Alföld - 47. évf. 5. sz. (1996. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Schein Gábor

Erdei séta

Ez történt: felgyújtották messzeföldön

a falvakat. Őszre járt; mondtuk a

vérszínű levél a legszebb, és unatkoztunk.

Szedegettünk gesztenyét, akik egy héjból

kettőt bontanak ki, és egymásnak adják

a felét, szerelmesek. A falvak felől

égő házak menekültek. Sírtak a szarvasok

az erdőn, és mondtuk, a lángszínű levél

a legszebb. Őszre járt, ez történt. Azóta

messzeföldön nem láttunk szarvasnyomot,

és sokat sírnak, akik szerelmesek. Ma

sem tudjuk, a történetben kik égtek

benne. Lombot gyűjtünk az erdőn, és

mondjuk, a sárga, a sárga a legszebb.

151. zsoltár

a legkisebb kérdezi: ismersz-e

mást, mint a keserűgyökér (keserű-

gyökér, kenderkötél), ismersz-e mást,

Teisöltél, keserű, keserű, aki itt él,

nyakán kenderkötél (te is öltél),

a legkisebb kérdezi: mersz-e kérni

mást a könnyér', legyen még nap,

ne fojtson még a kötél, ha üres az

asztal, csak keserűgyökér, ha roppan

a nyak, te meg ne szökjél, a legkisebb

mondja: nézd, a kezünk csupa vér,

s negyven éve nem fú szél, a legkisebb

kérdezi: meddig élsz, ha embert öltél,

ha isten is csak kenderkötél - Szélá!