EPA Budapesti Negyed 18-19. (1997/4-1998/1) SzerzőGerle J.: "Kicsinyekre ... vigyázat!" < > Kerényi-Szegő-Vargha: Nemzeti-jelentés

Előterjesztés a Nemzeti Színházról
Egy kormány-előterjesztés elé
____________
TÖRÖK ANDRÁS

      A Nemzeti Színház felépítésének ügyét a 21. század végén alighanem építéspolitikai fordulópontnak fogják látni.
      Tisztelettel gondolnak vissza majd Antall Józsefre, aki az 1990-es évek elején - a mélyülő válság miatt - minden nemzeti elkötelezettsége ellenére sem látta időszerűnek az építkezés napirendre tűzését. Erre 1994-95-ben, a takarékossági intézkedések árnyékában sem volt nagy esély, csak egy üzletember víziója nyomán, aki hajlandó lett volna átépíteni a birtokában lévő New York-palotát afféle budapesti Pompidou Centre-rá. Ekkor merült fel: nem lehet-e elég az adományozók pénze, a nagyszerű műemlék hasznosítására irányuló befektetés összege, valamint szerény költségvetési hozzájárulás együttesen egy reális méretű Nemzeti Színház felépítésére?

      Talán elég lehetett volna. A színházi szakma pártolta a New York-palotába telepítést, az építész szakma élesen támadta az ötletet, sokallotta a vállalandó kompromisszumokat. Sőt, voltak, akik az elvi lehetőséget is kizárták. A közvélemény egy része pedig a környéket nem találta elég méltónak.
      A kormány 1995 novemberében eldöntötte, hogy akar Nemzeti Színházat építeni. Bátor, optimista döntés volt ez, hiszen a kulturális elit nem sorolta a prioritások élére a Nemzeti Színház ügyét. A közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége viszont támogatta az építést. A kormány hitt az előbb-utóbb bekövetkező élénkülésben már akkor is, amikor a számok még nem ezt mutatták. 1996 februárjában döntött az Erzsébet téri helyszín mellett.
      A színházi szakma 1995. február 28-i Nemzeti Színház-konferenciája (teljes anyagát lásd a Színház című folyóirat 1995 májusi számában), majd a New York-palota körüli csetepaték mind segítettek kimunkálni egy reális színházszakmai és -építészeti programot. A bírálóbizottság világszerte párját ritkítóan egyöntetű döntést hozott. Ez is fordulópont a magyar közéletben: tiszta pályázat, egyértelmű döntés. A nyertes tervet támogatja az építész-szakma, a színházi szakma, a Nemzeti Színház társulata. A közvéleménynek a győztes terv persze „kicsit túl modern” - így szokott ez lenni, így van ez jól.
      Mielőtt végképp elfelejtenénk a múltat, hadd álljon itt azon emberek névsora, akik az új Nemzeti Színház ügyének újbóli napirendre tűzése körül fontos szerepet játszottak, nem említve a főszereplőket, a két minisztert és a miniszterelnököt:
      Bálint Imre, Farkas Ferenc, Finta József, Kerényi Imre, Kertész András, Princz Gábor, Rajk László, Schneller István, Schwajda György, Somogyi Botond, Szabó István, Szegő György, Vargha Mihály.

      Az alább olvasható kormány-előterjesztés nem tipikus terméke a kilencvenes évek közepén működött minisztériumi apparátusnak. Inkább a szakszerűség, a lelkesedés és ihlet elegye. Egy bukásra ítélt, túl sokat akaró, túl sok konfliktust vállaló, neofita módon modernizálni akaró politika ma már megható dokumentuma.

      Az ősrégi közigazgatási bölcsesség szerint „mindig csak a határozati javaslat számít.” Ebből a szempontból az előterjesztés megbukott. Hiszen a kormány nem a felkínált lehetőségek közül választott. Ellenben visszavonhatatlanul elkötelezte magát az építés mellett.

      Nagy szerencséje a magyar színháztörténetnek, hogy e kötet szerkesztője, az alábbi előterjesztés szerzője 1995 tavaszán még nem ismerte Vadas Ferenc kutatásait. Soha nem lett volna bátorsága elővenni a Nemzeti Színház felépítésének ügyét a meg nem oldható problémák kosarából.

      Lehetőségek a Nemzeti Színház végleges elhelyezésére
      1995. november

      A közölt szöveg a szerző számítógépéből származik - csaknem teljesen megegyezik az 1995. november 23-i kormányülésen tárgyalt szöveggel. A ma hatályos jogszabályok szerint a kormányülés anyaga nem nyilvános 2025. november 23-ig.

      Bevezetés
      Az utóbbi harminc évben időről időre szóba került az új budapesti Nemzeti Színház felépítése. A Nemzeti Színház ügye szimbolikus ügy a magyar nemzet számára, így épülete is szimbólum kell hogy legyen. A magyar kormányzatnak kötelessége pontot tenni a 150-200 éve húzódó ügy végére, főleg azért, mert elődeink ebben az évszázadban két Nemzeti Színházat le is bontottak. A színházi szakma joggal érzi úgy, kárpótlás jár azért, hogy a Grassalkovich Antal által a Nemzeti Színháznak örökös tulajdonul adományozott telken ma nem a Nemzeti Színház áll. Az adományozó emberek türelme pedig véges - a művelődési tárcának erkölcsi kötelessége a megoldást keresni.
      Budapesten az utóbbi ötven-hatvan évben nem épült új színház, bár számos átalakítás, felújítás történ. Többek között 1966 óta egy ilyen átépített hajlékban, a volt Magyar Színházban kénytelen meghúzni magát a Nemzeti Színház társulata a Hevesi Sándor téren. (Kamaraszínházként még a Várszínház áll rendelkezésre.)
      (...)
      Amennyiben törvény emlékezik meg az 1996. évi millecentenáriumról, úgy célszerű, hogy az megjelölje a Nemzeti Színház végleges elhelyezését mint célt, hasonlóan ahhoz, ahogy a millenniumról megemlékező törvény rendelkezett a Szépművészeti Múzeum felépítéséről.
      Az államtitkári értekezlet hangsúlyozta, hogy csak legalább 50-70 évre véglegesnek tekinthető elhelyezés megvalósítása jöhet szóba.

      Történeti vázlat
      Az első Nemzeti Színház-épület a mai Múzeum körúton álló Pesti Magyar Színház volt - ez lett 1840-től a Nemzeti Színház. Az a „nemzeti” igazi időszaka, amikor egy házban játszanak drámát, operát és népszínművet - magyar nyelven.
      1908-ban költözött át a Nemzeti Színház a Blaha Lujza térre, miután a régi színházat tűzveszélyesség miatt bezárták, majd 1913-ban lebontották. Helyére kiírtak pályázatot, de a színház nem épült meg.
      A Nemzeti Színház végleges otthonának felépítése már az első ötéves tervben benne volt, de ez puszta ígéret maradt.
      Az újabb fejezet bontással indult, 1964-ben, a Blaha Lujza téren. Az építészeti pályázatot (1965-66) megelőzte egy elhelyezési tervpályázat (1964), ennek eredménye: a színház legyen a Dózsa György úti felvonulási téren és foglalja magába a dísztribünt.
      A szocialista országok körében meghirdetett nemzetközi pályázatnak győztese nem volt, a két második helyezett (egy lengyel és egy magyar) közül a magyar építész, Hofer Miklós kapott megbízást. Már ekkor elhangzottak bírálatok, hogy nincs szükség egy ilyen hatalmas színpadrendszerrel fölszerelt épületre.
      Bár pénzhiány miatt a színház építése elmaradt, a tervet az építész folyamatosan korszerűsítette. Többször mint ún. fejlesztési cél majdnem bekerült a kormányprogramba, míg 1983-ban ismét aktualizálták a tervet, és lakossági adakozást indítottak költségeinek előteremtésére. Az adakozás nem volt igazán sikeres, költségvetési forrás sem állt rendelkezésre, a helyszín ellen pedig sokan berzenkedtek, ezért a Dózsa György úti építkezés lekerült a napirendről.
      A nyolcvanas évek végén újra kiírtak két pályázatot. Egyet az elhelyezésre (1988), egyet az épületre (1989). Az elhelyezési pályázaton két győztes volt, így az építészeti pályázatot is két helyszínre hirdették (Erzsébet tér, illetve Dísz tér-Szent György tér a Várban).
      Sokak szerint hiba volt a pályázatot kiírni az 1965-ös pályázathoz hasonlóan óriási színpaddal rendelkező, irreálisan grandiózus épület-programra.
      Az első díjjal jutalmazott mű nem nyerte el sem a laikus, sem a szakmai közvélemény egyértelmű támogatását. „Az első díjat sajnálatosan egy inkább sportcsarnok jellegű épület terve nyerte, amely sem a városhoz, sem a színházi hagyományokhoz, sem gazdasági helyzetünkhöz nem alkalmazkodik, de technikailag sokat tud” - fejezte ki a közvélekedést egy szakcikk.
      A tervezésre az első díjas Ligeti Béla kapott megbízást, aki elkészítette a beruházási programtervet is. Eszerint 1990-es árakon 6 milliárd Ft volt a teljes becsült költség. A Kormány 1990. decemberében határozatba foglalta, hogy „a jelenkori gazdasági helyzetben és a közeljövőben nem valósítható meg az új Nemzeti Színház megépítése.”

      Hagyomány és újítás
      A Nemzeti Színház épületével kapcsolatban megfogalmazható elvárások összefoglalása
      A mai kőszínházi gyakorlat a reneszánsz végétől indulva a barokk korban bontakozott ki Európában. E hosszú folyamat során a születő polgárság a fejedelmi-főúri színjátszást leste el, tette magáévá. Magyarországon a reformkor volt az az aranykor, amikor - még a nemesség erős támogatásával - kialakult a nemzeti színjátszás, és annak lett magától értetődő módon híve a lassan öntudatra ébredő polgárság. Ebben az időben hihetetlenül fontos kulturális szerepet töltött be a Nemzeti Színház, majd a Népszínház, az Opera és a századfordulón gomba módra szaporodó többi színház.
      Egyrészt kialakult egyfajta hagyomány, másrészt szinte ezzel egyidőben a színház lett a modern újító törekvések egyik terepe. Mindez fokozottan érvényes a huszadik század első felére, amikor szinte születésük pillanatában szerepet kapnak a színházakban a képzőművészet újabb és újabb izmusai, de ugyanakkor a színház is visszahat a képzőművészetekre. Bármilyen furcsa, de mindeközben a színház világszerte meg tudja őrizni barokk gyökereit. A majd minden országban fennmaradó vagy éppen létrejövő Nemzeti Színházakban voltaképp hagyomány és újítás elegye jelenik meg, persze időben változóan, helyenként más és más összetételben. A Nemzeti Színház építészeti programjának megfogalmazásakor ma is ebből kell kiindulni.
      Az épületnek a művészetet kell szolgálnia. Ne legyen grandiózus, ne kívánja egy kiforratlan technikai újítás ráerőltetésével elfojtani a színház saját hagyományát és újításait. Ugyanakkor adja meg a lehetőséget arra, hogy a Nemzeti Színház egyszerre lehessen a hagyomány őrzője és újítások felmutatója, igazi színházi műhely, idős és fiatal művészek közössége.
      Maga az épület is megvalósíthatja a hagyomány és újítás együttélését, ha egy régi épületen belül egy jól tervezett, „high-tech” színház készülne el. Kívül hagyományos lenne, belül formájában hagyományos, felszereltségében újító (modern). Ez a megoldás a barokk színházból eredne, de a 21. századra mutatna.
      Ha sikerül lehetőséget teremteni egy teljesen új színház felépítésére, annak időtálló formai elemekkel, hangsúlyozottan őriznie kell a hagyományt, ám ugyanakkor tükrözve mind az építésben, mind a felszereltségben a mai kor magas, de nem önmagáért való technikai színvonalát. Ideális esetben az új épületben megvalósítható egy olyan színházi komplexum, amely három játszási helyet foglal magába (600-700 fős drámai színház + 250-300 fős kamaraszínház + 100 fős stúdiószínház). Mindehhez járul a teljes műszaki kiszolgáló háttér műhelyekkel és raktárakkal, de akkor lesz igazi Nemzeti Színház, ha a művészek és a technikai személyzet számára egyaránt tartalmazza az oktatás lehetőségét is. Több egységből álló komplexumról lévén szó, megvalósítása elképzelhető ütemezve is, ahogy arra a közelmúltból két hazai példa hozható fel, két Nemzeti Színház: a Pécsi és a Miskolci.

      Megoldási alaphelyzetek
      - üres telken új épület;
      - nem színházi célú műemlék épület átépítése;
      - létező színházépület rekonstrukciója, átépítése.

      Mindegyik megoldást a következő kritériumok szerint szükséges mérlegelni:
      - Elégítse ki a Nemzeti Színháztól elvárható színházszakmai követelményeket (Lásd a Mellékletet),
      - tegyen eleget az adakozók várakozásának,
      - legyen takarékos, azaz vessen számot az ország helyzetével,
      - lehetőség szerint járuljon hozzá valamely más (például műemléki) probléma megoldásához,
      - legyen a városnak méltó helyén,
      - rendelkezzen megfelelő közlekedési kapcsolatokkal,
      - városrendezési szempontból javítson a környezeten.

      1. Első alaphelyzet - üres telken új épület
      Ha van egyáltalán ideális eset, úgy ez az lehet, bár a megvalósításához is ideális helyzetre van szükség. E lehetőség fő előnye, hogy benne a színházi program maradéktalanul, kompromisszumok nélkül megvalósítható. A korábbi vitákra való tekintettel a budapesti Nemzeti Színház esetében ez azt jelenti, hogy új program meghatározására van szükség. Ezen új program ismeretében lenne kijelölhető a városon belül az új színház helye. Egy jól megtervezett és megépített új színház komoly városképalakító szereppel bír, viszont új épület esetében nagy az erkölcsi avulás kockázata. Új programot megvalósító új színház csak hosszú idő (3-5 év) alatt építhető meg.

       

      1/1. Az 1989. évi tervpályázat I. díjas terve
      Tervező: Ligeti Béla (KÖZTI)
      Helyszíne: Erzsébet tér

      A terv színháztechnikai újításokat tartalmaz, elsősorban ezekkel (egyfajta „totális színház” megvalósításával) kívánja létrehozni a magyar nemzet új színházát. Ezek az újítások azonban olyan áron valósíthatók meg, hogy a színház kevésbé lesz alkalmas hagyományos színházi működésre. Az épület nem harmonizál az építési helyszínnel, a környéken álló épületekkel.
      Ligeti Béla elkészítette az 1989. évi tervpályázat I. díjas tervének redukált változatát. A csökkentett program szinte kizárólag gazdasági megfontolásokat tartalmaz, a nagy nézőtér befogadóképességét 1050-ről 805 főre redukálja, 30 százalékkal csökkenti az épület alapterületét, amiből kiindulva a költségcsökkenés 24 százalékos. Így a teljes költséget 10 milliárdra becsüli. A tervezett építési idő 4 év. Javaslata szerint 1996. évi alapkőletétellel a befejezés 2000-re ütemezhető.

      Javasolt finanszírozása: 86 százalékban állami költségvetésből, a fennmaradó 14 százalék az eddig összegyűlt adományokból. A költségvetési összeg további csökkentése érhető el a garázsok, éttermek, kiállítótermek és egyéb, a színháztól függetlenül is működtethető létesítmények privatizálásával, melyek költségére konkrét javaslatokat a terv nem tartalmaz.

       

      1/2. Nemzeti Színház egy iroda-szálloda-kereskedelmi-garázs-komplexum részeként
      Dr. Finta József tanulmányterve
      Helyszíne: Erzsébet tér

      A tanulmány lényege: Az Erzsébet téren a parkoló és a buszállomás helyére (vagy esetleg a műemlékjellegű létesítmény fej-épületét bele is építve) olyan vegyes funkciójú együttest javasol építeni, amelynek része - belső magja - a Nemzeti Színház, külső keretében pedig szálloda, kereskedelmi egységek, irodaház, áruház, illetve 4-5. pinceszintjén garázs (részben közgarázs) létesülne. A tanulmány szerint ez az együttes előnyös financiális és szerkezeti feltételeket teremt a Színház felépíthetőségéhez. Az objektum - összetett funkciója mellett - városképi megfontolásokat is tartalmaz: újra úttá formálni a Bajcsy-Zsilinszky út induló szakaszát, a Duna felé irányítani az Andrássy út érkezését, zárt városi térré alakítani az Erzsébet teret és lezárást adni a Károly körút-Deák Ferenc tér heterogén látványának.
      Dr. Finta József nem tartja fenn magának a szerzői jogot. A terv továbbgondolása esetén felmerül, hogy egy meghívásos pályázaton elsősorban az 1989. évi pályázat díjazottjainak kellene szerepelni (Ligeti Béla, Bán Ferenc, Heder Lajos, Dr. Finta József).

      Javasolt finanszírozása: a terv a Nemzeti Színház megépítéséhez szükséges összeget 12 milliárd Ft-ra becsüli, a telekre telepített egyéb funkciókból mintegy 4 milliárd forintra számít, az eddigi és további adakozásokat 2-2,5 milliárd forintra becsüli, így az összköltségből eleve rendelkezésre áll 6-6,5 milliárd Ft. Az állami költségvetést csak kb. 6 milliárd Ft terhelné, és ezt esetleg hosszúlejáratú hitel formájában biztosíthatnák a színházat keretező építmények finanszírozói.

       

      1/3. Nemzeti Színház egy iroda-szálloda-kereskedelmi -garázs-komplexum részeként
      Tervező: Heder Lajos
      Helyszíne: Erzsébet tér

      Az 1989. évi pályázat 3. díjjal jutalmazott pályaterve ugyanezt az elképzelést vetette fel. Annak idején a közvélemény szokatlannak találta a Nemzeti Színház összekapcsolását egy üzleti vállalkozással. Akármennyit is változott azóta a közgondolkodás, a New York palota-változat körüli sajtópolémia azt mutatja, hogy ma is sokan idegenkednek az ilyen elképzelésektől.
      A konstrukció nagyon bonyolult, a funkció kevert, kidolgozása és előkészítése hosszú időt vesz igénybe. Nagy előnye, hogy a költségvetési támogatást végső soron vállalhatóan alacsonyra szoríthatja.

      2. Második alaphelyzet - nem színházi célú, meglévő épület átépítése
      Programja jól behatárolható, mert ebben az építés keretei eleve határt szabnak, emiatt viszont - főleg színháztechnikai szempontból - kompromisszumokkal jár. Napjainkban Budapesten ez az aktuális építészeti megoldás és egyúttal ez a város lakói számára leginkább elfogadható változat.
      Azonos méretű új épülethez képest költségesebb, viszont nem teszi szükségessé három színházterem megépítését, mert más helyen lévő kamara- és stúdiószínház kapcsolódhat hozzá. Adott esetben ez a legjobban finanszírozható változat, és kedvező konstrukcióban az előző változatnál lényegesen gyorsabban megvalósítható: 2-3 év kell hozzá. Feszített munkatempóval elképzelhető az 1998. március 15-re való megnyitás.
      A Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakmai álláspontja egyértelműen az, hogy ezen irányban érdemes tovább vizsgálódni. Ezek a legtakarékosabb megoldások, mert a program behatárolt. Ugyanakkor régi épületekkel kapcsolatban az erkölcsi avulás nem lép fel (gondoljunk csak a Győri Kisfaludy Színház szomorú elöregedésére, vagy a Nemzeti Színház jelenlegi otthonára, mely valaha igencsak modernnek hatott). Az a meggyőződésünk alakult ki, hogy csak akkor érdemes a sokkal drágább új építkezést komolyan fontolóra venni, ha bebizonyosodik, hogy régi épületben nem alakítható ki méltó módon új színház.
      A tárcavéleményekben hiányolták a Várnegyedben történő elhelyezés újbóli mérlegelését. A Határozati javaslat minden eddigi elképzelés mérlegelését lehetővé teszi, s az a Várnegyedre is ki fog terjedni.

       

      2/1. Nemzeti Színház A New York-palotában
      A Bálint és Kertész Építészek Irodájának tanulmányterve
      Helyszíne: VII. Erzsébet körút 9-11. (Hrsz: 33669), illetve hozzákapcsolva az Erzsébet körút 7. (Hrsz: 33668) és az Osvát utca 8. (Hrsz: 33661) sz. alatti ingatlanok

      A jelentős építészeti és városképi értéket képviselő New York-palota - a földszintjén és pincéjében működő New York kávéház kivételével - jelenleg üresen áll. Az épület tulajdonosa, a Postabank - egyszerre mecénásként és finanszírozóként - ajánlatot tett a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak (MKM) a palota színházi és egyéb kulturális célú hasznosítására.
      A Bank megbízása alapján az építészek többféle variációban vázolták föl a lehetőségeket. Ezeket az MKM megvizsgáltatta egy szakértői bizottsággal, amely lehetségesnek tartja a színház létesítését, ha a szomszédos Athenaeum nyomda privatizálás előtt álló, használaton kívüli épülete is belevonható az átalakításba, és ugyanott színészszálló létesül a vendégszereplő társulatok számára. Bár egy meglévő épület átalakítása bizonyos kompromisszumokkal jár, de ezzel szembe állítható az az előny, amit a helyszín, az épület architektúrája és szelleme képvisel. Tömegközlekedési eszközökkel a palota jól megközelíthető, a parkolási és rakodási problémák megoldhatók. A szakértői vélemény alapján a tervezők elkészítették egy olyan változat vázlatait, melyben a belső udvar meglévő architektúrájába kerül a közel 800 fős nézőtér, a színpad pedig a szomszédos ingatlan felé bővül.
      A Műemlékfelügyeleti Igazgatóság a bemutatott tervet nem tartja megvalósítandónak, a túl nagymérvű bontás, azaz veszteség miatt.

      Javasolt finanszírozása: A bank nem kér vételárat a tulajdonában álló New York-palota alatti telekért a Kormánytól, hanem azt cseretelek fejében örök tulajdonként felajánlja a Kincstárnak a Nemzeti Színház felépítésére. A Bank számára a cseretelket a rendelkezésére álló ingatlanokból a Főváros adja, s ezzel járul hozzá a Nemzeti Színház felépítéséhez. A Kormány a New York-palotával szomszédos Athenaeum-ingatlan egy részét ajánlhatná fel, melynek privatizálása most folyik. Ezen ingatlanokon a Bank költségtakarékos magánvállalkozásban felépítené a Nemzeti Színházat (gyors döntés esetén 1998 tavaszi átadással), majd a felújított épületet eladná az államnak. A színházépület vételára várhatóan - mai áron - 5,3-5,8 milliárd Ft körül valószínűsíthető. Fontos, hogy a bonyolult pénzügyi konstrukciót parlamenti ad hoc bizottság ellenőrizze. Ugyancsak lényeges, hogy a tervezés és kivitelezés a színházi szakma bevonásával történjen.

      A Postabank vezérigazgatójától mellékelt levél szerint bármely más pénzügyi konstrukció elképzelhető - beleértve az egyszerű épületvásárlást is.

       

      2/2. Nemzeti Színház a Vörösmarty tér 1. alatti irodaház helyén a Vigadó hozzákapcsolásával
      Dr. Finta József tanulmányterve
      Helyszíne: Vörösmarty tér

      Ezen a helyen jelenleg az 1971-ben elkészült irodaház áll, amelyben zenekari próbatermek is vannak. Esztétikai értelemben az épület méltatlan a Vigadóhoz, valamint a tér arculatához is, és alacsony intenzitással hasznosítja a telket. Bontásával olyan terület volna nyerhető, amelyen akár végleges formájában is elhelyezhető lenne a Nemzeti Színház. Az együttes a Vigadóval országos kulturális centrumot formálna, amelynek főhomlokzatát és főbejáratát a Vigadó dunaparti frontja adná. Innen nyílnának az egész objektum előcsarnokai, és a Vigadó nagyterme stúdió-kamaraszínházként funkcionálhatna. Érdemes megemlíteni, hogy 1812-1847 között e helyen állott a Pesti Német Színház, a tér eredeti neve Színház tér volt. (Az sem elhanyagolható indok, hogy Széchenyi István a Nemzeti Színház helyével kapcsolatban kijelentette: csak a Duna partján tudja elképzelni a méltó helyet.) Dr. Finta József e tervnél sem tartja fenn magának a szerzői jogot. A terv továbbgondolása esetén szintén felmerül, hogy a meghívásos pályázaton elsősorban az 1989. évi Nemzeti Színházra kiírt pályázat díjazottjainak kellene szerepelniük (Ligeti Béla, Bán Ferenc, Heder Lajos, Dr. Finta József).

      Javasolt finanszírozása: Az új épületszárny becsült költsége 5,1-5,5 milliárd Ft, ebből a színház ára kb. 4,5 milliárd Ft, az egyéb célra hasznosítható irodaterületeké 0,5-0,6 milliárd Ft. Az Erzsébet téri telek árát (kb. 2 milliárd Ft) és az eddig összegyűlt adakozásokat (kb. 1,3 milliárd Ft) levonva az objektum megépítéséhez 2 milliárd Ft állami költségvetési forrásra van szükség.
      A Vörösmarty tér 1. számú irodaház a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány tulajdona. Elképzelhető, hogy az új Nemzeti Színházban létrejövő irodák tulajdonjogát az alapítvány kapja meg, így nem kellene az irodaházat megvásárolni. Ebben az esetben csak az építkezés idejére kieső bevételeit kellene pótolni.

      Egyéb felmerült helyszínek:
      - Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér)
      - Blaha Lujza tér (a Műemlékfelügyeleti Igazgatóság véleményében)
      - Madách sétány (a VII. kerületi önkormányzat javaslata)
      - Az egykori Honvédelmi Minisztérium romja a Várnegyedben
      - A közraktár-telek (IX., Duna-part)

      3. Harmadik alaphelyzet - létező színházépület átépítése
      Ez a legolcsóbb és leggyorsabban létrehozható változat, azonban olyan kényszermegoldás, amely a legkevésbé szolgálja az alapelvek szerint kialakított cél megvalósítását. Ez volt a legutóbb alkalmazott és sokat bírált megoldás. A teljes program és persze a színháztechnika szempontjából is komoly kompromisszumokkal járna. Jelen pillanatban Budapesten nincs üres színház erre a célra, megvalósítása bonyolult cserével vagy működő társulat megszüntetésével járna együtt.

       

      3/1. Az Erkel Színház átalakítása Nemzeti Színházzá
      Helyszíne: Köztársaság tér

      Feltéve, hogy a Magyar Állami Operaház számára található más „kamara-színházi” játszási hely, felmerülhet az Erkel Színház további hasznosításának kérdése. Erről vázlattervek még nem születtek, így csak az ötlet szintjén vethető fel, hogy az Erkel Színházat át lehetne alakítani a Nemzeti Színház céljára.

       

      3/2. A Budai Vigadó átalakítása Nemzeti Színházzá
      Helyszíne: I., Corvin tér.
      Az I. kerületi önkormányzat terve

      „Budapest Főváros I. kerület Önkormányzata vagyonátadáskor visszakérte a Budai Vigadó Corvin téri épületét. Elképzeléseink szerint ez az épület alkalmas a Nemzeti Színház elhelyezésére. A szomszédos Iskola utcai, illetve Corvin téri saroktelken, amelyek beépítetlenek, létre lehet hozni a díszlet- és kelléktárat. Minderről a funkcióváltásról tanulmányokat is végeztünk, illetve a Corvin tér alá elkészítettük egy többszintes automata mélyparkoló terveit. A mélyparkoló megépítéséhez a befektetői háttér önkormányzati hitelfelvétel nélkül biztosítva van. A Budai Vigadó színházterme jelenleg kb. 500 személy elhelyezésére alkalmas, az épület azonban bővíthető, nagy belső udvara lefedhető, a hasznos tér megnövelhető, közel van hozzá a Batthyány téri földalatti állomás, tehát tömegközlekedési eszközökkel is megközelíthető. A Nemzeti Színház kamaraszínházaként működtethető Várszínház a közelben, szintén az I. kerületben van. A működtetésben ez is előnyt jelenthet.
      A Viziváros az elkövetkező két-három év során - a Batthyány tér és a Clark Ádám tér között - Budapest új jobb parti belvárosává épül ki. Az erre vonatkozó fejlesztési elképzelésekbe szervesen illeszkedhet egy ilyen kulturális központ létrehozása. A kulturális jelenlét erősítésére a kerületi Önkormányzatnak megvannak a további tervei és elgondolásai is.
      Megítélésünk szerint a Nemzeti Színház idetelepítéséhez az eddig összegyűjtött és rendelkezésre álló pénz elegendő. A szép, régi épületben modern, jól felszerelt, nem mamutméretű színház jöhet létre.”
      (Katona Tamás I. kerületi polgármester úr leveléből)

      A közadakozás kérdése: erkölcs és jog
      A legutóbbi próbálkozás nyilvánvalóvá tette, hogy pusztán közadakozásból a Nemzeti Színház nem építhető fel. Ezért nem szerencsés a gyűjtést a tárgyra vonatkozó népszavazásnak tekinteni. Ugyanígy hiba lenne azonban lebecsülni egy ilyen akció erkölcsi és anyagi hozzájárulását a konkrét program megvalósításához. A nyolcvanas évek elején lefolytatott gyűjtés eredménye napjainkban már 1,5 milliárd forintra nőtt, s ennek az összegnek a sorsáról csak a Nemzeti Színházzal kapcsolatos pozitív döntés esetén lehet állást foglalni. Korszerűbb marketing eszközök felhasználásával a gyűjtés folytatható lenne, ha az épület megvalósítása konkrét közelségbe kerül.
      A Kormány 1042/1990. (X. 24.) Korm. határozatának 1-es pontja kimondja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben - 1990 december - és a közeljövőben nem valósítható meg az új Nemzeti Színház megépítése.
      E határozat 2-es pontja felszólítja az MKM-et az 1990. évben e célra biztosított költségvetési támogatással való elszámolásra és a társadalmi gyűjtésből befolyt összeg legelőnyösebb feltételekkel történő kamatoztatására az építés megkezdéséig. Az MKM e kötelezettségeknek eleget tett és folyamatosan tesz eleget. Az OTP-be befolyt adományok összege 1991. januárjáig:

452 754 000,- Ft volt.

      Az MKM ezt az összeget a legbiztonságosabb, de a legnagyobb kamatfeltételekkel különböző bankokban lekötötte. (Jelenleg az MNB-n keresztül diszkont kincstárjegyben van lekötve.)
      Ennek köszönhetően az adományok kamattal növelt összege 1996. január 17-én:
1 433 720 000,- Ft lesz.

      A közérdekű célra tett kötelezettségvállalásokat a Polgári Törvénykönyv szabályozza.
      Az 595. paragrafus első bekezdése kimondja, hogy „az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást csak a teljesítés előtt és csak akkor lehet visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a teljesítés tőle többé el nem várható.”
      Az 596. paragrafus kimondja, hogy „a kötelezettség megszűnik a kötelezett halálával, továbbá ha annak a célnak, amelyre a szolgáltatást fordítani kell, megvalósítása többé nem lehetséges.” ... „Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy meghiúsulása miatt szűnt meg, a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.”
      Az MKM véleménye szerint az összegyűlt adományok felhasználhatók régi épületben elhelyezett Nemzeti Színház létesítésére is. Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint ez az állásfoglalás elfogadható. Mindenképpen célszerű az új Nemzeti Színház ügyének és az adományok felhasználásának parlamenti ellenőrzés alá vonása - ezzel kívánjuk felváltani az egykori Védnökséget.
      Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója jegyezte meg a közigazgatási államtitkári értekezlet meghívottjaként, hogy számára nem fogadható el a Magyarok Világszövetségének 1992-es nyilatkozata, miszerint „csak magyar tőke vonható be a Nemzeti Színház építésébe.”
      Kérjük a Kormányt, hogy az előterjesztést fogadja el, és a mellékelt határozati javaslat szerint döntsön.

      Budapest, 1995. november 20.

dr. Fodor Gábor

      Határozati javaslat
      A Kormány az előterjesztést elfogadja és a következő döntést hozza:
      Meg kell vizsgálni és kormány-előterjesztést kell készíteni arról, hogy (folyó áron) 6 milliárd forint költségvetési támogatást nem meghaladva hogyan lehet a Nemzeti Színház végleges elhelyezését megoldani, új, reális építészeti és színházszakmai program szerint.
      - önálló, új épületben (esetleg egy iroda-szálloda-kereskedelmi komplexum részeként)
      - meglévő épület erre a célra történő átalakításával.

      Felelős: művelődési és közoktatási miniszter
      környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter
      pénzügyminiszter

      Határidő: 1996. március 31.

      Melléklet
      Javaslat egy új Nemzeti Színház Műszaki tervére*

      * Az első megoldási alaphelyzet esetén irányadónak tekinthető elvárások

      Az elvárások összefoglalása. Készítette a Nemzeti Színház munkacsoportja
      Legfontosabb követelmény a három helyszínen való játszási lehetőség. Ezek: Nagyszínház (600-700 néző). Kamaraszínház (250-350 néző). Stúdió (80-150 néző). (Költségcsökkentő lehetőség, ha a Várszínház és Refektórium továbbra is a színházé marad.) A három különböző játszási hely különböző jellegű művek műsorra tűzését teszi lehetővé, biztosítja a művészi arculat sokszínűségét.
      A nagyszínpad méreténél a meglevő színpadméretből indulhatunk ki, de feltétlenül szükséges lenne két oldalszínpad és egy hátsószínpad, valamint díszletelőkészítő építése, továbbá raktár biztosítása.
      A próbák zavartalanságát szolgálná a próbaterem (házi színpad), melynek mérete ideális esetben a színpad méretével azonos.
      Zenés műveket is kell majd játszani. Szükséges tehát egy táncpróba-terem és korrepetíciós szobák kialakítása is.
      A Nemzeti Színház Akadémiája bizonyította létjogosultságát. Feltétlenül meg kellene maradnia. A művészi utánpótlás biztosításán túl, a nagyszemélyzetű előadások fegyelmezett és magas színvonalú lebonyolítása elképzelhetetlen az akadémisták részvétele nélkül. A három évfolyam számára három tanulóterem lenne szükséges.
      A Nemzeti Színházban jelenleg is működik akadémia, jelenleg is játszunk zenés műveket, a fenti igények csak ezeknek a meglévő funkcióknak kulturáltabb kiszolgálását jelentik.

      Az új épület műszaki jellemzőinek meghatározása
      Kiindulási követelménynek tekintettük, hogy a Nemzeti Színház épületében három játszási hely kialakítása szükséges:
      - egy színházterem,
      - egy kamara-
      - és egy stúdiószínház.

      Szintén alapfeltételként tekintettük, hogy a színháznak alkalmasnak kell lenni a prózai előadásokon túlmenően zenés színházi előadások tartására is. Az épületben termet kell biztosítani színészakadémia működtetésére.
      A kiszolgáló létesítményeket tekintve két lehetőséget látunk: az egyik, hogy minden a színház működéséhez szükséges létesítmény az épületben kapjon helyet, a másik lehetőség szerint a napi előadásokhoz közvetlenül nem kapcsolódó létesítmények - díszletgyártó műtermek - az épületen kívül is elhelyezhetők. Kívánatos, hogy a három színházterem úgy helyezkedjék el az épületben, hogy a színpadaikat kiszolgáló létesítményeket (öltözők, raktárak stb.) közösen használhassák.

      Színháztermek
      Nagyszínház
      befogadóképesség: 600-700 férőhely
      főszínpad: keretes színpadi kialakítás, előszínpad, oldalszínpadokkal, hátsószínpaddal, alsószínpaddal
      a főszínpad 400 négyzetméter
      Kamaraszínház
      befogadóképesség: 250-300 férőhely
      színpad: keretes színpadi kialakítás, előszínpad, oldal- és hátsószínpad, alsószínpad
      mérete 200 négyzetméter
      Stúdiószínház
      befogadóképesség: 100 férőhely
      egyterű színházterem, melyben a nézőtér és színpad helye és mérete szabadon változtatható
      a terem mérete: 200 négyzetméter

      A színháztermek technikai felszerelésének alapkövetelményei
      - Függönyzóna - gépi mozgatású bayreuthi függöny, kortina és kontra
      - Zenekari árok - részletekben történő nyitása-zárása
      - Forgószínpad - Ř 10-12 m, esetleg gyűrű alakú, programozható
      - Személyi süllyedők - min. 2 + 2 db mobil 1,0 x 1,0 m
      - Előszínpadi, főszínpadi, hátsó- és oldalszínpadi ponthúzók, kb. 100 db
      - Gépi mozgatású horizontpálya
      - Világítási tartók

      Próbatermek
1. A főszínpad területével megegyező területű terem, ahol díszletjelzésben a színpadi próbákkal egyenértékű próbák folyhatnak400 négyzetméter
2. Ugyanez a kamaraszínpadhoz200 négyzetméter
3. Zenekari próbaterem100 négyzetméter

      Színiakadémia
      Működéséhez szükséges termek: 100 + 50 + 50 négyzetméter

      Audio-video stúdió
      80 négyzetméter - montírozó: 20 négyzetméter

      Öltözők
      Az öltözők számának, férőhelyének meghatározásánál a következő társulati létszámból indultunk ki:

színművész60 fő
segédszínész, statiszta60 fő
akadémiai növendék40 fő
színpadi műszak100 fő
- a főszínpad környezetében 24 db
- a kamaraszínpad környezetében14 db
- a stúdiószínpad környezetében4 db
- az akadémiai növendékek részére4 db
- a színpadi műszak részére16 db

      Raktárak

- Díszletraktára főszínpad mellett300 négyzetméter
kamaraszínpad mellett200 négyzetméter
stúdiószínpad mellett:100 négyzetméter alapterületű
- Bútorraktár:200 négyzetméter
100 és
50 négyzetméter alapterületű
- Jelmezraktár: az öltözők közelében200 négyzetméter
bárhol az épületben további600 négyzetméter
- Kelléktár, fegyver- és pirotechnika: 210 négyzetméter
- Függönyraktár:120 négyzetméter
- Világosító raktár: 80 négyzetméter
- Hangosítási eszköz raktár:80 négyzetméter

      Díszlet, jelmezgyártás
      Ideális esetben a díszlet-jelmezgyártás a színház épületében történne.
      Amennyiben a szükséges területek ott nem biztosíthatók, a díszlet-műhelyek az épületen kívül is elhelyezhetők, de akkor az épületben kb. 200 négyzetméter díszletjavító műhelyt kell létesíteni.
      A jelmezkészítő műhelyeknek mindenképpen az épületben kell működni.

      Egy díszletgyártó műterem helyiségigénye: 1550 négyzetméter

      A jelmezgyártás minimális helyigénye: 490 négyzetméter

      Fontos szempont a műhelyek elhelyezésénél az, hogy a színpadi munkát nem zavarhatják. Vonatkozik ez különös hangsúllyal a díszletgyártásra, ahol a technológia zajos, tehát a színpad közelében való elhelyezése elképzelhetetlen, viszont a díszletek raktárba, illetve színpadra szállítását egyszerű módon kell biztosítani.

      Összefoglalva felsoroljuk a főbb jellemzők összesített adatait:

1. Színpad és próbahelyiségek:3620 négyzetméter
2. Öltözők:1630
3. Raktárak:2240
4. Műhelyek:2040
Mindösszesen: 9530 négyzetméter

      Az összesítés csak a funkcióhoz szükséges hasznos területeket tartalmazza, nézőtér + kiszolgálás nélkül.

      Megjegyzés
      Az államtitkári értekezleten elhangzott, hogy a márciusi kormány-előterjesztés tartalmazzon ennél részletesebb, színházszakmai programot, adjon az MKM választ arra, hogy „mitől Nemzeti a Nemzeti?” (Miniszterelnökségi Hivatal véleménye.)


EPA Budapesti Negyed 18-19. (1997/4-1998/1) SzerzőGerle J.: "Kicsinyekre ... vigyázat!" < > Kerényi-Szegő-Vargha: Nemzeti-jelentés