Alföld - 47. évf. 5. sz. (1996. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Kovács András Ferenc

Önarckép a nyolcvanas évekből

(Sortöredékek egy ellenidylliumból)

Maradhatna talán ama sienai vörös, Messer,

mondjuk, talán egy péntek délelőtt,

mint hosszan omló karneol-sokoly,

amelyben még utazni is lehet

a hold jegyében

érvénytelen buszjeggyel,

ezzel-azzal,

érvénytelen

ismertető jegyekkel,

anyajegyekkel

valami azonosíthatatlan

szilák, cserjék, majomkenyérfák,

mint szétrobbantott földalatti város:

Mundus Subterranaeus,

Athanasius Kircher,

Tintoretto!

És kérem, Messer,

itt a szvetter-

em úgy hullámozzon,

mintha hangulat.

Az ecseten

elpihenő kéz pdeig

megsebzett dámvad,

vergődő elefánt,

vagy ilyesmi.

(Rilke: fehér elefánt!)

Vadelefánt.

A telefont

elzárni,

kivinni

a képből,

tán fölvázolni

hibbant dombtetőre.

(Onnan nézek szerteszét.)

(feljelentésmezőkön)

krachot jelent minden poétika

halódnak már

a szép hasonlatok

föltrubadurrog a traktorszínű hajnal

indul a kampány

s leszerelt sárhányókkal

e vers is

hurráznak már

daltermelő mezők

Apám álma

(1988)

tóthelvtársmár

nemzetközi

festmény

szélbenlenga

szépverega

tyája