Alföld - 49. évf. 5. sz. (1998. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Kukorelly Endre

H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.

R. Menons Klagen um Diotima

(1)

Nem mozdulni meg, alig, lassan, túl gyorsan, ha nem indulok el, végig az utcán a körútig, nem nézek sehova, nem nem állok meg, kikerülöm a szembe jövőket, bármit szépen nem intézek el, nem keresem, és úgy találom meg, egy szék a szobám közepén, egy széken, innen nem mozdulok el, hogy itt találjam meg. Tglich geh' ich heraus, und such' ein anderes immer.

(2)

Aztán mégiscsak átkopogok mérgemben. Mérgelődni nem jó. Félni se. Borzalom, álmodozás, lelkes, lelketlen, borzalom ez, / háborog, üdv, gonoszan, könyörögve, kín, komor ajkán, / ámulat, szörnyek, fölbuzog, elbocsát, leigázva, ezek is mind nem elég jók. Bin ich allein denn nicht? Ha a szomszéd szobában basznak, és sikongat a nő, mégis átkopogok, mert nem jó hallgatni, de átkopogni se jó. Ezért aztán csak halkan kopogok, hogy ne hallják meg.

(3)

Az Ó, szerelem nyomában egy csomó terjengős v. rövid, boldogtalan, éhezős, vidám, fáradt de nem álmos Ó, fáradt, lelassított szakasz jön, furcsa, utólag mégis megfelelőnek, sőt hibátlannak tűnő sorrendben. Mint egy elsőbálozó lány táncrendje. Megfelel neki, illik az alkalomhoz. De minek felel meg egy alkalom? Bilder aus hellerer Zeit leuchtet ihr mir in die Nacht?

(4)

Nem úgy marad meg, nem a jó marad, igaz, hogy a rossz se marad. Az se, hogy semmi nem marad. Csak nem az a jó és rossz, vagy ha, mit tudom én, mégis az, akkor már valaki másra vonatkozik, és nem rám, és ez elég nagy baj. Und nicht einmal bist du allein?

(5)

Kezdjük azzal, hogy ahhoz előbb még sokkal előbb kell egyedül lennem, hogy fölhívjak valakit kétségbeesésből. És legyen a közelben telefon. Ha nagyon nem ez van, akkor nem nagyon hívogatok másokat. Szabad, csak veszélyes, és lehet, hogy nem is szabad, hiába múlik el a veszély. Aber das Haus ist öde mir nun. Vettem egy vezeték nélküli telefont.

(6)

Egy ideig simán meg tudtam enni a tejbegrízt. Először a kórházban hánytam tőle, nem keverték ki rendesen, összetapadt a gríz, göbös lett, teli cseresznyenagyságú bögökkel. Meg kellett enni. Nem kifejezetten töltötte belém, de addig nem vette el a kanalat a számtól. Megettem, és rögtön kihánytam. Felültem az ágyon, ez volt először, előbb még visszafeküdtem, aztán felültem, és úgy, előre, az ágy lába felé. Előre nézek, fölfelé, a lábam elé le, jobbra, akárhová, így nézelődök, mint bárki más. Először is, az életnek van értelme, és ez jó. Wie Strahlen der Nacht. Élet jó. Rendes, ha nem is rendszeres szemlélet, izgatott, mint tavasszal a bogarak, izgató és ijesztő, érdekes, hogy mennyire az. Kedves filmek vicces jelenetekkel, tőből levagdossák a fekete lovag végtagjait, óriási karambolokat rendeznek kemény fiúkkal. Szép lányok, szabályos X lábakkal, O alakú orrlyukak. A kicsik csinosan esnek a jégen, csúsznak a fenekükön a partvonal felé. Amikor erősen figyelek, hogy megértsem, mi folyik, általában lemaradok. Ha mindent elfogyasztok, az nem jó. Ha nem kötöm be magam vagy rosszul vagyok bekötve, a korláthoz csapódom, úgy csúszkálom végig az egészet, mint egy teherautó platójára felhajigált csomag.

Nem eszem meg mindent, bekötöm magam és nem figyelek oda.

Szerintem most már valószínűleg Évekig? béke lesz. Valami finom túl.

(7)

Rám köszönt a tömegben egy nő, én meg visszaköszöntem neki. Fogalmam sincs, kicsoda. Ez a körúton történt, nyomban messzire sodródtunk egymástól, siettem is, mégis úgy álltam meg, mintha beleragadtam volna az aszfaltba. Aztán megfordultam, és igyekeztem utolérni azt a nem tudom kicsodát, akinek visszaköszöntem. Ami nem is olyan egyszerű, a megállás, feltartani a sodrást, ilyenkor mindenki szembejön, téblábol előtted, eléd kanyarodik, szorít vissza, méltatlankodik, ha igyekszel félretolni. Aztán megláttam, a kabátját, világoskék kendő vagy sál, egy kirakatnak dőlt, a táskáját magához szorította, megfordult, nézett visszafelé. Marad mindig valami rés, amit a látvány betölt. Führet kein Pfad mich zurück. Nem vett észre, mert nem várt semmire, én pedig úgy álltam, mások háta mögött, gyorsan beléptem egy hirdetőoszlop mögé, onnan figyeltem, ahogy a kirakat üvegéhez támaszkodva nézi, de nem várja, hogy az a másik ott legyen.

(8)

Először úgy tűnik, hogy vannak semmire sem használt helyek. Legalább hely még van elég, gondoltam, helyem, az aztán van. És pokoli mocorgás támadt, mert kipróbáltam, hogy tényleg van-e. Pedig eléggé vigyáztam, hogy le ne verjek semmit, de mintha csak törékenyek volnának, előbb megcsinálva, szépen legyártva, hogy aztán porrá törjenek. Először is, ha rohangálok, piszok nagy por keletkezik, és abból valami majd csak lesz, gondoltam el. Denn so lange, so lang auf matten Pfaden der Erde.

(9)

Erős a fény, az erkélyen billegtem egy karosszékben, abból a karosszékből nézelődtem, nem láttam sokat. Nem a karosszék miatt, de nem is a fénytől. A legjobb helyeken egyedül vagyok, nem mert így találtam ki, nem véletlenül, nem azért, hogy innen majd megint egy rosszabb hely után vágyakozzam. Nem tudom, miért. Ez a rendezés, így lett elosztva.

Azért jó volt, persze, az árnyék, azon az árnyékos helyen üldögélni. Egy kókuszdiót kettévágott egy nő.

Kisétáltam a tengerhez, ültem a parton, díszlet, a szemembe fújta a homokot a szél. 8 féle, nyolc tiszta kék. Kimegyek, hátat fordítok. Leben will ich denn auch! Lehet, hogy csak rosszul emlékszem. Igyekeztem, hogy tényleg jó legyen azon a legjobb helyen, de ez nem sikerült, és most csak tévelygek abban, ami előttem és ami bennem és rajtam túl van, és nem tudom, mit is kezdjek magammal és a többi dolgokkal. Éjszaka néhány éles csattanás. Nem emlékszem rendesen. Nekitámaszkodtam egy p....fának. Más vidékek. Másnak az álma.