Alföld - 47. évf. 5. sz. (1996. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Dusa Lajos

Májusi hinta

Bennünk most nagyon száll a hinta,

befelé sikongok - sikongsz.

Hogy is szédültem karjaidba?

Már olyan jó, hogy szinte rossz.

Szemérmetlenül boldog vagyok! -,

de tudom: mindez már csalás.

Félek és féltem szép alakod,

nincs irgalmas átfordulás.

Mint tartópillér: rúd a törvény,

lecsavarozott, zárt, merev,

és a zenit - a zuhanás.

Ha föld és menny közt szép az örvény,

ha már így megszerettelek -

épp nekem kell vigyázni rád.

Vidor, ámde tökéletlen kísérlet a líra lényegének megközelítésére

Kilép egy lány a bugyijából,

lesikkantja a bugyiját;

finomkodva két ujjal össze-

csippenti és a földre ejti;

letépnék róla - pedig védi,

s az ősi rítus előlege,

az elemi vágy hergelője

az előzetes oda-vissza...

E mindennapos esemény

tükrében a bugyi a líra.

Mondhatnók, hogy mellékkörülmény

a nagy akció szempontjából.

Ez így van. Node ez sem igaz,

nem teljesen. Hiszen a költő

az utcán és a vendéglőben,

a könyvtárban, s nőtársaságban

pláne nem hordhatja a fején

(kackiásan vagy bóbitásan,

például céhe cégéreként)

a líra csipkés bugyiját.