Alföld - 47. évf. 11. sz. (1996. november)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Háy János

Amikor történt

Amikor történt,

ami történik,

mert más nem lehet,

a szív peremén

ritmust ver a képzelet.

Az ereken át

üzen a dobgép,

s a szívre rázuhan

valami nehezék.

Akár a télhideg:

nincs kabát,

hogy kintrekesztené,

nincs meleg szoba,

hogy kívülre zárná:

ami történt.

De a tavasz sepert,

először a havat el,

majd az ónos jeget,

s aztán a húzós szelet,

végül kiugrasztotta

a fák belét.

Mintha súlyukat

vesztették volna.

Csak később érezhettem,

nem löki hátra

semmi a lüktetést.

Nem ver ki idegen ritmust

semmi a szív peremén.

De volt-e más dobszó,

amikor történt?

Késve pucol a valóság,

hetekig bőgnek

a súlyos hengerek,

s mikor erejét

veszti a képzelet,

az idő időt seper.

Aztán újra történik,

súlyosul és dobol,

hiába tudni: érvénytelen,

nehezék mégis

és idegen zene.

Helyt helynek

töröl a tavasz,

súlytól súlynak szabadít.

Amit tudni: nem tudni;

ami történik:

elmozdít.