EPA Budapesti Negyed 2. (1993/2.)György P.: Nagy-Budapest < > Miklóssy E.: Államszocializmus

„Egy városias szép világ belül,
egy falusias szép világ kívül”

__________
Dokumentum

A Nagy-Budapest kialakítása ügyében kiküldött munkabizottság rövidített jegyzőkönyve. 1945. július 27. [1]
      Az alábbiakban közölt jegyzőkönyv-részlet szinte „in statu nascendi” mutatja egy a megvalósult alternatívától radikálisan eltérő Nagy-Budapest koncepció születését - amely nyomban vízióvá is változott -, egyben adalékokkal szolgál az országos közigazgatási reformra vonatkozó elgondolások ekkori állásáról is.
      Harrer Ferenc [2]: Problémánk Budapest és környékének veszélyeket és igényeket magában foglaló társadalmi összefonódottságának közigazgatási megoldása.[kép] Ha gyökeresen akarjuk feladatunkat elvégezni, a problémát teljes távlatába kell beállítanunk.
      A közigazgatás a közszükségleteknek közhatalommal való kielégítése. A közigazgatás területi keretekben, szervezeti formákban és tartalmilag politikai elgondolásokban játszódik le.
      A Nagy-Budapest problémának is tehát ez a három nagy témaköre van és mind a háromnak országos és helyi vonatkozása.
      Mivel a közigazgatás területi kialakítása és elhatárolása, valamint a szervezeti forma megválasztása a közigazgatás tartalma, vagyis feladatai számára történik, logikai sorrendben az utóbbiakkal kellene először foglalkoznunk. Gyakorlatilag azonban a fordított út választása látszik célszerűnek, mert a Nagy-Budapest-probléma lényegében mégis csak területi és szervezési kérdés, melynek megoldásához egyelőre közelebbi vizsgálat nélkül is eléggé ismerjük a feladatokat. (...)
      Az alapvető kérdés: Nagy-Budapestet zárt városias településsé kívánjuk-e tenni és ennek biztosítására védőterülettel körülvenni, amelyen városias település ne alakulhasson ki. Ez az első és legfontosabb kérdés. Mielőtt ennek tárgyalására rátérnénk, néhány megjegyzést bocsátok előre.
      A minden időre való lezárás lehetősége. Nagy-Budapest területi határoltsága abszolúte az ország nagyságában és relatíve a várandó országos decentralizációs politikában adódik. A negatív telepítési politika a védőterületen természetesen feltételezi a pozitívet Nagy-Budapesten. Feltétele, hogy Nagy-Budapesten mindenkorra a szaporodás és bevándorlás útján adódó népesség e modern lakáskultúra követeléseinek megfelelően, társadalmi körülményeihez képest, elhelyezést találhasson. A területnek ilyen terjedelemben megállapítása nem ütközik nehézségbe.
      Eszközei: úgy Nagy-Budapesten, mint a védőövben megfelelő telek-, és lakás- és közlekedéspolitika, és az utóbbinak országos vonatkozásban is biztosítása.
      Jelentősége Nagy-Budapestre nézve: a veszélyeket jelentő, a telepesekre nézve is hátrányos, korcs településeknek a város határától távoltartása; nagystílű várospolitika folytatása és ennek számára a pénzügyi alap megteremtése; az élelmezés számára megfelelő intenzív mezőgazdasági és kertgazdasági berendezkedés biztosítása a közvetlen környezetben.
      Jelentősége a védőterületre nézve: egyszeri alkalmi parcellázási nyereség helyett folyamatos, virágzó agrárkultúra megteremtése; a községeknek meg nem terhelése korcs városias településekkel.
      További kérdés az is, hogy számolnunk kell-e Budapest körül új városok keletkezésével? Mi történjék a korcs városias településekkel, és a védőövben városias kialakításra szánt területekkel nem kell-e számolnunk? Az építési mód megállapításában miként biztosítható a falusi jelleg a védőövezetben?
      Igen tisztelt Bizottság! Körülbelül ezek azok a kérdések, amelyek itt felvetődnek. A leglényegesebb azonban, amiből ki kell indulnunk az, hogy a védőöv problémáját nem lehet csak negatíve megoldani. Az első elgondolások abból fakadtak, hogy borzalmas állapotokat látott az ember, különösen Budapest körül, de külföldön is a nagyvárosok körül, amelyek bekövetkeztek akkor is, amikor azok már bekebelezték a közvetlen környezetüket. Ezek természetszerűleg arra indítottak, hogy negatíve keresse az ember az orvoslást: egyfelől a települési politikának települési szabályokkal való olyan irányítását, hogy be ne következzék ez a helyzet, másrészt az ipari telepek megfelelő elhelyezésének megoldásával.
      Ha azonban a kérdést mélyebben nézzük, be kell látnunk azt, hogy a védőöv-problémának egy pozitív oldala is van, még pedig az, hogy nem lehet a város fejlődését úgy védeni, hogy a külső kör ne találja meg amellett a maga boldogulását. Ennek a politikának tehát olyannak kell lennie, hogy érdemes legyen az úgynevezett védőterületen lakni és ott is megtalálja az a társadalom, amely oda szorul vagy oda kívánkozik, a maga boldogulását, a maga sajátos jellegében, éppen úgy, mint Budapesten. Ahogyan ideálisan elképzelem a dolgot, arra kellene törekedni, hogy Budapest körül agrár jellegű kertvárosi világ keletkezzék, lakáskultúrával és a kultúra által követelt egyéb berendezésekkel, amely világ azután közélelmezési szempontból jelenti a fővárosra nézve tulajdonképpen a konyhakertet, a környékre nézve pedig azt, hogy Budapesten megtalálja a maga nagyszerű fogyasztópiacát. Tehát egy városias szép világ belül, egy falusias szép világ kívül: ez az, amire törekedni kell. És azt hiszem, hogy amikor így kettéosztjuk Nagy-Budapest problémáját a külső védőövre és a belső problémára, meg fogjuk találni a megfelelő megoldást. (...)
      Ezen álláspont kialakulása folytán, hogy nemcsak negatíve kell elintézni, hanem pozitíve is, felvetődött az a kérdés is - amely meglehetősen transzponálta nekünk a témát -, hogy azáltal, hogy ott pozitív rendelkezéseket kell tenni, tulajdonképpen nem kell-e a védőövet itt egészen törvényhatósági hatáskörbe átvenni? Tudniillik előbb az volt az elgondolás, hogy a védőöv marad a Közmunkatanács hatáskörében. Ha azonban ebből az eszmekörből átmegyünk abba, hogy törődni akarunk vele, akkor egy kézbe kell venni a dolgot. Ezzel tehát a védőöv eszmeileg abban az elgondolásban marad, hogy a budapesti városias kialakítás egészségtelen tovaterjedését meg akarja gátolni, de éppen úgy feladatának tekinti a védőövben is a helyzet kialakítását - természetesen agrárelgondolásban és nem korcs városi elgondolásban. Tehát az, amit most védőövnek nevezünk, az tulajdonképpen egy fajtája volna a törvényhatósági beosztásnak, még pedig elhatárolása. Tehát ez volna azután a törvényhatóság határa. Tehát egy törvényhatóság, amelynek két része van: az egyik a városias rész, a másik a falusias, más szóval, vidéki. A városias részben az eredeti elgondolás szerint ott tartanánk, hogy volna a régi Budapest és a Budapest körül lévő, városias kialakulású területek. Ezekre vonatkozóan két megoldási mód van: az egyik a teljes bekebelezés, vagyis a községi felszívás, a másik az, hogy úgy képzeltük volna, hogy amennyire lehet, megyei városokba összefoglalva, törvényhatóságilag kapcsoltatnának. Ez volna egyelőre a konstrukció a tárgyalás számára.
      Az első kérdés tehát az, hogy elfogadjuk-e azt az elgondolást, hogy védőöv létesíttessék, és hogy a védőövnek a pozitív kialakítási módját fogadjuk-e el? (...)
      Bibó István [3]: Erre nézve azt szeretném előre bocsátani, hogy a belügyminisztériumban jelenleg munkában lévő területi reformtervekhez ez az elgondolás hogyan kapcsolódik és hogyan kapcsolódhatik. A belügyminisztériumban folyamatban lévő területi reform tengelye az, hogy az önkormányzatokat és velük együtt a törvényhatóságokat olyan egységekbe szeretnénk átvinni, ahol eleve az önkormányzatoknak van lehetősége a jelenlegi megyékkel szemben, amelyek mint önkormányzati egységek halódnak.[kép] Erre vonatkozóan a miniszter elgondolása az, hogy a városok hatókörében lévő községek közigazgatásilag is odakapcsoltassanak. Ezeknek az alapegységeknek a kitapogatása jelenleg egyik legfőbb munkánk. Erről egyelőre csak ennyit kívánok mondani.
      Ezzel kapcsolatban pedig mindjárt rátérhetünk a továbbiakra. Nyilvánvalóan Budapest környékén is esedékes ilyen nagy járás, illetőleg kis megye és ennek kitapogatása. Ez a Budapest-környéki nagy járás, vagy kis megye gyakorlatilag a védőövvel kezd igen hasonlatos lenni. Ezt a kis megyét semmi sem kapcsolja össze a régi Pest vármegyével, mert hiszen az majdnem országrész nagyságú terület, hanem olyan pestkörnyéki nagy járást kell elgondolnunk, amelynek mindazokat a területeket kell magában foglalnia, ahol a lakosság a maga városias igényeit Pesten kell, hogy megtalálja és jó, hogy ott találja meg. Ez a terület a védőövvel nagyon jól egyezik és azt hiszem, hogy a további komplikációk elkerülése végett a legegyszerűbb lesz mindjárt kimondani, hogy ez a terület fogja egyben alkotni a védőövet is, tehát ide fognak kiterjedni azok a speciális szabályok, amelyek a védőövre nézve érvényben lesznek. (...)
      Most pedig szeretnék egy kiinduló kérdést feltenni a főváros képviselői részére. El tudják-e képzelni Budapest képviselői, hogy itt legyen az egész védőövet magában foglaló törvényhatóság, amelyen belül maga Budapest is csak egy rész, vagy kisebbség? (Felkiáltások: Nem!) Már most Budapest szupremáciája bizonyos fokig indokolt, azt hiszem azonban, hogy az sok lenne, hogy Budapest egy egész kis megyét közigazgasson, bár ez sem olyan lehetetlen. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy itt vannak bizonyos önkormányzati elemek. A demokrácia idejében nem lehet megtenni azt, hogy a Budapest közönsége által választott hatóság a fóruma legyen olyan területeknek, amelyek ebben a választásban nem vesznek részt. Nyilvánvaló tehát, hogy azokra az ügyekre nézve, amelyek az egészre vonatkoznak, kell egy az egészre vonatkozó önkormányzati testületnek is léteznie. Most Budapest vezetősége mit gondol arról, hogy ebben a tágabb egységben Budapest majorizáltatik? Nem tudom, hogy milyen az arányszám a lakosság lélekszáma tekintetében: Budapest kereken egy millió, a környék kereken félmillió, a további környék ismét félmillió. Tehát el lehet képzelni, hogy a közelebbi és a távolabbi környék érdekközösségbe kapcsolódik, ami által megvan a majorizálás lehetősége.
      Morvay Endre [4]: Meg kellene állapítani azokat az ügyköröket, amelyekben Budapest önállóan intézkedik és azokat, amelyekben közösen.
      Bibó István: Országos viszonylatban máshol is lesznek ilyen helyzetek, ahol a székhelynek van városa - éppen a régi törvényhatósági jogú városoknál esedékes ez -, ott mi arra a konstrukcióra gondoltunk, hogy van egy törvényhatósági város és egy környéki kis megye, és az addigi mechanikus különválás helyébe olyan rendszer jöjjön, amely előírja a közös bizottságok, egy csomó közös ügy lehetőségét és elvi engedélyképpen, de nem szükségképpen, a közös első tisztviselő lehetőségét, szóval a közös polgármestert. Azt hiszem, hogy Budapest és a védőöv számára ez a konstrukció teljesen elég. A védőöv-jelleg egy csomó részletkérdést felvet. Ha Budapest számára ez a konstrukció jó, akkor ezt is le lehet venni a napirendről és a részletkérdéseket az országos terv számára fenntartani, és rámenni Budapest és a szorosan vett környék, tehát az úgynevezett Nagy-Budapest kérdésére.
      Harrer Ferenc: Tulajdonképpen két megoldás adódik ebben az eszmekörben. Az egyik az, hogy egy törvényhatóság volna, tehát volna Budapest főváros és megye egyedül, és azután ennek a törvényhatóságnak volnának részei. Egyik része volna Budapest főváros, és azután volna annyi megyei város, amennyi adódik, és ha már a védőövet is bekapcsoljuk, akkor lesz egy téma, amelyről külön szeretnék beszélni: a nagyvárosias falusi közületek, amelyek szintén belekerülnének ebbe a törvényhatóságba. Ez volna a törvényhatóság. Ez volna tulajdonképpen az, ami ma is megvan mondjuk Pest megyében; itt van egy törvényhatóság, amelynek tagjai megyei városok, községek, és ebből adódik a törvényhatóság.
      Morvay Endre: De nincsenek törvényhatósági városok! Éppen ez komplikálja!
      Harrer Ferenc: Tehát marad az a kérdés, hogy a védőöv helyzetet is, különösen ebben az elgondolásban, ahogyan mi gondoltuk, annyira tekintem egyben budapestinek és egyben védőövnek, amint a védőövnek is egynek kell tekintenie magát Budapesttel. Tehát ha ez a nagy szolidaritás megvan - és éppen erre akarom felépíteni - akkor megoldhatom, mert ez azután beosztás kérdése. Mindenesetre arról nem lehet szó, hogy Budapest majorizáltassék, még kevésbé lehet szó arról, hogy Budapest a védőövvel majorizáltassék.
      A másik konstrukció az, ami voltaképpen a Közmunkatanácsban megvan. A közmunkatanácsi felépítés ugyanis azon nyugodott, hogy Budapestnek legyen befolyása a környékre.
      Úgy a megyei városok, mint a falvak közvetlenül a törvényhatósági hatáskörbe lennének bekapcsolva. A járás ki lenne kapcsolva. A törvényhatóság azután ezeknek a kiküldötteiből állna.
      Tulajdonképpen csak az az egy kérdés maradna fenn, hogy a külsőket is felvegyük-e a törvényhatóságba. Azt hiszem, hogy bizonyos számarányok figyelembevételével ez lehetséges volna és nem is volna rossz. Nem volna rossz azért, mert az egységet és a szolidaritást emelné, ha ebben a törvényhatóságban minden faluból egy részt venne.
      A másik az a megoldás, hogy külön vegyük hatáskörileg, mint ahogyan azt az alpolgármester úr mondotta. Azt mondjuk, hogy vannak budapesti ügyek, vannak nagy-budapesti ügyek és vannak legnagyobb-budapesti ügyek, és e szerint vennének részt a különböző grémiumok, mégpedig egymástól függetlenül. Azt hiszem felesleges a kombináció, ez elejthető volna.
      El tudom képzelni, hogy az egységes törvényhatósági konstrukcióba az egész téma felfogható, aminek kétségkívül az a legnagyobb erénye, hogy az együttműködésnek és a szolidaritásnak megvan a lehetősége és végre is egy egységes politikai alakulatot jelent.
      Vecseklőy József [5]: Itt van a főváros aggálya a majorizálást illetően.
      Harrer Ferenc: Nem kell majorizálni.
      Bibó István: Szervezetileg micsoda marad a főváros, ha a törvényhatóság megyei lesz.
      Harrer Ferenc: A mai Budapest lesz. Törvényhatóságból és Budapest fővárosból, ahogy ma van, valamint a következő nyolc megyei városból, amibe össze vannak foglalva a községek és áll egy törvényhatóságból.
      Morvay Endre: Ez egy törvényhatóság? Nehezen tudom elképzelni!
      Vecseklőy József: Nem állhat Budapestből és egy másik törvényhatóságból.
      Harrer Ferenc: Akkor nevezzük el másképpen!
      Morvay Endre: Az egésznek van egy törvényhatósági konstrukciója.
      Helle László [6]: Arról van szó, hogy éppen helyeseljük azt, hogy erre a részletkérdésre ki kell térni.
      Morvay Endre: A legtávolabb eső védőövezeti község éppen úgy részt vesz Budapest közigazgatásában, mint egy terület.
      Harrer Ferenc: A vármegyei törvényhatóság konstrukcióját tartom be. Ebbe Budapestet beleillesztem. Le kell szállítani a törvényhatósági nevezőre a dolgot.
      Bibó István: Legyen szabad elmondanom erre vonatkozóan a miniszteri elgondolást. (Halljuk! Halljuk!) Itt van egy nagyon kellemesen kívánkozó analógia az elmondásra: a miniszternek személy szerint régi témája az, hogy a Nagy Alföldön a nagyhatárú tanyák, mezőgazdasági városok bizonyos urbánus centrumok különböző községekhez, különböző főszolgabírói székhelyekhez kapcsolása irreális. Ha ő ezekhez a városokhoz kapcsolja, arra van egy kidolgozott konstrukció, amely a községeket a városok alá beosztja. A város tehát megtartja a maga fölényét, ugyanakkor a községgel együtt alkot tágabb egységet, hívják azt városkörnyéki községnek, vagy akárminek, mindegy. Ennek a konstrukcióját, a közelebbi formáját körülbelül így próbáltuk megtalálni, hogy a város a törvényhatóság. Ehhez a törvényhatósághoz be van tehát kapcsolva a község, amely ez alá a törvényhatóság alá tartozik azokban az ügyekben, amelyek a községeket is érintik és ezek a külközségek belépnek az illető testületbe.
      Vecseklőy József: Szóval a polgármester az alispán.
      Morvay Endre: Itt van az ügyköri elhatárolás.
      Bibó István: A perszonal unió szükségszerű, mert a polgármester egyben alispánja a községnek, vagyis a községek a polgármester alá vannak rendelve - ez természetes.
      Harrer Ferenc: Nagyon kedvező ez a helyzet, mert közel van a két gondolat.
      Bibó István: Arról van szó, hogy van szűkebb törvényhatóság és van tágabb törvényhatóság. A szűkebb mint a skatulya benne van a tágabban s egy hajszállal sem kisebb a joga, mint a tágnak, mert a tágabb a szűkebbnek nem fölérendeltje, hanem a kitágulás egyszerűen úgy történik, hogy van törvényhatósági közgyűlés, törvényhatósági kis ülés és van egy polgármester. Bizonyos ügyekben kiegészül a közgyűlés a törvényhatóságok képviselőivel. A polgármestert természetesen az egész választja, a majorizálás azonban nem kétséges.
      Azt hiszem, hogy ez a konstrukció minden zavar nélkül alkalmazható Budapestre és a város a községekkel kapcsolatban szó nélkül elképzelhető, mert adva van Budapest székesfőváros jelenlegi határai között és van egy Nagy-Budapest törvényhatóság, amely ennek a Budapest székesfővárosnak a kitágulása a környékbeli városokra. A környéki törvényhatóság azzal van alárendelve Budapestnek, hogy neki önálló gyűrűtörvényhatósága nincsen. Nincsen külön gyűrűközgyűlése, kis gyűlése és törvényhatósági tanácsa nincsen, hanem van egy szűk és van egy tág törvényhatósága, úgy hogy a konstrukciója tágabb, mint a Közmunkák Tanácsé. Budapest ebben bent ül, de a környék nem ül benne.
      Morvay Endre: Budapest beleszól a környékbe.
      Bibó István: A tág Budapest beleszól a környék ügyeibe.
      Azt hiszem a legjobb lenne ennek a konstrukciónak a szervezeti kérdéseit tárgyalni legelőször. Nyitva hagyni azt a kérdést, hogy belevonjuk-e ebbe a konstrukcióba a védőövezetet, vagy sem.
      Az az érzésem, hogy az övezetet egyelőre nem jó bevonni, hanem hagyni a dolgot, legyen három osztatlan rész és legyen egy Budapest székesfőváros. Legyen egy ilyen Budapest székesfőváros kiterjeszkedéséből adódó Nagy-Budapest törvényhatóság, ahol a körgyűrűnek nincsen önállósága, hanem Budapest alá van rendelve, és legyen egy ilyen budapesti kis megye, ahol van önállósága a körgyűrűnek mégpedig eltérően agrár jellegétől az az önálló törvényhatóság, amely a budapesti törvényhatósággal közös, s gyűrűn belül összeülhet és incidentalter, tehát tetszés szerint lehet azonos feje, de nem intézményesen.
      Vecseklőy József: Szóval a polgármester mellett lehetne még valaki arra az egész területre.
      Bibó István: Nem az egész területre, hanem az összterületre.
      Harrer Ferenc: Ha szabad ehhez hozzászólnom, legyen szabad megmondanom, ez a felszólalás bírt rá arra, hogy a külső övezetet is belevonjuk a szolidaritás gondolatába. Ha fel kell tételezni, hogy annak a környéknek a kialakítása, a magasabb kultúrára emelése tulajdonképpen bizonyos áldozatokat is követel a fővárostól, mint például egy gazdasági iskolának felállítása - mindenféle dolog elgondolható -, azt is el tudnók képzelni, hogy a főváros részéről támogatást nyernek. Ha az neki agrár gyűrűje, akkor ő támogatja is. Ha azonban nem az ő agrár gyűrűje, hanem magára van hagyatva, valószínű, hogy nem támogatja, mert nem az ő témája. Így nem valószínű, hogy az a gyűrű önmagában akármilyen szolidáris érzetet ki tudjon fejteni, még kevésbé a materiális előfeltételeket meg tudja teremteni ezen elgondolás számára.
      Ennek a gyűrűnek nagy érdeke az, hogy az ő kialakulása ebben a város körüli agrár szellemkörben megtörténjék s érdeke a fővárosnak, hogy részéről ez támogatást nyerjen. Ha ez nem menne, vagy erre nem volna szükség akkor egyszerűen megmaradhatna a régi negatív védőöv konstrukció.
      Minden azon múlik tehát, hogy helyesnek és jelentősnek tartjuk-e azt a gondolatot, hogy a város körül lévő agrárgyűrű, amely megteremtődik bizonyos magas fokkal - hiszen ez a miniszter úr elgondolása, terve, ennek emelését kívánja, ez nem a városon kívül fekvő valamilyen agrárvilág, hanem a városban találja az ő fogyasztó területét, a város pedig kint megtalálja a maga élelmezési forrását. Tehát társadalmi kapcsolat van a kettő között. Hogy ebben az eszmekörben ez kialakítható legyen, ehhez az illetőknek kedvüknek is kell lenniök, hogy ott lakjanak a város közelében, mert megszokták, hogy ott mozi van, iskolák vannak s mindenesetre nagyobbak az igényeik. A város körül tehát a magánszemélynek is magasabb az igénye.
      Azon van a hangsúly, hogy beszívódva a városba, hajlandó-e kint vállalni azt a feladatot, hogy neki szerepe legyen, mert ami kívánatos szerep a város szempontjából, az az ő szempontjából is kívánatos legyen: szóval kedvet kell teremteni a számára úgy, hogy ne akarjon bejönni és rossz városi életet élni, hanem inkább helyezze előtérbe, hogy kint más világban él egy város érdekkörében ilyen módon.
      Ha ettől át vagyok hatva, akkor a környéket emelnem kell, azért a városnak is áldozatot kell hoznia, mert az neki is érdeke. Ez a várostól is áldozat. Emellett ennek az agrárvilágnak a területe szervezetileg a városhoz tartozik. Már most ebben a konstrukcióban minden falu tartozzék valamely városhoz. Kétségkívül elvileg benne van, hogy ezek a falvak is odatartoznak. De ebben benne van a másik kérdés: a belső mag és a városi gyűrű.
      Ha bekebelezési kérdés volna, akkor rém egyszerű lenne a dolog, mert ebben az esetben az ember azt mondaná, hogy van egy Budapest és vannak ezek a feladatok - és kész lenne a dolog. Miután azonban más okoknál fogva teljes bekebelezés nincsen, ezt nagyon nehezen lehetne megcsinálni.
      Bibó István: A fővárosnak az az elgondolása, hogy ne legyen egészen fix dolog a városi gyűrű teljes bekebelezése.
      Morvay Endre: Igen, körülbelül ez a felfogás alakult ki, ennek a képnek Harrer miniszter úr [7] adott kifejezést, mert mindaz, ami a mai Budapesten kívül áll, ennek ellenére van.
      Harrer Ferenc: Budapestnek az a nézete, hogy a városok így megfelelően összefoglalva a maguk keretében éljenek, próbáljanak boldogulni, de ő irányítja, támogatja őket.
      Morvay Endre: Kiérlelődési időszak volna a teljes bekebelezés felé.
      Harrer Ferenc: Amelyik elérte a szintet, teljesen bekebeleztetnék.
      Morvay Endre: Tulajdonképpen átmeneti idő.
      Bibó István: Megvan az alapkonstrukció, amelyben Budapest szupremáciáját biztosítani lehet. Ez körülbelül kirajzolható abból is, amit az előbb próbáltunk keresni. Most az a kérdés, hogy ezt a konstrukciót épp úgy lehet-e alkalmazni a városias környékre, mint a teljes környékre - mind a kettőre egyformán. Az a kérdés, hogy ha a teljes környékre is alkalmazzuk, akkor közigazgatás-technikailag semmi különbség ne legyen a városias környék és a teljes környék között. (...)
      Arról van szó, hogy ha törvényhatóság lesz, akkor a főpolgármestert is ennek az egységnek kell választania, és akkor lehetséges, hogy bár Pilisszentkeresztnek külön szerve nem lesz, de a választásban részt kell vennie. Azt a kérdést vetem fel, hogy ha a közgyűlés tárgyal pl. egy Budapest-környéki közműkérdést - mondjuk Rákospalotától Újpestig terjedő valamilyen közműnek ügyét -, akkor miért legyenek benne olyanok, akiket a kérdés nem érdekel. Legyen tehát három osztagú: legyen a budapesti, a Budapest-környékét magában foglaló budapesti szervezet és legyen a védőövet is magában foglaló környék.
      Morvay Endre: Tulajdonképpen az a kérdés, hogy ennek az övezetnek milyen legyen a képviselete a törvényhatóságban, és hogy ezt a képviseletet hogyan konstruáljam meg?
      Helle László: A budapesti törvényhatóság összetétele marad!
      Bibó István: Nem marad! Csak arról lehet szó, hogy van egy Budapest-városi törvényhatóság és ez nagy ügyekben kiegészül.
      Morvay Endre: És ez az övezet, megfelelő konstrukció mellett, válassza meg a maga képviselőit.
      Harrer Ferenc: A vármegye képviselőtestületében részt vesznek a megyei városok és a falvak. Csak az a különbség, hogy az megye, nem pedig törvényhatósági jogú város. Azzal kell csupán megbarátkozni, hogy ez városi konstrukció.
      Bibó István: Teljesen új próbálkozás az, hogy egy nagyváros szervezetébe - ha a demokratikus önkormányzat síkján is - teljes mértékben bevonul a város agrár környéke. Ez az elgondolás a miniszter terveibe beleillik.
      Harrer Ferenc: Ez a nagy dolog benne! Ez az egyedüli, amiért érdemes vele foglalkozni, a többi egészen régi gondolat. A legszebb az egészben az, hogy a város környékén legyen olyan agrárvilág, amely a városnak megfelel. Ez az ami új gondolat.
      Bibó István: Akkor itt tulajdonképpen nem a szokványos Nagy-Budapestről tárgyalunk, hanem arról beszélünk, hogy ne ejtsük-e el a szokványos Nagy-Budapest gondolatát, a városias környéket. Egyszóval akkor abban vagyunk, hogy ez a perszonálunió, ez a táguló törvényhatósági rendszer, egy szűkebb és egy tágabb lépcsőben létezzék.
      Harrer Ferenc: Magyarázatképpen talán legyen szabad annyit elmondanom, hogy nekünk a munkánknál három alternatívát kell kidolgozni. Ki kell dolgoznunk, hogy hogyan áll ez a téma ma, hogyan áll a téma egy teljes bekebelezés esetén, és hogyan az átmeneti megoldás mellett - minden vonalon, különösen a teherviselés szempontjából. Akkor fog kiderülni, hogy egyelőre bekebelezésről nem lehet szó.
      Bibó István: A két lépcsőnek az az értelme, hogy az első lépcsőn olyan egységek vesznek részt, akiknek várományi joguk van arra nézve, hogy Budapestbe beolvadnak, a tágabb területben pedig olyanok vannak, akik sohasem fognak beolvadni.
      Chikán Béla [8]: Mikor a fővárosi Közmunkák Tanácsába meghívtak bennünket és mikor mi oda bementünk, tulajdonképpen akkor kezdett először nyílni a szemünk a budapesti perspektíváknak megfelelően és kezdtünk érdeklődni a budapesti dolgok iránt is. Mikor a külső budapesti bekötő utak tervezéséről volt szó, éppen én voltam az, aki fel tudtam hívni a budapesti urak figyelmét, hogyan kell a bekötő utakat tervezni úgy, hogy azok jók legyenek. Én tehát a közmunkatanácsi perspektívák által a budapesti perspektívára nevelkedtem. Most milyen nagy hatással lesz ezeknek az eszmevilágára, ha ők is tanulmányozni fogják ezeket a kérdéseket. Ahogy a munkásosztályt ismerem, ez rá is veti magát a problémákra és igen hasznos munkát fog végezni a főváros érdekében. Tehát pedagógiai, népnevelési szempontból is hallatlan hatása lesz. Ez a leggyönyörűbb újítás.
      Bibó István: Most arra szűkítem a kérdést, - menjünk tovább - hogy két lépcsője legyen-e ennek a konstrukciónak, vagy egy, mert azt hiszem, hogy itt egy a vélemény, hogy ez a dolog nagyon belesik az egészbe.
      Harrer Ferenc: Majd a végén két alternatívát kell kidolgozni. (...)
      Bibó István: Elképzelek ilyen fajta helyzetet: adva van egy tágabb törvényhatóság, amelynek egyik községe Pesthidegkút, a másik Újpest, a harmadik pedig Pilisszentkereszt, amely esetben a tágabb törvényhatóságban felvetődhetik a kérdés, hogy a köznek, Nagy-Budapestnek a költségén, vagy hozzájárulásával szüksége merül fel annak, hogy Pesthidegkút, vagy Újpest kapjon valamilyen közművet. Erre jelentkezik Pilisszentkereszt, hogy nekem is kell közmű, mert éppen úgy községe vagyok a törvényhatóságnak. Ezt kell elkerülni, hogy ilyesmi ne álljon elő.
      Balás Gábor [9]: Viszont, ha megcsináljuk a hármas tagozatot és ezzel kerül a dolog a közgyűlés elé, hogy Soroksárnak adjanak közművet, akkor ugyanazon a címen jön a többi is.
      Morvay Endre: Mások az adottságok. El tudom képzelni, hogy Soroksárnak adok vizet, a másiknak azonban nem lehet.
      Bibó István: Azt hiszem, hogy ez megzavarná a bizonyos várományi jogot. Ezenkívül ehhez szükséges volna bizonyos keret, amelyen belül Budapest és az egykor egyesítendő városias környéke összeszokik egymással. Ebben a keretben másféle összeszokás kívánatos, mint a másikban.
      Harrer Ferenc: Ez az egyik ok, hogy nincs is bekebelezési jog. Ha Újpest akar közművet csinálni, akkor maga határozza el. Kérdezem, ha Újpest közművet akar csinálni, ennek elbírálására mi jobb Budapestre nézve: ha Budapest bírálja el, vagy Pest-megye bírálja el? Erről van szó.
      Chikán Béla: Jobb, ha Budapest bírálja el.
      Harrer Ferenc: Ha Budapest bírálja el, akkor felvetődik a kérdés: ne csináld ezt, hanem valamennyit. Ne csináld egyedül, hanem Rákospalotával, vagy mással. Akkor Budapest vezeti az egészet. Ha nem paríroz, akkor magára hagyja. Gyakorlatilag így néz ki a dolog.
      Ami a falvakat illeti, azt is kérdezem: mi jobb arra a Pilisszentkeresztre ma, hogy ha egy olyan régi vágású vármegyei közgyűlés elé jutna a dolga? Ha nem jutna oda, akkor ide sem jut. Ekkor saját autonómiájával intézze el az ügyet. Mi jobb Pilisszentkeresztnek, ha Budapest bírálja el azt az ügyét, amely a közgyűlés elé tartozik, ha a törvényhatóság intézi, vagy Pest-megye?
      Chikán Béla: Kétségtelenül jobb, ha Budapest!
      Harrer Ferenc: Tehát neki jobb, ha Budapest intézi. Világos, hogy a törvényhatósági közgyűlés elé megy, ennek hatáskörében lévő összes résztvevőknek nagyobb érdeke, hogy Budapestre tartozzék, óriási érdeke ez és ne Pest-megyére tartozzék.
      Mi a folytatása? Most azonkívül Budapestnek az az érdeke, hogy ha Pilisszentkereszten - ott van Dobogókő közelében - történik valami, akkor Budapest is csinálhat valamit, nemcsak Dobogókőn segít, hanem Pilisszentkeresztnek a helyzetén is javít.
      Ha azután - mondjuk - az élelmezési politikával megszervezi őket, ezeket, mint magához tartozókat megszervezheti az egész külső kört egy nagyszerű közélelmezési forrássá. Nem úgy kell képzelni, hogy mindjárt ellentét van, hiszen cél a szolidaritás. Az ember vagy elismeri a szolidaritás gondolatát, akkor le kell vonnia a konzekvenciát, melynek következtében a közigazgatásban formának kell lennie, amely a szolidaritást meg tudja oldani. Mindig azt mondom, hogy a szolidaritás nem azt jelenti, hogy nincs forma, több forma van. Véleményem szerint, mi közigazgatási szakemberek lehet, hogy nem egy formát, hanem több formát fogunk találni, amelyek felett vitatkozhatunk. Ma a szolidaritás fogalmától át vagyunk hatva, és azt mondjuk, hogy meg kell valósítani, mert különben az egészet dobni kell és visszamenni az előbbi konstrukcióra, marad az egész előbbi kérdés, a védőöv a városokkal: a megoldás negatív. A világon eddig nem volt az, hogy egy nagyváros azt csinálja meg, hogy lezárja a maga városias kialakulását, természetesen olyan széles körben, amely teljes rugalmasságot ad és megteremti azt a széles világot, amely neki is, annak is jó és nem engedi odafejlődni, hogy a falvakban az emberek nyomorult parcellázási nyereségért egyszer életükben odadobják a dolgokat és akkor a végén jönnek azok az Érd-állapotok, vagy nem. Át vagyunk-e hatva, vagy nem, ettől a kérdéstől, erről van szó. Csak nem szabad azt hinni, hogy nem megfelelő céllal és konstrukcióval elérhető a dolog, mert nem érhető el. Bátran neki kell menni. A szolidaritás áldozatot jelent mind a két oldalról. (...)
      Morvay Endre: Az a kérdés, hogy legyen-e külön közgyűlés, ahol csak Budapest ügyeit tárgyalják?
      Harrer Ferenc: Ha ezen az alapon állunk, akkor van budapesti közgyűlés, mondjuk van hat városi képviselőtestület és van huszonöt községi képviselőtestület.
      Morvay Endre: El tudom azonban képzelni azt, hogy a közgyűlésen mindig ott van az egész. A tárgysorozatot meg tudom állapítani úgy, hogy vannak Budapestnek sajátos ügyei, azután vannak Budapest közvetlen környékének ügyei és a tágabb környéknek - ellenben a szavazati jognál vannak bizonyos korlátozások. Ezt hangsúlyozom, hogy el tudom képzelni.
      Harrer Ferenc: A nevelés szempontja a fontos!
      Morvay Endre: Helyes, hogy ő ott van, szavazati joga ellenben nincsen. Viszont azok az ügyek, amelyek a megyei városokat érdeklik, milyen bizottsági előkészítésen menjenek keresztül?
      Harrer Ferenc: Azt is meg lehet csinálni!
      Morvay Endre: Minden bizottságnak hármas összetétele van! Nincs semmi nehézség, meg lehet oldani!
      Harrer Ferenc: Arra helyezek súlyt, hogy a társaság valahol együtt legyen.
      Bibó István: Nem hinném, hogy értelme legyen annak, hogy Budapestnek legyen olyan polgármestere, aki alá van rendelve Nagy-Budapest főpolgármesterének.
      Morvay Endre: Ha közgyűlés van, meghívom mind a három kategóriát: Budapestet, Nagy-Budapestet, és a védőövezetet. Most azután, ami Budapestet érdekli, ott csak budapestiek szavaznak, azután a nagy-budapestiek és végül a védőövezetiek. Ha a védőövezetbeli község azt érzi, hogy neki ez a konstrukció jobb az előbbivel szemben, akkor lélekben ide tapad.
      Harrer Ferenc: Abban - ugyebár - egyek vagyunk, hogy a szolidaritás gondolatát helyeseljük? (Igen!)
      Bibó István: Akkor leszögezzük, hogy a probléma tulajdonképpen nem Nagy-Budapest problémája, hanem a védőövezettel kiegészített Budapest problémája. Ezen belül Nagy-Budapest nem is olyan eget rengető kérdés. Konstrukcióban is megfelelőnek látszik a kitáguló törvényhatóságok kérdése egyetlen és közös fővel. Tudniillik ezt az alapkeretet törvényszerkesztésileg megfogni és leszögezni nem nagy dolog. (...)

      1. Lelőhelye: Budapest Főváros Levéltára XIV. 31. Harrer Ferenc iratai 13. tétel. (Gépelt másolat aláírás nélkül, Harrer saját kezű javításaival)
      2. Fővárosi tanácsnok, majd 1918-ban alpolgármester, a Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazzák; 1925-től törvényhatósági bizottsági tag 1942-ig, az FKT tagja, 1934-től felsőházi tag; 1945-től ismét a törvényhatósági bizottság és az FKT tagja.
      3. Ekkor a Belügyminisztérium közigazgatási osztályának vezetője
      4. Alpolgármester
      5. A Belügyminisztérium Városi Osztályának vezetője
      6. Az FKT alelnöke
      7. 1918-1919-ben a Külügyminisztérium ideiglenesen megbízott vezetője
      8. Pestszenterzsébeti polgármester, ekkor a Belügyminisztériumba szolgálattételre berendelve.
      9. Tiszti főügyészhelyettes


EPA Budapesti Negyed 2. (1993/2.)György P.: Nagy-Budapest < > Miklóssy E.: Államszocializmus