Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Zalán Tibor

Éjszakai telefon

meredten Szétvetett tagokkal

hevert Mint elsüllyedt hajó az

idő jeges S iszap-kék hullám

sírján És nem volt terve többé

az élet Bármilyen fokára

felráncigálni rozzant Testét

nehéz vörösboroktól Fáradt

agyában már a semmi fészkelt

halántékánál A szaturnusz

arany Gyürűi szétforogtak

odébb A tévéből a moslék

szelíd Unalmassággal csorgott

alá egy Eldobott gatyára

egy Szennyes ingre és két cd

Üres belére És a szűk kis

szobára ráborult a hűvös

Unalmas együgyű magányka

elhasznált Szürke ócska csöndje

ha Volt már nincs az érdekesség

szintjére felturbózható Póz

se gondolatra Érdemesnek

vélt emlék ott Az agy elfáradt

fondorral megtekert Kocsonnyás

hurkái közt platón A földön

hevert az ágy Alól kimozgó

pormacskák Nyirkos árterében

meredten mint Az olvasója

s percent A tetőtér cserepén

szélverte eső Néhány cseppje

a karácsony Elközeledvén

majd gyújt egy égi Fenyőfát fönt

a magasban Megholt lelkeknek

s születőknek A szenvedésre

szobájának Két ablaka mint

dermedt szempár Meredt az égre

az ég Üres volt Ólomszürke

a túl Sok várás jellemet ront

koszlott Falak közt kosznak lenni

megúnható Szerep s a színen

körül gágogják Mindenféle

árny-állatok Kik vérén élnek

és mérgük Húsában szórják szét

oldalt billent Mohón fülelt de

nem Nyílt az ajtó mindhiába

meredt Rá hosszan s vágyakozva

egy faldarabka Szállni kezdett

a könyvespolcok Közt akár csak

a téli Légy ha Ösztönében

zavar keletkezik És hinné

a nyári légben verdes Szárnya

a légycsapóval Sem törődik

és így Verődnek hirtelen föl

Lefojtott emlékek Morzsálnak

finom szárnyukkal Zümmögetve

"unnám Az ócska szóbeszédet

mely körbenyalt Mérges levével

s a szennye Megrakódott rajtam -

motyogta Mintha csak Beszélne

és értelmét nem Is találná -

csupán halvány Derengés mélyen

mitől A szívmagány kicsordul

kavarja össze Bennem most a

nyugodtnak Vélt fátylak sötétjét"

a megtalált És elveszített

remény Után nem érzett Bánást

kevés íz megmaradt A lényből

fantáziált Érezte látta  

a vállát Fogta baszás közben

tükörrel Szemközt űzte-vágta

s a tiszta Lapra pára szállott

öklelte Dugta tépte Zúzta

vitézül bőszült Fergetegként   

közben hátulról Megbámulta

a tangaszál Ahogy két part közt

rezgett Kékekkel sőt lilákkal   

ott Volt bizony s a rét Aratva

vitézkedése Elgyötörte

a háta fájt A lába rezgett

verejték csorgott Földre róla

fülét Harapta zagyvasággal

vegyes Disznóságot suttogva

vakond Ha surran így A csőben

tovább s ha mégse Akkor is csak

olyan ha Nincs és mégis itt Van

a pisztolyát most kézbe Fogná

s feltolná Torka lágy Részébe

kétségbe esve kábulatban

de megcsörren Az asztalán a

papírhalmok Között a múltja

jövője és Halála csörrent