Alföld - 47. évf. 3. sz. (1996. március)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Oravecz Imre

Szajla

(Verstanulmányok egy regényhez)

Padmaly

A Tarna-part víz alatti részében helyenként kis árkád képződött,

magassága tíz centi körül mozgott,

szélessége huszonöt-harminc lehetett,

hol kitágult, hol összeszűkült,

vagy átment egy másikba,

és azzal összefüggő rendszert alkotott,

ez volt a padmaly,

ebben különösen sokat turkáltunk,

mert nagyon szerették a halak,

ide húzódtak, itt rejteztek,

ami nagyon megkönnyítette a dolgunkat,

ha fogni akartunk,

óvatosan elétérdeltünk,

széttártuk a karunkat,

két ponton összedugtuk a kezünket,

és villámgyorsan összerántottuk,

néha egyszerre kettő is a markunkban maradt,

vagy ha megszöktek is,

a kudarcért kárpótolt az ismeretlenben való nyúlkálás izgalma,

az, hogy teljesen a kezünkre vagyunk utalva,

bár mindig féltünk kissé,

hogy egyszer vizisiklóba vagy valami szörnyetegbe markolunk.

Kishíd, Nagyhíd

Rendszeresen lejártunk a csinált útra,

ha libát legeltettünk a Keresztnél,

akkor áthajtottuk a rét felőli oldalra is,

de a Körtefánál nem engedtük tovább,

mert ott már úgy elkeskenyedett az út partja,

hogy nem lehetett volna őket távoltartani a réttől,

ha viszont csak játszottunk,

akkor a ferdetörzsű, nagy fűzfa kedvéért mindig elporoszkáltunk a Kishídig,

vagy még annál is tovább,

egészen a tarnai Nagyhídig,

mely azzal vonzott,

hogy esővízáteresztő nyílásain át port lehetett lezúdítani róla a mélybe,

mely nagy felhővé változva lebegett ki oldalt alóla,

de tovább ilyenkor sose mentünk,

mi azon túl volt, Új-Telep, a szomszéd falu, a nagyvilág,

az kívül esett érdeklődésünk körén,

nem létezett számunkra,

harminc kilenc éve élek a Nagyhídon túl,

lehet, hogy harminckilenc éve nem létezem.