stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



JUHÁSZ FERENC verse

 

Nászutas-keringő

 

Eszternek és Péternek

Bálnák, delfinek, ráják, teknőcök, naphalak úsznak, tántorognak
a csöpp szigetország körül a lassú szél gyűrte, hablárva kék óceánban,
fölmerülnek, mint gigászi hús-szivar emlős lovak,
hátukon korall-virágoskertek, kagyló-zsebórák a bőrredők vályú-sivatagában.

Fölszállnak, lemerülnek, a fej-kutakból vízláng-gejzíreket fújnak,
páfránytorony vízi-virágokat, ásítva a Szent Titokba leszállnak
s dübörgő víz-koszorúk a fehér sziklagyűrűk kő-szivacsára hullnak,
mint habzó méneskancák mindig újra születve, tolongó nyál-juhnyájak.

Aztán csengve, csipogva összetörnek, s pezsgő üvegmorzsák szivacs-szódájaként
csilingelve, harangozva csőrrel elsimulnak lágyan, sietnek vízből vízzé lenni.
S vízből vesz a víz magára újra fehér rózsákból kötött kötényt, rózsa-mellényt,
mert büszkesége tömege magánya, Örök Magzatvíz, a Titok-lázt cipelni.

És delfinek ugrálnak föl a vízből, görbe ezüstkardok, csicsergő hal-lángok
és a delfinek szaga akár a szeretkezőké, spermaillatú gyönyör-hódítás
és a delfin-nyílvesszők, hal-hattyúk, akár a mitikus hableányok,
mint a mélyből kirobbanó parázs-szemhéjak, látomás-ezüstlándzsa láng-varázs.

S fönt a szigetország csúcsán kis temető, kis templom, szinte Istenbe merítve,
mint aranykehelybe Krisztusos hártyapénz-ostya, s lent az ős kék óceán redő-/söndje,
s a kék vízben zöld kőcsipke-süveg, kőfátyol-sisak dörgő tajték-habbal behintve,
mint zöld alga-hajó, amely nem vízözönre vágyik, de Szent Tűzözönre!

S a napfény, mint kék-íriszű szemgolyón körbefolyik a lágyüveg könny görbén,
s arany hullámlemez-palával a látható mindenség befödve, könny-láz palával,
aranyszögekkel rögzítve, mint a tetőgerendaváz rács-lét várakozás-csöndjén,
s lüktet a víz önmagát zihálva, habot köhögve, s nem tudja mit tegyen árva önmagával.

S bent, a titán-terpedésű mélyben hólyagszemű, pontszemű, vak halandóság- remények,
világító fáklyahal-sárkányok, fénykürt-kastélyok, kocsonyafürt-forgások, hidegláng Cápa-Isten,
kristálydobozokból ragasztott tüskés csikóhal-szülőapák, falánk, őrült, halál-mohó lények,
tengerfenéken csúszó gigászi állat-levelek: légzőnyílásuk, evőnyílásuk, ürítő-nyílásuk nincsen.

S bent a vízben, a parti sekélyben, s az örök nagymosás napfény-kékítőben
ámbrás cetek, delfin-angyalok, pörölyfejű cápák, kövér fókák, húshólyag bikák, nőstények
hemperegnek, bukfenceznek, bőgnek, mint a szirénák gyermekkor-háborúidőben,
s kristály-szempilla halak, tányérajkú, bohóc-ruhájú vízi-szúnyogok, rajzó kéve-remények.

S mészcsövekből horgolt csontkazal virágzik pirosan, vérrel leöntött korall-vár,
s az állatvirágok vörös lombja mintha kis lángokkal lenne behintve, zsúfolva,
vörös bizsergéssel a vízmély alá süllyedt nász-hajó szivacs-bozontja, fehér virág-gyár,
s körötte színes, pöttyös, csíkos halrajok kévéje, vízalatti halál-iszony lombja.

S a parti sziklákon marokkal szórt sóként őrjöngve feldühöngő habkéve-borulások,
s ott állnak az új házasok némán: tavaszi ámulat-fák, mezítlábas ámulat-keresztek!
Aztán táncolni kezdenek a sercegve kimúló tajtékszőnyegen, mint a vad tündér-látomások,
mellükön átvilágító szívvel, mint az űrlámpaforgás fénycsönd égitestek.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret