Alföld - 49. évf. 1. sz. (1998. január)
Ó városok a tovaúszó egek
testét karistolók alkalmatlanul éles
minden tornyotok
antenna-injekcióval hullámhosszok
áttetsző idegen folyadékát
fecskendezitek a térnek
alkarjába amely feszül és dagad és
estére lilán begyullad
Ki gondolná amikor cseppenként
terjed szét az eső a földben
és barna füstarany-lapokkal borított
hegyikristály-belsejű hagymát érlel
ki sejtené már akkor a hajszálakat
zsírosító ruhákat átitató
tüdőn-lakáson megtelepedő
sülthagyma-szagot
A ténfergés legrosszabb az egészben
s a ténfergés a legrosszabb a részben
hogy mint ősszel úgy hullanak a léptek
embereket követsz elejted őket
beszédüket inni presszóba ülsz be
verset sodorsz nem áll dohányod össze
a legrosszabb hogy dolgod volna: semmi
de semmi okod nincsen ténferegni