Alföld - 47. évf. 8. sz. (1996. augusztus)
Itt nyílik ki a város,
mely szavanként nő,
melyben lendületes hangok
úsznak el, majd jönnek vissza.
Hány gyártól, utcától
város egy város?
Hány beruházási döntést
vitatnak meg a városatyák?
Hány parkot alapítanak
üres terekre?
Hány parkoló kell
hogy járni is lehessen?
A technika lényege,
hogy nőjenek a parkok,
hogy nőjenek a fák, az útvonalak,
hogy nőjön a beszéd.
A park lényege, hogy le-
lassítsa a forgalmat,
hisz úgyis csak átsiet
rajtunk az öröm.
A város lényege,
hogy legyenek nők,
férfiak, könyvek, könyvek,
melyekben ilyen csodás
sorokat találsz.
Ez a város alkalmas
keret számunkra.
Napod az égre szállt,
s te álltál mint az éj.
Átbeszéltük az éjjelt.
Az ég tovább nem ér.
A monda lezárult,
de kapcsold rá a fényt,
az imádat fényét,
s azt a furcsa lényt!
Elméd nevelte
ezt a furcsa testet.
Elméd négy csápja most
egyfolytában reszket.
Napod az égre szállt.
S most imádatra készen -
Most végre hallom,
pedig már húsz éve nézem."
Halk nap a mai.
Ez itt Avignon.
Eljött érted
egy keresztény kamion.
Az élővilág a jövőről álmodik,
miközben apró viharok képződnek az égen,
miközben sáregyveleg képződik a földön,
és tehetségről álmodik az ember.
Most még mélyebben alszik a macska,
ki keresztül sétált a gondolataidon.
Megzavart, miközben a múltad is felnőtt.
De felnőtt a mamád is,
ki felnevelte tehetségtelenséged.
Pont úgy öregszel, mint ő.
Békében éltek egymás mellett,
mint a népek, melyek közt
van tehetséges is.
Az élővilág viszont demokratikus,
mert rengeteg tehetséges él ott.
Vissza a természetbe!