EPA Budapesti Negyed 14 (1996/4) | Beszélgetés |
Szubjektív metamorfózisok___________________
Budapest sajátos metamorfózisairól akkor kezdtem először igazán gondolkodni, amikor kezembe került Nagy Lajos Európai negyed Budapesten című írása. 1931-ben ugyanis történt egy kísérlet arra, hogy a belvárosban az európaiság normáit minden szempontból kielégítő viszonyokat teremtsenek, s a razziák során sikerült is vagy kétszáz koldust elűzni a tervezett cityből.
A mostani utcákat járva természetesen tisztában voltam azzal, hogy nem beszélhetünk egyszerűen a koldusok vagy a múlt visszatéréséről, ezért a jelenséget magamban inkább a metamorfózis szóval illettem. És valóban, az a fiatal hölgy, aki másnap ottlétemkor beállított a fodrászüzletbe, hogy színes műanyag hátizsákjából fehérneműt árusítson, külsőre szintén nem emlékeztetett a századforduló vagy a harmincas évek házalóira. Mostanában mindennap jönnek a legkülönfélébb és legfurcsább dolgokkal - mondták a fodrászlányok. Vajon milyen körülmények voltak egykor és ma, azok, amelyek között a budapesti társadalom szétesésének bizonyos jelei oly jól megfigyelhetők? Kellene erről írni egyszer, gondoltam.
Egyre többször támadt fel bennem az érdeklődés Budapest metamorfózisai iránt. Ebből a szempontból fontos volt számomra például az a nap, amikor a Városházán felavatták a századelő híres polgármesterének, Bárczy Istvánnak a szobrát. Az eseményen szép számmal képviseltette magát az értelmiség - buzgón forgolódva nemcsak a közgyűlés ünnepi fénybe vont nagytermében, hanem a Városháza politikai holdudvarában is. Mármost tudnivaló, hogy Bárczy ann ak idején felkészült és progresszív reformerek egy csoportjával vette körül magát, s bár kedvezőtlen körülmények között, de végrehajtotta az égetően szükségesnek vélt várospolitikai változtatásokat, újításokat. Eszménye egy olyan várospolitika volt, amely a fővárosi nép legszélesebb rétegeinek és ez alapon az egész polgárságnak érdekeit méltóan képviseli és érvényesíti, erre szolgáló eszközei pedig a községesítés és a törvényhatósági beavatkozás a gazdasági-társadalmi folyamatokba. Szembeszökő a metamorfózis a mai, második polgárosodás korszakával összevetve, amikor a privatizáció, a gazdasági folyamatok elszabadult mozgása, a hatóság gazdasági funkcióinak minimalizálása és a nagy többség érdekeinek háttérbe szorítása a jellemző.
De akkor hogyan lehet ma épp az említett korszak egyfajta kulturális vonatkoztatási pont? Egyáltalán miért vált olyan fontossá a századforduló? És tulajdonképpen mi történt a későbbi időkben? Nem lehetne például bizonyos szempontból épp az államszocializmusban hozott intézkedéseket a Bárczy-féle várospolitika sajátos folytatásaként értelmezni? Különös metamorfózisok ezek, valóban foglalkozni kellene velük.
Elkezdtem cikktémákat kiötölni, szerzőkön gondolkodni, rovatokat szerkeszteni. Még mindig Budapesten vagy? - kérdezték bécsi és hamburgi ismerőseim, amikor megkerestem őket. Én ma már látogatóba se megyek oda - tették még hozzá. Írni pedig még arról sem voltak hajlandók, hogy miért is nem akarnak Budapestre jönni. Vajon ők mentek át valami változáson, vagy inkább a magyar főváros? Miben rejlett a nyolcvanas évek idején Budapest kulturális és hétköznapi értelemben véve is különleges vonzereje? És miért szűnt meg, ha tényleg megszűnt a rendszerváltás után?
Különösen érdekes és tanulságos metamorfózis azonban számomra végül is az, amelyen a Budapesti Negyednek maga ez a száma ment keresztül. A koldusok és utcalányok problémájáról eleve nem született cikk, mondván, hogy ezt másutt oly sokszor tárgyalták már - jóllehet a divatossá váló szociálisan érzékeny riportok többnyire nem jutnak tovább a jelenség riasztó voltának megállapításánál. Akadt, aki megígérte, hogy megírja a lakótelepek leszakadását a városról, de sosem készült el vele. Ugyanígy terv maradt a posztmodern villákról szóló dolgozat. Ennek témája az lett volna, hogy léteznek-e egyáltalán ilyenek Budapesten, s ha igen, más-e az itteni jelentőségük és funkciójuk, mint mondjuk Párizsban. Felmerül a kérdés: vajon a nyugati hatásokat integráló sajátos budapesti építészeti kultúra honosodik-e meg vagy inkább elvadul ez a befolyás? Gyermekkor Pesten és Budán - az e témáról szóló két interjú egyikét némelyek ideologikus-balos-nak ítélték meg, egyébként egyik sem aratott túl nagy sikert, mert semmi újszerű nincs bennük.
A budapesti szubkultúrákról folytatott kerekasztal-beszélgetésben mint vitavezető valószínűleg én nem voltam elég erélyes ahhoz, hogy a szerteágazó eszmecseréből nyomtatásban közölhető, egységes anyag jöjjön létre. Dőltek viszont az érdekes tanulmányok más típusú metamorfózisokról. Például arról, hogy miért lett annyira más egy-egy nyugati szerző polgári létviszonyokat ábrázoló darabja az ötvenes évek budapesti színpadán. Vagy arról, hogy miképp élte meg a különféle rendszerváltozásokat egy tipikus középpolgári család. Az egyik társadalomtörténeti tanulmány leírja azt a folyamatot, amelynek során a hagyományos körülmények közt élő kispolgárok megpróbálták magukévá tenni az 1870-es évek nagyszabású építkezéseivel létrejött új magyar fővárost. Más helyütt arról olvashatunk, milyen változó funkciókat töltött be létrehozásakor és később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. De kifejezetten mai változásokról is szó esik. Arról, hogy eltűnőben van-e a megszokott értelemben vett nyilvános tér a városban. Privatizálják-e a közterületet anélkül, hogy eddig igazán észrevettük volna? Hosszú korszakot tekint át az a tanulmány, amely azzal foglalkozik, hogyan ábrázolták a XIX. század óta a változó Pestet, Budát, Pest-Budát és később Budapestet. Egy másik művészeti cikk központi kérdése pedig az, hogy mit kezdenek az alkotók az állami mecenatúra megszűnése után a mai újrapiacosodó viszonyokkal?
Összességében véve nem volt zökkenőmentes e szám összeállítása, s az okokon magam is eltöprengtem. Hiányozna belőlem a rátermettség? Lemaradtam talán a szellemi élet legújabb átalakulásairól? Vagy annyira nehéz lenne saját korunkról, metamorfózisainkról hiteles és egységes képet adni? Valószínűleg mindhárom megközelítésben van némi igazság. Végső állapotában azonban a Budapesti Negyednek ez a száma gazdag képanyagával együtt tükrözi a tegnapi és mai Budapest számos fontos vonását, s remélhetőleg a város metamorfózisainak továbbgondolására is szolgál.Susan Zimmermann, Budapest 1996 április
EPA Budapesti Negyed 14 (1996/4) | Beszélgetés |