A bűnöző vállalkozás

___________
KATONA GÉZA

 

      Mihancsik Zsófia: Ha jól tudom, a klasszikus alvilág is „modernizálódott és indusztrializálódott” mára: szervezett bűnözésnek nevezik. Kik a szereplői, mikor jön létre, milyen körülmények között? Egyáltalán, az alvilág és a szervezett bűnözés ugyanazt a jelenséget írja-e le?
      Katona Géza: Inkább negatív megközelítésből tudnék válaszolni. Valóban, amikor a sajtóban arról olvasunk, hogy az alvilág vagy a maffia tartja kézben például a Lehel piacot vagy a kamionpihenőt, ez inkább zsurnalizmus, köznapi megnevezés. Ha ugyanerről egy bíróval vagy egy ügyésszel beszélget, ő azt fogja mondani, hogy az igazságszolgáltatásban nem találkozott még szervezett bűnözéssel, maffiával. Ami azt jelenti, hogy csak valószínűsíteni lehet, hogy egyes bűncselekmények a szervezett bűnözés kategóriájába tartoznak, de bizonyítani eddig nem sikerült. Klasszikus példa erre Al Capone, aki a harmincas évek elején a chicagoi bűnözés meghatározó személyisége volt; biztos, hogy nagyon sok leszámolás mögött ő állt, azonban ezt perrendszerűen bizonyítani nem tudták, s a végén adócsalásért kasznizták be. Ugyanis á szervezett bűnözésnek éppen az a sajátossága, hogy olyan fedéssel és olyan taktikával dolgozik, hogy vele szemben a bizonyítás rendkívüli nehézségbe ütközik.
      Miben áll ez a fedés?
      Leggyakrabban azt jelenti, hogy egy „maffia” valamilyen legális szervezet formájában tevékenykedik, akár családi alapon, akár klánként, akár üzleti vállalkozásként nagyobb területet összefogva, mint Szicíliában. De a belső szervezet is a fedés céljait szolgálja. Megfélemlítésen alapuló kapcsolatok jellemzik a szervezett alvilágot. Keményen hirerarchikus, állandó szervezetek alakulnak ki, s a hierarchián belül rendkívüli tekintélye van a hierarchia csúcsán álló bossnak, főnöknek, keresztapának. Tehát a szervezeten belüli, egyébként az érdekekkel összhangban álló fegyelem tartja össze a maffiát, s pontosan tudható, hogy a fegyelemsértés megtorlást von maga után: az anyagi hátránytól a likvidálásig. A másik oldalon viszont komoly előnyök állnak: ha valaki megfelel az elvárásoknak, anyagi előnyökben részesül, ha lebukik, számíthat megfelelő jogi védelemre, sőt arra is, hogy a családja anyagi támogatást kap. A belső szervezetben tehát ezek jelentik a garanciát.
      Elképzelhető, hogy olyan emberek is dolgoznak a szervezett alvilágnak, akik nem tudják, kinek dolgoznak?
      Ez a munka jellegétől függ. Ha ez olyan, hogy nem kapcsolódik közvetlenül és nyilvánvalóan a bűnözéshez, akkor elképzelhető. Mondjuk egy gazdasági vállalkozás végezhet legális tevékenységet is, s akkor föl se vetődik az ott dolgozók számára, hogy közük lenne az alvilághoz. Még akkor is elképzelhető ez, ha illegális ugyan a tevékenység, de nem okvetlenül ütközik az adott üzleti szférában szokásos normákkal. Mondjuk Magyarországon az adózás alóli elvonás - például ha valaki nem ad számlát - még nem szervezett bűnözés. Más esetekben viszont a feladatból egyértelműen következik, hogy az illető egy bűnöző szervezet utasításait hajtja végre. Ismeretei szerint egy-egy szervezett csoportnak vannak-e optimális méretei ? Nincsenek. A szervezett bűnözés rendkívül változatos módokon működhet. Magyarországon az egyik probléma épp az volt, hogy sokáig azt gondolták, a szervezett bűnözés tulajdonképpen a maffiabűnözés vagy az amerikai geng-bűnözés, nálunk tehát nincs és nem is lehet ilyen. Persze a szervezett bűnözés létének a tagadása nem magyar sajátosság. A Német Szövetségi Köztársaságban a hetvenes években vitáztak arról, hogy van-e szervezett bűnözés, Magyarországon a nyolcvanas években - és mindkét vitában bebizonyosodott, nálunk tízegynéhány évvel később, hogy igenis van. Azzal a kiegészítéssel, hogy nincsenek általánosan jellemző, klasszikus formák, ahány ország, annyiféle a szervezett bűnözés.
      Miért, hány formája lehet?
      Rengeteg. Itt van például a maffiabűnözés, aminek megvan a történeti gyökere: Szicíliában az arab hódítókkal szemben alakult ki, Amerikában is hosszú folyamat során jött létre. A racket például már a század elején megjelent Amerikában - tehát a védelmi zsarolás, amikor azt mondják a vendéglősnek, hogy mi majd megvédjük az üzletedet azoktól a rossz emberektől, akik tönkre akarják tenni, és ha visszautasítja, tényleg tönkre is teszik: „ismeretlen tettesek” felgyújtják, vagy összetörik a berendezést. Amerikában is különféle gyökerekből táplálkozott a szervezett bűnözés: az olasz bevándorlók voltak az egyik vonal, az írek vagy a kelet-európai zsidó bevándorlók a másik. Tehát származási hely vagy azonos nemzetiség alapján jöttek létre az első nagy szervezett alvilági csoportok. A nagy fellendülést aztán, ez közismert, a prohibíció, a szesztilalom időszaka hozta a húszas években. Akkor erősödtek meg gazdaságilag hihetetlen mértékben a már meglévő gengek, hiszen egy egész fekete gazdaság alakult ki, hatalmas piaccal, s egyben a piacért folytatott véres háborúk is megkezdődtek. De ugyanez-eltérő körülmények között, különböző szervezeti formákban - megtalálható például Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában. Mondjuk olajügyek nemcsak Magyarországon vannak, hiszen az a tény, hogy Rotterdamban vannak a legnagyobb olaj-szabadkikötők, ahol komoly határidős ügyleteket bonyolítanak le, rendkívül nagyarányú olajbűnözést alakított ki Hollandiában. Angliában viszont, és mindenütt, ahol nagy kínai csoportok élnek, megjelentek a „Triádok”, s az olasz vendéglők elszaporodásával párhuzamosan jönnek létre a maffia német- és franciaországi fiókvállalkozásai.
      A nyugat-európai, elsősorban a holland és a belga kriminológusok már évek óta eredményes kutatásokat folytatnak a szervezett bűnözés lényegének meghatározására. Figyelmet érdemel az a nézet - amelyet a magyar szakemberek nagy része is támogat -, amely a szervezett bűnözés helyébe a „bűnöző vállalkozás” fogalmát állítja. S ez nem pusztán terminológiai különbség. Ha meggondoljuk, minden vállalkozásnak fő hajtóereje a profit. A bűnöző vállalkozás is mindig olyan területre terjeszti ki a tevékenységét, ahonnan a legnagyobb hasznot reméli, csak éppen a hagyományos gazdasági vállalkozásoktól elérően tevékenysége nem korlátozódik a törvényes vagy morálisan elfogadható eszközökkel megszerezhető nyereségre.
      Nem egészen értem, miben különbözik ez a maffiától, hiszen annak is ugyanúgy a pénzszerzés a célja.
      A bűnöző vállalkozások sokkal mozgékonyabbak, könnyebben váltanak. Bár ez tulajdonképpen csak kriminológiai hipotézis, mert büntetőjogi eszközökkel bizonyítani nagyon ritkán lehet. De visszatérve Magyarországra: nálunk a szervezett bűnözés első megnyilvánulásaként a nyolcvanas évek elején a betöréses lopásokat jelölték meg. Ez akkor történt, mikor Budapesten elszaporodtak a nagystílű, szervezett betörőtársaságok, amelyek már nem úgy működtek, hogy egy vagy két ember összeállt, hanem létrehozták a tippadók, a végrehajtók és a forgalmazók társaságát. Az egyik legnagyobb méretű, koordinált nyomozás indult meg ellenük, melynek eredményeként több mint száz gyanúsított ellen indítottak büntetőeljárást, és elég magas börtönbüntetéseket is kiszabtak.
      Egyébként ha jól tudom, a szemezett módon elkövetett bűnözés minősített eset a Büntetőtörvénykönyvben.
      Erre a betörés a legjobb példa: a magányos betörő tevékenységi köre fizikailag korlátozott. A hatékony betörés társas elkövetést tesz szükségessé, és a magyarjog már a múlt század vége óta ismeri is az ún. bűnszövetségben elkövetett cselekményt, amikor még a mai értelemben vett szervezett bűnözésről szó sem volt, de a bűnszövetségben elkövetett bűnözést- rablást, lopást - már súlyosabban büntették. A szervezett bűnözéshez többlet-veszélyesség szükséges. Ilyen lehet a bűnöző vállalkozások mozgékonysága. Például az a társaság foglalkozott korábban a nagy arányú, milliós nagyságrendű betörésekkel, amelynek egy része a nyolcvanas évek közepén, - végén aztán beszállt az új bűnözési lehetőségbe, az akkor még illegális játékautomata-piacba, ahol szintén óriási pénzek forogtak. Egyébként ott is nyomon követhető volt a szervezett bűnözés konfliktus-elintézési módja: ha az üzleti partnerek között konfliktus támadt, tehát például egyik nem fizette rendesen a jutalékot, vagy mástól is átvett üzemeltetésre gépet, legális eszközök nem voltak ennek rendezésére. Ilyenkor lép be a szervezett bűnözés nagyon jelentős mozzanata, az egymás közti viták jogon kívüli vagy jogellenes elintézése.
      Magyarán a szervezett bűnözés elvileg a betyárbecsületen, vagy a különféle érdekek kölcsönös egymást-sakkbantartásán alapszik.
      Igen, és ezért kell egy-egy társaságnak megfelelő „renomét” kialakítania. Mindenkinek tudnia kell, hogy érdeksérelem esetén az illető társaság habozás nélkül és keményen föl fog lépni ellene. Persze ez a játékautomata-hullám is nagyjából lefutott, mihelyt a piac telítődött, és szabályozták az automaták működtetését. Ilyenkor a társaságok megint máshová lépnek. Szóval minden, ami az árnyékgazdaság szférájában marad, kitermeli a bűnözést, és többek között a konkurenciaharc és a konfliktusok megoldási kényszere folytán a szervezett bűnözést is. A hírhedt olajügyben mondjuk ahhoz nem fér kétség, hogy az ún. olajmaffia tevékenysége illegális volt. Hogy aztán ennek a tevékenységnek minden mozzanata ténylegesen bűnöző vállalkozás volt-e, az csak egyedileg vizsgálva állapítható meg.
      Az olajügy sok területen emberek illegális együttműködését követelte. Ez nem elégséges kritérium a bűnöző vállalkozáshoz?
      Ha azt vesszük, hogy az olajat be kellett szerezni, szállítani, tárolni kellett, esetleg a színező anyagot el kellett távolítani belőle, ehhez be kellett szerezni redukáló anyagokat, szakembereket, a kicsapódó hulladék-anyagokat el kellett helyezni valahol: tehát szervezetre biztos, hogy szükség volt hozzá. Végül 50-60 társaság ellen indult eljárás, ám az is biztos, hogy ezek mindegyikére nem tehet azt mondani, hogy bűnöző szervezet volt, csak azt, hogy illegálisan működött. Én inkább csak azokat sorolnám ide, amelyek résztvevőinek esetleg bűnözői múltja volt, vagy a szervezett bűnözés más vonásait is viselték. Tehát csak akkor beszélhetnénk bűnöző vállalkozásról, ha mondjuk igazolható volna, hogy az olajügy főszereplői rendszeres profilváltásokkal működnek a bűnözés területén. A szervezett bűnözés sajátosságait mutatná az a tény is, ha kiderülne, hogy a szervezett bűnözésre jellemző leszámolási módszereket használták egymás közti nézeteltéréseik megoldására. Ha például az ebben az időszakban elkövetett benzinkutas-gyilkosságokat összefüggésbe lehetne hozni az olajüggyel, az is azt bizonyítaná, hogy a nézeteltéréseket a „klasszikus” módszerekkel oldják meg. De ezek az összefüggések nem bizonyíthatók, az olajügyben sem. Nagy szervezett bűnözési ügy eddig még nem került magyar bíróság elé, legalábbis jogerős ítéletek ezt nem állapították meg.
      Ha jól értem, a mozgékony bűnöző vállalkozások és a klasszikus maffia vagy szervezett bűnözés között az a különbség, hogy az első mindig arra a területre megy, ahol legkönnyebben megszerezhető a profit, a másik pedig egy stabil szervezet, amely többnyire a maga hagyományos területén működik.
      Igen. Bizonyára tudja, hogy a régi világ bűnözőit a megszokáshoz való ragaszkodás jellemezte. Szakkönyvekből, de regényekből is ismert, hogy a tapasztalt detektív kiment a bűncselekmény helyszínre, körülnézett; és tudta, hogy azt a Savanyú Jóska, követte el, mert ő nyitja fel ilyen csillagalakban a páncélszekrényt, stb. Ez volt az ún. modus operandi alapja, tehát a bűnözői perszeverencia, a kialakult szokásokhoz való ragaszkodás. Ezzel tökéletesen ellentétes a mozgékonyságra alapozódó bűnözői magatartás: nemcsak a bűnözési területekben, hanem a módszereken is rendkívül alkalmazkodókész. Ez persze azt is jelenti, hogy a bűnöző vállalkozás nem okvetlenül ragaszkodik a bűnös úton való profitszerzéshez. Ha legálisan is hozzájuthat, visszatér a fehér gazdaságba. Ezt a folyamatot értelmezi az ún. túlcsordulási elmélet. Eszerint ha a bűnöző vállalkozó - mondjuk a kábítószer-kereskedő - illegális úton szerzett jövedelmét már nem képes fölélni, az visszafolyik a legális gazdaságba, s a bűnöző vállalkozó részben vagy egészben a „fehér gazdaság” résztvevőjévé válik.
      A konfliktusok persze a „fehér gazdaságban” is megvannak. Ezeket el lehet intézni jogszerű eszközökkel - már ha az üzleti erkölcs esetleg megfertőzi őket -, de az is elképzelhető, hogy az alvilági elintézési módokat viszi be a fehér gazdaságba. Erre azonban nem tudnék magyar példát mondani, noha bizonyára van. Ennek a megoldásnak alapvetően az szokott oka lenni, hogy a jogszolgáltatás nem biztosítja gyorsan és hatékonyan a megsértett jogi érdekek restitucióját. Vagyis ha a polgári per átfutása hosszú, ha a végrehajtás hatékonysága nem kielégítő - márpedig egy vállalkozónak lehet olyan jellegű nagyobb követelése a partnerével szemben, amelynek a meghiúsulása alapjaiban rendíti meg a vállalkozását-, akkor az illetőnek nem nagyon van más választása, mint hogy dalolva csődöt kér maga ellen, vagy egy olyan vállalkozáshoz fordul, amelyik jogon kívüli eszközökkel behajtja a követelését. Ha a vállalkozó meg egyenesen a szervezett bűnözésből érkezett a legális üzleti tevékenységbe, akkor nem is kell újsághirdetést föladnia, mint azt a minap olvastam az egyik újságban, hogy „4,3 millió megítélt követelésemet árverésen tovább adom, vagy legális módszerekkel való behajtására árajánlatot kérek”. És mellette egy telefonszám. Nyilván e mögött is jogos követelések nemteljesítése állt.
      Tehát arra egy országban gyors és pontos a jogszolgáltatás, az az alvilági módszerek alól húzza ki a talajt.
      Mert részben megszünteti az igényt. Ha ezek a rések megszűnnek, a szervezett bűnözésnek nem éri meg oda menni. Magyarországon nyilván azért szaporodtak meg az adósságbehajtó, meg az őrző-védő Kft.-k - amelyek nem kétséges, hogy időnként túllépik a törvényes kereteket-, mert a legális szférában nem megoldhatók, vagy nem az üzleti élet megkívánta gyorsasággal oldhatók meg az ilyen jellegű problémák.
      Ha van egy kiépült, szervezett módon működő bűnözői csoport, milyen eszközökkel lehet hatékonyan fellepni ellene? Például klasszikus, nagy esetei vannak a háborús kémkedésnek. magyarán ügynökök beépítésének az ellenség soraiba. Ez működik-e a szervezett bűnözésben?
      Nézze, a legeredményesebb módszer mindig a megelőzés. Az olajügyek kialakulása volt erre klasszikus példa: objektív következménye volt egy ár- és adószabályozásnak. Mert ha azonos termékre vagy rokontermékekre vonatkozóan kettős tarifa van, jelentős árréssel, akkor nemcsak Magyarországon, ahol a kiskapuk keresésének nagy történelmi hagyományai vannak, hanem mindenütt a világon rávetik magukat a gazdasági bűnözők, mert a tevékenységüknek ez az alapja. El kell ismerni persze, hogy a megelőzés nem oldható meg egyszerűen minden területen. Az olajügyek hátterét bonyolult gazdasági érdekellentétek jellemzik, és fokozott ellenőrzéssel, vagy a jegyrendszer bevezetésével sem érhető el a teljes körű megelőzés.
      Vannak-e speciális rendőri módszerek a felderítésre?
      Hát persze, hiszen a szokásos bizonytalan módszerekkel - tanúk kihallgatásával például - itt nagyon nehéz eredményt elérni, annál is inkább, mert beszéltünk róla, hogy rendkívül nagy ezekben a szervezetekben a belső fegyelem. Nem beszélve arról, hogy a szervezett bűnözés másik sajátossága is megnehezíti a nyomozást, mégpedig az, hogy a büntetőeljárás újabb bűncselekmény útján történő meghiúsítása is a szokásos módszereik közé tartozik. Hogy csak az enyhébb eseteket mondjam, megfenyegetik, megzsarolják a tanút, aminek a bizonyítása a tanú közreműködése nélkül megintcsak borzasztóan nehéz. Tehát a tanúk megfélemlítése nagyon komoly eszköz a szervezett bűnözés kezében, ami ellen különböző tanúvédelmi módszerekkel lehetne védekezni, ezek viszont büntetőeljárásjogi garanciákba ütköznek. Van olyan javaslat, hogy a tanú személyét például titokban kellene tartani. De meglehetősen aggályos lenne a védőügyvéd előtt is titkolni a tanú kilétét, ha viszont ő tudomást szerez róla, nem lehet arra kényszeríteni, hogy az ügyfelének ne mondja meg. Egyes nyugati országokban lehetőség van rá, hogy az igazságügyi szervek új személyazonosságot adjanak a tanúnak, de ez a módszer is nagyon vitatott. Egy olyan nagy országban, mint az USA, el lehet bújni - mellesleg ez az új személyazonosság iszonyú összegekbe kerül, hiszen teljesen új egzisztenciát kell az illetőnek teremteni -, de egy ilyen asztalnyi országban, mint Magyarország, ez nem megoldható. Természetesen ma már mindenütt tendencia, hogy beépített embereket alkalmazzanak, vagy az, hogy a rendőri szervek nemcsak helyi egységeket hoznak létre, hanem még olyan országokban is, mint Anglia, amely a decentralizált rendőrség klasszikus hazája, van központi bűnügyi felderítő szerv, amely kifejezetten a szervezett bűnözés felderítésére hivatott. Az ott dolgozó nyomozó nem jelenik meg a bíróságon, hanem összegyűjti a bizonyítékokat, és átadja a hagyományos rendőrségnek. És ide tartozik az a módszer is, amelyre az új rendőrségi törvény Magyarországon is törvényes garanciák mellett ad lehetőséget, az elektronikus kommunikáció ellenőrzése. Tehát például a telefonlehallgatásokra ma már külön kijelölt bíró ad felhatalmazást, és utólag tájékoztatni kell róla az érintettet.
      Törvényszerű-e, hogy a szervezett bűnözés nemcsak a gazdaságban tevékenykedik, hanem a politikába is beépül?
      Bizonyos szempontból logikus, de országonként különbözik a lehetősége is, a mértéke is. Logikus, hiszen ahol pénz van, ott törekvés van arra is, hogy az illető a gazdaságra is befolyást gyakorló döntéseknél ott legyen. És a közületek mindenütt nagy megrendelőknek számítanak. Olyannyira, hogy sok helyen törvénnyel szabályozták a lobbizást, vagyis a döntés befolyásolására irányuló tevékenységet. Tehát számolni kell azzal, hogy az alvilág befolyást akar szerezni a politikában, és hogy sikerül-e neki, az nagyban függ az adott országban uralkodó politikai és üzleti erkölcstől.
      Magyarországon egyáltalán mióta lehet alvilági bűnözésről beszélni? Létezett e valamilyen formában a század korábbi évtizedeiben?
      Az ún. alvilág Magyarországon is létezett már a második világháború előtt. Lényegében a bűnözéssel élethivatásszerűen foglalkozók rétegeit értjük alatta. Voltak betörők, csalók, akiknek nem kellett fedőfoglalkozáson törni a fejüket, volt prostitúció, ami nagyon érzékeny terület, könnyen meg lehet zavarni, ezért mindig is megvoltak az alvilági kapcsolatai - most feltehetőleg kialakul vagy már kialakult a szervezett bűnözéssel való kapcsolata is. És akkor itt már nem az éjjel a fal mellett osonó betörőre kell gondolni, aki a vállára vetett zsákban viszi a zsákmányt; a szervezett bűnözés nagyfokú szakmai tudást és profikat igényel. Ezért van az, hogy sokat lehet róla beszélni, de nagyon kevés eredményesen felgöngyölített ügy van. Az adósságbehajtás például - megintcsak a bűnöző vállalkozások területén maradva - tulajdonképpen egy erőszakipar. Hogy itt „valami van”, az biztos, hiszen az elmúlt két évben évente megduplázódott a zsarolások és az úgynevezett jogtalan önbíráskodások száma. Ez utóbbi esetben jogos követelést hajtanak be jogtalan eszközökkel. Százas nagyságrendben lehet beszélni ezekről az ügyekről, márpedig elég valószínűtlen, hogy a magyar nép most hirtelen zsarolással és jogtalan önbíráskodással kezdene foglalkozni. Tehát ezek mögött a cselekmények mögött adósságbehajtások állnak, de hogy ezekből mennyi az az eset, amelyet a szervezett bűnözés részeként követnek el, azt nem tudjuk. És tény az is, hogy az őrző-védő cégek alkalmazottai körében a statisztikai valószínűséget jóval túlhaladja a bűncselekményt elkövetők száma, magyarán valószínűsíthető, hogy helyenként oda is beférkőzött a szervezett bűnözés.
      Megmondható-e az, hogy az alvilág, a szervezett bűnözés jelenléte mennyiben befolyásolja egy város életét? Észrevehető-e egyáltalán?
      Ha csak a szórakoztatóipart, a prostitúciót vesszük, akkor óhatatlanul. Persze nem lehet azt állítani, hogy minden a VIII. kerületben strichelő hölgy a szervezett bűnözés „polgári alkalmazottja” volna, de ha többszáz vagy ezernyi strichelő hölgy járja az utcákat, ott kell már lennie valamilyen szervezetnek. Ha a játékautomaták száma gyarapszik, kell lennie valamilyen szervezetnek. De a fogalmazás - kell lennie - nem véletlen; ez feltételezhető, de nem bizonyított. Tulajdonképpen a leszámolások bojdíthatják fel igazán egy város életét: a levágott fejű hullák, a kiirtott családok többnyire nem személyes bosszú következményei szoktak lenni, hanem az erőszakipar létére utaló leszámolások.