Alföld - 47. évf. 8. sz. (1996. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Poós Zoltán

Budapest

Itt nyílik ki a város,

mely szavanként nő,

melyben lendületes hangok

úsznak el, majd jönnek vissza.

Hány gyártól, utcától

város egy város?

Hány beruházási döntést

vitatnak meg a városatyák?

Hány parkot alapítanak

üres terekre?

Hány parkoló kell

hogy járni is lehessen?

A technika lényege,

hogy nőjenek a parkok,

hogy nőjenek a fák, az útvonalak,

hogy nőjön a beszéd.

A park lényege, hogy le-

lassítsa a forgalmat,

hisz úgyis csak átsiet

rajtunk az öröm.

A város lényege,

hogy legyenek nők,

férfiak, könyvek, könyvek,

melyekben ilyen csodás

sorokat találsz.

Ez a város alkalmas

keret számunkra.

A szörny

Napod az égre szállt,

s te álltál mint az éj.

Átbeszéltük az éjjelt.

Az ég tovább nem ér.

A monda lezárult,

de kapcsold rá a fényt,

az imádat fényét,

s azt a furcsa lényt!

Elméd nevelte

ezt a furcsa testet.

Elméd négy csápja most

egyfolytában reszket.

Napod az égre szállt.

S most imádatra készen -

„Most végre hallom,

pedig már húsz éve nézem."

Halk nap a mai.

Ez itt Avignon.

Eljött érted

egy keresztény kamion.

A tehetetlenségről

Az élővilág a jövőről álmodik,

miközben apró viharok képződnek az égen,

miközben sáregyveleg képződik a földön,

és tehetségről álmodik az ember.

Most még mélyebben alszik a macska,

ki keresztül sétált a gondolataidon.

Megzavart, miközben a múltad is felnőtt.

De felnőtt a mamád is,

ki felnevelte tehetségtelenséged.

Pont úgy öregszel, mint ő.

Békében éltek egymás mellett,

mint a népek, melyek közt

van tehetséges is.

Az élővilág viszont demokratikus,

mert rengeteg tehetséges él ott.

Vissza a természetbe!