Alföld - 47. évf. 7. sz. (1996. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Berta Péter

Egy halottkém feljegyzései

17. álom; egy elmaradt exitus rekonstrukciója

ahogy a megadott címre betoppansz,

a gyomor finom regisztere fog

gyanút. vegytiszta előtér,

rezzenéstelen pedantéria: a friss

gyász hiánya gondolkodóba ejt,

s mert aggaszt, intim csapdákat

takar. a hallban belharc nélkül

kerülsz a földre, szemben a

várakozással karcolást sem ejtesz -

e meglepetés lesz hatékony

ellenszered, stigma a nemtelen

elkövetőkön. ha kérdőre vonnak,

készséges vagy és tapintatos,

a túlerő lassanként lekötelezve

érzi magát: szerekkel táplál és

hittel csillapít; s mire pirkad,

megoldják szíjaidat az exitus

gátlásos angyalai - nem remélt

eszméletedre térsz.

18. a mesterben a pára

a mesterben a pára betemetett

réteg; laikus fivér, aki

depressziójával közös életükre

tör. szorongása kedvetleníti

el a kedélyes közeledőket, nincs

erekció, ami figyelmetlenségén

ne múlna - nekrofób, csupa

váratlan aggodalom; kivéve,

ha szakmabeli jön látogatóba:

koroner, bonctani asszisztens

merészkedik a dögkutaktól

hemzsegő telepre, latolgatja

a szerszámok állagát, az évszaknak

megfelelő tartalékot - felmér,

mégsem ellenőriz. személye gyógyír

és demonstráció, s ha szót sem

ejt, de a pára szavára figyelmes:

szövetség, flagelláns terápia.

Le Lais

amelyben önnön veséjébe lát

ha felkeres, kiköttetem -

besúg csak, megfigyel,

fagypont körül párát szitál:

profilját rejti el,

egy nullmorfémában csücsül,

nem hozzáférhető,

parole talán, de langue soha,

elvétett névelő,

gombszemben szívügy, rémület,

kuncsaft, ki visszajár,

egy párna csücske, zoknibáb,

egy lábakelt kanál,

kis szószedet, holt stúdium,

mackó vagy pléhedény -

hízlalnám tejjel, kiflivel,

úgy hívnám: édes én.

bitófa-ballada

ha fellógathatnám magam

egy mellékes helyen,

csitulna épp az utcahossz,

kötél vagy fogselyem

ölelne át egy porcikát,

így függni nem komoly,

csipesz kell, hurkapálcikák,

egy tengerész gyomor,

két bestiális önkezek,

elmében céltudat,

vakhit: szakrális nyúlcipő,

kiérlelt mozdulat;

szemzugba langyos hagymaszósz:

egynémely vérrokon,

mert náthás, zsebkendőbe fúj,

s miközben távozom

tűvétesz csöpp memóriát,

gyötrelme nem kevés:

relaxál, célra tart, kileng

csukló és konyhakés.