ember meghalt, hát igazán nem nagy szó a japán harakirije sem... Megjelenik Yokishawa, valódi kis japán, minden további nélkül hajlandó aláírni a "vészhozó" nyilatkozatot. Felmegyünk a mindenes Mariskával a második emeletre a miniszteri tanácsoshoz, akinek alá kell írnia a leltárt, mint az elutazott parancsnok helyettesének helyettese vagy mi. A mindenes kiszól az ajtón, hogy most fürdik a méltóságos úr. Háromnegyed óra múlva újra próbálkozunk, de akkor éppen reggelizik. Ez a reggelizés eltart több mint egy óráig. A japán se tud bemenni a követségre és ezt értelmetlen morgásokkal a telefonon megmondja a főnökének. Ülünk ketten, közben elmondom neki, hogy a legnagyobb forradalmak egyikének tanúja most Európában, mert jó darab ideje az igazságszolgáltatás csak egyénileg elkövetett bűnökért vonta felelősségre az embereket. A kormány most saját bevallása szerint 1.000.000 embert "eliminál," csak azért mert egy bizonyos fajhoz tartoznak. A kollektív rendszerekben ez teljesen logikus, mert hiszen nincs felelősség; a náciknál az vagy aminek születtél, a bolsiknál pedig amivé a környezeted nevelt. Elmesélem a japánnak, hogy viszont pénz-dolgokban ugyancsak individuálisan kezelik a polgárokat, pld. tegnap kaptunk egy légó-hozzájárulásra szóló befizetési lapot, ahol 1 pengőt vetnek ki ránk, s ezt valaki borítékba tette, megcímezte és talán kartotékba is beírta! Most végre megjelenik a Méltóságos Úr mindenese és kihirdeti, hogy Sárváriné egyedül felmehet, mert vele akarja megbeszélni a dolgokat. A japán azért vele megy és kiderül, hogy a méltóságos mégis aláírja a leltárt, és délután személy szerint mindent átvesz. Elbúcsúzom az öregasszonytól, s megígérem, hogy elmegyek hozzá a Dohány utcába. Haza a háromnegyed 12-es fogassal. Délutánra kiderül.

Június 25.
Végre süt a nap, reggelinél Napó bejelenti, hogy elmegy Ilust meglátogatni. Kis idő múlva megjönnek a lapok; rendelet jelent meg, hogy a zsidók csak 14 és 17 óra között hagyhatják el a lakásukat, de kizárólag bevásárlás, gyógykezelés és tisztálkodás céljából. Senkivel nem érintkezhetnek, látogatókat nem fogadhatnak, szóval foglyok. Miután a zsidó házakban rengeteg embert összezsúfoltak, (pld. Iluséknál is minden szobában 3-an laknak) nem férnek be az óvóhelyekre. Tehát "a ház alsóbb részein kell elhelyezkedniük légiriadó esetén." Miután semmit nem dolgoznak és minden vagyonukat be kellett szolgáltatniuk, semmit el nem adhatnak, éhen kellene halni nekik, ha előbb nem gondoskodnának róluk. Jó erős a nap, fekszem a balkonon délelőtt, ebéd után az ágyban pihenek egy órát. Szombaton már volt egyes lapokban arról szó, hogy "módot kell adni a keresztények és zsidófajúak közötti házasságok felbontására". Kezdik rebesgetni, hogy most majd rákerül a sor a csillagtalan zsidók "elintézésére". Június 22-én megindult a szovjet "nyári offenzívája" a Kelet-Poroszországgal szemben levő Orsa-Mogilev szakaszon.
   Fél 5-kor úttalan utakon (át a dombokon keresztbe) Boli vezérletével az Irhás-árokba. (Mari, Margit, Mariska és én.) Az Eötvös úton át vissza. Negyed 8-ra vacsora.
   Éjjel 11.40-1 óráig riadó. Nem akarok felkelni, de egyszerre a kis odú ablakából rengeteg Sztálin-gyertya látszik Újpest felé. Nagyon erős az elhárítás, Boli is hason fekszik az emeleti balkonajtóban, mert a légnyomás kicsapta a zsalut.
   Azán álldogálunk az előszobában, becsukom a tölgyfaajtót, ez aránylag légnyomástól védett hely. Mintha az egész házban boszorkányok dolgoznának a sötétben, minden rázkódik, ropog, döng. Két nagyobb tüzet látunk, aztán Boli
felmászik a kéményre, de nem tudjuk eldönteni, hogy merre van. (Bombáztak újpesten a nagy János u. környékén, a Lehel utcában, a Belvárosban, úgyszólván mindenütt; a Bodó kávéház beszakadt, össze-vissza potyogtak a bombák az egész városban.) Mari kimegy a kertbe, és röpcédulát talál a sötétben. A lányok szobájában olvassuk az egyik katonával, aztán mindenki aludni megy.

Június 26.
Reggel csak 8-ra megyek hivatalba; még 6 röpcédulát találunk a kertben, egyik csendőröknek és rendőröknek szól. A 6-os villamos csak a Nemzetiig jár, a Rákóczi úton nem megy a villamos. A Galamb utcai házakon is van kár és állítólag a Piarista-épületen. Megint riadó 9-9.40-ig. Az egyik alkalmazott házát telitalálat érte, de él. A másiknak pedig fel nem robbant bomba ül a háza tetején.
   A délelőtti riadónál Budapestet nem bombázták. A lap hozta Cherbourg elestét, de a reggeli "Magyarság" fő címe ez volt: Elvéreztek az amerikai elit-hadosztályok Cherbourgnál. Ahogy megyek haza, betérek P. Tiborhoz, hogy levelet vigyen a futár Gyurkának. 4 előtt pár perccel azért már a Mélyútban ballagok haza. Jön egy nő, és azt mondja "tessék sietni, megint légó van". Otthon két levél vár, az egyik Stockholmból, a másik Ilustól. Mire bekapom az ebédet a konyhában, már "Légoltalom vigyázz Földvár" (erre mindig Budapest szokott jönni). Felmegyek a balkonra meztelenül napozni, s tényleg nem lett semmi. Eddig ebben az időben sohasem volt berepülés. Napó hazajön a városból (koksz után járkált) s megnézte a Piarista-házat. A Lopos raktárából játékok lógnak ki a leszakadt házban. Találat érte a Váci utcában a Párisi utca két sarkát, nagy tűz volt a Régi Posta utcában, betört két nagy ablaka a Belvárosi kávéháznak, az én lakásom ablakai épek. Bomba esett a Liptó utcába (ez itt a temetőnél keresztezi a Wolff Károly utcát) is. Éjjel légó.

Június 27.
Megint beborult két nap szép idő után. Már korán riadó (9.40-11.30). Hallani kevés lövöldözést az óvóhelyen, a nyitott ablak alatt. Mikor feljövünk, füst van a Keleti irányában. Állítólag ég a Gumigyár, találat érte a Józsefvárosi Pályaudvart. A villanyóránk közben megállt, víz egyáltalán nincs. Úgy volt, hogy ülés lesz, de Altmann már a légó kezdetén betelefonált, hogy fáj a gyomra, s nem jön be. Gerdes nem érkezett meg vidékről, Sárvári nincs, Pallai pedig elindult a gyárból, valahol utolérte a légó és még nem jött be. (Visszament Újpestre.) Mindenki úgy tesz, mintha dolgozna (én nem is teszek úgy, franciául tanulok) de se dolog nincs (a legtöbbnek) se munkakedv.
   A villamosok zsúfoltsága ilyenkor minden eddigit felülmúl. Nagy botrány a 6-oson, mert egy zsidó felszállt az első kocsira (csak pótkocsin szabad utazniuk). Jó déli szél van, borult, de meleg.
   Mindenfelé füstök a városban. Otthon azzal fogadnak, hogy a Farkasréti temetőre is estek bombák. Napó a fogaskerekű óvóhelyén volt a koksz-fuvarral, a nők átmentek, és Boli végignézte a bombázást a Bobival. Látta, amint a Jánoshegy fölött találatot kapott Liberator köröket írt le mind alacsonyabban, már félt, hogy a házra esik, s akkor egyszerre látta amint fekete tojások potyognak, és sivítás hallatszik. Hasra vágódott és Bobi rá. "Aztán fölfröccsent a föld, nagy durranás a temető felől és a gép az erdők irányába leesett." Előbb azonban látta az ejtőernyővel kiugró embereket. Tanulunk Marival franciául, aztán fél 6-kor lemegyünk a temetőbe. A kocsmától akarunk lejutni a végállomáshoz, de ott, ahol összeszűkül az út a zsidó és a felső keresztény temetőrész közt, 2 fel nem robbant bomba van és elzárták az utat és katonák dolgoznak. Bemegyünk a felső temetőrészbe, hogy talán eljutunk a végállomáshoz; Mari egyszer csak kérdezi "Ez a zsidótemető?" Most látom csak, hogy az egyik síron egy héber kőtábla fekszik, amit a robbanás kiszakított a zsidó temetőből és átdobott a keresztény részbe.
   Visszafordulunk, mert itt sem lehet bemenni és a kocsma fölötti bejáraton bemegyünk az alsó részbe. Közel a kapuhoz egy nagy bombatölcsér van, óriási repeszek és egy fekete lábszárcsont. A tölcsér egyik oldalán fa, rajta lóg egy fapad jó magasan, mintha egy rossz gyerek akasztotta volna fel. A másik oldalon háttal áll egy fehér márvány férfiszobor, éppen az ülepe alattig betemetve a földbe, de egyébként rendületlen komolysággal áll. Két nénike siránkozik, hogy a "halottaknak se hagynak békét" aztán jön egy jólöltözött középkorú nő, aki hangosan kiáltja "Édesanyám!", de aztán megnyugszik, mert a sírnak nincs semmi baja. Nevethetnékem van, nem tehetek róla. (Margit is így járt, akivel később összetalálkozunk, meg Demeter Erzsivel.) A mi sírjaink rendben vannak. Demeter Erzsi siratja Annust, akinek el kellett menni és általában a "kegyetlenségeket". Nem igen merünk reflektálni, mert nagyon süket és meghallaná az egész temető, amit felelünk. Haza.
   A németek azt írják a középső szovjet frontról, hogy "még 320.000 négyzet km. szovjet terület áll itt a német hadvezetés rendelkezésére, amit számításaiba belevehet, hogy majd a déli részen..."
   Úgy látszik, áttörtek az oroszok. Az egyik munkásnőnk mesélte nekem az óvóhelyen, hogy kint volt az Újpest állomáson, s az éppen elinduló esztergomi vonatról rengeteg kommunista röpcédulát szórtak ki mindkét oldalon. A csendőrök rohantak és telefonáltak, hogy a következő állomáson igazoltassanak mindenkit, de ez reménytelen vállalkozás zsúfolt vonaton.
   Este haza jön Feri. Elmeséli, hogy a Keletiről kiszorult emberek a Kerepesi temetőbe menekültek, a gépek egész alacsonyan leszálltak és géppuskázták a tömegeket. Egy ejtőernyővel leszállt pilótát agyonvertek volna, de az géppisztollyal védekezett és ijedten kiabált: "Csender, csender!" hívta a csendőröket, hogy megmentsék, aztán azt mondta, úgy tudták, hogy a csendernek kell megadni magukat. Ez már népballada, lehet, hogy nem igaz. Az azonban igaz, hogy a bombázások mindig fokozódnak, most nagyon erősen bombázták a VIII. kerületet, a Keleti környékét, a Váci utat (nincs Újpestről közlekedés), a Teleki tér vidékét, két pályaudvart (Keleti és Józsefváros), egyáltalán mindenütt bombáztak, "szőnyegbombázás" is volt, de Budán csak szórványosan.

Június 28.
Délután az öreg Mezeiné dolgait intézem ( őskeresztény francia asszony, 78 éves, de nem érintkezhet velük). Csodálatos nyári idő, felsétálok hozzá a Bimbó-úton át az alsó Törökvész útra, ott van a Rózsadombi Szanatóriumban. Veszek egy "Pest"-et, a következő két verssor van benne (Péter-Pál, írta Mátyás Ferenc, természetesen az aratókhoz) "Európa csőszködik rájuk, Mennyit csosszint a kaszájuk." így ihleti meg az új-Európa a költőket a Sztójay kormány alatt!! Egyáltalán, sosem volt ilyen érdekes lapokat olvasni. Mindent meg lehet tudni belőlük, így például azt is, hogy Finnországba bevonult a Gestapo, persze megfelelően kell olvasni tudni. A zsidók 11-5-ig lehetnek az utcán, mert 2-5 közötti vásárlásaikkal nagyon megzavarták a hivatalokból kijövőket az üzletekben és villamosokon. Legalább én azt hiszem, hogy ez az oka az engedménynek. - Végre megtalálom a szegény öregasszonyt, ágyban fekszik, mindjárt az első napon eltörte a karját vállban amint szaladt fel a légóból.

Június 29.
Békés ünnepnap, pedig kritikusnak látszott, mert most már napok óta ünnepelünk. először jött Szent László (900 év); a "Magyarország" azt írja, hogy a liberális éra "agyonhallgatta" (!!!) Szent Lászlót, mert zsidóellenes intézkedéseket tett. Azután katonásították a csendőrséget és rendőrséget (szóval a magyar Gestapo) és honvédnap, meg csendőrnap van a héten. Azt hittük, hogy bombáznak, de nem.
   Ilyen egy csendes nap: reggel hajat mosok, aztán 10-12-ig napozás a felső balkonon a gyerekekkel, közben Marival franciául tanulok. Finom ebéd után (minden a kertből, 9-ike óta naponta esszük a cseresznyét és annyi a zöldfőzelék, hogy alig győzzük szedni) 2-3-ig az ágyban pihenek, aztán 5-ig bridge, (csak mi négyen), cseresznyeszedés, 7-kor vacsora, fél 8-fél 9-ig séta a gyerekekkel, Fodor utcán elindulunk és a Törökréten haza, fő cél megnézni, hogy "mit csinálnak az olasz lányok?" Fél 9-kor Mari lefekszik, öten, (Napó, Margit, Mariska, Boli és én ) borsót fejtünk a kilátóban. Éjjel légó, de nem tudok róla.

Június 30.
Reggel mikor megyek le a hegyről, lövöldözés. Hogy megszoktunk már mindent. Eleinte milyen nagy szenzáció volt egy-egy puffanás. Riadó 9.15-12.05-ig, aztán újra 12.35-12.50-ig. Lent ülünk, pufogás, de mikor feljövünk, járnak a villamosok és víz is van. Kellemesen vagyunk meglepve.
   Délután komissió (öreg Mezeiné ügy), megered az eső. Haza. Vacsorára gyönyörűen kiderül. Beszélgetünk Bolival a felső balkonon fél 10-ig. Amint a híreket kezdem hallgatni megint bemondja, hogy "Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk!" Szamos, Maros, Rahó - csak az oroszok tesznek rokonlátogatást a szerbeknél; nyugodtan lefekszünk.

Július 1.
Egidy azzal jön be a Tomaihoz a hivatalba, hogy most viszik a zsidókat Újpestről, tegnap vitték el Kispestről. Három raktári munkásnőnk meséli, hogy látták a bevagonírozást. 36 vagonnal vittek tegnap, előzőleg 40 vagonnal. Angyalföld állomáson úgy rakták be az embereket, hogy szorosan álltak egymás mellett és meg sem tudtak mozdulni. 3 napra való ételt kellett vinni! Az egyik asszony (Horváthné) összeesett a látványtól.
   Hivatal után végre sikerül elszállíttatnom Péter anyjának (Mezeiné) a holmiját a Veres Pálné utcába egy "árutaxi" című intézményen; ez amolyan háromkerekű bicikli-kocsi. Negyed 1-re jegyezte elő, természetesen negyed 2-re jött meg a Tátra utca és Wahrmann utca sarokra. Háromnegyed 3-ra érek haza, délután elmegyek Paula néniékhez. Az oroszok már "Minszk térségében" harcolnak, az angolok elérték a sienai elővédeket. Haza a 8 órás fogassal. A fogason egy SS ruhás nő megkérdezi a katonáját: "Was sagen Sie zu unserer Wuwa?" Végre rájövök, hogy a Wuwa-Wunderwaffe, az új fegyver! Rettenetes! Stukával kezdték, remélem Wuwával végzik.
   Éjjel riadó 12-1.10-ig. Hold van, szép éjszaka, kifekszünk Bolival a balkonjára (kint aludt); Napó lent üldögél a ház előtti padon. Párszor lőnek, nincs semmi. Lefekszem, félálomban hallom, hogy lefújnak.

Július 2.
(Vasárnap). Egész fél 9-ig alszom, gyönyörű napsütés. Reggeli után Boli hív, hogy hallgassam meg, hogy beszél a rádióban egy pap.
   Odamegyek, alig szól egy-két szót, megszakítják a műsort. "Légoltalom vigyázz Bácská"-val kezdődik, ez komoly. Szólok Marinak, hogy siessen a fürdéssel, még én is megfürdöm szép nyugodtan. Éppen mire kimegyek rendesen felöltözni, riadó (9.45). Napó elment a temetőbe, Mari, Mariska átmennek. Margit felteszi a pörköltet, én felöltözöm", kenekedek" de már lőnek. Egyszerre Boli vészesen csönget nekünk az emeletről; felrohanunk, az ő balkonjáról rengeteg angol gépet látunk jó magasan, nagy légi harc, látjuk hogy többet lelőnek, ejtőernyősök ugornak ki; a gépek átrepülnek a ház fölött, most a másik oldalon tűnnek fel, aztán megint amarra.
   Mint a bolondok rohangálunk és tolongunk az ajtóban, olyan izgalmas a látvány. Persze potyognak a repeszek, bombasivítás is hallatszik. Mondom Bolinak, aki overallban és papucsban van, de a fején az egyik honvéd acélsisakja, hogy amíg nincs semmi bajunk, addig bátrak vagyunk, de ha eltalál egy repesz ugrálás közben, nevetséges és értelmetlen módon halunk meg és megérdemelnénk, hogy megpofozzanak. A gesztenyefa alatt egyszerre meglátunk egy szegény madarat, mintha csóka lenne, amint formális vízbefúló mozdulatokat tesz a levegőben egyhelyben a nagy lövöldözés közepette. Eszembe jut a pörkölt, és koronként leszaladok kavarni. A reggeli edényt is szépen belerakom a meleg mosogatóvízbe (ki kell használni a vasárnap reggeli melegvizet) és a légi harc alatt magától elmosogatódik. Margit is én is kirohanunk a klozetba, Bobi mindenütt kísér engem. Vissza az emeletre, egyszer csak Margit kiabál a délkeleti balkonról, odarohanunk. A gépek abban a pillanatban kezdik bombázni az V. és VI. kerületet. Szabályosan egymás mellette esnek le a bombák az Újlipótvárosra és tovább. Ahogy leesik, legalul tűztojás, fölötte füstkarfiol. Ilyen közeli bombázást még nem láttunk, mert a Farkasrétre csak pár bomba esett. Pillanatok múlva az egész valami hallatlanul fenyegető és méltóságteljes Walhalla díszlet az Istenek alkonyából, amilyent persze sohasem csinált volna az operai rendező. A légi harc és bombázás alatt az ember extázisban van, félelem, vagy szánalom árnyéka nélkül. (Ebéd után jól ismert fáradtságot érzek, és mélyen elalszom egy rövid időre.)
   Már mindenütt égnek a tüzek, a Lipótváros irányában, s a Sashegy két oldalán is, megint Csepel, a jellegzetes mélyszürke sűrű olajtűz. Végre csend, most már úgy látszik, nem jön újabb hullám.
   Lemegyünk a konyhába, eltörülöm a közben kiázott reggeli edényt, aztán kimegyünk a kertbe. A füst teljesen betakarta a kék eget, a Nap fura aranygolyó, nem fehér, mint mikor rendes felhőn süt át.
   Napfogyatkozásos megvilágításban a bassin kékje, a körülötte nyíló sárga csillagvirágok és a piros futórózsa egy film idegenszerű és giccses színeit mutatják. Leszaladunk Margittal egy kis borsót szedni levesnek. Hull a pernye, és fura dolgok érkeznek a levegőből. Jön egy körülégett "faktura" egy malomból talán, "elintézendő: Ma!" "3.600 kg .." stb. Aztán lapok egy ponyvaregényből: "Nocsak, szól az idősebb rendőr. Mire a Dean elé értek, Priam.." Ezek egészen feketék, de el lehet olvasni. Még mindig nem fújtak le, pedig 12-kor "légoltalmi pihenj Budapest"-et mondott be a rádió. Rossz a villany Pesten, vagy talán az időzített bombák miatt... Még folyton halljuk a dörgéseket. Végre 12.30-kor megszólal a sziréna. Margittal töltjük a kelgöngyöleget és pucoljuk a zöldbabot vacsorára. Fél 2-re hazaér Napó; a temetőből az 59-esen lement (már légó volt, de nem szóltak a villamoson) hogy meglátogatja Paula néniéket. Megint a fogas óvóhelyén töltötte a riadót. Délután a Napó ablaka alatt a teraszon alszunk Marival. Ott szárad a hársfavirág a nagy kerek asztalon, ki kell válogatni, mert repeszek potyogtak közé. Még mindig jönnek az égett papírok. Napó elmeséli, hogy mikor az ő legénykorában leégett a Gyapjú utcában (talán a mai Zoltán-utca?) a Német Színház, az egész város tele volt megszenesedett német szerepekkel. Röpcédulákat is találunk. Az egyik roppant buta detektívregényekbe való kérdés: "Tiszta-e a lelkiismereted? Rajta vagy-e a szövetségesek feketelistáján?" A másikon nyilakkal vannak megjelölve a pályaudvarok és a közlekedési vonalak környékei, hogy innen meneküljünk, amíg nem késő.
   Mari azt mondja, hogy nem enged többé hivatalba, mert a Nyugati is meg van jelölve természetesen. Lemegyünk Margittal babot szedni a holnapi eltevésre, mert hátha reggel megint légó van. Háromnegyedrészt teleszedjük a ruháskosarat. Vacsora után még egy jó kosár cseresznyét is szedünk a katonáinknak - olyan tisztességesek, hogy sohasem mennek le a kertbe; egy másik villában a németek és az SS-ek mindent leettek éretlenül. Olyan fáradt vagyok, hogy már negyed 10-kor leoltok és elalszom rögtön.

Július 3.
Megint légóznak délelőtt, de nincs semmi. Egyszer csak felhív Ilus, hogy meghalt az öregasszony (Mezeiné) és Pétert elfogták. Háromkor felrohanok hozzá, ez tilos ugyan, de megmondom a házmesternének, hogy halálesetről van szó. Ilus nem tud semmi részletet; felmegyek a Törökvész útra. Ott elmesélik, hogy kétoldali tüdőgyulladásban és szívgyengeségben halt meg szegény öregasszony, s hogy Pétert elvitték a gyárból. Haza, mindenféle fura utakra jutok, Aranka utca, Marcibányi tér, aztán egyszer csak a Garas utcában vagyok, ott laktak az Ilus szülei... Háromnegyed 6-os fogassal megyek fel. Rettenetes mélypont.

Július 4.
Egész fél 3-ig szakadó eső. Szerencse, hogy eláll, mert fehér ruhában vagyok. Háromnegyed 3-ra találkozunk Jánossal a Nyugatinál. Valaki kiment Genfbe, remény van arra, hogy pár nap múlva hallunk hírt. Bemegyünk a Szt. István körúton az espressóba, ahogy kijövünk, látjuk, hogy kergetnek valakit. Egy kapualjban állnak sorba a zsidók, a kapu előtt egy csendőr. Hozzák vissza a szökevényt; kérdezem, hogy mi ez; egy kócos középkorú nő kéjjel mondja. "Nem akarnak dolgozni." A jelenet forradalmi, mondja János, és akárhol lehetne. A tömeg az utcán is az.
   Vissza a hivatalba; 4-7-ig ülésezünk, mert Altmann annyira fél a bombázástól, hogy nem akar délelőtt bejönni. Gerdes élvezettel meséli neki, hogy "10 cm-nyire összelapult embereket hoztak az OTBÁ-ba a bátyámhoz, aztán lassan kezdték visszanyerni a térfogatukat". Lukács azt mondja, hogy "egyenesen freskókról beszélnek egyesek". Szegény kis öreg, mindenki kineveti, hogy így fél, pedig már eleget élt.
   7-kor indulok haza, egészen kiderült már; a "Magyarország" írja, hogy Minszk elesett.

Július 5.
Találkozás Ilussal a kapualjban. Péter állítólag az Egyesült Izzóban van. Holtfáradtan haza. Most már nem is várok levelet. Borsószedés; egyszer csak megjelenik Járay. Azt mondja, hogy repülő szemmel nézve (repülő őrnagy) nagyon biztos helyen lakunk. Német beállítású ember; felajánlja, hogy segít Sárvárinak, ha kell valami. Beszélgetünk a háborúról, még mindig ellentétesek a nézeteink, de már inkább csak érzelmileg. "Úgy mennek előre az oroszok, mint kés a vajban." Az esti lap már "Vilna térségéről" beszél.
   Egy-két napja falragaszok vannak, hogy jelentkezzenek a kikeresztelkedett zsidók és a vegyes házasságban élők. (Csak a csillagviselők.) Beszélnek ultimátumról (amerikai), a pápa közbelépéséről, stb. Nem tudunk semmit. Erre a napra mindenki azt terjesztette, hogy "ma egészen összebombázzák Budapestet", de természetesen, mint a dátumok általában, ez sem válik be.

Július 6.
Délelőtt megjelenik Sárvári egy napra, munkaszolgálatos sapkában, katona kíséri. Aztán Horváth, rendőrrel. Az öreg Sárváriné is megjelenik és visszakéri a francia ruhaanyagot, amit "csináltasson egy szép ruhát magának kedves Bodorné" buzdítással rám tukmált. Persze nem csináltattam belőle, hanem mondtam, hogy megőrzöm neki. Most a gettóban "nincs mit fölvennie" (csak három koffer ruhája van, de azt hiszem nem bír kipakolni, és nem tudná egyik ruháját sem kivasalni, rendetlen és ügyetlen). Sárvári nincs tisztában a helyzettel és valami olyasmit vár, hogy Molnár útján élelmiszert csempésszek az anyjának. Ezt nem lehet. Sárvári nagyon le van sülve, hosszú a haja és határozottan lefoszlottak róla a "kegyelmes urak" - de csak külsőleg. Nem csalódtam bennük; Horváthban legalább van "tenu", azt a hülyeséget mondja nekem, "az úr a pokolban is úr" de ez nála igaz.
   Feri vár a kapuban. Zsidóktól akar pénzt, élelmiszert visz a monori deportációs táborba. Szabad ég alatt vannak összezsúfolva az emberek és éheznek. Feri már csak a "méltó" emberek mentésével foglalkozik. Egész pénzük rámegy. Feri ismer munkásokat, akik a heti keresetüket egészen odaadják. A németek elégedetlenek a kormánnyal, mert nemcsak zsidózás, hanem totális mozgósítás is kell nekik. Állítólag a svéd király is ultimátumot idézett volna Magyarországhoz. Eddig a hírek szerint kb. 100.000 zsidót végeztek volna ki.
   Elválunk egymástól, ő is, én is, levelet viszünk egy-egy csillagos házba. Haza. Délután kijön Magda váratlanul. Egymás szájából kapkodva a szavakat elmondjuk a jól ismert dolgokat mindig újabb részletekkel, a kegyetlenkedést, a forradalmi hangulatot, a rettenetes rablógazdálkodást és a háború közeli katasztrófális végét. Közben kijön Margithoz a rendőr Jani, aki részt vett a pestszenterzsébeti zsidók elszállításában. Irtózik az egésztől, utálja a csendőröket, "veszettek," össze is kapott az egyikkel, és a végén ő fizetett kenyeret a zsidóknak, mert annyira elvették a pénzüket és mindenüket, hogy még az útravalót sem tudták megvenni.
   A "Magyarország"-ban a rendes hadijelentés címe ma ez volt: "Nem igaz, hogy összeomlás fenyegeti a német keleti arcvonalat!" Először írták ki az összeomlás szót. Most olyan gyorsan követik egymást a harctéri események, hogy legtöbbször a délben a "Pest"-ben megjelent hadi helyzet már más lesz, mire kijön az esti "Magyarország". A Führer kis beszédkét intézett a hadiipar vezetőihez, ahol a lehetetlennek lehetővé tétele a fő technikai és katonai feladat.
   Hirtelen hallja az ember újra az 1938-as és 39-es beszédeket, amint ordít a rádióban, órák hosszat.

Július 7.
Nagyszerű kánikula. Riadó 9.30-12.45. Nincs semmi. Lent dolgozom Lukáccsal és Tomaival a pincében. Ebéd Savarin-ben Lukáccsal, szemben velünk két undok német pasas figyel. Fekete, aztán felmegyünk Gerdeshez. 75-össel haza.
   Mindenütt mesélik, hogy előző nap nagy puccskísérlet volt a kormány ellen. Igaz, hogy feltűnő sok csendőr és páncélkocsi járt az utcán, de azt már alig veszi észre az ember! Állítólag Baky "tört a hatalomra". Mások szerint meg is lesz az új kormány, Imrédy miniszterelnök és Szálasi honvédelmi miniszter! Nyilasok harca egymás ellen.

Július 8.
Forró napsütés, szombat. Gerdesnek vállaltam valami külön munkát ezért elmegyek délben. Van egy óránk, és 12-1-ig elmegyünk Lukáccsal megnézni az Andrássy utat. A július 2-i bombázás itt nagy károkat okozott. Azt is lehet mondani, hogy végig a Hitler tértől a Hősök teréig minden ház megsérült. A Lendvay utca és Délibáb utca tele romba dőlt házakkal. A földalatti több helyen beszakadt, már dolgoznak aszfaltfúrókkal, belátni a pályatestre és az aszfalt a becsapódás mögött olyan hullámos, mint amikor a szél felborzolja a vizet.
   Gerdestől haza, elég undok munka, német műszaki leírás, de csak gépelés. Sok javítandó van benne.

Július 9.
Kánikula, a teraszon dolgozom, délután megjelennek Deákék. Deák előadja az Imrédy beszédet és különösen a "halogató háború" előnyeit, amelyek tényleg mindinkább nyilvánvalókká válnak! Az oroszok már "Vilna térségében"!

Július 10. és 11.
Hideg lett, két nap szabadságot vettem ki, otthon dolgozom. Vasárnap éjjel nagy vihar volt, erre most esik.

Július 12.
Nem volt lelkierőm bemenni a hivatalba, elviszem Gerdeshez a munkát, még csak most jön a számok beírása! Dauer. Gerdes rögtön fizetett és ezért ebéd a Véndiákban.
   Fel akarok adni egy sürgönyt Genfbe. A Főpostán nincs tinta; a Párisi utcán elindulok a tasakoshoz, hogy majd ott kérek. De nem lehet átmenni az utcán, mert bombakár miatt a Váci utca felőli rész le van zárva. Elkerülök másik úton a tasakoshoz a Váci utcába, kisül, hogy zsidó volt a műhely tulajdonosa és a bőrkormánybiztosság lezárta július 12-én! Éppen aznap. Hogy a fehér vászonruhát, amiből tasakot csináltattam, viszontlátom-e valamilyen formában, nem tudom. Elmegyek Deákékhoz és ott kitöltöm blankettát.
   Visszamegyek a Főpostára, kisül, hogy a hadiüzemi igazolványom nem jó, mert vagy érvényes útlevél, (kinek van útlevele?) vagy MÁV igazolvány kell. Megkérdezem, hogy ha Vecsésen lakom, akkor kevésbé vagyok kém? Kidobnak; erre elmegyek a Nyugatihoz, és ott szerencsém van, felveszik a sürgönyt s elfogadják az igazolványt.

Július 14.
Riadó 9.30-11.15. Semmi. Mari ágyban, haza megyek rögtön hivatal után hozzá. Sürgöny Genfből!!

Július 15.
Szombat. egész nap zavarórepülés. Napozás, fél 5-ös fogassal kijön Gyurka édesanyja és Mária. Nem törődtek a zavarókkal, nem is lett semmi. Ahogy elébük megyek, mindenki les fel az úton, hogy "ezek idegen vadászok". 8-ra a Torockó utcába megyek hivatali piknikre.
   Egész jó, még táncolunk is. Gyönyörű éjszakában fél 11-es fogassal haza.

Július 16.
Már korán reggel zavaró repülés. Riadó 10.05-10.40-ig. Dolgozunk a konyhában Margittal. Este 310-kor van elsötétítés. Fél 10 felé már nagy mászkálás a Verebiék házában, akkor behúzzák a függönyt, de mint egy bábjátékban mozognak az árnyak. Az ágyból nézem. Pont háromnegyed 10-kor meghal Verebi. 7 éve beteg. Kimegyek az udvarra, komor sötétség, megint lehűl az idő.

Július 17.
Borult idő, gyorsan haza hivatal után. Nem akarom, hogy Marit a "halottal" rémisztgessék. Margit úgy félt, hogy egész éjjel nem aludt és Ferihez és Bolihoz folyamodott. Nem értem. Délután fekszünk Marival az alsó verandán, akkor megáll a halottaskocsi és kiviszik a koporsót. A kocsiban már van két koporsó.-

Július 18.
Komissiók, Paula néniék. Vilna már régen elesett, Augustovot emlegetik (Keletporosz határ). Haza, vacsora után még gyomláljuk a nagy ágyást, Boli kapálja, Margit segít.

Július 19.
Haza ebédre, 4 órakor Verebi temetése, gyönyörű helyre, a felső kiskapuk közelébe. Még Csányiék is eljöttek; a sok bombázás hatása alatt ők is régi Márton hegyinek érzik magukat. Temetés után hazamegyünk mind, Boli füvet nyír és én gereblyézem.

Július 20.
Ötig ülök a hivatalban. 80 nyolclapos ívet kell elkészítenünk az EMK-nak. (Kulcsárt már Aladár korában kezdtem utálni.)Rengeteg hülye, fölösleges kérdés. Persze be kell írni a férj és feleség összes nagyszüleit, állásait, stb. Nem sajnálom az Aladárokat, de egyszerűbben is ki lehetne őket tenni. Utána fogorvoshoz Marival. Sanyi a Wolf Károly úti lakáson rendel!

Július 21.
Szigeti szobájában dolgozom, a rádió folyton mondja a zavaró repüléseket. Ebédre fél kg sárgabarackot eszem három jó Gerbeaud süteménnyel. Egyszer csak szól a zene, a rádió műsort ad, aztán hirtelen: "Légoltalom vigyázz, Budapest!" Sziréna, rohanunk le, én cipelem a papírokat, mert nincs az a hatalom, hogy még egyszer megcsinálnám ezt a munkát. Csak 1.45-2.10-ig van riadó. Nem bombáztak, de jól megnáthásodtam kabát nélkül izzadtan egy szál fekete munkaköpenyben a pincében. Este 8-kor abbahagyom a munkát, a többiek még maradnak, elmegyek. Csak most hallom, hogy előző nap merényletet követtek el Hitler ellen! Az esti "Magyarország"-ban Hitler szózata, érdekes benne az a mondat,, hogy "ne fogadjatok el parancsot olyan hatóságtól, amelyik az árulókkal áll összeköttetésben." Azt kell hinnünk, hogy polgárháborús állapotok vannak.

Július 22.
Szombat, haza ebédre, szinte álomkóros vagyok. Egész júliusban rosszul alszom. Délután Médiék. Lali meséli Serédi pásztorlevelét; a felolvasást a templomokban állítólag az éjféli rádióbemondás tiltotta meg. Nagy vihar támad, de vacsora után kint bridgezünk fél 10-ig.

Július 23.
Reggel eltakarítjuk a viharban letört ágakat és piszkot a kertben, de már 10-kor elkezd esni és zuhog délutánig. Délelőtt bridgezünk a verandán, ebéd után kifekszem, a gyerekek hétórai misére mennek, én Bobival sétálni háromnegyed 7-9 óráig.

Július 24.
Szigeti meséli, hogy Lukácsot elvitték a Gestapóhoz, fel a Svábhegyre. 6 órán keresztül kihallgatták, nagyon udvariasan, persze éjjel; többek között azt is megkérdezték tőle, hogy mit beszélt a Savarin-ben Bodor Györgynével és hogy miért szokott vele ebédelni.
   Lukácsnak sok zsidó ismerőse van, biztos vagyonrejtegetéssel gyanúsítják.
   Az utolsó napokban rengeteg ilyen feljelentés volt, egész Magyarország Aladár-rendelettel és zsidó vagyonrejtegetés kutatásával foglalkozott. Megjegyzem a puccs meghiúsulása óta a terror szemmel láthatólag enyhült, nem tudunk újabb deportálásokról.
   Amikor kimegyek a hivatalból megveszem a "Pest"-et, Lembergben és Lublinban utcai harcok... Alig hiszek a szememnek. Kezdődnek a támadások magyar részen is, Kolomeánál.

Július 25.
Már jó pár napja náthás vagyok. Olga megjelenik, elmeséli, hogy szokott beszélgetni a munkaszolgálatosokkal: bokorszéthajlítás 10 P, ugyanott angol rádió hallgatás 100 P. Ott (a munkaszolgálatosoknál ) is enyhülést tapasztaltak, de szerinte mégis lesz egy jobbratolódás. - Este Bobival lekísérem őt a Nagysalló útra.
   Délelőtt ülés volt. Tomai át se nézte a tárgyakat és csak hárman voltunk Pallaival, akivel üdülés dolgozni, különösen Sárvári után. Tomainak fogalma sincs semmiről. Folyton légoltalom vigyázz! van a környéken, de nem lesz belőle semmi, Németországot bombázzák. Szegény Horváthnénak úgy volt, hogy leszerel az ura, de most behívták a frontra. Vigasztalom Szabó Erzsit, akinek 1-2 hete eltűnt a vőlegénye, hogy örüljön, hogy most nincs benne a rémes dolgokban.

Július 26.
Lublin elestét jelenti a "Pest". Minden tele van az újabb, a totálisnál totálisabb hitleri mozgósítással. Kérdés, hogy mi mennyire fogunk mozgósítani? Ma tart beszédet Göbbels a rádióban a merényletről. Igaz, a már következő napon a Magyarországban ez volt a cikk címe: Emberroncs volt Hitler merénylője. Szerettem volna erről bővebbet tudni, de csak az derült ki, hogy nem volt zsidó, nem volt kommunista, angol se volt és Hitler környezetéhez tartozott, szóval a megoldás: emberroncs volt!
   Délelőtt megjelent Horváth dr. a hivatalban, csillag nélkül, rendőri kíséret nélkül (múltkor úgy jöttek, hogy Sárvárit katona kísérte, - persze összetegeződött vele, mint annakidején a Suhayval, ez a legújabb "társadalmi összeköttetése. Horváthot rendőr kísérte, ő persze nem tegeződött és szokott grandezzával jött, ugyan lekopasztott fejjel!). Nagy meglepetés, közben elintézte, hogy svéd állampolgár lett. Tomai rögtön összetegeződött vele.
   Előző héten, amikor még zsidó rab volt, 1 tekercs cérnát kért hivatalosan, de Tomai nem adott neki azzal, hogy zsidónak egy orsót sem.
   Sárváriné is jött és most meg a vásznat kérte vissza, amit elcipeltem, hogy agyon ne üssék miatta; természetesen hozzá se nyúl senki, de mégis félti.
   Délután feljönnek Gizáék és Sanyi, a Lahmné temetéséről. Velük van a Magdus ura, a Kálmán is.
   A kilátóban beszélgetünk bor és őszibarack mellett. Sanyi elmondja, hogy a puccs úgy pattant ki, hogy Görgey Vince unokaöccse, egy zászlós, egy másik tiszttel fogott egy spicces bakát a Zugligetben és beültették az autójukba azzal, hogy hazafias tettet kell végrehajtania, valakit le kell lőni. A baka folyton érdeklődött, hogy ki legyen az. Mikor a miniszterelnökség elé hajtattak és megmondták neki, hogy a bárciházi Bárczy (miért? milyen nevetséges!) a baka ezt megtagadta. Erre a zászlós ráfogta a revolverét, de a baka sem volt rest, "tarkón lőtte" a zászlóst. Persze nagy csődület, a bakát később napiparancsban megdicsérték; a csendőrök és csendőrnek öltözött nyilasok ellen felvonultatták a szombathelyi és esztergomi páncélosokat. Ők mindenre készen beásták magukat, főleg a Károly laktanyában és Óbudán volt rengeteg készültség. Endre és Baky belátták, hogy elkéstek. Lázár, aki a katonákat vezette (a testőrség parancsnoka) azt ajánlotta Horthynak, hogy lövesse őket agyon, de Horthy nem akarta. Endre és Baky megint szabadlábon vannak. Egyesek szerint még nyilasabb kormány lesz, mások szerint katonai diktatúra. Azt is mondják, hogy a magyarok vonják vissza a hadianyagot a Kárpátokon keresztül, nehogy úgy járjanak, mint Húsvét előtt. Olyan hírek is vannak, hogyha az oroszok Magyarország területére lépnek, beszüntetnénk az ellenségeskedést. - Mi esetleg igen, de kérdés, hogy a németek is? Sanyi azt mondja, hogy Csatay szerint az oroszok két hónap alatt Berlinben vannak. Mindenesetre megjelent a rendelet a gyerekek elköltöztetésére, egyelőre részletek nélkül, de Marit is érintené. Már jó pár napja szó van arról, hogy esetleg Szathmárynéval és a két gyerekkel utazzon el Mari is.
   De most kisült, hogy Miskolc vidékére! Megmondtam, hogy addig ne menjenek most már, amíg el nem dől az orosz helyzet.

Július 27.
Riadó 9.25-10.45. Megint váratlanul jön, nem annyira ugyan mint múltkor. Úgy látszik a gépek elmentek, mintha német irányban mennének és visszafordultak. Boli és Napó szerint a kiskapui jegenyefa irányából jöttek. Hamar halljuk a pufogást; mikor feljövünk (már jóval előbb volt "légoltalom pihenj") a szokott nagy füst. Csepelt étre és annyit sejtünk, hogy Buda legdélibb részét. Haza ebédre. Mari kis megnyúlt pofával folyton meséli, hogy megint volt boszorkánytánc (azt nevezi így, amikor a légnyomás rázza az ablakokat és ajtókat) az ebédlőajtót be is csapta, de nem tört be semmi, mert minden nyitva volt. Elmegyünk Paula néniékhez, Jenő bácsi 72. születésnapja van. - Én rumot viszek, Napó valami snapszot és levendulába ágyazott tojást.
   Hallgatunk rádiót, az oroszok elérték a Visztulát. megint zavarórepülés, aztán műsor, aztán megint zavarás, erre elindulunk a 19-es fogassal haza. Három nagy tüzet látunk Csepelen, a középső széles kiterjedésű. Budán is látni messze délen a füstöt. Másnap megtudjuk, hogy a fegyvergyárat találták el (6.000 ember rohan 10 percig amíg a bunkerekhez elér, el is késtek, sok halott volt) azonkívül Albertfalva-Budafok, nem mennek a vonatok, nincs sín. Mari "fél, hogy a tűz bevilágít a szobájába". Lefekszünk; alig kezdődnek el a hírek, vagy nyolcadszor szakítják meg a műsort, de végül nyugodt éjszaka, nincs semmi.

Július 28.
Sárvári bejön a hivatalba. Az a hír járja, hogy rendkívüli vonatkorlátozások vannak. Mozgósítás? 30 évvel ezelőtt ilyenkor, volt. Otthon ebédelek, még mindig náthás vagyok undokul, fél 7-re le Liliékhez a temetőn át gyalog. A temető kapunál veszek egy "Magyarország"-ot; feladták Dünaburgot, Bialystokot, Bresztet Litovszkot és Lemberget! Liliék azt mondják, hogy 2 magyar hadtest megadta magát, az erdőben elszéledtek a seregek és 15 km-nyire vannak a határtól az oroszok. Jóska még 2 %-ra hisz a német győzelemben! Különben egészen egyeznek a nézeteink, utáljuk, és torkig vagyunk a "túszok"-kal, "elhurcolásokkal" és nagyon valószínű, hogy most majd jön a retorzió. Az utóbbi időben a német beállításúakhoz hasonlóan a zsidók nagyon irreálisak (nem is nagyon tudtak objektíven gondolkodni), szinte fehérlovas Shakespeare hősök bevonulásának képzelik az oroszokat, akik azután rögtön valami ideális közép-európai angol irányítású konglomerátumnak nyújtanak át bennünket! Az ember nem tudja, nevessen, vagy bosszankodjék-e. Teljesen elfelejtik, hogy itt terror volt, amire biztosan terror a felelet!
   Bakucz autón elvisz a Mártonhegyi út aljáig (nincs benzinje és 3 nap múlva nincs kocsija sem) onnan felsétálok, gyönyörű félhold világít, a Fodor utcánál álldogálnak az emberek és nézik az elsötétítésben rémesen kiemelkedő tüzet, mert Csepel még mindig, változatlanul ég a csütörtök délelőtti támadás óta, most már második éjjel. Ekkora támadás nem érte még Csepelt. Állítólag 80%-os a kár, ezt a kis Várady mondja, aki a mi raktárunkban volt, és megint szerencsésen megúszta a bombázást, most sem volt kint.
   Fél 11-kor lefekszem, persze már mindenki alszik, levél most már sohasem jön; ez a július igazán komorsággal nehezedett az emberre.

Július 29.
Mikor elindulok 12-kor a hivatalból (szombat) már zavarórepülés van. A villamosmegállónál Boros lelkesen olvassa, hogy 130 bolsevista páncélost lőttek le a németek. Jó nyilas természete megakadályozza, hogy mást is elolvasson a hadijelentésből. Hozzáteheti még, hogy "2139 francia orvlövészt felkoncoltunk" mert újabban ez az ízléses szöveg ismétlődik hatásosan a jelentésekben, pld. Lemberg, Bialystok, Litovszk, Dünaburg feladásának közlése után.
   Megebédelünk, aztán a rendes szombati 1 órás és fél 2-es sziréna után harmadszor is sziréna! Riadó 1.45-2.05-ig. Napozok, nem történik semmi. Este lefutok a Fodor utcához megnézni Csepelt, még mindig látni a tüzet.

Július 30.
Komisz éjszaka után 7-kor felébredek, jön a honvéd, aki szolgálatban van a kocsinál és mondja, hogy 5 óra óta van zavarórepülés.
   Megreggelizünk, fürdünk, gyorsan kavarjuk a tésztát Marival, és diót törünk, mert folyton mondják a zavarásokat, s délutánra jönnek a Dudás gyerekek; el akarunk készülni a riadó előtt.
   10.30-kor riadó, sokáig nincs semmi. Aztán látjuk a gépeket, a kondenzcsíkok fehér alapján, bombázást nem látunk, de most sokkal nagyobb az elhárítás, mert új ágyú van a 75-ös végénél és a Fodor utcában is valami új mozgó vadállat lő. Boli, Mari, Margit én és az egyik honvéd fönt nézünk, Napó lent a verandán ringatózik abban a tévhitben, hogy oda nem esnek repeszek. Látunk egy Liberátort leesni, (a Farkasrétre megint) és csodálatosan közel ugrik ki egy ejtőernyős (állítólag a Nagysalló utcai trafik mellett fogták el, magyar pénz és Szlovákiára szóló jegy is volt nála). Ahogy esik le, folyton lőnek rá. Bolival drukkolunk neki, de úgyis mindegy, a propaganda hatására egész bizonytalan a sorsa. 12.45-kor lefújnak.
   Igaz, elfelejtettem leírni, hogy előző nap voltunk a svábhegyi strandon. A szanatórium "SS Feldlazarett", de azért váltottunk jegyet, Médi, Mari és én és bementünk. Mindenütt csíkosban német katonák s német lányok. A békés szombat délutánnak vége. Különben nagy csalódás nekem, azt hitem, hogy most csendes lesz, de alig változott valami. Csak most a zsidók gramofonja helyett "Laute"-n és bendzsón ordítanak át az ember feje felett (elég sok korpulens és totyakos is van köztük) és nem a Fodor iskola ifjai, hanem SS ifjak ugranak négyesben a fejedre, ha úszol. Médi felháborodik, hogy "kisajátítják" a helyet és hogy "prolik". "A mi sebesültjeinknek is jó lenne" mondja. Erre megkérdezem, hogy ha így rajong a szövetségesekkel való strandolásért, mit gondol, mi igaz abból, hogy a franciák mennyire rajonganak a németekért, akikkel Isten segítségével már 4 éve strandolnak együtt, hogy másról ne beszéljünk. Én azért nem vagyok ennyire oda és máskor is el fogok jönni; nem tart soká és érdekel.
   Délután alszom kicsit az ablak alatt, megint beborult, dörög; biztos nem jönnek a Dudás-gyerekek, pedig a tésztát gyönyörűen megsütöttük a legnagyobb lövöldözés alatt. Elkezd esni, kicsit bridgezünk a gyerekekkel; este jön a Feri és meséli, hogy éppen az Üllői-úton villamoson ült, amikor estek a röpcédulák (kéz-kezet mos: arról ír, hogy Imrédy szerint "sem a kormány, sem egy magyar ember kezéhez nem tapad zsidó vér"; mi is találtunk a kertben, persze megint Mari). A vezető megállította a villamost, leszállt, aztán szólt egy műszaki embernek, aki éppen mellette ált, hogy egy kicsit vezesse a kocsit, s aztán egy rendőrrel, meg Ferivel elkezdték olvasni a röpcédulát!
   Korán eszünk, Boli lemegy a 7-es misére, mi meg Marival elsétálunk rövidebb átjárót keresni Paula néniék felé. Így keringünk a Fodor környékén, végül az Óra úton jövünk haza a piarista telek mellett. Éjjel megint zavarók, de jó éjszaka, eső és dörgés, ami kell egyrészt a kukoricának, másrészt jót tesz a tűznek és elveszi a kedvét a repülőknek. Ilyenkor még félősek is jól alszanak.
   Azt hisszük, hogy megint Csepelt bombázták; másnap mondják, hogy azonkívül a Horthy-ligetet.