Alföld - 47. évf. 5. sz. (1996. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Balla Zsófia

A szép fegyverkovácsné elköszön a régi fiúktól

A régit, aki nyugtot nem lelt, -

őt látom úton-útfelen;

karomban várta meg a reggelt

egykor, és meghalt vón velem,

semhogy otthagyjon hirtelen...

Most másnak horkol, bólogat,

lefordul... Kár volt küzdenem.

Fiúk, éljetek boldogan!

A másik fittyet hány a nőkre,

henceg, hogy van töméntelen -

fityiszt mutat, ki fogy, bár nőne...

Könnyedségét megérthetem.

Jó férfi volt! azt kémlelem;

szívesen rúgna gólokat;

most fúj, tolat... - Így nem lehet.

Fiúk, éljetek boldogan.

Fiatal nem vagyok már én sem,

de párban örömöm lelem;

tíz ujjam derekába vésem

míg kapálózva ölelem,

vadul kárhozom el vele.

Ne hidd, hogy mindez odavan.

Ha mással nem, hát föl, a fejjel!

Fiúk, éljetek boldogan!

Ajánlás:

Tartson, míg élsz, e küzdelem,

falj selymet, csókolj foltokat.

Ki italom és ételem:

Fiúk, éljetek boldogan!

Item

Nincsen gyávább, mint a férfinép!

Az asszony bátor, hogyha csal, -

a Hős farol nejéhez, lelép,

szán-bán, motyog s akár a fal...

Elfut, mint kannából a víz;

mindig más kell, nem aki van.

Félsz és vágy más-más ágyba visz!

Fiúk, éljetek boldogan.

De kár lenne a fiúkért

chanson

De kár lenne a fiúkért,

a feszes húsú hapsikért,

ha lánnyá lenne, vagy pedig

így-úgy eltűnne mindegyik.

Annyi fiú nem is terem,

lehet, hogy én nem ismerem.

Hol van a nagylelkű, heves,

akit ölelj, akit szeress?

Kisimul tőlük minden év,

szájuk fizetség mindenért;

gyönyörű vagy- így szól a szem,

és megőrültem, hogy hiszem.

Annyi fiú nem is terem

lehet, hogy én nem ismerem.

Hol van a nagylelkű, heves

akik ölel, jajgat: szeress?

Megérint és nem alhatom, -

nem tudja milyen hatalom!

Rám néz és élni akarok.

Halálosan szabad vagyok.

Olyan fiú nem is terem, -

lehet, hogy én nem ismerem, -

ki rádnéz és kihajt a fa!

Ki ma karjában tartana.

De kár lenne a fiúkért!

A feszes lábú hapsiért!

Isten most már ne lője le,

ha egyszer terve volt vele.