Alföld - 47. évf. 9. sz. (1996. szeptember)
Mielőtt a tű beszalad,
s szétpattannak az erek,
tócsa gyűl a bőr alatt,
mielőtt az iszonyat, hogy
meglehet. Mielőtt nem ta-
láljuk a szavakat, mielőtt
minden szegletét, minden zugát
és zegét, mielőtt a szeretetét.
Mielőtt a tanultakat, mielőtt
még szapultalak, szipolyoztalak
volna, mielőtt még szerettelek
volna, mielőtt még asszonyom
lehettél volna, mielőtt az arcul
csapottakat, mielőtt mind a kapottakat,
mielőtt vissza mind,
mielőtt még széttekint, mielőtt
a mellen a ruhát, mielőtt a
szomszédokhoz át, mielőtt az
italt a földre ki, mielőtt százszor
otthagytalak, mielőtt szem alatt
kék foltokat, mielőtt szét a poharakat,
mielőtt a hadd törje ki, mielőtt
a többé vissza nem, mielőtt a szakadt
ingemen, mielőtt a gombokat, mielőtt
a gondolat, mielőtt gondoltalak,
mielőtt drágám helyett ingyenem,
mielőtt feleséglegesen!
Bágyatag és szomorán
utasok és ittasok
éjszaka a Koronán.
Érdeklődés: Ön hová?
Csodálkozás: ugyanoda?
Mint egy mozogó-töfögő
tanoda: oktatják egymást
és kérdezik, felelnek és
feleltetik. Kapkodó és
cepekedő, szuszogó és
szepetelő éjszaka a vonaton.
Idelök és tovavon ismerős
és ismeretlen. Tudomisén
és hogyisne! Ötven Ön?
Maga hetven? Kereszttüzek
rezzenetlen. Borsa ez és
sava már!