Alföld - 47. évf. 6. sz. (1996. június)
Ahol a gyógyír-alma minden
ősszel elválik az ágtól, és
ott rohad el érintetlen, az
édeskés talajon magától,
ez a bölcs ironikus tőzeg
csak fekszik magatehetetlen,
kissé állat, kissé kőzet, de
vadászhatatlan, ehetetlen,
pár négyzetméter ez a körzet,
forrást ereszt, egy ihatatlant...
oda vágyik a gyenge elme,
oda-útra pakol az erős,
onnan sejti a halál-alma
ittmaradásához az erdőt.
Halk letekeredés zaja egy fal felől,
majd távolodó kúszás.
Versailles, Velence,
Történelem,
Visszapillantsz-e?
Versailles, Velence,
A fény különce,
Tükörterem,
Versailles, Velence,
Történelem.
Az látszik benne,
Ami van.
Például eszme
Nem látszik benne
És a Szellem se
Komolyan.
Az látszik benne,
Ami van.
Tükrébe ásít
Az ördögérsek,
Az elvonásig
Tükrébe ásít,
Tekintsd a bácsit
Csak jelenésnek,
Tükrébe ásít
Az ördögérsek.
A tükör pillan,
A kényszer leszáll.
Mondjuk ki nyíltan:
A tükör pillan.
(Sajnos ez így van,
Mindenre ez áll.)
A tükör pillan,
A kényszer leszáll.
Itt egy pillangó
Visszapillangott.
Kinyílt az ajtó,
Itt egy pillangó
Bent egy múlandó
Elmulandott.
Itt egy pillangó
Visszapillangott.
Visszapillantó
Tükörterem.
Mögöttem autó,
Fölöttem autó,
Leszel halandó
Végre velem
Visszapillantó
Tükörterem?