EPA Budapesti Negyed 14 (1996/4)Beke L.: Rendszerváltozás < > Gyáni G.: Egy budapesti

Komorok
(Egy pesti polgárcsalád históriájából)

__________
BÄCHER IVÁN

      1. A ház
      1944. március 19-én este néhány német katonatiszt kopogtatott Budapest II. kerületében, a Keleti Károly utca 29. számú villa ajtaján.
      Az épület ma is áll, kívülről megtekinthető, csak kicsit beljebb kell sétálni, az utca vonalán álló bérházpár mögé.
      Első látásra alig tűnik föl egy-egy részlet: a két egymás mellett álló magyaros szecessziós motívumokkal díszített kapu legelőbb, aztán a fából ácsolt veranda odafönn, de rövid bámészkodás után a laikus is megérezheti, hogy értékes épület tövében ácsorog, bár a hajdani ornamentikának már csak a maradványaiban gyönyörködhet.
      A villának, melyet 1909-ben két, évtizedeken át együtt dolgozó neves magyar műépítész, Komor Marcell és Jakab Dezső építtetett magának, külön érdekessége, hogy a 29. számmal jelzett szárny felső, kétszintes terébe Jakab Dezső beillesztette egy lebontott kelet-magyarországi falusi templom teljes festett famennyezetét.
      Ez ma is megtekinthető. A szépen rendbehozott impozáns térben a Park Kiadó székel.
      A villa 31-es számú, bal oldali szárnyát lakta egykor Komor Marcell családja.

      2. A Komorok
      Az ős-Komor volt Kohn Salamon rabbi.
      Felesége Eibuschitz Lujza.
      Hét gyermekük született: Izidor, Siegfrid, Arnold, Gyula, Kamilla, Regina és Marcell.
      Hét és feledikként fölneveltek még egy fogadott fiút is, akiből később Újlaki Pál lett, Vilma holland királynő batáviai orvosa.

      3. Komor Marcell
      A család legnevesebb tagja 1868. november 6-án született Pesten.
      Építész lett.
      1897-ben társult az 1864-ben Révén született Jakab Dezsővel, későbbi szomszédjával a Keleti Károly utcában, hogy aztán 1932-ig, Jakab haláláig együtt rajzolják bele magukat a magyar és az egyetemes művészet történetébe.
      Terveztek takarékpénztárt Szentesre és Losoncra, zsinagógát Szabadkára és Marcaliba, szállodát Nagyváradra és Kiskunhalasra, vigadót Selmecbányára és Pozsonyba, városházát Szabadkára, fürdőt Palicsra, szanatóriumot az Aréna útra és lakóházakat a kispesti Wekerle-telepre.
      Budapesten ők tervezték a Palace Szállót, a Fiumei úti OTI-székházat és az egykori Népoperát, amelyik ma lecsupaszítva Erkel színházkodik.
      Legnevezetesebb alkotásuk Marosvásárhelyen áll: a városháza és a kultúrpalota.
      És, sok-sok magyar polgár és arisztokrata háza mellett, ők építették Simeon bolgár cár kastélyát is Murányban.
      Mindezeken túl az építészpárosban a mester, Jakab mellett inkább a szellemet, az „Esprit”-t képviselő Komor Marcell alapította a múlt század végén a kéthetente megjelenő Vállalkozók Lapját, melynek - a millenniumra utaló Ezerey álnéven - szinte minden számába írt is, majd' minden cikkében hitet téve szellemi mesterétől, Lechner Ödöntől vagy kollégájától, Koós Károlytól örökölt és továbbfejlesztett építészeti alaptétele mellett, miszerint a modern magyar építészet csak a nemzeti motívumok, a hagyományos formák és a korszerű technológiák ötvözésével bontakozhatik ki.
      1904-ben, a marosvásárhelyi színház építésével kapcsolatosan - nyilván a színházaink többségét építő bécsi Fellner-Helmer párosra célozva - így írt egyik cikkében: „... A magunk színházépületei számára megkövetelném a speciálisan nemzeti vonást, még a formák terén is. Magyarország színházait csak magyar kéz tervezheti, még pedig az egyre izmosodó, sajátos nemzeti szellemben. Eredmény volna már magában az is, ha magyar honos művészek alkotnák színházainkat ezután. Hiszen a magyaros forma, lassan bár, de biztosan halad előre, terjed következetesen, és van rá remény, hogy előbb-utóbb minden magyar építész meghódol a nemzet géniuszának, de idegen építészektől semmiképpen sem remélhetjük a magyarirány alkalmazását vagy annak csak megértését is.”
      Komor a húszas évek végén fiának, Komor Jánosnak adta át a Vállalkozók Lapját, amelyből, Borbíró (Bierbauer) Virgil szerkesztésében, hamarosan kinőtt a magyar avantgárd építészet neves folyóirata, a Tér és Forma.
      A villába később egy harmadik építész is beköltözött, Jakab Dezsőné unokahúgának a férje, Sós Aladár, akinek nevéhez mindenekelőtt az 1967-ben lebontott OTI-torony tervei fűződnek.

      4. Élet a házban
      Milyen volt az élet a Komor-házban 1909 és 1944 között?
      Egyetlen szóval meg lehet mondani: polgári.
      A lakás nyolc szobájából minden gyereknek jutott egy.
      A berendezés szép régi bútorokból állt, csak a gyerekszoba volt modern - Marcellnek két gyermeke volt: János és Anna.
      Az ebédlő madármintás tapétáját - Anna tervei alapján - a kiváló festő, Czeizel festette.
      A házban a német nyelv használata általános volt - a magyar mellett természetesen -, a gyermekek hat-hét éves koráig alkalmazott Fräulein nem került túl sokba.
      1942-ig, havi 20-30 pengőért, állandó háztartási alkalmazott is szolgált náluk.
      A család tagjai mindig otthon ebédeltek és vacsoráztak.
      Hetente adódott egy-két színház, opera, hangverseny, a többi napokon általában vagy vendégségbe mentek vagy vendégeket fogadtak a család tagjai.
      Mind a hét Komor gyerek tanult muzsikálni, gyakoriak voltak a kamarazenélések, a Keleti Károly utcai házban akadt egy Steinway és egy Winckelmann zongora is, a nagy, belső lépcsős hallban gyakran léptek fel neves, de elhallgattatott művészek, mint Starker János, Ernster Dezső, Rév (Rauchwerger) Lili és Salamon Béla. Sokszor megjelent a társaságban Tersánszky Józsi Jenő is.
      A Jakab család tagjai sohasem vettek részt a zenélésben, ugyanis, finoman szólva, botfülűek voltak.
      Jakabné unokahúgának férje, Sós Aladár nagyon hasonlított Bartók Bélára, azért is lett férjül véve. Az asszony, a kiváló zenepedagógus, Boca ugyanis Bartók-tanítvány volt, tehát Bartókot nem vehette el. (Az ő lányuk volt Sós Júlia tanár, akinek első férje a korai időkben Rákosi Mátyás titkárságán ténykedett. Hamarosan elváltak, a házasságból származó gyerek ma egyetemen tanít. A második férj, Kéri, Nagy Imre köréhez tartozott, ült is rendesen.)
      A nagy Komor-könyvtár magyar és német művészeti, irodalmi és zenei kötetekből állt, de a magyar irodalom klasszikusai is megtalálhatók voltak benne.
      A páratlanul értékes képgyűjteményből Székely Tamás, Komor Anna fia még emlékszik egy hatalmas, 3x2 méteres vászonra, „Herkules a válaszúton”, ez volt a címe, talán Annibale Caracci festhette. Valószínűleg megsemmisült a háborúban. Vagy elégett. Vagy ellopták.
      A Komor-házban nevelkedő unoka szigorú református nevelést kapott. Az Ilona utcai Mátyás Király Gimnáziumba járt, református hittanra társaival együtt át kellett vonulnia a közeli Toldy Gimnáziumba, onnan viszont a Mátyásba jártak át hittanra a Toldy zsidó tanulói.
      A két csapat gyakran a félútra eső Admirál mozgóban - ma Bem mozi - valósította meg az ökumenét.
      Komor Marcell lánya, Anna ötvösnek tanult, később keramikus lett, közben kézimunkázott, festett képeket és porcelánt is, végül Meggyesi- és Gallé-tanítványként elismert szobrászművészként főleg kisplasztikákat alkotott.
      Komor Anna férjének, Székely Endrének anyai nagybátyja dr. Grünhut Adolf orvos volt, a múlt század második felében a magyarországi spiritizmus meghonosítója és megszervezője. Talán ezen az ágon jött be a családba az érdeklődés és a nyitottság a szellemtudományok iránt, és ezért vált szokássá a harmincas, negyvenes években Székelyéknél spiritiszta szeánszok rendezése, melyektől a felvilágosult nagypapa, Komor Marcell előkelően távol tartotta magát.
      A szertartás keretében, amelyet imádság vezetett és zárt be, az egybegyűltek tanulságos diskurzusokat folytattak rég elhalálozott, de jelentőségükből mitsem vesztett „nagy” emberekkel, általában arról, hogyan lehetne minél inkább a biblia tanításainak megfelelően élni.
      1944-ben Komor Marcell unokája, apjával együtt, az újlaki téglagyárnál kilépett a sorból. Első útjuk egy spiritiszta testvérhez vezetett, aki nem fogadta be őket - úgy látszik, nem volt elég mély a szeánsz nevelő hatása.

      5. A „kínai vonal”
      Ejtsünk pár szót Komor Marcell testvéreiről is.
      Isidor (1860-?) és Siegfried Sanghajban, illetve Hangcsauban lettek régiségkereskedők. Kínában megismerkedtek egy kollégával, bizonyos Kuhn Artúrral. Neki nem volt felesége, úgyhogy írtak Pestre, hogy küldjenek neki Kínába egyet.
      És a fiatalabb Komor lány, Regina kiment feleségnek. Két vállalkozó kedvű, művelt, barátságos és remek humorú ember talált egymásra. Mindhalálig boldogan, ragyogó házasságban éltek, előbb Kínában, majd Budapesten.
      A Komor testvérek porcelángyártással és műkereskedéssel foglalatoskodtak a Távol-Keleten. Náluk vásárolt a welszi herceg is.
      Komor Siegfried mellesleg csinált egy kínai-magyar szótárt, és az első világháború után egymillió aranykoronát ajánlott fel a magyar hadifoglyok hazasegítésére.
      A „kínai Komorok” a kommunista korszak beköszöntével Amerikába sodródtak, és ott eltűntek a honi szem elől.

      6. Komor Arnold (1861-?)
      Az ötödik Komor gyerekből hídépítő mérnök lett, 1886-tól királyi mérnök, később miniszteri tanácsos, 1894-től a Liptó megyei államépítészeti hivatal főnöke.
      A MÁV-nál szolgált, 1893-ban ő tervezte a rózsahegyi és kisolaszi Vág-, majd a szolnoki Tisza-hidat.
      1922-től a szolnoki izraelita hitközség elnökének tisztét is betöltötte, közmegelégedésre.
      Két fia született: Zoltán és András.
      Zoltán a Franklin kiadónál volt francia és olasz fordító. Vértes Klárát vette feleségül. Egy ideig Szófiában éltek, majd 1941-ben visszaköltöztek Budapestre, és itt is haltak meg 1945 tavaszán. Péter fiuk az Egyesült Államokban, Itakában, valahol a Niagara vidékén pszichiáter.

      7. Komor András
      Komor Arnold másik fia költő, író, kritikus volt, a Franklin Kiadó lektora, Szerb Antal, Radnóti jó barátja. Baráti köréhez tartoztak Dési-Huberék, Derkovitsék, Ortutayék és még sokan a kor humanista beállítottságú, művelt értelmiségéből. Szoros barátság fűzte Török Sándorhoz, akinek mély emberszeretetét igen nagyra becsülte, de a teozófia területére már nem követte.
      Jane and Johnny, a Fisschmann S. utódai Rt. és A Varázsló című regényei és versei máig maradandó értékűnek bizonyultak.
      1944 októberéig négyszer hívták be munkaszolgálatra.
      Mikor ötödször is megkapta a behívót, a család tagjai el akarták rejteni a Keleti Károly utcai házban, ahol volt egy efféle célra alkalmas garderobe-szerűség.
      Ő azonban, nem bírván a megpróbáltatásokat, 1944. október 22-én, a Wesselényi utcai kórházban megmérgezte magát.
      Felesége, Lengyel Gizi követte őt: egy év múlva ő is megmérgezte magát. Akkor még megmentették, de rá egy évre, férje halálának második évfordulóján már nem hibázott.

      8. Komor Gyula
      Dr. Komor Gyula író, műfordító, kritikus, dramaturg, hírlapíró, dalszövegíró, gyorsíró, a korabeli Budapest legkiválóbb sakkjátékosa, és egy gyönyörű, hegyesre, vízszintesre pödrött, legalább harminc centi fesztávolságú bajusz büszke tulajdonosa volt.
      1867-ben született, iskoláit a reformátusoknál, majd a nevezetes Markóban végezte. A jogi doktorátussal rendelkező fiatal újságíró 1901-ben került a Vígszínházhoz, amely 1926-ig 17 gyermekdarabját mutatta be.
      Az idősebbeknek még mondanak valamit ezek a címek: Aladár nem szamár, Az a huncut kéményseprő.
      Számos operett-librettót írt és fordított, dalszövegei Lipótváros- és Európa-szerte közismertté tették a Komor nevet.
      Egyik gyermeke, dr. Komor István orvos, a másik, Géza, textiles lett Sopronban.

      9. Komor Géza
      1901-ben született.
      Testvére, Komor István könnyed, folytatásos regényeket írt, de leszokott róla, és elment az OTI-hoz tüdőt tölteni. Állítólag kéthetente kellett új kabátot vennie, mert a sajátját mindig ráterítette a rászoruló páciensekre.
      Komor Gézát maga Nemes püspök tartotta annak idején a keresztelő kád fölé. A mama ugyanis - aki nagyszülői szempontból nem volt őskereszténynek mondható - csak azzal a feltétellel ment hozzá Komor Gyulához, ha az összes gyerekek, tehát a fiúk is, katolikusok lesznek.
      Géza sem kívánt az egyébként imádott és csodált édesapa nimbuszából élni. Biztos, ami biztos, beállt hát vöröskatonának. Itt ugyan nemigen exponálta magát - csupán derekasan védte a magyar határokat -, de ez és némi származási problémák a Horthy-rezsimben elégségesek voltak ahhoz, hogy a fiatal, tehetséges, kitűnő tanuló Komor Géza magyar egyetemre ne juthasson be.
      A papa - puritán természetéhez híven - nem sietett az eltévelyedett fiú segítségére. A gyerek szó szerint végigéhezte a bécsi textiliparban eltöltött növendékéveit.
      Hazatérve előbb Baján, majd Sopronban talált állást.
      A mérnöki munka mellett - követve a család és saját ifjúkorának szép hagyományait - egy napra sem hagyott fel az irodalmi ténykedéssel.
      A lelke mélyén - és korántsem csak ott - költő, író, drámaíró és műfordító a Haas Fülöp és Fiai Soproni Szőnyeg- és Textilgyárnál lett műszaki titkár.
      A vállalatnál - a százados hagyománnyal szakítva - néhány év alatt meghonosította a magyar nyelvet.
      Egy évtized leforgása alatt a mérnök-igazgatóvá avanzsált Komor Géza Sopronnak, ennek a gyanakvó, zárkózott, az idegent kivető városnak egyik legismertebb, legmegbecsültebb, legtekintélyesebb és - noch da zu - legmagyarabb polgára lett.
      A gyár területén lévő szép, ötszobás, pazar könyvtárral berendezett lakásából háromnegyed hatkor indult az irodába. Délben hazament ebédelni, aztán - szieszta nélkül - ment vissza. Minden nap pontosan délután hatkor ért haza. Otthon - bár még be-beugrottak hozzá a gyár ügyeiben - inkább a „hobbijainak”, a regény- színdarab- és cikkírásnak, fordításnak, olvasásnak, bélyeggyűjtésnek, numizmatikának és persze a szép családnak élt.
      A napot minden este naplóírással fejezte be.
      A Vilma lányánál megőrzött vaskos füzetsorozatban a szőnyeggyártás részletkérdései mellett nem csupán Sopron színjátszásának, sajtójának, irodalmi életének korabeli históriája van tökéletesen dokumentálva - a mérnök gondosan beragasztott minden színlapot, jegyet, bilétát, kritikát, érdekesebb cikket -, de az is, hogyan élt, mit evett, kivel találkozott, menyit keresett és mennyit költött, hová, mennyiért és mivel utazott, melyik soproni étterembe vitte üzletfeleit, ott mit evett és mennyit fizetett egy magyar polgárember a két világháború között.
      Ez a mindvégig mélyen demokratikus érzelmű, baloldali gondolkodású, pesti származású „poncrichter”, amellett, hogy betöltötte az általa alapított Irodalmi Magazin főszerkesztői posztját, minden néven nevezhető és akkoriban megjelenő soproni orgánumba írt - persze, a szélsőjobboldali sajtótisztességesek kivételével -, mindenekelőtt a Soproni Vármegyébe és a Soproni Hírlapba.
      Ez utóbbi lapok közölték regényeit is, folytatásokban.
      Mindezen túlmenőleg Komor Géza mérnök-igazgató úr nélkül soha nem töltött volna be oly dicső szerepet Sopron szellemi életében a Frankenburg Irodalmi Kör, mint amilyet betöltött, és - nem csupán spirituális, hanem materiális aspektusból is - örök hálával tartozik e nagy család derék tagjának a soproni színjátszás is.
      A nyugati végről rendszeresen eljutottak a Komor-tárcák, -cikkek a Pethő Sándor jegyezte Magyar Nemzet hasábjaira is.
      A szőnyeggyártás megbecsült szakembere gyakran és szívesen írt Napóleonról - a császár is a hobbijai közé tartozott.
      Komor Géza nélkül a Gyóni Géza Irodalmi Társaságot épeszű soproni elképzelni sem tudta volna, de a szőnyeges tagja és támogatója volt az Erdélyi Helikonnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is.
      Komor Géza egy Debrecen környékéről származó zsellérlányt, pontosabban zsellércsaládból kiemelkedő színésznőt vett feleségül, aki a az Operettszínház után a Vígbe került. Itt ismerkedett meg vele - nyilván a papa révén - a Géza gyerek.
      A hajdani zsellérlány később Sopron egyik legelőkelőbb hölgye lett: ragyogóan zongorázott, flottul beszélt németül, két lányának precíz, polgári nevelést adott.
      1937-ben Komor Géza a soproni gyár pesti műszaki igazgatója lett. A határszéli város óriási ünnepségsorozattal búcsúzott kitűnő polgárától.
      A fővárosban, pontosabban mellette, Rákoshegyen vettek ötszobás, szép, nagy kertes házat. Itt éltek a szülők, a két gyerek és az anyai nagymama, békésen, nyugodtan, szeretetben.
      Egy apró hibát vétett csupán a Komor család. Mikor a környék középosztálybeli családjainál leviziteltek, kihagyták a sorból a helyi főjegyzőt, bizonyos Csanádit, aki már akkor is olyan szélsőjobboldali figura - Endre László legjobb barátja - volt, hogy azt már a Komor-gyomor nem bírta bevenni.
      A szőnyegmérnök egyébként továbbra is rendszeresen publikált a Nemzetben, írásaival több pályadíjat nyert.
      A magyar törvényhozás ezeréves történetének legszégyenteljesebb artikulusai rá nem vonatkoztak - árja párja volt.

      10. A történet vége
      Komor Gézát 1943-ban - úgynevezett elmaradt korosztályosként - mégis behívták munkaszolgálatra. Katonasapkában, civilben, piros-fehér-zöld szalaggal a karján dolgozott a Kőbányai Sörgyárban. (Itt lehet közbevetni: a Komor család különböző tagjai - hiába az azonos származás - ebben az időben háromféle karszalagot viseltek: sárgát, fehéret és piros-fehér zöldet...)
      1944-ben újra behívták. Immár fehér karszalaggal vonult Szőny-Komáromba. Jó helye volt, írnokoskodott, naponta adott föl levelet, még csomagokat is küldött a hazaiaknak.
      A baj azonban éppen Rákoshegy felől jött. Csanádi úr valószínűleg nem bocsátotta meg az elmaradt vizitet. Naponta történtek - az ő kifejezésükkel élve - a színárja házban kutatások, elkobzások, zaklatások; derék magyar csendőrök elvitték a rádiót, a kamrából a lisztet, a kolbászt, a krumplit.
      Aztán Vitéz Simon Elemér, a Vöröskereszt elnöke, a Szőnyben gyanútlanul írnokoskodó Komor Géza kisebbik lányának keresztapja egy kötegnyi schutzpasséval jelent meg náluk. A papa azonban úgy vélte, sehol sem lehet nagyobb biztonságban, mint egy századirodán.
      1944. december 22-én vitték el. Egy bajtársa látta az árokparton heverni, nem messze szeretett, hűséges városától.
      Visszatérve a Keleti Károly utcába: 1944. március 19-én tehát néhány német tiszt érkezett a Komor-Jakab házhoz, amely természetesen teli volt értékekkel, műkincsekkel, szobrokkal, képekkel.
      Jakab Dezső 1944-ben már nem élt, Komor Marcell még igen.
      Jakab özvegye, Schreiber Irén beengedte a rendkívül udvarias és elegáns tiszteket, akik aznap reggel lépték át a magyar határt.
      Mivel az idős hölgynek nem voltak kétségei a tisztek látogatásának célját illetően, rögtön felajánlotta, hogy végigvezeti őket a lakáson, és felsorolja az értékeket.
      Ezt azonban a katonák udvariasan elhárították, mondván, hogy nekik még sok helyre kell aznap elmenniük; egy papírost vettek elő csupán, amelyen szépen, tételesen fel volt sorolva minden, a házban föllelhető érték, az utolsó kicsiny képkeretig.
      A lista végén pár sor tudatta, hogy mindezért a Német Nemzeti Bank majd fizetni fog, mihelyst a háború véget ér. „Itt tessék aláírni!” - mondták a snájdig katonák, akik aztán a Komor-lakásban el is végezték feladatukat, és mentek tovább.
      A házat negyvennégy nyarán csillagos házzá nyilvánították.
      Rengetegen költöztek falai közé.
      Komor Marcell a házban maradt. November közepén aztán elindult, hogy a Falk Miksa utcában meglátogassa Kamilla nővérét. A nyilasok gyalog hajtották el Nyugat felé. Deutchkrätz mellett ölték meg. 76 éves volt.
      A ház Komor-szárnyára 1944 január végén gyújtóbomba hullott, és a két felső emelet (a Székely- és Komor-lakás) teljesen leégett.
      Elégett az egész berendezés, az összes kép, bútor, összedőltek a falak.
      Ma vagy egytucat család lakja az egykor egyetlen lakást.

      11. Mi maradt?
      Komor Géza özvegye belebetegedett a tragédiákba. Minden megmaradt tárgyhoz ragaszkodott, férje dolgozószobáját bezárta, és szentélyként őrizte évekig. Szíve tönkrement, nem tudott dolgozni, a nagyobbik lánya, Vilma a kereskedelmi iskola végzése mellett az ötvenes években kénytelen volt tanítani, egy-két forintért.
      Komor Vilma aztán elvégezte az egyetemet, „mozgalmi” vonalra is került, végül újságíró lett.
      1950-től három-négy évente kénytelen volt kórházba költözni. Harminc évig altatóval aludt.
      Ma betegen, beteg férjével összezárva, egy lakótelepi lakásban őrzi apja megmaradt emlékeit: képek, könyvek, dokumentumok elképesztő tömegét.
      Komor Marcellnek két unokája volt. János fiának egyetlen lánya, Éva 1923-ban született. Anyjával, Schreyer Micivel Kínában maradt, amikor János - sikertelen elhelyezkedési és szerencsejáték-kísérletei után - 1939-ben visszatért Magyarországra. Elváltak. Mici Kínában egy angol katonatiszt, Mr. Caldwell felesége lett, Éva anyjával maradt, de gyermekparalízist kapott, megbénult a lába, és végül teljesen elhagyatottan halt meg. Negyedik házasságából származó Mihály fia Izraelben alapított családot, és nevét Mórra változtatva ma is ott él. A másik Komor Marcell-unoka, Anna gyermeke, Székely Tamás ma mérnök, és a régi villa előtt álló - a nagypapa tervezte - 31-es számú bérház egyik lakásában lakik. Gyermeke, Viktor építőmérnök, Györgyi lánya pedig nagyanyját, Annát követve ötvös és aranyműves lett. Tamás minden reggel kilép a romos kőpadokkal szegélyezett kapun, jobbra fordul, az utca felé, és beszáll a kocsijába.
      Soha nem néz balra, a harminc méterre lévő villa felé, ahol élete első tizennyolc évét töltötte, és amelynek kapuján ötven éve be sem tette a lábát.
      A ma már több száz tagot számláló Komor család többi tagja szétszóródott, szerte a világban.
      Talán megemlíthetjük még, hogy a Városmajor utcában, minden hónap első péntekjén, bizonyos Kéri Piroska évek óta nyitott irodalmi szalont tart.
      Kéri Piroska Kéri első házasságából született, és az a Sós Júlia nevelte, aki a Komor-Jakab villában nőtt fel, és élt egykoron...


EPA Budapesti Negyed 14 (1996/4)Beke L.: Rendszerváltozás < > Gyáni G.: Egy budapesti