Alföld - 47. évf. 6. sz. (1996. június)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Kemény István

Kert

Ahol a gyógyír-alma minden

ősszel elválik az ágtól, és

ott rohad el érintetlen, az

édeskés talajon magától,

ez a bölcs ironikus tőzeg

csak fekszik magatehetetlen,

kissé állat, kissé kőzet, de

vadászhatatlan, ehetetlen,

pár négyzetméter ez a körzet,

forrást ereszt, egy ihatatlant...

oda vágyik a gyenge elme,

oda-útra pakol az erős,

onnan sejti a halál-alma

ittmaradásához az erdőt.

Ítéletnap, este

Halk letekeredés zaja egy fal felől,

majd távolodó kúszás.

Visszapillantó tükörterem

(rondószövegek a nagy pestist túlélt dallamokra)

1.

Versailles, Velence,

Történelem,

Visszapillantsz-e?

Versailles, Velence,

A fény különce,

Tükörterem,

Versailles, Velence,

Történelem.

2.

Az látszik benne,

Ami van.

Például eszme

Nem látszik benne

És a Szellem se

Komolyan.

Az látszik benne,

Ami van.

3.

Tükrébe ásít

Az ördögérsek,

Az elvonásig

Tükrébe ásít,

Tekintsd a bácsit

Csak jelenésnek,

Tükrébe ásít

Az ördögérsek.

4.

A tükör pillan,

A kényszer leszáll.

Mondjuk ki nyíltan:

A tükör pillan.

(Sajnos ez így van,

Mindenre ez áll.)

A tükör pillan,

A kényszer leszáll.

5.

Itt egy pillangó

Visszapillangott.

Kinyílt az ajtó,

Itt egy pillangó

Bent egy múlandó

Elmulandott.

Itt egy pillangó

Visszapillangott.

6.

Visszapillantó

Tükörterem.

Mögöttem autó,

Fölöttem autó,

Leszel halandó

Végre velem

Visszapillantó

Tükörterem?