A SZOCIOGRÁFIA MAGATARTÁSA

Az előszó címét Berkovits Györgytől kölcsönöztem, aki 1981-ben az (akkor) fiatal szociográfusok antológiájában tartott terepszemlét a műfaj sajátosságairól és lehetőségeiről. Berkovits a "régi" Mozgó Világ (1975. december - 1983. december) szociográfiai rovatának szerkesztőjeként számos kitűnő alkotót bocsátott útjára. A "régi" Mozgó e szám anyagának összeállításakor számomra is alapvető forrás volt.

A szociográfia magatartása - a szociográfus magatartása. Milyen elemekből áll össze ez az attitűd? Emberekről - egyes emberekről, életutakról, élethelyzetekről, kisebb vagy nagyobb embercsoportok, társadalmi rétegek életviszonyairól tudósítanak a szociográfiák. Mi teszi különössé ezt a műfajt és kifejezetten ebben a tematikus számban újraközölt alkotásokat? A szociográfus magatartása. Az odafordulás és az őszinte érdeklődés szándéka. A meghallgatás ünnepe. A "megalázottak és megszomorítottak" iránti részvét. Igen, sokszor érezhetően részvéttel telítve, de sohasem érzelgősen! A megismerés és a megértés igénye. A föltáró magatartás. A társadalomkritikai él. A szembesítés kellemetlensége. A társadalom szembesítése: Nézzétek! Ez van, ilyenek vagyunk! Szembesülés a társadalommal, és végső soron önmagunkkal. A "mindenkori" hivatalosság kockafejű apparatcsikjainak, továbbá bizonyos olvasói csoportoknak az értetlensége, sőt értetlenkedése. A "fehéret is feketére festés", a "sötéten látás és láttatás" vádja. A vád botránya.

S az írótársaik nyomába szegődő vagy éppen önállóan, saját elhatározásból útra kelő fotósok (szociofotósok!) fényképei! Egy-egy mélyen barázdált emberi arc - vagyis egy-egy emberi sors - bemutatása, egy rebbenő kézmozdulat pillanatának megörökítése, a társadalmi léthelyzetekre való rácsodálkozás ezeket az alkotásokat a szociográfiai irodalom javával egyenrangúvá avatja. A fotókon olyan emberekkel "találkozunk", olyan életviszonyokra, lakóhelyre, tárgyi környezetre pillanthatunk, amelyek nagy részével a saját, lehatárolt, szűk "valóságunkban" általában nem kerülünk kapcsolatba. A közölt fotókon túl Albertini Béla fotótörténeti kistanulmánya és Varga Balázs filmtanulmánya ezen törekvések jelzésszerű, rövid terjedelmű, de tartalmas értékelését adja.

Kossuth Lajos (2002 az Ő éve!) a Pesti Hírlap első számában (1841. Télhó [január] 2-án) azt írta, hogy újonnan induló lapja tükör, kalauz és raktár legyen; elképzelése szerint ezek mentén is kifejlődhet a magyar társadalmi nyilvánosság. (A Pesti Hírlap a "lázító" valóság híradója volt.) Tükör, kalauz és raktár: a magyar szociográfiai irodalom is betölthet efféle szerepet. Tükör volt már a saját korában is, a szembesítést elvégző, a valóság szeleteit közvetítő tükör. Kalauz a társadalom erdejének (sokszor rejtett és rejtelmes) ösvényein, de kalauz a társadalmi jelenségek, az összefüggések megismerésében és megértésében is. Raktár, hiszen az elmúlt (a 20.!) század magyar társadalmainak bizonyos mélyrétegei szinte kizárólag a szociográfiák újraolvasásával, vagy éppen a szociofotók és szociofilmek (filmszociográfiák) megtekintésével tárulnak föl.

A szociográfia ma halott. Vagy csupán tetszhalott? Az elmúlt évtizedben nagyon kevés efféle műfajú alkotás látott napvilágot Magyarországon, s még gyérebb azoknak a száma, amelyek a minőségi követelményeknek is megfelelnek. Az 1990-es években sokkal inkább a tényfeltáró riport, a leleplező kistanulmány volt a jellemző. Nem tagadom ezen írások fontosságát, csakhogy bennük elsősorban "ügyek" (kétségtelenül a köz érdeklődésére számot tartó témák, skandalumok) kerülnek a középpontba, s nem "emberek". A magyar szociográfia történetét ismerve úgy látom, hogy van esély a műfaj föltámadására. Ezt a következő évtized fogja eldönteni.

Ne sirassuk el a szociográfiát, hiszen a raktárban bőséges matéria található! Van tehát múltja, lesz mihez visszatérni, lesz miből építkezni! Addig is olvassuk újra az ebben a tematikus számban közölt szövegeket (jó szövegeket!), nézzük meg újra és újra a fotókat! Gondolkodjunk és okuljunk. Kossuth szavaival élve: "S most a dologra!"

Budapesten, 2002. Télhó [január] 2-án

Németh György